Felszólalás adatai

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Ma a vagyon elnyerése iránti versengésben, a korlát nélküli gazdasági szabadság hatása alatt csakhamar kifejlődött az a harc, melyben az erős a gyönge ellen, az ügyesebb az ügyetlenebb ellen küzd, s amely harcban az ügyesebb a győztes, s az ügyetlennek a rovására gyarapszik, míg emez tönkremegy. Az ezen küzdelemből fakadt közszellemből az a fölfogás jutott érvényre, hogy a gazdasági téren minden meg van engedve, amibe bírónak beavatkoznia nem kell, s a méltányosság, mely a túlzásoktól visszatart és a helyes úton vezet, mindinkább háttérbe került. Ellenben mások szorult helyzetének vagy tudatlanságának kihasználása, az uzsora, a hamisítás fényesen arat az országban, nyomukban pedig mindenfelé nyomor támad. A szövetkezeteket karoljuk fel és alakítsunk belőlük ezreket, mert ezek útján olcsóbb lesz a hitel, és hitelt kap mindaz, aki arra érdemes. Korlátozzuk az áruuzsorát a fogyasztási szövetkezetek útján, terjesszük a termény-, bor- és húsértékesítő szövetkezeteket, hozzunk létre szövetkezeti biztosítást, alkalmazzuk a járadékkölcsönt, amely sokszor fogja lehetővé tenni a terhek megkönnyítését, terjesszük az együttműködés szellemét."

Kilencvenkilenc évvel ezelőtt írta e sorokat gróf Károlyi Sándor a gönci választókerület polgárainak, amikor képviselőjelöltjüknek kérték fel. A sajtó hosszasan foglalkozott a levéllel, nem értették, mit akar mondani a szerző, hiszen az ország a töretlen gazdasági fejlődés útján haladt.

Tisztelt Országgyűlés! Hiszek abban, hogy az elmúlt évtizedben megtett vitathatatlan gazdasági haladás közepette is megértik: a cselekvés felelősségét hagyta ránk örökül gróf Károlyi Sándor. Az önök asztalán fekszik az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, és engem a jól végzett munka felett érzett büszkeség tölt el. Amikor a kormány tárcámra bízta e feladat elvégzését, tudtam, a törvényjavaslat messze túlmutat a földművelésügy és vidékfejlesztés témakörén. A szövetkezés az a gondolat, ami bármelyik iparos, kereskedő vagy gazda fejében felmerülhet, ha gyengének, kiszolgáltatottnak érzi magát a piaci versenyben. A szövetkezés az a módszer, amellyel a hazai vállalkozók olcsó hitelhez juthatnak, és versenyképes társai lehetnek a nemzetközi nagyvállalatoknak. A szövetkezés az a lehetőség, amin keresztül az állam hatékonyan tudja támogatni a kis- és középvállalkozásokat. A szövetkezés a piaci verseny és a szolidaritás fogalmát összekapcsolja, ezért térhódításával emberközpontúvá válhatott Nyugat-Európa társadalma.

Joggal merülhet fel a kérdés, miért nem történt meg ez nálunk is. Számos szövetkezet működik hazánkban is - vajon miért nem vezetett működésük ehhez az eredményhez? Egyesek már a kormány felelősségét kezdik emlegetni, pedig a kérdés a mai magyar szövetkezetekre tekintve túlságosan könnyen megválaszolható. Nyilvánvaló, hogy a ma hazánkban a "szövetkezet" nevet használó gazdálkodó szervezetek többsége, felvett nevén kívül, semmiben sem hasonlít ahhoz a szerveződéshez, amit Európa szövetkezetnek tart. A szövetkezet önálló egzisztenciával rendelkező gazdálkodók önkéntes szövetsége, s ezek közül nálunk csak az önkéntesség és az önálló egzisztencia hiányzott és hiányzik még ma is.

A jelenlegi szövetkezetek többsége közgazdaságilag semmiben sem különbözik a gazdasági társaságoktól: a menedzsment meghatározza a célokat, rendelkezik az eszközök felett.

