Működés, feladatok

Bevezetés

Az Országgyűlés megbízatási ideje
Az Országgyűlés ülésszakai, ülései és munkarendje
Az Országgyűlés tanácskozási rendje
Vita és határozathozatal
Az ülés vezetése
Tárgyalási rend fenntartása, fegyelmezési jogkör
Az Országgyűlés ülésrendje

Az Országgyűlés megbízatási ideje

Az Országgyűlés megbízatása az alakuló üléssel kezdődik és az új Országgyűlés alakuló üléséig tart.

Az Országgyűlést az Alaptörvényben meghatározott esetekben (sikertelen kormányalakítás, vagy ha az Országgyűlés március 31-ig nem fogadja el a központi költségvetést) a köztársasági elnök feloszlathatja. Az Országgyűlés maga is kimondhatja feloszlását megbízatási idejének lejárta előtt. 1990 óta minden Országgyűlés kitöltötte a megbízatásának négy évét.

Az Országgyűlés működésének alapvető, garanciális szabályairól az Alaptörvény rendelkezik, a működési rend részletes szabályait pedig a házszabályi rendelkezések állapítják meg. Ezek egy részét az Országgyűlésről szóló törvény, más részét az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló országgyűlési határozat tartalmazza. Az Alaptörvény elfogadásához és módosításához az összes képviselő, míg a házszabályi rendelkezések elfogadásához és módosításához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

A működési szabályok közül kiemelkedő jelentőségű a törvények tárgyalására és elfogadására vonatkozó rendelkezések, mivel azok a parlament egyik alapfunkciójának kereteit jelölik ki.

Az Országgyűlés ülésszakai, ülései és munkarendje

Az Országgyűlés évente két rendes ülésszakot tart:

  • február 1-jétől június 15-ig és
  • szeptember 1-jétől december 15-éig.

Az Országgyűlés az ülésszakok alatt rendszeresen ülésezik. Az üléseket az Országgyűlés elnöke hívja össze. Napirendjére a Házbizottság vagy – ha a frakciók között ebben nincs egyetértés – az Országgyűlés elnöke tesz javaslatot. A napirend elfogadásáról az Országgyűlés dönt.

Az ülések napirendjén az Országgyűlés előtt lévő indítványok (így különösen: törvényjavaslatok, határozati javaslatok, beszámolók, interpellációk és kérdések)  vitái, illetve szavazásai szerepelnek.

Rendkívüli ülésszakot vagy ülést kell összehívni a köztársasági elnök, a Kormány vagy a képviselők egyötödének kérelmére.

Az Országgyűlés döntéseit tagjai többségének részvételével, rendszerint egyszerű többséggel hozza meg, de az Alaptörvény módosításáról, a sarkalatos törvényekről, és a parlament működésével kapcsolatos egyes kérdésekről csak az Alaptörvényben vagy a házszabályi rendelkezésekben előírt minősített többséggel dönthet. Ugyancsak különleges többséget igényelnek a legfontosabb személyi döntések is.

Az ülésekről szó szerinti jegyzőkönyv készül, amelyet az Országgyűlés a honlapján közzétesz (Napló). Szintén az Országgyűlés honlapján az egész ülésnapról élő televíziós közvetítés látható és visszanézhető.

Az Országgyűlés tanácskozási rendje

A legtöbb európai parlamenthez hasonlóan a Magyar Országgyűlés működését is a kormánypárti és az ellenzéki honatyák élénk, gyakran heves vitái jellemzik. Ez így is van rendjén: az Országgyűlésnek közjogi feladatai mellett olyan politikai funkciói is vannak, mint hogy jelenítse meg a társadalomban meglévő fontosabb politikai nézeteket és véleményeket. A parlamenti szópárbajok azonban meghatározott szabályok szerint, a szólásszabadságot biztosító, de a hatékonyság követelményét is érvényesítő eljárási rendben történnek.

Az Országgyűlés működésének szabályait, tárgyalási rendjét az Országgyűlésről szóló törvény és a határozati házszabályi rendelkezések állapítják meg. Az Alaptörvény csak a határozatképességről rendelkezik.

A működési szabályok közül különösen fontosak a törvények tárgyalására és elfogadására vonatkozó rendelkezések, mivel azok a parlament egyik alapvető feladatának kereteit jelölik ki. A határozati javaslatok és más indítványok tárgyalása során is alapvetően e szabályok az irányadóak. Az alábbiakban ezt tekintjük át.

