Könyv-jelző
JÓKAI MÓR
JÓKAI MÓR
(1825-1904) író, újságíró, országgyűlési képviselő
Egy országgyűlés a XX. században (részlet)
A parlamentarizmus intézménye is megkövetelte a korszerű javítmányokat, mik az országház technikai berendezésénél mindjárt szembetűnnek.
A roppant kiterjedésű országház mind az alsó-, mind a felsőháznak helyet ad; az alsóház gyűlésterme a két alsó, a felsőházé a két felső emeletet foglalja el, a mellékszobák hozzákapcsolásával. A felsőház terme felülről, az üvegtetőn át kapja a világítást, az alatta levő alsóházi terem azután, minthogy a világosság a felsőházon keresztül hozzá nem hathat (honny soit, qui mal y pense), sajátszerű világító készülékkel bír. Ez a Drummond-féle mészfény, mely egy világoskék átlátszó petinet laptól mérsékelve egészen az égbolt kellemes világosságát terjeszti idelenn anélkül, hogy, mint a gázvilágítás, egyúttal a hőséget is szaporítaná a teremben. Télen a teremnek a falait melegítik át, s nyáron mesterséges jégkészítő gépek vannak alkalmazva, mik a hőséget mérséklik; két vegytani készülék pedig folytonosan működik a teremben, mik közül az egyik élenyt termel elő, s azt a teremben szétosztja, a másik pedig a teremben megszaporodott szénenyt szürböli le, s csinál a szónoklatok legéből sodawatert.
Az alsóház terme ekként van berendezve.
Ajtó sehol a termen nincs. Horizontális bejárások nem léteznek. Minden képviselő csupán vertikális úton jut a helyéhez. Egy süllyesztőgép emeli fel, vagy szállítja le őket, egyszer saját tetszésük, másszor az elnök kívánsága szerint. Ez utóbbi eset fordulván elő, a házszabályok értelmében először: ha az elnök az ülést feloszlatja, amidőn egy lábnyomásra egyszerre az egész képviselőtestület alászáll, másodszor: ha az elnök szavazásra bocsátja a kérdést, amidőn is minden villanycsengettyűt mozgásba hozva, a ház büféjében, társalgó- és olvasótermeiben, dolgozószobáiban, fürdőiben és alvótermeiben, koncert-szalonjában és télikertjében, üzletszobájában és dohányzójában mulató, dolgozó, tanuló, étkező és szunnyadozó tisztelt képviselőket figyelmezteti, hogy ki-ki a helyén teremjen, mert szavazás lesz, s akkor két perc múlva az elnöki asztalon levő klaviatúrán a távollevő képviselők billentyűit megnyomva, azoknak a székei vagy megtelve, vagy üresen fölemelkednek. Aki nincs a helyén, az többé nem jut a szavazáshoz. Szavazás után az üres székek ismét visszasüllyesztetnek.
Mivelhogy minden képviselői szék egyúttal időszámláló gép is, azok egy óraművel vannak összekötve, mely legpontosabban kimutatja minden napról, hogy melyik képviselő mennyi időt töltött a helyén; a hónap végén ez óraszámra összeszámíttatik, s a resultans óraszámra az összes képviselőház havi díja felosztatik, a „neglecta pénzek” a szorgalmas jelenlevők örömére fordulnak.
A parlamentarizmus intézménye is megkövetelte a korszerű javítmányokat, mik az országház technikai berendezésénél mindjárt szembetűnnek.
A roppant kiterjedésű országház mind az alsó-, mind a felsőháznak helyet ad; az alsóház gyűlésterme a két alsó, a felsőházé a két felső emeletet foglalja el, a mellékszobák hozzákapcsolásával. A felsőház terme felülről, az üvegtetőn át kapja a világítást, az alatta levő alsóházi terem azután, minthogy a világosság a felsőházon keresztül hozzá nem hathat (honny soit, qui mal y pense), sajátszerű világító készülékkel bír. Ez a Drummond-féle mészfény, mely egy világoskék átlátszó petinet laptól mérsékelve egészen az égbolt kellemes világosságát terjeszti idelenn anélkül, hogy, mint a gázvilágítás, egyúttal a hőséget is szaporítaná a teremben. Télen a teremnek a falait melegítik át, s nyáron mesterséges jégkészítő gépek vannak alkalmazva, mik a hőséget mérséklik; két vegytani készülék pedig folytonosan működik a teremben, mik közül az egyik élenyt termel elő, s azt a teremben szétosztja, a másik pedig a teremben megszaporodott szénenyt szürböli le, s csinál a szónoklatok legéből sodawatert.
Az alsóház terme ekként van berendezve.
Ajtó sehol a termen nincs. Horizontális bejárások nem léteznek. Minden képviselő csupán vertikális úton jut a helyéhez. Egy süllyesztőgép emeli fel, vagy szállítja le őket, egyszer saját tetszésük, másszor az elnök kívánsága szerint. Ez utóbbi eset fordulván elő, a házszabályok értelmében először: ha az elnök az ülést feloszlatja, amidőn egy lábnyomásra egyszerre az egész képviselőtestület alászáll, másodszor: ha az elnök szavazásra bocsátja a kérdést, amidőn is minden villanycsengettyűt mozgásba hozva, a ház büféjében, társalgó- és olvasótermeiben, dolgozószobáiban, fürdőiben és alvótermeiben, koncert-szalonjában és télikertjében, üzletszobájában és dohányzójában mulató, dolgozó, tanuló, étkező és szunnyadozó tisztelt képviselőket figyelmezteti, hogy ki-ki a helyén teremjen, mert szavazás lesz, s akkor két perc múlva az elnöki asztalon levő klaviatúrán a távollevő képviselők billentyűit megnyomva, azoknak a székei vagy megtelve, vagy üresen fölemelkednek. Aki nincs a helyén, az többé nem jut a szavazáshoz. Szavazás után az üres székek ismét visszasüllyesztetnek.
Mivelhogy minden képviselői szék egyúttal időszámláló gép is, azok egy óraművel vannak összekötve, mely legpontosabban kimutatja minden napról, hogy melyik képviselő mennyi időt töltött a helyén; a hónap végén ez óraszámra összeszámíttatik, s a resultans óraszámra az összes képviselőház havi díja felosztatik, a „neglecta pénzek” a szorgalmas jelenlevők örömére fordulnak.
Jókai Mór: Egy országgyűlés a XX. században – In: A jövő század regénye (1872-74) - http://mek.oszk.hu/00800/00846/html/
