Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy senki nincs a Magyar Országgyűlésben, aki ne úgy gondolná, hogy a demokratikus rendszer megszilárdulásának nagymértékben a civil szervezetek fejlődése és erőssége a függvénye, hogy féllábú a demokrácia, nagyon billenékeny, borulékony, ha nincs erős civil szektor.

De körülbelül eddig az általánosságig tart az egyetértés közöttünk. A szabaddemokraták képviselőcsoportja rendkívüli mértékben elégedetlen ezzel a végtermékkel, amiről most a vita folyik, ezzel az országgyűlési határozattal, ami 1094. számot visel, és amelyben a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztása olvasható.

Mi a parlament dolga a civil szervezetek vonatkozásában? Azt gondolom, hogy hármas értelemben: politikai, jogi és gazdasági értelemben feladata a Magyar Országgyűlésnek olyan környezetet teremteni, amelyben a civil szervezetek fejlődni tudnak. Ez az alapfeladatunk.

Mi az alapvető bajom azzal a pénzosztási mechanizmussal, illetve azzal a végtermékkel, ami itt a kezünkben van? Azt gondolom, hogy ez a javaslat politikai szempontok mentén erősen differenciált, amikor döntött a támogatási javaslatról. Tudom, hogy nagyon nehéz igazságosan pénzt osztani. Aki már vett részt pályázatok elbírálásában, az pontosan tudja, hogy pénzt igazságosan, illetve közmegelégedésre osztani nem lehet. Ahol beérkezik 1200 darab pályázat, ott egészen biztos, hogy a pályázók jelentős része elégedetlen lesz a döntéssel, vagy azért, mert nem kap támogatást, vagy azért, mert lényegesen kevesebb támogatást kap, mint amennyit szeretett volna.

Nem ezzel van tehát a probléma, és tulajdonképpen hozzá kell tennem az őszinteség kedvéért, hogy valahol, valamilyen mértékben, valamilyen szinten az is természetes, hogy ha egyszer pártok képviselői döntenek, akkor politikai szempontok jobban vagy kevésbé, de erősen befolyásolhatják a végeredményt. Azt gondolom, hogy volt erre példa az előző ciklusban is, meg a 1990 után választott első parlament életében. A társadalmi szervezetek támogatásának pénzosztása mindig nagy viharokat váltott ki; aki régi képviselő, pontosan tudja, emlékszik rá, hogy nagyon zajos viták közepette született meg évről évre ez a döntés. Tehát a politika valahogy belejátszik abba, hogy mi történjen, és ez - még egyszer mondom - egy elfogadható, kezelhető szinten természetes, hogy így van.

Ami a jogi környezet szabályozását illeti, úgy gondolom, hogy az előző parlamenti ciklusban nagyon komoly lépések történtek ennek a szabályozásnak az érdekében: megszületett a közhasznú szervezetekről szóló törvény, amit már említett Hegyi képviselőtársam, és megszületett az 1 százalékos támogatásról szóló törvény, ami a legnagyobb jelentőségű, reform értékű lépés volt a civil szervezetek támogatása ügyében.

Én azt, ami itt évről évre, 1990 óta a költségvetésnek ezen a címen megjelenő összege körül folyik, nagyon furcsa színjátéknak tartom, mégpedig azért, amit idén is hallhattunk Halász János képviselőtársunktól, hogy tudniillik a költségvetésben összesen van 6,1 milliárd forint a civil szféra számára, és mi itt 323 millió forinttal bohóckodunk - gondoljuk többen. Szóval ennek a hatalmas nagy összegnek az 5 százalékáról akarunk igazságosan dönteni, az 5 százalékán dolgozunk hónapokat, hiszen ez a munka még tavaly a pályázati kiírással kezdődött, november tájékán. Ebben a munkában részt vett ennek az állandó bizottságnak a 14 képviselője és 5 albizottságban, albizottságonként legalább 6 darab képviselői szakértő, tehát minden pártnak ott ült vagy ülhetett a szakértője, tehát legalább 30 szakértő készítette elő sok héten, hónapon keresztül azt a végterméket, amit most megkapunk. Még egyszer mondom, a szóban forgó civil szektor felé irányuló támogatás 5 százalékáért csináljuk ezt a nagy munkát, és azért a végeredményért, amellyel - azt gondolom - okkal lehetünk elégedetlenek.

