Felszólalás adatai

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a törvényjavaslat önkormányzati részével szeretnék foglalkozni. Az előttem szóló képviselők közül jó néhányan sikeresnek minősítették az 1999-es évet, közte több ellenzéki képviselő is. Én nem kívánok vitatkozni az ő véleményükkel, de nem is tudok csatlakozni hozzájuk, nem tudom erősíteni az ő véleményüket, mert az önkormányzatok területén az előttünk lévő zárszámadási törvényjavaslat nem bizonyítja azt, hogy sikeres volt az 1999-es év.

Nézzük, hogyan alakult 1999-ben az önkormányzatok helyzete, nézzük, hogyan látták el feladataikat az önkormányzatok! Azt kell mondani, hogy ellátták a feladatokat, de rendkívül nehéz körülmények között, szűkös anyagi források között, bővülő kötelező feladatok és szűkülő anyagi lehetőségek mellett, nagy áldozatokkal, jelentős erőfeszítésekkel, és több helyen az előző évinél alacsonyabb színvonalon. Hogy ezt nem csak az én tapasztalatom bizonyítja, nem csak az én véleményem, engedjék meg, hogy a törvényjavaslat általános indoklásából olvassak fel egy féloldalnyi részt; nem mondatokat szedek ki bizonyos helyekről, hanem úgy általában ezt a féloldalt felolvasnám:

"Az önkormányzatok egy része intézményeik hatékonyabb működtetése és a feladatellátás színvonalának szinten tartása érdekében folytatta az intézményi struktúra szűkítését, racionalizálását. Több önkormányzat élt a létszámleépítés lehetőségével, az önként vállalt feladatok csökkentésével vagy megszüntetésével. Ennek látható jelei a létszámcsökkentés, intézmények átvilágítása, összevonása, megszüntetése. A források szűkössége miatt a költségvetési intézmények épületeinek állagát érintő munkálatokra, az elhasználódott eszközök cseréjére, készletek beszerzésére csak a legszükségesebb esetben került sor.

Az egyes területeken jelentkező, mint például a szociális törvényből adódó feladatok továbbra is nagy terhet róttak a hátrányos, illetve az országos átlagot meghaladó munkanélküliséggel sújtott térségekre, településekre. Az egészségügyi feladatok finanszírozása a jelenlegi formában továbbra is gondot jelent az önkormányzatoknak. Az önkormányzatok ellátási felelőssége, az OEP-finanszírozás és a különböző szakmai előírásoknak való kötelező megfelelés a gazdálkodás területén nehezen hozható összhangba. Az előzőeken túlmenően az ország több száz településén okozott nem várt nehézséget a rendkívüli időjárás, a tavaszi, nyári ár-, illetve belvíz. A központi költségvetés segítségével, a helyi erőforrások mozgósításával az önkormányzatok megoldották a rájuk háruló váratlan többletfeladatokat.

Összességében megállapítható, hogy az önkormányzatok a nehéz gazdasági feltételek mellett is elérték alapvető céljukat, fenntartották működőképességüket, komoly erőfeszítésekkel és esetenként az intézkedésekhez elkerülhetetlenül társuló feszültséggel teljesítették a lakosság ellátásából adódó feladatokat."

Úgy gondolom, elmondható, hogy a kormány előterjesztésében leírtak biztosan nem festenek rosszabb képet a valóságnál, inkább talán csak jobbat. Miért volt ilyen év az 1999-es? Törvényszerű volt-e, hogy az önkormányzatok többsége ilyen körülmények között működjön, hogy a lakosság csökkenő színvonalú önkormányzati ellátást vehessen igénybe? Állítom, hogy ez nem volt törvényszerű. A problémák jó részét már a költségvetés elfogadásakor láttuk, láthatóak voltak. Fel is hívtuk rá a figyelmet. Felhívtuk a kormány figyelmét arra a gondra, hogy nem biztosított az 1999. évi előirányzatban az önkormányzati támogatásoknak a szinten tartása.

Most, a zárszámadás során alkalom van arra, hogy nézzük meg tételesen, igazunk volt-e akkor, amikor azt mondtuk, hogy az előirányzott támogatások nem biztosítják a támogatások reálértékének megőrzését, nemhogy biztosították volna a többletfeladatokból származó többletkiadásokat. Néhány adatot szeretnék mondani, az adatokat megint a költségvetési javaslatból veszem, nem a saját számításaim. Az 1990. évi önkormányzati összes bevétel 1541,9 milliárd forint, ez 144,5 milliárddal, azaz 10,3 százalékkal nagyobb, mint az 1998. évi. 10 százalékos volt az infláció, a többletpénz 10,3 százalékos volt.

