Felszólalás adatai

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A szabaddemokraták véleménye szerint ez a több száz oldalas, igazán terjedelmes beszámoló a magyar monetáris politikáról és a magyar gazdaságpolitikáról megérdemli a Nemzeti Bank apparátusának dicséretét, mert ilyen alapos, részletekre törő és a részleteket jól megmagyarázó gazdasági beszámolót a '97-es esztendő történetéről eddig nem forgathattunk a kezünkben. Megjegyzem, hogy ha valaki figyelmesen megnézi, s nem is kell még a több száz oldalt végigolvasnia, hogy csak a fedőlapot kell elolvasnia, akkor észrevehette, hogy '98 júniusában került elkészítésre ez a beszámoló, nyilván akkor került beterjesztésre is, tehát semmiképpen nem a Nemzeti Bank, hanem az Országgyűlés vezetésének a hibája, ha valaki hibának kívánja fölróni, hogy csak '99 februárjában kerül sor erre a vitára. '98 júniusától máig nem kevés ülése volt a Háznak, nem kevés alkalma lett volna ennek a kérdésnek a megvitatására, és nyilvánvaló, előnyösebb lett volna, hogyha ez akkor megtörténik.

A második ilyen kérdés, amit föl szeretnék vetni, mielőtt az érdemi kérdésekre térek, az az, hogy Rogán képviselő úr véleménye szerint túl nehéz és nehezen olvasható, de dicséretes, amit a gazdaság egészéről ír ez a jelentés, a törvényeknek megfelel, de nem elégséges, amit a Nemzeti Bank sajátos monetáris politikai tevékenységéről, sajátos banki tevékenységéről tesz.

Ezzel kapcsolatosan két megjegyzésem is van. Úgy ítélem meg, hogy az az ön által kétszer 25 oldalnak jellemzett anyag is meghaladja, sajnálatos módon, azt a terjedelmet, amit a közel 400 fős képviselőtestület ebben a Házban képes megvitatni, elolvasni és megérteni, nem beszélve arról, hogy ez a másik 300 oldal, amely a gazdaság egészéről szól, az olyan szervesen összefügg a monetáris politika kérdéseivel, hogy egyáltalában nem lehet fölöslegesnek minősíteni.

A kérdés megoldása, hogy a Ház foglalkozzon alaposabban a Nemzeti Bank belső ügyeivel, jogos követelés. És azok a képviselőtársaim, akik az előző két ciklusban képviselők voltak, és részt vettek a gazdasági bizottság munkájában, például Latorcai úr, aki itt ül velem most szemben, állíthatják, hogy mi a gazdasági bizottságban a monetáris politika kérdéseit és a monetáris politikáról szóló jelentést nagyon alaposan, részletekbe menően és bizalmas információkra is kiterjedően megtárgyaltuk, és ennek hatására és ennek ismeretében hoztunk határozati javaslatokat, amelyeket valóban a Ház gyakran nem tűzött napirendre, és én ezt súlyos hibának tekintettem abban az időszakban is.

Amit mondani szeretnék, az talán meg is egyezik azzal, amit a Fidesz a Ház munkamódszeréről képvisel. Nevezetesen az, hogy a bizottsági munkának a súlyát és jelentőségét növelni kell, mert vannak olyan kérdések, szakmai kérdések, amelyeket csak ott lehet elég részletességgel megtárgyalni, és vannak olyan kérdések, amelyeket a dolog bizalmi jellegénél fogva a teljes nyilvánosság előtt nem lehet a részleteiben tárgyalni. Ott azonban meg lehet tárgyalni, meg kell tárgyalni, ott kell határozatot hozni, és a határozat lényeges elemeit kell a plenáris ülés nyilvánossága elé hozni és újból megvitatni. Ilyen munkamódszerrel az a probléma, amit fölvetett, jól kezelhető és kezelhető. A felügyelőbizottság munkája, a parlamenti, pénzügyi kérdésekkel, gazdasági kérdésekkel foglalkozó bizottságok munkája és a plenáris ülés együttese tökéletes ellenőrzést tud gyakorolni a független Nemzeti Bank fölött, és célszerű is, hogyha ez a munka a jelenleginél intenzívebben folyna. Véleményem szerint ezzel a Nemzeti Bank vezetése is teljes mértékben egyetért.

