Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát ezennel lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra való figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a soron következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára a Magyar Rádió Közalapítvány 2003. április 1. és 2004. február 29. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája annak lezárásáig. Az előterjesztéseket J/12274. és H/14644. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Gellért Kis Gábor úrnak, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma elnökének, 20 perces időkeretben. Fáradjon ki a vezérszónoki pulpitushoz, az önt megillető helyhez. Öné a szó, parancsoljon!

GELLÉRT KIS GÁBOR, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meglepően sok ez a 20 perc, és ígérem, a késői órára is tekintettel nem használom ki, részint arra figyelemmel is, hogy mindazon problémákról, amelyekről fontos volt beszélni, a bizottságokban már megemlékeztünk. A képviselő urak, hölgyek a kérdéseket föltették, itt tehát egy rövid összefoglalót adnék mindazon dolgokról, amelyekről a bizottságokban már szó esett.

A törvény előírása arról szól, hogy a kuratórium, amely a tulajdonosi jogokat gyakorolja, érdekeket érvényesíti, évről évre számoljon be az alapítónak, az Országgyűlésnek, mindazon kötelezettségek teljesítéséről vagy a teljesítések elmaradásáról, amelyek a műsorszolgáltatót terhelik. Ebből adódóan előfordul időről időre, hogy a beszámolót készítő kuratóriumi elnök nem azonos azzal, aki azt előadja, egyszerűen azért, mert időközben lejár a mandátuma, és új elnököt választ az Országgyűlés. Ez van most is, ez volt egy esztendeje is.

Éppen azért azonban, hogy azt a sajátos, most nem taglalandó helyzetet, amely a korábbi esztendőkben volt, hogy a kuratórium nem teljes létszámban dolgozott, a később csatlakozott kurátorok által képviselt kisebbségi véleményt tartalmazza ez a beszámoló, ezt elfogadták a korábbi kuratóriumi tagok, elnökségi tagok, és miután ez szerepel a beszámolóban mindannyiszor, ezért a kuratórium elnöksége, majd a kuratórium a beszámolót egyhangúlag fogadta el. Azonban ez a tény önmagában, hogy többségi, illetve kisebbségi vélemény szerepel egymás mellett, jelzi, hogy a kuratóriumon belül viták voltak azt illetően, hogy a műsorszolgáltató vajon a törvény szellemének megfelelően teljesíti-e a kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségeit.

(22.20)

A korábbi kisebbség álláspontja szerint nem. Kétségtelen, a Magyar Rádiónak a műsorfolyam egészében kell megvalósítania a kiegyensúlyozottságot, a műsorfolyam egészében kell reprezentálnia a pártatlanságot. Mindazáltal - és ez a személyes véleményem is, hozzáteszem, ha ez számít valamit, hogy azért az életemet ebben a közegben töltöttem javarészt, és elméletileg is igyekeztem valamilyen felkészültséget szerezni az adott tárgyban, a média tárgyában - a közmédiumokban megengedhetetlen akár egyetlen műsor is, amely rendszeresen és vállaltan egyfelé húz, legyen az világnézeti, politikai vagy bármilyen elfogultság. Ez nem megy. Nem fér bele a közszolgálatiság elvébe, gyakorlatába.

Úgy találom, találtuk többen, hogy ilyen műsorok bizony vannak a Rádióban, ami természetesen nem teszi semmissé azt, hogy a Magyar Rádió összegészében kultúraközvetítési kötelezettségeit teljesíti, és színvonalas műsorok sokaságát állítja elő. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, olyanfajta akaratra volna, van szükség, amely minimum azzal a belátással bír, hogy a közmédiumok működése semmilyen más relációban nem vizsgálható, csak abban az egy viszonyban, hogy amiért a testület felelős, a Magyar Rádió ugyanis, teljesíti a viszonyokat. Nem vehető figyelembe az, hogy mi a véleményünk a médiavilág egészéről, és hogy ezt politikailag hogyan ítéljük meg, az végképp nem vehető figyelembe. Nem ennek tükrében, hanem önmaga teljesítményében kell, kellett volna megítélni a beszámolási időszak műsorait és az eltéréseket a normától.

Ha viszont - és ez már messzebb mutat a beszámolási időszaknál, vonatkozik akár az egész törvényre - valamelyik politikai oldal rokonszenvét kivívja a műsorszolgáltató vezetése, és ez teljesen mindegy, hogy melyik oldal, akkor négy esztendőn keresztül minden további nélkül eltérhet a normáktól, ha a politikai támogatottságot megkapja. Lényegtelen egyébként, hogy melyik közmédiumról van szó, azt gondolom, hogy ez pontosan ellentétes azzal a szándékkal, amely a törvényt létrehozta.

A másik lényeges elem, amely a beszámolóban hangot kap, a gazdálkodás kérdése.

Tisztelt Országgyűlés! Itt rendszerint azzal büszkélkedünk, büszkélkedtek elődeink, hogy a Magyar Rádió gazdálkodása kiegyensúlyozott. Mérleg szerint és a számok nyelvén ez valóban így van. Mégis, ha ennek a gazdálkodásnak a szerkezetét megvizsgáljuk, akkor óvatosabban kell fogalmazni, mert tudnivaló, hogy a Magyar Rádió cash-flow helyzete valóban jó. Ha azonban ezt összevetjük azzal, hogy az első számú közrádió vagy az egyetlen közrádió eszközállománya, műszaki felszereléseinek zöme 3-5-8 esztendőn belül elavul, ezek azok az eszközök, amelyeket a műsorkészítéshez közvetlenül használnak, stúdióberendezések, felvevőkészülékek, s a többi, és ezeknek a pótlása nem történik meg időben, nagy értékű műszaki berendezéseket sokkal tovább használnak, mint ahogy azok amortizálódnak, az épületek, amelyek a jelenlegi telephelyen vannak, részint van két műemléképület és öreg házak, néhány viszonylag korszerű, ami azt jelenti, hogy 25 éves épület is van közöttük, de mindegy, szóval ezeknek az időszakos felújítása rendszerint elmarad, csak a tűzoltásra van éppen pénz.

