Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Gyimóthy Géza képviselőtársunk megmondta, végül is miről van szó: egy politikai ellenszenvről, egy politikai indulatról, egy újabb politikai igazságtételről, amely - mint tudjuk - némely időszakban szűkíti azt a képességet, hogy valaki az észérvek alapján próbáljon megoldást találni a problémákra. Nyilván voltak gondolatok az előttem felszólaló Gyimóthy Géza beszédében is, amelyeket figyelembe lehetne venni, mármint mint megoldási lehetőséget, csak ezt ő sem gondolja komolyan, mert egyetlenegy ilyen bűvkörben él: nekimenni annak a csoportnak, amelyet ő nagyon nem szeret. (Közbeszólások.) Tényleg vannak csoportok, amelyeket nem szeretünk, vannak, akik a rendőröket nem szeretik, vannak, akik a közigazgatásban dolgozókat, vannak, akik a fogorvosokat nem szeretik, de nem szokták lerombolni a rendelőt (Derültség az MSZP soraiban.), nem úgy, ahogy kedves, jó Gyimóthy úr gondolja, hogy talpig új alapot építve. Mert az én keresztapám, amikor építkezett, azt mondta: a házból a kiskamrát azért hagyjuk meg, mert kell egy-két év, amíg összegyűjtjük azt a pénzt, ami kell, hogy ez a ház tényleg álljon, de addig azt a kis motyót, amit 40 év alatt összegyűjtöttünk, ne a szabad ég alatt tartsuk, vigyük be abba a kis hátsó épületbe; keresztanyám főzött, keresztapám éjjel mosott, nappal takarított, közben meg építette a házat, és mit ad az Úristen, két év múlva a kis bútorukkal együtt be tudtak költözni egy valóban korszerű és, azt hiszem, a következő évezred elejét is kiszolgáló házikóba.

A Kisgazdapárt jelenlegi előterjesztése azt mondja: no, akkor, neki, még egyszer, voltunk már padlón '90-ben, '91-ben, eltelt nyolc év, ismét kellene valamit csinálni, hisz alakulnak a dolgok, jó lenne már újabb forradalmi tetteket végrehajtani. (Dr. Géczi József Alajos: Valamit lerombolni!)

(11.10)

Némi nosztalgiával gondolok vissza arra az időszakra, amikor 1991. december 30-án a Torgyán József frakcióvezető úr által vezetett Kisgazdapárt előterjesztette a Magyar Demokrata Fórum részére azt a javaslatot, amelyből ez az egész üzletrészprobléma keletkezett. Méghozzá hogy terjesztette elő? Azt mondta, hogy aki legalább öt évet a szövetkezetben tagként dolgozott, annak jár az üzletrész. Mit mondott erre a Magyar Demokrata Fórum? Azt mondta, hogy ennyire ne menjünk már el. Egyetértek vele. Nyilvánvalóan, aki vagyont vitt be, mint például Barkóczy Gellért bátyánk és édesapja, annak járjon az üzletrész. Aki szövetkezetben dolgozik és tag, annak is járjon, de aki öt évet csak ott dolgozgatott... - és többeket úgy kellett eltanácsolni.

Többek között én is segédkeztem egy ilyen ügyben, amikor is a magtárosunk hiánya nagyobb volt, mint az általa forgalmazott mezőgazdasági kistermelő bolt egész éves, papíron kimutatott forgalma. Megkértük, hogy távozzon, ami kizárással történt, jogerős bírósági döntéssel, ő is megjelent, hogy az üzletrészvagyon jár neki, s azt meg is kapta, 1992-ben ki is vitte, amelyből serfőzdét indított, ami végül is kapcsolódik a mezőgazdasági tevékenységhez, mert a sörárpatermelés korszerű felhasználását az úgynevezett.. . - nem mondom a sör nevét, mert akkor reklámoznám, házi főzésű sörként forgalmazta, nyilván abból a vagyonból, amelyet annak idején nem bírt a szövetkezetből illegális módon elvinni, mivel idejekorán fény derült a tevékenységére.

