Felszólalás adatai

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A ma tárgyalandó határozati javaslat egy üdítő jelenség, itt az Országgyűlésben ugyanis önmagában szokatlan, hogy egy határozati javaslatot, többpárti egyeztetést követően, többpárti egyetértés övez a tisztelt Ház falai között. Sajnálom, hogy ez az egyetértés most sem teljes, ezzel együtt az a tény, hogy az Országgyűlést alkotó négy párt közül három a határozati javaslatot támogatja, szokatlan, üdítő és előremutató jelenség.

Előremutató jelenség, mert én is úgy vélem, hogy Magyarország legfontosabb kérdéseiben törekedni kell a közös nevezőre jutásra, a konszenzusra, és kevés olyan cél van, amely ezen kívül még méltó lehetne rá, mint éppen a magyar gazdaság következő tíz évben követendő stratégiája, legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzéseink. Ezért önmagában az a tény, hogy egy rövid, de meglehetősen tartalmas határozati javaslatot három parlamenti párt is támogat, úgy gondolom a szocialista frakció nevében is, hogy üdvözlendő.

(15.10)

Engedjék meg, hölgyeim és uraim, hogy a határozati javaslat néhány elemére térjek ki a teljesség igénye nélkül, olyan elemekre, amelyek részben a ma elhangzott bizottsági véleményekben is már érintve voltak, illetve az elmúlt napok gazdaságpolitikai vitáinak kereszttüzében álltak.

Az első ilyen dolog, amit mindenképpen kiemelésre méltónak találok, az az a stratégiai célkitűzés, hogy Magyarországon a munkahellyel rendelkező munkavállalók számát növelni kell a következő években. Hiszen bármennyire is sokat szoktunk vitatkozni, kedves képviselőtársaim, a munkanélküliség magyarországi alakulásáról, az igazság mégiscsak az, hogy Európa legtöbb államával, sőt az Európai Unió átlagával összehasonlítva Magyarországon a munkanélküliek aránya kevesebb. Ebből a szempontból akár elégedettek is lehetnénk, ha lehet az “elégedettségö szót egyáltalán említeni egy olyan esetben, amikor munkanélküliségről beszélünk.

A fő problémát ugyanakkor mindnyájan látjuk - legalábbis remélem -, a fő probléma ugyanis az, hogy bár a munkanélküliek aránya kisebb Magyarországon, mint az uniós országok átlaga, sajnálatos tény, hogy a munkával rendelkezők, a foglalkoztatottak aránya is elmarad, méghozzá lényegesen az Európai Unió átlagától. Nem új keletű jelenség ez, a rendszerváltás óta kíséri a magyar gazdaságot, a nemzetgazdaságot ez a fájdalmas tény. Azóta próbálnak a mindenkori kormányok több-kevesebb sikerrel ezen változtatni, a munkahelyek számát, a munkával rendelkező emberek számát növelni.

Ebből a szempontból érdemes kitérni - a bizottsági többségi és kisebbségi véleményekben is elhangzott - a vállalkozások típusaira és e vállalkozások különböző terheire. Elhangzott itt néhány perccel ezelőtt, hogy Magyarországon a multinacionális cégek kapják a kedvezmények jelentős részét. Tekintettel arra, hogy ezek a cégek a nemzetgazdaság motorjainak tekinthetők, ez önmagában indokolt is. Probléma akkor van, ha a kedvezmények jelentős részéből csak a multinacionális cégek részesednek, és olyan az adórendszer, amely fajlagosan, a terhek tekintetében szintén e multinacionális cégeket támogatja.

Ahogy a családpolitikában, a családok támogatásában szakítanunk kellett az előző kormány gyakorlatával, úgy a gazdaságpolitikában is máshova kellett tennünk a hangsúlyt. Ahogy a családok támogatása terén a hangsúlyt a jövőben az alacsony és közepes jövedelmű családok helyzetének javítására tesszük - ellentétben az előző kormány gyakorlatával, ahol a magasabb jövedelmű családok kapták a legtöbb állami támogatást -, úgy a kisvállalkozások esetében is fontos, hogy ez a kormány a hangsúlyokat áthelyezve, a kisvállalkozások fajlagos terheit csökkentette a legnagyobb mértékben. Hiszen a mai ülésnapon is elhangzott a gazdaságpolitikai vitákban, hogy az előző kormány idején a tételes egészségügyi hozzájárulás emelkedett, mégpedig jelentősen. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy a bérterhek közül pontosan ez volt az, ami a legjobban fájt a kisvállalkozásoknak, hiszen ott, ahol a bérek alacsonyak - ellentétben a nagy tőkeerejű gazdasági társaságokkal -, ennek a hozzájárulásnak a növelése volt az egyik legfontosabb tényező, amely rontotta a kisvállalkozások versenyképességét.

