Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pető Ivánnak, az SZDSZ-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Szabó Zoltán képviselőtársam azzal kezdte a felszólalását, hogy egy kívülálló, ha egyáltalán ebben az órában figyeli, hogy mit csinálunk, nehezen tudná követni, hogy itt mi is történik, hiszen látszólag valóban egy olyan törvényjavaslatról tárgyalunk, amely zömében nem kíván változtatást az eddigi hatályos törvényen.

Ha még ehhez hozzátesszük - és ez, ha tetszik, a kormányzat kritikája -, hogy ez a törvényjavaslat a kormánypártok álláspontját kevésbé vette figyelembe bizonyos pontokon - mint az itt már kiderült -, mint az ellenzék álláspontját, és ha még ehhez hozzátesszük, hogy miközben ennek a törvényjavaslatnak a parlamenti tárgyalási előkészítése folyt, aközben a kormány benyújtotta a médiatörvényt módosító másik törvényjavaslatot is, ami, ha tetszik, a kormánypártok jogos kritikáját is kiváltja... - zárójelben jegyzem meg: ez a T/10 014. számú törvényjavaslat, amely az Európai Gazdasági Térségben való részvétellel összefüggő jogharmonizációról szól, és nem szerencsés, hogy finom legyek, ha kétharmados törvényeket - hogy is mondjam - hetente vagy kéthetente módosítunk, jobb ezeket együtt módosítani.

(22.50)

Ha még mindehhez hozzáteszem, nem valószínű, hogy érthető, hogy a vita a képviselők között miről folyik, akkor valóban csak megerősíteni tudom Szabó képviselő úr nyitó mondatát, hogy nehezen követhető, mit is teszünk itt a parlamentben.

Most már felszólalások ismeretében, de az államtitkár úr és többek által említett két egyeztető tárgyalás ismeretében mondom, amit mondok: látszólag abban egyetértés van a magyar parlamenti pártok között, sőt valójában is egyetértés van, hogy a magyar kultúrát, a magyar nyelvet védeni kell, és ez az Európai Unióba való belépés kapcsán természetesen sok új feladatot jelent. Innen kezdve azonban nagyon sok nézetkülönbség van közöttünk. Erről a bizonyos 7 százalékos gyártási alkvótáról már esett szó, én csak megemlítem - mint azt bizottsági előadóként is mondtam -, álláspontunk szerint, és ebben a két kormánypárt álláspontja azonos, értelmetlen ez a szabály. Ez nem véd semmit, nem védi sem a magyar ipart, sem a magyar nyelvet, ez éppen - hétköznapi nyelven - önfeljelentés. Ez arról szól, hogy Magyarországon egy olyan szabályt akarnak a médiatörvényben alkalmazni, amellyel felhívják a figyelmet arra, hogy az európai nálunk egyet jelent a magyarral. 10 százalék európai gyártású műsorból 7 százalék magyar gyártásút akarunk, amikor több mint 20 százalékos a magyar gyártás; jelenleg a magyar médiasugárzásban abszurd a helyzet, és értelmetlen ez a rendelkezés.

Ezért értelmetlen a Fidesz követelése, hogy bizonyítsa be a kormány, hogy az Európai Unió ezt kifogásolni fogja. Nem az a fő probléma ezzel, hogy az Európai Unió kifogásolni fogja, hanem értelmetlen maga a rendelkezés. Az egy másik probléma, hogy az Európai Unió még feltehetően kifogásolni is fogja, és ennek önmagában is következményei is lehetnek.

Amiben vita van az ellenzéki pártokkal ezen túlmenően, az az 1. § itt említett része, nevezetesen, hogy botránykő-e az, hogy a magyar irodalom és tudomány, művészetek területéről származó egyedi alkotások, ha nem Magyarországon gyártják, dolgozzák fel ezeket, akkor elveszik, elszívják a vért, ha tetszik, a magyar nyelvű alkotásoktól. Azt gondolom, az átlagos tájékozottságú magyar állampolgár is tudja, hogy ma a magyar televíziózáson keresztül a magyar kultúrát nem a magyar nyelvű vagy nem magyar nyelvű műsorok közötti rivalizálás fenyegeti, nem a magyar gyártású és nem magyar gyártású műsorok közötti rivalizálás fenyegeti, hanem bizonyos műsorok elfogadhatatlan színvonala, szemben más műsorok, ha tetszik, feltehetően a parlament többsége által igényes kultúrának nevezett színvonalával.

Tehát magyar nyelvű és magyar gyártású műsor lehet olyan, amiről feltehetően a képviselők, ha szavaznánk, azt mondanák, hogy botrányos, és nem lenne szabad közszolgálati és nem közszolgálati műsorszolgáltatókban megnézni, és lehet bizony idegen nyelven gyártott, sőt más országban készült műsor olyan, amelyre mindannyian azt mondanánk, hogy ez a magyar kultúra és a magyar nemzet kulturális emelkedését szolgáló műsor lehet. A legtöbb, külföldről vásárolt licenc alapján ócskának nevezhető műsor magyar gyártású, magyar nyelven készült. Nem hiszem, hogy komolyan lehetne venni azokat az érveket, miszerint a magyar kultúrát ebben a pillanatban az a nagyon-nagyon kevés külföldön gyártott rossz feldolgozás veszélyeztetné, mint amit A Pál utcai fiúk kapcsán próbáltak érzékeltetni. A magyar kultúrát ma a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül az veszélyezteti, amiről beszéltem. Tehát szerintem az 1. § igenis helyénvaló, és igen-igen rossz szándékú vagy nagyon-nagyon keresett az az ürügy, amivel a Fidesz ezt a paragrafust megpróbálja elutasítani.

