A felszólalás szövege:

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága az 1998. december 16-ai ülésén vitatta meg a most tárgyalt törvényjavaslatot, s azt 10 igen és 3 nem szavazat mellett általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak.

Bizottságunk fontos szerepének tartja, hogy a civil szféra és a parlament között kapcsolatot teremtsen. Ez megnyilvánul abban is, hogy bizonyos üléseinkre civil és társadalmi szervezeteket hívunk meg, és kikérjük a véleményüket bizonyos tárgyalt törvényjavaslatokkal kapcsolatban.

A most tárgyalt törvényjavaslatnál is hasonlóan jártunk el, s meghallgattuk az Országos Dohányfüstmentes Egyesületet és a Dohányzás vagy Egészség nevű szervezet képviselőjét.

Egyébként a bizottsági részletes vita során ezt a kört mindenképpen bővíteni szeretnénk, minden ilyen témában jelentkező szervezetet szívesen hallgatunk meg.

A bizottsági általános vita során az említett szervezetek véleménye röviden abban foglalható össze, a szervezetek üdvözölték, hogy a Ház tárgyalja ezt a törvényjavaslatot - hogy végre tárgyalja -, nagyon is szükségesnek tartották ezt a törvényt.

Természetesen a bizottság tagjai is formáltak véleményt. Engedjék meg, hogy nagyon röviden ezt is összefoglaljam. Elhangzott - mint ahogy a miniszter úr is említette - a bizottsági ülésünkön, hogy minden törvényi szabályozásnál többet ér, ha azok, akik befolyással bírnak embertársaikra, felelősségteljesek ez ügyben is, dolgozzanak akár az egészségügy, akár az oktatás területén, legyen szó akár országgyűlési képviselőkről, vagy akár az ország miniszterelnökéről. Tudjuk például, hogy ez ügyben is nagyon pozitív változásról van szó, hisz nemdohányzó miniszterelnökünk van. (Taps a MIÉP, az SZDSZ és az MSZP padsoraiból. - Dr. Takács Imre: Van egy pozitívum!) Persze ezzel együtt nem kerülhető ki a törvényi szabályozás.

A kérdés most az, hogy ez a törvény, amely előttünk van, alkalmas-e általános vitára. A bizottság többsége azt gondolja, azért alkalmas általános vitára ez a törvény, mert valóban a korlátozással és a forgalmazással foglalkozik; azért is alkalmas, mert foglalkozik az egészségügyi figyelmeztetéssel, a munkahelyi dohányzáskorlátozásokkal, és mint nagyon fontos elemmel, a fiatalok dohányzásának megelőzésével is. Ezek mind olyan elemek, amelyeket az Egészségügyi Világszervezet dohányzásellenőrzési bizottsága is megfogalmazott.

Azok az általános elvek, amelyek már meglévő szakmai fórumokon fogalmazódtak meg, tükröződnek ebben a törvényjavaslatban. Természetesen a részletes vita során ez a törvény is javítható - mint a megfogalmazott javaslatok indítványozták -, s ez szükséges is módosító indítványokkal. Annak a vitának, hogy ez hogyan, milyen mértékben szükséges, a részletes vitánál lesz helye.

Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottsága tehát 10 igen és 3 nem szavazattal támogatja és ajánlja önöknek ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy polgári párt képviselőjének mindig öröm a civil szervezetekről, a polgári önszerveződések ügyéről beszélni. Ma ilyen témáról beszélünk, a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról, az ezzel kapcsolatos határozati javaslatról.

Fontos ez az ügy, mert a civil szervezetek támogatása fontos feladata kell hogy legyen az államnak is, és ennek a támogatásnak egyik eleme ez a határozati javaslat. Azt mondják sokan, hogy az előző években ez a fajta támogatás - merthogy évek óta működik hol így, hol úgy ez a támogatási keret - nagyon sokszor érdekelvű, és nem értékelvű támogatás volt. Örömmel mondhatom, hogy sok mindenben történt változás az elmúlt időszakban ez ügyben is - azt hiszem, most egy értékelvű határozati javaslat van előttünk.

Ebben a dologban a Fidesz súlyának megfelelően komoly szerepet játszott, és örömmel mondhatom, hogy ez ügyben jó partnerekre talált. Jó partnerekre talált gyakorlatilag a bizottság minden képviselő tagjában, és azt hiszem, ez nagyon fontos dolog, hiszen a politika nagyon sok mindent üzenhet a civil szervezeteknek. Többek közt azt is, hogy nem kisajátítani akarja, hanem közösen gondolkodva törekszik arra, hogy a szervezetek a társadalomban betöltött súlyuknak megfelelő támogatást kaphassanak. Ebben - mint ahogy korábban - most is együttgondolkodásunkat kínáljuk minden érintett erőnek.

Az egyik fontos elem ez ügyben természetesen az volt, hogy egy új állandó bizottság jött létre 1998 júniusában, és ez az állandó bizottság már nem először foglalkozik a civil szervezetek támogatásával. Hiszen a költségvetés vitájában is beszéltünk arról, hogy milyen folyamatban gondolkodunk a társadalmi szervezetek támogatása ügyében, és milyen elemeket léptünk már meg az első évben.

Az egyik ilyen fontos dolog volt az, hogy míg az 1998-as költségvetésben 5,1 milliárd, az idei, 1999-es költségvetésben már közel 6,1 milliárd forint szerepelt a költségvetés különböző rovataiban a társadalmi szervezetek, civil szervezetek támogatása címszó alatt. Ennek egyik fontos része az a Miniszterelnöki Hivatal civil kapcsolatok főosztályának koordinálásában lévő összeg, ami 515 millió forint, egy olyan összeg, amely az előző években nem volt, és szintén a civil szervezetek működését segíti, a civil szervezetekkel kapcsolatos ügyeket próbálja fölkarolni ezen összeg segítségével is a kormányzat.

Ennek a támogatási csomagnak csak egyik része az, amely vagy szerencsésen, vagy szerencsétlenül, de itt, az Országgyűlés rovatában, címében szerepel, és a társadalmi szervezetek bizottsága tesz rá javaslatot. Ez a társadalmi szervezetek működési támogatására szolgáló összeg. Bizottságunk kapott felhatalmazást arra, hogy ezzel kapcsolatosan a pályázati munkát készítse elő, írja ki a pályázatot, majd bonyolítsa le az egész folyamatot, és készítsen egy határozati javaslatot. Ez most elkészült, és ez az folyamat, amire az imént utaltam, amely értékelvű folyamat volt.

A folyamat során persze már most, az idén megtettünk néhány olyan lépést, amelyet véleményünk szerint már a korábbi években is meg lehetett volna tenni. Ugyanis a korábbi években mindig visszatérő probléma volt - amellett, hogy ez a támogatási összeg önmagában nem elég a civil szervezetek működésére, de emellett mindig probléma volt az -, hogy az úgynevezett ifjúsági közéleti szervezetek egy pályázaton kellett hogy részt vegyenek más társadalmi szervezetekkel együtt. Össze kellett mérni őket, és nagyon sokszor ebben a folyamatban fölmerültek azok az érdekek, amelyek miatt nyilván sokszor jogosan mondták, hogy érdekelvű elosztás született.

(17.20)

A mi bizottságunk most azt mondta, hogy első lépésként ezt a pályázati összeget - mivel van egy ilyen örökölt feladatunk, mert a feladat adott, nem lehet megkerülni az ifjúsági közéleti szervezetek támogatását sem -, tehát az összeget, amely rendelkezésünkre áll, két részre bontjuk, és két különböző pályázatot írunk ki, két különböző típusú pályázatot. Az összeg 6 százaléka szolgált arra a bizottság döntése alapján - ezt a döntést a bizottság egyébként meghozta 1998. decemberében, a pályázati kiírás előtt, és a jelen lévő 13 tagból 12-en igennel szavaztak, 1 ellenszavazat volt -, tehát ez az a 6 százalék, amely az ifjúsági közéleti szervezetek támogatását szolgálja, és az elnök úr által az imént elmondott, bizonyos értelemben normatív támogatási módszerrel kerül kiosztásra. Az összeg döntő többsége, 298 millió forint, az összeg 94 százaléka pedig egy olyan nyilvános pályázaton történik elosztásra - megjelent a Magyar Közlönyben, jelentkeztek több mint 1200-an, szervezetek benyújtották a pályamunkájukat -, amely pályázati elbírálás egy jól kidolgozott szakmai szempontsor alapján történt.

Engedjék meg, hogy elmondjak azért néhány összehasonlító adatot az előző évi és a mostani dolgokban, mert talán fontos lehet. Egyrészt az előző években döntően országos szervezetek kaptak ebből az összegből támogatást. Tévedés, ha valaki azt hiszi, hogy ez az összeg csak országos szervezetek támogatására adható. Ez az összeg egyébként a korábbi években is országos vagy több megyében működő civil szervezetek támogatását szolgálta. Most a bizottságunk - azt hiszem, nagyon helyesen - azt mondta, hogy igen, fontos az országos működési területű szervezetek támogatása, és azt is mondta, hogy a megyei hatókörű, illetve területi regionális feladatokat ellátó szervezetek támogatását is fölvállalja. Tudnunk kell azt, hogy a több mint 50 ezer működő civil szervezet 80 százaléka olyan szervezet, amely vagy egy célra szerveződött, vagy egy településrészen vagy egy település egészén lát el feladatot. Tehát amikor azt mondjuk, hogy ez a támogatás kevés, vagy azt mondjuk, hogy ez a támogatás nem szolgálja jól a civil szféra ügyét, akkor tudnunk kell, hogy a civil szféra döntő többségét ez a támogatás nem szolgálhatja természetesen, mert a civil szféra döntő többsége helyben cselekvő szervezetekből áll, és ez a lelke, lényege ennek a területnek. Ez nagyon fontos, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy vannak gyűjtőszervezetek, ernyőszervezetek, amelyek ilyen helyi civil szervezetek összefogásából is jönnek létre. Az ő működésüket is segítheti ez a támogatás, nemcsak országosokét, területiét, megyeiét, regionális szervezetekét.

No, és az adatok: tavaly az összes támogatás 84 százaléka budapesti székhelyű szervezetekhez került, nyilván az akkori pályázati kiírási és elosztási metódusnak megfelelően. Az idén az összes pályázati támogatás 66 százaléka került budapesti szervezethez. Ez lényeges elmozdulás. De tudniuk kell, hogy az idén az összes pályázó szervezet - darabszámot tekintve - 52 százaléka volt budapesti. Tehát egyfajta aránytalanság, ha lehet ezt nevezni, van a dologban, de a végösszeget tekintve, azt hiszem, sokkal inkább arányos lett a vidéki-budapesti támogatási összeg. Még egyszer mondom, figyelembe véve azt, hogy megyei, regionális feladatokat ellátó szervezetek kaphattak támogatást, tehát valahol helyénvaló, hogy az országos szervezetek, amelyeknek a székhelye többnyire Budapesten van, felülreprezentáltak ebben a támogatásban, de nem oly módon, mint a korábbi években. Azt hiszem, ez fontos elmozdulás volt, és fontos az is, hogy míg tavaly 600 szervezet kapott támogatást, 600 támogatott szervezet volt, az idén 644, sőt a módosító javaslatokat tekintve körülbelül 650 szervezet fog támogatást kapni. Ez is egy elmozdulás, azt hiszem, ez is jó irányba mutat.

Ezek alapján - talán ezek mind alátámasztották - talán joggal mondhatom, hogy fontosnak tartjuk a civil szervezetek támogatását, de nemcsak mondjuk, hanem az asztalra letett határozati javaslatban ez meg is mutatkozik, ezt meg is tettük.

Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja az elmondottak alapján is támogatja ezt a határozati javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Magam is egyetértek Vojnik Máriával abban, hogy kanyarodjunk vissza a vita érdemi részéhez, az eredeti javaslatokhoz és az itt elindult, jó mederben elindult vitához. Ugyanakkor az után, hogy ezt javasolta, jelezte, hogy a kormánypárti oldalnak igazából nincsenek érvei ebben a most elindult vitában. Én azt hiszem, nem erről van szó, és én nem szeretném szó nélkül hagyni ezt a megjegyzését.

Én azt látom ebben a vitában, sokkal inkább arról van szó, hogy a tisztelt ellenzéknek nincsenek valódi érvei, és ezen nem valódi érveket persze próbálja előhozni, sokszor a hajánál fogva előrángatva, s elindít egy olyan vitát egy nagyon jó javaslattal kapcsolatban, amit saját érvekkel nem tud megalapozni - és ez nagyon szomorú. S mivel ezt látom, hogy ez így van, ezért teljesen egyetértek Vojnik Máriával abban, hogy kanyarodjunk vissza valóban az eredeti mederbe.

Azt is halljuk tisztelt ellenzéki képviselőtársainktól, hogy ez a javaslat, amely előttünk fekszik, az a szülőket támogatja, pedig a gyerekeket kellene támogatni, és önök a gyerekeket támogatják, és egyébként a családokat nem szeletelik fel ilyenre meg olyanra - de amikor ezt mondják, máris fölszeletelik a családokat, hiszen gyerekekről beszélnek meg szülőkről külön, és nem családról, ami együtt feltételezi a gyerekeket és a szülőket! Ez a javaslatsor, éppen ez a javaslat a családokat támogatná, ezt szeretném a szíves figyelmükbe ajánlani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottsága szeptember 22-i ülésén megvitatta a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot és az ahhoz kapcsolódó állami számvevőszéki jelentést; azokat bizottságunk általános vitára alkalmasnak tartotta.

Komoly vita nem volt a bizottság ülésén. A törvényjavaslatot vizsgáltuk, és annak sajátosságát abban állapítottuk meg, hogy a jelzett időszakban, 1998-ban még az előző kormány is tevékenykedett. Munkánk során természetesen a bizottság hatáskörébe tartozó előirányzatokat kellett vizsgálnunk, ezt is tettük.

Az egyik ilyen előirányzat az Országgyűlés fejezetében, a társadalmi önszerveződések támogatása címen belül a társadalmi és karitatív szervezetek működési támogatása nevet viselő előirányzat. Ez 1998-ban 291,1 millió forint volt. Ezt pályázat útján egy országgyűlési határozat keretében - ahogy az szokásos volt korábban és azóta is - osztotta el a tisztelt Ház. Az összegeket a szervezetek saját forrásaikkal nem fedezett működési kiadásaikhoz használhatták fel. Bizottságunk ellenőrző albizottsága egyébként most vizsgálja az ezzel kapcsolatos elszámolásokat.

Az 1998. évi költségvetést vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mintegy 5,1 milliárd forint volt az az összeg, amely a költségvetésben szinte közvetlenül, mondhatjuk így, civil szervezetekhez, társadalmi szervezetekhez jutott el támogatásként. Ezek egy része közvetlenül nevesítve - azaz a szervezet neve megjelent a költségvetésben - került a szervezetekhez a működését segíteni, más része pedig pályázat útján került a szervezetekhez, működési támogatás útján, egy harmadik része szintén pályázat útján, de programtámogatásra.

(16.50)

Ezeken túl, ezen az 5,1 milliárd forinton túl ennek körülbelül tízszerese kerül civil szervetekhez, egyesületekhez, alapítványokhoz állami támogatásként. Ennek nagy részét az igen fontos szociális- és oktatásifeladat-átvállalás után járó normatíva teszi ki. Azt is megállapíthatjuk, hogy az említett 1998. évi 5,1 milliárd forint az 1999. évi költségvetés tükrében alacsony összeg volt, hiszen 1999-ben ez az összeg az inflációt jelentősen meghaladva, mintegy 20 százalékkal emelkedett, és több mint 6 milliárd forint lett. A polgári kormány tehát jelentősen emelte ezt az összeget, az 1998. évi költségvetést pedig teljesítette.

Bizottságunk ezek alapján is a tárgyalt törvényjavaslatot 9 igen és 5 nem szavazattal általános vitára ajánlja. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottsága szeptember 22-i ülésén megvitatta a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, és azt bizottságunk általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottság munkájában nem előzmények nélküli ez a dolog, hiszen a bizottság hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi-gazdasági hatását figyelemmel kísérő albizottság, az úgynevezett ellenőrző albizottság ülésein három alkalommal is tárgyaltunk erről a dologról. Először még '98 novemberében, majd decemberében és 1999 áprilisában is.

Bizottságunk - talán emiatt is mondható - szinte folyamatosan észlelte a törvény végrehajtásával kapcsolatos problémákat. Megállapítható volt, hogy a területen bizonyos értelemben jogbizonytalanság lépett fel. A civil szervezetektől is több érdemi megkeresést kaptunk, és ezeket is megtárgyaltuk. A bizottsági üléseken felvetődött az, amiről az államtitkár úr is beszélt, hogy a korábbi törvényben a tulajdonba adás csak a szervezetek elhelyezéséhez szükséges helyiségekre vonatkozott. A törvény nagyon irodacentrikus volt: a szervezetek tulajdonképpen csak irodákat kaphattak, pedig tudjuk, hogy egy szervezetnek a cél szerinti közérdekű tevékenységéhez más térre is szüksége lehet, sőt, szüksége is van.

A tulajdonba adható ingatlanok köre is szűk volt. Ennek bővítése is indokolható, ezt indokoltnak tartottuk. Fontos érdekként merült föl az is, hogy azok kapják tulajdonba az ingatlanokat, akik azokat ténylegesen használják. Erről is volt már itt szó. Elsősorban több közművelődési intézmény esetén vetődött föl ez a jogos probléma.

Ezen fő pontokat vizsgálta a bizottságunk, több megoldáskérést kutató jelzést tettünk a kormány illetékeseinek, és öröm számunkra, hogy a kormány ezeket figyelembe véve terjesztette be az előttünk lévő törvénymódosítást. Azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslat fontos módosításokat fogalmaz meg, és megszüntetheti azt a jogbizonytalanságot, amely fellépett ezen a területen.

Mindezeket mérlegelve és figyelembe véve bizottságunk kétharmados többséggel, 8 igen és 4 nem arányban a törvénymódosítást általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A civil szervezetek támogatása fontos dolog, és ebben az állam szerepvállalása is elengedhetetlen.

Ez a támogatás, ahogy szoktunk róla beszélni, elsősorban pénzbeni, és tudjuk, hogy a jelenlegi adatok szerint Magyarországon ma a civil szervezetek, az egyesületek, az alapítványok világa körülbelül 300 milliárd forinttal gazdálkodik évente. Ez nagyon jelentős összeg, és ennek az összegnek körülbelül 20 százaléka állami támogatásként kerül ezekhez a szervezetekhez. Ez önmagában is mutatja, hogy milyen nagy felelősséggel kell az olyan kérdésekhez nyúlni, amelyek a civil szervezeteket érintik.

Természetesen nemcsak a pénzbeni támogatás fontos a civil szervezetek segítése ügyében, hiszen áttételes támogatás lehet ezeknek a szervezeteknek a döntés-előkészítésbe való bevonása, és ez is nem egy hagyományok nélküli, de működő dolog. Gondoljunk csak az Idősügyi Tanácsra vagy a Fogyatékosügyi Tanácsra, amelyekben a szervezetek képviselői ott ülnek, és jól folyik a munka.

