Felszólalás adatai

DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben nagy vihart kavart a Magyar Orvosi Kamara szülészeti és nőgyógyászati szakmai kollégiumának állásfoglalása: áldását adta egy új eljárásra, támogatja a műtéti beavatkozást nélkülöző terhesség-megszakítási módszer hazai bevezetését.

Most nem beszélnék arról, amiben mindannyian egyetértünk, hogy a legmegnyugtatóbb megoldás a védekezés, a terhesség létrejöttének megakadályozása lehetne. De ha ez már elmaradt, különböző okok miatt, a magyar nők eddig kénytelenek voltak az egyetlen létező megoldást, a műtétet választani. Ahogy az új gyógyszer törzskönyvezése megtörténik, a nehéz helyzetben lévő nők választhatnak a műtéti vagy a tablettás terhesség-megszakítás között. Egy kevésbé megalázó, kevésbé fájdalmas, kevesebb szövődménnyel járó megoldást is választhatnak.

Az abortusztabletta egy olyan egészségügyi ellátás, ami nem akarja büntetni a nőket, hanem biztosítja számukra az ellátás megválasztásához való jogot, és vele a legmagasabb szintű egészséghez való jogot. Mindenkinek alapvető joga, hogy maga rendelkezzék a testével - ez következik az emberi méltóság tiszteletéből. Emellett elvitathatatlan emberi jog, hogy mindenki - a maga felfogása szerint - jó élet megvalósítására törekedjék, hogy önállóan határozza meg, milyen életet akar élni. Akit a teste és a sorsa feletti rendelkezésében korlátoznak, azt a személye fölötti rendelkezésben, az önmaga fölötti rendelkezésben korlátozzák.

A terhes nő későbbi személyes sorsát alapvetően befolyásolja, hogy megszüli-e gyermekét. Ha kikényszerítik a magzat kihordását, megfosztják a saját sorsa fölötti rendelkezéstől, ezzel emberi jogának gyakorlását hiúsítják meg. Tehát a nő teste és sorsa feletti rendelkezési joga alapvető szempont a szabályozásnál.

Mindezt felismerte és megfogalmazta az Alkotmánybíróság is 1991-ben, amikor határozatot hozott az abortusz alkotmányosságáról. Aki önként vállalt egy testi kapcsolatot, nem feltétlenül vállalta a kapcsolat gyümölcsét is. A nemi élet esetleges következményének ismerete nem azonos e következmények akarásával és vállalásával. Az elköteleződés leggyakrabban a terhesség tényének felismerése után, a személyes mérlegelés folyamatában következik be. Olykor a magzat kihordása annyira súlyos áldozatot kívánna a nőtől, hogy azt az állam nem várhatja el, és nem kényszerítheti ki. Nemcsak az élet és a testi egészség súlyos kockáztatása, valamint a testi erőszak elszenvedésének traumatikus emléke jelenthet rendkívül súlyos áldozatot, hanem az egyén életvezetésének más okok miatti megnehezedése is.

Ilyen ok lehet például, ha a gyermek vállalása a család életének pénzügyi ellehetetlenülését eredményezné; ha a nő egyetemista, és a szülés megakadályozná tanulmányai folytatásában; ha a férj nem akar gyermeket, ezért a nőnek aközött kell választani, hogy társát vagy magzatát tartja meg; ha a teherbe esés után tudódik ki, hogy a férjnek van egy másik kapcsolata, vagyis ha a gyermek felneveléséhez elengedhetetlen családi vagy anyagi feltételek hiányoznak.

Minden olyan esetben, amikor a terhesség a nő számára súlyos válsághelyzetet, testi vagy lelki megrendülést, társadalmi ellehetetlenülést okoz, a várandós nőnek terhessége felismerése után, annak első szakaszában joga van a döntéshez.

A súlyos válsághelyzet indokhalmazát az jellemzi, hogy nem lehet kimerítő katalógusát adni, mert mindig adódhat új helyzet, amely legitim indokot teremt az abortuszra. A magánélethez és az önrendelkezéshez való jogot sértené, ha a hatóságok kutakodnának a nők magánszférájában. Emellett az állam világnézeti semlegességének és a polgárok lelkiismereti szabadságának elvéből is az következik, hogy az állam nem döntheti el a polgárok helyett, hogy az ő életükben mi teremt súlyos válsághelyzetet. Nem az állam hatóságaira, és nem az orvosokra, hanem magukra a terhes nőkre kell bízni annak eldöntését, hogy a gyermekszülés személyes életválsággal fenyegeti-e őket.

Fontosnak tartottuk mindezt összefoglalva újra elmondani. Véleményünk természetesen nem változott; így foglaltunk állást 1991-ben, és ez szerepel a korszakváltás programjában is. Nézetünk szerint kívánatos a mérsékelt és méltányos terhességmegszakítás-szabályozás, mely a nők önrendelkezési jogának biztosítására helyezi a hangsúlyt, de nem feledkezik meg a magzati élet védelméről sem.

Ez felel meg az európai normáknak, és ez egyezik meg a magyar közvélemény döntő többségének elvárásaival is. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)