Felszólalás adatai

DR. KISZELY KATALIN, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A bűnügyi nyilvántartások létrehozását egy évszázaddal ezelőtt egész Európában az a felismerés tette szükségessé, hogy a bűnözés elleni eredményes fellépés csak folyamatosan gyűjtött, rendszerezett és kezelt adatok birtokában lehetséges.

Az első bűnügyi nyilvántartás a Csemegi-kódexszel egy időben, 1885-ben jött létre. Ez 1887-ben bővült már az arcképek nyilvántartásával, 1909-ben pedig már az ujjlenyomat daktiloszkópiai vizsgálatainak a nyilvántartását is tartalmazta már a bűnügyi nyilvántartás.

A bűnügyi nyilvántartás integrációs háttere az 1959-ben, Strasbourgban aláírt bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény.

(14.40)

Ezen egyezményt az 1994. évi XIX. törvény integrálta a magyar jogrendszerbe.

A kormány T/1085. szám alatt nyújtotta be törvényjavaslatát a bűnügyi nyilvántartás normáinak újraalkotása és a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállításának jogi szabályozása tárgyában. Ezen javaslatot nem lehetett elválasztottan kezelni a szervezett bűnözésről szóló törvénymódosítástól, valamint a polgárok személyi adatainak kezelésével összefüggő egyes törvények módosításától. A készülő új törvények mindegyike az eddigitől alapvetően eltérő szabályozást kísérel meg a különleges személyi adatok kezelése, feldolgozása és védelme tekintetében.

Az adatvédelmi törvény módosításának 1. §-a kettéválasztja az adatkezelés és az adatfeldolgozás fogalmait. Az előbbit a személyes adatok gyűjtéseként, felvételeként, tárolásaként, feldolgozásaként, hasznosításaként és törléseként, míg az utóbbit adatkezelési műveletként és technikai feladatok elvégzéseként definiálva. Ezen javaslat is a fentiek szerint elkülöníti egymástól az adatkezeléssel és az adatfeldolgozással foglalkozó személyeket, az előbbieket nagyobb jogkörrel, és egyben - ami igen lényeges és új elem - kártérítési felelősséggel látja el.

Lényeges módosításként értékelem, hogy az adatvédelmi törvény módosítási javaslatának 5. §-a kötelezővé teszi az adatkezelő számára, hogy az érintett kérelmére tájékoztatást adjon az általa kezelt adatokról, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják meg vagy kapták meg az adatokat. Álláspontom szerint az adatvédelmi törvény ez irányú módosítása teremtheti meg csupán annak a lehetőségét, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem és a bűnügyi nyilvántartás jogszabályi feltételeinek szigorítása és átláthatóbbá tétele indokolatlanul ne sérthessen állampolgári érdekeket. Ezen cél eléréséhez természetesen szükségessé válik majd az adatkezeléssel és -feldolgozással foglalkozó szervek és személyek áttekinthető elvek szerinti ellenőrzése, továbbá mulasztásaik és szándékos kötelességszegésük konzekvens és szigorú szankcionálása.

E vonatkozásban mindenféleképpen módosításra szorulna a Btk. 177/A. és 177/B. §-aiban meghatározott jogosulatlan adatkezelés vétségének és a különleges, személyes adatokkal visszaélés bűntettének törvényi tényállása. Ezeknek a jelenlegi büntetési tételeit álláspontom szerint szigorítani kellene, valamint az adatfeldolgozót magát fel kellene venni a törvényi tényállás diszpozíciójába. Tudniillik ha ezt nem tesszük meg, a módosítás elmaradása esetén, ha a büntetőjogi norma nyelvtani értelmezését vesszük, eszerint - tehát a jelenleg hatályos törvények szerint - az általam felsorolt két törvényi helyen, miután az adatfeldolgozó nincs felvéve a diszpozíciójába, az abban megjelölt magatartást tanúsító adatfeldolgozó nem büntethető.

A szervezett bűnözéssel foglalkozó jogszabálytervezet értelmező rendelkezései visszautalnak az adatvédelmi törvényben meghatározott adatkezelési és adatfeldolgozási fogalmakra. A személyes adatok kezelésével foglalkozó VI. fejezet a rendőrségi és a vámtörvény módosításairól rendelkezik, lényegesen kibővítve az információgyűjtést, az adatkezelést, ezen hatóságok nyomozati jogkörét is bővíti; a titkos adatszolgáltatás és az adatszolgáltatás terén van némi korlátozás.