Meg szeretném még azt is jegyezni ebben a kérdésben, hogy nem ez az egyedüli olyan probléma, ahol egy állami intézmény, parlament ellenőrzése alatt álló állami intézmény helyzetének, gazdálkodási kérdéseinek a részleteiről is jó lenne, ha a tisztelt Ház információkkal rendelkezne. Például: hogyan működik a kancellária, hogyan működnek a minisztériumok, csináltak-e olyan megtakarítási programot, végrehajtottak-e olyan megtakarítási programot, mint amiről Surányi György elnök úr itt beszámol? Az én információim szerint nem csinált ilyent, és ezekről a tisztelt Ház olyan mértékben sem tárgyalt, mint az elmúlt évek során a Nemzeti Bank belső pénzügyi kérdéseiről. Célszerű, ha a Nemzeti Bank ilyen típusú belső gazdálkodási politikájáról informálva vagyunk, annak az ellenőrzésével foglalkozunk, de célszerű, ha ez ennél szélesebb körben az egész államháztartási intézményrendszerre kiterjedően is megvalósul.

(16.20)

Rátérve most már a jelentésre: ez a többszáz oldalas jelentés valóban arról számol be, hogy 1997 a magyar gazdaság posztkommunista átalakulásában, rendszerváltási időszakában az első átütő siker éve volt. Mind a gazdasági növekedés, mind az egyensúlyi feltételek megteremtése szempontjából olyan eredményeket értünk el, amelyekre nem volt példa korábban, és amelyekre ma is büszkék lehetünk. Ha ez igaz - és ezzel kapcsolatosan eddig még sem a bizottsági, sem a plenáris üléseken nem merült föl ellenvetés -, akkor ebből következtetéseket kell levonni a '95-96-os esztendő restrikciós intézkedéseire vonatkozólag is, mert nem lehet a '97-es év sikerét az előző évek gazdaságpolitikájától függetlenül szemlélni.

Nagyon felhívom a kormánypárti képviselők figyelmét, hogy azok az állítások, amelyeket a '95-96-os esztendőkről naponta megeresztenek, az itt leírt, általuk elfogadott jelentéssel ellentmondásban vannak, és ez nehezíti a magyar gazdaság problémáinak tárgyalását, és különösen azt, hogy a parlamenti tárgyalások eredményeképpen a magyar társadalom arról értesüljön, hogy milyen feltételek között él, és mi várható. Ez a fölvilágosító munka legalább olyan fontos, mint az érdemi elemző és ellenőrző munka, ezért úgy vélem, hogy ez a megjegyzés figyelmet érdemel.

Dicséretesnek tartom, hogy a Nemzeti Bank - élve a függetlenség jogával - a fiskális politikára, a költségvetési politikára is kiható monetáris szigor politikáját folytatta az elmúlt években, és az a véleményem, hogy célszerű, ha ennek a pozitív értékelésnek együttesen - képviselőként és frakcióként - hangot adunk, mert tudnunk kell, hogy csak az ilyen politika vezethet olyan eredményre, hogy ebből a nagyon súlyos gazdasági visszaesésből, amelynek mindnyájan szenvedő alanyai vagyunk, kikászálódjunk.

A Nemzeti Bank több olyan problémát, feladatot örökölt, ami a korábbi nemzeti banki státusából adódott. Nevezetesen abból a státusából, amikor a Nemzeti Bank nemcsak a központi banki funkcióit látta el, hanem üzleti banki tevékenységet is folytatott.

Az egyik ilyen - '97-ben már leépült - feladata volt a magyar adósságállomány kezelése. Meggyőződésem, hogy a jelentésben leírt és részletesen elemzett állítás igaz, nevezetesen, hogy a hátrányok, melyekről beszélnek, nem tényleges hátrányok, hanem a korábbi időszakban nem kimutatott terhek felszínre kerülésével kapcsolatosak, és a tényleges terhek az átalakulás folyamán, ahogy a jelentés is leszögezi, nem változtak. Az adósságállomány csökkenése ugyanakkor a terhek mértékét, sőt a terhek relatív nagyságát, a kamatláb nagyságát is kedvezően befolyásolta.

A másik ilyen ügy az itt már kétszer említett ausztriai banktevékenység, ahol '97-ben veszteségek érték a Nemzeti Bankot. Minden olyan bank, amely a korábbi Nemzeti Banktól gyakorlati gazdasági tevékenységeket örökölt, jelentős nehézségekkel kellett hogy szembenézzen, mert a megörökölt hitelállomány, a megörökölt finanszírozási tevékenység a változó feltételek között az esetek nem kis részében veszteségessé vált, ha eredetileg nem is volt veszteséges.

Ezeknek a veszteségeknek a minimalizálására törekedett a Nemzeti Bank, de még nem sikerült mindent elintéznie. Mi, szabaddemokraták, teljesen egyetértünk azzal, hogy az ilyen típusú bankári - és nem központi banki - tevékenységeket a Nemzeti Banknak le kell építenie, minél gyorsabban kell leépítenie, és remélem, hogy a következő hónapok, év ebben a vonatkozásban a sikeres befejezés időszaka lesz.