Ha azt vesszük figyelembe, hogy a gazdálkodásból vagy az alulfinanszírozottságból adódóan ezeknek a pótlása nem történik meg időben, akkor már korántsem jó a helyzet, és egy olyan gazdálkodás beállását állapíthatjuk meg, amely egy lefelé gyorsuló spirálra emlékeztet, ezt máshonnan talán ismerjük. Ezt azért is fontosnak tartom megemlíteni, mert a beszámoló e tekintetben ugyan óvatosan fogalmaz, mégis fontosnak tartjuk az alapító tudomására hozni azokat a veszélyeket, amelyeket a jelenlegi helyzet magában rejt.

A Magyar Rádió műsorstruktúrája - erről a beszámoló megint óvatosan fogalmaz - egyfelől keresi a helyét, másfelől pedig tradicionális. Amikor ezt a szót kimondom, hogy tradicionális, akkor kérem, hogy valami csekély iróniát próbáljanak mögé érezni, egyszerűen azért, mert ha elővesznek egy 25-30 esztendővel ezelőtti rádióújságot, és megnézik, hogy abban milyen műsorok voltak, és hogyan néz ki a mai rádióműsor, akkor legfeljebb a címek változtak, a műsorstruktúra nem, miközben itt azért voltak változások az elmúlt években, nem is csekély változások. Ezeknek a változásoknak a követése, legalábbis olyan értelemben, hogy tudomásul vesszük őket, és megpróbálunk tenni valamit annak érdekében, hogy a közrádió igenis betölthesse azt a funkciót, amelyet a törvény szán neki, ez nem történik meg. Itt sajnos, és ezt önkritikusan be kell látnunk, adósai vagyunk elsősorban maguknak a hallgatóknak természetesen.

A műsorstruktúrának ez a tradicionalitása, konzervativizmusa elsősorban persze a Kossuthra vonatkozik és némiképpen a Bartók rádióra. A Petőfi ismert okokból keresi a helyét és a hangját, az elmúlt esztendőkben többször is megváltozott a hullámhossz, amelyen hallgatni lehet, ami egy rádió, egy rádióállomás esetében elég drámai változás, mert a hallgatók igen hamar leszoknak valamiről.

És akkor ez a probléma, amiről eddig szóltam, már átvezet az utolsóhoz, amelyet említendő vagyok, ez pedig a médiapiaci helyzet és a Magyar Rádió viszonya. 1996, egészen pontosan '97 óta, amikor valóságosan beindult a kereskedelmi rádiózás az országban, rövid idő alatt jelentősen átstrukturálódott a hallgatóság az egész országban. A helyi és a körzeti rádiózásnak olyan mértéke valósult meg az elmúlt szűk nyolc esztendőben, amelynek a kifutását, hatásait nemigen mérte föl sem a törvényalkotó 1995-ben, sem pedig azok az intézmények, amelyeknek szerepük volt a frekvenciakiosztásban, szerepük volt abban, hogy megmérjék, milyen is lesz ez a médiapiac.

A helyi rádiózás milliókat von le, a rádiózás szokásai jelentősen átalakultak ahhoz képest, amilyen a médiatörvény előtt volt Magyarországon. Maga a rádiózás a médiastruktúra átalakulása következtében sokat veszített népszerűségéből, hallgatói számából. Ha ezt egy egzaktabb számmal akarom értésre adni, akkor azt tessék elképzelni, hogy ma a médiagazdaságban, pontosabban a reklámgazdaságban megforduló pénznek nem egészen tíz százaléka az, ami a rádiós piac, 8-10 százalék között van a rádiós piacé, a többi 40-40 százalék a lapoké, a televízióé, a rádió jelentősen visszaszorult, és ezen belül a Magyar Rádió is rengeteget veszített.

(22.30)

Ennél drámaibb dolog azonban, hogy a Magyar Rádió hallgatói között mind kevesebb a fiatal; az egzakt felmérések sajnos azt mutatják, hogy a 19-35 év közötti korosztályban a Magyar Rádió hallgatottsága kimutathatatlan. Számunkra, akiknek az a feladata, hogy foglalkozzunk hivatalból a Magyar Rádió jelenével, jövőjével, talán ez a legfájdalmasabb.

Amikor erről gondolkodunk, akkor természetesen megpróbáljuk egyben látni a problémát. Ez is összefügg azzal a szándékkal, amit a bizottsági üléseken már említettem, hogy egyhangúlag úgy döntött a kuratórium elnöksége, hogy új székházat építünk, és ez az új székház nem pusztán egy fizikai változás, nem pusztán egy földrajzi változás lesz, hanem tartalmilag a kihívásokra reagálni inkább képes rádiót próbálunk kialakítani, fölépíteni.

Abban a pillanatban, amikor értékelhető adatok lesznek a birtokunkban, természetesen idejövünk a tisztelt Ház elé, a szakbizottság elé beszámolni, mert hiszen ez kötelezettségünk, amikor eljutunk eddig, de tény - és ez a beszámoló időszakában történt meg, és ezért szólok róla zárásképpen -, hogy az új székházra vonatkozó kuratóriumi elnökségi döntés ebben az időszakban született meg. Azt gondolom, ez volt ennek az időszaknak a legfontosabb döntése, és remélem, hogy amikor a végére érünk, akkor úgy állhatok ide önök elé, hogy mindazok a remények, amelyeket fűztünk az új székházhoz, beteljesültek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Homa Jánosnak, a kulturális bizottság előadójának, az országgyűlési határozati javaslat előterjesztőjének, tízperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

HOMA JÁNOS, a kulturális és sajtóbizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága megtárgyalta a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának beszámolóját, és megtárgyalta a 14644. számú határozati javaslatot is, melynek lényege, hogy az Országgyűlés tudomásul veszi a Magyar Rádió Közalapítvány 2003. április 1-je és 2004. február 29-e közötti tevékenységéről szóló beszámolót. A határozati javaslatot a kulturális bizottság 1 ellenszavazattal elfogadásra ajánlja a parlamentnek.

