Felszólalás adatai

KERTÉSZ ISTVÁN, a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, nem lesz nehéz dolgom, merthogy az ülésen egyetlenegy szó, egyetlenegy kérdés sem hangzott el a kormánypárti képviselők szájából, úgyhogy ugyanaz a helyzet valósul meg most is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ellenzéki képviselőtársaimtól kritikaként az ÁSZ jelen lévő képviselői felé elhangzott, hogy nem tartható az a fajta álláspont, amelyet az ÁSZ a következőképpen fogalmazott meg: "Tekintettel a tb-alapok esetében előírt kötelező könyvvizsgálati hitelesítésre, az adatok valódiságának, hitelességének vizsgálatára a számvevőszéki ellenőrzés nem terjed ki." Miután az ÁSZ a könyvvizsgálatra támaszkodva nem kívánta az adatok pontosságát ellenőrizni, a könyvvizsgálat pedig az APEH-től kért alapinformációkhoz adótitokra hivatkozva nem jutott hozzá, a két ellenőrzésre jogosult és hivatott szervezet nem akarta, illetve nem tudta ellenőrizni a bevételek helyes elszámolását. Ebből következően a bevételi oldal értékelhetetlenné vált.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1999-ben az APEH felkészületlenül kapta meg a tb nyilvántartási rendszerének kiépítési feladatát. A Számvevőszék szerint a többszöri átszervezés többletköltségei legalább 994 millió forintra rúgnak. Érdemi változás ezek után sincs, a tb-hátralékok ebben az évben is 13,5 százalékkal, több mint 300 milliárd forintra nőttek, a vagyongazdálkodás minősíthetetlen, az ösztönzési rendszer törvénysértően működött. Az előttünk lévő törvényjavaslat adatai a finanszírozási rendszer változtatása miatt sem összehasonlíthatók, sem az előző évhez, sem az előirányzathoz, sem a gyógyszerkasszánál, sem a fekvőbeteg-ellátásban. A korábbi előleg helyébe utólagos elszámolást fogadtattak el, mellyel látszólag 20-25 milliárd forintot takarított meg a tb-költségvetés, a gyógyszerészek és az intézmények kárára. A tavalyi folyamatok harmadik alapvető hiányossága, hogy egyszeri bevétellel finanszírozott folyamatosan felmerülő működtetési és ellátási kiadásokat, ami közgazdasági nonszensz.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1999-től az APEH-nak kell adatot szolgáltatnia, hogy a bevételből mennyi az egészségbiztosítási, mennyi a nyugdíj-biztosítási. Év végére az Egészségbiztosítási Pénztár javára 20,8 milliárd forinttal több került elszámolásra, átutalásra a Nyugdíj-biztosítási Pénztár rovására, ami azt is jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy a probléma az egészségbiztosítás vonatkozásában nagyobb, mint amit elénk tártak. Ha a valós helyzet tartós elemeit nézzük, a törvénytervezetben szereplő hiányt korrigáljuk a 20,8 milliárd forinttal, valamint a finanszírozási rendszer változtatásával és a vagyoneladás egyszeri bevételével, akkor megállapítható, hogy 1999-ben az Egészségbiztosítási Pénztár tartós tényezőkön alapuló hiánya a beterjesztett 47 milliárd forinttal szemben 100-110 milliárd forintra rúg. Ugyanakkor a Nyugdíj-biztosítási Pénztárnál a feltételezett 1,2 milliárd forinttal szemben a helyes elszámolásban 22 milliárd forintos többlet felel meg a tényleges folyamatoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita idején azzal érvelt a kormányzó oldal, hogy azért kellett a nyugdíjasok jogos járandóságát csökkenteni, mert nincs fedezete. Nos, ez az álláspont nem igazolódott be. Ez a 22 milliárd forintos tényleges többlet a 14,2 százalékos nyugdíjemelés mellé további 3 százalékos emelésre adott volna fedezetet. Tekintettel arra, hogy az előterjesztett törvényjavaslat szerint a kormány ezt az összeget a későbbiek során sem akarja a nyugdíjak emelésére fordítani, várhatóan a nyugdíjasok évről évre elesnek e 22 milliárd forintos összegtől és a rárakódó további emelési összegektől.

Meg tudom érteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a számvevőszéki bizottság ülésén ilyen felvetésekkel szemben kormánypárti oldalról egyetlen szó sem hangzott el. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)