Említettem már, de újra meg szeretném említeni, hogy nagyon fontosnak és egyedülállónak tartom azt a belső adminisztratív politikai változtatást, amit a Nemzeti Bank folytatott, és aminek a részletei a jelentésben ugyancsak le vannak írva. Egy olyan nagy feladatokat vállaló központi szervről van szó, amely mindent megtett annak érdekében, hogy a költségei kevesebbek legyenek, csökkenjenek, és racionálisan folytatódjon a tevékenysége.

Ezek után már csak egy gondolatot szeretnék elmondani. Nevezetesen azt, hogy a '97-es esztendőről szóló jelentés milyen ötleteket, javaslatokat sugall az 1999. évi helyzetre vonatkozólag. 1997 az az év volt, amikor a magyar stabilizáció meghozta az eredményeit, és amikor a magyar stabilizáció szempontjából nagyon kedvező világpiaci helyzet is volt. A világpiac növekedett, a világ befektetési hajlandósága - többek között a Magyarországra irányuló befektetési hajlandósága - növekedett, a magyar megtakarítások is növekedtek, és mindez együttesen a stabilizáció és a tartós stabil növekedés feltételeit teremtette meg.

A kérdés, amivel '99-ben szembe kell néznünk, hogy mi maradt meg ebből, mi az, amire építhetünk. Teljesen egyetértek azzal, hogy a restrikció, a visszaszívás, a fájdalmas politika időszaka remélhetőleg befejeződött, és most már nem a bérek, a nyugdíjak csökkentésével, a közszolgáltatásra rendelkezésre álló eszközök csökkentésével kell együtt élnünk, olyan feltételek között, amikor az állampolgár helyzete romlik a gazdaságban, hanem olyanok között, amikor az állampolgár helyzete javul. Amire azonban számítanunk kell, hogy az állampolgár nyugalma nemcsak jövedelmeinek a növekedését követeli meg, hanem a folyamatok stabilitását is.

A világgazdasági helyzet veszélyessé vált. Nem akarok a részletekbe belemenni, hogy a japán visszaesés, az ázsiai problémák, a dél-amerikai problémák, az orosz válság hogyan hatnak a magyar gazdaságra, de nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy a nehézségeknek, feszültségeknek ez az együttese lényeges változást jelent a '97-es helyzethez képest, ami óvatosságra kell hogy fölhívja a figyelmet.

Ezzel összefüggésben azt is mondani szeretném, hogy a '97-es esztendő - mint ahogy az esztendők egész sora, egészen '99-ig - az exportvezérelt növekedés feltételeinek volt kedvező. A jelenlegi helyzetben, amikor a világgazdasági konjunktúra nem alakul úgy, és az exportnövekedés csúcsütemeit értük el az elmúlt években, sajnos, azzal kell számolnunk, hogy nem lesz tovább exportvezérelt növekedés Magyarországon. És ez veszélyes helyzet, mert a beruházások színvonala ugyan nem alacsony az országban, de még nagyon messze van attól, hogy elég beruházási eszköz álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a magyar kapacitások nem jelentéktelen része, a ma vergődő kapacitások nagyon nagy része átalakuljon hatékony gazdasággá.

(16.30)

Márpedig enélkül a '99-es és a 2000-es esztendő nem lehet hasonló módon sikeres, mint amilyen a '97-es volt!

Mindez véleményem szerint arra ösztönöz, hogy különös figyelmet fordítsunk mind a fiskális, mind a monetáris politikára. Ha egyet is érthetek azzal, amit Járai miniszter úr mondott nem olyan régen ezen vita keretében, hogy nem kell még változtatni, mindenesetre gondolkodni kell; nagy figyelemmel kell kísérni a folyamatokat, mert itt veszélyes folyamatok vannak, amelyeknek nem lényegtelen előrejelzése, hogy a fizetési mérleg alakulása lényegesen rosszabb, mint az előző hónapokban, hogy a deficitek alakulása sok feszültséget takar, a költségvetési kiadások visszafogása és a bevételek tervezett üteme nem nyújt kellő biztonságot ahhoz, hogy a '99. esztendőt olyan nyugodtan éljük végig, és olyan sikeresnek nevezhessük, mint amilyen a '97-es volt.

Arra kérem az illetékeseket, hogy amikor visszamenőleg a monetáris politikával foglalkoznak, akkor ezekre az akut kérdésekre is fordítsanak figyelmet, s gondolkozzanak a megoldás útjáról!

Köszönöm figyelmüket. Az elmondottak jegyében - a szabaddemokraták véleményét közölve - a jelentést elfogadásra javasoljuk. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)