Ha valaki ez alapján azt hiszi, hogy teljes volt az egyetértés a bizottságban, az téved; a megszólalók jó néhány dologban nem értettek egyet. A helyzet megértéséhez el kell mondanom a kuratórium elnökének beszámolóját követően is, hogy a közalapítvány kuratóriumának elnökségében öt, ellenzéki párt által delegált tag, illetve négy, kormánypártok által delegált tag tevékenykedett ez alatt az idő alatt, és ez a felállás esetenként tükröződött a mindennapi munkában is. Több esetben az elfogadott határozat mellé kisebbségi véleményt és kisebbségi álláspontot is megfogalmaztak, publikáltak, ugyanakkor több jelentős súlyú határozatot is sikerült elfogadniuk egyhangú szavazással, ami mindenképpen elismerésre méltó.

El kell mondani, hogy a kuratóriumi üléseken számos határozat született, s ezeken az üléseken is előfordult, hogy kisebbségi álláspont került megfogalmazásra. A kulturális és sajtóbizottság ülésén is elhangzott, hogy az előttünk lévő beszámolót Szadai Károly, a közalapítvány leköszönő elnöke készítette, de aláírta a közalapítvány kuratóriumának jelenlegi elnöke, Gellért Kis Gábor is. Ezt a helyzetet érdemes lenne majd az elkövetkezőkben is végiggondolni, hogy sok haszna van-e egy ilyen beszámolónak, ahol a beszámoló készítője nem tud fizikailag részt venni a parlament ülésén, és nem tudja érzékeltetni mindazt, amit a beszámolóban megfogalmazott.

A bizottság ellenzéki tagjai azt emelték ki, hogy a beszámolóból kitűnik: a Magyar Rádió mindennapi operatív működése biztosított volt a tárgyalt időszakban, az intézmény közszolgálati szerepét kiszámíthatóan, nagyobb zavaroktól mentesen látta el.

Kitűnik ebből a jelentésből az is, hogy amíg a millennium évében száz rádió működött hazánkban, addig a jelzett 2003. évben már mintegy kétszáz rádió volt. A beszámoló ezzel együtt úgy fogalmazott, hogy a Magyar Rádió Rt.-nek, illetve a Magyar Rádiónak többé-kevésbé sikerült helytállnia ebben a roppant erős piacosodó helyzetben is. Ezt igazolják az egyes műsorok hallgatottságát jelző elemzések, melyek szerint a közszolgálati rádió állja a versenyt a két erős kereskedelmi rádióval, a Danubiusszal, illetve a Sláger Rádióval szemben.

A kulturális bizottság ülésén az ellenzék képviselői azt is szóvá tették, hogy miközben a jelenlegi kormány és a baloldali többségű Országgyűlés mostohagyerekként kezelte a Rádiót, a Magyar Rádiónak sikerült tartania a lépést a kereskedelmi adókkal, a közszolgálati rádió nehéz anyagi körülmények között is piacképesebb volt, mint a sokkal komolyabb támogatásokhoz jutó közszolgálati televízió.

A beszámolóban szerepel, hogy az ORTT már 2002-ben kötött szerződést a Danubius Rádióval a frekvenciasávok koncesszióba adásáról, jóllehet a Danubius szerződése csak 2004-ben járt volna le. A szerződés a jelek szerint komoly problémát okozhat a Magyar Rádió Részvénytársaságnak, hiszen a koncessziós díj a nem hivatalos közlés szerint egymilliárd forint körüli összeg, ami nagyságrendekkel kisebb, mint amekkora a régi szerződésben foglalt hasonló díj volt.

Az ellenzéki képviselők fontosnak tartották a hanganyag teljes digitalizálását, sürgették, hogy a korszerűtlen magnószalagokról mielőbb kerüljön át korszerűbb adattárolókra a hanganyag. Ugyanakkor a képviselők egy része hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy a Rádió hanganyagát nyilvánosságra kell hozni az interneten.

A megszólaló kormánypárti képviselők egy része említésre méltónak tartotta, hogy a beszámolót aláírta a leköszönő és az új kuratóriumi elnök, s ez a kettős aláírás a kormánypártiak szerint biztató és reménykeltő arra vonatkozóan, hogy a Rádió sorsát jó irányba képes befolyásolni a kuratóriumi elnökség.

Ugyancsak kormánypárti megszólaló foglalkozott a Rádió művészeti együtteseinek támogatásával. Mint mondotta, a kulturális bizottság becsületére legyen mondva, hogy az elmúlt években a kormánypártok és az ellenzéki pártok mindig egységesen kértek jelentős támogatást a költségvetési viták tárgyalásakor a művészeti együttesek támogatására.

A kulturális bizottság ülésén az SZDSZ képviseletében megszólaló képviselőtársunk nem fogadta el a határozati javaslatot. Arról beszélt, hogy azért nem, mert a tavalyi, tehát a 2002. évi beszámolót sem fogadta el a parlament, a két mai kormánypárt sem értett egyet a 2002. évi beszámolóval, és - ahogy megjegyezte - nem lát érdemi változást a 2002. évi beszámolóhoz képest a 2003. évi beszámolóban. De, mint említettem, a kulturális bizottság ülésén ez az egyetlen ellenszavazat született, az ülés többi résztvevője támogatta a beszámoló elfogadását; annak a beszámolónak az elfogadását, amellyel kapcsolatban a bizottsági ülésen még azt is megtudtuk, hogy a Magyar Rádióban versenyképtelenek a fizetések, hogy a Magyar Rádióban igyekeznek a műszaki apparátust megújítani, felfrissíteni.

