Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megvallom őszintén, egyre reménytelenebbnek tűnt számomra a helyzet, hogy még a mai nap folyamán nem győzelmi jelentésemet elmondhatom, de hogy végre magamhoz ragadhattam a szót, hadd kezdjem egy előzetes kétpercessel, Mádai képviselő úr hozzászólása kapcsán. Felvetett egy nagyon valós problémát, amire már az államtitkár úr is kitért, hogy adott térségekben milyen gyakorisággal milyen betegségek fordulnak elő, hogy ebben nagyon jó lenne tisztán látni.

Itt már elhangzott, utalás történt arra, hogy ez a jelenlegi finanszírozási rendszer - ez kormányoktól független - sajnos egy olyan statisztikai bázist hozott létre, amely tulajdonképpen semmire sem alkalmas. Nem állnak rendelkezésre valid adatok, erről már szó volt. Itt felvetődik az ellenőrzés hiánya mindenféleképpen, felvetődik a szakma felelőssége, az egészségügy felelőssége, azoknak a protokolloknak az elkészítése, amelyek alapján az ellenőrzéseket el lehet végezni.

Most a társadalombiztosítás 1999. évi zárszámadásáról: azok, akik évek óta figyelemmel kísérik a társadalombiztosítási költségvetések alakulását, évről évre azt kellett hogy tapasztalják, hogy a tb-költségvetés rendre nem a tervezettnek megfelelően teljesül, a zárszámadáskor azt kell megállapítani, hogy a deficit magasabb a becsültnél. Az Állami Számvevőszék és a kérdés iránt érdeklődők ennek a folyamatnak az okát abban látták, hogy a bevételeket rendre túl-, a kiadásokat pedig alultervezték. Ezeket a mondatokat - bár tudom, hogy nem illik - a tb-költségvetés elfogadásakor zajló vitában kellett elmondanom, és sajnos igaznak bizonyultak. A deficit a tervezettnél több, mint 10 százalékkal magasabb lett, az Egészségbiztosítási Alap tervezettnél nagyobb vesztesége következtében.

Nézzük meg, hogy milyen tételekből áll össze az Egészségbiztosítási Alap tervezettnél alacsonyabb bevétele! Az Állami Számvevőszék jelentése szerint a központi költségvetésnek különféle jogcímeken 130,1 milliárd forint összeggel kellett volna hozzájárulnia a tb költségvetéséhez, ám ennél 23 milliárd forinttal kevesebbet teljesített. A dologban az a különös, hogy mindkét költségvetést a Pénzügyminisztérium készítette, tehát tudnia kellett volna, hogy mit vállalt. Ez az elmaradás önmagában is figyelemre méltó, ám még aggasztóbb, ha arra gondolok, hogy ugyanennek a minisztériumnak a tervei szerint a következő évtől megszüntetnék az önálló társadalombiztosítási költségvetést, és az csupán egy fejezetként jelenne meg a központi költségvetésben.

Gondoljunk bele, miként lehet majd megnyugtatni a járulékfizetőket, akik már most is aggódnak amiatt, hogy a befizetéseik nincsenek biztonságban, ha az állam hozzáférhet a biztosítottak pénzéhez, milyen hatással lesz a járulékfizetési fegyelemre, ha azt látják, hogy egy házon belül, egy kézben az eddigieknél is követhetetlenebb módon kezelik a befizetéseiket. Hiszen az egészségügyi hozzájárulás bevételei már 1999-ben is elmaradtak a tervezettől, és csak 91,3 százalékban teljesültek. Az elmaradás a százalékos hozzájárulás esetében jelentős. A tervezett 20,1 milliárd forinttal szemben a teljesítés 8,5 milliárd forint volt.

A társadalombiztosítással szembeni tartozások összege meghaladta a 300 milliárd forintot. Az adósságállomány gyorsabban nőtt, mint a megelőző években, pedig azt reméltük, hogy az APEH majd eredményesebben kezeli ezt a kérdést, mint a társadalombiztosítás. Ezzel szemben a tervezett behajtási bevétel 45,5 milliárd forint helyett mindössze 21 milliárd forint lett. Az igazsághoz tartozik az, amit az ÁSZ megállapított, hogy a tartozások növekedése alapvetően a felszámolás alatt álló gazdálkodók tartozásában jelentkezett.

