Felszólalás adatai

GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokan kérdezték meg az elmúlt időben tőlem, hogy miért változott ekkorát ilyen rövid idő alatt a Gyurcsány-kormány agrárpolitikája és az agráriumhoz való viszonya. (Varga Mihály: Mert kirúgtátok Németh Imrét! - Derültség a Fidesz soraiban.)

Én úgy fogalmaznék, hogy azért, mert ennek a kormánynak - ez az első megközelítés - volt elég bátorsága ahhoz, hogy kimondjon néhány olyan igazságot, amiről az elmúlt tizenöt évben valamiért nem beszélt egyik kormány sem. Ezek közül az első és a legfontosabb az, hogy Magyarország agrárország volt, ma is az, és az is lesz a következő időszakban is. Nem merték egyértelműen kimondani azt, hogy néhány nagy igazságtalanság van ebben a rendszerben. Az, ami az elmúlt tizenöt évben történt, hogy szinte a termelés 60 százalékra csökkent ilyen adottságok mellett, amivel ez az ország rendelkezik, ez a tizenöt év a vidék és az agrárium, de ezzel együtt a nemzet szégyene is volt. Felelősségteljesen kellett volna hozzáállni ehhez a kérdéshez, hiszen az egész következő életünk meghatározója, hogy mi történik a vidéken és mi történik az agráriumban.

Lehet itt olyan statisztikákat fölállítani, hogy a nemzeti jövedelemből 3,5 százalék a részesedés. De kérdezem én, aki ebben a szakmában három és fél évtizede dolgozom, hogy mit dolgozna fel az élelmiszeripar, mit állítana elő a növényvédőszer-gyár, a műtrágyagyár, mit árulnának az üzletekben a kereskedők, és még nagyon sokáig sorolhatnám azt a részesedést, azt az agrárbizniszrészt, ami jóval 20 százalék fölött van a GDP-ből, a nemzeti jövedelmünkből.

Ezenkívül, ha azokhoz a lehetőségekhez, amivel mi rendelkezünk, hogy kiváló a talajadottságunk, az ország kétharmada alkalmas mezőgazdasági művelésre, néhány időjárási szélsőségtől eltekintve, mint az idei, vagy a három évvel ezelőtti aszály, kiváló az éghajlatunk, az itt élő emberek kiváló szakértelemmel rendelkeznek a mezőgazdaság területén, és ismert a vidéki ember szorgalma, föld- és állatszeretete, ha mindezekhez egy kicsit gondosabb, előregondoló agrárpolitikát valósított volna meg tizenöt éve bármelyik kormány, akkor sokkal előrébb tartanánk, és nem kellene szinte mindent elölről kezdenünk.

Ha mondjuk, azt nem követtük volna el, hogy egy öngyilkos szerkezetet hoztunk létre a mezőgazdaságban, ahol az állattenyésztés már nem éri el az 50 százalékot a két ágazat viszonyában, ahol 53 százalék a növénytermesztés, és 2,5 millió tonna gabonának tárolót kell építenünk azért, hogy az intervencióra termelést valamilyen módon le tudjuk fedezni, ezek a súlyos gondok és problémák egy kicsit felelősségteljesebb előregondolkodással elkerülhetők lettek volna. Ezek a súlyos aránytalanságok, amelyek létrejöttek az említett növény- és állattenyésztés, a termelés, feldolgozás, kereskedelem területén, az agrárlogisztika területén, bizony nagyon-nagyon súlyos következményekkel jártak.

Aztán itt van az európai uniós tagságunk. Ez a kormány ki merte mondani azt, hogy nem vagyunk elégedettek azzal a támogatással és lehetőségekkel, ami számunkra jutott. Az Európai Unió római szerződése kimondja, hogy minden állampolgára egyforma. Mi azért megtapasztaltuk, hogy van 25 és 100 százalékos állampolgár is, és jelen pillanatban 30 százalékkal és az évente való növekvéssel is csak nagyon-nagyon lassan érjük el azt a támogatási szintet, amivel egyenlő partnerek leszünk.

Nem építettük ki, és ez az egyetlen kritikám, nem szoktam foglalkozni az előző kormány tevékenységével, de az, ami történt a kifizető ügynökség létrehozásában, azaz hogy semmi nem történt négy évig, és a mi kormányunknak kellett másfél év alatt kiépíteni azt a rendszert, amire normális országoknak hat-nyolc éve volt, és jelen pillanatban ott tartunk a kifizető ügynökségen, ahol lassan már behoztuk az elmaradást, hogy két héttel tartunk a szoftverfejlesztésben az éles kifizetések előtt. Éjjel-nappal dolgozunk azért, hogy ezeket a lemaradásokat behozzuk, és behoztuk (Tóth István: Köszönd Németh Imrének!), mert nem idén májusban fizetjük a támogatásokat, hanem most bemehetett bármelyik magyar gazdálkodó bármelyik bankba, és igaz, hogy éves 8 százalékos kamatért - de fél évnél hosszabb időről nem beszélünk, így csak 4 százalékért -, előre fölvehette a SAPS és a top-up támogatást, annak 80 százalékát. Tehát megoldottuk az alapfinanszírozás gondjait. (Tóth István: Ezt gátolta meg Németh Imre!)