A szövetkezeti tagok többsége számára a szövetkezet csak munkahely, ahonnan bérét kapja, és időnként a közgyűlésen megszavaztatják erről-arról. Számos esetben a vezetők visszaélnek a tagok információhiányával, és azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, amikor azt mondom, becsapják őket.

A hatályos jogi szabályozás középpontjában a termelő típusú szövetkezet, a munkaszövetkezet áll, s figyelmen kívül hagyja, hogy a jelenleg működők jelentős része fogyasztási, beszerző vagy értékesítő szövetkezet. Nem ismeri fel a jelenlegi szövetkezeti törvény, hogy a munkaerő nem az egyetlen termelési tényező. Összemossa a tulajdonosi jogokat gyakorló tag és a jogviszony jellegénél fogva munkáltatójának alárendelt munkavállaló fogalmát. Tudomásul kell vennünk, hogy a huszonegyedik század elején a tőke, a szellemi termékek, az információk legalább olyan mértékben hozzájárulnak a vállalkozás sikeréhez.

Hosszasan sorolhatnám még az 1992. évi I. törvény hiányosságait, de a kormány tagjaként feladatom nem a hibák ostorozása, hanem az alkotás, az új értékek megteremtése.

Tisztelt Országgyűlés! Célom, hogy minél hamarabb olyan szövetkezeti törvény legyen Magyarországon, amelyik valóban az európai értelemben vett szövetkezetekről szól.

(8.10)

Meggyőződésem, hogy a hatályos törvény toldozásával-foldozásával ez a cél nem érhető el. Új törvényt kell alkotnunk, amely tiszta és jól áttekinthető szabályozásával lehetőséget biztosít arra, hogy a szövetkezetek gazdasági és társadalmi küldetésüket betölthessék.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat alkalmas erre; alkalmas arra, hogy a szövetkezeti modellváltás törvényi alapját képezze.

Nem szívesen használom a "modellváltás" kifejezést, mert azt a látszatot kelti, mintha az egyik szövetkezeti modellről most egy másikra térnénk át, pedig nem erről van szó. Egyetlen szövetkezeti modell van, amelyet nekünk is létre kell hoznunk, pontosabban újjá kell élesztenünk. Ha valaki megkérdezné: csak ezért új-e az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, amely valóban nem tartalmaz nagyszerű, új tudományos eredményeket, sem korszakalkotó jogtechnikai találmányokat, a következőket válaszolhatom: az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat csak nekünk új, apáink és nagyapáink számára a régi, az ismert és a jól bevált szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot jelenti. E törvényjavaslat jó példát szolgáltat arra, miként kövessük azokat az értékeket, amelyeket őseink már a magukénak mondhattak, és sajnos, történelmi viharaink között mi elfeledtük.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy felidézzem ezeket az értékeket. Segítségemre van a Szövetkezeti Világszövetség manchesteri konferenciájának állásfoglalása, amelyben újrafogalmazták és modernizálták a rochdale-i szövetkezeti alapelveket, azzal a szándékkal, hogy a szövetkezés képes legyen megfelelni a XXI. század kihívásainak.

Magyarország viszonylatában a kormány is ezt fogalmazta meg alapvető célként. A kiindulópont a demokrácia. A demokrácia az az elv, amely nem kizárólag a modern polgári államberendezkedés alapja, hanem a társadalom egészét átfogja; demokráciát tanulnak már a gyermekek is a kisdedóvóban, és demokratikus intézmények között válik belőlük felelősen gondolkodó polgár. Nagy szükségünk van arra, hogy a magyarországi gazdasági élet szereplői között is megjelenjenek olyan szervezetek, amelyek nem nemzeti és kulturális értékeinken keresztülgázolva törekszenek a nyereségre.