A szervezetek működéséhez azonban ezeken túl szükség lehet és szükség van ingatlanokra is, működési térre van szüksége ezeknek a szervezeteknek, és ahogy már szó volt róla, nem elsősorban irodákra, hanem olyan közösségi terekre, ahol a cél szerinti tevékenységüket végezhetik. Ha nem is pontosan ezt az elemet, de azt felismerte 1997-ben az előző parlament, hogy ingatlanokra szüksége van a civil szervezeteknek. Nem volt túl korai ez a felismerés, de lényeges, hogy megtörtént. Persze, azt gyorsan el kell mondani, hogy ennek a törvénynek voltak alapvető problémái. Igazából egy alapvető problémája van, és ez abból ered, hogy 1997-ben fogadták el, amikor már körülbelül 50 ezer civil szervezet, egyesület, alapítvány létezett Magyarországon. Akkor fogadták el úgy, hogy egy 1990-es állapotot rögzített, s olyan szervezetek voltak elsősorban a kedvezményezettjei ennek a törvénynek az ingatlantulajdon-szerzés tekintetében, amelyek 1990-ben használati joggal bírtak bizonyos állami tulajdonú ingatlanok esetében.

1990-ben körülbelül 10 ezer civil szervezet működött Magyarországon, '97-ben már ötször annyi. Akkor már beszélhettünk valódi civil társadalomról, de a törvény mégis egy 1990-es állapotot rögzített. Azt hiszem, ez helytelen volt, de a törvényre szükség volt, mert mégis kezelt egyfajta problémát. Ez a problémakezelés úgy sikerült, ahogy sikerült. Mára látjuk, hogy fellépett bizonyos jogbizonytalanság, szükséges a törvény módosítása.

Időközben egyébként az is kiderült, hogy azok a szervezetek, amelyek tulajdonba kapták az ingatlanokat, bizonyították, hogy tudják használni ezeket az ingatlanokat. Sokkal jobb gazdái voltak az ingatlanoknak, mint bizonyos más típusú szervezetek, nem adták el, persze nem is adhatták el, mert 15 éves elidegenítési tilalommal kapták meg, de tudták működtetni, tudtak működni ezekben az ingatlanokban. Ez azt mutatja a számunkra, hogy a még meglévő ingatlankör, amely még rendelkezésre áll - merthogy a kisebbik része maradt meg az ingatlanoknak -, bátran átadható a civil szervezeteknek, mert tudják működtetni.

Az is bebizonyosodott az idő múltával, a sok-sok jelzés alapján, amiről szó volt, hogy megérett módosításra a törvény. Úgy szoktuk mondani, hogy igen-igen megérett már a módosításra, és üdvözöljük, hogy a kormány hozta ezt a javaslatot, talán még időben.

Szó esett a művelődési intézményekről és azok működtetési támogatásáról. Felesleges az az aggodalom, amely azt mondja, hogy ha ezek a szervezetek kapják meg ezeket az ingatlanokat és nem a szakszervezetek, akkor hogyan fognak működni ezek a szervezetek.

(10.10)

Nyilvánvaló, hogy akik eddig is támogatták ezt a fajta tevékenységet, ezután is támogatják, függetlenül attól, hogy ők kapják meg, vagy nem ők kapják meg az ingatlan tulajdonát, legalábbis bízom benne. Az aggodalom azért is felesleges, mert eddig is volt állami támogatás a költségvetésben ilyen célú tevékenységekre.

Egyébként a törvény mostani módosításán túl fontos kérdésnek tartjuk a még tulajdonba adható ingatlanok ügyét. Kérdés számunkra az, hogy milyen formában, milyen eljárási mód szerint történjen ez a tulajdonba adás. A pályázati úton történő odaítélés természetes, helyénvaló. Van is egy félbemaradt pályázat az ügy kapcsán, február 28-áig lehetett pályázni bizonyos ingatlankörökre. A pályázat lezárult, döntés még nem született, pontosan azért, mert a törvény egy olyan bizottságot nevezett meg, amelynek mandátuma egy év után lejárt, és most, hogy ez a törvénymódosítás előttünk van, azt hiszem, ez ügyben jogosan vetődik fel a kérdés, hogy milyen bizottság dönthessen a pályázatokról. Ezt érdemes meggondolnunk.

Ebben az együttgondolkodásban nyitottak vagyunk, kínáljuk mindenkinek gondolatainkat. Biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk a megfelelő terepet itt az általános vitában, de sokkal inkább a bizottságban, illetve majd a Házban a részletes vita során, amikor kiderül, hogy ezt a formát kell-e tartanunk vagy sem. Egyébként természetes a vita számunkra a dologban, és nincs lezárva a kérdés, felesleges aggodalom hallatszódott. Nem is értem a dolgot, hiszen az eddigi tapasztalatok mind azt mutatják, hogy e kérdésben mindig igyekeztünk megoldani a problémákat, és együttgondolkodva próbáljuk ezt tenni.

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy az alaptörvényt, az 1997. évi CXLII. törvényt egyébként 240 igen, 14 nem és 14 tartózkodás mellett fogadta el a Ház. Ez nagyon jó alap arra, hogy most is egy hasonló végeredmény születhessen. Szeretnénk, ha ez így lenne. Azt hiszem, a civil szférával szemben kell is, hogy a politikának legyen olyan felelőssége, hogy egy ilyen széles egyetértéssel és egyeztetéssel születhessen meg a civil szférára vonatkozó minden törvény. Ez egészen egyértelműen csak ezen szervezeteket kedvezményezi, érinti, tehát ez mindenképpen olyan törvény. Természetesen egy vita során zajlik majd ez a dolog, és ezt mi folytatni is fogjuk.

Ha nem mondtam volna, de nyilván teljes világos, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója, ha apróbb módosításokkal is, de egyértelműen támogatja ezt a törvénymódosítást. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már a vezérszónoklatokhoz érkezett reagálás, engedjék meg, hogy én is egy-két gondolatot ez ügyben elmondjak. Toller László képviselő úr jelezte, hogy csodálkozott azon, hogy egy kormányindítványról van szó, hiszen korábban volt egy olyan törekvés, hogy önálló képviselői indítványként jöjjön, mutatva azt, hogy a parlament a civil társadalommal egyfajta kapcsolatban van. Teljesen jogos ez a megközelítés számomra is, de ez nem zárja ki azt, hogy egy szükséges törvénymódosítás minél gyorsabb végrehajtása miatt is ilyen javaslat jöjjön, főleg olyan, amely egyébként a már állandó bizottságként működő társadalmi szervezetek bizottságában megfogalmazódottakat teljes mértékben figyelembe vette. Egyébként ezeken a bizottsági üléseken civil szervezeti képviselők is jelen voltak.

(11.30)

Ezzel nincs problémám. Az a felvetése, ami pedig arra vonatkozik, hogy az általános vitát ne zárjuk le és törekedjünk egyfajta közös gondolkodásra, azt mutatja számomra, hogy ez a kérdéskör közösen rendezhető.

A hamis egyenlőség volt az, amit fölvetett, és ez is nagyon fontos kérdés, Hankó Faragó Miklós is beszélt erről. Nem lehet jó döntést hozni ez ügyben, mint ahogy nem hoztak jó döntést azok... - széles konszenzussal, nagyon sokan fogadták el a '97. évi CXLII. törvényt, de akkor is megszabták valahol, meghúzták a határt. Talán érdemes gondolkodnunk azon, hogy van egy olyan törvény, amely a közhasznú szervezetekről szól, a közhasznúságot definiálja. Az ilyen típusú szervezetek figyelembevétele, kedvezményezettsége esetleg szóba jöhet. Erről kellene beszélnünk.

Az önkormányzati belterületi ingatlanok kapcsán engedjék meg, hogy elmondjam: az önkormányzatok területén működnek közfeladatot ellátó civil szervezetek, melyek ezt megkapják. Tehát az önkormányzatoknak jó ez, ha ott a szervezetek tevékenykedhetnek, az önkormányzatok területén tevékenykedhetnek. Tehát ez tartalmilag nekik is előnyös.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy hiba lenne, ha ez a mai vita, amely a civil szervezetek ingatlanjuttatásáról szól, a pártszékházvita irányába menne el. Óvnám ettől magunkat, és tisztelettel kérem - ha kérhetem -, hogy a témáról beszéljünk. Ez a kérésem elsősorban Hegyi Gyula képviselőtársamnak szólt, és szeretném a figyelmébe ajánlani - a szakszervezetekről bizonyos értelemben beszélünk - azt a néhány tényt, amit ő nyilván nem tudhatott, ezért volt oly nagy védelmezője e törvény kapcsán a szakszervezeteknek.

E törvény kapcsán nem hiszem, hogy nagyon nagy védelemre szorulnának. Másról most ne beszéljünk, de nagyon jól tudjuk - és bízom benne, hogy ezután Hegyi Gyula is fogja tudni -, hogy azon művelődési intézmények, amelyek úgynevezett volt szakszervezeti művelődési intézmények, most vagy a szakszervezetnek, vagy a szakszervezet vagyonkezelő szervezetének bérleti díjat fizetnek azért, hogy ott működhessenek, ahol működnek. Sok millió forintot! Meg lehet kérdezni tőlük, ajánlom is Hegyi Gyula úrnak, ez ténykérdés!

Ugyanekkor az állam, a költségvetés az előző négy évben is adott több száz millió forintot ilyen típusú művelődési intézmények működésére. Az természetesen fontos dolog, hogy 1998-ban 290 millió forint volt, '99-ben a költségvetésben 360 millió forint volt ilyen célra - jelentős emelkedés történt. De mindeközben - vagy ebből a pénzből, vagy egyéb bevételeiből - a művelődési házak a szakszervezeteknek fizetnek bérleti díjat. Azt hiszem, ez helytelen. Szeretném ezt Hegyi Gyula figyelmébe ajánlani.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Toller képviselő úr azt mondta, hogy ez a most tárgyalt törvénymódosítás nem oldja meg a civil szervezetek ingatlanproblémáit. Nem oldja meg, ezt tudjuk - nem is mondtuk, hogy meg fogja oldani, nem is oldhatja meg! Hiszen a szóba jöhető ingatlanok köre valóban igen szűk, mint ahogy szűk volt már '97-ben is, ráadásul különösen úgy volt szűk, hogy akkor volt igazán koncentrálódás, mert a '90-ben birtokban lévő szervezeteknek az akkor szóba jöhető ingatlanok nagy többségét átadta, tulajdonba adta ez a törvény, illetve a törvényt követő folyamat. Ez nyilván egy meglévő probléma, hogy nem oldhatja meg teljesen a civil társadalom elhelyezési gondjait, de nagyon jól tudjuk, ön mint polgármester különösen, Pécsett is nagyon jó példák vannak korábbról és jelenleg is, hogy az önkormányzatoknak is nagyon fontos szerepe van ebben.

Amire utaltam az imént is: az önkormányzatok területén adott esetben feladatátvállalást is végző civil szervezetek nyilván az önkormányzatoktól kaphatnak olyan ingatlanokat, amelyeket vagy üzletileg nem tud hasznosítani, vagy egyébként fontosnak tart. Nagyon jó példák vannak erre a nagyvárosokban, Pécs mellett, vagy engedjék meg, hadd mondjam Debrecent ilyen példának, a választókörzetemet, ahol igazán jól működik ez a dolog.

Most van egy adott ingatlanmennyiség, és ennek az elosztási módjáról van szó tulajdonképpen. Ez az ingatlanmennyiség nem fogja megoldani a problémát, de segíthet, és segítenünk is kell egy jó törvénnyel. Biztos vagyok abban, hogy ez olyan törvény lesz, amelyik nagy többséget kap, és megtaláljuk a megfelelő módosításokat ahhoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy elfogadható legyen.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

(11.50)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Mindig öröm azt hallani ebben a Házban, hogy Magyarországon sok helyen megbecsülik a civil szervezeteket, velük együttgondolkodva dolgoznak. Hogy ez így van-e, ezt mindig helyben tudják. Ha ez Pécsett van, ha Debrecenben van, ha Pápán van, bárhol, ez nagyon fontos dolog, és ezt nyilván örömmel halljuk.

Toller László úr ugyanakkor az előző hozzászólásában nagyon egyértelműen arról beszélt, hogy itt valaki valakiktől valamit el akar venni. De tudjuk, nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy a most ingatlanokat használóknak akarjuk, szeretnénk tulajdonba adni az ingatlanokat. A volt szakszervezeti művelődési intézményekről folyik ez a polémia közöttünk. Nem arról van szó, hogy valakitől valamit el akar venni ez a törvénymódosítás, hanem valakinek oda akarja adni, mégpedig annak, aki azt a köz érdekében a legjobban tudja használni.

Ha vannak olyan esetek, amikor valóban egy szervezet a művelődési intézményét vagy volt művelődési intézményét folyamatosan, hosszú távon támogatja, akkor ezeket az eseteket nyilván meg kell vizsgálnunk. Ahogy tudom, sajnos kisebbségben vannak ezek a példák. De nézzük meg, hogy hol van ilyen, mert akkor lesz igazán jó a törvénymódosítás, ha ezt is megnéztük, és az ilyen eseteket is, ha meg lehet oldani és méltányos, beépítjük a módosításba.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és a Fidesz soraiból.)

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottsága október 12-ei ülésén megvitatta a most tárgyalt költségvetési törvényjavaslatot és az ahhoz kapcsolódó állam számvevőszéki jelentést, és azt általános vitára alkalmasnak tartotta.

Röviden összefoglalom a bizottság többségi véleményét; egyúttal szeretném jelezni, hogy nagyon sajnálom, hogy ezt nem hallhatja minden frakció. Szomorú, hogy van olyan országgyűlési képviselőcsoport, nevezetesen a szabaddemokraták képviselőcsoportja, amelynek egyetlen képviselője sincs jelen a tisztelt Házban.

Bizottságunk a hatáskörébe tartozó előirányzatokkal foglalkozott, ez a dolga, és megállapítottuk, hogy nagyon jelentős összegről van szó, amikor a civil világ, az egyesületek, alapítványok világáról beszélünk, hiszen több tíz milliárd forint jut állami támogatásként az úgynevezett harmadik szektornak, a nem haszonelvű szervezeteknek. Ebből - mint ahogy az ÁSZ-jelentés is tartalmazza - körülbelül 27,5 milliárd forint olyan nevesített összegként szerepel, amely a költségvetésben úgy jelenik meg, hogy egy szervezet neve közvetlenül szerepel, és ő működési támogatásként kapja, illetve programtámogatásként szerepel, olyan összegként, amely elsősorban pályázati úton juthat el az önszerveződő közösségekhez, egyesületekhez, alapítványokhoz.

Ezen 27,5 milliárd forinton túl természetesen még igen magas összeg jut a szervezeteknek, hiszen a normatívák is jelentős összegűek ezen a területen. Ne feledjük, már jellemző az állami feladatátvállalás civil szervezetek részéről, például szociális területen ez igen jól fejlődik az elmúlt időszakban, és az ezen a területen rendelkezésre álló állami normatívák közvetlenül is eljuthatnak a civil szervezetekhez. Összességében azt mondhatjuk, hogy az így biztosított összeg megfelelő keretet biztosít a szervezetek működéséhez, programjaikhoz. Ezen belül lehetőséget biztosít új munkahelyek megteremtésére is, hiszen tudjuk, hogy az egyesületek, alapítványok 1999-ben már több mint 50 ezer embert foglalkoztattak. Ennek bővítését is lehetővé teszi ez a költségvetés.

Ezen túl mi foglalkoztunk az Országgyűlés fejezetében szereplő civil szervezetek működési támogatására biztosított összeg kérdéskörével is, ez az előző évben 323,1 millió forint volt, az idén 350 millió forinttal szerepel, ez több mint 9 százalékos emelkedés. A dologgal kapcsolatosan elmondhatjuk, hogy nagyon megnyugtató az emelkedésnek ez a mértéke.

A fentiek alapján tehát a társadalmi szervezetek bizottsága a törvényjavaslatot 8 igen, 1 nem és 1 tartózkodás mellett általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bármennyire is hihetetlennek tűnhet, egy komoly pályázati munka eredményeként született meg az előttünk lévő javaslat. Az ominózus módosító indítványokat, amelyeket én jegyeztem, ma délelőtt írásban visszavontam, tehát egyértelmű a helyzet.

(21.40)

A Fidesz-frakció üdvözli, hogy a korábbi szükséges összegszerű módosítás után a kormány a rendelkezésre álló keretet emelte. Így a módosító indítványok visszavonása után a magasabb összegeket biztosíthatjuk a családsegítő központok és a gyermekjóléti szolgálatok támogatására.

A bizottság egyhangú döntése után itt a tisztelt Házban is hasonló és gyors döntést remélünk. A határozati javaslatot frakciónk támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel hallottam Rubovszky képviselőtársam véleményét, amely valóban tisztázta az előző hozzászólás néhány elemét, de engedjék meg, hogy mivel valóban hosszú hozzászólásról volt szó, kiemeljem azokat az elemeket Pál Béla képviselőtársam hozzászólásából, amelyek előremutatóak és pozitívak.

Egyrészt véleményem szerint nagyon fontos és üdvözlendő, hogy az ellenzék részéről olyan konstruktív vélemény hangzott el - az utolsó mondatok is ebbe az irányba mutattak -, amely lehetővé teszi számunkra azt, hogy e törvény kapcsán egy közösen, lehetőleg minél szélesebb körben elfogadott végső módosításra kerüljön sor. De azért, hogy ez megtörténhessen, az ő négy alapfeltételéből mindenképpen szeretném jelezni, hogy az első kettő bizonyos ellentétben van egymással, és ezt fel kellene oldanunk, és ha lehet, közösen.

Miről szólt az ő feltételei közül kettő? Az egyik az volt, hogy a szakszervezeti érdek e tekintetben ne sérüljön. Nem mondanám el részletesebben, hiszen tudjuk, mire gondoltunk, és ön pontosan kifejtette ezt, illetve hogy a Szakszervezeti, Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesületének érdeke se sérüljön.

De azt látnunk kell, hogy több tíz olyan ingatlan van e tekintetben, amely ügyben az érintett két szervezet, szervezettípus között ellentétek vannak. Egyszerre mind a két igényt, hogy se az egyik, se a másik érdek ne sérüljön, nehéz lesz kielégíteni. Vannak olyan ingatlanok, ahol a művelődési intézmények kemény bérleti díjat fizetnek a szakszervezeteknek, és a szakszervezetek adott esetben nem is járulnak hozzá az intézmény fenntartásához, és vannak olyan esetek, ahol hozzájárulnak.

Azt hiszem, nem szabad azt mondanunk, hogy mindenütt hozzájárulnak a szakszervezetek ehhez a dologhoz, mert ez nem igaz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Meg kell néznünk tételesen és részletesen ezt a dolgot, és ebben mi partnerek vagyunk.

Köszönöm a figyelmüket.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy visszatérjek Pál Béla képviselőtársam egyik feltételére a négy közül, ez pedig arról szólt - talán a negyedik volt -, hogy politikai kötődés nélküli legyen az ingatlanok elbírálása. Szeretném megosztani önökkel azon gondolataimat, amelyek ebbe a kérdéskörbe tartoznak.

Most mit mond a törvény? Azt mondja a törvény, hogy a parlamenti pártok egy-egy delegáltjából, és ennél eggyel több civil szervezeti képviselőből alakul a jelenlegi viszonyok szerint, 6 plusz 7 főből egy bizottság, aki dönt.

A civil szervezetek úgy választódnak ki, hogy jelentkezhetnek egy felhívásra, majd pedig, ha meg tudnak egyezni, hogy ki az a - most - hét fő, akkor megvan, hogy kikből áll még a bizottság, ha nem, akkor sorsolással dől el ez a dolog.

