Felszólalás adatai

DR. GÖNCZÖL KATALIN, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen, elnök asszony. Hölgyeim és Uraim! Nagyon későre jár. Köszönöm szépen azokat a szavakat, amelyek az elismerés szavai voltak, amelyekkel megerősítettek bennünket abban, hogy valamelyest jó úton járunk. Ezek a köszönő szavak azonban elsősorban nem engem, talán még nem is annyira a helyettesemet, nem kettőnket illetnek, hiszen ketten ezt a feladatot nem tudtuk volna végrehajtani. A kollégáink rendkívül rossz körülmények között, közismerten nagyon rossz körülmények között embert próbáló feladatot végeznek mellettünk. Úgyhogy a köszönet és az elismerés elsősorban őket illeti. Köszönöm, hogy segítettek abban, hogy erőt kaptak ők is az előttük álló feladatokhoz, amelyekhez bőven kaptunk ötletet itt, hiszen egy csomó dologban felhívták a figyelmet, és nyomatékot adtak néhány olyan kérdésnek, amit sem az expozé nem emelt ki, sem a vitákban nem merült fel.

Köszönöm, hogy a megszólaló bizottságok felerősítették az ombudsman hangját azzal, hogy itt elismételték a vitában elhangzottakat. Köszönöm, hogy bizonyos kérdéseket hitüknek, világnézetüknek megfelelően megerősítettek. Például az egyik képviselő úr az áldozatvédelemre hívta fel a figyelmet, és rögtön a másik a fogva tartottak jogaira, vagy a fogva tartottak és az őket hivatásos módon őrzők jogainak egyensúlyára. Nehéz ezekben az ügyekben, hölgyeim és uraim, balanszírozni, amit muszáj megtennünk ahhoz, hogy hitelesek legyünk, és a magyar állampolgárok mindegyike valamilyen módon jogvédőnek tekintsen bennünket.

Igazából egy kérdésre szeretnék kitérni; Vastagh Pál úr megemlítette azt, hogy az Országgyűlésnek folyamatosan kellene foglalkoznia az ajánlásainkkal. Visszajelzést az Országgyűléstől teljesen lelkiismeretesen negyedévenként kapunk arról, hogy hol tart az ajánlásunk elfogadása, milyen tevékenység, mozgás alakult ki az ajánlások körül. Félévente a kormány is elszámol velünk körülbelül arról, hogy hol tart az ajánlások végrehajtása, amely a kormányzati munkát illeti.

Attól várok előrelépést, igazi párbeszédet, hogy most, hogy hét bizottsággal kerültünk szoros kapcsolatba, velük együtt talán felerősödik a hangunk annyira, hogy optimistábbak legyünk néhány olyan kérdésben, amelyben én most abszolút nem vagyok optimista a kormány képviselőjének, Hende Csaba úrnak az expozéja után. Nem győzött meg arról, hogy hamarosan lehet számítani a súlyos, erőszakos bűncselekmények rászoruló áldozatainak állami kárenyhítésére, nem győzött meg arról, hogy a dögkutakkal kapcsolatos sokszereplős játék kedvezően, jogszabályi szinten fejeződik be. Nem győzött meg arról sem - én itt feljegyeztem magamnak -, hogy a rendőri körözésre vonatkozó szabályok, ha még mindig csak Orbán Péter úrnál tartanak, mikor jutnak e Ház asztalára. Tehát nem vagyok egészen nyugodt, hogy nem kell-e minden egyes kérdésben háromszor megismételni súlyos, emberi jogokat érintő problémákat, újra és újra tárgyalni.

Kérem a segítségüket a bizottsági munkán keresztül, a szorosabb együttműködést, a személyes kapcsolatot, a kapcsolat minden formáját, a szakmai csoportok tekintetében is. Ha a védőknek merül fel problémája, akkor felmerülhet más emberi jogi érdekeltségben szakszerűen eljárni tudó képviselőcsoportoknak a velünk való együttműködésre formálisan vagy informálisan. Tegyünk együtt többet, mi vállalkozunk rá.

Köszönöm, hogy ilyen gazdag vitának részese lehettem. Köszönöm azt, hogy érdemben foglalkoztak a munkánkkal, és érdemben foglalkoztak mindazokkal a problémákkal most ilyen hosszú ideig, ami bennünket egészében foglalkoztat.

Köszönöm szépen. (Taps.)