A 2. §-a ennek a módosítani szándékozott (7) bekezdésnek már többféle módon is szóba került, csak újra jelezni szeretném, hogy a kormány által beterjesztett javaslatot ebben a formájában én rossz ötletnek tartom. Mert abban a helyzetben, amikor egyértelmű, hogy az ellenzéki pártok nem fogják elfogadni ezt a javaslatot, az ellenzéki pártok kívánságának megfelelően az eddigi szabály fenntartását próbálja a kormány javasolni, miközben a kormánypártok - szerintem helyesen - egy olyan szabályt javasolnának, javasoltak eredetileg is, ami a magyar kultúra érdekeit szolgálja, és ami egyértelműen és feltehetően biztosan megfelel az Európai Unió normáinak.

Én tehát itt jelzem, hogy az SZDSZ nevében ez módosító indítványt adok be ehhez a ponthoz, miszerint ez a 7 százalékos úgynevezett alkvóta maradjon el. Legalább mondhassuk el kormánypárti képviselők, hogy egy olyan pontot a médiatörvényből mi szeretnénk legalábbis kiiktatni, amely feltehetően az Európai Unió normáiba ütközik.

Végül, de nem utolsósorban a Halász képviselő úr által hosszasan taglalt záró rendelkezés médiatörvényt módosító passzusáról, jobban mondva, onnan egy részt kiemelő passzusáról: akárhogy is hangsúlyozta a képviselő úr a különböző fordításokat és mondatokat, annak az értelme nem változik meg, ez a módosítás egyértelműen helyénvaló. Az a kettős értelmezés, amit a képviselő úr itt megpróbált előadni, szerintem nem felel meg az interpretációnak - elsősorban hangsúlyozással próbált a képviselő úr meggyőzni bennünket. Ez a vita már, ha visszafogottabb formában is, de lezajlott az úgynevezett hírközlési törvény vitája kapcsán, akkor a Fidesz is valamit érzett abból, hogy itt a szabályozásnak arról az eleméről van szó, amellyel a képviselő úr vitatkozni próbál, és ezért belementek abba, hogy a médiatörvény módosuljon, csak nem olyan mértékben, mint ahogy az Európai Unió normái ennél a passzusnál megkívánnák.

Én az előzetes egyeztető viták kapcsán azt mondtam, hogy mindannyian ismerjük a Két bors ökröcske című népmesét, és általában a népmeséknek azt a sztereotip típusát, ahol ha a feladat-végrehajtó valamilyen könnyebbnek tetsző feladatot megvalósít, akkor egyre nehezebb és egyre lehetetlenebb feladatokat bíznak rá, és csak csoda segítségével tud a megrendelőnek eleget tenni. Ez a törvényjavaslat Fidesz kontra kormány vagy kormánykoalíció szemszögből valami ilyesmi, ha a kormány elfogadja a 7 százalékos alkvótát, akkor a Fidesz feladja azt a rendelést, hogy a finanszírozás legyen legalább megoldva, és akkor minden jóra fordul. A médiarendszer finanszírozását ebben a pillanatban - mint azt 15 éves tapasztalat alapján tudjuk - körülbelül olyan nehéz megoldani ma Magyarországon - konszenzussal különösen -, mint a Két bors ökröcske című mesében, hogy reggel vessék el a búzát, és estére már kenyér legyen abból a búzából, amit elvetettek.

Nincs alapvető kérdésekben egyetértés, és nem is ismerek az ellenzéki pártok részéről olyan javaslatot, ami a médiafinanszírozást megoldaná. Olyan javaslatot ismerek, amely a kormány által átvállalt úgynevezett készülékhasználati díj másfajta, ha tetszik, a feltételezett jogi normáknak jobban megfelelő változatát javasolja, de tudjuk, ez nem oldaná meg a médiafinanszírozást. Azt pedig, hogy ez jogba ütközik, még hiteles forrás nem mondta ki.

De nem is szorosan ennek a mostani törvényjavaslatnak a tárgya ez az ügy, csak szerettem volna itt jelezni azt, amit mindannyian tudunk, hogy a feladat, ahogy az államtitkár úr is jelezte, most biztos, hogy nem oldható meg, bár itt vannak közös pontok a kritikai elemekben, és vannak közös pontok a szándékokban. De nem pusztán arról van szó, hogy több pénzt, hanem arról is szó van, hogy milyen módon lehetne normatív szabályokkal stabil és nem évről évre szóló finanszírozási rendszert a magyar médiarendszerben megteremteni.

(23.00)

Összefoglalva, azt tudom mondani, hogy egyrészt szerencsétlennek tartjuk azt a megoldást, hogy a médiatörvény EU-harmonizációs részei darabonként érkeznek az Országgyűlés elé, értjük viszont azt, hogy a kormány annak ismeretében is, hogy ennek a mostani törvényjavaslatnak miért nincs elfogadási esélye, miért látja fontosnak, hogy a parlament a ceremóniát végigcsinálja. Nyilvánvalóan fel kell mutatni azt, hogy ha az Európai Unió a magyar gyakorlatot, illetve normákat nem tartja EU-konformnak, akkor a magyar kormány megpróbálta megelőzni ezt a fajta konfliktust.

De tudjuk mindannyian, az a diskurzus, ami itt folyik, és ami ezt megelőzően folyt, egy rítus, hiszen nincs szándék arra, hogy az ellenzéki pártok ezt a javaslatot elfogadják. Itt nem érvelünk egymással szemben, hanem ki-ki mondja a maga álláspontját annak tudatában, hogy ez nem befolyásolja a vele szemben ülők álláspontját. Többé-kevésbé ismerjük is a véleményeket.