Mi ezen fordítottunk, hiszen ebben a ciklusban, ennek a kormányzásnak az idején fogunk szakítani ezzel a gyakorlattal, és fogjuk megszüntetni teljesen a tételes egészségügyi hozzájárulást, ezzel alapvetően a kisvállalkozások versenyképességét támogatva. De szintén alapvetően a kisvállalkozások versenyképességét támogattuk az egyszerűsített vállalkozói adó, az eva bevezetésével is. Most nem térek itt ki rá, mert nem akarom elkezdeni az adótörvények vitáját, de a jövő évi adóelképzelésekben is folytatódik az a tendencia, amely alapvetően a kisvállalkozások terheit mérsékli.

Ez az, amellyel egyébként a munkahelyek számának növeléséhez is hozzá tudunk járulni, mert bármennyire is igaz az, hogy a nagy gazdasági társaságok, a multinacionális társaságok a magyar gazdaság motorjai, de az is igaz - ellenzéki képviselőtársam ezt jogosan említette meg -, hogy a kisvállalkozások ugyanakkor a fő foglalkoztatói a magyar nemzetgazdaságnak. Erre tekintettel fogjuk az adótörvényeket a jövőben is alakítani.

Egy másik, az elmúlt napokban gyakran vitává vált kérdés az, hogy Magyarország mikor csatlakozzon az euróövezethez, mikor fizessünk Magyarországon is hivatalos fizetőeszközként euróval, és ezzel párhuzamosan mikor búcsúzzunk el megszokott nemzeti valutánktól, a forinttól. Az elmúlt napokban nagyon sok vita forgott ekörül, ugyanakkor viszonylag kevés szó esett arról, hogy melyek azok a pontok, melyek azok a kritériumok, amelyeket teljesítenünk kell annak érdekében, hogy Magyarországon az eurót bevezethessük.

Ez nem egy tetszés szerinti elhatározás. Nem egyszerűen a magyar kormány vagy az Országgyűlés döntésén alapul, ez is kell hozzá, de alapvetően olyan gazdasági mutatók teljesítését is előírják a csatlakozni kívánó országok számára, amelyek nem változtathatók meg önkényesen; minden tagország, amely az eurót be akarja vezetni, e szempontrendszernek meg kell feleljen, ahogy azok a tagországok, amelyekben ma már az euró a hivatalos fizetőeszköz, megfeleltek ezeknek a kritériumoknak. Ezt az egyezményt, megállapodást Maastrichtban kötötték, innen a neve: maastrichti kritériumok.

Alapvetően öt szempontról van szó. Az első, hogy az államadósság ne haladja meg a gazdaság összteljesítményének, a bruttó hazai terméknek a 60 százalékát. Elmondhatom, hogy Magyarország e mutató teljesítése terén jól áll, hiszen 1999 óta folyamatosan teljesítjük ezt a kritériumot, ilyen értelemben ezt tehát kipipálhatjuk, ezt a feladatot teljesítettük, és semmi jel nem mutat arra, hogy a jövőben ezt a folyamatot bármilyen veszély fenyegeti.

A második kritérium az, hogy az infláció egy teljes éven át nem haladhatja meg 1,5 százaléknál nagyobb mértékben a csatlakozás idején a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagország átlagát. Éppen az infláció örvendetes csökkenése ad reményt arra, hogy ezt a kritériumot is minden további nélkül teljesíteni tudjuk, hiszen már nem állunk tőle távol.

