Felszólalás adatai

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy bevezető szavaim olyanok lesznek, amelyekkel minden itt ülő egyetért, bármennyire is meglepőnek tűnik. Nevezetesen: az elmúlt 10-12 esztendő tapasztalata alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar társadalom nem tudott igazi válaszokat adni azokra a kihívásokra, amelyeket a növekvő bűnözés jelentett. Mentségünkre szóljon az, hogy hasonló problémákkal küzd a világ sok országa, és hasonlóan nem tudnak sok tekintetben válaszokat adni.

Nekünk annál is nehezebb volt ebben a kérdésben a dolgunk, mert a magyar társadalmat, a bűnüldözőket, az igazságszolgáltatást sokkszerűen érte a bűnözés robbanásszerű növekedése. Az elmúlt időszakban nem sikerült kialakítani egy olyan társadalmi közmegegyezést, amely alapján kezelni tudtuk volna ezt a helyzetet, amely alapján közös megegyezéssel eldönthettük volna, hogy a társadalom a köz javaiból mit fordít a bűnözés visszaszorítására, mennyit hajlandó a szabadságjogaiból feláldozni a nagyobb biztonsága érdekében.

Mindezek alapján ma már joggal mondhatjuk, hogy a bűnözés nagyságrendje, mértéke, a bűncselekmények jellege s azok társadalmi hatása veszélyezteti a társadalmi konszolidációt, sajnos alkalmasnak mutatkozik arra - és ezzel egyesek vissza is élnek -, hogy bizonyos társadalmi csoportokat megbélyegezzenek - éppen a bűnözés nagyságára való tekintettel -, idegengyűlöletet keltsenek. A bűnözés nagysága és a kialakult helyzet visszatükrözi azt a társadalmi helyzetet, amelyben általában is van a magyar társadalom, nevezetesen, hogy fennáll a társadalom szociális értelemben való kettészakadása. Fennáll a kettészakadás veszélye abban az értelemben is, hogy vannak és lesznek olyanok, akik képesek saját élet- és vagyonbiztonságukat piaci alapon megteremteni, megfizetni. És vannak, lesznek társadalmi rétegek, amelyek, a jelenlegihez képest is kiszolgáltatottabbá válnak a bűnözésnek és a bűnözőknek. Ma körülbelül itt tartunk.

A különböző kormányok az elmúlt tíz esztendőben, néhány közös vonás mellett, megpróbáltak ezekre a kérdésekre válaszokat adni, de nem sikerült, valljuk be őszintén, legalábbis ez nem volt elég hatásos. Bizonyos értelemben változást hozott a jobboldali konzervatív kormány megjelenése; változást hozott, mert filozófiájának megfelelően egyértelmű és határozott cselekvést mutatott, nevezetesen azt, hogy szigorúbban büntetni, több jogot a rendőrségnek, korlátozhatatlanná tenni az állampolgárokról az adatgyűjtést, megfélemlíteni mindenkit, ha valamilyen társadalmi konfliktus van, akkor azt valamilyen szintű büntetéssel fenyegetni.

(13.20)

Azt kell mondanom, következetes ez a magatartás, mert megfelel nagyjából annak a filozófiának, ahogy a konzervatív kormány a világot látja. És dicséretére legyen mondva, ezt kormányra kerülés után azonnal szisztematikusan végigvitte. Sikerült ugyan alkotmányossági szempontból megakadályozni azt, hogy kibővítse - és erre kísérletet tett - a jogállam kereteit, kitágítsa azokat a kereteket, amelyekben egy bűnüldöző apparátus a mai világban egyáltalán működhet, gondolok itt a maffiacsomagra, ahol is sikerült néhány garanciális elemet beépíteni az ellenzék követelésére, miután kiderült, hogy kétharmados törvényről van szó.

A kérdés az, tisztelt Országgyűlés, hogy azok a válaszok és azok az eszközök, amelyeket a jobboldali filozófia alapján ez a kormány kidolgozott, részben jogszabályban megjelentetett, alkalmasak-e arra, hogy a bűnözést visszaszorítsák, alkalmasak-e arra, hogy nagyobb biztonságot teremtsenek a társadalomban, és alkalmasak-e arra, hogy a bűnözésnek egy különösen veszélyes fajtáját, a szervezett bűnözést visszaszorítsák.

