Felszólalás adatai

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénymódosításokat gyakorlatilag az úgynevezett lakásmaffia visszaszorítására alakult albizottság 2004. évi jelentésében kezdeményezte. Sokszor el szoktuk mondani, nem örülünk annak, ha úgynevezett salátatörvénnyel van dolgunk, tehát egyszerre négy-öt helyen is módosítjuk a meglévő jogszabályokat. Ebben az esetben ez teljesen értelemszerű és ésszerű lépés, nem okoz semmifajta kohéziós zavart ezeken a területeken.

2004-ben tette le a jelentését az albizottság. Nézzük röviden végig azt, hogy a végrehajtásban milyen fázisok voltak, és a kiindulópontunk legyen a jelentés két fontos megállapítása. Az albizottság azt állapította meg, hogy az ingatlanokkal való visszaélés a jogrendszerbe és az ingatlan-nyilvántartás közhitelességébe vetett bizalmat ássa alá, és a valós számadatokhoz képest nagyobb fokú veszélyérzetet kelt a tulajdonostársakban is, a lakásbérlőkben is, az ingatlant vásárolni kívánókban is, sőt még a bérlőkben is. Megállapítottuk azt is, hogy a napvilágra került ingatlancsalások gyanút, bizalmatlanságot keltenek az ingatlanközvetítők, a hitelezőintézetek, az ügyvédek, a közjegyzők, a bírósági végrehajtók, a rendőrök, az ügyészek, a polgári peres, illetve a büntetőügyekben eljáró bírók személyével szemben is. Most ezen a helyzeten kívánunk javítani, ezt a helyzetet kívánjuk orvosolni akkor, amikor az ügyvédeket, a közjegyzőket és a bírósági végrehajtókat érintően születik meg ez a törvényjavaslat.

Az elkövetési magatartásokat is vizsgálta az albizottság ebben az értékelésében. Azt állapítottuk meg, hogy az ingatlan-bűncselekményekkel kapcsolatos elkövetési magatartás jelentős, döntő többségében a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző, és az értékhatártól, valamint az elkövetési módtól függetlenül minősül csalásnak. Azért emelem ki a jelentésünknek ezt a részét, mert nem olyan régen megszületett a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntése, amelyben megerősítették ezt a minősítésünket és ezt a vélekedésünket. Úgy látom, a Legfelsőbb Bíróság tulajdonképpen megerősítette a mi munkánk helyes irányát, és a jelentésnek, az arra alapított országgyűlési határozatnak a megfelelőségét ennek az ügynek a kezelésében.

Mi a témát, a megoldást alaposan körüljártuk, és kiemeltünk, kiérleltünk három javaslatot, amelyek bekerültek ebbe a jelentésbe, de mégis egy negyedik variáció mellett döntöttünk. Ez a negyedik variáció azért születhetett meg, mert az albizottság munkájában folyamatosan törekedtünk a konszenzusra, és ezt a megoldást, amit most a törvényjavaslat részletesen taglal, valamennyi érintett kamara támogatta, tehát az Ügyvédi Kamara, a Végrehajtói Kamara és a Közjegyzői Kamara is.

Itt, ennél a megállapításnál hadd tegyek egy kis kitérőt, és hadd ismertessem meg a tisztelt Házat azzal, hogy ez a három kamara annak idején hogyan állt a jelentéshez, az országgyűlési határozathoz, illetve a mi munkánkhoz. Azt állapítottam meg, és azt hiszem, reálisan értékelem, ha azt mondom, hogy az Ügyvédi Kamara abszolút nyitott volt a megoldásokra és a javaslatokra; a Közjegyzői Kamara tartózkodó volt; a Végrehajtói Kamarára inkább a távolságtartás volt a jellemző a munkánk során. Megértettem akkor is, hogy mindenütt az a szempont játszik szerepet, hogy valamelyest védeni kell a mundér becsületét, de gyakorlatilag a kamarák összességében felül tudtak emelkedni a mundér védelmének a fontosságán, félretették a közös és nagyobb cél érdekében azokat az ellenérzéseket, amelyek a mi megfogalmazásainkkal kapcsolatosan esetleg felmerültek bennük.

