Felszólalás adatai

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Paszternák László mondókájához szeretnék hozzászólni. Tudom természetesen, hogy a szakszervezethez tartozó munkavállalók nagyobbik része leginkább az állami szektorban, a versenyszférában pedig inkább a nagyobb vállalatoknál helyezkedik el; amit én próbáltam érzékeltetni, hogy az üzemi tanácsoknak hol lehet szerepe, az nyilván tipikusan a kis- és esetleg a középvállalkozásoknál van.

Még egy dolgot szeretnék megjegyezni a mostani vitával kapcsolatban. Van egy olyan érzésem, mintha a vitában úgy tűnne, hogy a munkaadók, munkavállalók között valami alapvető és kibékíthetetlen ellentét lenne. Úgy gondolom, hogy ez a mai kor már nem igazán igazolja ezeket a dolgokat. Egy-egy cég csak úgy mehet jól, ha a munkaadók és a munkavállalók kölcsönösen elégedettek egymással. Elég ritka manapság is már az a szituáció, amikor a galád munkaadó és a galamblelkű munkavállaló, vagy a vajszívű munkaadó és a link munkavállaló szituáció áll fenn. Úgy gondolom, hogy azok a cégek mennek igazán jól, ahol egyensúly van, és kölcsönösen jó viszonyok vannak a munkavállalók és munkáltatók között. Ahol ez így van, úgy gondolom, ott mind a két fél belátja, hogy a békés egymás mellett élés és a két fél érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása mind a két fél érdeke.

Balczó képviselő úrhoz szeretnék még annyiban kapcsolódni, hogy a magyar munkavállalóval valóban sok olyan dolgot meg lehet tenni, amit egy nyugat-európai vagy egy német szakmunkással nem lehet. De sajnálatos módon ezek a munkavállalók ilyen módon szocializálódtak, tehát valószínűleg ezeket a dolgokat tíz vagy húsz évvel ezelőtt is meg lehetett velük tenni.

Köszönöm szépen.

(22.10)