Tehát amiről itt most beszélünk, az a civil támogatásnál a jéghegy csúcsa, és ehhez képest nagyon fontos, nagyon lényeges dolgokat a többi támogatás célba érkeztetéséről nem lehet tudni, illetve nem lehet eleget tudni.

Ezek után rátérek, hogy milyen konkrét problémáim vannak azzal az előterjesztéssel, ami a kezünkben van.

Hogy a legfontosabb kérdéssel kezdjem, ez a pártokhoz kötődő ifjúsági szervezetek kezelésének kérdése. Elhangzott, hogy 6 százalékot abból a létező keretből, amelyből a tartalékot is levette a kormány - tehát maradt összesen a 323 millióból 317 millió osztható pénz -, az öt párt megállapodása alapján 6 százalékot a pártokhoz kötődő ifjúsági szervezetek számára félretett ez a bizottság. Ez a 6 százalék 19 millió forint volt. Tehát könnyű kiszámolni, hogy onnan jöhetett az ötlet, hogy a pályázati kiírásban maximumként szereplő összeget szorozták meg körülbelül a hat párt számára egy keretösszegnek.

A pályázati kiírásban szerepelt, hogy 300 ezer forint és 3 millió forint közötti összeg igényelhető. Ebből a döntésből - ami, és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, nem ennek a pénzosztási folyamatnak az elején született, hanem menet közben, egy kicsit megkésve - az következett, hogy a bizottság az önmaga által állított szabályt néhány politikai ifjúsági szervezet vonatkozásában túllépte, meghaladta a 3 millió forintot. Meghaladta a Fidelitas esetében, a Fideszhez közel álló ifjúsági szervezet a tervezet szerint 6,5 millió forintot kap, a Baloldali Ifjúsági Társulás 3,5 millió forintnál többet, és a másik szocialista szervezet, az Ifjú Szocialisták Mozgalma 2,3 millió forintot. És így, ahogy azt már Hegyi Gyula képviselőtársam elmondta, erősorrend szerint, a parlamenti pártok erejének mértékében kerültek megállapításra ezek a számok.

(18.00)

Én végig tiltakoztam, az első döntéstől kezdve tiltakoztam, és azt mondtam, hogy nem lehet kétféle játékszabályt működtetni. A kérdésnek lehet, hogy az a megoldása, az lesz a megoldása, hogy mondjuk, a politikai ifjúsági szervezeteket egy külön soron kell szerepeltetni a jövő évi költségvetésben, vagy mondjuk, meg kell emelni valamennyivel a pártok költségvetését, hogy a pártok tartsák el a maguk politikai ifjúsági szervezetét.

De szeretném hangsúlyozni, hogy ez idén, illetve a tavalyi költségvetési évben nem történt meg! Decemberen írtuk ki a pályázatot, február 5-e volt a pályázat beadásának a határideje, és február 11-e a dátuma annak a bizottsági döntésnek, ahol a 6 százalékot a bizottság megáldotta. És utána március 19-e a dátuma annak a bizottsági döntésnek, amikor az úgynevezett második meghívásos pályázatról döntött a bizottság, tehát utólag próbálta kezelni ezt a kialakult helyzetet. De utólag sem lehet ezt a helyzetet egyértelműen kezelni, hiszen ez a pénz, ez a 323 millió forint egy soron szerepelt a költségvetésben.