A javaslat indokolásából egyértelművé válik, hogy a szervezett bűnözéssel szembeni hatékonyabb fellépés indokolja a nyomozóhatóságok adatkezelési és adatszolgáltatási jogkörének a bővítését. Erről magam is így gondolom, hogy szükségszerű.

A rendőrségi adatkezelésnek kölcsönösségi alapon nyitottá kell válnia más országok nyomozó hatóságai felé is, mint ahogyan például az Europol keretébe tartozó országoknál ez már általános gyakorlattá vált. Fontos szempont, hogy az egyes országok adatkezelési rendszereinek kompatibilitása mihamarabb és széles körben megvalósuljon.

A kormány jogalkotási programjában szereplő Europol-egyezményről szóló, valamint az ehhez kapcsolódó egyéb Europol-jogszabályok magyar jogrendszerbe történő beiktatásáról rendelkező normák alkalmazása kapcsán a bűnügyi adatkezelés megfelelő minősége elengedhetetlen követelménnyé kell hogy váljon.

A törvényjavaslat I. fejezete tartalmazza azokat az alapvető rendelkezéseket, amelyek a bűnügyi nyilvántartásban kezelt adatok jellegére, csoportosítására, a nyilvántartással érintett személyi és tárgyi körre, a nyilvántartás ellenőrzésére és az egyes esetekben kötelezően előírt, önálló nyilvántartás kialakításának szempontjaira általánosságban vonatkoznak. A bűnügyi nyilvántartás csoportosítási szempontjait álláspontom szerint a törvényalkotó helyesen ragadta meg, tehát a bűntettesek, a kényszerintézkedés alatt állók, a gyanúsítottak nyilvántartási elkülönítése, valamint az ujj- és tenyérnyomatok, a fényképek és a DNS-profilok önálló nyilvántartásba helyezése indokolt.

Nagyon jó rendelkezésnek tartom a 6. §-ban foglaltakat, ez is garanciális jogszabályi rendelkezés: a nyilvántartás törvényességi felügyeletét a Legfőbb Ügyészség látja el.

A bűntettesek nyilvántartása - ez a törvényjavaslat II. fejezete - precízen összeállított rész; a személyi adatok pontos lajstromba vételén kívül kiterjed az elítélt által elkövetett bűncselekmény megnevezésére, minősítésére, elkövetési alakzatára, idejére, a visszaesői minőségre, az alkalmazott intézkedésre vagy a kiszabott büntetésre és számos más olyan adatra, amely a büntetés vagy intézkedés egyéb jellemzője, például történt-e összbüntetésbe foglalás vagy sem, volt-e kegyelmi határozat az ügyben, meddig tartott a felfüggesztés időtartama. A bűntettesek nyilvántartása tartalmazza azokat az adatokat is, amelyek a büntetés végrehajtása során keletkeztek.

A 16. § a nyilvántartási idők megállapításánál alapvetően átveszi a hatályos Btké.-ben foglalt rendelkezéseket, és figyelemmel van az időközbeni Btk.- és Be.-módosításokra is.

A nyilvántartás ténye hiányt pótol, hiszen nagyon lényeges garanciális szempontok fűződnek ahhoz, hogy egyfelől az adott kényszerintézkedést elszenvedő személy mielőbb ismételten bekerüljön a büntetőeljárás vérkeringésébe, másrészt gyorsan és egyértelműen igazolható legyen, ha valaki nem áll semmiféle kényszerintézkedés hatálya alatt.

Álláspontom szerint egyértelműbb megfogalmazást igényelne a törvényben az, hogy csak kifejezetten a személyi szabadságot korlátozó intézkedések nyilvántartásáról lehet szó. A Be.-ben felsorolt egyéb kényszerintézkedés, például a motozás, a házkutatás nem tartozik ebbe a körbe.

A törvényjavaslat IV. fejezetében hibásnak tartom a "gyanúsítottak" címszó alatti csoportelnevezést. Ugyanis a javaslat 25-29. §-aiból kiderül, hogy ez a nyilvántartás implicite tartalmazza a bíróság által hozott határozatok legfontosabb adatait is. Tehát helyesebb lenne a terheltek nyilvántartásáról szólni, vagy külön kellene választani a gyanúsítottak és a vádlottak nyilvántartását.

A javaslatból nem derül ki, hogy az első fokon, sőt gyakran másodfokon is eljárás alatt álló, nem jogerősen elítéltek nyilvántartása hogyan, milyen körben valósul majd meg. Ez fontos lenne a büntetőeljárás elhúzódása miatt, de azért is, mert a büntetőeljárás egyes szűrőrendszerein még át nem jutott és már átjutott személyeket nem lehet azonos módon kezelni, még nyilvántartási szempontból sem.