Talán a rendelkezésre álló időben még érdemes azt elmondani, mert ez az elem kimaradt az előtörténetek ismertetéséből, hogy a Fidesz javaslatára elfogadott 2002-es médiatörvény jogharmonizációs célú módosításakor a Fidesz meggyőződése az volt - és mi eléggé felelőtlenül elfogadtuk akkor a Fidesz álláspontját -, hogy ezzel a magyar médiatörvény EU-konformmá válik. Kiderült, hogy ez nem felelt meg a valóságnak. Nem rossz szándékot sejtünk a dolog mögött, de mindenesetre arra talán Halász képviselő úr figyelmét felhívja, hogy akik tanácsokat adnak vagy szakértenek, azok nem mindig mérik fel reálisan a helyzetet. Tehát, amikor ő azt feltételezi, hogy ez a bizonyos 7 százalék nem ütközik EU-normákba, ez az alkvóta nem ütközik EU-normákba, akkor talán ezt a pontot legalább fel lehetne adni, mert ez az a pont, amiben a Fidesz által előkészített médiatörvény-módosítás biztos, hogy az EU számára elfogadhatatlan volt, és emiatt nem jutottak hozzá a magyar mozgóképalkotók a médiaprogramok európai uniós támogatásához, annak ellenére sem, hogy azt lehetett remélni, hogy a 2002-es döntés után ez a forrás megnyílik. Ha nem nyílik meg a továbbiakban sem, ennek biztos, hogy nagy hátrányai lesznek a magyar mozgóképalkotók és a magyar filmművészet számára, mindannyiunk számára. Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Balogh Lászlónak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólalni szándékozó képviselőnek.

BALOGH LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megköszönöm az államtitkár úrnak, hogy a négypárti tárgyaláson és a bizottsági ülésen elmondott MDF-es álláspontot ismertette az előbeszédben. Ugyanakkor szeretném felhívni Szabó képviselő úr figyelmét arra, hogy amivel ő illette a Fidesz képviselőjét, hogy milyen gaz módon érvel a törvény módosítása ellen, azt nem a Fidesz képviselői mondták el, hanem én mondtam el azon a bizonyos négypárti ülésen és a szakbizottsági vitán. De ugyanúgy, ahogy akkor nem figyelt Szabó képviselő úr, most sem figyel, de reméljük, hogy a jegyzőkönyvben majd el tudja olvasni.

Ugyanakkor viszont azzal szeretném kezdeni a hozzászólásomat, hogy őszintén és tiszta szándékkal szeretném megköszönni a Horn-kormánynak azt, hogy kétharmados többség birtokában volt olyan bátor, hogy kompromisszumos médiatörvényt fogadott el, az akkori ellenzéki pártok majd mindegyikének támogatásával. Ez egy bátor lépés volt. Ennek a bátor lépésnek legalább a fele bátorságát kellene a mostani kormánynak is birtokolnia ahhoz, hogy hozzálássunk az előttünk álló feladatok megoldásának, hiszen vitathatatlan, hogy a médiatörvény elévült bizonyos szakaszokban, és megérett a módosításra.

De a jelenlegi törvénymódosítás, amely előttünk van, ha egy hasonlattal kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy körülbelül ott tartunk, amikor a Titanic elhagyta a jéghegyet, és a kapitány kiadta a parancsot az egyik matróznak, hogy fényesítse már ki a kapitányi kabin kilincsét. Körülbelül ennyit ér a magyar média rendszerében ez a mostani javaslat. Miért is?

Nem sikerült meggyőzni minket az előttünk szólóknak sem és a szakértőknek sem, hogy valós hátrány érné Magyarországot, ha a jelenlegi jogszabály így maradna, ahogy most van. Itt arról beszéltek az előttem szólók, hogy a magyar média szereplői mennyi pénztől estek el, mert a pályázatok nem voltak sikeresek. Egyetlenegy példát nem hallottunk, melyik producer mennyivel pályázott, és erre hivatkozva miért nem kapta meg. Ugyanakkor a bizottság előtt a szakértők bizony elmondták, hogy ez nem egy hivatalos felszólítás Magyarország felé, hogy módosítanunk kell ily módon ezt a törvényt, hanem kis túlzással Brüsszelben a folyosói beszélgetések során valaki felhívta a magyarok figyelmét, hogy ejnye-bejnye, ha ezen nem változtattok, abból esetleg majd baj lehet valamikor. Mi úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal többet ér, hogy valamilyen formában igen, felvállalva, a magyar gyártású filmek kvótáját, a törvényben bent tartsuk. Szeretnénk is bent tartani addig, ameddig lehet, amíg rá nem kényszerítenek minket arra, hogy vegyük ki.

Ennek ellenére szeretném felidézni a képviselőtársaimban azt a bizonyos esetet, amikor az Orbán-kormány alatt az akkori kormánypártok benyújtottak egy jogharmonizációs médiatörvény-módosítást, nem holmiféle magyar kvótákról meg EU-s elvárásokról, hanem a mindennapjainkról szóló törvénymódosítást, mindannyiunk gyerekeiről szóló törvénymódosítást, magyarul a kiskorúak védelmét előtérbe helyező törvénymódosítást, és ezt az akkori ellenzék, kétharmad ide, kétharmad oda, bár azt mondta, hogy mindennel egyetért, de nem hajlandó megszavazni. Miért is? Csak.

Mi úgy gondoljuk, hogy mi nem azt mondjuk most, hogy csak, nem szavazzuk meg, hanem egyrészt nem tartjuk bizonyítottnak azokat az aggályokat, amelyeket a kormánypártok megfogalmaznak, és amelyeket az apparátus megfogalmaz, ugyanakkor kinyilvánítottuk azt a szándékunkat, hogy hajlandóak vagyunk egy átfogó, mindenre kiterjedő médiatörvény-módosításban partnerként részt venni, minden előfeltétel nélkül. És ezt nemcsak a Magyar Demokrata Fórum mondta, hanem azon a négypárti megbeszélésen, ha jól emlékszem, a másik ellenzéki párt is ugyanilyen álláspontot képviselt.

