Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Nagy a csábítás, hogy belebonyolódjak az egészségügy privatizációs vitáiba, de ezt most nem teszem, visszatérnék a zárszámadás törvényjavaslatához, a társadalombiztosítás tavalyi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz.

Ha Mánya Kristóf képviselőtársam nem foglalkozott volna ismét a gyógyszerkasszával, akkor én már nem is érintettem volna az egészségügy sanyarú sorsát és az egészségbiztosítás ügyeit, mert a kétperces hozzászólásokban ezt elég alaposan végigbeszéltük, de mégis egy-két reflexiót muszáj mondanom ezzel kapcsolatban. Úgy érzem, a képviselőtársam lehetetlenre vállalkozott, amikor ezt a zárt és alultervezett kasszát védi, mert lehetne persze zárt a kassza, ha ez tisztességesen meg van tervezve, csakhogy alultervezett és alultervezett módon zárták be. A gyógyszerpolitika jó lenne, ha lenne, csak az a baj, hogy nincsen, nincs világos gyógyszerpolitika. Tudjuk, hogy az egészségügyi miniszter úrnak most már harmadik vagy negyedik szakértője készíti a stratégiát, csak azt nem lehet tudni, hogy melyik az igazi. Azt gondolom, hogy a kiadáskorlátozó intézkedések azért sem igazán sikeresek, mert ahol a tárgyalásokat diktátumok helyettesítik, és ahol az ösztönzést szankcionálás, ott elég nehéz a siker reményében kialakítani egy közösen vállalható stratégiát. Márpedig ha a szereplők nem tudnak egyezségre jutni, akkor ez elég nehéz.

Azt is gondolom, hogy a gyógyszeráraknak egyfajta befagyasztása, amiről szintén beszélt a képviselőtársam, tényleg nem segíti elő az ellátási szereplők bizalomkeltését, tehát ha ebben a tekintetben nem lesz igazán érdemi változás - nem akarok az idei vitákba belemenni -, akkor tényleg az indokolt és szerény mértékű áremelkedés elfojtása következik, akkor sajnos a következő évben sem nézünk sok jó elébe. Ha egyszer nem lehet közmegegyezésre jutni a stratégiában és nem lehet bizonyos hiányokat kipótolni, és akkor nem fordítva ülni a lóra, akkor baj van.

Még egyszer: azt gondolom, a gyógyszerkassza előirányzata tavaly alultervezett volt, és ez egyebek között még azt a bajt is okozta, hogy a túllépést jórészt az egészségüggyel finanszíroztatta meg a kormány kvázi büntetésként. Azt hiszem, mindenképpen el kellene kerülni, hogy egy ilyen brutális módon történő elvonás következzen be, és nem érdemes ezt a fejezetét túlságosan megdicsérni az egészségbiztosítás költségvetésének, mert ez nem egy dicséretre méltó fejezet. Lehet, hogy a képviselőtársam így gondolja, de kormányzati oldalon se gondolja mindenki így, ma már erről kormánypárti oldalon is hallottunk bíráló megjegyzéseket - erre csak utalni szeretnék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért persze több volt a győzelmi jelentés a koalíció oldalán. Én persze elfogadom, hogy a sikerpropaganda még ilyen késői órán is fontos, hallottuk ezt a Pénzügyminisztérium államtitkárától. Csak azt sajnálom - és hadd tegyek itt egy pici megjegyzést -, hogy a társadalombiztosítási alapokat felügyelő pénzügyi államtitkár úr nincs jelen, aki nemkülönben képviselőtársunk. Bízom benne, hogy a távollét oka tényleg halaszthatatlan közfeladat, mert ha van egy erre kinevezett politikai államtitkár, akkor elég szomorú, hogy egy ilyen fontos kérdés tárgyalásánál nem tud velünk lenni. (Dr. Horváth Zsolt: Beteg!) Akkor jobbulást kívánok, köszönöm szépen.

(22.00)

Tisztelt Országgyűlés! Én onnan indulnék egy rövid összegzésben, hogy a kormány zajos kampány keretében csökkentette a munkáltatók által befizetett társadalombiztosítási járulékot 6 százalékkal, azzal azonban teljes mértékig tisztában volt, hogy ezt a bevételkiesést pótolni kell. Nos, erről a pótlásról is esett szó. Én röviden úgy foglalom össze, ez maga a családi ezüst volt, az OTP, a Richter-részvények. De tudjuk, hogy a családi ezüstöt, azaz a vagyont csak egyszer lehet eladni. Én úgy is meg tudom ezt fogalmazni, hogy ravasz módon úgy hagyott többletjövedelmet a munkáltatóknál, hogy cserébe a biztosítottak közös vagyonát dobra verte. Ha a vagyoneladásból befolyt 73 milliárdhoz hozzáadjuk a jóváhagyni javasolt 46 milliárdos hiányt, akkor már mindjárt lehet látni, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetésében tavaly több mint 120 milliárd forintnak lényegében tartós fedezete nem volt. Azzal tisztában vagyok, hogy a kormány, úgymond, jogszerűen cselekedett, de azt kell látni, hogy a tavalyi tb-költségvetés is annak bizonyítéka, hogy milyen módon lehet jövedelmeket átcsoportosítani a munkavállalóktól a munkaadók javára. Érdemes talán ezt az aspektust is végiggondolni.

