Könyv-jelző
TANDORI DEZSŐ
TANDORI DEZSŐ
(1938–2019) költő, író, műfordító
A sűrű hátak
„…az anyag gyermekei”, J. A.
Látod a sűrű hátakat
barnán a zöldben, megfogyóban;
ha majd eső, dér rászakad
mindenre, mi fogyatkozóban:
mindjükre, kik mindig maradnak,
bár sose jutnak semmi többre,
ha megszülettek madaraknak,
azok is lesznek mindörökre.
Van ebben jó. Az aknaudvar
málló falának kicsapódó
ablakkeret, a szárnyasokkal
megtapadt képzetek, maródó
lúg napok… mosógépeket
akartam mondani.
Maradnak a penésztérképeket
gyártók kiadóhivatalai:
Salétrom Káefté, oly ódon,
vagy részvét-társaság, a Tébláb,
vagy autónak nekicsapódón
egy szövetminta, egy verébláb,
az óbudai és másféle Téglák.
Vagy a Vadász utcában megvadásznak.
Újabban minden munkám az Üvegház
körül slattyog. Nem, nem forog.
Nekirepül a ház falának.
Nem hallatszik, egy ekkora
gyomor korog. S a tél sora,
nem az, hogy emlékezetét
veszti, nem az, hogy tétováznak,
ugyan, lecsapnak, mint a héja,
fejük is olyan… hagyjuk inkább.
Barna-szürke hátak karéja
a taposófűben. Leirtják
az apró fehér, rózsaszínes,
lilás virággömböket. Állok
megállómban, már lenne szíves
s jönne a kettes. Más világok
egymás közelén. Parlament,
Lánchíd és Akadémia,
meg a veréb ia-fia,
összeköttetést nem teremt
semmivel semmi. Szertehulltát
éli világod. Hogy világod?
A verébtestek, veréblelkek
életüket mind ebbe hordták,
e-világodba. Valamint
te, hogy egy Más Világ szerint
néhányukat – mégis – kiérdemelted.
(Nyakadon ül egy épp amíg
az írógép billentyűi peregnek.
Hogy ő, ha ébred épp, papírt lát
tovalomházó fellegeknek,
vagy csak ismerőse mind a leírt
sorok indája – taposófüveknek…?)
Tandori Dezső: Az Éj Felé. Szeged, Tiszatáj Alapítvány, 2004.