Vita és határozathozatal

A működési szabályok közül különösen fontosak a törvények tárgyalására és elfogadására vonatkozó rendelkezések, mivel azok a parlament egyik alapvető feladatának kereteit jelölik ki. Az Országgyűlés hagyományos munkamódszere, hogy a benyújtott javaslatokat bizottsági előkészítés után plenáris ülésén megvitatja, majd szavazással dönt elfogadásukról.

Az új határozati házszabályi rendelkezések új törvényalkotási eljárást vezettek be, amely lényegesen eltér a korábbiaktól. A legfontosabb változás, hogy a részletes vitát a képviselők módosító javaslatairól nem a plenáris ülésen, hanem az állandó bizottságokban folytatják le. Amivel egyetértenek, azt saját módosító javaslatukként nyújtják be, és maguk is megfogalmaznak módosító javaslatokat. A bizottságok módosító javaslatait egy új, különleges jogállású bizottság, a törvényalkotási bizottság megtárgyalja, majd – szükség szerint – összegző módosító javaslatot, valamint minden megtárgyalt indítvány esetében összegző jelentést készít. Az állandó bizottságok jelentéseiről továbbá a törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslatairól és jelentéséről a plenáris ülésen egy rövid vitát folytatnak a képviselők, majd szavaznak az összegző módosító javaslatokról, rögtön ezután a törvényjavaslat egészéről. Ha az ellentmondások, hibák kiküszöbölése miatt szükséges, az Országgyűlés elhalaszthatja a zárószavazást.

A vita és a szavazási szakaszok tehát a következők:

Általános vita

a plenáris ülésen

Részletes vita

az állandó bizottságok ülésein

Törvényalkotási bizottság eljárása

a törvényalkotási bizottság ülésein

Vita a bizottsági jelentésekről,

az összegző jelentésről

és az összegző módosító javaslatról.

a plenáris ülésen

Szavazás az összegző módosító javaslatról, zárószavazás.


A vitában részt vehetnek még a tanácskozási joggal rendelkezők is, így pl. a köztársasági elnök, az ÁSZ elnöke, az alapvető jogok biztosa. Ők nagyon ritkán szólalnak fel, viszont a Kormány tagjai állandó és nélkülözhetetlen résztvevői a parlamenti vitának. Ez összefügg azzal is, hogy a törvényjavaslatok többségét a Kormány nyújtja be és az interpellációk, kérdések zömét is a minisztereknek címzik. Az uniós témájú napirendi pontok vitájában az Európai Parlament magyar képviselői, nemzetiségek érdekeit, jogait érintő témában pedig a nemzetiségi képviselő és a nemzetiségi szószólók is felszólalhatnak.

A törvényjavaslatok és más indítványok elfogadása határozathozatallal történik. A zárószavazás az általános szabályok szerint történik. Amennyiben az elfogadandó normaszöveg kétharmados többséggel és „egyszerű" többséggel megszavazható részt is tartalmaz, úgy a törvény elfogadása több gombnyomást igényel.

Az ülés vezetése

1990 óta – lehetőség szerint – minden ülést a házelnök nyit meg, így ő elnököl a napirend elfogadásánál. Az üléseket ezt követően az alelnökök vezetik Az elnökváltásra körülbelül kétóránként kerül sor.

Az ülésvezető elnököt az ülésvezetésben egymást váltva lehetőleg egy kormánypárti és egy ellenzéki jegyző segíti.

Az ülés vezetése lényegében a következő mozzanatokból áll:

  • az ülés megnyitása,
  • ismertetések, bejelentések, amelyeket az elnök vagy a jegyző olvas fel (pl. mentelmi megkeresésekről, bizottsági döntések a tárgysorozatbavételről stb.),
  • a viták megnyitása,
  • a szó megadása a napirenden kívüli, az ügyrendi, illetve a „normál" felszólalásokra,
  • a vita figyelemmel kísérése (ha szükséges, figyelmeztetés az idő túllépésére, fegyelmi intézkedések alkalmazása),
  • a viták lezárása, illetve elnapolása,
  • szünet, illetve tárgyalási szünet elrendelése,
  • a szavazások elrendelése, levezetése és az eredmény megállapítása,
  • az ülés berekesztése és a következő ülés várható időpontjának bejelentése.

Tárgyalási rend fenntartása, fegyelmezési jogkör

Az Országgyűlés elnökének feladatai az Országgyűlés tekintélyének megóvása, rendjének és biztonságának fenntartása is. E feladatok egy része a plenáris üléshez kötődik, így e jogkört az ülést vezető alelnökök is gyakorolják.