De miért is kell foglalkoznunk a médiatörvény módosításával? Természetesen azért kell ezzel foglalkoznunk, mert a magyar média rendszere bizony válságban van, és amit itt Szabó képviselő úr emlegetett és a Fidesz számlájára írt, és most újra elmondom, hogy azt én mondtam azon a bizonyos bizottsági ülésen, mert az Európai Unióban példátlan módon, egyetlen példát sem tud rá mondani a kedves képviselő úr, Magyarország az egyetlen, ahol a közmédia finanszírozása kormányfüggő. Ma Magyarországon a médiafinanszírozás - a médiatörvényt is megsértve - kormányfüggő. Mi azt mondtuk, hogy nem a Titanic kapitányi kilincsét kell fényesre pucolni, hanem meg kell menteni a Titanicot, hogy ne menjen a jéghegynek, ha lehet. De úgy látszik, hogy önök úgy gondolják, hogy inkább menjen a jéghegynek, és jöjjön, aminek jönnie kell. Merthogy most hogy is állunk, tisztelt képviselőtársaim?

Medgyessy Pétertől függ a Magyar Televízió költségvetése. Medgyessy Pétertől és kormányától függ a Duna Televízió költségvetése. Medgyessy Pétertől és kormányától függ a Magyar Rádió költségvetése. Jelenleg önök és az önök kormánya adja a pénzt a Magyar Televíziónak, a Magyar Rádiónak és a Duna Televíziónak. Többségben az önökhöz kötődő produceri irodák költik el ezeket a pénzeket, de ezt látjuk, és mindenféleképpen úgy gondoljuk, hogy ez nem egészen EU-konform.

(23.10)

Talán önök előtt is ismert, hogy az előző kampányidőszakban (Pető Iván közbeszól.) több producer és tévés személyiség nagyon nagy hangon és nagy fölhajtással kampányolt a Szocialista Párt mellett. Ma ezeket az arcokat és ezeket a producereket ott látjuk a Magyar Televízióban. Ott látjuk Medgyessy Péter egyébként - megnéztem egy-két műsorát - nem tehetségtelen nevelt lányának műsorait is. Bár azt gondolom, hogy egy miniszterelnöknek adnia kellene arra, hogy ha tőle függ egy televízió költségvetése, akkor mondjuk, a családjába tartozók ne onnan vigyék beszállítás után a pénzt.

Egyébként mi úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor a Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje azt mondta volt abban a bizonyos kampányban, hogy márpedig át fogják vállalni az előfizetési díjakat, én magam azt mondtam, hogy ez bizony ügyes! Átvállalják, és ezáltal a magyar polgároktól, magyar családoktól feladatot, pénzt kímélnek ki és átvállalják a fizetést. De azt legrémesebb álmaimban sem gondoltam, hogy csak azok kötelezettségét vállalják át, akik egyébként éltek azzal az állampolgári kötelezettségükkel, hogy kifizették az üzemben tartási díjat, és azokét nem vállalták át, akik törvénytelenül annak idején nem fizették be.

Medgyessy Péter nem azt mondta, hogy csak azoknak a kötelezettségét vállalja át, akik befizetik, hanem azt mondta, hogy átvállalja a lakosságtól ezt a terhet. Egyébként meg kell hogy jegyezzem tisztelt elnök úr és tisztelt Ház, hogy egy rádióműsorban Pető Ivánnak hallottam az erről mondott véleményét, és nagyon korrektnek, nagyon tisztességesnek tartottam, ahogy elmondta. Ugyanúgy gondolom én is, mint Pető Iván: ezen változtatnunk kell.

Nézzük tovább, miről is van szó? Nagyon új és friss tapasztalataim vannak, hisz ma délután 2 órakor a pénzügyi bizottság rendkívüli ülésén a médiafinanszírozásról volt szó. Mit ad isten? Előttünk volt egy előterjesztés, Varga Mihály neve volt aláírva. Megkérdeztem, hogy ugye nem Varga Mihály készítette ezt az előterjesztést. Természetesen a szocialista képviselők elismerték, hogy ez kormányoldali előkészítés után került oda, de miután Varga Mihály a bizottság elnöke, így stílszerű, hogy az ő neve legyen ott, ezzel nincs is gond. De magukra vállalták, hogy ők találták ezt ki.

Akkor, amikor a magyar média haldoklik, amikor nem tudjuk, hogy lehet-e az olimpiát közvetíteni, lesz-e rá pénz, amikor a Duna Televízió nehézségekkel küzd, akkor eldöntötte valaki a kormányoldalon - mert azt a választ kaptuk, hogy koalíciós egyeztetés után született a javaslat -, hogy egyébként a költségvetési törvényben előírt 10 milliárd helyett körülbelül 6,8 milliárd lesz szétosztva, és az sem olyan arányban, mint ahogy a médiatörvény egyébként javaslatot tesz, hogy a Televízió, a Duna Televízió és a Rádió milyen arányban kapjon a támogatásból, hanem úgy, ahogy a kormánytöbbségnek ez jólesik.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, elnök úr, hogy ezek sokkal fontosabb kérdések, hogy a magyar média függ-e a kormánytól vagy nem függ a kormánytól, példátlan módon, egyedül Európában, ez sokkal fontosabb kérdés, mint az, hogy ez a kvóta bent marad-e vagy nem, amely kvóta - hangsúlyozom - nem veszélyezteti a magyar pozíciókat Brüsszelben. Önök egy elvárásnak akarnak eleget tenni, amely elvárást nem tudni, hol és ki fogalmazott meg, mert erről tájékoztatást önöktől nem kaptunk.