A demokrácia nemcsak átfogó szerepe miatt tekinthető alapelvnek, hanem azért is, mert belőle a szövetkezeti mozgalom alapeszméi sorra levezethetőek. Elsőként a szövetkezés szabadsága. Szövetkezet csak tagjai önkéntes akaratelhatározása nyomán jöhet létre, politikai kényszer soha nem hozhat létre szövetkezetet. (Közbeszólás: De, hozhat!) De természetesen a gazdasági és egzisztenciális kényszer sem, a munkahelyek féltése, a változástól való rettegés sem, arra csak az egyéni érdek felismerése és önkéntesen a közösségi érdek alá rendelése lehet képes. Ez a felismerés bárkiben, bármikor megfogalmazódhat vagy háttérbe szorulhat, ezért a szövetkezetekben a nyitott tagság elve érvényesül: aki be kíván lépni és a tagok be akarják fogadni, az taggá válhat, aki ki akar lépni, az pedig akkor lép ki, amikor akar, a bennmaradók semmilyen módon nem akadályozhatják meg őt ebben.

A nyitott tagság elvéhez kapcsolódik a változó tőke elve, amit gazdasági szempontból a szövetkezet legsajátosabb jellemzőjének tart az Európai Unió. Új tagok belépésével nő, a régiek kilépésével csökken a szövetkezet jegyzett tőkéje; ez mégsem okoz fizetési nehézséget, nem vezet a szövetkezet hitelképességének csökkenéséhez. A bankok Nyugat-Európában szívesen hiteleznek a szövetkezeteknek. Miért? Felismerték, hogy a szövetkezet hitelképessége tagjai hitelképességével áll összefüggésben: ha a szövetkezet kér hitelt, nem egy gazdasági társaság teszi, amelynek gazdálkodását kell a hitelképesség megállapításához górcső alá venni, nem kell mutatószámok segítségével a szövetkezet vagyonát, bevételeit és kiadásait hosszasan elemezni: a szövetkezet mögött álló kis- és középvállalkozások, háztartások jövedelmi helyzetét kell megvizsgálni. Kissé merész hasonlattal azt is mondhatnám: a hitelkérelmet benyújtó polgár mellett felsorakoznak a szövetkezet tagjai, és biztosítékként felajánlják jövedelmüket, vagyonukat, ezáltal a szövetkezet a legbiztonságosabb adósok gyűjtőhelyévé válik, mert a kockázat sokak között oszlik meg, és olyanok között, akik a lehető legkisebb kockázatot vállalják, hisz családjuk boldogulása a tét.

Számunkra talán a legmeglepőbb tulajdonsága a szövetkezetnek a kizárólagosság elve. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet gazdasági tevékenysége nem szakad el tagjai tevékenységétől. A szövetkezet egyetlen gazdasági célja, hogy tagjai saját vállalkozásukban vagy háztartásukban a lehető legnagyobb hasznot, illetve megtakarítást érjék el. Önálló gazdasági célja a szövetkezetnek nincs. Tekintettel a változó magyar gazdaság sajátosságaira, a törvényjavaslat rugalmasan értelmezi ezt az elvet, csak az ésszerű összefüggést kívánja meg a szövetkezet és tagjai tevékenysége között. Ha ez az összefüggés nem lenne, a tag és a szövetkezet nem tudna eredményesen működni, a szövetkezet és tagja közötti gazdasági együttműködésnek pedig óriási jelentősége van.

A szövetkezet szolgáltatásait elsősorban a tagok veszik igénybe. Ez természetes, hiszen éppen azért hozták létre a szövetkezetet, hogy kedvezőbb áron vásárolhassanak alapanyagot, vetőmagot, hogy hozzájussanak a nagykereskedelmi kedvezményekhez vagy olcsóbban vehessék meg a mindennapi szükségleti cikkeket. A szövetkezet pedig akkor fejlődik, ha minél több árut és szolgáltatást rajta keresztül szereznek be tagjai. A szövetkezet önfejlődése ezen az összefüggésen alapszik. Az állam feladata, hogy a kezdeti lépésekhez szükséges támogatást megadja. Ezt szolgálja e törvényjavaslat is.

Tudom, sokan ellenzik ezt. Ellenkezésüket teljes mértékben megértem, hisz ki fog a nemzetközi kereskedelmi cégek boltjában vásárolni, ha a szövetkezeti boltban olcsóbban jut hozzá ugyanahhoz?

