Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót. A szabad demokraták a bizottsági munkában nem támogatták azt a javaslatot, ami végül a parlament elé benyújtásra került, amiről most vitatkozunk.

Képviselőtársaim az imént jól megdicsérték magukat, illetve a bizottság munkáját. Én egyedül, kisebbségben, eléggé magányosan végig kifogásokkal éltem, és támadtam azt a javaslatot, ami végül megfogalmazásra került.

Azt gondolom, a szabad demokraták azt gondolják, hogy a pénzosztásnak ez a módja rossz, igazságtalan és aránytalan, és az is lehet, hogy ilyen feltételek között parlamenti bizottságban jobban csinálni, lényegesen jobban csinálni, nem is lehet.

(22.30)

Ezt nem zárom ki. De azt állítom, hogy az a javaslat, amit a bizottság beterjesztett, nem azt tükrözi, hogy milyen színvonalas munkát végez egy-egy szervezet, még csak nem is azt, hogy mennyire jó pályázatot írt vagy mennyire gyenge pályázatot nyújtott be. Állítom, hogy ebben a javaslatsorban mindenekelőtt az fejeződik ki, hogy milyen értékrendszere van a bizottság tagjai többségének; ezek szerint preferált, részesített előnyben szervezeteket, és sújtott hátránnyal szervezeteket. Valamint állítom, hogy ebben a javaslatsorban az fejeződik ki, hogy kinek, melyik szervezetnek ki a protezsálója, ki támogatja, ki szól a szervezet érdekében. Ha fontos ember szól a szervezet érdekében, akkor vélhetőleg bekerül a javaslatsorba, ha kevésbé fontos, akkor valószínűleg nem. Ha pedig senki nem szól érte, akkor egészen bizonyos, hogy a rövidebbet húzza.

Szeretném ebben a rendelkezésemre álló rövid időben jó néhány példával alátámasztani mindazt, amit mondok, mert nem általában jelentem ki ezeket a súlyos szavakat, hanem a pályázatok nagy részének, jelentős részének ismeretében.

Halász alelnök úr beszélt arról, hogy a bizottság hosszú munkában kiérlelt feltételeket, szempontokat, amelyeket megpróbált érvényesíteni, feltételeket fogalmazott meg a pályázat kiírása során. Nos, az a benyomásom, hogy ezek a feltételek leginkább azért kerültek megfogalmazásra, hogy legyen min átlépni. Hogy példákkal is éljek, az egyik fontos kifogásom a javaslatsor ellen, hogy olyan szervezet is, jó néhány olyan szervezet is kap támogatást, amelyik nem felel meg az általunk, a bizottság által kiírt pályázati feltételeknek.

Így például kap olyan szervezet támogatást, amelyik nem számolt el a tavaly kapott támogatási összeggel; például a Szent Benedek Alapítvány ilyen szervezet. Tavaly 400 ezer forintot kapott, most 300 ezer forintot fog kapni; nem azért, mert a bizottság annyira elégedetlen a munkájával, hanem azért, mert annyira kevés volt a pénz. Elhangzott már alelnök úrtól, hogy az átlagosan egy szervezetre jutó támogatási összeg 215 ezer forint lett ebben az évben, tehát átlag felett kap támogatást.

Jó néhány, több mint negyven olyan szervezet van csak az 1. albizottságban - az egészségügyi és szociális területen működő civil szervezetekről van szó -, amelyeket az albizottság szakértői hatpárti egyeztetés után támogatásra nem tartottak érdemesnek. Például azért, mert hiányos volt a benyújtott pályázat, nem csatolt minden mellékletet a pályázó szervezet; vagy azért, mert úgy minősítettük elvi szempontokat fölállítva, hogy tulajdonképpen kvázi civil szervezetről van szó, mondjuk, egy kórháznak vagy valamilyen intézménynek a forráskiegészítésre létrejött szervezetéről, és nem az igazi civil megoldásról.

Az albizottságunkban, ahol én dolgoztam, szempont volt az is, hogy a nagyon új, egy-két hónapja létrejött szervezeteket ne támogassuk még parlamenti forrásból, hiszen lényegében még nem kezdtek el dolgozni. Ezek között nagy számban vannak ilyen szervezetek, amelyek mégiscsak kapnak pénzt.