Még egyszer hangsúlyozom: én menet közben is következetesen tiltakoztam ez ellen a megoldás ellen, és idővel bejelentette a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy ezt a pénzt nem fogja a saját ifjúsági szervezete számára igénybe venni.

Éppen ezért, amikor már a kezünkben volt a végső javaslat, elkészítettem két módosító indítványt. Az egyikben arra tettem javaslatot, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ifjúsági szervezete számára meghatározott másfél millió, egészen pontosan 1 millió 596 ezer forintos keretből mely szervezeteket javasolom támogatni. A másikban pedig tettem egy nagyon racionális, nagyon mértéktartó javaslatot, amivel a kormánytöbbség kezelni tudta volna azt a dilemmát, amit maga állított elő a 6 százalékos döntésével.

Akkor már a kezünkben volt a javaslat, a végeredmény. A javaslatból kiderült, hogy 2,5 millió forint a maximum, ami a legnagyobb, országos jelentőségű civil szervezetek számára jut. Következésképp arra tettem javaslatot, hogy a legnagyobb, párthoz kötődő ifjúsági szervezet, illetve szervezetek ezen a szinten kapjanak támogatást, és az így megspórolható összeget, ami közel 8 millió forint volt, osszuk szét civil szervezetek között. Én, aki az egészségügyi és szociális, karitatív feladatokat ellátó szervezetek albizottságában dolgoztam, 28 szervezet számára fogalmaztam meg javaslatot megemelni a támogatási keretüket ebből a 8 millió forintos keretből. Mondanom sem kell, hogy a bizottság többsége nem támogatta ezt a javaslatot, tehát ilyen módon a Ház elé sem kerül döntésre.

Sajnálatos módon azonban azt a javaslatomat sem támogatta a bizottság többsége, amit annak a pénznek a felosztására tettem, ami az SZDSZ által későbbiekben megjelölt szervezet címen lett meghatározva. Szerettük volna ezt a pénzt drogprevenciós célra, illetve fogyatékos személyekkel foglalkozó szervezetek számára felajánlani.

Ez tehát az egyik és legnagyobb mértékű, legnagyobb fajsúlyú probléma, ami miatt nem tudjuk elfogadni azt a végterméket, amit ezúttal a bizottság beterjesztett. De nem itt van a történet vége, nekem további problémáim is annak azzal a végtermékkel, ami megszületett.

Elhangzott már, hogy albizottságokban zajlott a munka. Én magam - már említettem - az egészségügyi és szociális albizottságot vezettem. Ott a pártok szakértőinek a részvételével nagyon alaposan, először minőségi szempontok alapján értékeltük a pályázatokat, sok menetben redukáltuk azt az összeget, amit úgy kedvünk szerint odaadtunk volna, hiszen ebből a 300 millió forintos keretből ennek az albizottságnak csupán 53 millió forint jutott, azt kellett volna több mint kétszáz szervezet között szétosztani. Végül is az a döntés született, hogy csak száz szervezetnek ajánlottunk támogatást. De azt még egyszer hangsúlyozom: nagyon alapos előkészítő munka után, úgy, hogy én magam is mindegyik pályázatot végigolvastam, a pályázatokat egymáshoz viszonyítva is kiérleltünk egy kvázi igazságosnak tűnő javaslatot. Ezt a javaslatot az utolsó bizottsági menetben rendesen megkeverték azok a politikai szempontok, azok a kormánypárti többség oldaláról jövő szempontok, igények, amelyek miatt én úgy érzem, hogy elfogadhatatlan mértékben van átpolitizálva és pártoktól függően kialakítva a támogatási mechanizmus. Mert ebben az utolsó szakaszban bizony támogatáshoz jutottak olyan szervezetek, amelyeket a szakértői csapat a szakértői munka során nem támogatott, és rendesen megnyirbálásra kerültek azok a szervezetek, ahol mi a maximumot szerettük volna adni. Nem a 3 milliós maximumról beszélek, mert ilyen keretek között erre természetesen messze nem volt lehetőségünk; ebben az albizottságban az 1 millió 200 ezer forint volt az a legnagyobb támogatási összeg, amit egy szervezetnek meg tudtunk ajánlani.