(8.20)

Ki fog drága gépeket kölcsönözni, bérelni, ha a szövetkezet biztosítja azt neki? De miért juthat hozzá a szövetkezeti tag olcsóbban mindezekhez? Mert a szövetkezet a tagjaival szemben nem törekszik nyereségre. Elismerem, komoly megrökönyödést válthat ki ez önökből, de Görögországtól az Egyesült Királyságig semmi csodálkoznivalót nem találnak ezen. Ismételten hangsúlyozom, a szövetkezet célja nem hatalmas tőke koncentrálása, ami azután elidegenedve a tulajdonosaitól a menedzsment érdekeit szolgálja. A szövetkezet célja, hogy az együttműködésből származó hasznot a tag családi vállalkozásában, háztartásában élvezze. A szövetkezet meghatározza a termék önköltségét, azzal egyenlő áron adja tagjainak, meghatározza a tisztes haszonkulcsot, és azt érvényesíti harmadik személyek felé. A szövetkezet nyeresége a harmadik személyekkel folytatott gazdasági együttműködésből származik, felosztására nem a vagyoni hozzájárulás arányában kerül sor, hanem a tagok szövetkezettel folytatott gazdasági együttműködésétől függően. Gondoljunk bele, a szövetkezet célja forgalmának növelése, ehhez a célhoz az a tag járul hozzá legjobban, aki a legnagyobb mértékben vette igénybe a szövetkezet szolgáltatásait. Európában és az Amerikai Egyesült Államokban hasonló módon osztja vissza nyereségét a szövetkezet.

A gazdálkodó szervezetek általános jellemzőivel szemben a szövetkezet tevékenysége kiterjed tagjai kulturális, oktatási és szociális igényeinek kielégítésére. Tapasztalhattuk, a piaci verseny hasznos, de számos problémát nem old meg, sőt újakat is előidéz. A szövetkezet az egyetlen gazdálkodó szervezet, amelyik nem a tőkét, a munkaerőt vagy a kizsákmányolható tudást látja tagjaiban, hanem az embert a maga sokrétű igényeivel. Ezért alkalmas a szövetkezet számos állami feladat elvégzésére a gazdasági szférán kívül is. Legjobb példája ennek az iskolaszövetkezet, ahol a munkára nevelés, a szabad idő hasznos eltöltése szinte nagyobb súllyal esik latba, mint a profitszerzés. Ezek a szövetkezet alapvető ismérvei gazdasági és tudományos szempontok szerint. Ha a szövetkezetekről akarunk törvényt alkotni, ezekből kell kiindulnunk. Ha egyiket vagy másikat elhagyjuk, nem nevezhetjük szövetkezetnek azt a valamit, ami megmarad. Az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat tartalmazza valamennyi ismérvet, meggyőződésem szerint alkalmas a szövetkezés elterjedésének elősegítésére, az pedig társadalompolitikai szempontból is felettébb kívánatos lenne.

Én a szövetkező polgárokban látom azt az erőt, ami nálunk a vidéki középosztály gerincét fogja alkotni. A kis közösségekben élők végre kilépnek az önérdek szűk korlátai közül, és képessé válnak hasznos össztársadalmi célok megfogalmazására és végrehajtására, nem sürgetnek állandóan állami beavatkozást, nem várnak mindent az állami kezdeményezéstől. Íme, az egyik ok, tisztelt képviselőtársaim, amiért a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, és nem más e törvényjavaslat előadója.

További okok keresése sem jelent problémát. Elegendő az Európai Unió új agrárpolitikájának célkitűzéseire pillantanunk. A közelmúltban elfogadott francia agrárorientációs törvény indoklása minden eddiginél világosabban mutat rá, milyen sajátosságokkal rendelkezik, rendelkezzék Európa mezőgazdasága. Legfontosabb jellemzője, hogy nem profitorientált, és nem célja a gazdasági hatékonyság mindenek feletti növelése. Nem is lehet az, mert amíg az Amerikai Egyesült Államokban 1,5 millió gazdálkodó él, addig az Európai Unióban 7,5 millió. Ha a hatékony mezőgazdaság lenne az Európai Unió célja, legalább 6 millió gazdálkodónak fel kellene hagyni eddigi életmódjával, és el kell hagynia lakóhelyét. Ennek társadalmi következményei beláthatatlanok. A vidék elnéptelenedésével alapvetően megváltoznának Európa tájai, rengeteg kulturális érték menne veszendőbe. Ezt az Európai Unió mindenáron meg akarja akadályozni.