De az is szóba került, amit itt az elnök úr is elmondott már, hogy a Rádió a Bródy Sándor utcai tömbben tizenegy épületben helyezkedik el, szükség van arra, hogy egy új székházba költözzön az intézmény. Az ezzel kapcsolatos pályázat kiírásáról 2003. december 29-én döntöttek.

Összességében elmondható, hogy a Rádió gazdálkodása kiegyensúlyozott, ahogy a kuratóriumi többség fogalmazott, az intézmény a közszolgálati szerepét kiszámíthatóan, nagyobb zavaroktól mentesen látta el.

(22.40)

Minden bizonnyal ezek a tények is megalapozták, hogy a beszámolót tudomásul veszi, illetve a beszámolóhoz kapcsolódó határozati javaslatot a nagy többség támogatta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most pedig megadom a szót Pető Ivánnak, aki az előterjesztő kulturális bizottság kisebbségi véleményét ismerteti ötperces időkeretben. Öné a szó.

DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Akkor saját szavaimmal is megpróbálom elmondani, hogy a kisebbségi álláspont hogyan is hangzik ebben az ügyben. A kisebbségi álláspont, jelen esetben az SZDSZ álláspontja a beszámoló elutasítását, tehát el nem fogadását javasolja, ennek megfelelő módosító indítványt nyújtok be a határozati javaslathoz. Az indokok a következők.

Ahogy a többségi álláspontot ismertető képviselőtársam is jelezte, valóban az egyik legfontosabb hivatkozási elem az volt és az, hogy az előző évi beszámolót nem fogadta el a parlamenti többség. Az előző év óta azokkal a kifogásokkal kapcsolatban, amelyeket a parlamenti határozati javaslatban, határozatban, illetve indoklásban megemlítettünk, semmilyen érdemi változás nem történt a Magyar Rádió működésében. Nevezetesen miről is van szó? A Magyar Rádióban úgy, ahogy az elnök úr jelezte, azt a közszolgálati normatívát kellene tartani, hogy egyetlen olyan műsorszám sem létezhetne folyamatosan a Rádióban, amely politikai elfogultságot mutat. Ez a Magyar Rádióról nem mondható el. Folyamatosan több éve egyoldalúan politikailag elkötelezett műsorokat szolgáltat, nevezzük így, a Magyar Rádió. A másik kifogás az előző évben az volt és ma is az, hogy a Magyar Rádió elnöke nyilvános politikai szerepvállalással saját politikai nézeteit, ha tetszik, megosztja a közönséggel, és nem lehet véletlennek nevezni azt az egybeesést, amit a Magyar Rádió elnökének politikai nézetei és a Magyar Rádió műsorpolitikájában tetten érhető politikai elfogultság között ki lehet mutatni.

Harmadik elemként - és ez a tavalyi beszámolóhoz képest többletet jelent - említhetem, amire az elnök úr a beszámolójában csak általánosságban hivatkozott, hogy a beszámolóban a kisebbségi álláspont úgy fogalmaz, idézem: “A beszámoló nem tesz említést - mármint a beszámoló egésze, tehát a többségi álláspont nem tesz említést - a munkatársak elleni fegyelmi és etikai vizsgálatokról, némelyek 'átcsoportosításáról', illetve kényszerű eltávolításáról a Rádióból. Ezek a jelenségek mára koncepciós eljárások, törvénysértő bosszúk sorozatává állnak össze, amelyek elsősorban a belső vitapartnerek, illetve a rádiós dolgozók érdekvédelmi szervezeteinek választott képviselői ellen irányulnak. Az oktatási együttműködésben, az utánpótlás kiválasztásában, a szerkesztői és vezetői megbízatásokban nyilvánvalóak az elnök és vezetőtársai személyes, illetve műsorpolitikai elfogultságai.ö

Azt gondolom, hogy ha Magyarországon ma koncepciós eljárásokról esik szó egy beszámolóban, még ha kisebbségi álláspontként is, akkor az már önmagában is meglehetősen súlyos vád. Kiegészítve a többi, általam elmondott észrevétellel, megalapozottnak tartom azt, hogy az előző évihez képest ne változtasson a parlament a Rádió tevékenységének egészét nézve a megítélésen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megkérdezem a kormányt, hogy kíván-e valaki felszólalni ötperces időkeretben. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy senki.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői fölszólalásokra kerül sor, tízperces időkeretben. Írásban előre jelezte felszólalási szándékát Pető Iván SZDSZ-es (Dr. Pető Iván nemet int.) és Homa János fideszes képviselő. Parancsoljon, Homa János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, öné a szó, tízperces időkeretben.

HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki átnézte az előttünk lévő beszámolót, akkor valószínűleg két fontos megállapításra juthatott. Az első mindenképpen az volt, hogy az intézmény, a Magyar Rádió közszolgálati szerepét kiszámíthatóan, nagyobb zavaroktól mentesen látta el. A másik pedig az, hogy a költségvetés időnként megpróbálta ellehetetleníteni a közszolgálati rádiót ebben az időszakban. Ha megvizsgáljuk, hogy hogyan látta el a közszolgálati szerepét az intézmény, akkor felfigyelhetünk arra, amit az elnökség többsége megállapított, hogy a hitelességét tekintve a Magyar Rádiónak jelenleg nincs versenytársa a hazai rádiózásban. Ez részben olyan magatartási normák vállalásának köszönhető, amelyek az önös érdekekkel szemben is a köz érdekeinek képviseletére köteleznek. Mindez a műsorfolyam megvalósításában részt vevők személyes ízlésén és egyéni értékrendjén való felülemelkedés képességét jelenti. Eddig az idézet.