Végezetül úgy gondolom, elfogadhatatlan a döntés azért is, mert a bizottság a saját maga által állított rendező elveket is időről időre felrúgta. Felrúgta például akkor, amikor engedményt tett a tekintetben, hogy helyi szervezeteknek is ad támogatást. A pályázat úgy került kiírásra, hogy megyei, regionális, tehát megyénél nagyobb, illetve országos jelentőségű szervezeteket akarunk támogatni.

Ehhez képest - hogy csak néhány példát mondjak - a 3. számú albizottságban, ahol a természet- és környezetvédelmi tevékenységet végző szervezeteket bírálták el, az egyetlen milliós nagyságrendű tétel - elnézést, pontosan mondom a nevet - a Kengyeli Gyalogos Egyesület! Még egyszer mondom: a Kengyeli Gyalogos Egyesület! A nevéből is kitűnik, hogy ez egy helyi jelentőségű egyesület! Ha ehhez hozzáteszem azt az információt, hogy ebben az albizottságban nem volt több szervezet, amelyik akár jelentősen megközelítette, illetve meghaladta volna az 1 millió forintot, akkor érezhető, hogy politikai szempontok mentén került sor a javaslatra.

Nekem tehát elfogadhatatlan ez a beterjesztett javaslat azért is, mert az albizottságok között is nagyfokú aránytalanságot érzek. Abban az albizottságban, ahol én dolgoztam - már említettem az előbb - 1 millió 200 ezer forint volt a maximum, amit meg tudtam ajánlani. Ehhez képest például az igazán kritikus, nagy vitát kiváltó, vegyes felvágott 5. albizottságban, ahol az egyéb szervezetek, jelentős számban politikai jellegű szervezetek vannak, ott bizony kormánypárti megtámogatással olyan szervezeteknek is, amelyeknek nem vagyok meggyőződve az országos hatósugaráról - mint például a Független Női Szövetség -, 2 millió forint feletti támogatást ítélt oda a bizottság.

Én ezeket a példákat természetesen hosszan tudnám sorolni, hiszen három albizottság vonatkozásában is, legalábbis jelzés értékűen, demonstrációs céllal benyújtottam módosító indítványokat, megjelölve azokat a szervezeteket, ahonnan, hogyha kitartanánk az értékeink mellett, el lehetne venni a javasolt összegből, és megjelölve azokat a szervezeteket, ahova feltétlenül oda kellene adni.

(18.10)

Hiszen az életük múlhat azon, hogy tudják-e folytatni a tevékenységüket. Például egy magyar madártani és természetvédelmi egyesület 400 ezer forinttal nem sokat tud kezdeni, pedig országos jelentőségű munkát végez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal a gondolattal szeretném befejezni mindazt, amit elmondtam ebben a vitában, hogy ez egy politikai szempontok mentén erősen differenciált javaslat, ami önmagában véve még valahol természetes, de keresnünk kellene a megoldást, hogy ne így legyen, mert egy ilyen javaslat igazi vesztesei azok a szervezetek, akik pártoktól függetlenül működnek.

Ebben a váltórendszerben - hogy négyévenként választás van - a politikai pártokhoz valamilyen módon, akár csak értékrendszer vonatkozásában kötődő szervezetek vagy az egyik ciklusban, vagy a másik ciklusban jól tudnak járni. Tehát valahol valamifajta folyamatosság a túlélés érdekében számukra biztosítva van, de azok a civil szervezetek, amelyek pártokhoz egyáltalán nem kötődnek vagy nem akarnak kötődni, az igazi vesztesek ebben a pénzosztási mechanizmusban, ezzel radikálisan szakítani kellene.

Köszönöm a figyelmet.