A mostani, Rubovszky úr által is említett pályázati elbírálási metódusban, amely most éppen áll, az történt, hogy a működő, körülbelül 30 ezer, és a bejegyzett, körülbelül 60 ezer magyarországi civil szervezet közül körülbelül 30 jelentkezett. Ez nagyon esetlegessé teszi ennek a bírálóbizottságnak a munkáját véleményem szerint. Ezért azt gondolom, hogy érdemes lenne átgondolnunk ezt a kérdéskört is, és megtalálni valóban azt a megoldást, amely mindnyájunk számára alkalmas lehet. Ez ügyben módosító indítvánnyal is fogunk élni, és a részletes vitában nyilván alkalmunk lesz ezt a dolgot megvitatni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz). Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindig örömmel hallgatom Béki Gabriellát, amikor ilyen témákról beszél, de sosem adódik az a helyzet - de ez nem baj, mert van alkalmunk megbeszélni -, hogy ne kelljen megjegyzést fűzni hozzá. Igyekszem szakmai megjegyzéseket fűzni az ő mondandójához.

Az első arról szól, hogy a kormányok eddig mindig civilbarátnak mondták magukat, és Béki Gabriella elmondta, hogy az ő véleménye szerint melyik kormány volt leginkább civilbarát. Ez nagyon vitatható megjegyzés volt, és szerintem ez nem így van. A véleményem szerint rengeteg adat mutatja azt, hogy a mostani polgári kormány már a jellege miatt és a közösségiség értékeinek megfogalmazása fontossága miatt is milyen nagy szerepet tulajdonított a civil szervezeteknek, a polgári kezdeményezéseknek.

A tavalyi költségvetésben a korábbi 5 milliárd forint után rögtön az első évben több mint 6 milliárd forint jutott nevesítve a szervezeteknek, pályázati és egyéb lehetőségeken keresztül.

Ezt a bázist megőrizve, az inflációt összességében tartva lehet az idei költségvetésben is nyomon követni a civil szervezetek működési támogatását. Az, hogy bizonyos szakmai törvényeket meghoztak 1994 és 1998 között, nyilván annak volt köszönhető, hogy a magyar civil társadalom fejlődött, és kikövetelte nagyon helyesen ezt, illetve eljutott fejlődésében oda, hogy már régen szükség volt ezekre a törvényekre.

Ez nem feltétlenül érdem, de mindenképpen fontos dolog, hogy foglalkozott vele az előző ciklus, ezt nem is szeretném vitatni, és nagyon örülök, hogy ez akkor úgy történt, hogy e törvényeket a Ház széles támogatással fogadta el. Ugyanezt a gyakorlatot szeretnénk követni a törvénykezésben és más tekintetben is, de a támogatások tekintetében felhívom a figyelmét arra az emelkedésre, amely bekövetkezett most, 1998 után.

Köszönöm figyelmüket.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hegyi Gyula alelnöktársam és Béki Gabriella is beszélt arról a problematikáról, hogy vajon a civil szervezetek a megkapott ingatlanoknak jó gazdái tudnak-e lenni. Nemcsak öröm a tulajdon, hanem néha nyűg is lehet.

Szeretném felhívni a tisztelt figyelmüket arra, hogy véleményem szerint nem jó párhuzam a bérlakások ügyét hozni. Nem igazán lehet ezzel a kérdéskörrel jó párhuzamot, jó másik példát találni.

Nem is kell keresni máshol példát, hiszen e területen már van azért némi gyakorlata a dolognak, merthogy a törvény értelmében kaptak a társadalmi szervezetek, a civil szervezetek tulajdonba ingatlanokat, hiszen azoknak, amelyek 1990 szeptembere előtt létrejöttek, volt bizonyos jogviszonyuk, megkapták.

(17.10)

Ők - ez egy tapasztalati tény, és ezt nézzük ez ügyben - nagyon jó gazdái voltak ennek a vagyonnak, tudták - nyilván néha nehézségek árán - működtetni, és azt is tudjuk, hogy vannak más szervezettípusok, amelyek pedig ilyen vagy olyan ok miatt bizonyos megkapott ingatlanokat el kellett hogy adjanak, és el is adták. Ez nem jó példa, de ezek a szervezettípusok pontosan azok a szervezetek, amelyekkel kapcsolatosan közöttünk még vita van.

E tekintetben, azt hiszem, nem kell félnünk attól, hogy egyesületek, alapítványok kapjanak meg ilyen ingatlanokat, hiszen az ő gyakorlatuk nem igazolta ezt a félelmet, és van egy tapasztalati tény mögöttünk e tekintetben. Tehát ne féljünk ettől, ezt szerettem volna jelezni önöknek. Figyeljük meg azt a folyamatot, ami eddig zajlott, és abból vonjunk le következtetéseket, akár a civil szervezetekre, egyesületekre, alapítványokra, akár a szakszervezetekre nézve.

Köszönöm szépen.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jó lenne szakmailag tisztába tenni azt, hogy mit jelentenek a társadalmi szervezetek. Sándor László úr figyelmébe ajánlanám a következőket:

Magyarországon a nonprofit világ, a harmadik szektor, a civil szervezetek világa, a nem haszonelvű szervezetek világa úgy épül fel, mint minden normális demokráciában, és ez szerencsére már 1989-90 óta nálunk is így van - korábban nem volt így.

Vannak alapítványok és vannak úgynevezett társadalmi szervezetek; a nonprofit-elméletek külön kezelik az egyházakat, és külön szervezettípusként beszélünk közhasznú társaságokról. A társas nonprofit szervezeteken belül beszélünk egyesületekről, köztestületekről és bizonyos kölcsönös segélynyújtásra létrejött szervezetekről; tudjuk, mire gondolunk. Ebben a tekintetben kell gondolkodnunk erről a kérdéskörről. És azt hiszem, arra a kérdésére, ami arra vonatkozott, mi dönti el, hogy mi társadalmi szervezet, azt lehet mondani: Magyarországon egy szervezet természetesen úgy jöhet létre, ha a bíróság nyilvántartásba veszi. Ez a nyilvántartásba-vétel, ennek a végzésnek a tartalma és a társadalmi szervezet alapszabálya az, amely ezt a dolgot tisztázza. E szerint kell közelítenünk a dologhoz, és e tekintetben, azt hiszem és remélem, nem távolodnak álláspontjaink, hanem közelednek, és megtaláljuk azt a megoldást, amely alkalmas és megfelelő lesz arra, hogy mindnyájan támogassuk majd ezt a törvénymódosítást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A polgári közösségek, a civil szervezetek költségvetési támogatása fontos dolog. Ezt talán az is mutatja, hogy e témával kapcsolatosan igen sok módosító indítvány érkezett.

A civil szervezetek költségvetési támogatása, mint tudjuk, a költségvetés több fejezetében található meg: a szakminisztériumoknál, a különböző pályázati úton elnyerhető összegek kapcsán, közalapítványi támogatások formájában és sok-sok más tekintetben. Vannak úgynevezett nevesített civil szervezetek, amelyek a költségvetéstől úgy kapnak támogatást, hogy az éves működési összegük szerepel egy-egy szaktárca fejezetében. Az úgynevezett intézményesült civil szervezetek pedig állami normatívához juthatnak, nagyon sokan közvetlenül. Ha olyan állami feladatot vállalnak el, amelyet normatíva is támogat, akkor ellátási szerződés alapján - amelyet megkötnek többnyire az önkormányzatokkal -, állami támogatásként megkaphatják azokat az összegeket, amelyek e munkát segíthetik. És az a sok pályázati lehetőség, amely megjelenik a szaktárcáknál, szintén segítheti ezen és más civil szervezetek munkáját. Ezek döntő része programfinanszírozás, kisebb része pedig működési támogatás.

A költségvetésben, és erre érdemes odafigyelnünk, 1998-ban körülbelül 5,1 milliárd forint állt rendelkezésre a civil szervezetek támogatására, amely összeg tetten érhető volt a költségvetésben, pályázati úton nevesített összegként. Ez az összeg az 1999. évi költségvetésben jelentősen emelkedett, hiszen közel 6 milliárd forintra változott, tehát a polgári kormány első évében jelentős emelkedés volt.

Ha most figyeljük a költségvetést, e tekintetben inflációkövetést figyelhetünk meg, tehát az első év jelentős emelkedése után is tartjuk a szintet. Ezen összegek egy része - tagadhatatlanul kisebb, de fontos része - az a működési támogatás, amely a társadalmi és a karitatív szervezetek működési támogatásaként jelenik meg a költségvetésben, és ez az az összeg, amelyet az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága oszt el, illetve a Ház határozatban határoz erről. Tudjuk, hogy a korábbi évben ez körülbelül 320 millió forint volt, a jövő évi tervek szerint 350 millió forintról van szó, több mint 9 százalékos emelkedésről tehát. Ez is egy inflációt meghaladó emelkedés.

De ami ez ügyben sokkal érdekesebb, az az, hogy évekig ez az összeg volt az, amely a politikai pártokhoz közel álló, ifjúsági, közéleti szervezetek támogatását is szolgálta. És a civil szervezetek döntő többsége kénytelen volt az imént említett szervezettípusokkal közösen versengeni ezért a forrásért, hiszen ezt a forrást pályázati úton osztotta el a társadalmi szervezetek bizottsága.

Ez helytelen gyakorlat volt az előző nyolc évben, éppen ezért már tavaly, az első évünkben a bizottságunk kormánypárti indítványra, de többpárti egyetértéssel elfogadta azt, hogy külön kezeli e két szervezettípust. És ezzel kapcsolatosan most már nemcsak bizottsági szinten, hanem a parlament előtt is van egy olyan indítvány, a mostani költségvetéshez benyújtott módosító indítványom, amely már a költségvetésben is külön jelenítené meg ezen összegeket. Azt hiszem, ez nagyon fontos elmozdulás, hiszen tisztíthatjuk ezt a kérdést: nem fogja terhelni attól kezdve, ha ezt a módosítást elfogadjuk, a működési támogatás elosztását az a fajta politikai vihar, amely évekig mindig megjelent ezen összeg elosztásakor.

Azt hiszem, nagyon fontos, hogy ezt a módosító indítványt természetesen ne csak a kormánypártok, illetve a Fidesz támogassa, hanem széles körű egyetértés jöjjön létre a parlamentben ez ügyben. Örömmel mondom, hogy a bizottsági vita során egyhangú támogatást kapott ez a javaslat.

Azt hiszem, ha megtaláljuk a költségvetésben azokat az elemeket, amelyek ilyen típusú döntést eredményezhetnek, akkor valóban jó költségvetése lesz a 2000. évben hazánknak.

Ennek a jó költségvetésnek egy másik fontos eleme az, hogy az úgynevezett nevesített szervezetek hogyan jelennek meg a költségvetésben. Ezek a nevesített szervezetek évek óta ránk hagyományozódott módon szerepelnek egy-egy szaktárca fejezetében. Azt hiszem, már most, az idén is lépésről lépésre, de az elkövetkező években mindenképpen folyamatosan figyelnünk kell, hogy egy-egy szervezet valóban olyan tevékenységet végez-e, hogy kiemelhető és joggal szerepeltethető-e, már nevesítetten, az ország költségvetésében.

Ez ügyben is nagyon sok módosító indítványa van kormánypárti, de ellenzéki képviselőtársainknak is. Azt hiszem, ezek között több olyan szerepelhet majd, és tudom, hogy több olyan is van, amely támogatást tud kapni.

(13.40)

Talán ez is mutatja, hogy ezen a területen az együttműködés adott, és a költségvetésnek olyan civil része lesz, amely pártpolitikától mentesen a civil szervezetek érdekeit képviselheti. Azért is mondom ezt örömmel, mert tudom, hogy a polgári kormánynak ez a szándéka és eszerint cselekszik. Bízom benne, hogy az ellenzéki képviselők támogatását is megkapjuk ehhez.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan törvénymódosítási javaslat van előttünk, amely már két részletben megélte a szükséges általános vitát, és az, hogy alig több mint tíz módosító indítvány érkezett hozzá, mutatja, hogy egy széleskörűen elfogadható javaslatsorról van, illetve lehet szó.

Engedjék meg, hogy a módosító indítványok közül felhívjam a figyelmet azokra, amelyeket magam nyújtottam be. Ezek közül az egyik egy nagyon fontos kérdést kezel, mégpedig az, amelyik lehetővé teszi azt, hogy a folyamatban lévő, illetve ezután sorra kerülő társadalmi szervezeteknek juttatott ingatlanokkal kapcsolatos pályázatok ügyét ne egy időszakra kijelölt bizottság, hanem az Országgyűlésben immár működő állandó bizottság, a társadalmi szervezetek bizottsága bírálhassa el.

(15.40)

Ehhez a javaslatomhoz egy kapcsolódó módosító indítványt is benyújtottam, amely tisztázza ezt a kérdéskört a tekintetben, hogy természetesen az eddig is zajlott folyamat szerint a KVI az, amely előkészítheti és előkészíti a pályázatokkal kapcsolatos teendőket, tulajdonképpen e tekintetben mondhatjuk így, ő a titkársága a bizottságnak, de a pályázati témákban tapasztalattal is rendelkező társadalmi szervezetek bizottsága lehet az, amely a pályázati elbírálás tartalmi szempontjait meghatározva meghozhatja az üggyel kapcsolatos döntést is.

Nagyon fontos az, hogy láthatjuk, egy olyan folyamatról van szó, amely elhúzódhat abban a tekintetben, hogy az első szakasz, mely szerint vannak bizonyos ingatlanok és egy pályázati eljárás, amely lezárult, érthetően hamar lezárható, hisz egy feldolgozott pályázatsorról van szó. Ezt követően azonban újabb ingatlanok jelenhetnek meg a törvény értelmében is, amelyek pályázhatók lesznek, és erről is döntenie kell valakinek, illetve, ha ezt a módosítást elfogadja a tisztelt Ház, mely jelzi, hogy a per alatt álló ingatlanok ügyében a perek lezárultáig nem lehet döntést hozni, akkor várhatunk adott esetben egy-két év múlva is arra, hogy a jogi helyzet tisztázása után újabb pályázat útján ingatlanokat, esetleg egy-két ingatlant, de egy-két év múlva kell szervezeteknek biztosítani.

Azt hiszem, azzal, hogy egy állandó bizottság kapja meg e dologban a döntés lehetőségét, kezeljük ezt az időbeli elhúzást is, hisz az állandó bizottság akkor is működik, és ha ilyen probléma merül föl, akkor tudja ezt kezelni.

Azt hiszem, az is nagyon fontos ez ügyben, hogy a társadalmi szervezetek bizottsága, amellett, hogy gyakorlata van a pályáztatásban, hisz egy működési támogatási pénzösszeget folyamatosan, évről évre eloszt, és ezzel képviselőtársaim itt az országgyűlési határozati javaslat kapcsán találkozhatnak, talán az is fontos, hogy ez a bizottság olyan javaslatsort készített elő ebben az évben immár két alkalommal, amely a Házban ülő politikai pártok döntő többségének támogatását megkapta. Legutóbb éppen egy olyan támogatásról volt szó, és egy olyan pályázati folyamatról, amely kapcsán egy hatpárti albizottságot működtetve készített elő egy pályázati elosztást a bizottságunk, a bizottság egésze ezt jóváhagyta, hozta a Ház elé, és a Ház 100 százalékosan fogadta azt el.

Azt hiszem, ez a metódus majdan, amikor a bizottságunkhoz kerülhet a társadalmi szervezetek ingatlanpályázata, követhető lesz. Azaz szándékom szerint a társadalmi szervezetek bizottságában is, ha a módosításomat a tisztelt Ház elfogadja majd, mint alelnök fogom kezdeményezni, hogy a bizottság egy hatpárti albizottságot hozzon létre, minden párt egy-egy képviselőjével, és ez az albizottság legyen az, amely az ingatlanjuttatás kérdését, a pályázat elbírálását előkészíti.

Jó tapasztalatunk van ez ügyben, és ahogy tudom, már a mostani fázisában is a társadalmi szervezetek bizottságán belül ez a kérdéskör egyhangú támogatást kapott. És pontosan amiatt, hogy a bizottságunkhoz kerülhet ez az ügy, és a társadalmi szervezetek bizottsága tartalmi szempontokat is meg tud majd határozni az ügyben, hogy ki kapja az ingatlanokat, tehát hogy a pályázat milyen tartalmi elvek mentén bírálódjék el, éppen emiatt, mert a lehetőség ott meglesz rá, visszavontam azt a módosító indítványomat, amely a szociális, egészségügyi közfeladatot ellátó szervezeteket bizonyos értelemben már most a törvényi szinten is valamilyen előnyben részesítené. Belátom, a két dolog összefüggése miatt is az nem szükséges most. Nyilván majd az albizottság, illetve a bizottság megfelelően a szükséges elveket a saját szintjén meg tudja határozni, tehát a módosító indítványomat, a másikat, amelyet benyújtottam, éppen ezen okok miatt visszavontam.

Én ezt a két módosító indítványt szerettem volna egy kicsit részletesebben is indokolni itt a tisztelt Ház előtt, és továbbra is bízom benne, mint ahogy az általános vitában is zajlott ez a kérdéskör, hogy egyhangúlag, széleskörűen elfogadva tudjuk módosítani a most tárgyalt törvényt.

Köszönöm szépen figyelmüket.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kovács Tibor képviselő úr legutolsó gondolatával kapcsolatban szeretném elmondani azt, hogy egyetértek vele, valóban, ez az életszerű példa mindenképpen azt mutatja, hogy ezt érdemes átgondolni, és adott esetben közös kapcsolódó módosító javaslattal ezt a kérdést rendezni.

Ugyanakkor az intézményvezetők és a helyi képviselők összeférhetetlensége ügyében értem, hogy mit mond, de nem osztom a nézetét. A képviselő úr azt mondja, hogy mi van akkor, ha egy pedagógus... - ha például iskoláról van szó, és nem az iskolaigazgató képviselő, ugyanúgy képviselheti az intézmény érdekeit az önkormányzatban. Ez valóban igaz, de azt ne feledjük el, hogy amikor egy intézményvezetőről van szó, őt a képviselő-testület bízza meg az önkormányzat intézményének vezetésével. Amikor ugyanez az ember képviselő lesz, akkor ő a képviselő-testületben bizonyos ellenőrzési funkciókkal is rendelkezik, például mint önkormányzati képviselő az intézményeket is ellenőrizheti is, és olyan elvi összeférhetetlen helyzetbe kerül, ami véleményünk szerint nem helyes. Felvetődik az a kérdés is, hogy ő kvázi munkáltatója is saját magának. Tudom, hogy amikor szavaznia kell az iskolaigazgatói pályázat esetén, bejelenti a személyes érintettséget, és nem vesz részt a szavazásban, ez most is kezelt a törvényben, de azt hiszem, más a helyzet, amikor iskolaigazgatóról van szó, és más a helyzet akkor, amikor egy pedagógusról.

Helyénvalónak tartom, hogy ez az összeférhetetlenség majdan, a következő választásoktól hatályba lépjen. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz mind ellenzékben, mind kormányon a szigorú összeférhetetlenség híve a helyi önkormányzati képviselők tekintetében is. Nagyon csodálkozom azon, hogy itt zajlik egy tartalmi, érdemi vita, és az egyik vitaszakaszban olyan kitételeket hallunk Bauer Tamástól, hogy a Fidesznek egyáltalán nincsenek még csak szigorító javaslatai sem. Ha megnézi, hogy az itt tárgyalt öt vitaszakaszban milyen módosító javaslatok vannak, és azokat kik nyújtották be, akkor rájöhet, hogy nem igaz, amit mondott.

