Felszólalás adatai

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1995. évi személyi jövedelemadóról szóló törvény 45. §-a teremtette meg annak az elvi lehetőségét, hogy az állampolgárok az összevont adóalapjukból számított adóalap egy bizonyos része fölött maguk rendelkezzenek. De ez a bizonyos személyi jövedelemadóról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy ennek a mikéntjét, tehát majdani eljárási szabályait - mennyit, hány százalékot, hogyan - egy külön törvény fogja rendezni.

Ez a törvény az 1996. évi CXXVI. törvény, amelynek másodszori módosítását tárgyalja most a parlament. Az első módosítása 1997-ben történt. Akkor ennek a törvénynek az alapokfejtése, az alapcélja teljesen világos és jó szándékúnak tűnő volt, amely azt mondta ki, hogy igenis az állampolgár a saját maga munkájával megkeresett jövedelme utáni adó egy bizonyos része fölött saját maga rendelkezhessék, vagyis saját maga határozza meg, hogy mi legyen ezzel a pénzzel.

A törvény 1 százalékban határozta meg ezt az összeget, majd felsorolta azokat a szervezeteket - közöttük az egyházakat is -, amelyek kedvezményezettként szóba jöhettek. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy a jó szándékúnak látszó törvény voltaképpen egy csalfaságot takar, nevezetesen, hogy így letudja az állam azoknak a támogatását, akik ezt a támogatást megérdemlik, sőt közfeladatokat látnak el, és azokat illő lenne az államnak támogatni.

Ez még inkább nyilvánvalóvá vált, amikor az éves költségvetésben a társadalmi szervezeteknek addig minden évben kifizetett 400 millió forintot a felére csökkentették, tehát a napnál is világosabbá vált, hogy ezt azért teszik, mert arra számítanak, hogy majd az 1 százalékokból fog pótlódni ez a hiányzó összeg.

Azonban - hosszú vita volt erről akkor a parlamentben - nem lehet igazán egyenlőségjelet tenni a társadalmi szervezetek között, és nem lehet az egyházak között, mivel nem mindegyik vállal egyforma mértékben át az államtól közfeladatokat. Az egyház oktatási feladatokat lát el, műemlékeket tart fenn, tehát azt lehetne nagy szavakban mondani, hogy a nemzeti kultúra tárgyi emlékeit őrzi. Ez igenis közfeladat, ezt valahogy támogatni kell; erre az 1 százalék nem elégséges. Tehát óriási felháborodást szült az egyházakon, a közvéleményen belül, ezért aztán '97-ben egy módosításra került sor, s egy újabb 1 százalék vezetődött be, amely valamelyest ezt a kérdést, mondjuk úgy, csillapította.

Igaz - és Halász János képviselőtársam hivatkozott is rá -, hogy ebben még mindig vannak tartalékok. Nade miért vannak benne tartalékok? Szintén egy képviselőtársam, Szászfalvi László hivatkozott rá, hogy azért vannak benne tartalékok, mert tökéletlen a törvény, mert olyan nyilatkozattételi kötelezettség vagy lehetőség van, amellyel egyáltalán nem tudnak élni a nem adózók vagy az egyéni jövedelemadót nem fizetők, ilyen nyilvántartásokat és bevallásokat ki nem töltők. Tehát a lakosság nagy része egyáltalán kiesik abból a körből, hogy olyan helyzetbe kerüljön, hogy ilyen nyilatkozatokat egyáltalán tehessen. És igenis, ez a törvény tökéletlenségéből származik.

A Független Kisgazdapárt annak idején ezt a törvényt nem is szavazta meg. Most azonban természetesen más már a helyzet, és ez a módosítás igazán nem is erre az eszmei részére vonatkozik, hanem inkább technikai jellegű módosításokat vezet be, ami viszont ténylegesen egyszerűsíti, sőt jobbítja a törvény végrehajtását. Ilyen technikai jellegűnek tekintem legalább is azt, hogy a száz forint alatti összegeket a jövőben vagy a törvény elfogadása után igenis szét fogják osztani a kedvezményezetteknek. Ezt adminisztratív nehézségek miatt nem tették meg. Technikai jellegűnek tekintem azt is, amikor az egyházak nem külön-külön fogják majd megkapni az állampolgárok által lemondott összegeket, hanem ezt egybegyűjti majd a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, és egy összegben fogja megkapni az egyház, ami számtalan okból ugyan a minisztérium részéről egy többletmunkát jelent, de a másik oldalról mégis egyszerűbbé válik - ez technikai.