Arra szeretném fölhívni kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a Magyar Demokrata Fórum továbbra is nyitott, hogy a média valós helyzetéről, a médiatörvény valós módosításáról, kétharmados törvényhez a Magyar Demokrata Fórum szavazatait tudjuk biztosítani. Ha önök nyitottak az együttműködésre, és nyitottak arra, hogy a valós problémákról beszéljünk és a valós problémákat oldjuk meg, akkor arra készek vagyunk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, tízperces időkeretben. Elsőként Homa János képviselő úrnak, Fidesz.

HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A hétvégén Stuttgartban részt vettem az Együtt Európáért elnevezésű rendezvényen, amelyen a régi és új európai uniós országok küldöttei, egyházi személyiségek és természetesen számos civil szervezet képviselője vett részt, hogy a maga módján megfogalmazza Európa lelkét.

A rendezvényen több ismert személyiség vett részt, így többek között II. János Pál pápa képviseletében felszólaló bíborosok, az anglikán, az ortodox és a protestáns egyházak képviselői is részt vettek, felszólaltak, beszédet mondott Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke is. Nos, ezt a rendezvényt kulturális műsorok is színesítették. Minden ország ízelítőt adott kultúrájából, és általában az ország saját előadóművészei mutatták be azt a kulturális blokkot, amelyet a leginkább szerettek volna felvillantani egy-egy ország, egy-egy nép művészetéből.

Akadtak kivételek is, ezek közé tartoztunk mi, magyarok. Ugyanis a mi kultúránkból csak bizonyos áttételeken keresztül kaptak ízelítőt a résztvevők, a sportcsarnok tízezres közönsége. A produkció címe: Magyar tsárdás - ts-sel. Ne tessék kétségbe esni, nem a szokásos kettőt jobbra, kettőt balra elnevezésű tánc egyszerű bemutatását láthattuk, hanem egy olyan, törvényben is jelzett, illetve ebben a törvénymódosításban is jelzett instrumentális műsorszámot, melyhez az ismert balettszerző, Delivée készített koreográfiát. Az előadók sem magyarok voltak, s ahogy megállapítottuk mi, magyarok, csárdás helyett palotást táncoltak. Persze, tudom, ennél több is veszett Mohácsnál, de azért nem mehetünk el szó nélkül e mellett a jelenség mellett. Mit is akarok mondani? (Dr. Szabó Zoltán: Kezdd el!) El is kezdem.

Először is azt, hogy minden nép a saját maga módján képes bemutatni a legigazabban, a leghibátlanabbul kultúráját. A közvetítők többnyire nem érzik zsigereikben a részleteket, ezért interpretációik is másról szólnak, mint az eredeti művek. Ezért sem tartom én magam szerencsésnek a törvény ilyen irányú módosítását. Pontosabban akkor érdemes egy ilyen jellegű módosítást végrehajtani, ha az előttünk lévő törvényjavaslat részletesebben kifejti, hogyan lehet elkerülni az általam is jelzett hibákat egy alkotás interpretációja során.

Az előttünk lévő törvényjavaslattal kapcsolatban olyan érzései támadnak az embernek, hogy az Európai Bizottság kifogásait igyekszik megkerülni, és istenigazából egy ilyen “nesze semmi, fogd meg jólö elnevezésű módosítást kezdeményez. Nem mondom, ez a megoldás is szerencsés lehet vagy szimpatikus lehetne, hiszen az egészet fel lehetne fogni úgy is, hogy ezt a nemzeti kultúra védelmében teszi, de ha konkrétan vizsgáljuk, akkor valójában ez sem igaz.

Maga a stuttgarti példa is igazolja, és emellett a közelmúltban játszott olasz-magyar koprodukcióban készült A Pál utcai fiúk példája is azt jelzi, hogy akkor célszerű a törvényjavaslatban jelzett irányban felhígítani a műsorszolgáltató kötelezettségeit, ha a produkció értéke ezzel nem csorbul, sőt javul. Merthogy akárhogy is csűrjük-csavarjuk, mégiscsak az lenne a cél, hogy a műsorszolgáltatók színvonalas és hiteles műsorszámokkal rukkoljanak elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! A médiatörvény úgynevezett kétharmados törvény, ezért természetes, hogy nagyon ritkán mernek hozzányúlni a politika szereplői, mert félnek attól, hogy az esetleges módosításoknak nem lesz támogatottságuk. Talán sikeresebb és szerencsésebb lehetne a törvény megváltoztatása, ha azokra a részletekre terjedne ki, amelyeket az elmúlt időben a törvény súlyos hibájaként jeleztek. Hadd említsek példát! A közelmúltban több tucat civil szervezet kérte az államfőtől, hogy kezdeményezze a médiatörvény módosítását a civilek esélyegyenlőségének megteremtése érdekében.

(23.20)

Több mint húsz szervezet írta alá a köztársasági elnöknek szóló levelet, s azt kifogásolták, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület tavaly sok civil szervezetet kizárt a közszolgálati médiumok törvényes működéséért felelős kuratóriumokból, és e döntés ellen a mai napig nincs jogorvoslati lehetőség.

A civil szervezetek a médiatörvény újabb módosítását szorgalmazzák, amely jogorvoslatot kínál számukra a közalapítványi kuratóriumokba való delegáláshoz szükséges nyilvántartásba vételt elutasító médiahatósági döntés ellen.

De szükség volna a médiatörvény azon részeinek elemzésére és megváltoztatására is, amelyek a véleményszabadság megvalósulásával, a kiegyensúlyozottsággal, illetve az elektronikus médiában tapasztalható erőszak, brutalitás bemutatásával kapcsolatosak. Ugyanis ha már a kétharmados médiatörvény megváltoztatását kívánjuk, akkor lehetőség szerint a törvény gyenge pontjait szűrjük ki, változtassuk meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalom, a politika, a médiumok egymásra hatása, összjátéka ma már nem számít megkérdőjelezhetetlennek, ezért szükséges olyan törvénymódosítás, amely választ ad valamennyi nyitott kérdésre, már ami a média világát illeti.

