Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az első az, hogy szeretném egy kéréssel kezdeni, tekintettel arra, hogy a körünkben van Kósa Lajos képviselő úr, a számvevőszéki bizottság elnöke. Az ÁSZ-vizsgálatokkal összhangban jó néhány olyan település van, ahol szociális vagy bármely más feladatot teljesítettek, amelyeket a költségvetési törvény normatív támogatással rendel megtámogatni. Ahogy tanulmányoztam az ellenőrzés anyagát, számos olyan probléma van, ahol kisebb formai vagy egyéb más ok van, amit az ÁSZ-nak meg kellett állapítania. Tehát törvényszerűen, jogszerűen meg kellett állapítania, hogy visszafizetési kötelezettség terheli az adott önkormányzatokat.

De én tisztelettel arra kérem a bizottságot, hogy amikor mérlegelnek és majd a módosító indítványt benyújtják, akkor azt mérlegeljék, hogy a feladatot az önkormányzatok ellátták. Tehát ahol a feladatokat elvégezték, ott a normatíva felhasználható legyen. Az rendkívül súlyosan érinthet egy önkormányzatot, ha - jelesül egy példát mondok - az intézmény felújítása ugyan nem fejeződött be, de egy másik ingatlanban a szociális ellátást biztosították, és még a normatívát is vissza kellene fizetni. Azt hiszem, hogy ez egyes önkormányzatokat teljesen a padlóra küldhet. Ehhez kérem a támogatásukat, tudva azt, hogy az alelnök úr is a körünkben van.

A továbbiakban azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, amelyek a zárszámadási törvényben a két évre szóló költségvetési tervezés lehetőségével és a 2000. évi költségvetés módosításával foglalkoznak. Azt hiszem, célszerű lenne kormánypárti és ellenzéki képviselőknek valahol egy konszenzust kialakítani és eldönteni, hogy melyek azok az esetek, tehát valamilyen peremfeltételeket meghatározni, hogy mikor indokolt pótköltségvetést készíteni, mert ahogy a példa mutatja, az évek során, mindig valamilyen okkal, valamilyen indokkal az éppen aktuális pénzügyi kormányzat igyekszik kikerülni a pótköltségvetés intézményét. Ha most valaki megnézi a mérleg főösszegét, akkor kiderül, hogy bizony 50-100 milliárdos eltérések vannak, és ilyen esetekben sem készül pótköltségvetés.

Azt gondolom, hogy a parlament ellenőrző funkciójának érvényesüléséhez arra lenne szükség, hogy ilyen esetekben, ilyen nagy mértékű eltérések esetében pótköltségvetést kelljen benyújtani. Tehát lehet, hogy a limitet valahol 50 és 100 milliárd között kellene megállapítani. Hasonló már létezik a számviteli törvényben. A vállalkozások esetében már kimondtuk, hogy ha a mérlegfőösszegben utólag az ellenőrzésnél milyen nagyságrendű hiba van, akkor újra közzétételt rendel a törvény.

A több évre szóló költségvetést a 22. § (17) bekezdése egy nagyon rövid, röpke mondattal intézi el. Elnézést kérek, de bizalmatlan vagyok, mert attól tartok, hogy ahogy a hetente jelenthet háromhetentét, így lehet, hogy amikor azt mondja, hogy ahol egyébként éves költségvetésről van szó, ott a több évre szólót is érteni kell. Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy a jövőben bizony már a beszámolás is lehet két-, akár hároméves. Talán egyetlenegy dolog van, ami némi biztonságot adhat nekünk, hogy ha a kormány nem szakít az eddigi hagyományaival, akkor a zárszámadásban az adott évi költségvetést rendre módosítani akarja. Tehát így nagy valószínűséggel a zárszámadás csak ide kerül majd minden évben az asztalunkra.

