Felszólalás adatai

Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Ungár Péter képviselő úr, LMP-képviselőcsoport: „Aktuális ügyekről” címmel. Öné a szó.

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 2011-ben Orbán Viktor azt mondta, hogy a jóléti államok helyett a munkaalapú társadalmi rendszerre lesz szükség Európában. Szerintem abban konszenzus van a Házban, hogy ez a mondat jelenti az orbáni társadalompolitika alapjait, ez az elmúlt tíz év filozófiai alapja. Az is szerintem egyetértésre adhat okot, hogy a járványhelyzet megmutatta, hogy azok az emberek, akik a gondoskodó munkát végzik az államnak, nagyon is fontosak, krízishelyzetben elsősorban rájuk tudunk számítani, és szerintem innen is fontos, hogy ismételten megköszönjük azt a munkát, amit az elmúlt hónapokban végeztek. Ugyanakkor a köszönet és a megbecsülés önmagában nem elegendő. Ezek az emberek, akik a gondoskodó munkát végzik, a legkevésbé jól megfizetett emberek, a legrosszabbul megfizetett emberek szinte ma Magyarországon. Eleve sokat elmond az Orbán-kormány politikájáról, hogy az állam az egyik legrosszabb munkáltató. Különösen így van ez azoknál, akikre most nagyon kellett számítanunk, akiknek a mostani hősies munkája eredményezte azt, hogy valamennyire át tudja Magyarország vészelni ezt a járványhelyzetet.

Az a helyzet, hogy a munkaalapú társadalomnak az lenne az alapja, hogy aki munkát végez, az tisztes fizetést kap érte, mégis az önök munkaalapú társadalmában az a valóság ma Magyarországon, hogy egy nyugdíj előtt álló szociális gondozó nettó 168 ezer forintot keres. Ameddig ilyen fizetési színvonalak vannak a szociális ágazatban, nehéz munkaalapú társadalomról beszélni, hisz ezek az emberek nem segélyt kérnek, ahogy az előző felszólalásból is meghallgattuk, hanem minőségi bért azért a minőségi munkáért, amit elvégeznek.

Az a helyzet, hogy ugyanakkor megbecsülésből sem mindig jár egyenlően. Mindannyian láttuk a miniszterelnök úr videóját, ami minden YouTube-videó előtt lejátszódik, azt a reklámját, ahol megköszöni, nagyon helyesen, mindenkinek azt a munkát, amit a járványhelyzetben végzett; megköszöni a boltosoknak, az egészségügyi dolgozóknak, mindenkinek. Akiket még szavak szintjén sem említ meg a miniszterelnök, azok a szociális szektorban dolgozók, azok, akik még az 500 ezer forintos egyszeri bérkiegészítésből is kimaradtak a kormány érthetetlen politikája miatt. Ők munkát végeznek, a munkaalapú társadalom alapja az lenne, hogy megkapják azért a pluszmunkáért az 500 ezer forintot, amit ők elvégeztek. Ez nem egy segély, ezek az emberek a járványnak kitetten dolgoztak 0-24 órát idősek otthonában, gyermekvédelemben, hajléktalanellátásban, és megérdemlik ezt az egyszeri 500 ezer forintot. Ezért is indított az LMP petíciót, amit a beremelest.hu oldalon alá lehet írni, hogy minél többen, több ezren tudjuk jelezni, hogy igenis megérdemlik ezek a mindennapi hősök ezt az egyszeri 500 ezer forintos bérkiegészítést.

Az a helyzet, hogy a szociális szektor nem képezi fontos részét az önök világának. Beszélnek róla, amikor politikai támadásokat lehet indítani, de nem beszélnek róla akkor, amikor a normát kéne növelni, nem beszélnek róla akkor, amikor arról van szó, hogy Magyarországon két-három évet kell sorba állnia egy embernek, hogy az idősek otthonába be tudja adni demenciával élő hozzátartozóját, nem beszélnek arról, amikor arról van szó, hogy mennyit keres ma egy magyar ember, aki gyermekvédelemben dolgozik.