Egyébként pedig, kedves képviselő úr, ez a törvény már az előző ciklusban is bizonyos értelemben terítéken volt; volt normaszöveg. Ez a törvény akkor is, meg most is kétharmadot igénylő törvény volt. Akkor a parlamentben önöknek, az akkori kormánypártoknak volt kétharmados többségük. Önök akkor ezt még csak nem is tárgyalták. Azt gondolom, ez mindent elárul a dologgal való viszonyunkról.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudjuk, a magzati élet védelméről szóló törvény most tárgyalt módosítása azért került a tisztelt Ház elé, mert az Alkotmánybíróság az 1998. november 23-ai határozatával hatályon kívül helyezte a törvény 12. §-ának (6) bekezdését, amely a súlyos válsághelyzet fogalmát határozta meg.

Az Alkotmánybíróság ezen határozatában egyúttal két megoldási lehetőséget is vázolt. Az egyik a súlyos válsághelyzet fogalmából kiiktatná a magzat fejlődésére utaló, meglévő ellentmondást, és a súlyos válsághelyzet fennállását ellenőrizhetővé tenné. Az alkotmánybírósági határozatban megfogalmazódott másik lehetőség az, hogy a törvényhozó a magzattal szemben fennálló életvédelmi kötelezettsége ellátásához új eszközt keres. A most tárgyalt törvénymódosításban ezek az eszközök megtalálhatóak; frakciónk véleményét és ezeket az elemeket ecsetelte vezérszónokunk, Koltai Ildikó, három héttel ezelőtt.

A törvényjavaslatban megfogalmazottak tehát az Alkotmánybíróság által megfogalmazott alkotmányos szempontoknak mindenben megfelelnek.

(13.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1992-ben elfogadott törvényt annak egy eleme miatt kell tehát módosítanunk. Az akkor elfogadott törvény egyébként ezzel együtt fontos törvény, és minden korábbi szabályozásnál emberközpontúbbnak bizonyult.

Furcsa lehet ez a felvetés, de igyekszem megmagyarázni. Nagy viták zajlottak akkoriban, 1991-92-ben, amikor az eredeti törvény született, de azt hiszem, az idő igazolta az akkori döntéshozókat. Mert mit is mutatnak a számok? Lassú, folyamatos emelkedés után 1990-ben már több mint 90 ezer terhességmegszakítás történt Magyarországon. Ez a nagyon-nagyon magas szám a törvény akkori vitájának megkezdése, majd a hatálybalépés után csökkent. 1993-ban körülbelül 15 százalékkal esett vissza az abortuszok száma.

1995-ben, a Bokros-csomag bevezetésének évében újra mérsékelt emelkedés volt megfigyelhető, azóta azonban folyamatosan csökken a terhességmegszakítások száma. 1999-re a korábbi 90 ezres szám után 65 500 az abortuszok becsült száma. Ez azt jelenti, hogy a korábbiakhoz képest 25 ezerrel kevesebb a terhességmegszakítások száma, vagyis közel 25 ezer gyermekkel több születik meg. És ebben az 1992-ben elfogadott törvénynek is fontos szerepe van.

Létrehozták akkor a törvény kapcsán Magyarországon a családvédelmi szolgálatokat, és mintegy 120 helyen működik ilyen szolgálat. Ott felkészült, hozzáértő szakemberek, védőnők dolgoznak, és máig folytatják a munkát az akkor létrehozott szolgálatok. Természetesen lehet ezt a munkát erősíteni, sőt azt gondolom, erősíteni is kell a családvédelmi szolgálatokat, és az állam életvédelmi kötelezettsége szempontjából különösen fontos megtenni a szükséges lépéseket. Örömmel mondom, hogy ez a törvénymódosítás ezeket az elemeket tartalmazza, a szükséges lépéseket meg is teszi.

Tisztelt Ház! A törvénymódosítás kapcsán az itt elmondottakon túl természetesen nagyon sok szempontot figyelembe kell vennünk. Ilyen a témával foglalkozó civil szervezetek véleménye. A társadalmi szervezetek bizottságának alelnökeként különösen fontos számomra, hogy erről a kérdésről is beszéljünk itt, a plenáris ülésen is. A törvénymódosítás egyébként kifejti, hogy a civil szervezetekkel szorosabban együtt kell működni.

Azt gondolom, jó, ha ezt már a törvény elfogadása előtt is megtesszük. Képviselőtársaimmal együtt találkoztunk több civil szervezettel, például a Magzatvédő Társasággal, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével, és kértük őket, hogy mondják el véleményüket erről a törvénymódosításról. Meg kell mondanom, nagyon sok értékes gondolatot hallottunk. Ilyen például a családvédelmi országgyűlési biztos intézményének kérdése, vagy ilyen például az, hogy minél több anonim inkubátort helyezzünk el, és így minél több életet mentsünk meg.

Ilyen a személyi jövedelemadóról szóló törvény kérdése, amikor is felvetődött, hogy a családi adókedvezmény kiszámításakor a gyermekszám meghatározásánál lehessen figyelembe venni már a magzatot is. A felvetések szerint a lakástámogatási rendszerben is figyelembe lehetne venni a magzatot, és már így biztosítani a kedvezményeket. Fontos felvetés volt az is, mely szerint minden magzat számára biztosítani kellene azt a lehetőséget, hogy bemutatkozhassék édesanyjának, édesapjának. A várandósság megállapításakor az anya és lehetőség szerint az apa is ismerkedjen meg a magzat ultrahangképével, hallgassák meg a magzat szívhangját, és ennek igazolásával kereshessék fel a családvédelmi szolgálatot.

Nagyon sok érdekes gondolatot hallottunk tehát ezeken a találkozókon, és azt gondolom, hogy ezek egy része természetesen olyan, amit nem itt, nem ezen törvénymódosítás kapcsán kell hogy tárgyaljunk, de bizonyára lesz olyan felvetés is - véleményem szerint van is -, mely ezen törvényhez módosító indítvány formájában benyújtható.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tárgyalt törvénymódosítás kapcsán nagyon fontos erkölcsi, etikai kérdésben fogunk állást foglalni, hozzuk meg döntésünket, de akár így, akár úgy döntünk, egyben talán közös lehet a véleményünk. Mégpedig abban, hogy életpártinak, életigenlőnek kell lennünk. Nekünk, a különböző pártok politikusainak, a kormányzatnak úgy kell dolgoznunk, hogy olyan generációk nőjenek fel országunkban, amelyeknek a terhességmegszakítás gondolata eszükbe sem fog jutni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben a határozati javaslatban van mit dicsérnünk - és van mivel elégedetlennek lennünk. Erről a bizottságunkban sok építő vitát folytattunk. Végig a konszenzust kerestük, és úgy tűnik, ezt meg is találtuk. Ezt is köszönöm képviselőtársaimnak.

A Fidesz-frakció a javaslatot támogatja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közelmúltban sokszor szerepelt az üdülési csekkek témája a híradásokban. Leginkább azt hallottuk, hogy a rendelkezésre álló keret már az év elején elfogyott. Ez nem normális dolog. Joggal kérdeztük, hogy mi ennek az oka.

Egy gyors és egyszerű válasz szerint az, hogy a kiosztható 55 ezer csekkből több mint 33 ezret erdei iskolák vásároltak meg, így nagyon kevés csekk maradt meg a szociálisan rászorulók, például a nyugdíjasok részére. Ez a magyarázat önmagában nem kielégítő; mint általában, az egyszerű válasznál itt is bonyolultabb a helyzet.

Az üdülési csekkeket egy alapítványon, egy alapítvány cégén keresztül kaphatják meg a rászorulók. Ez az alapítvány a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, melyet 1992-ben hoztak létre a kormány és a szakszervezeti konföderációk azzal a céllal, hogy a korábbi SZOT- és állami üdülők hálózatában rejlő nemzeti érték megmaradjon, és a vagyon célszerű működtetésével teremtődjön meg a magyar munkavállalók, valamint családtagjaik és a nyugdíjasok szociális célú kedvezményes üdülésének stabil rendszere. Az alapítvány az 1992. évi LI. törvény értelmében megkapta azt a vagyont, ingatlanokat, volt szakszervezeti üdülőket és szállodákat, melyeket céljai megvalósítására kellett fordítania. Az alapítvány ezután létrehozta a Hunguest Részvénytársaságot, amely a vagyont kezelte. A képlet egyszerű volt: az üdülők, a szállodák hasznosításából a részvénytársasághoz befolyó pénzt az alapítvány a szociális üdültetésre fordítja.

Pénz azonban nem folyt be az alapítványhoz. Az első évek türelme után ez igazán feltűnhetett volna valakinek. Hogy 1993-ban, '94-ben még nem volt bevétel, betudható esetleg az indulás nehéz éveinek. Azonban 1995-ben, 1996-ban, 1997-ben sem volt semmilyen bevétel. Ezekben az években nem folyt be egy fillér sem szociális üdültetésre az üdülők, szállodák hasznosításából.

De van itt más is, ami a dolog lényegéhez tartozik. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány tulajdonába a kezdetekkor 365 ingatlan került. Ebből az alapítványnál 1997-re 75, 1998-ra mindössze 1 ingatlan maradt. 1998-ra volt-nincs alapítványi ingatlanvagyon. Jogosan indult tehát 1998-ban állami számvevőszéki vizsgálat az alapítványnál. Ennek a vagyongazdálkodással kapcsolatos helyzetről, a korábbi években lezajlott folyamatokról kellett volna képet adnia. Az alapítvány akkori kuratóriuma azonban a vizsgálatot megakadályozta. Tudjuk, a kuratórium az a szervezet, amely a vagyon kezelője egy alapítványnál.

A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnak tizenkét kuratóriumi tagja van. A tagok 50 százalékát a szakszervezeti konföderáció, 50 százalékát a kormány kéri fel, három évre. 1995-től 1998 végéig tehát az a kuratórium tevékenykedett, amelynek felét a szakszervezetek, felét az előző kormány delegálta. Az ő tevékenységük alatt csökkent az alapítványi ingatlanvagyon; ők akadályozták a vagyongazdálkodásukkal foglalkozó állami számvevőszéki vizsgálatot. Ennek a kuratóriumnak a megbízása 1999-re megszűnt, az új kuratórium rá eső felét már a polgári kormány delegálta. Ez a kuratórium az állami számvevőszéki vizsgálat lefolytatását elfogadja, támogatja, mi pedig türelemmel várjuk-várhatjuk annak eredményét.

Tudjuk meg végre, hogy az előző kormány idején az alapítványi vagyon miért nem hasznosult kellőképpen, miért tűntek el az ingatlanok az alapítvány tulajdonából! A mélyebb összefüggések megismerése fontos. Fontos a felelősök megnevezése is, de számunkra az a legfontosabb, hogy újra legyenek üdülési csekkek, hogy tudjuk segíteni a szociális célú kedvezményes üdüléseket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizottságunk az elmúlt bizottsági héten tárgyalta a most napirenden lévő törvénymódosító javaslatot, és azt egyhangúlag támogatta.

Bizottságunkban viszonylag hosszú szakmai vita folyt e törvénymódosításról. Megállapítottuk, hogy több ok miatt is időszerű e törvény módosítása. Most már, '96-97 óta több év tapasztalata áll mögöttünk, és világossá vált, hogy e törvénynek, amely alapvetően egy nagyon jó és annak idején is a Ház nagy többsége által támogatott törvény volt, több olyan technikai hiányossága van, amelyet most már lehet módosítani. Ezért üdvözöljük azt, hogy a mostani törvénymódosító javaslat - ahogy az államtitkár úr is mondta -, tulajdonképpen egyfajta egyszerűsödést, az eljárás egyszerűsödését hozza magával.

Egyrészt - és ezt a bizottság üdvözölte - az egyházak részére átutalandó összegnek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán keresztül történő utalása egyszerűsíti a folyamatot, hiszen az eddigi kétcsatornás helyett egy egycsatornás utalás lesz, amiről most már itt hallottunk. Az is nagyon fontos - és ez egy nagy buktatója volt e törvénynek, a gyakorlat bebizonyította -, hogy az adminisztrációja legyen egyszerűbb, a köztartozások igazolása területén ugyanis nagyon nehéz volt - főleg a civil szervezeteknek, egyesületeknek, alapítványoknak - megszerezni ezeket az igazolásokat határidőre. Ráadásul megyénként nem is volt egységes a gyakorlat, nem beszélve arról, hogy volt, ahol ez illetékmentes volt, volt, ahol viszonylag sok pénzbe, több ezer forintba került, és adott esetben egy szervezet többet költött az igazolások beszerzésére, mint amennyi pénzt kapott az adózóktól.

Éppen ezért nagyon jó az, hogy a mostani módosítás a köztartozási igazolás megszerzése helyett általánossá teszi a felelős nyilatkozattételt, ami nagyon helyes, hiszen egy-egy szervezet nagyon jól tudja magáról, hogy van-e köztartozása vagy nincs, és erről nyilatkozik. Természetesen, ha az ellenkezője derül ki, mert utólagos ellenőrzés van, akkor a megfelelő szankciók is rendelkezésre állnak, de ez egyáltalán nem jellemző a civil világban és az 1 százalékos összegek megszerzése tekintetében.

Az is nagyon fontos, hogy még az önkormányzati adóhatósággal kapcsolatos nyilatkozattételt sem írja elő a törvény ezután, hiszen az jellemző Magyarországon - nagyon helyesen -, hogy a települési önkormányzatok majd' mindegyike a területén működő egyesületek, alapítványok részére adómentességet ír elő, biztosít, ezért nem is életszerű, ami a törvényben eddig volt.

Nagyon fontos az - és üdvözölte a bizottságunk -, hogy újabb összegek kerülhetnek a szervezetekhez, hiszen a 100 forint alatti felajánlások összege ezután eljut az egyesületekhez, alapítványokhoz és az egyházakhoz is. Egyébként a tavalyi évben ez több mint 76 ezer adózót érintett volna, tehát azért ez egy nagyon jelentős szám országosan is tekintve. Ha az emberek azt gondolják, hogy fontos az ő felajánlott összegük, bármilyen kicsiny is az, érdemes eljuttatni a szervezetekhez.

Az is fontos, hogy átalakul a kedvezményezetti kör. Van egyfajta szűkülés, itt is a már kipróbált gyakorlat alapján történik ez, hiszen világos, hogy megszűntek olyan alapok, amelyek már idejét múltan szerepelnek ebben a törvényben, illetve átalakult a KSH gondozásában is a szolgáltatások jegyzéke. Főleg a kulturális területen működő szervezetek esetében nagyon fontos, hogy most már a szolgáltatások jegyzékében szereplő tevékenységi körök szerint lehet itt kedvezményezettként megjeleníteni szervezeteket.

Az is felvetődött a bizottsági ülésünkön - ezt is el kell mondanom -, hogy esetleg nem túl nagy teher-e a 100 forint alatti összegek utalása, adminisztrációja. De ahogy az államtitkár úr is mondta - elhangzott a bizottsági ülésünkön is -, eddig is nyilván kellett tartani, eddig is kellett értesíteni az adózót e tényről, tehát nem jelent igazából új adminisztrációs terhet és pluszköltséget ez a dolog.

Talán ezért is, és amiatt is, hogy így a civil szervezetekhez, egyházakhoz nagyobb támogatás jut, bizottságunk egyhangúlag támogatta ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja, mint ahogy annak idején, amikor 1996-ban e törvényt elfogadták, most is támogatja ezt a módosítást; nagyon fontosnak tartja ezt a törvényt.

A '96-os alaptörvény tulajdonképpen mit tett lehetővé, mit biztosított? Azt, hogy az emberek maguk mondják meg adójuk egy részéről, hogy mely civil szervezeteket, a '97-es törvénymódosítás után pedig mely egyházakat kívánnak támogatni; azaz megteremtődött a civil finanszírozás elve. Nagyon fontos az, hogy egy háromszektorú társadalomban, ahol az állam és a piac mellett működik - és nálunk is működik -, kialakult a nonprofit világ, a harmadik szektor, ott a harmadik szektornak nyújtott különböző normatív vagy nem normatív, pályázati állami támogatáson túl legyen ilyen támogatási lehetőség. Ezt most is fontosnak tartjuk, és üdvözöljük azt, hogy a törvény egyszerűsödik, a szervezetek tekintetében egy könnyebb hozzáférést biztosít.

Azt gondoljuk - és nagyon örülünk neki -, hogy azok a viták, amelyek '97-ben a törvény módosításakor az egyházi 1 százalék tekintetében felszínre kerültek, mára elültek, és az egész törvényt - ha nevezhetem már így -, az 1 plusz 1 százalékos törvényt mára elfogadottság jellemzi Magyarországon. Egyébként pedig - és ezt is fontos megjegyeznünk - egy példaértékű törvény, hiszen Európában is kevés ilyen törvény van, amely a civil szervezeteket ilyen módon is segíti.

A viták elülését talán az is segítette, hogy folyamatos emelkedés volt jellemző a felajánlott összegek tekintetében. Egyre inkább megismerték az emberek, egyre többen ajánlották fel az 1 százalékukat, illetve a plusz 1 százalékukat, és a szervezetek köre is bővült, egyre több szervezet részére történtek felajánlások. Tavaly már több mint 17 ezer kedvezményezett szervezet volt és több mint 70 egyház. Ez azért jelentős szám.

Azt gondolom, az is érdekes adat ebben a dologban, hogy az 1 százalék nemcsak úgy 1 százalék, hogy az emberek felajánlják az adójuk 1 százalékát, hanem tulajdonképpen ez a civil szervezetek összes bevételének is körülbelül 1 százaléka. Az egyesületi, alapítványi világ Magyarországon ma körülbelül 300 milliárd forinttal gazdálkodik évente. Ennek az összegnek kicsivel több mint 20 százaléka állami bevétel, állami támogatás, kicsivel kevesebb mint 20 százaléka magánadomány, és körülbelül 60 százaléka saját bevétele a szervezeteknek. Ebben a bevételi struktúrában a tavalyi adatok szerint körülbelül 3 milliárd forinttal van jelen az 1 százalékos felajánlás, azaz a 300 milliárd 1 százaléka a 3 milliárd; az összes bevétel 1 százalékát adja ez a felajánlás, ami, ha így tekintjük, nem nagyon jelentős összeg, de a 3 milliárd forint azért nagy összeg.

(16.50)

Ráadásul azt is fontos tudnunk, hogy ez kikhez és hogyan jut el. Ezek az összegek többnyire olyan szervezetekhez jutnak, amelyeket helyben ismernek az emberek. Van ettől néhány eltérő példa, de az összeg nagyobb része helyi szervezetekhez jut, hiszen az egész törvény szellemét tekintve miről van szó? Arról, hogy az emberek ismerik a saját környezetükben működő egyesületet, alapítványt, azt elismerik, elfogadják és ezért ajánlják fel az 1 százalékukat támogatásként a számukra. De amikor erről beszélünk, rögtön gondolnunk kell arra, hogy vannak olyan szervezetek, amelyek a tevékenységüknél fogva nem olyanok, amelyek ebből az 1 százalékból igazán részesülhetnének. Egy megyei, regionális, országos hatáskörű szervezet, hacsak nem olyan a tevékenységének a jellege, nagyon nehezen tud ebből az összegből támogatást kapni. Az adatok ezt is mutatják. Egyébként a magyar nonprofit világra és erre a törvényre jellemzően, ez a törvény már valóban rendelkezik olyan tapasztalati adatokkal is, hogy tanulmányokat írnak, tanulmányköteteket jelentetnek meg róla, nagyon helyesen. Azt gondolom, ebből tájékozódva most, a törvénymódosításkor valóban olyan módosítást tudunk megvalósítani, amely már a tapasztalati tényeket, a kutatók eredményeit is figyelembe veszi.

