Felszólalás adatai

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az 1999-es költségvetésnek a Belügyminisztériumot és az önkormányzatokat érintő témáiról szeretnék beszélni. Bevezetőként a következőket szeretném leszögezni. A költségvetéspolitika középpontjában az egyensúly megerősítése állt. A politikai cél teljesült, az államháztartási hiány mérséklődött a GDP-hez képest, a központi költségvetés GDP-hez viszonyított adóssága 60 százalékra csökkent. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a választók bizalmát úgy szolgálja meg, hogy a gazdaságban és a társadalomban a gondok orvoslására valós, hosszú távú megoldásokat mutat fel. A pesszimizmust és az érdektelenséget derűlátás váltja fel, ha a gondolatokat, célkitűzéseket a valóság igazolja. Ez történik napjainkban.

Az egyik kiemelt terület a költségvetés-politikában a közbiztonság megerősítése. A közrend és közbiztonság javítására tett intézkedések között korszerű technikai eszközökkel erősítették a rendőrség munkáját. A szervezett bűnözés megfékezése érdekében használták fel azokat a kereteket, amelyek az okmánycsalád nemzetközi követelményeknek megfelelő kialakítására szolgáltak. Az intézményekben 8,2 százalékkal növekedtek a fejlesztési kiadások. A Belügyminisztérium irányítása alatt álló költségvetési szerveknél 21 százalékos bérfejlesztés valósult meg.

Miben kell előrelépni? Nehézséget jelentett, hogy a hatőrség és a rendőrség esetében a finanszírozott létszámban két-két ezer fő hiány mutatkozik. A probléma rendezése mellett érdemes odafigyelni a bűnügyi költségek forrásainak bővítésére; átvéve a nemzetközi gyakorlatot, a Pénzügyminisztériumnál volna alkalmas egy speciális keretet létrehozni. Ha ezt nem tesszük, akkor két eset lehetséges: vagy megáll a nyomozás a szakértői díjak hiánya miatt egy adott esetben, vagy túlköltekezik a rendőrség. Kérem, hogy ezt azzal együtt értékeljék a képviselőtársak, hogy a szervezett bűnözés elleni harc különösen szakértőigényes, hiszen az alvilág oldalán is dolgoznak adószakértők, vegyészek, jogászok s a többi. Az eddigi kiadások megtérülni látszanak a javuló bűnügyi mutatókban, abban, hogy 20 százalékkal kevesebb bűneset történik napjainkban.

Áttérek az önkormányzati szférára. Könnyítette a gyengébb adottságú önkormányzatok helyzetét az, hogy az önhiki terhére, utólagos elszámolási kötelezettség mellett finanszírozási előleget vehettek igénybe. A gazdálkodás felülvizsgálata keretében az önkormányzatok egy része szűkítette intézményeinek kiadásait, és csökkentette az önként vállalt feladatait azért, hogy a kötelező feladatot magasabb színvonalon láthassa el. Az elhasználódott intézményi épületek és eszközök megújítására csak a legszükségesebb esetben került sor, de ez a legszükségesebb eseteket jelző szám is jelentős, később ezt elmondom. Jelentős erőfeszítéseket tettek a kommunális ellátás javítására, amelynek folytán a település infrastrukturális ellátottsága javult. Az egészségügyi feladatok finanszírozása gondot jelentett az önkormányzatoknak; az ellátási felelősség az önkormányzatoké, a finanszírozás az OEP feladata, így a gazdálkodásban nehéz az összhang megteremtése úgy, hogy a szakmai előírások maradéktalanul teljesüljenek.

Lássuk a számadatokat! A helyi önkormányzatok bevételei 8,4 százalékkal túlteljesültek, a kiadások 7,8 százalékkal haladták meg a '99. évi előirányzatot. A helyiadó-bevételek 38,7 százalékkal teljesültek túl. Az év végére a helyi önkormányzatok tartalékai összességében enyhén növekedtek. Kellő önállóság állt az önkormányzatok rendelkezésére céljaik megvalósításához, és megfelelő mozgástér és érdekeltség volt a bevételek növelésére. Mintegy 100 milliárd működési eredménye volt az önkormányzatoknak, ennyivel haladták meg a működési bevételek a működési kiadásokat. Ugyanennyivel többet költöttek fejlesztésre és felhalmozásra az önkormányzatok, összesen, a hitelekkel együtt 261 milliárd forintot. Épültek iskolai tantermek, szilárd hulladéklerakók, vásároltak orvosi műszereket, csatornáztak és a szennyvíztisztító-telepek beruházásai is nagy súllyal szerepelnek a listákon. 32,9 százalékkal fordítottak többet az előző évhez képest felújításokra, összesen 40 milliárd forintot. Az önkormányzati vagyon 288 milliárd forinttal, 14,2 százalékkal gyarapodott. A köztisztviselők létszáma 3 százalékkal, a bérek 15,7 százalékkal növekedtek az ágazatban. Itt megjegyzem, hogy ezek ellentmondásba is kerülnek a közigazgatási hivatalok illetményeivel és béreivel.