Nem technikai, sőt kifejezetten tartalmi és elvi jelentőséget tulajdonítok annak, amikor azt mondja az 1. § módosítása, hogy annál is figyelembe lehet venni ezt az 1 százalékot, illetve 2 százalékot, aki még ugyan nem fizette ki az adóját, de már erre valamiféle halasztást, illetőleg részletfizetést kapott.

Gondban vagyok itt, amikor felsorolják és módosítják a kedvezményezettek körét, és fel van tüntetve a Nemzeti Színház. Itt valamelyik nap hallottunk egy interpellációt... Most nem tudom: Nemzeti Színház? Pesti Magyar Színház? Zavarban vagyok, de természetesen örülök, ha bárki kap ebből a pénzből.

Ugyancsak technikai jellegű a 4. § módosítása, ahol egyszerűen korábban törölték az a) pontot, most a b) pontot kettéválasztják a) és b) ponttá; sokkal jobban érthető, jobban kezelhető.

Ugyancsak technikainak mondható, és az is, de még külön szólnom kell róla, amikor arról szól a jogszabály, hogy a vallási felekezetek, egyházak, vallási közösségek (továbbiakban egyház) csak akkor tekinthetők egyháznak, és csak akkor tekinthetők kedvezményezettnek, ha az APEH-től erre nézve külön technikai számot kapnak. Ez helyes, ha technikai számot kap, technikai jellegű, és igazán méltányolandó. De - és talán nem feltétlenül ehhez a módosításhoz tartozik - többszörösen szerepel az, hogy a különböző vallási felekezeteket, vallási közösségeket egyháznak minősíti. Nem az! Az egyház egy teológiai fogalom, meg van határozva, hogy mit tekintünk egyháznak. Nem minden vallásfelekezet, nem minden vallásközösség egyház. Itt teológusok is ülnek, nyilván ezt nálam sokkal jobban tudják.

Az azonban biztos - és ezt én jogászként tudom -, hogy ha egyszer egy jogszabályban leírjuk azt, hogy valaki, aki nem egyház, technikai számot fog kapni, amely az bizonyítja, hogy ő egyház, igenis ez különböző szinteken, különböző helyeken akár még - lehet, hogy túlzok - visszaélésekre is adhat alkalmat, mert igenis lesz egy nem egyháznak egy olyan igazolása, hogy ő egyház. Tehát ezt valamilyen formában - nemcsak ennél a módosításnál, hanem majd az egyházak finanszírozásáról szóló jogszabályban is - módosítani vagy elhagyni kellene.

Összességében a Független Kisgazdapárt ezt a módosítást az általános vitára alkalmasnak tartja, annak reményében, hogy ezzel nincs vége az egyházak finanszírozása megoldásának, mert hisz nincs vége, hisz látjuk, hogy olyan közfeladatokat végez az egyház, de igazából nemcsak az egyház, civil szervezetek is... - tegnap tárgyaltunk itt a kábítószerprogramról, és ott is a prevenció volt a legfontosabb, nevesítve vannak a civil szervezetek is és az egyházak is olyanként, akik a felvilágosító munkában, tehát a prevencióban részt vesznek, részt vehetnek. Ha ez szerepel egy Országgyűlés, egy nemzet programjában, akkor ez igenis állami feladat, közfeladat, s ha valaki ezt átvállalja, akkor azt valahogy finanszírozni kell.

Tehát az általános vitára elfogadhatónak tartjuk, jónak tartjuk, de ilyen fenntartásokkal, amit vagy itt, vagy majd későbbi jogszabályoknál szeretnénk érvényesíteni. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)