Épp ezért, ha megengedik, utalnék arra, hogy az 1 százalékos törvény tekintetében vannak még tartalékok az egyesületi, alapítványi és egyházi szervezeteket is tekintve. Mire gondolok? Az adózók körülbelül egyharmada ajánlja fel az 1 százalékot, tehát körülbelül kétharmada még nem él ezzel a lehetőséggel. Folyamatos emelkedésről van szó, de azért vannak tartalékok a dologban. Ha a felajánlható összeget nézzük, akkor a felajánlható összegnek körülbelül a felét ajánlják fel az emberek. Ez mutatja azt, hogy inkább azok ajánlják fel adójuk 1 százalékát, akik nagyobb adóval rendelkeznek, ez sok ok miatt talán érthető is. Az összeget tekintve is csak a lehetőségek fele jut el a szervezetekhez.

Ez azt mondatja velem, s azt gondolom, azt mondhatjuk az egyesületeknek, az alapítványoknak, hogy a törvény itt van, a törvény továbbra is lehetőséget ad erre a dologra, ezért éljenek vele, ismertessék meg magukat az adózókkal, azokkal, akik a környezetükben élnek, mert ha ez az egyharmados arány a felajánlást tekintve nőni fog, akkor nyilván az összeg is nőni fog, és újabb forrásokhoz juthat ez a szféra.

Meg kell mondanom, hogy annak idején, amikor ezt a törvényt elfogadták, a következő évben, '97-ben azonnal csökkentettek egy olyan összeget, amely az egyesületek, alapítványok működési támogatását segítette és segíti ma is Magyarországon - az Országgyűlés fejezetében lévő, a társadalmi szervezetek részére biztosított összegről van szó. Több mint 100 millió forinttal csökkentették annak idején, azért, gondolom én, merthogy az 1 százalékos törvényből részesülhetnek a szervezetek. Ez tévedés volt, és meg kell mondanom, a Fidesz ezt az elemet, azaz a költségvetésben ezt a csökkentést akkor se fogadta el, és azóta se él vele. Hiszen 1998, illetve '99 óta az inflációt meghaladó mértékben növeljük ezt a keretet, mivel nagyon fontos, ahogy korábban említettem, hogy azok a szervezetek, amelyek nem helyi kis szervezetek és kevéssé tudnak ilyen támogatáshoz jutni, kaphassanak állami támogatást.

Ezért azt gondolom, nagyon helyes, hogy a költségvetésben jövőre is emelkedni fog ez az összeg, de úgy vélem, van még egy elem, amelynél lehet segíteni a szervezeteknek, mégpedig azon összegek tekintetében, amelyeket az emberek egyszázalékos felajánlásként megtesznek, de az nem jut el az egyesületekhez, alapítványokhoz, mert nem kérik azt az összeget. Vannak, akik azt mondják, hogy néhány ezer, néhány tízezer forintként ezt nem kérik, erre van példa. Több mint 100 millió forint az az összeg, amely így bentragad. És van olyan, amikor olyan szervezetnek ajánlják fel az 1 százalékot az emberek, amelyik nem jogosult rá, vagy azért, mert olyan a szervezeti formája, vagy azért, mert adótartozása van, ki tudja, ennek több oka van. Ez is több tíz millió forintos nagyságrendű összeg.

Azt gondolom, nagyon üdvös lenne - és erre teszünk egyébként módosító javaslatot is -, ha ez az összeg, amelyet felajánlottak az emberek, de nem jut el a szervezetekhez, eljuthatna valahogy hozzájuk. Ennek jó útja lehet és jó lehetőségként kínálkozik az, hogy az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága által - ahogy egyébként pályázati úton a működésre is oszt, ad támogatást - ez az összeg oda kerülhessen; nem ezt az összeget emelve, hanem azt gondolom, új keretként, mintegy fejlesztési célú pályázatként, támogatásként eljuthasson ez a pénz a szervezetekhez. Nem arról az összegről beszélek, amelyet nem ajánlanak fel az emberek, az több milliárd forint, de amire azt mondták, hogy valakihez jusson el, amelyikről úgy gondolták az adózók, hogy kapják meg egyesületek, alapítványok, azt gondolom, érdemes elgondolkodnunk, hogy ez valamilyen formában tényleg jusson el a szervezetekhez.

Egyébként azt gondoljuk, a törvényben még van egy-két elem, amelyet érdemes módosítanunk. Például azt gondoljuk, nem helyes az, hogy a rendelkezéskor az adószám mellett a kedvezményezett nevét is kötelezően fel kell tüntetni. Erre vonatkozóan is lesznek módosító javaslataink, de összességében tekintve üdvözöljük, hogy előttünk van ez a törvénymódosítás és hogy a magyar nonprofit szférát és az egyházi szervezeteket ezen felajánlás tekintetében is nagyobb mértékben és egyszerűbben, könnyebben segíteni tudjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy hiszem, nem terjeszkedtem túl a témán, hiszen a téma az 1+1 százalékos törvény módosítása. De ha túlterjeszkedtem volna, az talán reagálási alapot ad, hogy Keller úr beszélt erről a dologról.

Úgy hiszem, hogy az persze elvi kérdés, hogyan jutnak forráshoz civil szervezetek egy országban. Magyarországon nagyon sok formája van ennek. Az 1 százalékos törvény elkészült, az ennek egyik kis eleme; utaltam rá, hogy összegszerűen hogyan s mint. De ha megnézünk más demokratikus berendezkedésű országokat akár Európában is, láthatunk olyan példákat, ahol szintén van ilyen típusú támogatás. Lehetőségük van az adózóknak, hogy megmondják, hogy az adójuk egy bizonyos részét milyen célra látnák szívesen fölhasználva, milyen szervezeteknél. Nem nevesítik a szervezeteket, esetleg bizonyos területeket neveznek meg.

Ez azért érdekes, mert azt hiszem, ezek a példák mutatják azt, hogy van ennek jogosultsága. Nálunk az a változat került elfogadásra, ahol a szervezetek nevesítve kaphatják meg az adózók támogatását.

Azt gondolom, az fontos elv, hogy amiről pedig azt mondták az emberek, hogy kapják meg a szervezetek, mert ők fontosnak tartották, de valami miatt nem kaphatják meg, ott lehetne alkalmazni azt az elvet, amit máshol is alkalmaznak, hogy mégis juttassuk el a szervezetekhez. Nem ragaszkodom én ahhoz, hogy ez a társadalmi szervezetek bizottsága legyen. Nyilván sokféle módosító javaslatot lehet benyújtani ehhez a témához, és ez kerülhet a kormányhoz is, hisz a kormány egyéb forrásokból is - nagyon helyesen - támogatja a civil szervezeteket.

Gondolom, a vita során majd meglátjuk, hogyan zajlik ez a dolog, és mi lesz az eredménye. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(17.10)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak az nem tudta, aki eddig nem akarta, hogy számunkra, a Fidesz számára egy törvényt nem az minősít, hogy ki hozta, hanem az, hogy az milyen. Bízom benne, hogy Bauer Tamás is - látva, most már rádöbbenve erre - a saját gyakorlatában ezután majd ezt fogja követni.

Csak a pontosítás miatt mondanám: annak idején ezt a törvényt nem a kormány terjesztette be, hanem először egyéni képviselői indítványként jelent meg. Azt hiszem, hogy ez egy jelentős lépés volt akkor. A Ház dokumentumai ezt bizonyítják, hogy annak idején megszülettek az egyéni képviselői indítványok.

Az emberi jogi bizottság, a társadalmi szervezetek bizottsága, egyéb bizottságok kapcsán hozhatnék példákat, de csak az emberi jogit hozom. Bauer Tamás azt mondja, hogy igaziból erre a társadalmi szervezetek bizottságára nincs is szükség. De akkor kérdezem, hogy az emberi jogira szükség van-e. Szerintem mindkettőre szükség van, hisz úgy, ahogy az emberi jogi bizottság is nagyon sok területen, a társadalom különböző részeiben megnyilvánuló kérdésekben véleményt nyilváníthat, és a törvényekben bizonyos szemléletet érvényesíthet, ugyanilyen módon a társadalmi szervezetek bizottsága is a civil szervezetek, a civil szféra tekintetében ezt megteheti. Ez a bizottság ma már leginkább nem a pályázati pénzelosztási munkát végzi, hanem sokkal fontosabb munkákat. Nyilván aki ott nem tag, ezt nem tudhatja, de remélem, hogy majd érdeklődve a képviselőtársától, ön is tájékozódni tud erről a dologról.

Az esztétikai élményről pedig csak annyit, hogy ha azért probléma a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, mert úgy hívják, ahogy, ezt a vitát már lefolytattuk; ha azért, mert egy minisztérium adja, akkor meg azért ne legyen ez, mert a '97. évi törvénymódosításkor is feladatot róttak erre a minisztériumra, legalábbis a jogelődjére. Azt gondolom, hogy ez úgy volt helyes, és ezt követjük most is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem visszaélve a türelmükkel, fontosnak tartom, hogy reagáljak Pál Béla iménti felszólalására. Teljesen egyetértünk. Azt gondolom, hogy valóban nem szerencsés, hogy egy országgyűlési bizottság közvetlenül is, igaz, pályázati úton, azt gondolom, egyre inkább elvszerűen támogatásokat oszt. Meg kell találni azt a módot, amellyel nem sérül a civil szervezeteknek juttatott összegek nagysága, az az elv, hogy támogassuk őket, de ez ne a bizottságon keresztül történjen.

Az első lépés ebben persze az, hogy kísérletet is kell tenni arra, hogy egy bizottság és a parlament ne csúnya politikai viták mentén ossza el ezt a támogatást, hanem lehetőleg egyeztetve és a civil szféra érdekeit vizsgálva.

Szeretném önt emlékeztetni arra, hogy az előző ciklusban ez sajnos nem sikerült így. Ebben a ciklusban viszont minden évben így sikerült, hisz a bizottságon belül és itt, a Házban is több mint 80, tavaly több mint 90 százalékos többséggel fogadtuk el ezt a támogatási javaslatsort. Ezzel együtt nem mondom azt, hogy jó ez az út, keresni kell a megoldást. Ugyanakkor felhasználom az alkalmat, hogy megköszönjem azt, hogy ez így történt, hiszen ehhez mindnyájan kellettünk, és már elindultuk egy olyan úton, amikor lehet, hogy közösen megtaláljuk a jó finanszírozási lehetőséget, nem feltétlenül a bizottságon keresztül.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Ha megengedik, elmondanám a Fidesz-frakció véleményét. Az ön által is említett több mint 10 módosító javaslat közül, azt gondolom, a tartalmilag lényegesek négy csoportba sorolhatók. Ezekről szeretnék szólni.

Az egyik csoport az, amely a célba nem ért 1 százalékos összegekkel foglakozik. A másik az, amely a rendelkező nyilatkozatok formájával, elhelyezésének formájával foglalkozik. Van egy harmadik szerintem, amely a törvényben nevesített intézmények körét taglalja, és van egy negyedik, ami a rendelkező nyilatkozatok tartalmával kapcsolatos.

A célba nem ért 1 százalékos összegekkel kapcsolatosan magam fogalmaztam meg egy módosító javaslatot, amit majd kapcsolódó módosító javaslattal javítok, és bízom benne, hogy akkor a kormány is támogatni tudja ezt a javaslatot. Miért tartom, tartjuk ezt fontosnak?

Azért, mert ha az adózók az 1 százalékos összeget felajánlják, nagyon sokszor van olyan ok, ami miatt az általuk felajánlott összeg nem jut el a kedvezményezett szervezetekhez. Alapvetően két ilyen kategória lehet. Az egyik az, amikor azért nem jut el, mert a szervezetek miatt keletkezik valamilyen ok, például nem kedvezményezhető a szervezet. Tavaly például több mint 600 ilyen volt, akinek fölajánlották, de nem volt jogosult rá. Több mint 1200 szervezet volt az előző évben, aminek szintén felajánlást tettek, de az APEH nyilvántartásában sem szerepel. A lényegesebb az, amikor felajánlják az összegeket a szervezetnek, minden rendben van, de a szervezet azt nem kéri, vagy nem tudja igazolni a törvényi feltételek meglétét.

Több ezer ilyen eset van egyébként, és a most fölsorolt esetek mindösszesen az 1999. évben körülbelül 149 millió forintot tettek ki. Tehát ez az összeg az, amiről rendelkeztek az emberek, de nem jutott el a szervezetekhez.

A másik kategória az, amikor a felajánló érdekkörébe tartozó körülmény miatt nem jut el a szervezetekhez a felajánlott összeg. Ez többnyire azért van, mert a felajánló nem fizette meg az adóját. Több, mint 75 millió forint ilyen jellegű felajánlás született az előző évben, így összesen körülbelül 224 millió forint volt az, ami valamely okból nem jutott el a szervezetekhez, azaz nem ért célba, de rendelkeztek róla az emberek. Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy az lenne helyes, ha ezek az összegek eljutnának társadalmi szervezetekhez, alapítványokhoz. Ezt célozza a módosító javaslatunk.

Azért fontos ez, mert ha az emberek, az adózók egyszer már azt mondták, hogy ez az összeg szolgálja a magyar civil társadalom ügyét - hisz a rendelkezésükkor alapvetően ezt teszik, ezt szeretnék elérni -, akkor valóban valósuljon meg ez a cél. Ezt megtehetjük azzal, hogy egyébként az Országgyűlés költségvetési fejezetében meglévő működési támogatás mellett megjelenhet ez az összeg, ezzel is emelve ezt a támogatást. Azt gondolom, hogy ez jelentős előrelépés lehet. Ez volt tehát az első - mondjuk így - kategória. Még egyszer jelzem: kapcsolódó módosító indítvánnyal is élünk ebben az ügyben.

A második kategória az, ami a rendelkező nyilatkozatok formájával, annak elhelyezésével kapcsolatos. Jelenleg a gyakorlat - a törvény alapján helyesen - az, hogy egy külön kis boríték méretű papíron kell rendelkeznie az adózónak. Ezt a papirost egy lezárt borítékban el kell helyeznie. Azt mondják sokan a gyakorlatot ismerők közül, hogy nagyon sokan talán azért nem ajánlják föl az 1 plusz 1 százalékos adójukat, mert talán nem veszik észre ezt a lehetőséget. Az a reklám, az a sok-sok ismertető, ami ezzel kapcsolatos, évről évre - lehet látni - eredménnyel jár, de még mindig nem igazán, hiszen tavaly is csak az adózók egyharmada ajánlotta föl 1 plusz 1 százalékát.

Ezen az arányon mindenképpen érdemes lenne javítani, és talán jó eszköz erre az, amit Sasvári Szilárd képviselőtársam módosító javaslata tartalmaz, hogy az adóíven is jelenjen meg valamilyen formában, hogy az adózó az 1 plusz 1 százalékát felajánlja vagy sem. Ezt a lehetőséget teremtené meg az ő módosító javaslata úgy, hogy az adóíven, az adóív alján, perforált módon ott lenne az a rendelkező nyilatkozat, amely egyébként most is - azoknál, akik élnek a lehetőséggel - eljut az APEH-hez. De ha ezt az adózó az adóívén látja, minden bizonnyal sokkal nagyobb számban felajánlanák az 1 plusz 1 százalékos adójukat.

Ezzel kapcsolatosan talán még az lenne fontos, hogy az eredeti lehetőség is maradjon meg, éppen ezért olyan kapcsolódó módosító indítvánnyal is élünk, hogy a mostani lehetőség, amely a külön rendelkező nyilatkozatot lehetővé teszi... - ne csak az adóíven lévő perforált papirost lehessen benyújtani majd az 1 százalékos kedvezmények esetén. Azt gondoljuk, hogy ezzel elérhető az, hogy még többen ajánlják föl az 1 százalékukat, és így az a fontos társadalmi cél, hogy a civil finanszírozás elve minél inkább jelen legyen társadalmunkban, javulhat.

A harmadik téma a nevesített intézmények köre, és ez egy nagyon érdekes kérdés. A törvény jelenleg több mint húsz olyan intézményt nevesít, aminek a javára föl lehet ajánlani adónk 1 százalékát. Ezek az intézmények például a Hadtörténeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum, a Magyar Állami Operaház, a Magyar Nemzeti Múzeum, és így tovább. A törvényben megtalálható a pontos lista. Ezek kulturális intézmények, illetve országos közgyűjtemények. Érdekes ez a kör. Felvetődhet a kérdés jogosan, hogy miért csak kulturális intézmények vannak a nevesített intézmények között. Nyilván, amikor ez a törvény született, akkor a kulturális lobbinak nagy szerepe volt abban, hogy ez a törvény megszülethetett. Talán ez lehet a magyarázat.

Jó-e ez így, hogy csak ilyen jellegű intézmények szerepelnek az 1 százalékos törvény kedvezményezettjei között? Mielőtt válaszolunk erre, érdemes megnézni az adatokat, mert azok beszédesek. Vannak már tapasztalati adatok az elmúlt két-három évről. A legutóbbi évben, '99-ben majd' 3 milliárd forintot ajánlottak föl az adózók az első 1 százalékuk tekintetében. Ebből több mint 2,7 milliárd forint társadalmi szervezeteknek, alapítványoknak jutott.

Az országos közgyűjteményeknek, egyéb kulturális intézményeknek összesen 2,7 millió forint jutott, azaz 1 ezreléke annak az összegnek, mint amit egyesületeknek, alapítványoknak ajánlottak föl. Azt gondolom, ez mutatja azt, hogy a gyakorlatban az emberek egyesületeknek, alapítványoknak ajánlják fel az összegeket és nem az itt nevesített intézményeknek. Azt gondolom, hogy abban az esetben, ha kulturális intézmények mellett egészségügyi, szociális és más intézmények is nevesítettek lennének, akkor sem lenne sokkal különb a helyzet.

Ezzel együtt tehát mondhatjuk, hogy elenyésző az az összeg, amely ezeknek a szervezeteknek jut. Nyilván nem felesleges, hisz minden pénz, ami - akár így - kultúrára fordítódik, fontos, ezért talán még ebben a fázisban megfelelő az, hogy nem ezen kör teljes megszűnése szerepel sem a törvénymódosításban, sem a módosító indítványokban, hanem csak a pontosítása. Pontosítja ezt a kört mindegyik módosító indítvány. Azt hiszem, hogy a mostani pontosítás után az elkövetkező évek tapasztalatai után érdemes lesz átgondolnunk, meggondolnunk, hogy ha így marad a finanszírozáson belül ez a belső arány, akkor változtassunk-e ezen, és megszüntessük-e a nevesített intézmények körét.

(22.40)

A negyedik téma a rendelkező nyilatkozatok tartalmával kapcsolatos; mégpedig azzal, hogy a törvénymódosítás egy új elemet szándékozik bevezetni.