Mi sem tehetünk másként, és nem uniós csatlakozásunk miatt, hanem saját jól felfogott érdekünkben. Emlékezzünk, mibe került Magyarországnak, hogy a vas és acél országa akart lenni! (Francz Rezső: De ez ugyanaz...) A modern európai mezőgazdaságnak egyszerre kell felvállalnia gazdasági, szociális, kulturális és környezetvédelmi feladatokat. A termelők célja nem elsősorban a minél nagyobb termésátlagok elérése, hanem a termőföld, a táj, a természeti értékek védelme, a kultúrállapot fenntartása. A társadalom egészének megbízásából a mezőgazdasági termelők feladata az ország természeti arculatának megőrzése, amihez hozzátartoznak a zöld füvű legelők, a szőlő borította domboldalak és a rengő búzamezők. Akkor is hozzátartoznak, ha a bor vagy búza nem adható el nagy haszonnal a világpiacon. Ez bármennyire is agrárgazdasági célnak tűnik, nem az: össztársadalmi cél, amit az államnak támogatnia kell. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy nem vezet a társadalmi béke felé az a módszer, ami a nem mezőgazdaságból élők jövedelmének átcsoportosításával akar megfelelni ennek az össztársadalmi célnak.

A jövő a vidékfejlesztés irányába mutat. Sokszor hangoztatott célunk a vidék népességmegtartó képességének javítása. Ha a mezőgazdaság nem nyújt elegendő jövedelmet a vidéken élők jólétéhez, az ipar odatelepítését pedig a környezet védelme érdekében senki sem támogatja, a szolgáltatások ösztönzése az egyetlen járható út.

Miért mondottam el ezt most önöknek? Mert ezek a célok társadalmi, közösségi összefogást igényelnek, s éppen ebből az összefogásból fakad a szövetkezés. A szövetkezetek jellemzően szolgáltatásokat nyújtanak, felvállalhatják mindazokat a tevékenységeket, amelyek a többfunkciós családi gazdaságok jövedelemtermelő képességét növelik. A szövetkezetek támogatása szervesen illeszkedik átfogó vidékfejlesztési és agrármodernizációs törekvéseinkhez.

Tisztelt Országgyűlés! A kívánatos célok és a társadalmi hasznosság mellett nem szabad megfeledkeznem a folyamat nehézségeiről és a még előttünk álló feladatokról sem. A szakértők által szövetkezeti modellváltásnak nevezett folyamat leggyengébb pontja a gondolkodásmód megváltozása. Az önálló egzisztenciával rendelkező termelők száma örvendetesen gyarapszik. Intézkedéseink nyomán lelassult a falvak népességszámának csökkenése, egyes vidékeken már növekedést tapasztalhatunk. Őszintén bízom abban, hogy az eredmények láttán mindenkiben feléled a jobbítani akarás, az összefogás érzése, és akkor nem lesz okunk aggódni a szövetkezetek jövőjéért.

A megoldandó feladatok legfontosabbika a szövetkezeti adórendszer megteremtése. A hatályos jogszabályok a gazdasági társaságok sajátosságaihoz illeszkednek, nem képesek kezelni a kettős arculatú szövetkezeteket, amelyek a nyereségorientált gazdálkodók és a tevékenységorientált közhasznú szervezetek tulajdonságait is magukon viselik. Értesüléseim szerint a jogszabály-módosítások szakmai előkészítése megkezdődött.

A szövetkezeti kérdéskör legvitatottabb és legnagyobb vitát kiváltó eleme az üzletrészek helyzete. A törvényjavaslat csak részjegyekről, részjegytőkéről szól, az üzletrészeket be kell vonni, azt követően kifizetni vagy részjeggyé alakítani. A nem mezőgazdasági szövetkezeteknek a törvény hatálybalépésétől számított öt év áll rendelkezésére, hogy az üzletrészeseket kifizessék vagy az üzletrészeket részjeggyé alakítsák. Ezáltal megszűnik a szövetkezeti tagsági viszonyt igazoló okiratok kettőssége.