A törvényjavaslat általános indoklása utal az APEH új szerepkörére. Erről is már többen beszéltek. Én is csak megerősíteni szeretném, hogy az APEH számára a tavalyi év a járulékbeszedés hatékonysága tekintetében nem volt a siker éve, nem váltak valóra az ezzel kapcsolatos prognózisok, az OEP járulékbeszedéséhez képest az APEH többleteredményeket nem tudott felmutatni. Ez az állítás még akkor is igaz, ha tekintettel vagyunk az induló év nehézségeire. Az a gyanúm, hogy döntéshozók is látták ezt előre, de mégis a fő cél a társadalombiztosítási járulékok adóhoz történő közelítése volt, bizonyos értelemben ez is egy eleme volt a társadalombiztosítási önállóság megnyirbálásának. Az csak hab a tortán, hogy az APEH nem teljesítette a társadalombiztosítási alapok bevételére vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségét, ennek ellenére több mint 1 milliárd forint mértékig ösztönzésben részesült. Azt gondolom, hogy ez viszont etikátlan.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetése ugyan szerény szufficitet mutat, amit egyébként visszafizettetnek a központi költségvetésbe, de egyértelmű, hogy a magánnyugdíjpénztárba befizetett járulékok kompenzálására csak annyit fizetett ki a központi költségvetés, amennyi a kvázi nullszaldóhoz elegendő. Arra már kínosan vigyáztak, hogy különböző kötelezettségek teljesítése nehogy azzal a következménnyel járjon, hogy az alap komoly többletet mutasson fel. Vojnik Mária képviselőtársam már beszélt a 20 milliárdos malőrről. Úgy gondolom, ha még ez is bejött volna, akkor már nehezen tudta volna megmagyarázni a kormányzat, abból a szempontból különösen, hogy miért is emelt ki a nyugdíjasok zsebéből közel 50 milliárd forintot a nyugdíjemelésre vonatkozó törvényi szabályok megváltoztatásával, mert végül is '99-ben igazán jól jártak volna a nyugdíjasok, ha a törvény szerint emelik a nyugdíjaikat. Nos, Bartha képviselő úr emlékezete, memóriája kicsit szelektív volt, mert arra jól emlékezett, hogy a stabilizációra való tekintettel, mint minden társadalmi csoportnak, a nyugdíjasoknak is áldozatokat kellett hozni, de az 1999-es év történéseit már kevésbé tárgyaltuk meg. Ezt annál is inkább újból fel kell említeni, mert ez azzal a következménnyel járt, hogy a legalacsonyabb nyugdíjak esetén 3,8 százalékos, a közepes és ennél magasabb nyugdíjak esetében ennél lényegesen kisebb, átlagosan 1 százaléknál is kevesebb reálérték-növekedés mutatható ki.

Itt már lezajlott egy vita a nyugdíjasok fogyasztói kosaráról. Azt gondolom, itt az a kérdés, hogy valójában mit vesznek figyelembe a fogyasztói kosár számításánál. Természetesen mindenféle statisztikát lehet mutatni, én is láttam ezeket az adatokat - egyébként azt gondolom, hogy akkor alaposan meg kell nézni, hogy ez mennyire reális. Mindenesetre több nyugdíjasszervezet számítása szerint, az érintettek számítása szerint mégiscsak a nyugdíjasháztartások fogyasztásával kapcsolatos áremelkedési mutató magasabb, mint az általános 10 százalékos index.

Lehet, hogy a kormány nyugdíjemelési technikája alkotmányos volt, az Alkotmánybíróság legalábbis így látta, de itt is azt kell mondanom, hogy etikátlan volt, és ezt biztosnak tartom, mert a kormány még csak kísérletet sem tett arra, hogy ezt a veszteséget valamilyen módon kompenzálja. Most lehet itt arról beszélni, hogy idén majd milyen kiegészítő nyugdíjemelésre kerül sor, meg 2001-ben nem 7, hanem mégiscsak több mint 10 százalék lesz a nyugdíjemelés, de az a tavalyi veszteség is, tisztelt képviselőtársaim, tovább növekedett 2000-ben, mert az évi emelések annyival kisebbek lettek, amennyi kimaradt az 1999. évi nyugdíjak emelésénél.

Az a véleményem, és a zárszámadást áttanulmányozva ez csak erősödött, hogy a nyugdíjak törvény szerinti emelésére lett volna fedezet, mód lett volna erre. Ezt, nagyon sajnálatos, a kormányzat nem tudta megtenni, nem tette meg. Azt gondolom, hogy ez nem volt a nyugdíjas-társadalommal szemben etikus.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Tehát ez is azt bizonyítja a zárszámadási törvénnyel együtt, hogy a kormány széles társadalmi rétegek szociális biztonsága iránt nem mutat kellő érzékenységet. Ez is az oka annak, hogy a zárszámadási törvényt nem tudom elfogadni és a szocialista frakció nem tudja elfogadni, nem fogja megszavazni. Ezt csak azért mondom, mert már az előbb elhangzott, hogy persze a kormánypárti frakciók ezt támogatni fogják.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)