1351. december 11-én hirdette ki Budán Nagy Lajos magyar király az ősiség törvényét, amely a földbirtokok feletti rendelkezést szigorú korlátok közé szorította azzal, hogy egyenes ági fiúörökös hiányában a rokonság, a nemzetség örökösödését biztosította a koronára való háramlással szemben, és érvénytelennek tekintette az öröklött birtok eladását, eladományozását vagy örökül hagyását.

A birtokrendszert konzerváló törvénycikk az elkövetkezendő évszázadokban azonban már nagymértékben hátráltatta a társadalmi és gazdasági haladást, a reformkorban pedig komoly akadályt képzett a polgári átalakulás előtt. A reformkori országgyűlések vitáinak középpontjában álló ősiségi törvényt az 1848. évi XV. törvénycikk ötszáz év után hatályon kívül helyezte.

​​​​​​
Az ősiség törvénye, reprint

Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.