A mezőgazdasági szövetkezetekben az üzletrészek kérdése nem oldható meg ilyen egyszerűen. A mai napig felgyülemlett feszültségeket körültekintően kell kezelni, de minden további időpazarlás rontja az eredményes megoldás esélyét.

(8.30)

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy kifejtsem azt, amit többségében önök is jól ismernek: miért jelentkezik e kérdés ilyen halogatást nem tűrő, kényszerítő erővel. A rendszerváltozásnak politikai és gazdasági értelemben is alapját képezte a magántulajdon sérthetetlenségének helyreállítása. Számos területen örvendetes eredményeket tudunk felmutatni, és az Európai Unió is elismeri, hazánkban működik a piacgazdaság. Annál inkább fel kell emelnem a szavam azon igazságtalanság ellen, amit a szövetkezeti üzletrésztulajdon szabályozásának kettőssége jelent. A szövetkezettel tagsági viszonyban álló üzletrészes minden évben osztalékot kap, a közgyűlésen felszólalhat, befolyásolhatja a szövetkezet működését, egyszóval rendelkezhet vagyonával. A kívülálló üzletrészesek legfeljebb arról értesülhetnek, mennyivel csökkent üzletrészük piaci értéke, hogyan használták fel a tagok a szövetkezet veszteségeinek fedezésére a vagyonukat. Nem értik, miért e megkülönböztetés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én sem értem. Mindenki, aki a szövetkezeti üzletrészek jelenlegi szabályozásával megismerkedett, egy emberként szorgalmazta annak megváltoztatását pártállásától, politikai meggyőződésétől függetlenül. Évek óta minden szövetkezeti vezető tudta, a kormány előbb-utóbb lépni fog, megszünteti e visszás helyzetet. Sok szövetkezet nem várta be ezt az intézkedést, maga keresett megoldást. Van olyan, amelyik gazdasági társasággá alakult, van, ahol felvásárolták a kívülállók üzletrészeit, van, ahol a végelszámolás mellett döntöttek. Egy dologban azonban minden szövetkezet egységes képet mutat: a kívülállók üzletrészeinek értéke mindenhol csökken, és ma már csak névértéküknek 8-10 százalékát érik. Nem célja a kormánynak, hogy felelősöket keressen és a viszály magját szórja - úgyis megteszik azt helyette mások -, de igenis célja a további vagyonvesztés megakadályozása, igenis célja a kívülálló üzletrészesek vagyonának visszaszolgáltatása.

Nem pusztán erkölcsi kötelessége ez a kormánynak. Ha jogászként a szövetkezeti üzletrészeket szabályozó törvényre, majd az alkotmányra pillantok, ellentmondást tapasztalok. Tudom, hogy nem minősíthetem alkotmányellenesnek a törvényt, hisz arra csak az Alkotmánybíróság jogosult. De meggyőződésem, jogászként megfogalmazhatom aggályaimat, miniszterként pedig kezemben vannak az eszközök is, hogy ezeket eloszlassam. A kormány tagjaként kötelességem az alkotmányellenességnek még a gyanúját is eloszlatni. Azért könnyű a helyzetem, mert nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, nyolc év óta e törvényjavaslat az egyetlen, amely e kötelezettségnek eleget tesz. Mert amíg a megoldást minden érintett szavakban évek óta sürgeti, a tettek valamilyen okból mindig elmaradtak.

Bevallom, tisztelt képviselőtársaim, nem csodálkozom ezen. A szövetkezetek szabályozása számos, önmagát szakmainak nevező csoportosulás számára nyújt ideális lehetőséget, hogy befolyását fenntartsa és vezetőik jelentős magánvagyonra tegyenek szert. E csoportosulások hangja erős, és erősebb, mint azoké, akik ennek a helyzetnek a kárvallottjai. E törvényjavaslattal arra törekszünk, ne erősekre és gyengékre, gyarapodókra és kárvallottakra ossza az érintetteket, következetes és demokratikus eljárás során jusson hozzá mindenki az őt megillető vagyonhoz.

Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági üzletrészről szóló törvényjavaslat kötelezi a szövetkezeteket, hogy üzletrész-felosztási tervet készítsenek az idei év mérlegadatai alapján. A kívülállók arányosan viselik a szövetkezet terheit, és a tervet független könyvvizsgálóval kell hitelesíttetni. Ezt követően közgyűlést kell összehívni, amelyen szavazati joggal vesznek részt a kívülállók is, és ami csak az üzletrész-felosztási terv elfogadásáról és kifizetéséről dönt. A döntést követően 90 napon belül kell a névértéket ténylegesen kifizetni.

Számos vád érte a javaslatot, hogy túl rövid határidőt szab ilyen komoly feladat végrehajtására. Alaptalannak tartom e vádat. Még több mint három hónap van a törvény tervezett hatálybalépéséig, 60 nap áll rendelkezésre az üzletrész-felosztási terv elkészítésére, további 30 napon belüli időpontra kell összehívni a közgyűlést, és a döntéstől számított 90 napon belül kell kifizetni a kívülállók járandóságát. Összesen 9 hónap, nem számítva azt, hogy az államigazgatási egyeztetés keretében minden érdekképviselet májusban megkapta véleményezésre a tervezetet. Meggyőződésem, hogy aki akart, felkészülhetett törvényi kötelezettségének teljesítésére. Az eljárás egyszerű, áttekinthető, célratörő. Szükség is van erre, mert egy év múlva már nem lesz miről beszélnünk: a szövetkezetek veszteségeik fedezésére a kívülállók maradék vagyonát is felhasználják.

Ehhez kapcsolódóan kell megjegyeznem: a mai magyar mezőgazdaság nincs olyan helyzetben, ahol az időhúzás eredményes módszer lehetne. Közeleg hazánk uniós csatlakozása, és végérvényesen tisztázni kell, kik lesznek a hazai agrártermelők, kik foglalkoznak kiegészítő jelleggel mezőgazdasági termeléssel... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnök úr, fél oldalam van még hátra. Ha az elnök úr nem engedélyezheti, akkor az Országgyűlés döntését kérem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A fél oldalt szerintem szívesen meghallgatják a képviselők is. (Derültség. - Közbeszólások az FKGP és az MSZP padsoraiból: Halljuk, halljuk!)

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: ...és kik számára jelenti csupán a szabadidő hasznos eltöltését a mezőgazdasági foglalatoskodás. A személyi kör tisztázása legalább olyan fontos kérdés, mint a birtokrendezés. A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat is megfogalmazza: azoknak kell földhöz jutniuk, akik megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkeznek, és elhivatottak a vidéki életmód folytatása iránt.

Íme, tisztelt képviselőtársaim, az a folyamat, amelybe szervesen illeszkedik a mezőgazdasági üzletrészről és az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, és amely a magyar agrárium felvirágzásához vezet, rendezett tulajdonviszonyokhoz, áttekinthető birtokviszonyokhoz, a széles körű szakmai ismeretekkel rendelkező gazdák családi gazdaságainak fejlődéséhez.

Zárásként hadd idézzem ismét gróf Károlyi Sándort, annál is inkább, mert száz évvel ezelőtti reményében én ma osztozom: "Ha a jelenkor társadalmi fejleményeire tekintünk, úgy tűnik fel, hogy az új századdal új korszak is indul meg. Az érdekszövetségek korszaka kezdődött. Az individualizmus gyengítő hatásaitól távolodva az összetartozandóság, az egyértelműség felé kezdünk haladni. A szövetkezeti és egyesülési tevékenységben, eltekintve az anyagi haszontól, amely miatt megalakulnak, valami ennél magabiztosabb is rejlik, mert midőn egyrészt az emberek felfogása az anyagi kérdések körül tisztul és látókörük szélesedik, akkor a szolidaritás érzete közöttük erős gyökeret ver. Ennek a kettős iránynak egyike az anyagi boldogulás felé mutat, a másik pedig a nemesbült gondolkodás, az önzés megfékezése, a közjó s a haza szeretetét hozza magával."

Kérem a tisztelt Országgyűlést, támogassa az új szövetkezetekről és a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslatokat. Köszönöm a figyelmüket, és köszönöm az időtúllépés lehetőségét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)