Eddig ugyanis a rendelkező nyilatkozaton csak a kedvezményezett szervezet adószámát kellett feltüntetnie az adózónak, és feltüntethető volt - de nem volt kötelező - a szervezet neve.

A mostani törvénymódosítási javaslatban az szerepel, hogy a szervezet nevét is kötelezően fel kellene tüntetni. Bevezetné ezt a helyzetet, amely, azt gondoljuk, nem lenne jó; ez nehezítené egyrészt az APEH munkáját is, mert minden egyes rendelkező nyilatkozatnál most is egyrészt az adószámot vizsgálni kell, hogy az pontos és helyes-e, de ezt követően ezekután vizsgálni kellene azt is, hogy a rendelkező nyilatkozatra írt szervezeti név pontos-e. Tudjuk, hogy a szervezetek nevei nem mindig a legrövidebbek, a legegyszerűbbek, ezért nagyon valószínű, hogy egy-egy ilyen rendelkezésen nagyon sok hibás szervezeti név szerepelne, és akkor mindezen rendelkező nyilatkozatok a gyakorlat szerint érvénytelenek lennének, és akkor nem jutna el konkrétan ahhoz a szervezethez, amelyiknek szánták.

Ezért azt gondoljuk, hogy a törvény eredeti szövegét kellene megtartani. Erre a gondolatra jutott több képviselő is; talán három csaknem azonos tartalmú módosító indítvány van ez ügyben. Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes megszavazni ezeket, azért, hogy az eredeti törvényszöveg megmaradhasson. Még egyszer mondom, hogy ezzel az APEH adminisztrációját is csökkenthetjük, de leginkább egy fontos társadalmi célt érhetünk el, tarthatunk fenn.

Összegezve, ha megengedik, az a véleményünk, hogy egy fontos törvénymódosításról van szó. Van már tapasztalat mögöttünk, amely alapján lehet módosítani ezt a törvényt. A módosító indítvány alapvetően ezeket a tapasztalatokat veszi figyelembe. De főleg a most általam említett módosító indítványok és a majdani kapcsolódó módosító indítványok még fontosak ahhoz, hogy finomítsuk ezt a törvényt és javítsuk azt. Bízom benne, hogy ez megtörténik, és a Ház - ahogy eddig is - ezt az ügyet majd nagy többséggel támogatni fogja, és elfogadja a törvénymódosítást. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottsága október 12-i ülésén általános vitára alkalmasnak találta az elkövetkező két évre szóló költségvetési törvényjavaslatot. A Fidesz célja a költségvetéssel kapcsolatban a bérek, nyugdíjak jelentős emelése, a családtámogatási rendszer további bővítése és a Széchenyi-terv - ezen országépítő, -fejlesztő terv - elindítása, megvalósítása. Általánosságban erről is volt szó a bizottsági ülésünkön, és nyilván ezt is figyelembe véve a bizottságunk ezt a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Természetesen vizsgáltuk a civil szervezetek támogatását. A magyar egyesületi, alapítványi világ évente több mint 300 milliárd forinttal gazdálkodik. Ennek az összegnek körülbelül 60 százaléka az, amely saját bevétele ezeknek a szervezeteknek; vagy vállalkozási tevékenységből, vagy saját alaptevékenységükből származó bevétel ez. Nem egészen 20 százaléka ennek az összegnek adomány, vállalkozások, magánszemélyek felajánlásából jut a szervezetekhez, és valamivel több mint 20 százaléka ennek a 300 milliárd forintnak állami támogatásként jut a szervezetekhez - ez nagyon jelentős összeg. Ez a sok tízmilliárd forint egyébként alapvetően kétféle módon jut a szervezetekhez: egyrészt normatívákon keresztül, hiszen nagyon sok olyan szervezet van akár az oktatás területén, akár szociális területen, amely állami feladatot lát el, és azt a támogatást, amit egyébként állami intézmények megkapnak, a fenntartó egyesületek, alapítványok is megkapják; a másik ilyen alapvető mód az, hogy a költségvetésben nevesítetten szerepelnek egyesületek, alapítványok, illetve vannak olyan rovatok, amelyek a különböző minisztériumoknál elsősorban olyan pályázati lehetőségeket biztosítanak sok tíz-, illetve százmillió forint formájában, amely pályázatokra egyesületek, alapítványok nevezhetnek különböző pályamunkáikkal. A normatívák emelkednek az inflációt követően vagy meghaladóan; ez megnyugtató volt bizottságunknak, hiszen az ilyen, előbb említett feladatátvállaló civil szervezetek is tudják folytatni munkájukat.

A nevesített, tehát a költségvetésben megnevezett szervezetek és a hozzájuk juttatott támogatások összege pedig - ha a pályázati lehetőségek összegét is vizsgáljuk - az inflációt meghaladó mértékben nő. Így volt ez korábban is, és meg kell mondanom, egyébként így volt ez már 1998-ban is. Azt gondolom, összességében is vizsgálva - és nyilván általános vita kapcsán egy ilyen ügyet különösen így érdemes nézni - ez megnyugtató volt a bizottság számára, és nyilván ezért is tartotta általános vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot.

Van egy tétel ebben a törvényjavaslatban, mint egyébként minden más éves költségvetésben: ez pedig az, amely civil szervezetek, egyesületek, alapítványok működési támogatásául szolgál, és az Országgyűlés fejezetében található ez az összeg. Örömmel mondom és a bizottság is örömmel nyugtázta, hogy egy új elemmel bővül az elkövetkező években ez a támogatási lehetőség, hiszen egy, a Ház által most tárgyalt másik törvény megteremti azt a lehetőséget - az 1+1 százalékos törvényről van szó -, hogy az ott felajánlott, de célba nem ért 1+1 százalékos összegek az egyesületi, alapítványi világot segítsék, éppen az Országgyűlés fejezetében betervezve, évről évre. Ez újabb 250-300 millió forintot jelent az APEH legújabb hivatalos közlése szerint is, és ez azt jelenti, hogy a korábbi összeg - itt 348 millió forint -, amely rendelkezésre állt, szinte majdnem megduplázódik. Ezért a bizottságunk és bizottságunk többsége el tudta fogadni azt, hogy ez az alapösszeg nem változik jövőre és 2002-ben, mert egy új elemmel nagyon jelentősen bővül. Nyilván a két dolgot együtt vizsgálva megnyugtató volt számunkra ebben a tekintetben is a jövő évi és a 2002. évi költségvetés, és bizottságunk ezt a törvényt általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottsága már tavaly elkezdte a 2001. évi költségvetési támogatás elosztásával kapcsolatos munkát: pályázatot írtunk ki. Ez a pályázati kiírás megjelent a költségvetési törvényt tartalmazó Magyar Közlönyben, és megjelent az úgynevezett nonprofit lapokban, azokban az újságokban, ahol az egyesületeknek, alapítványoknak szokottan kiírt különböző pályázatok megjelennek. Sőt, ezen túl minden olyan szervezetnek - több mint 2 ezer volt ilyen -, amely pályázott 2000 elején, az előző évben, azoknak elküldtük a pályázati kiírás szövegét és a pályázati adatlapot is. Tehát széles körű lehetőség volt arra, hogy a civil szervezetek pályázhassanak, részt vehessenek ebben az eljárásban.

Egyesületek és közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú alapítványok nyújthatták be pályázatukat működési költségek biztosítására. Alapvetően az adminisztrációs költségek, a tagsággal való kapcsolattartás költségei, irodafenntartási költségek tartoznak ebbe a körbe.

Január 28-áig kellett beadniuk a szervezeteknek ezt a pályázatot. Ezt követően igen rövid idő alatt a társadalmi szervezetek bizottsága, munkatársai és a szakértők elkészítették az első értékelő munkákat. Alapos munka volt ez, ezért azt gondolom, hogy komoly köszönet illeti azokat, akik ebben részt vettek, és ezért ezen a fórumon is fontosnak tartom a bizottság nevében is elmondani, hogy köszönjük a munkatársak segítségét, hiszen első körben fontos volt megvizsgálni minél előbb azt, hogy mely pályázatok formai hibásak, hiszen voltak formai követelmények, amelyeknek a pályázóknak eleget kellett tenniük. Ha a formai követelményeknek eleget tett egy pályázó, utána kezdődhetett a tartalmi bírálat. Tehát először fontos volt ez a szűrő.

Több mint 3 ezer pályázat érkezett. Talán ebből is lehet érezni, hogy nem kicsi ez a munka. Minden pályázatot vizsgált legalább két szakértő. Az, hogy ez a 3 ezer pályázat sok vagy kevés, megközelítés kérdése is. Nyilván a munka elvégzése szempontjából ez sok, de Magyarországon körülbelül 60 ezer civil szervezet, egyesület, alapítvány létezik, ehhez képest a 3 ezer, azt gondolom, nem túl sok, ezért mondom azt, hogy megközelítés kérdése a dolog. Mindenképpen jelzi ez a szám azt, hogy évről évre emelkedik a pályázók száma. Az előző évben, 2000-ben kicsivel több mint 2 ezer darab pályázat érkezett, most már több mint 3 ezer. Ez, azt gondolom, jó jel.

A bizottság olyan módszert használt az elosztás során a döntés meghozatalához, amelyet már kipróbált az előző két évben, és ez a módszer bevált: albizottságokat hoztunk létre, mégpedig a különböző témák szerint, aszerint, hogy tevékenysége alapján besorolhatta magát a szervezet vagy egészségügyi-szociális pályázóként, vagy ifjúsági-oktatási szervezetként, vagy környezetvédelmi-természetvédelmi szervezetként, vagy kulturális-tudományos tevékenységet végző szervezetként, és volt egy egyéb kategória is. Ez volt az az öt albizottság, amelyben folyt a munka.

Az albizottságok összetétele paritásos volt, egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő vett benne részt szavazati joggal, és az albizottságok munkáját szakértők segítették, minden albizottságban két szakértő vett részt - az öt albizottságot tekintve ez összesen tíz szakértő -, és a szakértőket szintén paritásos alapon jelölte a bizottság, azaz öt szakértőt az ellenzéki pártok és öt szakértőt a kormánypártok. Felhívom a figyelmet: paritásos volt ez a jelölés is. A szakértők nem feltétlenül - és azt gondolom, ez a helyes - pártszempontokat képviseltek, sőt ezek a nonprofit szféra előtt is ismert, a mi munkánkban is már több éve részt vevő szakértők voltak, olyanok, akik a szakmai értékelést végezték. Emellett természetesen voltak a különböző frakciók által delegált szakértők is, akik a munkában részt vettek, így vált ez az értékelés teljessé.

A bizottságunk április elején döntött a működési támogatások elosztásáról, és a döntése során alapvetően az albizottságokban meghozott döntést hagyta jóvá, néhány ponton ezen változtatott, de a nyertes pályázatok tekintetében a többség az albizottságokban kialakult vélemény szerint kapott a bizottságban is támogatást, illetve aki nem kapott, nem kapott.

Az albizottságok bizonyos keretek mentén hozhatták meg döntésüket - nyilván így volt értelme ennek a munkának -, és az, hogy a rendelkezésre álló 348,1 millió forintból melyik albizottság hány forintot oszthat el, az az alapján dőlt el, hogy melyik albizottságban hány, formailag, tartalmilag is értékelhető pályázat érkezett.

(22.00)

Nem más szempontok szerint született ez a döntés, hanem aszerint, hogy teszem azt, összesen hány környezetvédelmi, természetvédelmi szervezet pályázott, és ez az összes értékelhető pályázaton belül mekkora arányt képvisel. Eszerint a 348,1 millió forint megfelelő arányos része került az albizottsághoz, és arra tett javaslatot az albizottság, hogy ez az összeg hogy osztódjon el az adott témájú szervezetek között.

Ez egy vitatható módszer, de nem találtunk jobbat és igazságosabbat. Nyilván lehet ezen gondolkodni, a bizottság már nagyon sokat vitatkozott a korábbi években is ezen, de végül tavaly és az idén is ezt a módszert választottuk, és a bizottság döntő többsége ezt a módszert tartotta elfogadhatónak; mint ahogy a korábbi éveknek megfelelő szempontok szerint hoztuk meg a döntésünket. Itt alapvető fontosságú volt az, hogy egy-egy pályázó szervezet milyen társadalmi hasznossággal bír. Nagyon fontos szempont volt az is, hiszen ez egy pályázat, hogy ki milyen pályázatot nyújtott be, az tartalmilag milyen elemeket mutat fel, amelyek szerint egyik vagy másik pályázót kell jobban vagy kevésbé jobban támogatni. Illetve nagyon fontos volt, hogy melyik pályázó milyen költségvetést nyújtott be, mekkora támogatást kér ez a költségvetés, mennyire van összhangban a pályázat tartalmi részével. És nagyon fontos volt a szakértői vizsgálatok és a bizottság döntése során az is, hogy ki milyen módon indokolta ezen összeg felhasználását.

Ezek a szempontok voltak tehát a tartalmi bírálás szempontjai. Örömmel mondom azt, hogy az április eleji bizottsági alapdöntést a bizottságunk egyhangúlag fogadta el, és bizottsági határozati javaslatként kivételes, sürgős tárgyalást kérve nyújtotta be a Háznak. Itt, a parlamentben három héttel ezelőtt a tisztelt Ház több mint 95 százalékos többséggel fogadta el mind a kivételes, mind a sürgős eljárásra való indítványunkat. Ez, azt gondolom, nagyon fontos lépés volt, és talán még fontosabb ebben az, hogy most már harmadik évben történt ez így. Azt gondolom, mindenkit, aki ebben közreműködött, köszönet illet, és egyfajta felelősségérzetet is jelez mindnyájunk, mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők részéről.

Természetesen az ilyen eljárás során is érkezhetnek módosító indítványok, csak más a tárgyalás rendje, hiszen kivételes az eljárás. Most is voltak módosító indítványok. Közel ötven érkezett, és a bizottságunk, mind pedig a kijelölt bizottság, a költségvetési bizottság ezeket megtárgyalta. A módosító indítványok szükségességét talán az is indokolja, hogy az indítványok döntő részét mind a társadalmi szervezetek bizottsága, mind a költségvetési bizottság elfogadta. Ezek között voltak kormánypárti és voltak ellenzéki módosító javaslatok is, mint ahogy a néhány elutasított módosító javaslat között is volt kormánypárti és volt ellenzéki is.

A költségvetési bizottság, ahogy említettem, hasonlóan foglalt állást a módosító indítványokról, mint ahogy a társadalmi szervezetek bizottsága, és ebben a témában is alapos tartalmi vita folyt a költségvetési bizottságban. Nyilván a bizottsági előadó erről beszámol.

Az előttünk álló javaslat tehát ilyen vitaszakaszakon ment át, és két része van ennek, egy szöveges és egy olyan melléklet része, amiben a támogatások, illetve a kedvezményezett szervezetek nevei szerepelnek. Ha megengedik, a szöveges részből ki szeretném emelni azt, hogy ettől az évtől kezdve az a szervezet, amely legfeljebb 800 ezer forintos támogatást kap, egy összegben megkaphatja a döntésünket követően a Kincstártól ezt a támogatást. Aki ennél magasabb támogatást kap, az két egyenlő részletben, a másodikat augusztus végéig megkapva részesülhet ebből a támogatásból.

Fontos eleme a szöveges résznek, hogy szerepel benne, milyen határidőkig, milyen módon kell elszámolnia a szervezeteknek. Ez nem volt mindig így, most már hosszú évek óta persze így van, és ezt fontos követnünk. Mint ahogy nagyon fontos ebben az egész folyamatban az, hogy évről évre az Állami Számvevőszék az itt kedvezményezett szervezetek bizonyos csoportját vizsgálja, és vizsgálja azt, hogy ezt a támogatást milyen módon, milyen célokra használják fel. Az állandó bizottságunk előtt az ÁSZ erről be is számol. Azt gondolom, ily módon jól megteremtődött a pénzfelhasználás ellenőrzésének egyik formája.

A javaslat melléklete tartalmazza, ahogy említettem, a kedvezményezett szervezetek nevét és az összegeket. Több mint 1600 szervezet kap támogatást. Azt hiszem, ez is fontos eredmény. Tavaly körülbelül 1100 szervezet kapott támogatást. Tehát azzal együtt, hogy a pályázók száma emelkedett, a kedvezményezettek száma is emelkedett, és most is körülbelül az összes pályázó fele támogatást kap. Itt 50 ezer és körülbelül 1 millió 300 ezer forint között oszlanak meg a támogatások, átlagban körülbelül 200 ezer forintot kap egy szervezet. Azt gondolom, hogy ez egy átlagos nagyságú szervezetnél alkalmas arra, hogy az ő éves működési költségét minimális szinten, de biztosítsa.

Azt gondolom, a legnagyobb eredmény az, hogy a bizottságunk második lépésben is több mint 90 százalékos többséggel támogatta a módosító indítványokkal kapcsolatos előterjesztéseket. Azt gondolom, minden remény megvan arra, hogy itt, a tisztelt Házban a mai vita után, holnap megint olyan döntés szülessen, mint az előző években, az előző két évben, amikor is a parlament döntő többsége támogatta ezt az előterjesztést. Azt hiszem, ez bizonyítja, hogy az itt ülő kormánypárti és ellenzéki politikusok is megfelelő felelősségérzettel bírnak a civil szféra iránt, és ezt a határozati javaslatot támogatva tudják is ezt bizonyítani.

Mindenkinek köszönöm, aki akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról támogatólag áll ehhez a javaslathoz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-frakció nevében szeretnék néhány gondolatot elmondani, és elöljáróban, ha megengedik, egy fontos gondolatot. A közösségek támogatása frakciónk számára a mi értékrendünk szerint nagyon fontos, és így a közösségi szervezetek támogatása is. Az egyesületek, alapítványok ilyen szervezetek. Fontos számunkra az is, hogy a pártpolitika ne akarjon beavatkozni az ő életükbe, és ha csak lehet, pártpolitikai viták ne kísérjék a civil szervezetekkel, az egyesületi, alapítványi vitával kapcsolatos, akár parlamenti, akár más munkánkat.

Itt most egy működési támogatás elosztásáról beszélünk, de ez csak egy nagyon kis szelete annak a pénznek, amellyel a magyar egyesületi, alapítványi világ gazdálkodik.

(22.50)

Ez a mostani adatok szerint körülbelül 400 milliárd forint. Ennek döntő része, legalább 60 százaléka saját bevétele ezeknek a szervezeteknek, és körülbelül 21 százaléka, több mint 80 milliárd forint az, amely állami támogatás; 80 milliárd forint, amelyről a költségvetésben ilyen vagy olyan címen egyébként itt, a Házban döntünk. Ebből 348,1 millió forint az, amelyet itt látunk működési támogatásként. Arról, hogy a 400 milliárd hogyan oszlik meg, melyik szervezet mennyit kap és egyebek, mik ezek, nem szeretnék vitát nyitni Hegyi Gyulával, hiszen működési támogatásról beszélünk, és nem más témákról, amelyeket ő itt villanásszerűen felvetett.

A témánál maradva a működési támogatásokról szeretném elmondani, hogy persze, tudjuk, hogy azok a támogatások - ez a több mint 80 milliárd forint -, amelyek az állam részéről, az önkormányzatok, a központi költségvetés részéről különböző jogcímeken nevesítve, pályázatokon, normatívákként eljutnak a civil szervezetekhez, jelentős összegek, de ezeknek a működési támogatási része nagyon alacsony, nagyon kevés működési támogatási típusú támogatás van. De mit ér akkor a magyar civil világ, ha van rengeteg programfinanszírozási lehetőség, de a szervezetek nem tudnak működni, nincs lehetőségük arra, hogy arra kapjanak támogatást, hogy létezzenek? Ha nem léteznek, akkor hogyan tudnak ők részt venni a programfinanszírozásban?

