Felszólalás adatai

IFJ. HEGEDŰS LORÁNT, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A szervezett bűnözés elleni koordinációs központról szóló törvényjavaslat ismételten ráirányítja a figyelmünket az úgynevezett rendszerváltás nagy fekete árnyoldalára, amely rendszerváltás tizedik évfordulóján a kormányzat is és ellenzéke is rózsaszínű ködképeket eregetett, de ekkor nem kívánt szólni - nehogy megrontsa az ünnepi pillanatot - arról, ami a magyar hétköznapok része.

Elhangzott itt az MSZP és az SZDSZ részéről: a kormánynak célja felmutatni azt, hogy újabb frontot nyit a szervezett bűnözés ellen. Minden bizonnyal így van ez, de ebből az is következik, hogy az MSZP-SZDSZ-nek nem célja, hogy a kormányzat mindezt fel tudja mutatni, hiszen gulyás nélküli kommunizmusuknak a retorikája volt '94-ben annak a ténynek a hangsúlyozása, hogyan esett egybe a szervezett bűnözés térnyerése a kommunizmus leváltásával, az úgynevezett rendszerváltással.

Feltehetjük a kérdést, szükségszerű volt-e az, hogy a rendszerváltás tíz évében ilyen mértékűre növekedjen a bűnözés, azon belül a szervezett bűnözés hazánkban. Azt kell mondanunk erre, hogy nem. Bárcsak arról beszélhetnénk a szervezett bűnözés kapcsán, hogy kompországból tranzitország lettünk! Egyetértek természetesen kormánypárti képviselőtársammal abban, hogy ez súlyos gond, és erre meg kell adni a megfelelő választ. De itt a szervezett bűnözés megtelepedéséről is szó van, nem csak arról, hogy keresztülpántlikázik az ország testén. Mégpedig külföldi, etnikai megalapozottságú maffiák térnyeréséről van elsőrendűen szó. S állíthatja erről Gál Zoltán képviselőtársam, hogy ennek említése is alkalmas az idegengyűlölet szítására, teljesen mindegy, hogy ő milyen jelzéseket aggat ennek kapcsán - természetesen elsőrendűen - miránk, a tény attól még tény marad.

Struccpolitikusok nem lehetünk, szembesülnünk kell a valósággal, amivel egyébként szembesül a társadalom a tömegtájékoztatásból is, amely ugyan bennünket negatív jelzőkkel illet, mégis ő is szól kínai, grúz, ukrán, orosz maffiákról, egyetlenegy nemzetiségi vonatkozást természetesen nem említve, amelyet említeni nem is lehet anélkül, hogy Magyarországon valaki politikai öngyilkosságot ne kövessen el. Ellenben erről is pontosan tud a magyar társadalom. Ezt az életérzést fogalmazta meg - ugyan teljesen más vonatkozás szerint, de mégis, a mostani életérzésünket tökéletesen kifejezve - Ady Endre, amikor azt mondta: "Minden semmirevalónak, / ... /" - az etnikumokat nem sorolom fel, meg lehet nézni az Ady-összesben - "Grádics adatott: / Itt alant már csak egyedül / Maradok. / Sürög a vad, magyar élet, / Még a némák is beszélnek / S uccám ellepik / S bárki taknyost egy bősz iram / Fölrepít. / Seregesen senkik jönnek, / Megrabolnak, elköszönnek / Gúnnyal, szabadon. / Mi bennem gyűlt, mindenkié / A vagyon. / Mind a szépet, amit hoztam / S ami új, nagy, átkozottan / Sok, pazar ige: / Úri, léha nullák raja / Söpri be."

(14.10)

Fel kell lépni a "seregesen senkik" ellen, akik megpróbálják megfosztani a magyart az élet továbbadásának lehetőségétől is, és erre nézve a jelenlegi törvényjavaslat feltétlenül hatékony módszert kínál, noha, tegyük hozzá, hogy enélkül is már a korábbiakban hathatós intézkedéseket lehetett volna tenni, hiszen nem hisszük azt, hogy akár a belügyi apparátus, akár a nemzetbiztonság nem tudná, hogy elsőrenden kik azok, akik ezekhez a csoportokhoz tartoznak. Például kik szorongatják - csak egyetlenegy példát említek - Nyíregyháza lakosainak többségét grúzmaffiatagként?