Ki merem jelenteni: szerintem azóta mind a három kamara tudja, érzi és elfogadja, hogy értük dolgoztunk az albizottságban is, és ez a törvényjavaslat pedig kimondottan kedvező helyzetbe hozza az ügyvédeket, a közjegyzőket és a végrehajtókat. A jelentésünk, a vizsgálódásaink során ugyanis megállapítást nyert az is, hogy általános volt országosan az a vélekedés, hogy az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység kimódolói és az elkövetési magatartás betanítói minden esetben maguk az ügyvédek, esetleg a közjegyzők. Megállapítottuk és kimondtuk a jelentésben, hogy ez az igen megalapozatlan és igen veszélyes vélekedés az ügyvédekbe, a közjegyzőkbe vetett hitet ingatja meg.

Az albizottsági meghallgatásokkal egyértelművé vált, hogy az ügyvédi, közjegyzői közreműködés nem elengedhetetlen feltétele az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységnek, sok esetben az ügyvéd vagy a közjegyző maga is megtévesztett félként szerepelt. A jól hamisított személyi igazolvány, a szabályszerűen kiállított más okmány ugyanúgy a csalás áldozatává tehetik az ügyvédet, a közjegyzőt, mint a kiszemelt sértettet is.

Az albizottság azt is tapasztalta, hogy gyakori az olyan eset, amikor az ügyvéd, a közjegyző látszólag vétlen ugyan, de részükről a látens bűnelkövetés feltételezhető. Nehezen volt bizonyítható a vizsgálódás időszakában az, hogy az ügyvéd vagy a közjegyző tudta-e, vagy gondosabb eljárás esetén felismerhette-e például az úgynevezett akarathibás vagy kényszerrel, fenyegetéssel történt elkövetési tényállásokat. Az ügyvéd, a közjegyző nem okmányszakértő, technikai felszerelése nem volt és nincs, így könnyen védekezhet azzal, hogy nem észlelt hamisítást, és a hamis adatszolgáltatást nem tudta felismerni.

(19.30)

Végeredményben a jelentés kapcsán a Magyar Ügyvédi Kamara a Budapesti Ügyvédi Kamarával együtt, a Belügyminisztérium egyetértésével arra a következtetésre jutott, hogy kezdeményezzük a személyazonosító adatokhoz való jól biztosított, tehát visszaélésre lehetőséget nem adó online hozzáférési rendszer kialakítását. A mostani törvényjavaslattal gyakorlatilag ez valósul meg.

A jelentés nyomán - amiből most több megállapítást idéztem - egy országgyűlési határozat a feladatokat a következőképpen fogalmazta meg. Mint tudjuk, két országgyűlési határozat is követte egymást, ez most részletkérdés, erre nem kívánok kitérni. Lényegében 19 fő pont, és ezen belül különböző alpontok írják le azt a feladatsort, amelyek végső teljesülésekor elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk az ingatlancsalásos bűncselekmények visszaszorítása érdekében.

Maga az országgyűlési határozat a következőképpen fogalmazott. Az volt a feladat, hogy határozza meg, az ügyvédi, bírósági végrehajtói és közjegyzői szakma tekintetében milyen jogszabályi változtatás, egyéb intézkedés szükséges ahhoz, hogy adatvédelmi szempontból is aggálytalanul, megfelelő ügyféladatok álljanak rendelkezésünkre, online szolgáltatásokba történő bekapcsolódásuk révén.

Vizsgáljuk meg most azt is, hogy a törvényjavaslat jól fordította-e le a lényeget a paragrafusok nyelvére, hogyan sikerült a kodifikáció a jelentés és az országgyűlési határozat tükrében. Szeretném megfogalmazni a frakciónk álláspontját, amikor kijelentem, hogy jól sikerült. Azt is megfogalmazhatjuk, hogy minden jó, ha a vége jó, de azért nem volt ilyen sima ennek a dolognak a menete, és nem volt mindvégig ilyen kiegyensúlyozott a helyzet.

A magunk részéről a bizalmi hullámvölgy egyik mélypontjának tekintettük azt, amikor az illetékes bizottság meghallgatta az igazságügy-miniszter urat, aki a bizottság előtt akkor még - a törvényjavaslat elkészülte előtt egy hónappal - a következőképpen fogalmazott, szó szerint idézem. Petrétei úr azt mondta a bizottsági meghallgatáskor: “Én a lakásmaffia-jelenség esetében azt tudom mondani, hogy ezt a jelenséget óvatosabban kell megítélni, hiszen nem egységes. Én valójában azzal a részével, ami jelenleg ebbe a jelenségkörbe sorolódik, ami a színlelt szerződések következtében áll elő, jogászként nem nagyon tudok mit kezdeni. Ha valaki tudatosan színlelt szerződést ír alá, és ennek az a következménye, hogy elveszti a lakását, ez jogilag szerintem meglehetősen problémás, mert egyébként az akaratnyilatkozat kérdését kérdőjelezi meg.ö