Az 1999-es évben az önkormányzatok a kötelező és az önként vállalt feladataikat ellátták, sőt fejlődtek. A jelentős többletekkel rendelkező települések mellett átlagos a pénzellátottsága az önkormányzatok 60 százalékának, emellett pedig a téves elnevezés miatt furcsának látszik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő támogatására jogosult 30 százalékon felüli rész.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy az adóerő-képesség jelentős különbségeket mutat az ország különböző helyhatóságainál, továbbá azt, hogy a vagyon- és a privatizációs bevétel is egyenlőtlenül oszlik meg a települések között, akkor indokolt a normatív és kiegészítő támogatások szintjének emelése és még egy kiegészítő támogatási rendszer fenntartása is. Azért fogalmaztam így, mert azt gondolom, hogy a kiegészítő támogatási rendszer a helyes elnevezés, és az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű részt volna helyes törölni a támogatás nevéből.

Tagadhatatlan, hogy a pénzszűke a takarékosabb gazdálkodás irányába tolja az önkormányzatokat. A látleletből nem maradhat ki az, hogy a hatékonyság ellenőrzése sem a belső ellenőrzéseknél, sem az ÁSZ ellenőrzéseinél nem érte el a kívánatos mértéket, mármint a kapacitáshiány miatt, mert az ÁSZ témavizsgálatainál ugyanakkor a hatékonyságot is elemezték igen színvonalasan.

Az önkormányzatok gazdálkodási fegyelme javult az előző évekhez képest. A zárszámadásban szereplő államinormatíva-elszámolások 2 százalékos eltérést mutattak a jogosultsághoz képest. A ténnyel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a rendkívül bonyolult mutatószámos rendszer mellett is tervszámokkal hasonlítjuk össze a teljesítést, miközben az ellátottak száma természetes változásokat mutat évről évre, vagyis az eltérés a rendszer saját tulajdonsága. Az Állami Számvevőszék folyamatosan jelzi a feldolgozási kódok és mutatószámok tömegével kapcsolatban az ésszerűsítés igényét; nos a beszámoló csekély mértékű csökkenést mutat, tehát abban az irányban haladtunk, amit az ÁSZ javasolt.

Azt is meg kell mondani ezzel kapcsolatban, hogy a precíz központi finanszírozás alternatívája a kiegyenlítő rendszer vagy a túlfinanszírozás. Azt is meg kell mondani, hogy a feladatok finanszírozottsága eltérő, és jellemzően a településüzemeltetés és az igazgatás az, amelyet a differenciált forrásoknak kell lefedni; vagyis amiből vagy kevés van, vagy sok. Ha a normatívafedettség növekedne ezeken a területeken, akkor kevesebb lenne az önhiki-támogatásra jogosultak aránya is, hiszen a két feladatot el kell látni, a polgárok hatósági ügyeit rendezni kell, az utakat fenn kell tartani és így tovább, és ezek nem működhetnek igazából maradékelven - holott az útfenntartásra éppen rámutat az ÁSZ célvizsgálata.

Ellentmondást jelent a jelenlegi, tíz éve fennálló finanszírozási rendszerben az is, hogy az infrastrukturális ellátottság jelentős mértékben eltér a különböző településeken, megyékben, kerületekben.

(16.10)

Itt szeretném jelezni, hogy a Számvevőszék témavizsgálata mutatja ki ezt például az útfenntartással kapcsolatban. Létrehoztam egy sorrendet, amely sorrendbe állítja a kerületeket és a megyéket, és a sor élén az a kerület van, amely útjainak csak 42 százaléka van burkolva, ez Soroksár, az első helyezett, a második helyezett Pest megye, közel ehhez, a harmadik Budafok, a negyedik Békés megye, az ötödik Csepel, a hatodik Hajdú-Bihar megye, a hetedik Pesterzsébet, az én hazám. Ez a sorrend két jelenségről árulkodik.

Az egyik az, hogy a céltámogatások rászorultjai és az önerő hiánya egybeesik, ez ráerősít erre a folyamatra; zárójelben megjegyzem, szintén az ÁSZ mutatta ki, hogy a közbeszerzéseknél az önerő hiánya miatt előfordul, hogy igyekeznek olyan szerződéseket kötni az önkormányzatok, ahol a kivitelező fedezi az önrészt is, és ezzel előre eldől a közbeszerzés győztese. A Közbeszerzések Tanácsa is hasonló jelenségről számol be.

