Könyv-jelző
NAGY BOLDIZSÁR
NAGY BOLDIZSÁR
(1953–) nemzetközi jogász
A Kossuth híd
Szememben az egyik legfontosabb XX. századi „tárgy” a Kossuth híd volt. Ennek egyaránt van szubjektív és objektív magyarázata. (Hogy a végső csakis a szub¬jektív, azt tudjuk...)
A Kossuth híd a második világháború mementója. A második világháború volt a XX. század legfontosabb eseménye Magyarországon (bármilyen nagy változásokat hozott is az első). A lerombolt hidak pedig a háború ikonszerű megjelení¬tői. A Kossuth híd, mint a pótlásukra hirtelen összeszerelt alkotmány az „aufheben” értelmében mindezt magában hordja, s még ennél is többet.
Ez a híd újrakezdéseink, nekibuzdulásaink és tökéletlenségeink (korlátozottságaink) szimbóluma is. Két hónappal Budapest felszabadulása után elkezdik építeni, s hét hónappal később „kész”: rész¬ben még fából, keskeny és ormótlan, de a miénk. Valami helyett áll, valaminek a kicsinyített és romlandó mása. Mint az egész közép¬európai lét. Mégis összeköti a város, az ország két felét. A budai ura¬kat a pesti polgárokkal, a németbarátokat az oroszbarátokkal, és így tovább.
A Kossuth híd a múlandóság, a tovatűnés jelképe is. 1960-ban elbontották. Nem le¬hetett többé a Parlament lábához sétálni, bár a híd, amely inkább sebként, mint em¬lékképként hatott Budapest arcán, joggal tűnt el. Ez fontos tudás: felismerni azt, ha valaminek az ideje lejárt, s úgy számolni fel, hogy közben emlékét nem töröljük el.
Észben és szívben tartani annak fontosságát, ami nincs többé, ami csak volt, s nem nosztalgikusan újjáéleszteni, hanem a lélek formái között elevenként őrizni – erre is tanít a Kossuth híd.
Jómagam a Kossuth híd mellett, a Bem rakpart 26.-ban, a negyedik emeleten nőttem fel, ma is ez az állandó lakcímem, szüleim 1949 óta élnek ott. Nagyszobánk ablaká¬ból a hídra láttunk. Őrzök róla képeket, így például az orosz (?) tankét, amely 1956-ban előtte állomásozott.
S persze a szerelem.
Óvodásan, felejthetetlenül szőke társacskámmal előreszaladtunk a csoporttól a híd „aluljárójába”, hódolni érzelmeinknek.
Hát ezért. S nyilván még ezer, fel sem ismert ok miatt.
A XX. század ujjlenyomata. Budapest, Városháza, 2001.
