Felszólalás adatai

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sándor László retorikájával nehéz lesz versenyre kelni, nem is próbálkozom vele. Más oldalról szeretném megközelíteni az előttünk fekvő módosító csomagot.

Mindenekelőtt szeretném köszönteni Borsik urat a szakszervezetek képviseletében a páholyban. (Derültség az MSZP soraiban. - Borsik János bólint.)

Kezdem az elején, és úgy fogom elmondani a mondókámat, hogy azokat a pontokat próbálom kiemelni a törvénytervezetből, amelyek az én számomra szimpatikusak voltak. Az én számomra az első szimpatikus kérdés a 2. § (2) bekezdésében található, és úgy szól, hogy ahol a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet nincs, a munkáltató és az üzemi tanács a 30. § a) pontjában meghatározott kérdéseket üzemi megállapodásban szabályozhatja.

Mit is jelent ez a dolog? Úgy gondolom, hogy aki ismeri a mai magyar valóságot, tudja, hogy szervezett munkavállalók elsősorban az állami szférában, az igazán nagy vállalatoknál találhatók. A kis- és középvállalkozásoknál jellemző az a helyzet, hogy nem működnek szakszervezetek. Nekem őszinte örömömre szolgál az, hogy azokon a helyeken, ahol szakszervezet nem működik, ez idáig még nem szerveződött meg, ott is lehetőségük van a munkavállalóknak arra, hogy kollektív szerződésben rögzíthessék jogaikat. Tudom, hogy az üzemi tanácsoknak nem ez az elsődleges feladatuk, mégis azt gondolom, hogy ha az üzemméreteket nézzük, és egy kicsit elszakadunk az osztályharcos ideológiától, akkor ez a lehetőség olyan viszonyokat teremthet egy kis- és középvállalkozásnál, ami tükrözi azt az állapotot, amely szerint manapság a munkavállaló és a munkaadó nem egymás ellensége, ellenfele, hanem nagyon is fontos szövetségese.

Tudniillik ezeknél a kisvállalkozásoknál a tulajdonos, a menedzsment - úgymond a főnökség -, illetve a munkavállaló nagyon szorosan kell hogy együttműködjön ahhoz, hogy a vállalkozás igazán jól működhessen. Úgy gondolom tehát, hogy mindenképpen pozitív az, hogy az üzemi tanácsok lehetőséget kapnak arra, hogy a munkavállalók érdekeit kollektív szerződésben rögzíthessék.

A következő kérdéskör, amivel szeretnék foglalkozni - és már a bizottságban is szót váltottunk erről -, a leltárfelelősség kérdése. Nem akarok megint történelmi példákkal előhozakodni, de St. Gallen óta tudják rólunk - és a legutóbbi História-számban is benne foglaltatik ez -, hogy nem arról vagyunk híresek a világban, hogy a tulajdon túlságosan szent lenne nálunk. Szent László és Kálmán törvényeire kellene utalnom és a kedvenc példámra, amit már a bizottsági ülésen is elmondtam; Illyés Gyula: A puszták népe óta tudjuk, hogy az uraságtól, kvázi a munkáltatótól való lopás majdhogynem nemzeti sport számba ment a '30-as években. Azt gondolom, hogy az elmúlt néhány év és a rendszerváltás tulajdoni átrendeződései sem igazán erősítették meg a tulajdon szentségét sokak szemében.

Ezért a leltárfelelősség szabályozása és bizonyos szempontból a szigorítás számomra megint csak olyan dolog, ami kedvező ebben a módosító csomagban, holott tudom, hogy vannak helyek, ahol ez igen-igen nehezen megvalósítható, és itt a kereskedelemről kell megemlékezni, ahol, tudjuk, alapvetően az értékek eltulajdonításában a kedves vásárlók és olykor-olykor az üzletek alkalmazottai jeleskednek. Úgy gondolom, hogy a munkavállaló kiszolgáltatottságát... - azonban az a dolog, amely a törvénytervezetben is benne foglaltatik, és a tulajdonos, illetve a munkáltatónak a biztonságos őrzésre vonatkozó kötelmeit tartalmazza, biztosítékot nyújt.

A harmadik rész, amiről szeretnék néhány szót szólni, a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések körébe tartozik. Ami nekem szimpatikus ebben az előterjesztésben, az az összeférhetetlenség kérdése. Azt hiszem, hogy mindenki nagyon sok elrettentő példát tudna arra mondani, hogy a rendszerváltás idején - illetve napjainkig is - hogyan mentek tönkre állami vállalatok, vállalkozások annak révén, hogy a tulajdonosaik a megrendeléseket, a piacokat egyszerűen a baráti körnek, ismerősöknek, rokonoknak játszották át. Úgy gondolom, hogy erre a problémára valamelyest gyógyír lehet ez a törvénytervezet, bár a tisztesség olyan kategória, amit - úgy gondolom - törvényekkel szabályozni nem lehet, tehát lehetne még szigorítani ezen a dolgon. Köztudott, hogy a Fidesz mindig a szigorú összeférhetetlenségi szituációk híve volt. Úgy gondolom, hogy ez ebben az esetben is indokolt.

Összefoglalva: azt gondolom, hogy a munkavállalók oldaláról ez a törvényjavaslat nem elvetendő dolog. Alapvetően - és itt elsősorban a 2. §-ban foglaltakra gondolok - az ő érdekeiket szolgálja, úgyhogy javaslom a tisztelt Háznak elfogadásra.

Köszönöm szépen.