De hogyan érvényesül a közszolgálatiság a médiapiacon? A közrádiónak több olyan műsora van, amely felveszi a versenyt a kereskedelmi adókkal, de nemcsak felveszi, hanem őrzi piacvezető pozícióját is. A beszámolóban is említésre kerül, hogy a Déli krónika nemegyszer 1 millió fős hallgatottságot vonz. A Magyar Gallup Intézet felmérését nézve elmondhatjuk, hogy az ország egészét tekintve fej-fej melletti küzdelem figyelhető meg a két nagy kereskedelmi adó, a Danubius és a Sláger Rádió, valamint a Kossuth rádió között. Mindhárom a népesség közel egyharmadát, illetve valamivel többet képes megszólítani. De jelentős a Petőfi adó hallgatottsága is. Budapesten és környékén az Info Rádió jelentős konkurenciája a nemzeti főadónak s a nemzeti főadó legnépszerűbb műsorainak. Tehát összességében elmondható, hogy a Magyar Rádió Kossuth, Petőfi és Bartók adója magasabb elérhetőséget mondhat el magáról, mint a második helyezett Sláger Rádió.

A beszámoló egy végtelenül figyelemre méltó megállapítást is tartalmaz. Eszerint amíg 1998-ban a Kossuth rádió hírműsorai a rádióhallgatók feléhez jutottak el, addig ez a hallgatottság 2002 nyarára 30 százalékra csökkent. A hallgatottságot nézve erényként mondhatjuk el, hogy a közszolgálati rádió az elmúlt évtized során is az élmezőnyben maradt, állja a versenyt ugyanakkor, amikor a kereskedelmi televízió ugyanebben az időszakban már nem volt képes lépést tartani a kereskedelmi csatornákkal. Természetesen a közszolgálati adónál a hallgatottságot nem tekinthetjük döntő értékmérőnek, de ez a szempont mégis egy fontos és objektív mutató. Ide tartozik az is, hogy a Magyar Rádió műsorai ellen benyújtott panaszok száma évről évre csökkent. A kuratórium tagjainak többsége úgy véli, ez a tény is erősíti: a Magyar Rádió a törvényi kötelezettségének eleget téve 2003-ban is megfelelően látta el közszolgálati feladatait.

Tisztelt Képviselőtársaim! A második állításom az volt, hogy a költségvetés megpróbálta ebben az időszakban ellehetetleníteni a Magyar Rádió Részvénytársaságot. Mire is alapozom ezt az állításom? Megnéztem azokat a költségvetési plusztámogatásokat, amelyeket az elmúlt évben biztosított a költségvetés, különös tekintettel a 2003. esztendőre. A beszámolóban szereplő közszolgálati médiumok, a részvénytársaságok alaptőke-emelésére összesen 7,2 milliárd forintot különítettek el. Ebből az összegből a Magyar Televízió 6 milliárdot, a Duna TV 0,6 milliárdot, míg a Magyar Rádió 0,5 milliárd forintot kapott alaptőke-emelésre. De a 2004. évben sem sokat változott a kép, igaz, akkor már a közszolgálati struktúraátalakításra biztosított 6,8 milliárd forintból 4,8 milliárdot kapott az MTV Rt., 0,8 milliárdot a Duna TV és 1,2 milliárdot a Magyar Rádió Részvénytársaság.

Tisztelt Képviselőtársaim! A médiatörvénnyel összhangban kialakult egy arány az előfizetési díj elosztásakor a három közszolgálati médium között. Ez az arány a következő: a Magyar Televízió a befolyt előfizetési díj 40 százalékát, a Duna TV - hivatalos nevén a Hungária Televízió Részvénytársaság - a 24 százalékát, míg a Magyar Rádió a befolyt összeg 28 százalékát kell hogy kapja.

(22.50)

Nos, ezek az arányok egyáltalán nem jelennek meg a már említett alaptőke-emelésben, illetve a struktúraátalakításban, hiszen a 7,2 milliárdnak a 0,5 milliárd egyáltalán nem a 28 százaléka, még a 10 százaléka sincs.

Tegyük fel tehát a kérdést: mi lehetett az oka, hogy miközben az alapítvány kuratóriumának többségi véleménye szerint a hitelességet tekintve a Magyar Rádiónak nincs versenytársa a hazai rádiózásban, és miközben a közalapítvány gazdaságilag egyensúlyban van, nem kapta meg azokat a pénzeket, amelyeket fejlesztéseire tervezett, valamint a honoráriumkifizetésekről a bérjellegű kifizetésekre való átállásra kívánt fordítani? Ugyanis miközben a rádiósok bére alacsony, 2004-től a jövedelemkiesés pótlására nincs fedezet.

De nemcsak emiatt, sok más miatt is nehéz időszak elé nézhet a Magyar Rádió Részvénytársaság. Szerepel a beszámolóban, hogy az ORTT 1997-ben műsorszolgáltatási szerződést kötött az Országos Kereskedelmi Rádió Részvénytársasággal a korábban a Magyar Rádió Rt. által Danubius Rádió néven üzemeltetett frekvenciasávok koncesszióba adásáról, jóllehet 2004-ben járt volna le a szerződés, de 2002. december 17-én született meg újabb öt évre a műsorszolgáltatási szerződés az ORTT-vel. Ez a szerződés, amelyet a beszámolóban említenek, és amelyről hivatalosan nem hallottak, kellemetlenül érinti a Magyar Rádiót, hiszen a koncessziós díj a nem hivatalos döntés szerint nagyságrendekkel kisebb, mint a korábbi szerződésben szereplő hasonló díj. Vajon kinek volt érdekében egy ilyen szerződést kötni az adófizetők, illetve a Magyar Rádió Rt. kárára?