Nos, 1991-ben - Gyimóthy Géza még nem volt képviselő, így feltételezhetően nem emlékszik rá - ezt az a Kisgazdapárt szavazta meg, amelynek - még egyszer mondom - akkori frakcióvezetője most miniszter, s amely Kisgazdapárt akkor koalícióban volt a Magyar Demokrata Fórummal, s ez ellen valóban alkotmánybírósági.. (Barkóczy Gellért közbeszól.) Később léptetek ki, Gellért bátyám. Együtt ücsörögtünk itt, s kérted a segítségemet a kukoricád eladásához. (Derültség.), előtte a John Deer-kombájnt is segítettünk neked megvenni állami támogatással, amelyet meg is érdemelsz - csak így tovább -, mert te legalább egy rendes gazdaságot építesz. Mi nagyon szeretnénk, ha sok ilyen Barkóczy Gellért lenne az országban, aki tud haladni, s aki ezzel az üzletrészvagyonnal, amiről most beszélünk, s amelynek a kivitelét olyan nagy vehemenciával szorgalmazzák, valóban abba az irányba terelné kedves képviselőtársam, amiről ön szólt. Ön azt mondta: számos, üresen álló istálló és rozsdás traktor van a határban. Van, ahol ez igaz, máshol nem igaz. A munkára vágyó, tettre rész, megfelelő hozzáértéssel rendelkező új gazdakör is rendelkezésre áll. Ez is igaz. A kettőt az üzletrészvagyon kiadásával össze kellene hozni.

Az előterjesztés azonban - amelyet önök ide hoztak - nem erről szól. Ebben szó nincs arról, hogy a kormányzat kisgazdapárti irányítása ezt úgy szeretné megoldani, hogy helyzetbe hozza a mezőgazdasági termelőt úgy, hogy egy másik formációból egy avítt, rossz, kolhozista, korbácsos, ÁVH-s, bőrkabátos, zöldbárós körből kihozza, és innen elindítja az egyéni önálló gazdálkodás útjára. Akkor azt mondanám, hogy ez nem probléma, váltsunk, s induljanak el ezek a gazdaságok, és csinálják. Nem erről van szó.

Arról van szó ebben az előterjesztésben, hogy egyrészt üzenünk valakinek. Kinek üzenünk? Annak a körnek üzenünk, amelyik a levelezési rovathoz - mint Miska bácsi levelesládájába annak idején - elküldözgeti, hogy mit szeretne, Miska bácsi visszaküldte a zeneművet, amelyet éppen kértek, nyilván a rádió-adásidőtől függően nem mindenkinek teljesült annak idején sem a kívánsága. Most a levelezői kör azt kéri - egyébként joggal -, hogy ezt az igazságtalan állapotot szüntessék meg, hiszen neki törvény szerint jár az üzletrész, de nem tud a jogaival élni. Szavazati joga 1992 óta nincs, az akkor megszavazott törvény óta nincs, valamint felélik, elherdálják ezt a részt. Névértékben kell neki kiadni. Az illető most nézi a tévét, előtte ül, s azt mondja, hogy hűha, nekem 268 ezer forintnyi üzletrészem van, amely eddig a ládafiában volt, s amelyet majd most előveszünk, és 268 ezer forintért kihozzuk azt a Lada Nivát, amit a gyereknek már kinéztem, mert időnként esetleg homokralit is tudna vele rendezni. Téved azonban, mert ez a 268 ezer forint nem az a 268 ezer forint, mert a törvény-előterjesztő - egyébként helyesen - azt mondja, hogy értékeljük újra, barátaim, hogy mit is érnek ezek, s majd úgy állapítsuk meg a névértéket.

Önök itt nagy hanggal mondják, hogy a szövetkezeti vagyon része jó része már el van költve, fel van élve, gyakorlatilag ott már mobilizálható vagyon nincs is. Ennek a jó embernek az első tévedése az lesz, hogy nem 268 ezerre tetszettek értékelni, hanem csak 64 420-ra, amiből már csak egy kan disznó jut ki, de üsse kő, az is jó lesz a második emeleten a fürdőkád mellett; vagy valami ajándékot veszünk a gyerekeknek karácsonyra, hiszen nemsokára jön az is. Tehát 68 ezer forint... - én bejelentem az igényemet. Igen ám, de nagy baj van, mert ezen a vagyonon éppen azok a hitelezők, akikről önök is szólnak, szeretnék bebiztosítani a kihelyezett pénzeiket. Azt mondják, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor ez a törvény hatályba lép, a szövetkezetnek már nincs biztos vagyona. Legalább minimum három hónapja nincs, mert onnantól kezdve a részjeggyé alakított üzletrészek, valamint a kívülállók üzletrészvagyona már - úgy szokták mondani - bármikor mobilizálhatóvá és elvonhatóvá válik, jóllehet ez hitellel le van kötve, jelzáloggal biztosítva van.