Annak örülök, hogy az Igazságügyi Minisztérium - a bizottságok is, és a szakma - előterjesztésében meghaladta ezt a bizonytalankodó álláspontot, és gyakorlatilag a jelenlegi törvényjavaslat megfelelő számunkra. 2005. október 25-én gyakorlatilag érezhető volt az, hogy a kormány még mindig tartózkodik, illetve bizonyos ellenállást mutat, még a saját frakciójának előterjesztésével szemben is. A kormány, mint ahogyan az expozéban most is hallottuk az államtitkár úrtól, nem támogatja azokat a kormánypárti képviselői javaslatokat, amelyek ezzel a bizonyos önkormányzati elővásárlási joggal behatóan foglalkoznak.

Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a javaslatok gyakorlatilag a képviselők konszenzusával kerülnek ide a Ház elé, és szeretnék csatlakozni Horváth Csaba képviselő úr indítványához abban, hogy igenis a kormány gondolja végig még egyszer az álláspontját, és szíveskedjen támogatni az önkormányzatok teljes körű elővásárlási jogosultságát. Ez az elővásárlási jogosultság - azon túlmenően, hogy egy igen kemény féket rak be az ingatlancsalások büntető tényállásaiba - elősegíti az önkormányzatok vagyongazdálkodását, ingatlanok ügyében városrendezési kérdéseket oldhat meg, közellátási problémákat egyszerűsít az önkormányzat számára.

Arra szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy az egyéni képviselői indítványban egyértelműen üdvözlendő az a lépés, hogy a települési önkormányzat az elővásárlási joggal megszerzett ingatlan hasznosításának feltételeit rendeletben szabályozza. Tehát a végrehajtási eljárásban megszerzett ingatlan nem lesz ebek harmincadján így vagy úgy felhasználható, vagy rossz gazdaként tovább működtethető, hanem az önkormányzatoknak rendeletet kell hozni arra nézve, hogy mit kívánnak tenni ebben az ügyben. Ezzel gyakorlatilag felhívjuk az önkormányzatokat arra, hogy gondolják végig, ők a maguk milyen szerepet tudnak játszani területén a lakásmaffia visszaszorítása ügyében.

A törvényjavaslatra visszatérve el szeretném még mondani, hogy külön üdvözlöm azt a megfogalmazást, azokat a szabályokat, amelyek gyakorlatilag a kioktatási kötelezettséghez hasonlóan visszahozzák az ügyvéd írásbeli tájékoztatási kötelezettségét a tekintetben, hogy itt bizony ellenőrzési lehetőség áll fenn. Sőt, az ellenőrzési lehetőség céljáról, módjáról tájékoztatnia is kell az ügyfelet. De ennél még örvendetesebb az, hogy végre túllépünk, bizonyos értelemben rést tudunk ütni a misztifikált ügyvédi titoktartás körén. Akkor, amikor a törvényjavaslat most kimondja, hogy az ügyvédi bejelentési kötelezettség teljesítése nem tekinthető a titoktartási kötelezettség megsértésének, ez a legjobb bekezdése ennek az ötven paragrafusnak.

Itt arról van szó, hogy ha az ügyvéd vagy a közjegyző, vagy a végrehajtás során bárki látni fogja, hogy illegitim személyek hamis adatokkal, hamis igazolvánnyal próbálják magukat igazolni, akkor bizony nekik e tekintetben kötelességük, hogy az ellenőrzés során észlelt tényeket az illetékes rendőrkapitányságnak írásban bejelentsék, és a bejelentést egyidejűleg rövid úton is megtegyék. Ez nagyon fontos és nagyon szükséges intézkedés, hiszen ettől kezdve bízhatunk abban, hogy mind az ügyvédek, mind a közjegyzők, mind pedig a végrehajtók aktívan segíteni fogják azt a munkát, amit mi elkezdtünk. Ezt meg lehet tenni a törvénynél fogva, hiszen aki hamis iratokkal próbálja magát igazolni, vagy hamis papírokkal áll elő, nem tekinthető ügyfélnek.

Éppen ezért kérem, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjen támogatni a tisztelt Ház, ugyanúgy, mint ahogyan az önkormányzatok elővásárlási jogáról szóló egyéni képviselői indítványokat is.

Köszönöm szépen a figyelmet.