Bizony, elkelt volna a támogatás a digitalizálásra, tehát arra, hogy a magnószalagról átkerülhessenek a riportok digitális adathordozókra, de a közszolgálati rádió megfelelő anyagi támogatása elősegíthette volna, hogy a Magyar Rádió hanganyagai megjelenjenek az interneten. Sőt, a megfelelő anyagi támogatás biztosította volna azt is, hogy a Magyar Rádió művészeti együttesei megkapják a működésükhöz szükséges méltó összegeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! E beszámoló jó néhány tanulságot hordoz. Az egyik talán az, hogy az a közszolgálati médium, amelyik betartotta a szabályokat, az a médium, amelyik végrehajtotta a szükséges intézkedéseket, az a médium, amelyik együttműködött az Országgyűléssel, illetve az Országgyűlés illetékes bizottságaival, és ha kellett, képes volt a nadrágszíj összehúzására, nemhogy jutalmat, hanem büntetést kapott, hiszen jóval kisebb támogatásban részesült, mint az a médium, amelyik lazábban gazdálkodott.

Könnyű kitalálni, hogy mi okozhatta az effajta, erősen vitatható döntéseket. Elsősorban az, hogy a döntéshozók, tehát a baloldali parlamenti többség nem kívánta biztosítani a Rádió számára az elvileg biztosítható összegeket, azért, mert a közszolgálati rádió vezetése nem volt szimpatikus számára, mintegy ki akarta éheztetni a Rádiót. Emiatt is fontos elgondolkozni azon, hogy az elkövetkezőkben hasonló pénzosztás során be kell tartani a már említett 40-28-24-es arányt a közszolgálati médiumok között.

Ami a beszámolót és a határozati javaslatot illeti, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciója nevében javaslom a beszámoló tudomásulvételét és a határozati javaslat elfogadását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett Halász János, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pető Iván képviselő úr előttem idézett abból a beszámolóból, amelyet a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma nyújtott be számunkra. Engedjék meg, hogy én is idézzek ebből néhány mondatot, mert igazságtalanok lennénk, hogyha csak azokat az idézeteket hallhatnánk, amiket Pető úr mondott.

A beszámoló 19. oldalán a következő áll: “A kuratórium még 2000. június 29-ei ülésén módosította szervezeti és működési szabályzatát, és megalkotott egy új szervezeti egységet, a munkacsoportot. A szabályzat ezen pontján alapultak azok a 2003. júniusi kuratóriumi határozatok is, amelyek létrehozták a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat érvényesülését vizsgáló, a műsorpolitikát vizsgáló, valamint a stratégiai és informatikai fejlesztésekkel foglalkozó munkacsoportokat. Létrejöttük elsődleges célja az volt, hogy ezekben a kiemelkedő fontosságú szakmai kérdésekben a kurátorok kiérleltebb, megalapozottabb döntés-előkészítő munkát tudjanak végezni. Megfogalmazott cél volt továbbá, hogy az e témákban meghozott, megfelelően előkészített kuratóriumi határozatok egyúttal elősegítsék és támogassák a részvénytársaság menedzsmentje által a közeljövőre meghatározott szakmai munkát is.ö

A 25. oldalon olvashatunk arról, hogy “A Magyar Rádió Részvénytársaság már eddig is komoly erőfeszítést tett annak érdekében, hogy létrehozza digitális archívumát.ö Vagy néhány sorral lentebb azt olvashatjuk: “A XXI. század rádiózásában elkerülhetetlen, hogy a Magyar Rádió műsorai megjelenjenek az interneten. A Magyar Rádió Rt. megtette az ehhez szükséges lépéseket, amelynek eredményeként a műsorok már foghatók az adással egy időben az interneten.ö Vagy a következő oldalon: “A Magyar Rádió Részvénytársaság a közszolgálati feladatokat teljesítő nemzeti intézmények egyik legfontosabb oszlopa.ö Ez is szerepel ebben a beszámolóban.

Vagy olvashatjuk azt is, hogy “A kuratóriumi munkáról adott áttekintés végén a korábban részletezett témákat is érintve szükségesnek ítéljük meg annak hangsúlyozását, hogy a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma minden nagyobb horderejű, a Magyar Rádió életét, működését döntően befolyásoló gazdasági napirendi pont tárgyalását jelentős többséget maga mögött tudó határozattal zárta le.ö

Vagy az utolsó oldalon, a beszámoló utolsó oldalán, a mellékletek előtt azt olvashatjuk: “Abban elvi egyetértés van a kurátorok között, hogy a közszolgálati Magyar Rádió működését nem szabad, hogy befolyásolják sem a demokratikusan egymást váltó politikai kurzusok, sem a külső gazdálkodási kényszerűségek. Ennek az alapelvnek a biztosítása, a Rádió függetlenségének védelme a mindenkori kuratórium és a mindenkori elnökség közös feladata.ö

Én tisztelettel hallgattam itt Pető Iván véleményét. Nem látom most a teremben (Domokos László: Megadta magát!), nem is tapsolt senki, egyedül maradt itt is, mint ahogy a bizottságban a véleményével. Tisztelettel hallottam ezt a kisebbségi véleményt, jó volt ezt így hallani. De én arra kérem tisztelettel őt így, igen tisztelettel távollétében, hogy ne akarja a Magyar Rádió függetlenségét támadni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitában. Kérem, hogy gombnyomással jelezze! (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nincs ilyen képviselő.