Nyilván ezt felismerve alakult évről évre az, hogy növekedett a működési támogatási lehetőség a különböző minisztériumoknál is. 1998 óta például a Szociális Minisztériumnál megduplázódott a társadalmi szervezetek működési támogatási pályázata. Ott is van ilyen, más tárcáknál is. Az Ifjúsági és Sportminisztérium mint új minisztérium jelent meg, ott jelentős összeg jelent meg regionális szinten az ifjúsági tanácsoknál, és ott működési támogatásra is használnak szintén sok tízmillió forintot. És a társadalmi szervezetek bizottságánál is évről évre emelkedett ez az összeg, még 1998-ra is, az előző kormány utolsó évében és azóta is; azóta az inflációt meghaladó mértékben nőtt minden évben.

Hozzá kell tennem azt, hogy 1997-ben volt egy törés, amikor az 1 százalékos törvény bevezetésére hivatkozva - amely egy más típusú támogatás - ezt a működési támogatást több mint 100 millió forinttal csökkentette az akkori parlament. Ez az oka annak, hogy kevés ez a pénz, mert 1998-ban már egy sokkal alacsonyabb összegről tudtunk mi indulni, és nyilván a gazdasági lehetőséget figyelembe véve lehet ezt az összeget emelni, még ha egy kicsit minden évben több is volt, mint az infláció. Most ebben az évben pedig egy merőben új helyzet előtt állunk, hiszen most már két lábra állt ez a támogatás, mert nemcsak ez a 348,1 millió forint van, amire azt mondják ellenzéki képviselőtársaim, hogy ugyanannyi, mint tavaly. Jól látják a számokat, igen, ugyanannyi, de azért ugyanannyi, mert megjelenik egy körülbelül 300 millió forintos új, másik láb, amelyet itt vagy feledékenységből, vagy más ok miatt nem mondtak ők el - nyilván gondolták, hogy majd én elmondom ezt egészen pontosan.

Ez egy olyan támogatás, amely szintén az egyesületekhez, alapítványokhoz juthat el, hiszen az elmúlt évben módosítottunk kormánypárti, Fidesz-javaslatra az 1 százalékos törvényen, és a célba nem érő 1 százalékos támogatási összegeket, amelyeket felajánlanak az emberek a szervezeteknek - amit felajánlanak, nem azt, amit nem -, de a szervezetek nem veszik igénybe, eljuttatjuk a szervezetekhez; ez körülbelül 300 millió forint évről évre. Ezzel együtt igaz ez a mostani 348,1 millió forintos támogatás. Szándékunk ennek az összegnek a célba juttatása kapcsán is az, hogy konszenzusos alapon vagy lehetőleg minél szélesebb egyetértésben tudja ezt az összeget eljuttatni a parlament az érintett szervezetekhez. Ezt azzal együtt tartom fontosnak megjegyezni, hogy egy kicsit talán vehemensebben mondtam el ezt a dolgot, mint szoktam, és ez a munka még előttünk áll.

Azt hiszem, van egy olyan elem, amit mindenképpen szóba kell hoznom. A Fidesznek is volt olyan fontos elvi álláspontja, amit nem tudott érvényesíteni ebben a döntési folyamatban, ez pedig az ifjúsági közéleti szervezetek támogatásával kapcsolatos álláspontunk. Mi azt mondjuk, hogy az ilyen szervezetek ebből a támogatási alapból nemhogy ne kapjanak, de ne is kérjenek támogatást, mutassanak önmérsékletet. A Fidelitas, a Fidesz ifjúsági szervezete így tett ebben az évben is és nem is kapott támogatást, míg vannak más pártok kormánypárti oldalról is, nem is egy és ellenzéki oldalról is, amelyek szervezetei - nem is egy ilyen szervezet az ellenzéki oldalról is - pályáztak, és a konszenzus úgy tudott kialakulni, hogy így mondjam, hogy ezeknek a szervezeteknek is adott a bizottság támogatást. Ezt én fájlalom, sajnálom, de ha ez volt a megegyezés ára, akkor ezt meg kellett hozni még akkor is, ha ettől az összesen körülbelül 2 millió forinttól, amely így jutott szervezetekhez, más civil szervezetek estek el.

A támogatáselosztás kapcsán továbbra is azt tartjuk, hogy helyes és jó az, ha nem csak a nagy országos szervezetek kapnak támogatást. Úgy látom, hogy a magyar civil társadalom most áll egy olyan fejlődési szakasz és kihívás előtt, amely az ernyőszervezetek alakulásáról szól. Most van itt az az idő, amikor a sok-sok szervezet megalakult, most már működik több éve, és szerveződhet, felismeri azt, hogy egymással együtt kell működniük. Azt hiszem, ahhoz, hogy ez a folyamat jó legyen, kellenek ezek a szervezetek. Nem lehet csak központi, sokszor magukat valódi tagság nélkül országos szervezetnek mondó szervezeteket támogatni, mert akkor az egészséges ernyőszervezetek létrehozásának társadalmi feltételeit nem teremtjük meg, ezért nagyon fontos az, hogy ne csak ilyen szervezetek kapjanak támogatást. Ebből a szempontból tartjuk fontos azt, hogy olyan szervezetek is kapjanak támogatást, amelyek bizonyos helyi kisugárzással - ebben fontos a kisugárzás - rendelkeznek, és mi ezt szerettük volna, és úgy gondolom, másik négy párt képviselőivel együtt ezt tudtuk érvényesíteni a mostani határozati javaslatunkban.

A viták során nálunk is, a Fidesz-frakcióban is felvetődik sokszor, hogy jó-e, hogy ez a bizottság osztja el ezt a támogatást. Mi is úgy tartjuk, hogy ez egy örökség, hiszen már 1990 óta ez minden évben így volt. Úgy tartjuk, hogy van egyfajta fejlődés ebben a dologban: az első négy évben megteremtődött ez a lehetőség, bizonyos tapasztalatok gyűltek; a következő ciklusban, 1994-1998 között ennek a pályázati rendszere tisztázódott, azt hiszem, az egy fontos elem volt ebben a dologban, és akkor csak a pozitívumokat kívánom itt kiemelni. De ha a két ciklust nézzük, akkor van egy nagy negatívum: az, hogy mind a kétszer súlyos pártpolitikai viták kísérték ennek a támogatásnak az elosztását, és nem volt kivételes, sürgős eljárás, és egyes tételekről sokszor méltatlan vitát folytattak a politikusok.

Ez nem volt helyes, mi ezen változtatni kívántunk, és ez sikerült már az első évben, sikerült a következő évben és sikerült most is. Együttműködésünket kínáltuk ebben az ügyben, és konstruktív partnerekre találtunk szinte majdnem mindenkiben. Ezt a frakciónk nevében köszönöm minden olyan ellenzéki képviselőnek, akit ez érint. Azt gondolom, ezzel, hogy van egy jó pályázati rendszer és van egy olyan döntési mechanizmus (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyben most már nincs az a pártpolitikai vita, ami korábban, sokat léptünk előre, és ez megteremti azt a lehetőséget, hogy a következő ciklusra átgondoljuk ezt az egész támogatási módszert. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke: Igen, köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok minden elhangzott, ha megengedik, igyekszem röviden, de reagálni ezekre. Nyilván a bizottsági munkamegosztás is magyarázza azt, hogy miért a kormánypárti alelnök beszél erről a dologról, illetve a munkában való egyéb - elnöki - akadályoztatás is, ahogy ezt - és ezt köszönöm - az elnök úr is jelezte.

Felvetődött, hogy miért kapnak olyan szervezetek is támogatást, amelyek úgymond csak néhány hónapja léteznek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez egyáltalán nem jellemző, a több mint 1600 kedvezményezett szervezet csekély része, elenyésző része, néhány ilyen szervezet van ebben a támogatási listában, amely olyan, hogy a pályázat beadásához képest néhány hónappal előtte vették őket nyilvántartásba. De ne vitassuk el azt, hogy vannak olyan közösségek Magyarországon, amelyek lehet, hogy már évek óta működnek öntevékeny szervezetként, de bíróság által nem bejegyezve, aztán egy idő után elérték azt a fejlődési szakaszt, hogy nyilvántartásba vetetik magukat, és akkor tudnak itt pályázni. Azt gondolom, nem lenne helyes, ha az ilyen normális fejlődési íven átmenő közösségeket kizárnánk ebből a pályázatból.

Jó-e az, hogy nemcsak az országos szervezetek, hanem - itt most úgy szólt a kiírás - legalább egy megyére kiterjedően tevékenységet végző szervezetek kaphatnak támogatást? Ezt már korábban is érintettem. Azt gondolom, ez helyénvaló. Hallottunk itt példákat, adott szervezetek nevét is, olyat is, hogy egy szervezetnek a budapesti központja nem, a vidéki szervezetei kaptak támogatást. Azt gondolom, ez ráirányíthatja a figyelmet egy olyan dologra, amit nem biztos, hogy önök tudnak, hiszen erről nem szoktunk itt erről beszélni, de míg például 1998-ban, az előző ciklus utolsó évében - az akkori elosztás egyébként, az idő rövidsége miatt, szinte pontosan megegyezett a '97-es elosztással - az összes kedvezményezett szervezet körülbelül 80 százaléka volt budapesti, 20 százaléka pedig nem budapesti székhelyű. Ez azért egy furcsa adat, és szerintem nem volt ez helyes, mert kisugárzással működő civil szervezetek nem csak Budapesten létezhetnek.

'99-ben a kedvezményezetteknek már a 60 százaléka volt budapesti, 2000-ben körülbelül 50 százaléka, és most is az előző évihez hasonló az arány. Azt gondolom, ez helyes, egy Budapest központú országban nyilvánvaló, hogy mindig is a budapesti központú szervezetek, és az országos szervezeteknél - mert azért nagyon sok országos szervezet kapott állami támogatást - jellemző a Budapest-központúság, most is az összes támogatottnak körülbelül a fele budapesti volt, de azt gondolom, ez egy jó lépés és egy jó változás volt az elmúlt évek alatt, és azt hiszem, ebben a tekintetben elértük a megfelelő arányt.

Mint ahogy abban a tekintetben is fontos változás történt, hogy ne legyen túl sok nagyon támogatott szervezet. Az 1-2 millió feletti támogatások igen, úgy és olyan nagy arányban csökkentek, ahogy azt itt hallhattuk, és most már sokkal inkább jellemző volt, hogy 1 millió forint alatt kapnak támogatást a szervezetek. Ennek az egyik fő oka az, hogy a szervezetek nem csak ebből a pályázati alapból kaphatnak támogatást, és nincsenek kizárva más, minisztériumi pályázatokból. Azt gondoljuk, fontos, hogy minél több szervezetnek adjunk lehetőséget arra, hogy működjön, figyelembe véve azt is, hogy ne aprózzuk el ezt az összeget.

Egyébként a bizottságban bár kimondatlanul, de a Lezsák képviselő úr által is említett és általa nagyon jól látott kérdésben volt egy kimondott limit: a 100 ezer forint. Ez végül 90 ezer forinttá vált amiatt, hogy máshogy nem tudtunk a 348,1 millió forintos kereten belül maradni.

(23.10)

Az a néhány és tényleg csak néhány 50 ezer forintos nagyságban támogatott szervezet nem kért csak 50-60-80 ezer forintot, annak az az oka. Egyébként erre igyekeztünk figyelni, nyilván ez egy olyan szempont, amit lehetőleg ezután is és talán még nagyobb figyelemmel kell alkalmaznunk. Mint ahogy az esélykülönbség, az albizottság közötti esélykülönbség is, azt hiszem, egy fontos elem, amellyel küzdöttünk és küzdünk most is. Talán ezt igyekszik egy kicsit feloldani az, hogy a pályázók létszáma alapján határozzuk meg az albizottságok, a témákra rendelkezésre álló kereteket. Nem mondom, hogy ez a legigazságosabb, de talán az esélyek kapcsán ez egyfajta kiegyenlítődés. Ha annyian pályáztak arról a területről, akkor annyi a rendelkezésre álló keret a megfelelő arányokkal. Nyilván az esélykülönbség kiegyenlítődésére ezután is érdemes lesz figyelnünk.

Ha jól emlékszem, Hegyi Gyula alelnöktársam beszélt arról a véleményem szerint igen fontatlan kérdésről, hogy miért nem kerek szám ez a költségvetésben. Igen, ennek van egy ilyen története, hogy volt egy olyan év, sajnos nem csak egy év volt a polgári kormány elmúlt hároméves kormányzása alatt, amikor olyan természeti katasztrófák sújtották az országot, amelyek igenis indokolták azt, hogy a magyar költségvetés még akkor rendelkezésre álló különböző területeiről arányos elvonás történjen. Ezzel egyébként - és én eddig így tudtam - nagyjából mindnyájan egyetértettünk, és ajánlom Hegyi képviselő úr figyelmébe a zárszámadási törvényt, ahol nyilván pontos választ kap arra, hogy ezt a pénzt nemcsak remélhetőleg használták fel, mert így fogalmazott, ezt jó célokra fölhasználta a kormány.

Most egy ilyen töredék számmal kellett dolgoznunk, de azt hiszem, nagyon fontos, hogy ezt a munkát elvégeztük. De egy testület, amely ezt a munkát elvégezte, ebben 14 ember dolgozik, itt 13 igen és 1 nem állt egymással szemben a döntési folyamat során. Volt egy eleme a döntésnek, amikor 13 igen volt és nulla nem, mert nem volt jelen képviselő asszony, akkor azért mondtam, hogy egyhangú volt a döntés. A részletes vitánál, a módosító indítványoknál valóban csak kilencvenegynéhány százalékos volt az igenek többsége. Azt gondolom, ha van egy bizottság, amely foglalkozik egy üggyel, és annak a különböző fázisaiban sorra egy olyan helyzet alakul ki, hogy a hat különböző pártból ötnek a képviselője egyetért a dolgokban s egy pedig nem, akkor el kell gondolkodni azon, hogy mi lehet itt. És el kell gondolkodnia ezen a helyzeten annak a 13 embernek meg annak az öt pártnak, meg el kell gondolkodnia annak az egynek. Bízom benne, hogy lesz alkalmunk erről közösen is beszélni és gondolkodni.

Egyébként pedig nagyon köszönöm mindenkinek, hogy ilyen késői órán ilyen hosszan ebben a vitában részt vett, úgy hiszem, hogy a téma szempontjából ez egy nagyon értékes vita volt, és bízom benne, hogy holnap a tisztelt Ház ezt a határozati javaslatot támogatni fogja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Koltai Ildikó képviselő asszonnyal együtt benyújtott törvényjavaslatunk az úgynevezett 1 plusz 1 százalékos törvény módosítását célozza. Ez a törvény 1996-ban született meg, egy fontos javaslat, és ennek nyomán vezetődött be Magyarországon a civil finanszírozás. A civil finanszírozás elve mellett szól ez a törvény. Ezt a törvényt azóta többször módosították, de az alapelgondolása megmaradt: az adózók rendelkezhetnek az adójuk 1 százalékáról.

Természetesen sok vita folyt korábban is arról, hogy ezt milyen formában és mely szervezetek javára lehet megtenni, és vita folyt arról, hogy mi van azzal az összeggel, amit nem ajánlanak fel szervezeteknek. Az elmúlt évek módosításai során nagyon sokat javult ez a törvény, az élet gyakorlatához igazította az Országgyűlés, és talán örömmel mondhatjuk, hogy az esetek majd' mindegyikében - mint ahogy az alaptörvény elfogadásakor is történt - széles támogatást kaptak ezek a javaslatok a tisztelt Háztól.

Legutóbb egy olyan javaslat született ez ügyben, amely a célba nem ért 1 százalékokat, a szervezeteknek felajánlott, de általuk nem kért vagy nem megkapható összegeket is eljuttatja egy parlamenti csatornán keresztül az egyesületekhez, alapítványokhoz, ez egyébként évről évre körülbelül - a tapasztalati számok ezt mutatják - 300 millió forint, ami egy jelentős összeg a magyar civil szféra támogatását tekintve. Ez tehát egy újabb pillér, amely most már, az idén felállt és szolgálni tudja a magyar egyesületi, alapítványi világot.

A magyar egyesületi, alapítványi világ, a nonprofit szféra, a közhasznú szervezetek világa fejlődött, folyamatosan fejlődött '96-ig és azután is, és ennek a fejlődésnek volt olyan része, kísérője, amely a civil szervezetekkel kapcsolatos jogi kérdésekben nyilvánult meg; fejlődtek a jogszabályok is, újabb és újabb olyan törvényjavaslatok készültek, amelyek az egyesületi, alapítványi világ működését segítették. 1997-ben fogadta el a tisztelt Ház a közhasznú szervezetekről szóló törvényt, ez az a törvény, amely bevezette a kiemelkedően közhasznú szervezeti és a közhasznú szervezeti kategóriát, egyúttal pedig azon szervezeti kategóriát is, amely azokat a szervezeteket tartalmazza, amelyek ebbe a két csoportba nem tartoznak.

Mondhatjuk, hogy ez a törvény is jól hasznosult a bevezetés óta, hisz a magyar civil világ jelentős része, körülbelül 20 ezer szervezet kért és döntő többsége kapott is ilyen minősítéseket, illetve az újonnan létrejövő szervezetek is egyre inkább élnek ezzel a lehetőséggel. Nyilvánvaló, hogy egy 1996-ban született törvény, ez az 1 százalékos, majdan 1 plusz 1 százalékos törvény nem vehette még figyelembe a '97-ben elfogadott, közhasznú szervezetekről szóló törvényben meglévő rendelkezéseket.

Mit mondott ki alapvetően az 1 százalékos törvény, mit válaszolt arra a kérdésre, hogy kik kaphatnak ilyen támogatást? Azt válaszolta, hogy azon egyesületek, alapítványok, amelyek legalább három éve megkezdték a tevékenységüket, három naptári évre gondolt a jogalkotó. Egy kivételt tett a szervezeti típusok között: a közalapítványokra azt mondta, hogy az ő esetükben egy év, egyéves működés is elégséges ahhoz, hogy kedvezményezettjei lehessenek a törvénynek. De közben a közhasznú és kiemelkedően közhasznú kategória bevezetésével egy új helyzet állt elő. A mi javaslatunk éppen azt célozza, hogy a két törvény ilyen módon összhangba kerüljön.

Azt mondjuk és azt javasoljuk, hogy azon szervezetek, amelyek kiemelkedően közhasznú minősítéssel és ehhez megfelelő igazolásokkal is rendelkeznek, már egyéves működés után kedvezményezettjei lehessenek az 1 százalékos törvénynek. Azt is javasoljuk, hogy a közhasznú minősítéssel rendelkezők kétéves várakozási idő után kaphassák meg a felajánlásokat. Mindazon szervezetre pedig, amely ezen minősítésekkel nem rendelkezik, természetesen az a hároméves várakozási idő maradna érvényben, amely a törvény alapelképzelésében is szerepelt. Azt gondoljuk, hogy így összhangba hozzuk a két törvényt.