A következő dolog, amit szeretném, ha mérlegelnénk, és lehetőség szerint vagy ki kellene emelni ebből a törvényjavaslatból, vagy szigorúan korlátok közé szorítani: a kincstári vagyon terhére való vagyonosztás, amit a kormány egyszerűen rendelettel megtehet. Most ez úgy szerepel, hogy önkormányzati közfeladatok ellátására. Azt gondolom, hogy ez így rendkívül pongyola, de megközelíthetem a másik oldalról is, hogy ez még nem szolgálja azt a célt, hogy azok az ingatlanok, amelyek pillanatnyilag a Kincstár kezében vannak, ne menjenek tönkre, az állaguk ne romoljon rendkívül gyorsan, hanem azt kellene mondani, hogy amennyiben az önkormányzatnak való átadás hozzájárulhat ahhoz, hogy ezeknek az ingatlanoknak az értéke megmaradjon, és a hasznosítás során ebből esetleg még valamilyen bevétel is származzon, akár önkormányzati, akár a központi büdzsé számára, ilyen hasznosításokat kellene támogatni.

Amit viszont kifejezetten negatívnak tartok a 2000. évi költségvetés módosításában, a privatizációs tartalék gazdaságpolitikai célokra való felhasználása. Kedves Képviselőtársaim! Tessék megnézni a 143., 144. oldalon szereplő adatot! Szeptember végét írjuk, és még nulla szerepel. Tehát a hátralévő néhány hónapban vajon milyen kiadásokra készül a kormány, hogy ezt a felhatalmazást kéri tőlünk, a parlamenttől erre a rövid időszakra? Azt gondolom, hogy ezt minden körülmények között ki kellene törölni a törvényjavaslatból.

Néhány mondat erejéig szeretnék foglalkozni azzal a bűvös körrel, amit "egy héttel ezelőtt" már felemlítettem, de most már ténylegesen is a kezünkben van a zárszámadás. Egyszerűen felháborító az, hogy a parlament jóváhagyását kéri a kormány ahhoz a színjátékhoz, amely a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság körül forgott. Hónapokig csak arról volt szó, hogy hogy lehet kikerülni, vagy miért kerülik ki a közbeszerzési pályázatokat, merthogy nem állami pénz. Ezt lehetett hónapokig elrejteni, rejtve tartani, de most a zárszámadásban tételesen írva van, hogy miért és milyen okból kell az adófizetők pénzét az ÁPV Rt.-n keresztül a Fejlesztési Bankba és a Fejlesztési Bankból a Nemzeti Autópálya Részvénytársasághoz juttatni.

Sokáig bizakodtam, amíg a pénzügyminiszter úr ült a székben velünk szemben, mert ő akkor nem válaszolt erre a kérdésre. Államtitkár úr, most bízom abban, hogy esetleg ön majd a viszontválaszban kitér arra (Mádai Péter: Szegény Misi!), hogy vizsgálhatja-e az Állami Számvevőszék a Nemzeti Autópálya Részvénytársaságot, mert azt tudjuk, hogy időközben a parlamenti bizottságokban azt a javaslatot a kormánypárti képviselők többségével sikerült megakadályozni, hogy ezt a részvénytársaságot egy parlamenti bizottság felügyelje, és kapjon lehetőséget arra a parlament, hogy e bizottsági tagokon keresztül közvetlen ellenőrzést gyakorolhasson a közpénzek felhasználásában.

(18.20)

Befejezésül néhány apró dologra szeretném felhívni a figyelmet. Reggel óta nagyon sok szó esett a növekedésről, a foglalkoztatásról és sok minden más egyébről. Szeretném kérni képviselőtársaimat, azért tekintsék át, hogy ezekben a vaskos kötetekben milyen sok fejlesztés maradt el, hány milliárd forint beruházás maradt el, ami a jövő záloga lehetne, és ezek a források nagyon sok esetben úgy jelennek meg ebben a költségvetésben, mint dologi kiadások. Ez szinte minden fejezetben tetten érhető.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)