Hegyi Gyula képviselőtársam az előbb nagyon röviden, egy nagyon nüansznyi kis önkritikai hangot megütve szólt arról, hogy a helyi szervezetek is nagy számban kapnak pénzt a bizottságtól ebben a javaslatsorban, pedig hát a pályázati kiírásunk úgy szólt, hogy az országos szervezeteket, vagy a legalább egy megyére kiterjedő tevékenységet folytató szervezeteket támogatjuk. Hát elég végignézni a névsort, árulkodó neveket viselnek a civil szervezetek abból a szempontból, hogy mekkora lehet a hatósugaruk. Mondjuk, a Józsa Fejlődéséért Alapítvány, amelyet a bizottság 420 ezer forinttal támogat; a Nagycsaládosok Dévaványai Egyesülete, amelyet 330 ezer forinttal támogat; vagy a Marcali Natural Testépítő Egyesület, a Hajóson Élő Német Nemzeti Kisebbségért és Nagyközségért Alapítvány, Ózdi Szívbetegek Klubja s a többi s a többi.

Nagyon hosszan tudnám sorolni a sort, a Baktói Életmód és Szabadidő Sportegyesületről vagy a Lenti és Környéke Egészségéért Alapítványról nem is beszélve. Ez utóbbi kettőre az eddig elmondottakon túl az is jellemző, hogy csak az Országgyűléstől kaptak eddig támogatást. Ugye, a pályázati űrlap olyan, hogy ki kell tölteni rajta, hogy az előző évben milyen forrásokat értek el. Enyhén szólva gyanús, hogy ha egy szervezet viszonylag kis összeget és csak a parlamenttől kap, mondjuk, éveken keresztül, mert valamelyik képviselő úr, aki az egyéni körzetében fontosnak tartja a szervezetet, megsegíti, megtámogatja az érvényesülésüket.

Nos, képviselőtársaim, azt gondolom, hogy ez a pénzosztás szó szerint az osztogatásról szól. Arról, hogy jó néhányan, főként egyéni körzetben tevékenykedő, lelkiismeretesen tevékenykedő urak, esetleg hölgyek saját hitbizományuknak tekintik ezt a kicsi keretet, és megpróbálnak azokért a szervezetekért lobbizni, amelyekkel jó kapcsolatuk van.

Ez a probléma egyik fele. A probléma másik fele pedig az, hogy ha olyan kevés a forrás, mint amilyen kevés - egy forinttal sem volt több idén ugye, mint tavaly, 348 millió forint volt, és erre 50 százalékkal több pályázat érkezett -, akkor bizony valahonnan el kell venni a pénzt. Nos, nem okozott gondot kormánypárti képviselő uraknak lenullázni olyan szervezeteket, amelyeknek az albizottság adott volna a pályázat értékelése alapján támogatást. Több tucat ilyen van abban a listában, amely benyújtásra került, köztük olyan jelentős tevékenységet folytató, nagyobb szervezetek, mint a HUMÁN-REHAB Kiemelkedő Közhasznú Egyesület, a Magyar Pszichoanalitikusok Egyesülete, a Magyar Pszichodráma Egyesület, a Munkanélküliek és Állást Keresők Budapesti Egyesülete támogatási összegét is lenullázták. A Támasz Alapítványnak, amely meglehetős nagy múltra tekint vissza és igen fontos tevékenységet végez, lenullázták a támogatását, miközben a Támasz, a szegedi meg a debreceni természetesen kap támogatást.

Egy mellékkövetkezménye mindennek a logikának az, hogy azok a szervezetek, amelyek igazán országosak, nagy jelentőségűek, fontos tevékenységet végeznek, természetesen nem tudnak akkora összeget kapni, mint tavaly vagy még korábban. Megnéztem a '98-as adatokat: '98-ban még nyolcvan szervezet volt, amely millió forintnál többet kapott - ebben a listában öt ilyen szervezet van. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Elnök úr, szörnyen sajnálom, hogy nem mondhatom végig, melyek ezek a szervezetek, hiszen a nevük is árulkodó. Jól kifejezi azt az értékrendszert, amit kormánypárti oldalon ez a jobboldali kormány képvisel.

Mindent egybevéve úgy gondolom, hogy szerencsés lenne, ha szocialista segítséggel nem azon törnénk a fejünket, hogy hogyan érhetnénk el több forrást ehhez az osztogatáshoz, hanem azon gondolkodnánk (Az elnök ismét csenget.), hogy jöjjön végre létre valami civil kuratórium, hogy a parlament legfeljebb (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Elnök úr, idő!) és tényleg csak az országos jelentőségű szervezetekkel foglalkozzon.

Köszönöm a türelmét. (Taps az MSZP soraiban.)

(22.40)