Felszólalás adatai

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1999. évi zárszámadási törvény kapcsán elhangzottak már a gazdaságra vonatkozó makromutatószámok. El kell mondanom, őszintén örülök annak, hogy a magyar gazdaság egészében egészségesen fejlődött, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem minden ágazat tekintetében mondható el - elsősorban az agráriumra, a mezőgazdaságra gondolok. Ha megnézzük az ágazat 1999. évi fejlődését, sajnos elég lehangoló képpel találkozunk. Az ágazat növekedése statisztikai hibahatáron belül van, tehát egy stagnálási folyamattal álltunk szemben, sajnos az agrárolló jelentősen nyílt az elmúlt évben. Ezt mutatja az, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai mindössze 4,3 százalékkal növekedtek, és ezt akár az inflációhoz, akár az ipari árak növekedéséhez hasonlítjuk, megállapítható, hogy minimálisan 7 százalék árlemaradás következett be. Ennek következtében, ha 1000 milliárdos termékkibocsátást veszek figyelembe az agrárium tekintetében, az agrártermelők 1999-ben mintegy 70 milliárd forintos jövedelemkiesést szenvedtek.

Ha az ágazat külkereskedelmi forgalmát nézzük meg, az is rendkívül komoly mértékben változott negatív irányban. Az agrárkivitel mintegy 400 millió dollárral esett vissza az elmúlt évben, és hogy ez nem eredményezett ekkora szaldóromlást, annak volt köszönhető, hogy az agrárimport is csökkent. Ugyanakkor ez egy rendkívül figyelmeztető jel, és nem tartom szerencsésnek az idei évben azokat az összehasonlításokat, amelyek ennél kisebb mértékű javulásról adnak számot, és mint győzelmi jelentés jelenik meg bizonyos statisztikai adatokban; itt hosszabb távon kellene szemlélni a folyamatokat.

Az elmúlt évben találkoztam az Állami Számvevőszék egy jelentésével, amely a mezőgazdasági támogatások felhasználásának összhangját vizsgálta; engem nagyon megfogott ez a jelentés ilyen vonatkozásban.

(17.30)

A kilencvenes évtizedre vette górcső alá az agrárfejlesztési célok és az ennek érdekében felhasznált támogatások összhangjának a vizsgálatát. Úgy gondolom, hogy a '99-es év vonatkozásában sem hasztalan ennek az összefüggésnek a vizsgálata. A probléma rögtön ott kezdődik, hogy mihez hasonlítsunk. Sajnos annak ellenére, hogy a kormány megalakulásakor a kormányprogramban rendkívül pozitív agrárcélok kerültek megfogalmazásra, ezt nem követte egy középtávú agrárfejlesztési stratégia megfogalmazása, amelyben valóban azok a stratégiai célok kijelölésre kerülhettek volna, amelyekhez képest az elmozdulásokat és a finanszírozási feltételeket mérni lehetne.

De ennél is tovább szeretnék menni, hisz meg vagyok győződve arról, hogy '99-ben is az agrárfejezetben megjelenő 220 milliárd forintos összeg, vagy ha szűkebben nézzük, a mezőgazdasági termelők számára elkülönített mintegy 126 milliárd forint elköltésére is illene valamilyen támogatási koncepcióval előállni. Sajnos az elmúlt két évben ez nem történt meg. Úgy gondolom, hogy a költségvetés előterjesztésével párhuzamosan szeptember-október környékén ezt meg kellene tárgyalni, levonva az előző évek tanulságait. Hogy van ilyen tanulság, azt a napi gyakorlat mutatja, sajnos az elmúlt esztendőben és az idei esztendőben is az agrártámogatási források felhasználása rendkívül torz képet mutat, főleg ha az első és a második félévet hasonlítjuk össze. Nem csoda hát, ha a tárca rendszeres átcsoportosításokra kényszerül, és ezeknek az átcsoportosításoknak a mértéke esetenként eléri az 50-60 százalékot is. Úgy gondolom, ez sajnos rávilágít azokra a tervezési hibákra, a koncepció hiányára, amiről korábban beszéltem.