Tisztelt Országgyűlés! Most megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Úgy látom, hogy Gellért Kis Gábor elnök úr igényt tart erre. Fáradjon ki, legyen szíves! Vagy maradhat ott is. (A hangosító páholy felé fordulva:) Be van kapcsolva? - kérdezem. (Jelzésre:) Nem tudnak hangot adni ott, ha jól látom... Na, melyiket választja, képviselő úr? Meg tudtuk oldani. Bocsánat, elnök úr! Késő van már, én is hibázom. Parancsoljon!

GELLÉRT KIS GÁBOR, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke: Igen, az, hogy a helyemen maradok, talán az idővel való ökonomikus gazdálkodásra is rákényszerít.

Nagyon röviden néhány fontos dologra szeretnék reflektálni, ami elhangzott itt a vitában. Mindjárt a végével kezdem, a Halász János képviselő úr által mondottakkal: a Magyar Rádió függetlensége önmagában is csak akkor érvényes, hogyha kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatással együtt valósul meg. Az a függetlenség, amely kiegyensúlyozatlan és pártos tájékoztatást ad, mit sem ér - azt gondolom, ebben egyetértünk.

A mi törekvésünk az volt - személy szerint nekem az lesz a továbbiakban is -, hogy ez a három követelmény, amely egyszerre fogalmazódik meg a médiatörvényben, egyidejűleg érvényesüljön a Rádió életében. Ez maradéktalanul most nem valósul meg, és erről - függetlenül az egyetértésemtől vagy egyet nem értésemtől Pető Ivánnal - már a szóbeli előterjesztésben vagy kiegészítésben megemlékeztem.

(23.00)

Néhány dolgot mindenképpen helyére kell tenni. Homa képviselő úr elég gyakran hivatkozott itt hallgatottsági adatokra. Amit a Gallup leír, az egy meghatározott metszetben igaz, tehát egy olyan összevetésben, amikor mondjuk, a nagy kereskedelmi rádiókkal összevetve vizsgálja a Magyar Rádió hallgatottságát. De amiképpen teljesen megtévesztő volna, mondjuk, napilapok ügyében beszélni egyik, másik, harmadik országos lapról - az országos lapok együttes példányszáma 650 ezer, ebben benne van az ingyenes újság, nem mondom a nevét, 300 ezer példánnyal, a másik négy összesen 350 ezer, és nincsen benne a bulvár, a megyei lapok együttes példányszáma 850 ezer -, ez a helyzet a Rádiónál is. Tehát rendkívül megtévesztő az a hallgatottsági adat, ha én ezt a Danubius, a Sláger Rádió adott idősávban mért hallgatottságával vetem össze. Egyébként két ilyen idősáv van, amikor a Magyar Rádió jó pozíciót ér el, egyben mindig megveri az összes kereskedelmi rádiót, ez a Déli krónika időpontja; már a reggeliben is bizonytalan, de ott jó pozícióban van a Rádió. Egyébként a reggeli és a déli között egy szép nagy gödör látható a diagramon. És a hallgatottsággal körülbelül ennyit érdemes foglalkozni - megtévesztőek ezek az adatok.

Tehát a rádiózási szokásoknak az a változása, ahogy elhagyják Budapestet a képviselő urak is, és hagyják az autórádiót egy kicsit szólni, pillanatokon belül egy olyan rádióra kapnak rá, teljesen mindegy, milyen irányban mennek, amit korábban nemigen hallgattak, feltéve, hogy nem haza mennek. Mert ez az egész struktúra gyökeresen átalakult itt az elmúlt nyolc esztendőben, ezzel együtt a hallgatottsági szokások, és ha ezt az egész mezőnyt veszem figyelembe, akkor korántsem annyira kedvező a helyzet, mint amit a Gallup kimutatása esetleg sugallna.

A Danubius-koncesszió ügyéről. Az egész történet jóval messzebb mutat, mint ami itt pusztán a Magyar Rádiónak juttatott koncessziós díjból következnék, mert akkor vissza kellene mutogatni, hogyan is állapították meg 1996-97-ben az első szerződéskötéskor ennek a frekvenciának az értékét; akik ezt megállapították, helyesen mérték fel a piacot, valóságos értéket állapítottak meg? És akkor olyan emberek felelősségéről kellene megemlékezni, akik már nincsenek a helyükön, más szempontok alapján határoztak és így tovább. Előállt egy piaci helyzet, amikor nem vitásan mégiscsak az történt, hogy az eredetileg kialakított 1,2 milliárdos koncessziós díj tarthatatlan volt. Versenyhivatali döntés emlékezett volna meg arról, hogy ez nem felel meg a piaci viszonyoknak. Ez idő előtt a felek által megszüntetett bírósági eljárásban a Sláger ügyében derült már ki. Úgyhogy itt nem a Rádiót érte sérelem, és senkinek nem volt szándéka sem az ORTT-ben, sem egyebütt a Magyar Rádiót megkárosítani, megrövidíteni, egész egyszerűen egy korábban rosszul felmért piaci helyzet korrekciójából adódott ez a dolog.

De ami már a Rádiót illeti: az tudható volt, hogy a múlt évben lejár a Danubius-koncesszió. Senki nem gátolta meg a részvénytársaság vezetését abban, hogy bejelentkezzenek az ORTT-be, és azt mondják, hogy kérem szépen, szeretnénk részt venni a koncessziós tárgyalásokon, mert mi érdekeltek vagyunk ebben a történetben. Ez azonban nem történt meg. A legutóbbi bizottsági ülés óta megnéztük a vonatkozó dokumentumokat, nem történt ilyesmi. Utólag sajnálkoztak afölött, hogy az ORTT kihagyta őket ebből a folyamatból. Az ORTT-nek nem a Magyar Rádióval kell foglalkozni, a Magyar Rádió anyagi, gazdasági érdekeit a Magyar Rádiónak kell képviselni. Ezzel nem mentegetni akarom az ORTT-t, mert nyilván bevonhatták volna felszólítás nélkül is a Magyar Rádiót, de ettől függetlenül a mulasztás az mulasztás.

