Felszólalás adatai

SZÉKELY ZOLTÁN (FKGP), a napirendi pont előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon röviden foglalnám össze a vizsgálóbizottság megalakításának szándékát és gondolatait. Egy kicsit bonyolult a név, amit adtunk neki, de gyakorlatilag közbeszerzéseket vizsgáló bizottság felállításáról szól.

Ennek motivációja, eredője a következő. Az elején vegyünk számításba statisztikai adatokat, amelyekből ki fog derülni e vizsgálóbizottság megalakulásának indokoltsága. Ma a közbeszerzési eljárás során mintegy 400 milliárd forint került pályáztatásra hazánk területén. Ez cirka 4500 közbeszerzési eljárást tartalmaz. Ez a 400 milliárd forint a GDP-nek cirka 4 százaléka. Óriási összegről van szó! Ennek kapcsán megfelelő ellenőrzés gyakorlása szükségeltetik, hiszen annak idején a közbeszerzési törvény tárgyalása és módosító javaslatai alapján megvizsgáltuk ennek hogyanját és mikéntjét.

Három szervezet jogosult betekinteni és ellenőrizni ezt a folyamatot. Megállapítható, hogy ez a három szervezet nevezetesen a közbeszerzési tanács, az ÁSZ és a KEI. Megállapítható, hogy mindegyik ellenőrzésre vagy véleményezésre jogosult szervezet csak bizonyos szegmenseket figyel. A vizsgálat és az elemzés folyamán kiderült, hogy a közbeszerzési eljárások döntő többségét adó önkormányzati beszerzési eljárásoknál ellenőrzési funkciót gyakorlatilag egyetlenegy szervezet sem gyakorol. Az ÁSZ lenne hivatott erre bizonyos fokig, de apparátusa nincs ehhez, és gyakorlatilag nem is igen kíván ezzel foglalkozni. Ez azért érdekes, mert a 400 milliárd forintos keret mintegy 78 százaléka az önkormányzati és a központi költségvetési szervek és a közszolgáltatók közbeszerzési eljárását takarja. Ezenkívül ismét egy számadatot mondanék. Itt van a főváros, amely évente mintegy 210 milliárd forintos közbeszerzési kerettel rendelkezik, 2637 eljárást folytatott le 1998-ban, amely az össz-közbeszerzési eljárások 58,9 százaléka, míg forintálisan ez az 54,88 százaléka.

(20.20)

Mi történik ma a közbeszerzési eljárások során? Tehát összességében megállapítható, hogy az önkormányzatok felett igazándiból felügyeleti rendszer nem alakult ki. Magyarul, a közpénzek hasonló módon bizonyos fokig ellenőrizetlenül kerülnek felhasználásra, mint ahogy a társadalombiztosítási önkormányzatok esetében is ez megtörtént. Hasonló nagyságrendű és ugyanolyan fajsúlyos dologról van szó.

Megállapítható, hogy a közbeszerzési eljárások száma, amely, ismételten mondanám, hogy mintegy 4500, ebből 34 százalék az úgynevezett tárgyalásos eljárás, amely abszolút zárt körű, nem ellenőrzött, nem kontrollálható, előre semmiféleképpen sem tudott eljárási rendszer, és 110 milliárd forint így kerül felhasználásra ma Magyarországon, ami a közbeszerzési törvénynek alapvetően ellentmond, hiszen a nyilvánosságot kizárja ennek a 110 milliárd forintnak a felhasználása esetén. Tárgyalásos eljárás mellett a leggyakoribb eljárási mód a nyílt eljárás, amely 69 százalékát takarja az összes eljárási módnak, ez 265 milliárd forint felosztását hivatott megtenni.

Az, hogy közbeszerzési törvényünk van, nagyon jó dolog, hiszen az előtte lévő időszaknál azért jobb dolgok következtek be, de hozzá kell tenni, hogy ez a közbeszerzési törvény bizonyos tekintetben elavult. Nem beszélve arról, hogy egyre inkább látható az a törekvés, mind az önkormányzatok, mint más közbeszerzők részéről, hogy valamilyen úton-módon kikerüljenek a közbeszerzési törvény hatálya alól, és megpróbálják úgy elintézni a beszerzéseiket, hogy az ne legyen nyilvános. Különböző trükkök vannak, ezek már nagyon jól kialakult eljárási rendszerek, egyre kifinomultabbak, egyre inkább követhetetlenek, nem beszélve arról, hogy ténylegesen ellenőrzés alá nem esnek.