1999-ben például a piacra jutási támogatási forrásokat 38,8 milliárd forintra tervezte a tárca, ezzel szemben az éves felhasználás 61,2 milliárd forint volt, főleg akkor, ha figyelembe vesszük a korábban felvásárolt készletek megtérüléséből származó 4,3 milliárd forintot is. Ez, tisztelt képviselőtársaim, 57,7 százalékos eltérés volt. Azért probléma ez, mert olyan fontos helyekről vonja el a pénzt, mint például a mezőgazdasági beruházások, ahol ugyan a korábbi éveknél nem többet, 31,5 milliárd forintot tervezett a tárca, de erre az év folyamán csak 26,1 milliárd forint jutott. Ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet egy másik problémára is, ugyanis '99-re 14 milliárd forint determináció húzódott át. Ha ezt még levonom ebből az összegből, akkor nem csodálható, hogy 1999-ben az agrárberuházások oly mértékben torpantak meg, ami megtörte azt a folyamatot, amely 1996-ban elindult.

Tehát úgy gondolom, ezeket az anomáliákat úgy lehet kiküszöbölni, ha az agrártámogatási rendszer vonatkozásában koncepciót készítünk. Ez a koncepció viszont csak akkor nyugszik alapon, ha a középtávú agrárfejlesztési stratégia is elkészül végre a kormányzati ciklus félidejében, mert sajnos eddig ilyennel nem találkoztunk, és főleg a parlament nem találkozott ilyennel.

A támogatáshoz jutás rendszeréről szeretnék beszélni a következőkben. E tekintetben pozitívumként tudom megállapítani, hogy 1999-ben a tárca bevezetett egy úgynevezett regisztrációs rendszert a termelők regisztrálására. Ez azonban csalódást keltett, hisz köztudott, hogy Magyarországon mintegy 7 ezer gazdasági társaság és szövetkezet, mintegy 24 ezer egyéni vállalkozó és közel 1 millió őstermelő foglalkozik mezőgazdasági tevékenységgel, és ebből mindösszesen 180 ezer volt az a gazdálkodó, egyéni és társas szervezet, aki hajlandó volt a regisztráció révén kapcsolatot teremteni az FM-hivatalokkal, és ennek alapján belépni abba a rendszerbe, amelyből egyáltalán támogatáshoz is juthat. Úgy gondolom, hogy a többi termelő nemcsak azért nem tette meg ezt a bejelentkezését, mert bujkálni akar az adóhivatal elől, hanem összességében rendkívül bürokratikusnak tartja az agrártámogatáshoz jutás rendszerét. Szeretném mellékesen megjegyezni, hogy az idei évben 413 paragrafusból áll az az FVM-rendelet, amely az agrártámogatáshoz jutásokat szabályozza. Ez egy rendkívüli elaprózottságot is jelent, és természetesen egy halandó gazdálkodó, egy közönséges gazdálkodó ember számára nem megfogható és érthetetlen ez a rendszer.

A pozitív változás mellett negatívumról is szeretnék beszámolni. 1999-ben sajnos a pályázatok elbírálásának rendje jelentős mértékben megváltozott, és az idei évben ez tovább folytatódik. A döntési mechanizmus centralizálódott, és a szakmai szervezeteket egyre inkább kirekesztették ebből a döntési mechanizmusból. Rendkívül kedvezőtlennek tartom azt a folyamatot, hogy jelenleg a megyék most már csak az ültetvénytelepítési pályázatok elbírálását végzik és tehetnek erre javaslatot, korábban a többi beruházás is a megyei fejlesztési bizottság hatáskörébe tartozott. Úgy gondolom, hogy ez a kontrollt, a nyilvánosságot lényegesen jobban segítette, hisz az esetleges részrehajlás lehetőségét is ilyen formán jobban kizárta.

A szervezeti rendszerben bekövetkezett változások előtt is értetlenül állok, ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy az Európai Unióban sem lesz lehetséges, hogy ugyanaz a szervezet nyújtja a támogatásokkal kapcsolatos tanácsokat, ugyanaz a szervezet bírálja el és ugyanaz a szervezet ellenőrzi ezen támogatások felhasználását. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, a gazdajegyzői hálózat falugazdász-hálózattá való átalakításával az FM-hivatalok, illetve a minisztérium keretében jelenleg ez történik, és úgy gondolom, hogy ez rendkívül kedvezőtlen folyamat.