A harmadik, amiről viszonylag kevesebbet szoktunk beszélni, az az átlagos kamatláb mértéke, bár ezt mindnyájan jelezzük a betétszámlánkon, vagy ha hitelt veszünk fel bármilyen célra, a visszafizetendő összeg havi törlesztő részén. A kamatláb tekintetében az az előírás, hogy szintén egy teljes éven át a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagország átlagos kamatlábánál 2 százalékkal nem lehet magasabb a magyarországi kamatszint. Ez teljesíthető; ez természetesen alapvetően függ a jegybank, a Magyar Nemzeti Bank központi kamatlábától. De minden jel arra mutat, hogy Magyarországon ez a kritérium teljesíthető. Összehasonlításképpen most azért egy-két szám: a 2005. szeptember 30-ai adatok szerint Magyarországon 6 százalék a központi kamatláb, míg Csehországban 1,75 százalék, Szlovákiában 3 százalék és Lengyelországban 4,5 százalék. A tendencia, tekintettel ara, hogy a kamatláb és az infláció párban mozog, szintén az, hogy ezt a kritériumot teljesíteni tudjuk.

A negyedik az árfolyam kritériuma. Itt tulajdonképpen anélkül, hogy a részletekbe belemennék, csak annyit említenék meg, hogy súlyosabb feszültségek nélkül lényegében az árfolyamrendszerünk stabil kell legyen a csatlakozás idején.

(15.20)

Természetesen - ahogy az előző kritériumoknál elmondtam - itt is minden további nélkül látunk lehetőséget e kritérium teljesítésére, sőt tulajdonképpen az elmúlt években a forint árfolyama - bár szoktunk vitatkozni arról, hogy a forint erős vagy gyenge, de maga a forint árfolyama - stabilnak bizonyult.

Az ötödik, végül, de nem utolsósorban megemlítendő kritérium körül szokott - főleg az utóbbi napokban - a legnagyobb vita kirobbanni, ez pedig az államháztartás hiánya. Nos, az államháztartás hiányának a gazdaság összteljesítményéhez képest kevesebbnek kell lennie, mint a bruttó hazai termék 3 százaléka. Minden reményünk megvolt az elmúlt napokig arra, hogy ezt a kritériumot is teljesíteni tudjuk, hiszen valamennyi költség ismert volt, a költségvetés számai az év végére teljesíthetők, de van egy olyan tétel, amely átsorolásra került, ez pedig az autópálya-építések költsége. Ez sem volt ismeretlen tétel. Az a bő 400 milliárd forint, amibe az autópálya-építés kerül, nem ismeretlen tétel sem az ország, sem a piaci szereplők, sem a parlamenti képviselők számára, hiszen Magyarországon ennek a kormánynak az idején az autópálya-építkezések költségei átláthatók, nem véletlenül tudunk arról vitatkozni, hogy mi mennyibe kerül egy kilométer autópálya megépítése során.

Vita legfeljebb arról lehet, hogy ezt milyen módon kell könyvelni. Erre nézve az Unió előzetes állásfoglalást - bár a magyar kormány kért rá - nem adott a mi esetünkben sem. Mindig utólag dönti el egy-egy tagország esetét megvizsgálva, hogy az adott tételt az államháztartás kiadásaihoz kell számolni vagy nem. Az elmúlt napokban az Unió alapvetően úgy döntött, hogy ezt az államháztartás számai, kiadásai között kell nyilvántartani. A piac erre a hírre nem rezdült meg, hiszen ezek a költségek ismertek voltak, nem rendült meg a forint árfolyama, sőt a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa a hír kipattanását követően szinte egy-két órán belül kamatot csökkentett. Ez is azt jelzi, hogy ismert, átlátható költségekről van szó.

De mégis jár egy kellemetlenséggel, nem is kicsivel, ez tagadhatatlan. Amennyiben ezt az államháztartás kiadásai közé kell számolni, akkor bizony a 3 százalék esetében is figyelembe kell venni ezt a tételt. Gondolják meg, hölgyeim és uraim, hogy ez a bő 400 milliárd forint a 3 százalékból 2 százalékpontot elvisz, és tény, hogy ebben az esetben - bár ez a kritérium minden további nélkül teljesíthető - nehézségek támadnak. Ezeket a nehézségeket kell mérlegelni. Mérlegelni kell, hogy az euró bevezetésének a gazdasági előnyei vagy az ilyen kiadáscsökkentés megvalósításából következő hátrányok miatt ebben a kérdésben a jövőben hogyan döntsünk. Mi a magunk részéről úgy látjuk, hogy az euró 2010-es bevezetésére van lehetőség, de tény és való, hogy az állami kiadások területén a következő években lesz mit átgondolni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)