Ha az 1998-as beszámolóját elővesszük a Közbeszerzések Tanácsának, az első oldalakon dicsérik a közbeszerzési törvényt, de azért, ha mélyebben beleolvasunk, akkor elég kellemetlen megállapításokat tesznek ebben a beszámolóban, amelyet az Országgyűlés részére kötelező megtenniük. Többek között a 4. pontban idéznék ezekből a gondolatokból. "Ha abból indulunk ki, hogy az országban körülbelül 18 ezer szervezet eshet a közbeszerzési szabályok hatálya alá, ugyanakkor 1998-ban 4500 közbeszerzési eljárás bonyolódott, akkor a törvényt megkerülők száma akár jelentős is lehet." Ezt leírják a '98-as jelentésükben. Továbbá leírják, hogy a tanácsnak nincs ellenőrzési jogosítványa. Mi úgy gondoltuk, hogy van, de ezek szerint valóban nincs, jogszabály nem rendelkezik róla. "A sajátos szemlélet még korlátozott formában sem alkalmas elemzési feladatok ellátására." Tehát ezt is megállapítja a beszámolójuk. Az 5. pontban a következőt írják: "A korrupció világjelenség, a legnagyobb korrupciós visszaélések világszerte elsősorban a közbeszerzésekhez kötődnek." Tehát ennek a vitáját, azt hiszem, hogy nem is érdemes különösebben megnyitni. Ez tényszerű, nálunk ugyanez van.

Gyakorlatilag készíthetnénk számításokat, amelyek nagyságrendekből indulnak ki - tudvalévő, hogy milyen kenőpénzek és vesztegetési pénzek forognak bizonyos iparágakban, akinek bizonyos információja van, az nagyjából el tudja képzelni, tehát tudja a számokat is -, elképesztő összegek jönnének ki. Belegondolni is nagyon érdekes, hiszen 20-30 milliárd forint körforgásáról lehet szó e területen, ami kifejezetten vesztegetési pénz, amelyet a közhivatalnokok és a vállalkozók egymás között különböző számlákon, csatornákon juttatnak el egymáshoz.

Érdekesek a nemzetközi összehasonlító adatok is, hiszen például Spanyolországban és Portugáliában a tárgyalásos eljárást teljesen kizárják a közbeszerzési eljárási folyamatból. Ők tudják, miért; gondolom, a vérmérsékletüket és a habitusukat így próbálták szabályozni. Véleményem szerint ez Magyarországon is igencsak figyelemre méltó eljárás lenne, ha a tárgyalásos eljárásokat teljesen megszüntetnénk. Ezt egy későbbi közbeszerzési törvénynél a szíves figyelmükbe ajánlom majd a képviselőtársaimnak. Ugyanakkor más fejlettebb, civilizáltabb országokban ez nem jellemző, de azért a korrupció ott is jelentős, ez tudvalévő.

Különböző eljárásokat alkalmaznak az európai országokban, amelyek fekete listás rendszerek, tehát nagyon keményen próbálnak harcolni a korrupcióval szemben; akiknél ilyen jellegű probléma volt, azokat egy bizonyos ideig kizárják a verseny lehetőségéből, ami adott esetben akár az egzisztenciájuk megszüntetését is jelenti.

Nagyon érdekes statisztikai adat a jogorvoslati kérelmek száma. Ez összesen 324 eset a 4500 eljárásra vetítve; ez több mint 7 százalék, de a véleményem szerint ez nagyon kevés. A reálszférából vett tapasztalatok alapján és szerint ez azért ilyen kevés, mert egyszerűen nincs érdemleges jogorvoslat, nem érdemes jogorvoslati eljárást kezdeményezni, hiszen a retorzió a következő körben ugyanúgy előfordul. Tehát gyakorlatilag, aki jogorvoslati eljárást kér - hacsak nem égbekiáltó igazságtalanságról van szó -, megnézheti magát, a harmadik után a retorzió mindenféleképpen eléri a cégét vagy a vállalkozását.

Ha megengedik a tisztelt képviselőtársaim, azt kell hogy mondjam, hogy a tapasztalatok rettenetesen rosszak, egyre rosszabb tendenciát mutatnak. Úgy gondolom - és az egyéni indítványomnak ez volt a célja és jelentősége is -, hogy olyan irányt vett a közbeszerzés és a közbeszerzési eljárások során az eljárások módja, annyira figyelmen kívül hagyják már a közbeszerzési törvény előírásait, oly nagy mérvű a korrupció, hogy ennek mindenképpen valamilyen úton gátat kell vetni. Ez elsősorban felmérő jellegű dolog lenne, visszamenőlegesen vizsgálnánk meg bizonyos nagyobb tételeket. Nem beszélve arról, hogy egy új közbeszerzési törvény megalkotásához ez feltétlenül szükségeltetik a módosítási eljáráson kívül is, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz mindenképpen szükségeltetik egy új közbeszerzési törvény, annak az alapjait pedig a tapasztalatok leszűrésével hivatott ez a bizottság előkészíteni.

Úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy ez mindenféleképpen indokolt, egyrészt a korrupció visszaszorítása miatt, hiszen ez a kormányzati feladatunk is egyben. A Független Kisgazdapárt programja is fő szempontként állítja ezt, a Fideszé ugyanúgy. Gyakorlatilag ezt mutatja az első köri szavazás, amely 90 százalékos igennel fogadta el a parlamentben ennek a bizottságnak a felállítását. Több kollégával konzultáltam, akik jártasak a közbeszerzés területén. Úgy gondolom, hogy mindannyiunk kötelessége a korrupció elleni harc megkezdése, illetve úgy gondoljuk, hogy ezen az oldalon ki tudjuk fejteni azt az eljárási tevékenységet, ami a jövőben javíthatja a közbeszerzés tisztaságát, átláthatóságát és a semlegesebb versenyfeltételeket.

Köszönöm szépen. (Taps.)