Azért tartjuk ezt fontosnak, mert minden általános, érdemi dolog ezt indokolja, hiszen egy közhasznú alapítvány akkor válhat kiemelkedően közhasznúvá, ha államilag, törvényben előírt feladatot vállal át, és szerződéssel is rendelkezik erről valamilyen állami szervezettel, a gyakorlatban ezek döntően önkormányzattól átvállalt feladatok és önkormányzattal kötött ellátási szerződések a civil szervezetek részéről. Egy közalapítvány - amely már '96-ban is megkapta az egyéves lehetőséget - pedig olyan alapítvány, amelyet állami szervezet, önkormányzat, a kormány, az Országgyűlés hoz létre olyan célra, amely törvényben előírt kötelezettség. Ugyanúgy törvényben előírt kötelezettség ellátása a feladata egy közalapítványnak, mint adott esetben egy kiemelkedően közhasznú szervezetnek, egyesületnek vagy alapítványnak.

A tevékenységrendszer tehát mindenképpen indokolja azt, hogy ezt az egységesítést meglépjük. Az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy nagyon fontos lenne ez, és nyilván, ha meglépünk egy ilyet, akkor a közhasznú kategóriára - tehát nem a kiemelkedően közhasznú, hanem a közhasznú - szervezeti kategóriára is gondolnunk kell. Mi úgy látjuk, hogy a tényleges kétéves működés az ő esetükben is elégséges ahhoz, hogy ne legyenek olyan aggályaink, hogy valaki csak azért alakít egy ilyen szervezetet, mert 1 százalékos adományt akar gyűjteni. Az elmúlt négy év tapasztalati számai is azt mutatják, hogy az ilyen szervezetek száma gyakorlatilag elenyésző.

Törvényjavaslatunk ezen alapgondolaton túl foglalkozik a nyilvánosság kérdésével is, ami általában is nagyon fontos ennél a törvénynél és ezen törvény működésében. Fontos, mert adóról, adótitkokról van szó, és egy nagyon érdekes ellentmondás is van ebben a törvényben: míg azt mondja, hogy annak a szervezetnek, amely ilyen felajánlásokat kap, a felhasználást követő év októberéig nyilvánosságra kell hoznia, mennyi volt ez az összeg és mire használta azt, addig az APEH jelenleg nem adhat felvilágosítást magától, a szervezet felhatalmazása nélkül arról, hogy egy adott szervezet összesen mekkora felajánlást kapott.

Mi azt szeretnénk elérni, hogy az APEH már a felajánlások évében, az év végén nyilvánosságra hozhassa azt, hogy egy szervezetnek hány forintot ajánlottak fel összesen - nyilván nem azt, hogy személyesen ki mennyit, hanem a mindösszesent. Ez azért lenne fontos véleményünk szerint, mert segítené az adózók tájékozódását ezen a területen. Jelenleg ez nem tehető meg azonnal, hiszen ezt az adatot az adótitok védi; ezzel a törvénymódosítással, azt gondolom, segítenénk, és nem sértenénk semmit, sőt javítanánk az adózók információhoz jutását.

Javaslatunk elkészült, benyújtottuk, visszavontuk, mert volt benne néhány olyan érdemi módosítandó dolog, ami fontos volt, ezért szeptember elején egy új változat került a tisztelt Ház elé. Közben folyt egy ombudsmani vizsgálat is, amelyről készült egy jelentés; az állampolgári jogok országgyűlési biztosa jelentést készített az szja 1 százaléka feletti rendelkezés tárgyában, ez egy szeptember 24-ei dátumú javaslat. Örömmel mondom, hogy ebben az ombudsmani anyagban az egyik fő megállapítás éppen az, ami a mi törvénymódosítási javaslatunk alapgondolata, azaz a kiemelkedően közhasznú szervezetek és a közalapítványok közötti indokolatlan különbségtételre utal ez az anyag. Természetesen más megállapítások is vannak benne, és bízom benne, hogy ezeket - akár a részletes vita során - módosító indítványokkal be lehet építeni a törvénymódosításunkba.

A javaslatunkat egyébként úgy készítettük el, hogy több civil szervezet, szövetség, úgynevezett ernyőszervezet részére elküldtük a magunk első munkaváltozatát.

(23.00)

Kaptunk tőlük javaslatokat, azokat beépítettük az anyagunkba. Voltak olyan bizottsági ülések, ahol az így elkészült javaslatokat a többi párt képviselőinek is átadtuk. Ugyan szövegszerű eredményt, szövegszerű választ nem kaptunk, de a nyilatkozatokban annak idején - tavasz végén - több párt, így a Szocialista Párt is azt mondta, támogatja ezt a javaslatot.

Munkánk során azzal együtt, hogy az ernyőszervezeteket megkerestük és véleményüket kértük, még legalább 200-300 szervezetnek - amelyek nagyobb hatókörű szervezetek - elküldtük a mostani javaslatot, 30-40 választ már kaptunk, és várjuk a további javaslatokat is, hiszen csak a civil szervezetek véleményével egyezően érdemes ezt a törvényt módosítanunk. Örömmel mondom, hogy eddig minden egyes visszajelzés pozitív volt a törvény alapgondolatát illetően. Nagyon sok értékes egyéb jelzés is érkezett.

Előterjesztőként is bízom abban, hogy mind az így érkezett felvetéseket, illetve itt a mostani vagy a törvény vitájának további szakaszában elhangzó véleményeket figyelembe tudjuk venni, és a törvény olyan módosítása történik meg, ami újra tovább tudja segíteni a magyar civil szférát.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Géczi József képviselőtársunk az önszerveződésről beszélt. Nem értek teljesen egyet a véleményével ebben a formában, ilyen rövid idő alatt kijelentett mondatok voltak ezek. Nincs időnk most ezt megvitatni, lehet, ha lenne, egyet is tudnánk érteni.

(23.20)

Igen, alapvetően van probléma az önszerveződés bátorításával, a jogalkotás területén is. Talán elindult valami ebben az évben, kihasználva azt is, hogy 2001 az önkéntesek éve az ENSZ szerint is. Magyarországon is alakult nemzeti bizottság, civil szervezetek alakították meg, és készültek anyagok a különböző jogszabályok változtatása tekintetében is. Tárgyalt már az ügyről a társadalmi szervezetek bizottsága, tárgyalni fog még az idén is erről. Érdemes arra készülnünk - ez nyilván áthúzódik a következő ciklus elejére -, hogy ezeket a javaslatokat a törvényalkotásban is vegyük figyelembe; ezek mind az önszerveződés, az önkéntesség kérdéseit segítenék, és sok mindent tehetnénk ebben. Ez adott esetben nemcsak a direkt finanszírozás, hanem a törvényeken keresztüli és áttételes segítése ennek a dolognak, de szerintem is kulcskérdés.

Lezsák Sándor beszélt arról a sok anomáliáról, ami a magyar civil világot, és elsősorban az alapítványi világot sújtja a jogszabályok hiánya miatt, éppen az átalakulások tekintetében is. Szerencsére az Igazságügyi Minisztérium már több mint egy éve elkezdte azt a munkát, amely éppen ezeket változatná meg - erről is sokat tárgyaltunk persze a bizottságokban. Elkészült az a javaslat, amit az igazságügy-miniszter asszony be is nyújtott, és a Ház előtt van - ez ezt a kérdést meg fogja oldani, hiszen ha önmagában nem is, de módosító indítványokkal a bent nem lévő részletek is még mind kezelhetők. Ez a társadalmi szervezetek és alapítványok egyes jogszabályainak változása, talán hasonló címet viselő törvényjavaslat, itt van a Ház előtt. A kettő együtt, ha összeér és elkészül, talán így is tud segíteni.

Hogy hány évig visszamenőleg legyen ez a nyilvánosság, ezt módosító indítvánnyal bizonyára érdemes lenne pontosítani. Azt gondolom, a világháló elbírja ezt, tehát ha most elkezdjük, akkor mindig legyen rajta, ne csak az utolsó öt év, hanem mindegyik. Hogy visszamenőleg szükséges-e vagy nem, ebben nem vagyok biztos, de amiatt nincs nagy akadálya ennek, mert amelyik ilyet kapott, mindegyik civil szervezetnek nyilvánosságra kellett hozni, tehát akár ez is belefér a véleményem szerint. Ha van ilyen módosító indítvány, bizonyára megfontolják az előterjesztők ezt a pontosítást.

A Horn Gábor által elmondott dolgok is nagyon fontosak. Látva, hogy a közalapítványok kapcsán megvan ez az egy év lehetőség, és nyilván azt nem akarjuk, hogy ez két évre változzon, és mivel gyakorlatilag úgy működik a civil szféra, ahogy jeleztem is, hogy a kiemelkedően közhasznú - ha már van ilyen kategória, és van - alapítványok, szervezetek és a közalapítványok teljesen hasonló munkát végeznek, és az ombudsmani jelentés is ezt támasztja alá, én magam azt gondolom, ez az egy év a kiemelkedően közhasznú szervezetek esetén nagyon fontos. Én nagyon szeretném, ha ez így maradna, és ezt így fogadnánk el.

Viszont amit ön mondott, az is megfontolandó - és ha ilyen módosító indítvány érkezik, azt gondolom, megfontolás után támogatható -, hogy a közhasznú szervezetek és az ilyen minősítést nem kapottak esetében pedig ez legyen két év. Valóban én is érzek ott egy fontos dilemmát, hogy a helyi, tényleg fontos tevékenységet végző szervezeteknél sem kell már három évet várni, látjuk a gyakorlat alapján, hogy elég lehet a két év is; egyfajta, mondhatom így, kompromisszum is lehet a dologban, és az alapjavaslatunk elvét sem sérti. Remélem, a részletes vita során lesz majd ezen dolgok pontos megvitatására is lehetőségünk.

Köszönöm szépen a véleményeket és a figyelmüket.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Működési támogatásról, egyesületek, alapítványok működési támogatásáról beszélünk. Talán érdemes szóba hozni azt, hogy mi ez.

Ez nem programfinanszírozás, hanem olyan működési célú támogatás, amely a szervezetek szervezeti életét segíti, például a tagokkal való kapcsolattartás költségeit, a postaköltségeket, az adminisztrációs költségeket, a különböző gazdasági típusú, könyvvezetési és egyéb költségeket lehet fedezni ilyen működési támogatásból. Ez egy olyan támogatási forma, amely viszonylag szűk és kis összegben áll rendelkezésére a magyar civil társadalomnak, ezért azt gondoljuk, hogy ez a támogatás nagyon is szükséges, hogy legyen.

Magyarországon a civil szervezetek több forrásból kaphatnak támogatást, a saját bevételen és az adományokon, a gazdasági szférából kapott támogatásokon túl az állam is jelentős, több mint 21 százalékos támogatását adja a civil szervezetek összbevételének. Ennek az állami támogatásnak is többfajta lehetősége van, ezek közül az egyik ez a működési támogatás. Van egy egyszázalékos törvény is, amely szintén hasonló módon működési célokat szolgálhat; vannak, akik azt mondják, hogy erre az Országgyűlés által adott működési támogatásra nincs szükség, hiszen ott van az egyszázalékos törvény és az abból kapható támogatás. Én azt hiszem, hogy ennyire direkt összefüggés a két dolog között nem állítható fel, hiszen az egyszázalékos törvényből kapott támogatások még mindig a lehetséges felajánlásoknak csak a felét érik el, épp ezért, míg az a törvény nem teljesedik ki, a most meglévő működési támogatás sem hagyható el; ha elhagynánk, ez sérthetné, sértené a civil szervezetek működési lehetőségeit, és ez nem lenne helyes az álláspontunk szerint.

A támogatást tehát szükségesnek tartjuk; az a kérdés, hogy milyen formában. Például ez a működési támogatás ebben a formában jusson-e el a szervezetekhez vagy sem? Ez örök vita; én azt hiszem, tekintettel arra, hogy az 1990-es évek eleje óta, 1991-től ez a működési támogatás létezik, több mint tíz éve a parlament határoz erről, nem most van itt az ideje annak, hogy ezen most változtassunk, a választási év előtt.

Azt hiszem, az nagyon fontos eredmény volt már az előző ciklus utolsó évében és a mostani ciklus eddigi minden évében, hogy ezen határozati javaslatot az Országgyűlés nagy többséggel, 80-90 százalékos többséggel fogadta el minden évben. Azt hiszem, ez nagyon fontos volt, hogy immár négy, remélem, ez az ötödik éve, olyan határozat születik erről a támogatásról, amely viszonylag széles támogatást bír a parlamentben különböző politikai erőktől, függetlenül kormánypárti vagy ellenzéki egyéb magatartásoktól. Nagyon fontos dolog ez, ezt meg tudtuk teremteni most már több éve. Azt hiszem, ez jó alap arra, hogy továbbgondoljuk egy következő ciklusban, milyen legyen az elosztás metodikája, de nem ez az időszak alkalmas erre véleményem szerint.

Azt hiszem, azt mindenképpen érdemes tudnia a tisztelt Háznak, hogy milyen szervezetek kaphatnak támogatást ebből az alapból; ez is változás az előző évekhez képest. Nemcsak a széles támogatottság teremtődött meg, hanem szélesedett a támogatások elérhetősége is abban a tekintetben, hogy a korábbi évekhez képest az idén már egészen biztos, talán az előző évben is működött már ez, helyi kisugárzással rendelkező szervezetek is kaphattak ilyen működési támogatást. Azt tartjuk, nagyon fontos az, hogy a helyben működő szervezetek igenis kaphassanak ebből a támogatásból, mert Magyarországon még nem működik olyan erővel a civil szervezeti világ, hogy mindenkit hitelesen képviselő ernyőszervezetei legyenek, és még nem megoldható egyelőre, hogy az ernyőszervezeteken keresztül kapják meg ezt a működési támogatást más szervezetek.

Fontos, hogy működési lehetőséget biztosítsunk, lehetőleg évről évre, adott esetben helyi szervezeteknek, helyi kisugárzással rendelkező szervezeteknek is, és így majd ezek a szervezetek, mivel tudtak működni, eldöntik, hogy milyen ernyőszervezeteket hoznak létre, ezzel biztosítjuk a szerves fejlődését is a magyar civil társadalomnak. Ezért azt gondoljuk, nagyon fontos, hogy szélesítettük a támogatotti kört, és ahogy hallhattuk itt is, immár több mint 1700 szervezet szerepel a kedvezményezettek között. Természetesen erre lehet azt mondani, hogy elaprózott így a támogatás; véleményem szerint nem, mert egy kisebb vagy egy nagyobb szervezetnél is a működési költség tekintetében van egy általános szint; egyformán bankköltségek, egyformán könyvvezetési költségek, postaköltségek, sokszorosítási költségek léteznek minden szervezetnél. Tehát azt hiszem, hogy egy egészen kis szervezetnek is legalább százezer forintos nagyságrendű működési költsége van, és egy tízszer akkora szervezetnek nem feltétlenül tízszer akkora a működésiköltség-igénye. Tehát ebben a tekintetben sokkal fontosabb az, hogy létező szervezetek folyamatos és létező működési támogatást kapjanak.

A bizottságunk az előző évekhez hasonlóan ebben az évben is eldöntötte, hogy milyen tárgyalási menetben és milyen metodikával alakítja ki ezt a határozati javaslatot. Az előző években bevált módszert folytattuk most is: albizottságok jöttek létre témák szerint, és paritásos albizottságok, azaz ugyanannyi kormánypárti és ellenzéki képviselő dolgozhatott ezekben az albizottságokban, és a bizottság mellett végzett szakértői munkát is úgy végeztük, hogy a szakértőket is paritásos alapon hozhatták szóba, jelölhették ellenzéki és kormánypárti képviselők. Azt hiszem, ez bevált korábban, most is alapvetően jól működött.

A támogatási javaslat, amely elkészült, itt van előttünk, immár némi változtatással is.

(16.50)

Azért volt szükség az eredeti álláspontok megváltoztatására, mert egy javaslat az összefüggéseiben nyilván bonyolult, de mindig javítható valamilyen formában. Ennél a javaslatnál is az elbírálás menetében az történt, hogy voltak olyan pályázatok, amelyek kapcsán felmerült a kérdés, hogy formailag megfelelők-e, támogathatók-e vagy sem. A bizottsági ülésen, amelyen erről beszéltünk, volt szándék arra, hogy a bizottság szerint formailag nem megfelelő pályázatokat ne is hozzuk szóba támogatottként. Az SZDSZ képviselője javasolta, hogy ilyen döntést ne hozzunk - nem hoztunk ilyen döntést. A bizottság készített egy javaslatsort, és ebben a javaslatsorban a támogatott szervezetek közé többek szerint olyan szervezetek is kerültek, amelyeknél felmerült, hogy vajon majd célba ér-e a támogatás vagy sem.

Ezzel kapcsolatban alakult ki véleménykülönbség a bizottság egyik tagja és a bizottság többi tagja között, bár ez a véleménykülönbség az előző évben is fennállt más témákban; éppen Zuschlag János képviselő úr mondta el ezzel kapcsolatosan szemléletesen a véleményét a költségvetési és pénzügyi bizottság előtt, ezt nem idézném, de a jegyzőkönyvet szívesen ajánlom mindenki figyelmébe. A lényeg az, hogy felmerült ez a véleménykülönbség, mégpedig: ha vannak olyan szervezetek, amelyek például nem nyújtották be a bankszámla-igazolásukat, kaphatnak-e támogatást vagy sem, ilyen volt például a Magyar Reformátusok Világszövetsége, de sorolhatnám, több ilyen volt. Ezek egy részével kapcsolatban fogalmazódtak meg módosító indítványok, más részével kapcsolatban nem.

Nem volt feltétlenül következetes mindenki, aki módosító indítványokat nyújtott be. Mi a magunk részéről azt gondoltuk, hogy valóban át kell tekinteni a pályázók körét formai tekintetben is, mégpedig arra figyelemmel, hogy ezek a támogatások majd célba érnek-e vagy sem, ha szavazunk róluk. Mi méltányos és megengedő álláspontot képviseltünk, azt mondtuk, hogy ha egy szervezet tavaly pályázott, nyert, és célba ért az összeg, akkor nyilvánvalóan elfogadhatóak a tavalyi igazolások, a tavalyi dokumentáció, a tavalyi végzés, a tavalyi bankszámlamásolat - ezek mind nagyon fontos szempontok voltak a bizottsági döntésünknél, hiszen ezek létező és működő szervezetek voltak. Egyébként ez a véleménykülönbség jó, ha az összes támogatott szervezet összesen 5 százalékát érintette - felhívom a figyelmet arra, hogy 5 százalékát. Itt több mint 1700 szervezet kapott támogatást, és néhány szervezettel kapcsolatosan voltak ilyen felvetések.

Én, ismerve az elvégzett szakértői munkát és a bizottság munkáját, jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe ezt a határozati javaslatot, az így megfogalmazódott és a költségvetési bizottság által is elfogadott módosító javaslatokkal. A bizottságunk a munkát elvégezte; azt hiszem, minden szakértő kollégát nagy köszönet illet azért, hogy ebben a munkában olyan alaposan, ahogy ebben részt vett, segítette a parlament munkáját is.

A Fidesz-frakció pedig ezt a határozati javaslatot támogatja, hiszen ez teljesen hasonló a tavalyihoz - erre is nagyon figyeltünk, hogy ne legyen most felesleges politikai vita a választások előtt ebben a tárgykörben. Azt hiszem, ez a határozati javaslat erre nagyon alkalmas, és kérem a tisztelt Házat, hogy majd támogassa is ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)