A hitelességi versenyről, amit Homa képviselő úr előszeretettel emleget. A hitelességnek e pillanatban nincs jobb értékmérője, mint a hallgatottság, nem tudunk ennél jobbat. Bárki ezzel előhozakodik, hogy ennek, annak a hírszolgáltatónak a hírei számára a leghitelesebbek, ez nagyon-nagyon vitatható. És ebben a hallgatottsági versenyben minden nem vitatható pozitívuma ellenére folyamatos vesztésben van a Magyar Rádió, sajnálatosan. Ennek egy része egyébként természetes, tehát félre ne értsék, nem arról van szó, hogy bárkinek a számlájára akarom írni, ez egy szükségszerű átalakulás, ennek a mértéke, sebessége és mélysége az, amivel kapcsolatban folyamatosan meg kell kérdezni, hogy megtettünk-e ellene mindent vagy sem. S nem hiszem, hogy bármi okunk volna az elégedettségre. Legkevésbé - ezért hoztam szóba még a pulpituson - a fiatal korosztály körében, ahol sajnos a Magyar Rádió nincs jelen a 19 és 35 év közöttiek között. Az a korosztály pedig, amelyik arra szocializálódott, hogy reggel a Magyar Rádióval ébred, este azt hallgatja, isten tudja, még milyen programokat hallgat, az egy más kérdés.

A döntések, amelyek még előttünk vannak, olyan tapasztalatokra kell hogy épüljenek, amelyek az egyes adókat, tehát a Kossuth, Petőfi, Bartók hallgatottsági adatait, struktúráját, miegyebét nagyon alaposan megméri az elmúlt esztendők változásainak mérlegén. Sajnálatosan az a helyzet, hogy a Petőfi hallgatottsága a legjobb esetben is - mondjuk, az olimpia egy kiugró időszak volt ebből a szempontból, és ez nem is a beszámolási időszak tárgya, de ha már szóba hozta képviselő úr, hogy a Petőfi hallgatottsága - egyébként kimutathatatlan rendesen. A Bartóké is. De ez nem feltétlenül baj. Ha a Bartókról kimondhatná a vezetés, hogy igen, ez egy elit kulturális rádió, ennek a döntésnek volnának következményei, sokféle, műsorpolitikai, strukturális, személyzeti és egyéb következményei. De ki kell mondani, nem kell félni ezektől a döntésektől, és ennek megfelelően lehet egy korszerű műsorstruktúrát hozzárendelni. De ezek a döntések odázódnak különféle módokon.

Még egy dologról szeretnék megemlékezni, ez pedig a digitalizáció. Ezt Homa képviselő úr is, Halász képviselő úr is szóba hozta. A digitalizáció a jelen valóság és még egy tisztázatlan jövőkép egyszerre. Jelen valóság annyiban, amennyiben a műsor felvétele, vágása az esetek igen nagy hányadában már digitálisan történik, a sugárzás azonban nem, ez a jövő. Nem akarok ennek a mibenlétéről itt részletekbe bocsátkozni, mert ilyen értelemben ez nem szakmai fórum, viszont az biztos, hogy ennek az a 880 ezer fájlnak, hangfelvételnek, amely e pillanatban a Magyar Rádió archívumában van 1925-től napjainkig, a megbízható megőrzése kulturális misszió, egyszersmind a Rádió számára kötelezettség.

A dolog lassan zajlik, merthogy ez drága. Azt gondolom, hogy nem is egyszerű akkor ezzel az üggyel foglalkozni, amikor van olyan vezetője, mi több, döntéshozó vezetője a Magyar Rádiónak, aki azt mondja, hogy az egész archívumot egy gardróbszekrénybe be tudnám rakni. Ilyen nincs.

(23.10)

Ez nem egyszerűen a dolgok nem ismerése vagy félreismerése, hanem ennél súlyosabb probléma. Hogy egy archívum hogyan épül fel, hogy az eredeti példányoknak, másodpéldányoknak, a munkapéldányoknak helyigényük van. Nem lehet eredeti példányokat kiselejtezni! Ha valaki ma megmondja, hogy egy ma alkalmazott digitális adathordozó, egy CD-lemez mennyi ideig őrzi meg minőségi romlás nélkül az eredeti felvételt, annak igen-igen drága vacsorát vagyok hajlandó fizetni. Ilyen műszaki ember ma a világon nincs, találgatnak, hitegetnek, senki nem tudja ezt pontos mérésekkel igazolni. Tehát minden eredetit meg kell őrizni, és így tovább.

Végezetül: mondhatom, hogy a Magyar Rádióban a munkatársak fizetése gyalázatos. De inkább csak annyit mondok, hogy nem versenyképes a rádiózás piacán. Húsz-huszonöt éve a Magyar Rádióban dolgozó megbízható munkatársak 150-180 ezer forintos bruttó fizetésért dolgoznak. Van azonban egy jelentős ellentmondás, amely ezt az egész helyzetet erkölcsileg kétségessé teszi, hogy miközben ez a helyzet a munkatársak körében, a Magyar Rádió vezetőinek a fizetése több mint versenyképes, ugyanazon a rádiós piacon. Ezt nem nekünk kell megoldani, de azt gondolom, hogy az alapítónak tudnia kell mindezekről.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra való tekintettel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 2003. január 1-je és 2003. december 31-e közötti tevékenységéről szóló, valamint ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája annak lezárásáig. Önök az előterjesztést J/12265. és H/14645. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Czeglédi Lászlónak, a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma elnökének, húszperces időkeretben. Elnök úr, fáradjon a pulpitushoz.