Felszólalás adatai

GARAMVÖLGYI GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Fedor Képviselő Úr! Nyilván, ha szakemberek körében ülnénk, akkor ön is más hangsúlyokat használna, hiszen azt hiszem, hogy a szakmának gyökeresen más a véleménye, mint ami itt elhangzott az ön szájából.

Képviselőtársaim, azt hiszem, mindig furcsa az, ha egy szabályozó jellegű törvény, mint ami most előttünk fekszik, a ciklus végén kerül a Ház elé. Így a kulturális alapprogram alappá változtatása sem több mint pótcselekvés, hogy a valós szándékról elterelődjön a figyelem. Ez a valós szándék véleményünk szerint a centralizáció, ez a centralizáció pedig szemben áll a szakma elemi érdekével, az önigazgatással.

És itt jön az elterelés: az alappá alakítás nem hoz érdemi önállóságnövelést, hiszen az NKA alapprogramként is alapszerűen működött, ahogy az Állami Számvevőszék is írta, és Erdős Norbert képviselőtársam is utalt rá. Sokkal inkább érinti a szakmai kollégiumok önállóságát. A kurátorokat a miniszter választhatja ki a szervezetek jelöltjeiből; tehát addig nem választ, míg számára nem megfelelő jelölés történik. Az embernek ilyenkor mindig hátsó gondolatai támadnak.

Ha a kollégium rossz döntést hoz, a tanács felülbírálhatja. Vajon nem kezdődik-e el a sugdolózás, előzetes instruálás, háttéralkuk megkötése? Sajnos, az eddigi történések bizalmatlanná tesznek minket, gondoljunk a Fedor képviselőtársunk által is említett PR-szagú döntésre a ciklus elején, amikor a miniszteri keret 50 százalékról 25 százalékra csökkent. Bár ezt az 50 százalékos keretet sosem használta fel a polgári kormány minisztere, az utolsó időben 36-37 százalékos volt a költés. A 25 százalékra csökkenéssel együtt a minisztériumi intézmények, amelyek költségvetésének egészét akkor sem és most sem tartalmazza a központi büdzsé, a miniszter helyett a szakkuratóriumoktól kell hogy pénzt kuncsorogjanak. Vajon ez, képviselőtársam, a fenntartói felelősség? Dehogy, sokkal inkább egy bunkósbot, mellyel lehet ütni az előző kormány gyakorlatát és a jelenlegi intézményeket.

Ugyanilyen bizonytalanná és bizalmatlanná tesz minket az összeomló és jogilag bizonytalan állami költségvetés. Az önkormányzatok mozgástere egyre inkább szűkül. Nyilván a fenntartók először az úgynevezett önként vállalt feladatokon spórolnak - színházak, folyóiratok, kulturális konferenciák. Ezek elmaradása, elszegényedése nem jelentkezik azonnali problémaként. Ez a folyamat évek óta tart.

Helyes vagy nem helyes, az NKA komplementer funkciókkal is bír a kulturális alapfeladatok finanszírozásában. Amíg az önkormányzati rendszer és finanszírozás nincs újragondolva, kockázatos és végiggondolatlan a változtatás. Ráadásul a tervezett egyeztetések, az előzetes konzultációk, amelyek alig voltak vagy kis számban voltak, elutasítják az NKA-törvény ilyen irányú módosítását.

Képviselőtársaim, azt hiszem, hasonló cipőbe léptünk, mint amikor Vadász János kollégánkat megbízták a közszolgálati törvény megalkotásával. Önök akkor ezt reálisan mérlegelték, és nem engedték a parlament elé terjeszteni. Kérem, hogy vonják vissza ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)