Könyv-jelző
LUKACS, JOHN
LUKACS, JOHN
(1924-2019) magyar származású amerikai történész
Budapest 1900: a város és kultúrája (részlet)
1900-ban Budapest középületeinek szembeötlő jellemzője a monumentalitás. Ez annál különösebb, mert a kolosszális alkotásokra való törekvés sem a századforduló előtt, sem az után nem jellemezte a magyar építészetet. Ekkor azonban teljes – noha valószínűleg nem szerencsés – összhangban volt a nemzeti büszkeség szélsőséges és hangzatos kitöréseivel. Volt ebben valami különös optimizmus (különös, mert a magyar ember inkább pesszimizmusra hajlamos), talán érthető (noha teljesen meg nem bocsátható) rövidlátás, a magyar mindenhatóság érzése. De a monumentális építészeti alkotások hatalmas költségei inkább következményei, mintsem okai az uralkodó érzelmeknek. Európa (vagy talán a világ) legnagyobb tőzsdepalotája Budapesten épült, 1902-től 1905-ig. Ezt a rendkívül csúf, nagy épületkupacot Alpár Ignác tervezte – akkor, amikor a budapesti tőzsde forgalma meg sem közelítette a bécsiét. Amikor az óriási, új országház terveit 1883-ban bemutatták a régi képviselőházban, a máskor oly takarékos és óvatos miniszterelnök, Tisza Kálmán kijelentette, hogy most nincs helye óvatoskodásnak, számítgatásoknak és kicsinyességnek. Az Országház épülete a magyar alkotmány szimbóluma, monumentálisnak és tündöklőnek kell tehát lennie, hadd lássa barát és ellenség egyaránt. Csakugyan, amikor 1904-ben Steindl Imre Országház-épülete elkészült, a világ legnagyobb parlamentje volt. Egyébként pedig a magyar középkori stílus, a francia reneszánsz, a westminsteriánus neogótika eklektikus keveréke, neobarokk alaprajzzal és színes belső megoldásokkal. Huszonhét kapuja van. Díszítéséhez kis híján negyvenkilónyi huszonkét karátos aranyat használtak fel. De mégsem vallottak kudarcot vele. Még ma is nagyon jól beleillik Budapest városképébe. Perspektívája kiállta az idők próbáját.
John Lukacs: Budapest, 1900: a város és kultúrája – ford. Mészáros Klára – Bp.: Európa Kvk., 1991.