Felül kell vizsgálni éppen ezért, amellett, hogy támogatjuk természetesen ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, a letelepedési és munkavállalási engedélyezési gyakorlatot a Belügyminisztériumban, hiszen lehetetlen, hogy a kínai tőkeerős vállalkozó maffiatagként minden további nélkül egyik pillanatról a másikra megkapja ezeket az engedélyeket, miközben a határon túli kárpátaljai magyart, akit az árvíz vert ki otthonából, és esetleg éppen ezért kénytelen feketén itt munkát vállalni, ha erre rájönnek, három évre tiltják ki az anyaországból. Ez az az állapot, amely mélyen sérti a magyar társadalom igazságérzetét. És igenis lehetőség van adminisztratív eszközökkel is fellépni ezen maffiákkal szemben, hogy ennek a koordinációs központnak minél kevesebb munkája legyen, és minél kevesebbet kelljen koordinálnia az adott adatok területén és feltérképeznie az egyes maffiákat.

Ami a koordinálás kérdését illeti, felmerült a nemzetbiztonsági bizottságban is az a kérdés, hogy a koordinálás lehetőséget ad-e az egyes bűnüldözési csoportok közötti súlyozásra, bizonyos bűncselekményeknek az előnyben részesítésére a felderítést, az ellenük történő fellépést illetően, más bűncselekményeknek, illetve bűnelkövető csoportoknak a háttérbe szorítása szerint. Úgy véljük, hogy az egyoldalúságokat feltétlenül el kell kerülni, de nyilvánvalóan a működési rend szükségessé tesz bizonyos súlyozást, és ez az államhatalom legalapvetőbb érdeke. Nem hisszük, hogy ez olyan problémát jelentene, ami ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását lehetetlenné tenné.

Fel kell hívnunk ugyanakkor a figyelmet arra, hogy veszélyt jelenthet az információ-visszatartás lehetősége a koordinálásban részt vevő szervek között, melyre nézve csak azt tudjuk mondani, hogy a koordinálást felügyelő belügyminiszternek lesz igen jelentős felelőssége a tekintetben, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje, nem történik-e egy-egy közreműködő szerv részéről nem pusztán egy-egy információ visszatartása, hiszen ennek a kiderítése is igen nehéz, hanem esetleg folyamatos és tendenciózus visszatartás.

A koordinálás mellett - hangsúlyozták az MSZP-s, SZDSZ-es képviselők: tulajdonképpen helyette - szükség lenne az adott tíz szervezetnél a bűnmegelőzési-bűnüldözési tevékenység javítására. Meglátásunk szerint ez a koordinálás éppen ezt a bűnmegelőzési-bűnüldözési tevékenységet segíti, illetőleg javítja az adott szerveknél, de ez nem zárja ki azt, hogy minden egyes szervnél a saját területén a megfelelő lépéseket megtegye, hogy a koordinálás mellett is sokkal hatékonyabban végezze ezt a feladatot. Hogyha csak egyetlenegy részt vevő szervezetre gondolunk: a rendőrségre, meg kell állapítanunk, hogy ha a magyar rendőrség ugyanolyan energiát fordítana az adott szervezett bűnözői csoportok leleplezésére, az ellenük történő fellépésre és bizonyos, közbiztonsági szempontból kényes területek felügyeletére, mint amilyen hangsúlyt helyez többek között a közúti kihágások ellenőrzésére, illetve megbüntetésére, akkor egészen bizonyos, hogy jelentősebb eredményeket érhettek volna el az elmúlt években.

Felmerült a nemzetbiztonsági bizottságban az MSZP-s képviselő részéről az úgynevezett hatalmi koncentráció vádja, az, hogy tulajdonképpen minden hatalom álma egy ilyen szervezetnek a létrehozása. Érdekes, hogy a volt totalitárius államhatalom állampártjának jogutódja és képviselője részéről hangzik el egy ilyen felszólalás. Nem vitatom a jogot, hogy mindezt természetesen megteheti, csak annyit ajánlanék a figyelmébe, hogy nem minden hatalom feltétlenül öncélú hatalom, és nem minden hatalom feltétlenül olyan hatalom, amelyik életellenes és társadalomellenes érdekeket képvisel. És ugyan messze van ez a törvényjavaslat a hatalmi koncentrációtól, de ha abba az irányba mutatna is, úgy vélem, hogy feltétlenül támogatandó, mert ha a szervezett bűnözéssel szemben az államhatalom hatalmát koncentrálja, azt mindenképpen támogatnunk kell, és akkor nem demokráciát kell követelnünk és kiáltanunk, hiszen éppen a demokrácia védelme érdekében történik a hatalmi koncentráció.

