Felszólalás adatai

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban, a vitát hallgatván, azért néhány dolgot le szeretnék szögezni. Próbáljunk meg az érzelem helyett az értelemmel foglalkozni, próbáljunk meg a szubjektív dolgokon kívül az objektív dolgokkal foglalkozni, és értsük meg, hogy valós jogsértésről van itt szó! Nekünk mint törvényhozóknak, tisztünk, hogy ezt a jogsértést sikerüljön kiküszöbölnünk. Próbáljunk elképzelni egy olyan helyzetet, amikor a jót lehet jobban csinálni, és a rosszat mindenképpen lehet jobban csinálni!

Tisztelt Országgyűlés! Ma két nagyon fontos törvénytervezet tárgyalását kezdte meg az Országgyűlés. Az egyik a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény, a másik az új szövetkezetekről szóló törvény. A két törvényt, mivel szorosan összefügg egymással, az Országgyűlés egyben tárgyalja. Bár összefügg a kettő, felszólalásomban mégis külön-külön fogok róluk beszélni.

Amint tudjuk, a történet 1843-ban, egy Rockdale nevezetű kisvárosban kezdődött, ahol néhány angol, szellemi tőkéjét és financiális tőkéjét egyesítve, úgy döntött, hogy amolyan szövetkezetszerű szövetséget alakít, így közös gondolkodással és közös munkával nagyobb hasznot remélvén. Százötven éve, hogy a szövetkezeti gondolat mint formáció, az európai jogalkotásban és a társadalomban jelentkezett. És a százötven év elég hosszú idő ahhoz, hogy ezek a gondolatok és intézmények megmérettessenek.

El lehet mondani azt az alapvető gondolatot, hogy a szövetkezetek politikailag semleges szféráját kell hogy képezzék az emberi életnek, ezen belül a gazdasági tevékenységnek. Ez az elv azonban nem töretlenül érvényesül, hiszen tudjuk, hogy az 1950-es években az úgynevezett kényszerszövetkezetesítés folyamán kötelezték az embereket, hogy akaratukon kívüli szövetkezetet hozzanak létre, anyagi és morális károkat okozzanak az akkori társadalomnak.

A kényszerszövetkezet gazdasági hatásait az évek folyamán több törvény próbálta korrigálni, melyek közül a legfontosabb az 1992. évi I. törvény, amely a szövetkezetekről szól, és amely kimondta, hogy az üzletrészeket nevesíteni kell. Akkor körülbelül 1 millió 400 ezer ember kapott üzletrészt, amelynek az akkori értéke 270 milliárd forint volt. Ma Magyarországon körülbelül 9 ezer szövetkezet létezik, amelyek felosztása szerint beszélhetünk ipari szövetkezetekről, takarékszövetkezetekről, halászati szövetkezetekről, fogyasztási szövetkezetekről, termelőszövetkezetekről, hitelszövetkezetekről, lakásszövetkezetekről. A termelőszövetkezetek száma körülbelül 1460 körül van. Az 1992. évi törvény, amely az üzletrész nevesítéséről rendelkezett, létrehozta a mai termelőszövetkezetekben fellelhető tagok három kategóriáját. Így egy mai termelőszövetkezetben aktív tagok dolgoznak, beleértve ebbe a valós munkavégzésű dolgozókat, illetve a menedzsmentet, a nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok.

Bár az üzletrészek nevesítve lettek 1992-től, a három felsorolt kategória közül a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat, bár a közgyűlésen részvételi jog megillette őket, szavazati jog már nem. Tehát, bár üzletrésztulajdonnal rendelkeztek, semmilyen beleszólási joguk nem volt a szövetkezet működésébe.

A magyar alkotmány kimondja a tulajdonhoz való jogot és a tulajdonnal való rendelkezés jogát. Tehát e törvény e kívülálló üzletrész-tulajdonosok jogállását kívánja rendezni. Itt egy pillanatra hozzáteszem, hogy ilyen szempontból semmiképpen nem állhat fenn alkotmányossági vita erről a törvényről.

Ha közgazdasági szemmel nézzük a problémát, akkor a körülbelül 1460 szövetkezetből 725 volt nyereséges és 743 volt veszteséges. A nemzeti össztermék, a GDP 1,04 százalékát adták; valóban 72 ezer tag dolgozik ezekben, és 1,2 millió hektár szántón gazdálkodnak. A szövetkezetek árbevétele 324 milliárd volt, az eszközérték 356 milliárd. A teljes szektor vesztesége 7 milliárd forint volt. Itt utalok vissza arra, amit az elején mondtam, ha valami jól működik, mert van olyan szövetkezet is, azt próbáljuk meg jobban működtetni, de amelyek gyengén vagy rosszul működtek, azokat mindenképpen jobban kell működtetni, és valamit el kell kezdeni, hogy jól működjenek.

Ha abból indulunk ki, hogy a termelőszövetkezetek több mint fele tartósan veszteséges, a többi szövetkezetnél is fennáll a vagyonvesztés. Ebből következik, hogy mára az üzletrészek átlagosan 8-12 százalékot érnek. Ez is bizonyítja, ha már a kívülálló üzletrész-tulajdonos a tulajdonával kapcsolatos döntésekbe nem tudott beleszólni, és a tulajdonában lévő üzletrész értéke állandóan csökken, ez állandó feszültségforrást okozott a kívülálló üzletrész-tulajdonosok és a termelőszövetkezet között. Ha valaki feltenné azt a kérdést, hogy miért nem állt a termelőszövetkezet menedzsmentjének az érdekében, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak szavazati jogot adjon - hiszen erről a közgyűlés határozhatott volna, ez egyszerű lett volna -, a válasz egyszerű: a kívülálló üzletrész-tulajdonosok száma az évek folyamán folyamatosan nőtt, és fennállt a veszély, hogy a számarányukból adódóan megváltoztatnak bizonyos szavazati arányokat, ami nem lett volna kedvére a termelőszövetkezet döntéshozóinak.

Ugyanakkor törvényességi oldalról is megközelíthetnénk ezt a problémát, hiszen ez az állapot, mint fentebb említettem, alaptörvényt sért, alkotmányellenes. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy két kormány is képtelen volt ezt a problémát megnyugtatóan rendezni.

Ha etikai szemszögből nézzük a dolgokat, elmondhatjuk, hogy ez az áldatlan állapot létrehozta azt a furcsa helyzetet, hogy a kisebbség kizárta a többséget. Ezen problémákat igyekszik ebben a törvénytervezetben rendezni az előterjesztő.

(10.20)

A törvénytervezet kimondja, hogy a hatálybalépéstől számított 60 napon belül üzletrész-felosztási tervet kell készíteni, majd a beltagok üzletrészét részjeggyé kell alakítani. Ezt követően 30 napon belül közgyűlést kell összehívni, mely közgyűlésen szavazati joggal részt vesznek a kívülálló üzletrész-tulajdonosok és döntenek az üzletrészek értékéről. A kívülálló üzletrész-tulajdonosok üzletrészét, a termelőszövetkezet hitelállományával és a harmadik személy iránt fennálló tartozás összegével csökkentve, ki kell fizetni. Ahogy említettem, a többi tag üzletrésze részjeggyé alakul át, és a szövetkezet más társasági formában működik tovább.

A spontán átalakulási folyamat már több mint egy éve megkezdődött. A kormány és a szakminisztériumok átalakulási moratóriumot nem hirdettek, tehát a szövetkezetek tekintélyes része már ma is más gazdasági formában működik.

Ha modellezném ezt az állapotot, ma az 1400 szövetkezet tekintélyes része átalakult, rájuk ezen üzletrész-módosítás nem vonatkozik. A maradék szövetkezeteket érinti ez a törvény, tehát nem állnak fenn azok a túlzott aggodalmak, hogy e törvény hatására komoly tőkekivonás keletkezik az agrárágazatból. Az átalakulási procedúra a mai napig tart, és valószínűsíthető, hogy a törvényjavaslat életbelépéséig csak gyorsulni fog. S bárki felteheti a kérdést, hogy azon szövetkezetek esetében, amelyek nem kívánnak átalakulni, hanem a tagok úgy döntenek, hogy a gazdálkodásukat be kívánják fejezni, hogyan tovább. Pontosan erről szól a második törvényjavaslat, az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, amely szabályozza az új típusú szövetkezetek megalakulását és működési formáját. Választ ad arra is, hogy milyen szövetkezeti modellt tartunk elképzelhetőnek. Úgy gondolom, hogy ez a törvény választ ad rá, nem tilt semmilyen szövetkezeti formát, akár gépszövetkezetek, magtárszövetkezetek vagy hangyaszövetkezetek is létrejöhetnek.

Megemlíteném, hogy Magyarországon már több mint 300 hangyaszövetkezet létezik, és 35 milliárd forintnyi termelési értéket állítanak elő. Jelen törvénytervezet nemcsak a termelő típusú szövetkezetek létrejöttét támogatja, hanem bármely szövetkezeti formát támogat. Ez a szövetkezeti forma a tagok szabad akaratából jön létre, és mindenki vagyoni hozzájárulása mértékében részesül a haszonból. E szövetkezeti forma kiegészítő jellegű szövetkezés, lehetővé tétele éppen a családi gazdaságok és kisvállalkozások szövetkezésére alkalmas szervezetek létrehozását segíti elő.