Az a helyzet, hogy a munkaalapú társadalom alapfeltétele az, hogy az államnak dolgozó embereket megfizessék, hogy az ő munkájuknak legyen megbecsülése. Jelenleg, aki a demens szülőjét gondozza otthon, és munkát végez a saját otthonában 0-24 órán keresztül, 58 ezer forintot kap. Az önök munkaalapú társadalmában az, aki ezt a szeretetteljes és fontos munkát végzi, 58 ezer forintot kap. Nem segélyről van szó, hanem arról van szó, hogy ezt a munkát meg kéne fizetni, úgy, ahogy Mátrai Márta képviselőtársam 2004-ben már beadta az Országgyűlésbe. Ellenzékben még önök is egyetértettek ezzel, azóta ezt már kétszer leszavazták.

Az a helyzet, hogy két válság van ma a világon, ami ugyanabból ered, aminek egymáshoz köze van, ez az ökológiai válság és a társadalmi válság. Mi, zöldek azon az állásponton vagyunk, hogy a társadalmi válságot azzal lehet csökkenteni, ha növeljük az újraelosztást, és az újraelosztásból azok az emberek, akik munkát végeznek az államnak, végre meg tudnak élni tisztességesen, ha nem 168 ezer forintot fog keresni egy szociális dolgozó, és nem 158 ezer forintot fog keresni egy gyógypedagógiai szakasszisztens.

Az a helyzet, hogy a munkaalapú társadalom szégyene az, hogy az államnak dolgozó emberek ma Magyarországon nem tudnak tisztességesen megélni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván válaszolni az elhangzottakra.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Itt a parlamentben is számtalan alkalommal megtettük, de ahogy ön is mondta, ezt érdemes minden alkalommal megtenni, hogy megköszönjük azoknak az embereknek is a munkáját, akik nem a kórházakban vagy a rendvédelemben dolgoznak, hanem a szociális intézményekben dolgoznak. Hiszen láthattuk Európa és a világ számtalan országában, hogy az idősotthonok, ahol sokszor beteg vagy már szellemileg vagy fizikailag embereket gondoznak napról napra, hétről hétre, ezek az intézmények különösen tudnak a fertőzés gócpontjává válni. Az itt dolgozó emberek, gondozók munkája is sokat segített abban, hogy Magyarország az egyik legeredményesebben védekező ország lehetett, hiszen Magyarországon az egymillió lakosra jutó, koronavírusban elhunytak száma feleannyi, mint Németországban, hetedannyi, mint Svédországban  ha már ön a jóléti modellt említette , vagy tizenhatodannyi, mint Belgiumban. Ahhoz, hogy ezt az eredményt el tudtuk érni, ahhoz kellett a szociális szférában dolgozóknak is a megfeszített munkája, amit ezúton is megköszönünk nekik szimbolikusan is és anyagilag is, hiszen idén visszamenőlegesen egy 14 százalékos béremelést hajtunk végre. Tehát akkor, amikor a válság éve van, nem csökkentjük a szociális szférában dolgozók bérét, hanem emeljük a szociális szférában dolgozók bérét 14 százalékkal, így összességében már egy 115 százalékos béremelésről beszélhetünk az elmúlt években, az elmúlt ciklusokban.