Az elmúlt két esztendő azt mutatja, hogy azok az eszközök, amelyekkel a kormány élni kíván és amelyeket kialakított, igazán nem hozták meg az eredményt, és ez akkor is igaz, ha időnként győzelemittas jelentéseket lehet hallani, és ez akkor is igaz, ha a statisztika - fogadjuk el, hogy manipulálás nélkül - valamelyest a bűncselekmények számának csökkenését mutatja. Bár mindjárt hozzáteszem, hogy minden szakember tisztában van azzal, hogy egy bűnügyi statisztika legalább tízesztendős távlatban értékelendő csak igazán, s az éves változások nem mutatnak valóságos trendeket.

A helyzet az, hogy változatlanul viszonylag magas a bűncselekmények száma, egyes bűncselekmények visszaszorultak, nem szorultak vissza viszont a bűncselekményeknek olyan típusai, amelyek különösen aggasztják a lakosságot, zavarják a köznyugalmat, gondolok itt a garázda jellegű bűncselekményekre. De nem is ez a dolog lényege, hanem a dolog lényege az, hogy a kormány - szinte azt kell mondanom, tudatosan - elfeledkezni látszik a bűnözés elleni harc igazán hatásos eszközéről, és ez nem más, mint azoknak a társadalmi okoknak valamifajta kezelése, a felszámolásukra vagy káros hatásuknak legalább a csökkentésére való törekvés, amelyek ténylegesen kiváltó okai ennek a bűnözési hullámnak, és amelyek egyedül mutatkoznak alkalmasnak arra, hogy hosszabb távon a bűnözés visszaszoruljon.

Nyilvánvaló: addig, amíg a társadalom szociálisan kettészakadni látszik - és a kormány eddigi politikája ezt a szakadékot nemhogy szűkítette volna, hanem inkább mélyítette -, addig, amíg egyes társadalmi csoportok a kirekesztettség állapotában érzik magukat - okkal vagy ok nélkül, de úgy érzik -, addig, amíg nem sikerül igazán komolyan előrelépni az ország területi kettészakadásának megszüntetésében is, nem várható el, hogy a bűnözés visszaszoruljon, javuljon a közbiztonság, az emberek nagyobb biztonságban érezzék magukat. S ez az a része a dolognak, amely a kormány gondolkodásából és cselekvéséből az elmúlt két esztendőben kimaradt.

Mi úgy látjuk, hogy három tényezőt mindenképpen meg kellene vizsgálni ahhoz, hogy ezen a jelenlegi helyzeten változtatni tudjunk. Az egyik az, hogy érdemes lenne gondolkozni, hogy egy bűnmegelőzési törvény megalkotásával nem lehetne-e rendszerbe szedni azokat az eszközöket, amelyek révén azokra a társadalmi jelenségekre tudunk hatni, amelyek a bűnözést kiváltják, és amelyek kedvező változásával a bűnözés visszaszorítására számíthatunk. Én úgy látom, hogy erre vonatkozóan egyfajta szellemi előkészítés már megtörtént, hogy egy ilyen törvény elfogadásáról egyáltalán gondolkozzunk, amiben lehetne sok mindent elrendezni, anyagi eszközöket is fordítani. Mert az emberben felvetődik a kérdés, hogy most mi jobb, hogy 600 millió forintot fordítunk egy ilyen kétséges rendeltetésű hivatalra, vagy pedig ha az ember a Belügyminisztérium honlapján matat, akkor találkozik egy ilyen bűnmegelőzési pályázattal, aminek keretében 500 ezer forinttal kívánják biztatni a pályázókat bűnmegelőzési programok kidolgozására. Érdemes elgondolkoznunk, hogy mi ér többet. Tehát ez lenne az első, amit meg kellene próbálnunk közösen megtenni.