A költségvetéshez tartozik a hitelgarancia-rendszer ügye is. Ez az idei évre örömteli módon növekedett, de 16 milliárd forint rendelkezésre állt 1999-ben is. Én nagyon nehezményezem azt, hogy az agrártárca nagyon részrehajlóan használta fel ezeket a forrásokat. Elsősorban azt nehezményezem, hogy az élelmiszeripar részére biztosította ezeket, azon belül is a konzervipar részére, azon belül is pedig egyes megyék, illetve egyes régiók konzervgyárai részére, ami napjainkig is áll. Úgy érzem, hogy ez nem teljesen korrekt eljárás ilyen értelemben. Az élelmiszeriparon belül is voltak más, kritikus likviditási helyzetben lévő ágazatok; túlságosan szubjektívnek tartom ezt a módot.

A reorganizáció ügye már előkerült '99-ben is, hisz a mezőgazdasági termelők adóssága átlépte a 250 milliárd forintos kritikus határt, és úgy gondolom, hogy e nélkül az intézmény nélkül drámai módon felgyorsult a termelői kör differenciálódása. Ennek a hihetetlen nagy adósságállománynak a 20 százalék körüli hitelkamatok mellett - vagy ha a kamattámogatásokat figyelembe vesszük, akkor némileg alacsonyabb mérték mellett is - hihetetlen nagy a tőkekivonó hatása az ágazatból, de ha ahhoz hasonlítjuk, hogy az ágazatban mindössze 2-3 százalékos a jövedelemráta, akkor nem lehet csodálni azt, hogy itt egy hihetetlen mértékű vagyonfelélés volt az elmúlt időszakban az egyéni gazdálkodók és a társas gazdálkodók körében is.

A támogatási rendszer vonatkozásában még egyszer szeretném kiemelni azt, hogy ha szerényebb forrás is áll rendelkezésre, az a forrás legyen kiszámítható. Tehát azoknak a termelőknek, akik gépet akarnak vásárolni, ne kelljen sakkozniuk éven belül, hogy a kombájnt akkor meg kell vennem márciusban, mert valószínűleg májusban le fogják zárni a meghirdetést követően a támogatási lehetőségeket.

(17.40)

És bizony 20-30 százalék géptámogatásnál nem mindegy, hogy valaki az aratási idény előtt már nem tud hozzájutni a támogatáshoz, de meg kell vásárolnia a gépet, hogy az adott munkafolyamatot el tudja végezni. Én úgy gondolom, hogy ez a tervezhetőség ilyen értelemben is szükségszerű lenne.

Hiányolom a támogatási rendszerből - 1999-ben sem volt meg, és az idei évben is óriási problémát jelent - a nem biztosítható elemi károk rendezésével kapcsolatos kérdéseket. Erre megfelelő mennyiségű pénzt el kell különíteni, ez a mezőgazdasági termelés sajátosságából fakad. Nem megoldás, hogy az aszálykárt szenvedettek közül a 300 hektár alattiak 2000 forintos hektáronkénti támogatás ígérvényével bírnak jelenleg is. Erre a pénzre így is szükségük lenne természetesen, de a termelési folyamat megkezdése előtt, hiszen sem gázolajra, sem más inputanyagra jelenleg sincs pénzük, de ez természetesen egy hektár művelési költségéhez nagyon elenyésző mértékű nagyságrend, tehát ezt javítani kellene.

Az elmúlt évben - utolsóként szeretném megemlíteni - szeptember 15-én megköttetett az úgynevezett agrárbéke. Sajnos, az ebben a megállapodásban foglaltak a mai napig nagyon-nagyon kis mértékben teljesültek, az adósságkonszolidációról már beszéltem; szomorú, hogy több száz pályázat hónapokig fekszik az FVM-ben az illetékesek asztalán. A rendeletben 30 napos elbírálási idő van leírva, ez az illetékeseket nem zavarja; ebbe a gazdálkodók jelentős forrást öltek, a bankok sok munkát elvégeztek vele, és az elbírálás egyáltalán nem halad. Ugyanúgy egy évet kellett várni az intervenciós árak meghirdetésére, bár túl sok köszönet nincs, és a piac szabályozásában vajmi kevés szerepet tud játszani az a búzaár, amely a piaci ártól még a felső intervenciós szinten is jelentősen elmarad; jelenleg 30 ezer forintért lehet egy tonna búzát eladni, 20 ezer forint az intervenciós alsó határ és 25 ezer a felső, tehát ez ilyen tekintetben nem megoldás. (Az elnök jelzi az idő leteltét.)

Én szeretném azt, levonva a tanulságokat a tavalyi költségvetésből, hogy legalább a következő évre egy tervszerű, felkészült programmal induljon neki a tárca.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)