Mit fognak mondani azok, akik most hiteleznek? Igaza van Gyimóthy Gézának, amikor azt mondja, hogy mindenkinek joga van a tulajdonához, s az ő tulajdonát más ne használja, illetve ne vonja el tőle. Ezt fogják mondani a hitelezők is, s bejelentik a szövetkezetnek, hogy lejárt a hitel. Egyébként közlöm önökkel, hogy a jelenleg szövetkezetként működő gazdaságoknak 130 milliárd forintos hitelállományuk van. E 130 milliárd forintos hitelállományú gazdaság 10 százalékától nem kérik, mert azok nagyon jól működnek, jó a likviditásuk.

Megemlítésre került a barcsi szövetkezet, amelynek az Elnöki Tanács akkori elnöke volt a főszponzora. Nem Minisztertanács, Elnöki Tanács... - ez rég volt, Gellért bátyám, ne is emlékezzünk rá, mert egy szörnyű időszak volt, amelyet jobb elfelejteni - ezzel egyetértek. Az a szövetkezet túléli ezt az időszakot, a bank nem nyomul olyan nagyon. De a szövetkezetek 90 százalékában be fogja jelenteni, hogy a hitel további folyósítása és a visszafizetési részletek egy összegben esedékessé válnak. Barátaim, tudjátok-e fizetni? A válasz: nem tudjuk, ennyi pénzünk nincs. A termés nem volt jó, belvíz volt, árvíz volt, a kormányok állandóan bántanak bennünket, az előző a 74 százalékával, a mostani a 63 százalékával, de mindig mi vagyunk a kegyvesztett gyerekek, tehát nem tudunk fizetni. A bank azt mondja erre, hogy innentől megindítom a felszámolási eljárást. A felszámolási eljárás során kiket kell először kielégíteni? A munkabért, a közterheket, az állammal szembeni tartozást. Ez jórészben elviszi azt a vagyont, amelyről esetleg beszélgethettünk volna. A második körben jönnek a jelzáloggal biztosított hitelek, s utána minden egyéb követelés, például harmadik személy követelése, s egyszer csak azt veszi észre az üzletrész-tulajdonos, hogy neki kell fizetni, mert mínuszba ment a vagyon. Nyilván most poénkodtam, mert nem kell fizetnie, de nem fog kapni semmit. De abban a pillanatban, amikor elindul a felszámolási eljárás, akkor ez a meglévő vagyon is leértékelődik, mert úgy vannak vele a hitelezők is, hogy mindegy, hogy mennyit kapunk vissza, csak kapjunk, és az álmoskönyv szerint az ilyen árveréseken mindig alulértékelten mennek el a vagyontárgyak, főleg az ingatlanok, az istállók. Erre már egy klientúra figyel.

(11.20)

Én meg azt vettem észre, szemben másokkal, hogy nem az üzletrészvagyon fölvásárlása indult el a spekulánsok részéről - mert ezek okosabbak, s úgy gondolják, hogy egy értéktelen üzletrészt, az sem biztos, hogy megkapjuk, nem biztos, hogy érdemes most megvásárolni a feketepiacon -, hanem azt vettem észre, hogy kezdik figyelni ezek az érdekes befektetői körök, hogy mely szövetkezetek környékén milyen felszámolás várható. És ha megfigyeljük, hogy azok az úgynevezett felszámoló cégek, amelyek ezzel foglalkoznak, miért keresik a polgármesteri hivatalokat olyan hatalmas elszántsággal, és miért kérnek föl az adott településen embereket arra, hogy ha a felszámolás közelébe kerül egy cég, akkor azonnal őket kérjék föl a felszámolásra, és ők garantáltan ezt el fogják intézni.