(14. 50)

A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartással foglalkozó V. fejezet lényegében a rendőrség és más nyomozó hatóság jelenleg már folytatott gyakorlatát emeli törvényerőre azzal, hogy a szándékos bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyeket illetően kötelezővé teszi ezen személyi jellemzők rögzítését, csakúgy, mint a bűncselekmények helyszínén található ujj- és tenyérnyomatok nyilvántartását.

Nagy segítséget jelenthet a nyilvántartás azokban az államigazgatási eljárásokban is, ahol ismeretlen személyazonosságú elhunyt, vagy igazoltatás esetén az igazoltatott személy azonosítása válik szükségessé.

Aggályos a tervezet 34. §-a, amely szerint a gyanúsított köteles alávetni magát az új tenyérnyomat-vételi eljárásnak, valamint a fényképezésnek.

A javaslat 4. §-ából tudjuk, hogy a tárgyalt jogszabály szubszidiárius alaki normája az államigazgatási eljárásról szóló törvény. Ezért az a furcsa helyzet áll elő, hogy a nyomozati eljárás ezen részét nem a büntetőeljárás, hanem egy másik törvény, az államigazgatási törvény szabályozza, sőt szankcionálja.

Úgy vélem, a két eljárási jogszabály szankciórendszere nem azonos, így azzal a gyanúsítottal szemben, aki nem veti alá magát a fent megjelölt eljárásoknak, csupán közigazgatási szankció lesz alkalmazható. A szabály ilyetén módon áttételesen sérti a szabad védekezéshez való jogot is, amelynek jelenleg egyetlen korlátját - álláspontom szerint igen helyesen - a hamis vád tilalma jelenti.

A törvény alkalmazása kapcsán felmerülhet olyan helyzet, hogy például a gyanúsított megtagadja a rá teljesen jellemző írásminta adását, mert attól tart, hogy az a szakvélemény ellene felhasználható bizonyítékot jelent. Ugyanakkor nem tagadhatja meg az ujjnyomat adását, pedig ha arról szakvélemény készül, úgyszintén ellene szóló bizonyítékkal találkozhat az eljárás során.

Álláspontom szerint vagy a büntetőeljárásban kellene szabályozni a fent ismertetett szabályt, vagy a gyanúsított belátására kellene bízni azt, hogy aláveti-e magát ezen eljárásoknak. Ha nem, akkor rögzíteni kellene jegyzőkönyvben ezen kívánalmát azzal a figyelmeztetéssel, hogy akkor a védekezésnek ezen módjáról lemond. A biokémia gyors fejlődését hirdető tény, hogy ma már lehetőség van az úgynevezett DNS-profil nyilvántartására, amely az emberi szervezetet alkotó dezoxiribonukleinsav-molekulákból csak azokat a bázispárokat tartalmazza számkóddal ellátott formában, amelyek egy személy gyakorlatilag tökéletes beazonosítására alkalmasak.

Ez a lehetőség a bűnüldözés kezében komoly fegyver, de ne felejtsük el, hogy ezen eszközzel nemcsak élni, de visszaélni is lehet. Ha ez utóbbi történik, akkor beláthatatlan károk keletkezhetnek, hisz tudnunk kell, hogy a DNS-ekből minden genetikai adottság - így örökletes betegségek, várható élettartam és a többi - megállapítható. Álláspontom szerint ezeket az adatokat még a többi adat nyilvántartásánál is nagyobb gondossággal kellene kezelni.

A javaslat VII. fejezete a bűnügyi nyilvántartás közös szabályait foglalja össze. Nagyon helyes rendelkezés, hogy a teljesített adatszolgáltatásokról úgynevezett adattovábbítási nyilvántartást kell vezetni, amelyekből az érintett személy jogosult megismerni, hogy az adatszolgáltatás alanya volt-e vagy sem. Ez a jogosultság csak bűnügyi vagy nemzetbiztonsági érdekből korlátozható.

Az utolsó fejezet, a korábbi rendelkezésekre szervesen ráépülve az erkölcsi bizonyítvány kiadásának feltételeit foglalja össze, és ezzel hatályon kívül helyezi a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 12/1983. számú BM-rendeletet. Ez a jogszabály modern, jó, megfelel a kor követelményeinek. A kisgazda frakció meg fogja szavazni, és a tisztelt Ház részére is javaslom, egyben kérem is a jogszabály elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)