A külföldi, illetve a korábbi magyar szabályozással összevetve a Házszabály az ülésvezető elnök fegyelmezési jogkörét 1990 és 2012 áprilisa között szűken szabta meg. A legszigorúbb eszköz a szó megvonása volt, amelyet figyelmeztetésnek kellett megelőznie. A másik fegyelmező eszköz a rendreutasítás volt. Rendzavarás esetén pedig az elnök az ülést félbeszakíthatta.

Az Országgyűlésről szóló törvény 2012-ben szigorúbb fegyelmi jogkört vezetett be, amely a nemzetközi szabályozásokat is figyelembe véve 2019-ben jelentő módosításon esett át. A szankciókat és azok maximális mértékét minden magatartás esetében külön, annak súlyához igazodva határozza meg, és – a fokozatosság elvére figyelemmel – lehetővé teszi az egyes jogkövetkezmények párhuzamos és önálló alkalmazását is. Megőrizte az ülésvezető elnök által alkalmazható felszólalási jog megvonást és a rendreutasítást/figyelmeztetést, de kiegészítette ezeket az adott ülésnapról vagy ülésről való kizárással és azonnali hatályú kitiltással, valamint a házelnök által utólag alkalmazható tiszteletdíj-csökkentéssel és utólagos kitiltással. A legsúlyosabb, kitiltás jogkövetkezmény a fizikai jelenléthez kötődő egyes képviselői jogok gyakorlásának felfüggesztésével jár, alkalmazása esetére ugyanakkor a törvény a nyílt szavazásoknál a megbízott útján történő szavazás intézményét vezeti be. Titkos szavazás esetén pedig a kitiltott képviselő a szavazás időtartama alatt a házelnök által kijelölt helyiségben gyakorolhatja a szavazati jogát

Az Országgyűlés Hivatalának főigazgatója vagy az általa kijelölt hivatali vezető (munkatárs) részt vesznek az Országgyűlés ülésein, de nem szólalhatnak fel. A törvényhozási főigazgató-helyettes feladatai az ülések előkészítésével és az ülésvezetéssel kapcsolatosak. Gondoskodik az ülések előkészítéséről, eljuttatja a képviselőkhöz és az ülések részvevőihez a tárgyalási és egyéb tájékoztató anyagokat. Közreműködik abban, hogy az Országgyűlés üléseit semmi ne zavarja és hogy a vita, valamint a határozathozatal feltételei rendben legyenek. E feladatainak ellátásában a Terembiztosi Szolgálat, továbbá a „Műszaki páholy" munkatársai segítik. Az elnöki pulpituson közreműködő hivatali vezető (munkatárs) további feladata, hogy a házszabályi rendelkezések értelmezésében segítséget nyújtson az ülésvezető elnöknek.

Az Országgyűlés ülésrendje

Az Országgyűlés ülésterme a modern parlamentek többségéhez hasonlóan félköríves rendszerű és kiválóan megfelel a vita praktikus szempontjainak. A kormánypárti képviselők és az ellenzéki képviselők többsége egymással szemben ül, de nincsenek olyan mértékben elválasztva egymástól mint a folyosórendszerű angol parlamentben. Az első sor előtti bársonyszékeken a Kormány tagjai ülnek a miniszterelnök által meghatározott sorrendben. A képviselők és a kormánytagok jól látják az ülésvezető elnököt a pulpituson és viszont. Az Országgyűlés ülésrendjét az jellemzi, hogy jobb oldalon ülnek a kormánypárti, míg bal oldalon az ellenzéki frakciók.

A vezérszónokok és az írásban előre jelentkező képviselők az előadói emelvényről mondják el beszédüket, egyébként az üléstermi helyükön szólalnak fel. A Kormány tagjai (illetve az államtitkárok) többnyire a miniszteri helyükön, a „patkóban" szólalnak fel. Egy-egy jelentősebbnek ítélt törvényjavaslat expozéját azonban az előadói emelvényről mondják el. A miniszterelnök nagyobb jelentőségű előterjesztéseknél (pl. a kormányprogram, illetve a Kormány beszámolójának vitája során) vagy ünnepi alkalmakkor az előadói emelvényről beszél, de egyébként szintén üléstermi helyéről szólal fel.

Az üléstermet övező páholyokban, illetve a karzaton lévő vendégeknek tartózkodniuk kell mindenfajta tetszésnyilvánítástól. Ha megzavarnák az ülés rendjét az elnök a hallgatóságot vagy annak egy részét kiutasíthatja az ülésről.