Nem beszél a javaslat a többletfeladatokról. Többletfeladatok voltak 1999-ben, amelyeknek az értékén lehet vitatkozni, hogy mennyi, de 1 és 2 százalék között van. Tehát ebből a számból is világosan látható, hogy nem volt reálértéken biztosítva az önkormányzatok finanszírozása. De nézzük tovább! Nézzük, hogy a bevételeken belül a saját bevételek hogyan alakultak, és hogyan alakultak a saját bevételen kívül, amelyek döntő részében az államtól, pontosabban a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek.

A saját bevétel 443,6 milliárd forint volt, ez 67 milliárd forinttal, 18 százalékkal nagyobb, mint 1998-ban volt. Ebből következik, hogy az államtól kapott lényegesen kevesebb kell hogy legyen, mint 10,3 százalék. Az anyag elég szemérmetesen hallgat erről a számról, nem találtam meg a hosszú indoklásban sem ezt a számot, de elég egyszerű kiszámolni, mert ismertek ezek a számok, segítségemmel, Steiner Gáborral nagyon gyorsan elvégeztük ezt a számítást, és egyértelműen lehet mondani, hogy a saját bevételen kívüli bevételek összességében 6,29 százalékkal növekedtek, tehát lényegesen az infláció mértéke alatt. Ebben természetesen benne van, hogy időközben zárolásra került az 1,9 százalék, amit akkor is elmondtunk, hogy nem szabad zárolni, mert az önkormányzatoknál szükség van arra a pénzre, feladatelmaradást fog jelenteni.

(17.50)

Benne van néhány olyan tétel, amely az előirányzattól negatív irányba tért el, tehát nem valósult meg az a színvonalú kiadás év közben, ami a tervezéskor megfogalmazásra került. Tehát az, hogy nem történt jelentős reálérték-csökkenés 1999-ben, egyértelműen annak tudható be, hogy az önkormányzatok saját bevételeiket jelentősen növelni tudták.

Erről is lehetne beszélni, ez is adóteher, ez is a lakosságot, illetve a vállalkozásokat érinti, de ebbe talán most ne bocsátkozzunk bele, inkább nézzük a saját bevételek összetevőit: legnagyobb része a helyiadó-bevétel. A helyiadó-bevétel hogyan alakult a múlt évben? 198,4 milliárd forint volt a bevétel, ez 138,7 százalék a tervhez képest. Az összes bevételnek ez már majdnem 13 százaléka. Ez még mindig alacsony, de azért növekvő ütemű volt. Ez jó.

Nézzük a saját bevételen belül, hogy mi a legnagyobb tétel! A legnagyobb tétel az iparűzési adó, 171 milliárd forint. Tehát alig huszonegynéhány milliárd van a helyi iparűzési adó fölötti helyiadó-bevételben. Ez már nem jó, mert a helyi iparűzési adó nem egy jó adóbevétel az önkormányzatok egészének szempontjából. Ez az adó rendkívüli mértékben differenciált. Az adóerő-képesség számítása alapján tudjuk, hogy a települések között óriási a különbség, több tízszeres az egy főre jutó adóerő-képességben az egyes települések közötti lehetőség, és ez nem a település jó vagy rossz munkájától függ, nem az ott dolgozóktól, hanem egész más dolgoktól függ, hogy van-e iparűzésiadó-képessége vagy nincs az adott településnek. Nagyon nagy mértékben differenciálódnak az önkormányzatok emiatt.

Ha megnézzük, hogy csak Budapest ebből a 171 milliárdból milyen nagyságrendben részesül, akkor úgy gondolom, nem kell tovább bizonygatnom. Ebből az iparűzési adóból majdnem 44 százalékot Budapesten a Fővárosi Önkormányzat szedett be, és ott realizálta. A végeredmény az, hogy 1999-ben a szegény önkormányzatok tovább szegényedtek. Azt nem állítom, hogy a gazdagok tovább gazdagodtak, mert a lefölözésnél ez nem valósult meg, de a szegények biztosan tovább szegényedtek. Ez nincs összhangban sem a központi költségvetési intézmények kiadásainak változásával, sem a gazdaság teljesítőképességével.