Nos, tehát egy külső klientúra esetleg helyzetbe kerülhet az olcsó kivásárlással. Ha ő most ebből csinál egy új rendszert, és ott elkezdi működtetni, akkor ez nem is olyan nagy baj. Csakhogy ezeknek a külső befektetőknek jó része az alulértékelt vagyont nem ott helyben akarja hasznosítani. Sajnálatos módon a választókörzetemben is volt erre példa, egy fölszámolás alatt lévő szövetkezetnek egyetlenegy telepét vette meg helyi ember. Egyetlenegyet! Az összes többi cuccát, a gépeket el is vitték onnan, főleg nagy kereslet volt a szállító járművekre és a földgépekre, mert most az útépítések és az autópálya-építés kapcsán elég sok alvállalkozó indul abba az irányba, hogy besegítsen, s a szövetkezet ilyen jellegű vagyonai erre használhatók.

Igen ám, de ez a tőke a mezőgazdasági termelésből kerül ki - és itt ez a fő probléma -, és az a 300 milliárd forint, ami 1992-93-ban kiment ebből az ágazatból, még könnyen megfejelődhet egy másik százzal, amit viszont már nem bír el. Innen jön a kérdés, hogy ez az előterjesztés végül is kinek jó. Jó-e a külső üzletrész-tulajdonosnak? Nem biztos, mert nem fogja megkapni a pénzt, nagy valószínűséggel nem kapja meg. Főleg azok után, hogy önök is említették, hogy milyen állapotban vannak ezek a szövetkezetek.

Másrészt, jó-e ennek az államnak? Nem jó ennek az államnak, mert ezekben a szövetkezetekben még azért dolgozik olyan 60-70 ezer ember. Igaz, a többiek jó része nem az ágazatból ment ki, hanem átalakult kft.-kbe, rt.-kbe, és egyéni gazdaságokba is ment, de csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Ezzel a törvénnyel elérhetjük, hogy 20-23 ezer ember kikerül a foglalkoztatási körből, tehát őutánuk a közterhek befizetése nem történik meg, ők személyi jövedelemadót nem fizetnek, helyette kaphatnak majd munkanélküli-segélyt, amíg bírjuk. Valamint a szövetkezetek társaságiadó-befizetését is meg kellene nézni, mert annak is jó része ki fog esni.

Jó-e azoknak, akik hiteleznek, jó-e a bankoknak? Nem jó, mert az előbb általam említett 130 milliárd forintból, ami most a szövetkezeteknél van, jó, ha bejön nekik 20-30. Jöjjön be 40, de akkor már jól számoltunk. A kieső pénzt valahol majd megint a bankkonszolidáció környékén vagy magasabb kamatok bevezetésével az egész lakosságnak meg kell fizetni. Hiszen a bankok, mint tudjuk, nem olyan hazardőr játékosok, hogy esetleg szeretnek veszíteni is. Ők nyerni szeretnek ezeken az üzleteken, és megtalálják annak a módját, hogy ez sikerüljön is.

Jó-e annak az adott helyi közösségnek, ahová üzenünk, ahova ezt megpróbáljuk lejuttatni? Annak sem jó, mert a helyi közösség meg azt fogja észrevenni, hogy azok a külsősök, akik most az üzletrészért megjelennek, nem a köreikben élő emberek. Mert a traktorista, aki ott dolgozik és részjegyet fog most kapni az üzletrész helyett, nem fog odaszaladgálni, hogy kivihesse a traktor kurbliját vagy a hátsó kerekét a saját üzletrésze alapján, mert a munkahelyét félti. A helyben lakó nyugdíjasok jó része nem fog odaszaladni, mert azért csak megkapja az állatainak azt a kis takarmányt, csak ki szoktak jönni hozzá a traktorral megcsinálni a kis háztájiját, még akkor is, ha vannak nyilvánvalóan olyan helyek, ahol a szolgáltatási díjat nem megfelelően állapították meg. Hanem azok fognak megmozdulni, akiknek ténylegesen nincs közük ehhez az ágazathoz, talált pénznek tartják ezt az egész üzletrészt.