A másik jelenség a rabló fővárosi forrásmegosztás hatása a külső kerületekre; egészen pontosan az, hogy század eleji állapotokat hagyott, ahogy azt bemutattam, Dél- és Kelet-Budapesten az SZDSZ-Demszky-politika. Az ÁSZ-jelentés nem végezte el a fővárosi forrásmegosztás 1999-es évének vizsgálatát, és nem minősítette azt törvényességi szempontból. Az ÁSZ jelentésében leírtak nem erről szólnak, hanem a továbbfejlesztési szakértői munka javarészt idei tevékenységét elemzik. Éppen ezért szeretném elmondani önöknek, hogy egy olyan módosító indítványt fogok benyújtani, amely arra irányul, hogy az ÁSZ jelentését elfogadva, egyben kérje fel az Országgyűlés az ÁSZ-t, hogy végezze el a fővárosi forrásmegosztás törvényességének a vizsgálatát. És most ennek az indoklásából fogok ismertetni egy részt.

Az önkormányzati törvény 64. §-a írja le a forrásmegosztás szabályait, és a 64. § (1) bekezdése pedig azt mondja, hogy a ténylegesen ellátott feladatok arányában illetik meg az önkormányzati bevételek a fővárost és a kerületeket. Ezzel szemben 1999-ben 12 milliárd forint működési hiány jött létre a kerületeknél, míg a főváros oldalán 22 milliárd működésiforrás-többlet jött létre. Nem vett figyelembe jó néhány feladatot a főváros, például a lakásokkal kapcsolatos feladatot, nem vette figyelembe az útfenntartásokkal kapcsolatos kiadásokat, és nem vette figyelembe tényleges szinten az igazgatási kiadásokat, tehát még tovább erősítette az imént említett hatást, hogy az állami költségvetés sem adott rá normatívát, aztán még a főváros is rátett erre.

Mindezek alapján az én személyes meggyőződésem az, hogy az idézett törvényhelybe ütközik a fővárosi forrásmegosztás most már sok éve, és ezzel több tíz milliárd, számításaim szerint legalább 40 milliárd forint kár érte a kerületeket, és ezt mutatja meg az a sorrend, amelyet az imént említettem, hogy a fővárosi kerületek az ország legrosszabb részei, például az utak szempontjából, de a csatornázásról is beszélhetnék ugyanazoknál a kerületeknél. Nos, ezt a törvénysértést úgy lehet tetten érni - és ez igazából a jelenlévők, mindannyiuk számára könnyen belátható, és biztos vagyok benne, hogy a jelen lévő szakemberek a szívük mélyén nem is kérdőjelezik meg -, ha értelmezzük egészen pontosan az Ötv. 64. § (1) bekezdés szerinti feladatarányosságot, ezt teszem fel kérdésnek az Állami Számvevőszék számára, tehát hogy miként lehet értelmezni, és sorolom tovább a kérdéseket:

Kiegyenlítő feladatot, hatáskört ad-e a forrásmegosztás szabályozása a Fővárosi Közgyűlésnek - "igen" a válasz; az átlagfinanszírozási eljárástól való eltérés az igazgatási feladat esetében megfelel-e a főváros-kerület viszonylatban a feladatarányosság követelményének - "nem" a válasz, az én válaszom; mekkora a működési bevételekkel való fedezettsége a kötelező működési feladatok forrásigényének; nem folytatom tovább a kérdéseket. Csak annyit mondok, hölgyeim és uraim, az a helyzet, hogy a főváros saját kiadványaiban, összeolvasva és értelmezve a mondatokat, feketén fehéren benne van, hogy a feladatarányosságtól eltér a forrásmegosztás, és ez több éven át százával kiadott kiadványokban van leírva. Tehát nem tudok eltekinteni attól az igénytől, hogy egyrészt ebben a dologban rendet tegyen az Országgyűlés, másrészt a főváros azt a kárt térítse meg, amelyet a kerületeknek okozott.

Összefoglalva, az 1999-es költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat stabil gazdálkodásról számol be, a Fidesz vezette kormány javasolta költségvetés-politikai céljait teljesíti, az ÁSZ-jelentések, a fővárosi forrásmegosztás kivételével, színvonalasan és hűségesen tükrözik a jobbítási lehetőségeket. Köszönöm a pénzügyminiszter úrnak és a munkatársainak az előterjesztésben megmutatkozó munkájukat, köszönöm az Állami Számvevőszék munkatársainak alapos munkáját, és egyben kérem, hogy terjesszék ki alaposságukat a fővárosra is.

Kérem a képviselőtársaimat, hogy az 1999-es zárszámadás elfogadását támogassák, az Állami Számvevőszék jelentését ugyancsak fogadják el, de támogassák módosító indítványom elfogadását, amely a fővárosi forrásmegosztás vizsgálatára kéri fel az ÁSZ elnökét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)