Utolértük magunkat a környezetgazdálkodásban, ahol sikerült egy olyan bonyolult módszert kiválasztani, tipikus magyar logikával, hogy huszonnégyféle jogcímre lehet pályázni, ennyi szoftvert és egyebet kellett kifejleszteni ahhoz, hogy egyáltalán el tudjuk bírálni. Ahogy ígértem, július 31-re elbíráltuk, folynak a helyszíni ellenőrzések, és október 15-én megkezdődnek a kifizetések. Ez a SAPS 92 milliárdjához még 44 milliárd forintot jelent a következő időszakban a magyar gazdálkodóknak.

Utolértük magunkat az erdőtelepítések elbírálásában és kifizetésében, kiadtuk a tejkvótákat. Irdatlan munkával - és köszönöm tényleg minden kollégámnak, aki ebben részt vett - sikerült utolérni azokat, amelyek hat év elmaradt fejlesztései voltak. (Tóth István: Ezt Németh Imrének köszönheted!) Még egyszer szeretném elmondani, én nem sorolnám az előző minisztereket, de Torgyán urat is említhetném, aki egyetlenegy lépést nem tett az intézményrendszer kifejlesztése érdekében.

Én azt gondolom, hogy tisztelet és becsület azoknak az agráriumban dolgozóknak, akik mindezen körülmények ellenére 3,2 milliárd eurós exportot tudnak lebonyolítani, úgy, hogy csak 2,1 milliárd euró a bejövő importtétel nagysága, tehát több mint egymilliárddal pozitív a szaldónk.

Persze tovább kell lépnünk. Ebben is következetesek vagyunk, meg kell védeni az érdekeinket. Mi nem azért járunk az Európai Unióba, hogy udvarolgassunk egymásnak. Minden ország megpróbálja a saját érdekeit érvényesíteni, ebben mi különösen keményen lépünk föl. Van itt cukorügy, van dohányügy, van földügy, amiben fel kell lépnünk az Európai Unióban, és ebben következetesek leszünk ezután is, hiszen egyetlen dolog vezérel bennünket: a magyar gazdák érdekvédelme.

(14.00)

S jó néhány olyan terület van, amelyen a következő időszakban is előre kell lépnünk. Van néhány olyan ágazatunk, amelyeknek nagyon jó esélyei vannak az Európai Unióban. Ilyen a zöldség-gyümölcs ágazat, és ilyen lesz a későbbiekben - ha rendet rakunk egy éven belül - a borászat. Tovább folytatjuk azt az utat, amiről eddig csak beszélt minden kormány, hogy a termelőket feldolgozói vagyonhoz juttassuk. Igen komoly és kemény fedezetbiztosítással tudták az Alföldi Tej szövetkezet tagjai megvásárolni a Parmalatot. Jelen pillanatban egy borászati üzemnek a termelők által való visszavásárlását segítjük elő, és lépni fogunk a sertésterületen is ugyanilyen határozottsággal és elképzelésekkel. Hozzá kell juttatnunk a termelőket azokhoz a feldolgozókapacitásokhoz, amelyek sajnos már elvesztek az elmúlt időszakban. Azt gondolom, hogy ezek a legfontosabb lépések.

Napirend előtt már elmondtam, hogy a magyar gazdáknak üzleti alapon földet akarunk juttatni, mégpedig nagyon kevés hitellel, 3,5 százalékos kamattal, húsz-harminc éves részletre úgy, hogy a fedezet csak a föld legyen, hiszen a magyar állam, ezen belül az NFA vállalja azt a rizikót, hogy ha a vásárló nem fizet, akkor a banktól megvásárolja a földet. És nem szabad elfelejteni, hogy hat évig szabad a pálya a magyar gazdálkodók számára, hogy vetélytárs nélkül a magyar termőföld jogos tulajdonosai legyenek. Ebben nem lehet politikai vitát nyitni, ezt meg kell oldani, mert ez mindannyiunk érdeke. Nincs több időnk rá, hat év van rá. Nagyon kérek mindenkit a patkó mindkét oldalán, hogy támogassa az elképzeléseinket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)