Ugyancsak bevételkiesést okozott a nyugdíjalapnál a magánnyugdíjpénztárba átlépők után járó költségvetési támogatásnak a tervezettnél 12,6 milliárd forinttal alacsonyabb összege. Igaz, a nyugdíjalap is enyhe szufficittel zárta az évet, annak ellenére, hogy az Egészségbiztosítási Alap nem adta át a nyugdíjalapnak azt a 20,8 milliárd forintot, amit a járulékok megosztásának arányait meghatározó költségvetési törvény előírt. Ezt az összeget tehát úgy kell tekintenünk, mintha ennyivel még a meglévőnél is nagyobb lenne az egészségügyi alap hiánya a zárszámadásban jelzettnél. A tervezettnél alacsonyabb bevételek mellett a kiadások viszont magasabbak lettek annál, mint amennyit a költségvetés előírt. Sajnos tehát mindkét egykori baljóslatunk megvalósult.

Az egészségügyi alap kiadásai 6,7 százalékkal, vagyis 4,7 milliárd forinttal magasabbak voltak a tervezettnél, a nyugdíjalapnál a túllépés 900 millió forint. A túllépés sajnos annak ellenére is bekövetkezett, hogy a kormány év közben éppen a gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható összegekből zárolt 7 milliárd forint céltartalékot, és ennek felhasználásáról azóta sem döntött. Így az egészségügy finanszírozására a tervezettnél 11,3 milliárd forinttal kevesebb jutott.

A vagyongazdálkodás kiadásaira viszont több pénz jutott a tervezettnél. Ebből a legjelentősebb tétel a Postabanknál egykor vállalt garanciális kötelezettség miatt kifizetett 1 milliárd 673 millió forint. Ennél a tételnél két dolog is eszébe jut az embernek. Az egyik azok felelőssége, akik azt a rossz üzletet megkötötték, súlyos adósságot varrva utódaik nyakába. A másik az a mára kialakult furcsa helyzet, amit az jelent, hogy a társadalombiztosítás vagyonát az állam magához vonta, a tulajdonosi jogokhoz kapcsolódó viszontgarancia terhét azonban a tb nyakán hagyta. Ennek indokoltságát és jogszerűségét az Állami Számvevőszék már 1998 óta vitatja, ideje lenne hát ezt a visszás helyzetet végre megszüntetni.

Összefoglalva az eddigieket, azt kell mondanunk, hogy a társadalombiztosítás 1999. évi költségvetése sok esetben nem a tervezettnek megfelelően teljesült. Véleményem szerint ennek elsődleges oka a tervezés során évről évre jelentkező, és az Állami Számvevőszék által is évek óta kritizált gyakorlat, vagyis a bevételek túl- és a kiadások alultervezése. Ideje lenne ezen változtatni ugyanúgy, mint azon a furcsa jelenségen is, hogy a tervezést végző Pénzügyminisztérium a végrehajtás során jó néhányszor nem teljesíti vállalt kötelezettségeit, ha azok a központi költségvetés terheit növelnék.

A társadalombiztosítás vezetése a jelenlegi körülmények között ugyanis igen szűk mozgástérrel rendelkezik a költségvetés végrehajtásakor. A járulékbeszedés feladata átkerült az APEH hatáskörébe. A finanszírozást a Kincstár bonyolítja. A társadalombiztosításnak a valós pénzügyi folyamatokról nincs naprakész információja, hisz az ÁSZ-jelentés megállapítása szerint "az alapokat jogcímenként külön-külön megillető bevételekre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségét az APEH nem teljesítette". A törvényben előírt havonkénti tájékoztatás helyett első alkalommal csak 1999. október 1-jén közölt adatokat az előírt formában és tartalommal az év első kilenc hónapjáról. Ilyen körülmények között a társadalombiztosításnak már nem is csak megbéklyózva, hanem gúzsba kötve kellene táncolnia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajátos műfaj a költségvetési zárszámadás - mert mi van, ha nem fogadjuk el? Egy egyetemi professzorom jut eszembe, aki egy vizsgán az előttem vizsgázó kollégának azt mondta: tudja mit, átengedem, mert a végén még visszajön. De félre a tréfával, kívánatosnak tartanánk, ha a jövő évi, reméljük, továbbra is önálló tb-költségvetés és annak végrehajtása során figyelembe vennék az 1999. évi nem túl rózsás tapasztalatokat.