Döntő jelentőségű kérdés az adatkezelés, az adatvédelem problémája. Itt erről már volt szó. A törvényjavaslat a legrészletesebben jellegéből kifolyólag is ezzel foglalkozik, és nemcsak részletesen, hanem tartalmilag mindenképpen szakszerűen és kielégítő módon.

Ezzel kapcsolatosan a kialakult polémiával összefüggésben a MIÉP álláspontja tömören annyi, hogy a szélsőséges individualizmus vagy éppen a magyar nemzeti érdekkel szemben álló, a másság érdekeit képviselő kollektivizmus gyakran ürügyként él adatvédelmi kifogásokkal. Nem lehet a szélsőséges individualizmus vagy a magyar nemzeti érdekkel szemben álló, a másság érdekeit képviselő kollektivizmus oltárán feláldozni a magyar nemzeti érdeket. Ez vonatkozik erre a törvényjavaslatra is és számos más kifogásra, vonatkozik ez az adatvédelmi biztos tevékenységének kritikai bírálatára. Itt döntő jelentőségű szemléletváltásra van szükség a magyar politikai életben, éppen az elmaradt rendszerváltás végrehajtása érdekében.

Ami a pénzügyi kérdésekre vonatkozik: mi úgy véljük, hogy kár krokodilkönnyeket hullatni a 613 millió forintért. Nagyon takarékos ez a költségvetés. Ezzel kapcsolatosan csak annyit, hogy szerintünk - nem hiszem, hogy ez túlzott idealizmus, reméljük, később beigazolódik - egy-két bűnszövetkezet leleplezése valószínű pótolni fogja ezt a költségvetési összeget. Reméljük, hogy így lesz.

Ami a feladatmegjelölést illeti, beszél a törvény adatgyűjtésről, és itt hangsúlyozom, hogy nem az ügynökök adatainak a gyűjtéséről, hanem az ügynökök által szolgáltatott adatok gyűjtéséről, párhuzamosságok kiküszöböléséről, információszolgáltatásról, adattovábbításról, hatáskör szerint az egyes szerveknek felderítési-nyomozási cselekményekre, intézkedésre történő javaslattételről, döntően az összefüggések feltérképezéséről, hiszen ez egy lényegi feladat, hogy ne álljon elő az a helyzet, amiben él tulajdonképpen a magyar társadalom - ezek a szervek is sokszor a fától nem látják az erdőt -, a különböző bűnözői csoportok figyelemmel kísérése, és aminek mi különleges jelentőséget tulajdonítunk: a rablott vagyonok legalizálásának elemzése. Reméljük, hogy ezen elemzések megfelelő helyre fognak eljutni, úgy, hogy ezen rablott vagyonok visszakerülnek azokhoz a személyekhez, akiktől elrabolták ezt a vagyont, vagyis a magyar társadalomhoz.

Ami a szervezeti kérdést illeti: mi elégségesnek, megfelelő parlamentáris felügyeletnek tartjuk azt, hogy a kormány a belügyminiszteren keresztül irányítja ezt a központot, hiszen a kormány és a belügyminiszter is a parlamentnek felelős kormány, a parlamentnek felelős belügyminiszter. Az pedig végképpen abszurd megjegyzés, amit Hack Péter mondott beszédében, miszerint a személyes garancia demokráciában nem garancia, kizárólag az intézményes garancia az. Kérdezem én: az intézmények andromédákból állnak vagy emberekből? Mert ha andromédákból állnak, akkor köszönjük szépen, ilyen jellegű intézményi garanciákra nincs szükség. De ha személyekből állnak, akkor valószínűleg a személyes garancia megfelelő törvényi háttérrel működni fog.

A Magyar Igazság és Élet Pártja a szervezett bűnözés elleni koordinációs központról szóló T/3038. számú törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja, elfogadását támogatja. Köszönöm.

(14.20)