Ennyi kritika és bírálat után mi a megoldás? - kérdezhetik. Kedves Barátaim! 1996-ban elkezdtük, '96-ban létrehoztuk azt a támogatást, ami kettős volt. Az egyik: aki üzletrészvagyont vásárol ki, adókedvezményeket kaphat. Kettő: állami támogatást adtunk ahhoz... - nem sokat, itt a kisgazda képviselők nyugodtan mondhatják, hogy az semmi, de az akkori gazdasági helyzetben ezt tudtuk tenni, most jobb a gazdasági helyzet. Azt mondtuk, hogy aki legalább 15 százalékot fizet a névérték után, annak a felét az állam bácsi odaadja, és ez automatikusan működött. Úgy ment, hogy megkötötték a szerződést a kívülállóval, hogy fel nem osztható vagyonba teszi a szövetkezet - mert nyilván, ha felosztható, akkor nem ér semmit, mert jövőre, ha másik külsős lesz, meghal apja, anyja, megy kifelé, tehát akkor osztódna -, tehát azt mondtuk, hogy aki legalább 15 százalékot fizet, küldje be a szerződést a megyei FM-hivatalba, a szerződést lepecsételték, és a szövetkezetnek a kifizetési igazolás alapján a felét az állami költségvetésből megtérítettük. Azt hiszem, hogy ezt az utat kellene járnunk, mert a probléma adott és föl kell oldani. Ez vonatkozik nemcsak a mezőgazdasági szövetkezetekre sajnos, barátaim, hanem az ipari szövetkezetekre is, és vonatkozik bizony a fogyasztási és értékesítési szövetkezetekre is. Ott is feszültséget keletkeztetett ez a '91 decemberében megkötött alku, amit szerintem állami támogatás, állami beavatkozás nélkül nem rendezhetünk, hacsak nem akarunk ilyen provokatív, valóban politikai célokon alapuló törvénnyel iszonyatos károkat okozni és újabb feszültségeket keletkeztetni.

Sajnos, a szövetkezeti törvényre már alig marad két percem. Ezzel két probléma van. Az, hogy a szövetkezés szabadságát korlátozza, mégpedig azzal, hogy a munka típusú szövetkezeteket nem preferálja, nem engedi. A másik az a változó tőke, ami a működését - bármilyen szövetkezeti típus is legyen - akadályozza, mert stabil tőke híján nem fognak olyan hitelekhez, olyan támogatáshoz hozzájutni, ami a beszerzést, értékesítést, feldolgozást hosszú távon tudná rendezni, mert ezeknek a szövetkezeteknek akkor van értelme, ha olyan termékértékesítési szerződéseket tudnak kötni, ami minimum öt évre szól, és ezt nekik bizony előre meg kell finanszírozni. Ezt láttam a körzetemben egy ilyen beszerző, értékesítő szövetkezet esetében is. De a gondolat természetesen jó, a szövetkezési gondolatot folytatni kell. Ebben az új szövetkezeti törvényben el kellene gondolkodni ezeken a problémákon, és meg kellene próbálni konszenzusra jutni, méghozzá az érdekképviseletek bevonásával.

Az üzletrészvagyonnal kapcsolatban meg azt javaslom a tisztelt kormánypárti képviselőknek, próbálják meg rávenni a kormányt, hogy vegye vissza átdolgozásra. Kíséreljék meg ennek a megoldását - hisz konszenzus van abban, hogy ezt a problémát meg kell oldani -, egy olyan rendszer kialakítását, amely nem kárt okoz, hanem valóban hasznot, és nem utolsósorban önöknek szavazatokat hoz. Mert ennek az is a célja, hogy azt a kört... Nekünk nem hoz, az SZDSZ szavazóköre nem ott ücsörög az üzletrész-tulajdonosok körében, és várja, hogy majd mikor kapja meg, ez nyilvánvaló. Tehát én nem a szavazatokért beszélek, hanem azért beszélek, hogy próbáljuk azt a kárt elkerülni, ami esetleg majd szavazatokat vonhat el nemcsak azoktól a pártoktól, akik idehozták ezt, hanem valamennyiünktől, akik az Országgyűlésben esetleg ezt támogatnánk.

Ezért én nem tartom alkalmasnak ezt a törvénytervezetet arra sem, hogy módosító indítvánnyal javítsunk rajta. Mi, az SZDSZ, csak azt az egyetlen lehetőséget tudjuk még egészen kicsi reménnyel elképzelni, hogy ez átdolgozás után úgy kerül a Ház asztalára, hogy - még egyszer mondom - nem kell egyetlen képviselőnek sem szégyenkeznie majd, ha ehhez szavazatával hozzájárul, és a későbbiekben iszonyatos károkat okoz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)