Egy év kiragadása különben is hamis képet festhet. Szerintem folyamatokat kell vizsgálni, és ha az elmúlt évekre visszamenőleg ismételten áttekintjük az Állami Számvevőszék jelentéseit a tb zárszámadásáról, akkor óhatatlanul javulást kell tapasztalnunk.

Nem kívántam kitérni a gyógyszerkasszára, de mivel van időm, és itt igen intenzív polémia folyt a gyógyszer-támogatási rendszerről, engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban is néhány szót elmondjak, habár több ízben mindig, amikor a gyógyszertámogatás kérdése akár bizottságban, akár itt, a Ház nyilvánossága előtt szóba került, mindenkinek azt mondtam, hogy ezzel csínján bánjunk, mert mindannyiunk érdeke, hogy ezt a kérdést valamilyen módon megoldjuk.

(21.20)

Ha megnézzük a zárszámadás adatait, láthatjuk, hogy 1999-ben a gyógyító-megelőző ellátás összege en bloc 338,8 milliárd forint volt, ezen belül a gyógyszertámogatás összege 139,4 milliárd forint, azaz a tényleges egészségügyi ellátásunk 41 százalékát gyógyszertámogatásra költöttük.

Mánya képviselő úr már ismertette azt a dinamikus emelkedést, amely tulajdonképpen a rendszerváltozás óta a gyógyszerárpiacon a liberalizáció következtében létrejött, ami tarthatatlanná vált ezekre az évekre, és mindenképpen lépéseket kell ennek érdekében tenni. Úgy gondolom, mindannyiunk érdeke - teljesen mindegy, hogy ezen vagy azon az oldalon állunk -, hogy ezt a dinamikát megállítsuk, hiszen ha közben figyelemmel kísérjük a tőzsdei információkat, a különböző gyógyszergyártó és gyógyszerforgalmazó cégek tőzsdei adatait, amiket időről időre nyilvánosságra kell hozniuk, akkor nem azt tapasztaljuk, hogy tönkremenés előtt állnának ezek az intézmények, és nem hiszem, hogy egy átalakulóban lévő országban - abban az országban, ahol alapelv a szolidaritási elv - a tb-járulékot fizetők pénzét mindenfajta nagyobb ellenszolgáltatás és ellenőrzés nélkül, csak úgy át kellene engedni a multiknak.

Bizottsági képviselőtársaim bizonyára emlékeznek arra, amikor legutóbb a gyógyszerárvita kapcsán az összes érintett fél jelen volt a bizottság ülésén, egy igen neuralgikus kérdést, a promóciós kérdést vetettem fel, kérdezve az ott jelen lévő gyógyszerforgalmazó és gyógyszergyártó képviselőket, hogy hány százalékot fordítanak erre a célra. Nem voltak hajlandók elárulni, nyilván nem véletlenül, és sajnos interneten keresztül sem lehet ilyen adatokhoz hozzájutni.

Változatlanul az a véleményem, hogy akkor, amikor azokat az erőfeszítéseket, amiket az egészségügyi kormányzat a gyógyszerár-támogatási rendszer átalakítása kapcsán megtesz, amikor teljesen új alapokra helyezi a gyógyszerár-támogatást, és megpróbál egy olyan rendszert kialakítani, amely átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszi azt, hogy a járulékfizetők pénzét mire költjük, akkor azt inkább támogassuk és ne támadjuk, mert, hála istennek, demokráciában élünk, politikai váltógazdaság van, remélem, hogy minél későbbi időpontban, de ellenzéki képviselőtársaink is kerülhetnek kormányzati pozícióba hosszú-hosszú évek után, és akkor nekik is nagyon jól fog jönni, hogy ez a kérdés már megoldódott és nem kell ezzel foglalkozniuk.

Csak ennyit szerettem volna a gyógyszerkérdésről mondani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)