Az 1996. évi médiatörvénynek a most tárgyalásra kerülő passzusainál sokkal fontosabb részei szorulnának módosításra. Amíg ezeket a kérdéseket nem orvosoljuk, addig aligha szerencsés bármit is tenni ezzel a törvénnyel.

Miként már említettem, ez a törvényjavaslat összességében semmire nem jó, az Európai Bizottság igényének nem tesz eleget, ugyanakkor kevesebb nívós magyar alkotásnak biztosít lehetőséget, ezért ebben a formában nem tartom szerencsésnek a törvény módosítását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek a jogharmonizációs célú javaslatnak, amiről beszélünk, valóban van története, ahogy itt már mások is mondták. 2002 júliusában fideszes képviselők önálló indítványaként került a Ház elé a jogharmonizációs célú médiatörvény-módosító javaslat, s azt a tisztelt Ház szinte egyhangúlag elfogadta. Bizonyára tudták, hogy mire szavaznak.

Pető Iván említette a felelősség kérdését e tekintetben. Szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy ez szó szerint az a javaslat volt, amit 2001 folyamán a polgári kormány idején a polgári kormány háromszor is benyújtott a tisztelt Háznak jogharmonizációs céllal, éppen azért, hogy a “média pluszö támogatási rendszerben, ebben az európai uniós programban részt vehessenek a magyar mozgóképalkotók is. Önök akkor ellenzékként mindenféle valós jogharmonizációs cél megkérdőjelezése nélkül ezt leszavazták. Kicsinyes módon belpolitikai céljaik áldozatául esett ugyanez a javaslat. Ismerhették a javaslatot, háromszor is leszavazták, míg 2002-ben, amikor ugyanezt benyújtottuk, megszavazták. Erről tárgyalunk most itt, ebben volt benne a nyelvpolitikai céllal megfogalmazott 7 százalékos alkvóta. Most nem értem, hogy miről vitatkozunk és miről beszélünk itt.

Szabó Zoltán figyelmébe is ajánlom ezt, amikor Fidesz-fóbiáját hangoztatja itt a Házban. Teljesen felesleges, képviselő úr! Ön sem szavazta meg ezt a javaslatot mindaddig, amíg kormányra nem kerültek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Gondoltam, fölhívnám a figyelmét képviselőtársaimnak arra, hogy így negyed tizenkettő és fél tizenkettő között aligha túl sokan hallgatják már ezt az adást, így aztán teljesen felesleges száznegyvenkétszer lerágott csontokat száznegyvenharmadszor is elővenni, hogy újra egymás fejéhez vagdalhassuk. De ha már elővesszük őket, akkor tartsuk magunkat az amerikai filmekből ismert formulához, hogy: az igazat, a tiszta igazat és csakis az igazat - bocsánat: az igazat, a teljes igazat és csakis az igazat. (Halász János: Na, hogy van ez?)

Szóval nem igaz, hogy egyetértettünk azzal a felosztással, amit önök a gyermekek védelmében benyújtottak. Nem igaz, tisztelt képviselő úr. Nem igaz, hogy szó szerint ugyanazt fogadtuk el 2002 nyarán, amit önök akkor benyújtottak; igen sok mindent módosítottunk rajta. Nem igaz, hogy kicsinyes belpolitikai céljainknak akartuk alárendelni a médiatörvény módosítását, hacsak ön kicsinyes belpolitikai célnak nem nevezi a közszolgálati műsorszolgáltatóknak előírt törvényes rend helyreállítását, amelyet önök két és fél esztendőn keresztül lábban tiportak, tisztelt képviselő úr. Ezek tehát nem igazak, és teljesen felesleges ilyenkor megpróbálni azt a néhány hallgatót megtéveszteni velük, aki ilyenkor netán még hallgatja a rádiót.

Azt pedig, tisztelt képviselőtársaim, tessenek már nekem megmondani, hogy ha a médiatörvény úgy rendelkezik, hogy havonta minden készülék után be kell szedni az üzemben tartási díjat, akkor a 2 millió készüléket és a 12 hónapot összeszorozva, ha 24 millióval szorozzuk meg azt a költségvetési törvényben meghatározott üzemben tartási díjat, az mennyivel függ kevésbé a kormánytól, mintha már 24 millióval megszorozva írjuk bele a költségvetésbe. Ha ezt meg tetszenek mondani, akkor elhiszem, hogy Európában példátlan ez a megoldás.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Halász János képviselő úr, Fidesz; megadom a szót.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak szeretném emlékeztetni önöket, és a jegyzőkönyvből elolvasható, hogy vezérszónoklatomban is a tárgyhoz ragaszkodtam. Éppen Szabó Zoltán volt az, aki másról beszélt, és folyamatosan, perceken keresztül a legnagyobb ellenzéki pártot becsmérelte, a mi magatartásunkat becsmérelte. Ő vette elő ezt a kérdést, én egy kétpercesben reagáltam.

Az előbb lábbal tiprásról beszélt képviselő úr. Képviselő Úr! A médiatörvény azt mondja ki, hogy a Magyar Televízió, a közszolgálati televízió ellenőrző testületének az elnökét a mindenkori ellenzéki pártok delegálják. Jelenleg például a Magyar Televízió ellenőrző testületének az elnöke egy MSZP által delegált tag. Na, ki tapossa itt most éppen a médiatörvényt lábbal, már jó hosszú ideje, képviselő úr? És mondhatnék még példákat - a finanszírozást én nem is említem.