Úgy gondolom, hogy ezért nyugodtan lehet azt mondani, hogy a '99. évben az önkormányzatok az államháztartás egészének a mostohagyerekei voltak. Fontos ezt elmondani azért, hogy a jövő évi költségvetésnél ezeket a tapasztalatokat figyelembe tudjuk venni, a jövő évi költségvetés elfogadásakor ne kövessük el azokat a hibákat, amelyeket 1999-ben elkövettünk. Sajnos - hozzáteszem, nincs napirenden -, ez a 2000. évre is jellemző.

A hátralévő rövid időben még az államháztartási törvény módosításával kapcsolatban két dologra szeretnék kitérni. Az egyik, amit elviekben akár támogatni is lehetne, a konkrét gyakorlati megvalósítását viszont - ahogy itt a javaslatban le van írva - sehogyan sem; konkrétan arról van szó, hogy a kormány felhatalmazást kap arra, hogy egyedi határozattal döntsön kincstári vagyoni körbe tartozó tulajdonoknak önkormányzati tulajdonba adásáról. Ezzel két nagyon nagy hiba van - mondom, elviekben ezzel egyet is lehet érteni, mert ha az önkormányzat vagyoni tulajdont kap, az nagy általánosságban jó, persze nem mindig.

Tehát mi ez a két gond? Az egyik gond az, hogy eddig is működhetett ez a dolog, csak eddig ezt törvénnyel kellett szabályozni. Szerintem még háromhetes menetrendben is elő lehet terjeszteni a törvényt, és át lehet vinni a parlamenten, most a kormány a felhatalmazást kéri. Szóval, benne van a lehetőség, hogy a kormány csak a neki tetsző önkormányzatoknak juttat majd így vagyont, ez is probléma. Ha a parlament elé jön, akkor a nyilvánosság már megold bizonyos kérdéseket. De a másik probléma az, hogy az önkormányzat nem biztos, hogy el akarja fogadni ezt az eddig kincstári vagyoni körbe tartozó vagyont.

Torz példát mondok, hogy jól lehessen érteni. Például, ha az önkormányzat belterületén lévő közlekedési főutat, amely eddig állami működtetésben volt, az állam átadja az önkormányzatnak, ennek nem örülne az önkormányzat, mert nincs meg ott ennek a működtetésének, fenntartásának a fedezete. Tehát ugyanúgy, ahogy az állam is előírja, hogy csak akkor kap állami tulajdont, ha elfogadó nyilatkozatot ad, ugyanígy az önkormányzat is csak akkor kapjon tulajdont, ha elfogadó nyilatkozattal ezt megerősíti.

A másik kérdés az Áht. módosításával kapcsolatban a kétéves költségvetés készítése. Többször elhangzott, hogy megvannak a gazdasági feltételei annak, hogy most már két évre előre fogadja el a parlament a költségvetést. Én alapvetően ezt vitatom, hogy megvannak-e a feltételek ehhez, vagy nincsenek meg. Indoklásként azt kérem az államtitkár úrtól, hogy gondolja végig például, hogy a feltételek mennyire biztosítottak, az elmúlt egy-másfél évben azért a gazdaságpolitikában, a gazdaság helyzetében alapvetően nagy változás nem volt.

Van nekünk egy olyan országgyűlési határozati javaslatunk, amely három évre előre megmondta a költségvetési irányelveket, leírta, hogy milyen számokkal kell az elkövetkező három évben számolni. Tavaly, a félév végén fogadtuk el ezt az országgyűlési határozati javaslatot, most, amikor benyújtotta a kormány, alig több mint egy évvel később az első kétéves költségvetési javaslatát, már most nagyon jelentős eltérések vannak benne. Tessenek elővenni és összehasonlítani a számokat! A költségvetési tervezési irányszámok nem egyeznek meg azzal, amit be tetszettek nyújtani a költségvetési javaslatban, alig több mint egy év alatt.

Kérdezem én, két év alatt milyen változások következhetnek be aránylag nem konszolidált körülmények között. Éppen ezért nekem nagyon határozottan az a véleményem, hogy ennek a kétéves költségvetésnek sokkal több a hátránya, mint az az előnye, amelyet önök megfogalmaztak, amiért úgy érzik önök, hogy előnyös a kétéves költségvetés.

Ezért azt kérem, hogy a kormány gondolja át az általam elmondottakat is, akár az önkormányzati finanszírozás kérdésében, akár az államháztartási törvény módosításában, azért (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a jövő évi költségvetés és a jövő év nyugodtabb, biztonságosabb legyen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)