Felszólalás adatai

SCHMIDT FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Wekerle Sándor, az 1867-es kiegyezés utáni időszak első polgári származású miniszterelnöke, államférfi 1848. november 14-én, tehát 157 évvel ezelőtt született a Fejér megyei Mór városában. Wekerle Sándor ama boldog kevesek egyike volt, akik még életükben megvalósulni láthatták eszméiket és emberbaráti céljaikat, akiket koruk a legmesszebbmenő tisztelettel vett körül, és akiknek az érdemeit csak a hálátlan utókor nem becsüli eléggé.

A képviselők már az 1880-as évek közepe óta megszokhatták, hogy Wekerle Sándorra érdemes odafigyelni, ha megszólal a tisztelt Házban. Pénzügyi államtitkárként, majd miniszterként is nagyszabású törvényjavaslatok fűződtek a nevéhez. Hivatalnoki pályafutása kezdetén még csak pénzügyi és közgazdasági téren csillogtatta fényes tehetségét, amelyről később kétségtelenül kiderült, hogy az ország politikájának vezetésére sem méltatlan. 1886-tól államtitkárként a pénzügyek teljes irányítója, az államhitel, a vasút és a költségvetés kiváló szakértője. Az államháztartás egyensúlyának helyreállításában, valamint egy sor további törvényjavaslat előkészítésében és a parlamentben való képviseletében kiemelkedő szerepe volt, többek között a magyar államhitelnek a külföldi nagy pénzügyi csoportok körében való növeléséről, az államadósságok konverziójáról - mai szóhasználattal élve: az átváltásról, átalakításról -, a cukor-, a szesz- és a fogyasztási adókról, valamint a dohányjövedékekről szólóan.

Az 1887. évi választások alkalmával, érdemi munka jutalmául képviselői mandátumot szerzett, országgyűlési képviselő lett, kitűnő szónokként és erős vitázóként vált ismertté. 1889. április 9-én pénzügyminiszterré nevezték ki, majd 1892. november 17-én lett először miniszterelnök, Magyarország első polgári származású miniszterelnöke. Kétéves miniszterelnöksége után, 1894-ben állt föl a bársonyszékből, amikor a főrendi ház a képviselőházban már elfogadott polgári házassági törvényjavaslatát elutasította. Ekkor már olyan politikai hagyatékot mondhatott magáénak, mint az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, a költségvetési deficit megszüntetése, megadva ezzel a lehetőséget az ország páratlan gazdasági felvirágoztatására.

1906-ban, egy alkotmányos válság lezárásaként Wekerle ismét miniszterelnöki megbízást kap. Szakmai rátermettsége alapján akkor sem tagadta meg önmagát, amikor 1908-ban újabb törvényjavaslattal állt a Ház elé. Az 1908. évi XXIX. törvény indoklásában közel egy évszázad múltán is modernnek mondható társadalomelméletet vázolt fel, amelyet még ma is érdemes tanulmányozni. E törvényjavaslat nyomán épült fel az akkor még Kispest község határában az úgynevezett Wekerle-telep, ahol 1930-ban már 23 ezer ember élt.

Nemzeti érzéseinket ápolandó, miniszterelnökségének első terminusában Kossuth apánk hamvait, a második időszakban pedig a másik nagy számkivetett, Rákóczi fejedelem hamvait hozták haza. 1917-ben, amikor kezdetét vette a Monarchia bomlása, ismételten, immáron harmadszor őt nevezték ki miniszterelnöknek. Óriási politikai tekintélyével, töretlen népszerűségével ő volt az egyetlen, aki még mindig minden parlamenti erővel szót tudott érteni. Hiába próbálta megakadályozni a Monarchia felborulását, ám a forrongó hullámot már ő sem volt képes lecsillapítani. 1918. október 23-án benyújtotta lemondását, utat engedve Károlyi Mihálynak. Talán jobb lett volna, ha a sors az országot is és Wekerlét is megkímélte volna ettől az epizódtól.

Ady Endre Wekerle Sándor munkásságának elismeréseként a következő szavakat használta: “A legnépszerűbb magyar kormányelnök volt, feje a nagy Polgárkabinetnek.ö

Emlékét őrizze meg köztársaságunk parlamentje! Emlékét őrzi lakóhelyem, Mór városa is.

Köszönöm. (Taps.)