Másrészt úgy gondolom, elkerülhetetlen a rendőrség reformja. Ez nem történt meg a tíz esztendő alatt, ma a magyar rendőrség lényegében ugyanabban a struktúrában dolgozik, mint tíz esztendővel ezelőtt, közben a világ és a jogi környezet is körülötte természetszerűleg megváltozott, és többek között éppen a szervezett bűnözéssel kapcsolatos teendők vetik fel azt, hogy nem kellene-e valamilyen módon kettéválasztani a rendőrség tevékenységében vagy valamilyen módon kifejezni szervezetileg, személyileg is és anyagi eszközökben is, hogy mi az, amit az úgynevezett tömegbűnözéssel szemben kell tennünk, és mi az, amit többek között a szervezett bűnözés vagy meghatározott bűncselekménytípusok ellen föl kellene sorakoztatni.

Nem biztos, hogy a szervezett bűnözés síkján kell ezeket a kérdéseket megközelíteni, hanem lehet, hogy úgy kellene megközelíteni, hogy bizonyos bűncselekménytípusokra koncentrálunk, kábítószerrel kapcsolatos bűnözés és egyéb. Azoknak a jogi tárgyaknak a sokaságát nem akarom felsorolni, amelyek itt szóba jöhetnek. A szervezett bűnözésnek tudniillik éppen az a legnagyobb veszélye, hogy bizonyos társadalmi csoportokat bűnözésre szocializál, egzisztenciateremtést jelent számukra, életformává válik. Ezért kell a szervezett bűnözés rendszerét megbontani, mert ha ez így rögzül egyes társadalmi csoportokban, az már ténylegesen veszélyezteti a társadalom normális menetét.

A harmadik kérdés pedig, és ezt a kormány figyelmébe ajánlanám: tisztában vagyunk azzal, hogy a felderítő tevékenység a bűnüldözésben erősödik; tehát egy olyan tevékenység, ami jogilag nem ragadható meg. Éppen ezért a '97-ben elfogadott büntetőeljárási törvény, amelynek végrehajtását a kormány láthatólag nem nagyon kívánja, az ügyek gazdájává az ügyészséget teszi, éppen azért, hogy ez a felderítő tevékenység is megfelelő kontroll alatt legyen. A kormány ebből a büntetőeljárási törvényből átvette azokat a szabályokat, amelyek a rendőrség pozícióját erősítették, de egyébként a törvény hatálybalépését kitolta. Nem hiszem, hogy helyes úton jár e tekintetben a kormány.

(13.30)

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül magáról röviden erről a törvényjavaslatról: a mi véleményünk szerint ez a törvényjavaslat felesleges. Felesleges, mert itt a törvényjavaslatban felsorolt bűncselekmények mintegy 85 százalékában a rendőrség jogosult nyomozni. Tessék nekem biztosítani azt, hogy a rendőrségen belül legyen meg a koordináció! - a maradék 15 százalék pedig a VPOP hatáskörébe tartozik. Ha nincsen a két szerv között koordináció, akkor tessék megteremteni, és ne tessék 600 millió forintot ilyesmire költeni!

A másik: ez a törvényjavaslat jogilag kidolgozatlan.

Engedjék meg, hogy én most ne kezdjek el itt sok-sok paragrafust felsorolni, ami tele van olyan fogalommal, ami értelmezhetetlen, nincsen meg magában a törvényben igazán a tartalma.

Tehát szemben azzal, amit a miniszter úr állított, sajnos nem ad igazán jogi hátteret ez a törvényjavaslat arra a feladatra sem, amire egyébként az előterjesztők szánták.

Végezetül - megint csak nem kívánok itt ilyen skolasztikus vitákba belemenni - meggyőződésünk szerint ez a törvényjavaslat több ponton érint olyan kétharmados törvényeket, amelyeknek a módosítása feltétlenül szükséges, ehhez pedig kétharmados többség kell. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindjárt befejezem, elnök úr.

Nem érdemes ezen nagyon vitatkozni. Úgy hiszem, hogy ez a törvényjavaslat is be fogja járni azt az utat, amit bejárt az úgynevezett maffiacsomag, s majd az Alkotmánybíróság el fogja dönteni, hogy kinek van igaza. Jó lenne persze ezt megelőzni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)