Nem volt ez mindig így, ön is tudja, tisztelt képviselő úr, hiszen amikor az előző válság volt, akkor az ön politikai szövetségesei döntöttek arról, hogy elvesznek a szociális szférában dolgozóktól egyhavi bért. Itt ülnek ön körül most is páran azok közül, akik akkor megvonták az egyhavi fizetést. Így itt ül: Korózs Lajos, Hiller István, Mesterházy Attila, Molnár Gyula, Molnár Zsolt, Arató Gergely, Gyurcsány Ferenc, Oláh Lajos, Vadai Ágnes, és Burány Sándor már nincs itt, de Gy. Németh Erzsébet, Lendvai Ildikó, Molnár Csaba vagy Ujhelyi István is megszavazták azt, hogy a válság idején pontosan azoktól az emberektől vettek el, a szociális szférában dolgozóktól, akiknek többletsegítség kellett volna, mert nyilván a szociális szféra leterheltsége válság idején sokkal nagyobb. És ugyanígy mosolyogtak, tisztelt képviselő úr, önök itt másfél évvel ezelőtt, amikor a kormány arra nyújtott be javaslatot, és arról szavazott a parlament, hogy az ön által említett otthoni ápolást sokkal jobban becsüljük meg egy 30 százalékos általános emeléssel és a gyermekek otthongondozási díjának a bevezetésével, amely többszöröse a korábbi összegnek. Így összességében mi az otthonápolás költségvetési keretét 15 milliárd forintról 55 milliárd forintra emeltük egy évtized alatt, ezt viszont önök nem szavazták meg.

Amikor tíz évvel ezelőtt csökkenteni kellett a szociális szférában dolgozók bérét, azt megszavazták, amikor növelni kellett az otthonápolási díjat itt a parlamentben, másfél évvel ezelőtt, azt nem szavazták meg. Azok szavak voltak, tisztelt képviselő úr, amit ön mondott, ezek pedig tények, amelyek itt a parlamenti döntésekről szólnak, hogy amikor kritikus helyzet volt, akkor nem számíthattak önökre a szociális dolgozók.

(11.20)

De nincs ez másként az önök által vezetett önkormányzatokban, főleg a Fővárosi Önkormányzatban sem. Miután önök megtámadták a Bajcsy-Zsilinszky Kórházat, hogy a kórház miatt lenne ilyen tömeges a megbetegedés a fővárosi Pesti úti idősek otthonában, szörnyű tények kerültek napvilágra, tisztelt képviselő úr. Kiválasztottak száz beteget, akiket a Pesti úti idősek otthonából szállítottak a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba  természetesen koronavírusos betegekről van szó , és a következő adatok kerültek nyilvánosságra: mérsékelt kiszáradása volt a beszállított betegek 28 százalékának, kiszáradása volt 69 százalékának, tehát valamiféle kiszáradás a betegek 97 százalékánál fordult elő. Milyen gondoskodás zajlik a fővárosi fenntartású intézményben, ha a beszállított betegek 97 százaléka kiszáradással küzd? Alultápláltság miatt csontsovány volt a beszállított betegek 27 százaléka, kimerült energiaszintje volt a betegek 61 százalékának. 88 százaléknak alultápláltsági gondja volt!

Hogyan tartja fenn a Fővárosi Önkormányzat a Pesti úti idősek otthonát, hogyan gondoskodik az idős emberekről, hogyan akarja megelőzni a járvány terjedését az immunrendszerük erősítésével, ha kiszáradási és alultápláltsági problémák vannak a rosszul szervezett ellátás miatt, miközben 6 milliárd forint állami támogatást kap a főváros ezen intézmények fenntartására? Aztán kéttenyérnyi vagy nagyobb felfekvése volt a beszállított betegek 16 százalékának, kezdődő felfekvése volt 28 százalékának. Ez összesen 44 százalék. Majdnem minden második betegnek felfekvési problémája volt. De ugyanígy ízületi mozgásbeszűkülése volt a beszállítottak közel felének, és még tudnám sorolni ezeket az adatokat, tisztelt képviselő úr.

Talán nem véletlen, hogy a fővárosi idősotthonokban  ahol az összes idősotthoni gondozottnak csak a 7 százaléka található  van a fertőzések több mint fele, az elhunytaknak pedig közel a háromnegyede sajnálatos módon fővárosi idősotthonnak volt a gondozottja. Amikor tehát arról beszél, hogy az időseket és az idősgondozásban részt vevőket jobban meg kell becsülni, akkor talán Karácsony Gergelynél mondhatná el a beszédét, hogy hogy kellett volna jobban odafigyelnie a Pesti úti idősek otthonában dolgozókra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai