Készült: 2024.05.21.05:46:10 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

160. ülésnap (2000.09.27.), 300. felszólalás
Felszólaló Zuschlag János László (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:22


Felszólalások:  Előző  300  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ZUSCHLAG JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a drogproblémáról beszélünk, olyan problémáról beszélünk, amely tulajdonképpen egyfajta lakmuszpapírként megmutatja azt, hogy a társadalom hogyan és miként is képes azokkal a nagy problémáival foglalkozni, amelyek nemcsak egy adott élet egy-egy oldalára terjednek ki, hanem az élet minden egyes területét felölelik. Hiszen a drogprobléma tipikusan olyan probléma, amely nemcsak ifjúsági probléma, nemcsak szociális probléma, nemcsak kulturális probléma, hanem mindezen problémák elegye. Ezért is nagy probléma, hogy jelen pillanatban sajnálatos módon a drogkérdés az ország életében - de nemcsak az ország életében, hanem egész Európában, sőt a világ jelentős részén - olyan társadalmi probléma, amelynek a megoldására még jó módszereket nem találtak ki, és nem sikerült a drogfogyasztást visszaszorítani.

Sajnos Magyarország sem különbözik ettől, s ezért nagyon fontos, hogy sikerült beterjesztenie a kormánynak a nemzeti drogstratégiát, amit két szám tesz még fontosabbá, az egyik az, hogy a statisztikák szerint 1995 óta 30 százalékkal növekedett a drogbetegek száma, másrészt a középiskolások régebben - 1998-as statisztikák szerint - csak 20 százalékban, most már 30 százalékban próbálták ki valamilyen módon a kábítószer valamilyen fajtáját. Ez a szám éppen mutatja azt, hogy mennyire fontos foglalkozni ezzel a kérdéssel.

1998-ban a kormány egy módon próbált a drogkérdéssel foglalkozni - erre valamennyien emlékszünk -, a büntető törvénykönyv módosításával. Akkor súlyos viták támadtak azt illetően, hogy ez helyes-e vagy nem. Akkor is elmondtuk már, a Magyar Szocialista Párt azt gondolja, hogy ez nem helyes út, hiszen ez nem büntetőjogi kérdés, nem büntetőjogi kategória, hanem olyan probléma, amelyet más módon kellene kezelni. Ezért örülünk ennek az előterjesztésnek, amely azt mutatja, hogy a kormány véleménye valamilyen módon változott.

Tulajdonképpen két módon is örülök a dolog változásának. Egyrészt mint ifjúságpolitikus azt gondolom, hogy a kormány végre azokat a szakmai javaslatokat is el tudta fogadni, amelyek elfogadása az elmúlt években nem sikerült, másrészt mint ellenzéki politikus azt gondolom, hogy a kormány azokat a pontokat vette át, amiket mi már két évvel ezelőtt is jelentős részben mondtunk, és azt gondoljuk, hogy ezek visszatükröződnek ebben az anyagban. Ettől függetlenül van egypár olyan pont, amelyekre szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét.

Az egyik ilyen probléma az anyag egyik kirívó megfogalmazása, amely a roma lakosságról szól, és amely tulajdonképpen olyan módon is értelmezhető, miszerint a roma származású lakosság nem egyértelműen az életkörülményei, hanem a szociokulturális jellemzői miatt hajlamos a kábítószer-fogyasztásra, és úgy tűnhet, mintha diszkriminatív módon szeretné ezt a törvény rendezni. Azt gondolom, ez olyan kérdés, amiről beszélni kell, hiszen Magyarországon eleve jelentős probléma a cigányság problémaköre, és azt gondolom, az ilyen törvények elfogadásánál is vigyázni kell, hogy véletlenül se lehessen úgy értelmezni semmilyen módosítást és a törvény egyetlenegy paragrafusát sem, amely a romákat minősítené valamilyen módon, legyen ez diszkriminatív jellegű.

Szólni kell a prevenció kérdésköréről is. Tudjuk, hogy a prevenciónak két fő formája van a drogkérdést illetően, az egyik az otthoni prevenció, a másik az iskolai prevenció. Sajnálatos módon ma semelyiknek sincsenek meg a feltételei Magyarországon. Hiszen nagyon jól látjuk, hogy jelen pillanatban a magyar családok nincsenek abban a helyzetben, hogy érdemileg tudjanak foglalkozni ezzel a kérdéssel, hiszen az egzisztenciális fennmaradás foglalkoztatja manapság a magyar családok átlagát, s egyszerűen nincsenek is arra felkészülve, hogy hogyan és milyen módon foglalkozzanak a szülők azokkal a gyerekekkel, akik droggal kerülnek kapcsolatba. A szülők ilyenkor általában pánikba esnek, illetve az esetek jelentős részében észre sem veszik, vagy már csak nagyon későn veszik észre. Nagyon fontos lenne, hogy a drogstratégia arról is szóljon, hogy milyen módon lehetne ebben az ügyben lépni, hogyan lehetne segíteni a családoknak abban, hogy ezt a kérdést valamilyen módon meg tudják oldani, és itt is próbáljunk a drogkérdéssel foglalkozni.

Hasonló a helyzet az iskolákban is, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az iskola a család mellett a másik legfontosabb olyan hely, ahol a fiatalok eltöltik az idejüket, és jelen pillanatban nem foglalkozunk, de a stratégia sem foglalkozik a pedagógusok tájékoztatásának, továbbképzésének a problémájával. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy ez egy olyan probléma, amelyet a pedagógusok maguktól nem tudnak megoldani, erre fel kell őket készíteni, segíteni kell nekik abban, hogy megfelelő módon legyenek arra képesek, hogy a drogra vonatkozólag felkészítsék a fiatalokat, valamint hogy észrevegyék egyáltalán ezt a problémát. Ezért olyan speciális képzésekre, tréningekre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy az iskolák az eddigieknél jobban és hatékonyabban tudjanak bekapcsolódni.

Ugyanilyen nagy probléma az, hogy az anyag egyrészt nem ír konkrétumokról, másrészt pedig nem tudjuk, hogy milyen források állnak rendelkezésre. Hiszen írhatunk bármilyen jó stratégiát, elfogadhat a parlament bármilyen jó stratégiát, a miniszter úr is adhat bármilyen stratégiát, de ha ehhez konkrét feltételek, konkrét körülmények nincsenek rendelve és a szükséges forrásokkal nem rendelkezünk, akkor ebből semmi meg nem valósítható. Én bízom benne, hogy ezt megfelelő módon sikerül átgondolnia a kormánynak, a kormányzati oldalnak, és a konkrétumok mellett odateszi azokat a pénzeszközöket is, ami lehetővé teszi, hogy ha a stratégiát elfogadják, akkor valóban történjék valami, és ne csak annyi történjék, hogy egy papírt elfogadtunk, van egy minisztérium, van a minisztériumnak egy helyettes államtitkársága, amelyik ezzel foglalkozik, egyébként pedig a dolgot nem tudjuk megoldani azért, mert a szükséges forrásokkal és a szükséges eszközökkel nem rendelkezünk.

 

(23.00)

 

Bízom benne, hogy a következő költségvetési évben a drogstratégiának megfelelően módosulni fog a drogstratégiára fordítandó összegek mértéke. Köszönöm.

 




Felszólalások:  Előző  300  Következő    Ülésnap adatai