Képviselő Úr! Beszéljünk a tárgyról! A helyzet az, hogy önök a 7 százalékos, nyelvpolitikai céllal megfogalmazott alkvótát nem módosítják ebben a javaslatban. Én ezt üdvözlöm, és továbbra is várom azt, hogy készüljön elemzés. Ne csak bemondják, hogy erre nincs szükség, ennek nincs hatása; mutassanak már egy tanulmányt, egy elemzést arról, hogy miért nincs, és akkor erről beszélhetünk érdemben. Máig nem tette le ezt senki az asztalra.

Egyébként pedig érthetetlen számomra, hogy miért kell fölhígítani az eredetileg magyar nyelven készült egyharmados szabályt ezzel az önök által elegánsan kulturális megközelítésnek nevezett dologgal. Nem értem! Ezt nem kérte az Európai Unió! Semmi szükség nincs rá! Miért teszik ezt? A magyar nyelvet akarják elárulni vele, ahogy ezt nagyon pontosan és szépen Homa János is megfogalmazta. (Tatai-Tóth András: A hazát akarjuk elárulni!)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Balogh László képviselő úr, MDF; megadom a szót.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy én megértettem két évvel ezelőtt is az akkori ellenzék aggályait, hogy ők bizony nem tartották szerencsésnek azt, hogy nem töltötték be az ellenzéknek járó pozíciókat azokban a testületekben. Ott van a véleményem, olvasható az akkori kulturális bizottság jegyzőkönyveiben. Nem tartottam én sem szerencsésnek. De hadd emlékeztessem önöket, hogy mi most nem egy vélt ellenzéki okból nem támogatunk egy jogharmonizációs előterjesztést, hanem azért, mert önök nem tudtak minket meggyőzni arról, hogy szükséges ez a módosítás. Ez az egyik.

A másik meg: úgy gondolom, ha önök úgy látták akkor, hogy sérül Magyarországon a média szabadsága azáltal, hogy önök nincsenek bent a testületben, én is úgy láttam, hogy sérült a média szabadsága - de ma már válságban van. Nem sérült, hanem ma már meg is halt a média szabadsága, hiszen ma az önök gombnyomásától függ, hogy mennyi pénzt kap a Televízió, a Rádió és a Duna Televízió.

(23.30)

Erre mondtam azt, hogy példátlan. Ezért volt Horn Gyula kezdeményező akkor, s mint ahogy az előbb is elmondtam, példát vehetnének róla. Medgyessy példát vehetne Horn Gyulától arra, hogy miként oldott meg egy szituációt. Lemondott arról, hogy az ő kezéből legyen etetve a magyar média. Önök ezt visszavették! Visszavették a költségvetésben az átvállalás ürügyén, és a bizottságban meg itt kell harcolni önökkel azért, hogy mennyi legyen ez a pénz, ami egyébként járna ezeknek a televízióknak és a rádiónak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Ismételten kétperces hozzászólásra jelentkezett Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP. Megadom a szót.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Továbbra is csak azt szeretném kérni, hogy próbáljunk valamelyest ragaszkodni a tényekhez és az igazsághoz.

Tisztelt Képviselő Úr! A médiatörvény nem azt írja elő, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató ellenőrző testülete elnökének ellenzék által jelöltnek kell lennie, hanem azt írja elő, hogy amikor választani kell ilyet, akkor az ellenzék által jelöltet kell megválasztani. Ez két különböző dolog, mert hiszen csak akkor kerül sor váltásra, ha választani kell. Márpedig a médiatörvény azt is mondja, képviselő úr, hogy négy évre választjuk az ellenőrző testület elnökét, ez a négy év pedig még nem járt le. Amikor önök 1998-ban kormányra kerültek, 2000-ig - mit tesz Isten - kormánypárti elnöke volt az ellenőrző testületnek, mert akkor járt le a mandátuma. Utána meg egyáltalán nem volt neki elnöke, mert akkor ellenzékit kellett volna választani, és önök nem voltak hajlandók választani. Na, ez a másik disznóság, tisztelt képviselő úr!

Továbbá: tisztelt Balogh képviselő úr, 1996, tehát a médiatörvény hatálybalépése óta mindig, minden évben a kormánypárti többség gombnyomásától függött, hogy mennyi pénz jut a közszolgálati műsorszolgáltatóknak. Csak ez akkoriban egy néhány száz forintos összeg volt, amit aztán föl kellett szorozni, Isten tudja, hány millióval, most meg a szorzást elvégzi az előterjesztő, és a költségvetésben a már fölszorzott összeg szerepel. Tisztelt képviselő úr, ennyi a különbség!

Köszönöm.

ELNÖK: Megszaporodóban a kétperces hozzászólások, legalábbis a jelentkezési szándékok. Megadom a szót Pető Iván képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A dualizmuskori parlamentben, de a két világháború közötti parlamentben is szokás volt, hogy a képviselők nem fejtették ki az álláspontjukat, hanem irományként letétbe helyezték. Tudnám javasolni képviselőtársaimnak ezt a megoldást. Hivatkozzanak bizottsági üléseken elhangzott álláspontjukra dátum szerint, és nem kell kifejteni újra az álláspontjukat, tudniillik az itt fölvetett vádak és viszontválaszok már milliószor elhangzottak. Ezért nem is kívánok ebben a vitában érdemben részt venni.