A mezőgazdaságban folyamatosan nő az utóbbi években a családi gazdaságok száma, amelyek választhatják ezt a szövetkezeti formát. Csak a gazdahitel-konstrukciónak köszönhetően ebben az évben 50 darab új szövetkezet jött létre. Az új szövetkezetekről szóló törvény a lakás- és hitelszövetkezetek gyarapítására nem alkalmas. Ezek kialakítását más törvények szabályozzák.

Igaz ugyan, hogy a szövetkezetek nemcsak a mezőgazdaság területén működnek, de meghatározó jelentőségük van a vidék népességmegtartó hatásában, gazdasági és szociális helyzetének javításában és erősítésében. Az új szövetkezeti törvény összhangban áll azzal a szemlélettel, amelyet az Európai Parlament 1983-ban, illetve '87-ben elfogadott határozatai tükröznek. Ezen határozatok szerint a szövetkezetek olyan kis- és középüzemek, amelyek az öntevékenység és a demokratikus igazgatás keretében működnek, s egyben a munkahelyteremtés fontos eszközei.

Ugyancsak az Európai Unióban elterjedt és közösségi vívmányként számon tartott az úgynevezett multifunkcionális családi gazdaság. Ezen szövetkezeti törvény alapján szeretnénk ilyen irányú és ilyen típusú szövetkezeteket létrehozni. Ezért a szövetkezeti törvény egy úgynevezett duális struktúraszerveződésnek nyújt teremt, amely egyrészt az egyesületekre, másrészt a gazdálkodásokra, vállalkozásokra jellemző vonásokat hordoz. Ilyen például a nyitott tagság elve, a szavazategyenlőség vagy az, hogy a szövetkezet nem csupán gazdasági célok teljesítésére alakul.

Ugyanakkor ezen új típusú szövetkezetek a piaci forgalomban a gazdasági élet más szereplőivel azonos feltételekkel vesznek részt. A szövetkezeti tag ezen új típusú szövetkezetekben kétféle minőségben is kötődik a szövetkezethez, egyrészt a szövetkezet irányítója mint közgyűlési tag szavazati joggal rendelkezik, részt vesz a szövetkezeti vezetők kinevezésében és beszámoltatásában, másfelől haszonélvezője a szövetkezet által nyújtott szolgáltatásoknak. A szövetkezeti tag jellemző módon nem válik befektetővé, hanem gazdasági vállalkozói önállóságát megtartva, a szövetkezet révén kívánja saját gazdasági és fogyasztási céljait megvalósítani. Ez a legfontosabb körülmény, amely megkülönbözteti az előző szövetkezeti formától.

A szövetkezet a tagjaival és a nem tagokkal folytatott gazdasági tevékenysége során más elveket vall. A szövetkezet és a tagok gazdasági együttműködése során a szövetkezet nem törekszik nyereségre, ugyanakkor a nem szövetkezeti tagokkal folytatott gazdasági tevékenységben ugyanazokat az üzleti szempontokat követi, mint a gazdasági társaságok. A szövetkezetek ezen sajátossága kiemelt fontosságú a mezőgazdaság, az ipar vagy a szolgáltatások területén létrejött kisvállalkozások fejlődése, illetve fennmaradása szempontjából.

Ugyancsak eltérő különbség, hogy a szövetkezet belső jogviszonyában a tőkeérdekeltség helyett a szövetkezés személyes jellege a meghatározó.

A szövetkezésnek ez a személyes jellege, illetve a szövetkezet belső kapcsolataiban a tőkeérdekeltség korlátozása a szövetkezés talán legfontosabb sajátossága, ami a gazdasági életben egyébként kiszolgáltatott szereplő versenyhátrányát az összefogás, az együttműködés ösztönzésével kívánja ellensúlyozni.

Ezen új típusú szövetkezetek és más gazdasági társasági formák között abban is különbség van, hogy a tőkemozgás vonatkozásában igen jelentős mértékű rugalmasságot biztosít. Mondjuk, a kft.-kkel vagy az rt.-kkel ellentétben a szövetkezet jegyzett tőkéjének vagy részjegytőkéjének felemelése és leszállítása nem teszi szükségessé a hitelezőkkel való esetenkénti elszámolást. A tőkeváltozás nem igényli a cégeljárás időigényes rendelkezéseinek alkalmazását.

Tisztelt Országgyűlés! Jelen két törvényjavaslat megalkotása kiemelten fontos a magyar agráriumra nézve. Reményeink szerint a módosító javaslatokkal együtt egy olyan törvényjavaslat fog születni, amely az Európai Parlament határozataiban lefektetett elvek messzemenő betartásán fog alapulni, mely alapelvek az öntevékenység és a demokratikus igazgatás.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)