Felszólalás adatai

Felszólalások:   103-110   111-118   119-126      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Varju László képviselő úr, a DK képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: „Mikor veszi ki a kormány a részét a védekezés költségeiből?” címmel. Varju László képviselő úré a szó. Parancsoljon!

VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm a szót. Miniszterelnök Úr! Ön elégedett a járvány elleni védekezéssel, én pedig azt gondolom, hogy nem lehetne elégedett. Mégpedig azért, mert az állami felkészületlenség, az önök teszetoszasága eljuttatta oda az országot, hogy semmilyen döntés nem született meg időben. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Ezek közül néhány dologra hadd emlékeztessem önöket! Amíg önök összevissza beszéltek a külügyi államtitkár, illetve a miniszter úr képviseletében a Magyarországra soha meg nem érkező maszkokkal vagy a soha nem látott maszkokkal kapcsolatban, azokat a DK budapesti polgármesterei juttatták el az egészségügyi intézményekbe a kormány helyett. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Amíg önök egyetlen hét alatt ápolásra szoruló betegek ezreit dobták ki a kórházból, addig a DK budapesti polgármesterei adtak rendkívüli otthonápolási segélyt azoknak, akiket ilyen helyzetbe hoztak, a kormány helyett.

(13.30)

Amíg önök Európában egyedülálló módon egyetlen forintot sem adtak elbocsátott dolgozóknak az elmúlt hónapban, a budapesti polgármesterek saját önkormányzati költségvetésükből adtak ilyet önök helyett. Amíg ön katonásdit játszott, és cserben hagyta az országot, addig a városvezetők csendben végezték a munkájukat. Ön cserébe megszorítást nyújtott az önkormányzatoknak, és elvette tőlük a védekezésre vonatkozó pénzt.

Miniszterelnök úr, én nagyon örülnék annak, ha végre az önök kormánya is kivenné a részét a védekezésből. Kérdezem tehát, hogy mikor veszi ki a részét a védekezés költségeiből és a válságkezelésből a kormány. Mikor kapják meg az emberek és az önkormányzatok azt, ami jár nekik? Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az elhangzott kérdésre a választ miniszterelnök úrtól kérem. Parancsoljon, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársam! Én is úgy vagyok vele  talán mint ön meg mindenki , hogy nem szeretünk feleslegesen dolgozni. Az előbb itt egy órán keresztül mást sem tettem, mint a védekezésre vonatkozó adatokat és tényeket soroltam. Úgy látom, hogy ez nem érintette meg, és egy abszurd dráma helyzetébe került az egész parlament. Hát, kérem, ne tegye ezt velünk!Ami a konkrétumokat illeti, a tárcáktól összesen 1345 milliárd forintot csoportosítottunk át a gazdaság védelmére. Mindenkitől kértünk hozzájárulást, ez kétségkívül igaz, még a politikai pártoktól is, és nem gondolom, hogy a sapkánkat az égig dobáltuk volna, de a költségvetésük felét azért a politikai pártok is befizették.

Ami az önkormányzatok gépjárműadó-bevételét illeti, ott azt tudom mondani, hogy az idei évre nézve ez a költségvetésük körülbelül egy-másfél százalék közötti részét érinti. Ezt kivéreztetésnek nevezni, szerintem nem vehető komolyan. Viszont, ha már ezt a szót használta, akkor szeretném emlékeztetni arra, hogy ön nem volt mindig ellenzéki képviselő, volt már kormánypárti képviselő is. Amikor ön kormánypárti képviselő volt, akkor valóban kivéreztették az önkormányzatokat. Ezt onnan tudom, hogy 2010-ben, amikor legyőztük önöket a választási kampányban, és az emberek nekünk szavaztak bizalmat, és ránk maradtak az önkormányzatok, akkor ott 1369 milliárd forint adósságot találtunk, amit nekünk kellett az önkormányzatok helyett kifizetni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Egyperces viszonválaszra képviselő úré a szó. Parancsoljon!

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Varga Mihály miniszterelnök-helyettes úrtól nemcsak azt a választ kaptam meg korábban, hogy maszkokra 426 milliárd forintot költöttek el  bizonytalanul , de azt is, hogy nem szívesen lát a parlamentben engem. Ön is, úgy látom, sokkal jobban örülne, ha a rendőrséggel vitethetnének el innét (Derültség és moraj a kormánypárti padsorokban.  Zaj.  Az elnök csenget.), de ezt a szívességet most nem teszem meg önöknek.Még egyszer kérdezem öntől: mikor veszi ki a részét a válságkezelésből a kormány? Mikor fizeti ki az önkormányzatoknak az önök helyett elvégzett munka költségeit? Mikor fizet a kormány támogatást azoknak a családoknak, akiknek a beteg hozzátartozójukat küldték haza a kórházból? És mikor fog ön kormányozni, miniszterelnök úr? Válaszoljon, legyen szíves! Mikor veszi ki a részét a kormány a munkából? Mikor kapják meg az emberek, az önkormányzatok azt, ami nekik jár? Köszönöm. Várom válaszát. (Taps a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A miniszterelnök úré a viszonválasz lehetősége. Parancsoljon!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Bár a kérdést én kaptam, képviselőtársam, szeretném tájékoztatni arról, hogy mikor és meddig kormányzok, azt majd a választópolgárok fogják eldönteni, és erre én nem is fordítanék több figyelmet.Ellenben volt egy mondata, ami megér egy háromnegyed percet. Így hangzott, hogy a rendőrség vitesse el. Nem önök lőtték ki az emberek szemét? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) Nem arról van szó, hogy éppen holnap lesz az évfordulója annak, amikor elhangzott egy beszéd, ami a nyilvánosságra kerülést követően kiváltotta az emberek elégedetlenségét, amit önök nem párbeszéddel meg parlamenti vitával, hanem kardlapozással meg szemkilövetéssel próbáltak orvosolni? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Szégyen!  Taps a kormánypárti padsorokban.)

Mégiscsak, ha már itt vagyunk, akkor ennek a fontos évfordulónak néhány mondatát idézzük föl, nehogy méltatlanul feledésbe menjen! Önök akkor egy olyan kormányt támogattak, ön személy szerint is, amelynek a feje azt mondta a választás után: „Nincs sok választás, azért nincsen, mert  itt egy csúnya szó jön , nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz, és közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig”.

Rajtam kéri számon, de ezt még önök mondták. Majd így folytatta az ön miniszterelnöke: „Nem tudtok ti, képviselők, olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk. Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük, amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.” Gratulálok! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   103-110   111-118   119-126      Ülésnap adatai