Talán még annyit érdemes megjegyezni, hogy ha nem is egész nap, de a jelenlévők feltehetően egész délután várják, hogy napirendre kerüljön ez az ügy. Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy még két napirendi pont van, és talán hagyjunk teret más képviselőtársainknak is. Az érdeklődő nézők, illetve hallgatók figyelmét pedig fölhívom arra, hogy a nézők nyilván ki fogják kérni Balogh képviselő úr jelentős fölszólalásait videón, mert megközelíthetőek. S mivel engem dicsér Balogh képviselő úr, ezért fel is fogom hívni a figyelmet arra, hogy érdemes a szavait meghallgatni, bár az emlékezete elég rövid, nem emlékszik az előző ciklusra, amikor ő volt kormánypárti, hogy hogyan támogattak és nem támogattak bizonyos televíziókat. Az általa szeretett Duna Televízió például egy kanyit sem kapott kormánypénzből, és azt most kell pótolni, de ez mellékes. Pusztán azért kívántam fölszólalni, hogy azt a javaslatot sugalljam, hogy nem kell mindent elmondani médiaügyben, amit képviselőtársaim el szeretnének mondani, mert már sokszor sok minden elhangzott, és - meg kell vallanom - újat a törvényjavaslathoz fűzött konkrét megjegyzéseken kívül ebben a pillanatban keveset tudunk egymásnak mondani.

Köszönöm szépen. (Dr. Pető Iván távozik az ülésteremből.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pető Ivánnak több mint két percig sikerült ecsetelnie, hogy miért ne szóljunk hozzá a témához. Mindezt tette azok után, hogy Szabó Zoltán képviselő úr ismét csúnya szavakat használt a Fidesszel kapcsolatosan. Ne haragudjanak, de ezt azért nem lehet szó nélkül hagyni; vagy akkor ne tessenek így viselkedni!

A helyzet a következő a Magyar Televízió ellenőrző testülete tekintetében: a 2002-es választások, majd az új parlament megalakulása után önök megszavazták a saját jelöltjüket az ellenőrző testület elnökévé. Ez a helyzet! Ezt tették 2002-ben, a választások után, amikor többségbe kerültek a parlamentben. Ez legalábbis nem elegáns, képviselő úr. És beszélhet arról, hogy négy évre választják ezt az embert. Most hallgatok egy kicsit Pető Ivánra, mert ezt az ügyet elég hosszan megbeszéltük már bizottsági ülésen is. De amit elmondtam, az tény. Önök többségben, az erőfölényüket fölhasználva, a kormányalakítás előtti időpontot kihasználva meglépték ezt a dolgot. Szerintem ez helytelen. Ha ez így van, márpedig így van, akkor ne tessék a médiatörvény lábbal tiprásáról beszélni.

Egyébként pedig az az időszak, amiről a képviselő úr beszélt - szerintem egyébként nincs igaza abban, amit mond -, az 2002 előtt volt. Most pedig a mostani helyzetről beszéljünk! 2004-et írunk! És a helyzet az, hogy a médiatörvényt számtalan pontban, számtalan esetben éppen önök nem tartják be.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Ismételt kétperces hozzászólásra megadom a szót Balogh László képviselő úrnak, MDF.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Reménykedtem még, hogy a frissen távozó Pető Iván az ajtóban még meghallgatja a válaszomat, amit neki szánok, de reményeim szerint majd ő is elolvassa a jegyzőkönyvben.

Mindenesetre furcsának tartom azt a kialakult gyakorlatot, hogy fontos törvényeket így fél 12 meg hajnal tájban tárgyalunk, olyan törvényeket, amelyekre joggal kíváncsi a magyar polgár, például arra, hogy van-e ma Magyarországon sajtószabadság, szabad-e a média vagy nem. Nem véletlen, hogy ezt fél 12-kor tárgyaljuk. Szeretném jelezni, hogy egy másik hasonló törvénytervezet, a határon túli magyarokat érintő úgynevezett státustörvény vitája is hajnalban zajlott, nehogy véletlenül a nagyközönség, a választópolgárok a televízióban nézni tudják a közvetítést. Sajnálom, hogy ilyen késői időszakban kell ezekről a kérdésekről beszélni.

Halász képviselő úr elmondta az ellenőrző testület elnöke választásának a körülményeit. Én Szabó képviselő úrtól egyetlenegy szorzót szeretnék megkérdezni, és egy számmal lehet válaszolni a kérdésemre: az idén azt a bizonyos pár forintot hány százalékkal emelte a kormány, amit utána gyorsan át is vállalt? Hány százalékkal emelte? Követi-e az inflációt vagy akármit is az átvállalt összeg? Arra szeretnék választ kérni, képviselő úr, hogy amióta átvállalták, évente hány százalékkal növelték az akkori előfizetési díjakat. Egyértelmű és rövid, két percbe férő választ várok.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Ismételt kétperces hozzászólásra megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha megengedik, ragaszkodnék a témához, és remélem, hogy választ kapok majd a kérdésemre. Volt már itt alkalom, de nem kaptam választ.

Melyik az az európai uniós joghely, mi az az európai uniós jogi álláspont, amely szerint változtatni kell a médiatörvénynek a nyelvpolitikai célokat megfogalmazó, jelenleg érvényes szövegén, miszerint egyharmadában eredetileg magyar nyelven készített műsoroknak kell megjelenni a csatornákon?

(23.40)

Miért van szükség önök által ennek a dolognak a felhígítására? Mikor kérte ezt az Európai Unió? Az Európai Unió mely szerve kérte ezt önöktől hivatalosan? Van-e erről valamilyen írás, amit be tudnak nyújtani ez ügyben? Ha pedig nem, akkor mi mozgatta önöket akkor, amikor ezt a javaslatot ilyen módon megfogalmazták? Fontos lenne tudnunk, és mindenkinek fontos lenne tudnia. Amikor én ez ügyben megfogalmazom azt a véleményemet, hogy a magyar nyelvpolitikai célok, a törvény jelenlegi, a magyar nyelvet védő rendelkezéseinek elárulása ez, akkor önök fölhördülnek, és mindenfélét mondanak.

Egy európai jogharmonizációs célú módosító javaslat, azt mondják önök, ami előttünk van. Mi az a jogharmonizációs előírás, ami ezt kötelezővé teszi? Mondják már meg!

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Felszólalások:   191-217   217-253   253-265      Ülésnap adatai