Könyv-jelző
BOLDIZSÁR IVÁN
BOLDIZSÁR IVÁN
(1912-1988) író, újságíró
A versenyfutás
Igaz, már előbb is volt egy közös titkunk. Ezerkilencszáz- negyvennyolc tavaszán Magyarországon vendégeskedett Groza Péter, a román miniszterelnök. M. F. még Budapest rendőrfőkapitánya volt, én már a külügyben. Groza a második napra lefújt minden hivatalos programot. Sétálni akar a városban. Hivatalból kirendelték melléje a főkapitányt és engem. (…)
Kocsiba ültünk, visszahajtottunk a Kossuth Lajos térre. A román miniszterelnököt várta magyar kollégája a Parlamentben. Még volt egy negyedórácskánk. Kisétáltunk az árkádok alá. Ott már az én szerelmetes emlékeim is, egy nemzedékkel későbbi keltezéssel, igen hasonlatosak voltak Groza Péteréhez. Mégsem egészen: Groza elmerengve nézte a Dunát, azután a hosszú árkádos folyosót: „Itt egyszer versenyt futottam egy filosszal. Aki győzött, az mehetett el a lánnyal.” Meg se kellett kérdezni, ki nyert. „Még most is végig tudnám futni”, mondta Groza. „Én is”, felelte M. F. „Akkor fussunk versenyt!”
Hüledezve néztem rájuk. „Te csak ne ácsorogj itt”, szólt rám M. F. „Futólépés az árkádok végéig. Te leszel a versenybíró.”
Harmincöt évesen az ember könnyen szedi a lábát. Fújtattam azért egy kicsit, mire az árkádoknak a Margit híd felőli, túlsó végére értem.
Megfordultam, a két öregúr már futott is. Szép, egyenletes tempóban, lábujjhegyen mind a kettő. Egy icipicit rengett csak a pocakjuk. Már csak harminc méterre vannak, már csak húsz, tíz, fej fej mellett, nagy vágta, egymásra néznek, és egyszerre érnek a célba, az én kitárt karjaim vonalába. Nem lihegtek jobban, mint én az előbb.
„Nem is akartalak legyőzni”, mondta Groza Péter.
„Én se téged”, felelte M. F.
Kipirult arccal, verítékes homlokkal érkeztek a miniszterelnökhöz. „Melegetek van?” – kérdezte az. „Mit csináltatok?”
„Politizáltunk”, felelte M. F.
Boldizsár Iván: Keser-édes – Bp. Magvető, 1987. - részlet
