Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő felszólaló Halász János, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvénytervezet, a kiváló művész, érdemes művész és a népművészet mestere járadékáról szóló törvényjavaslat gyakorlatilag egy korábbi, egy 1997-es törvény logikájára épül föl. Eltérése az, hogy a Népművészet Mestere kitüntető címmel rendelkező személyek vonatkozásában is bevezeti a járadékrendszert, illetőleg tartalmazza az ehhez szükséges szabályozást.

Hosszú előkészítő munka eredménye ez a törvényjavaslat, ahogy ezt itt hallottuk már. Ez megkezdődött 2002 előtt, örülök, hogy előttünk lehet ez a javaslat, és köszönöm az előterjesztőknek, hogy beterjesztették, jó, hogy folytatódott a munka, és hogy itt van ez a javaslat előttünk.

Jelenleg a Népművészet Mestere kitüntető cím egy olyan cím, amely szerencsére már más módon adományozható, mint korábban. Azt gondolom, az is egy helyes lépés volt, hogy kormányrendelettel szabályozták ezt a kérdést, ahogy itt államtitkár úr mondta. Az a korábbi kiegészítési lehetőség, támogatás, amit kaphattak ennek a címnek a birtokosai, azaz hogy 24 ezer forintra lehetett kiegészíteni az ő járandóságukat, valóban már-már méltánytalan volt. A mostani javaslat azt célozza, hogy 44 ezer forinttal lehessen kiegészíteni, s azt gondolom, ez helyes és jó lépés, merthogy a Kiváló és Érdemes Művész cím birtokosaihoz hasonlóan itt egy olyan járadék, társadalombiztosítási ellátáson kívüli kiegészítő járadék lesz, ami méltányosabb és tisztességesebb élet lehetőségét biztosítja, biztosíthatja ezen cím birtokosainak.

Tisztelt Ház! A múlt csak úgy lehet megváltó erő számunkra, ha megértjük. A múltat, a saját múltunkat meg kell értenünk, és nem azért, hogy benne mindent csodáljunk, elfogadjunk, hanem hogy a jelen javára fordítsuk azt. Kulturális örökségünk megismerése önmagunk megismerését is segíti, és kulturális örökségünk egyik fontos eleme a népművészet; a népművészet, mely nemcsak a magyar államiság ezer esztendejének emlékeit őrzi, hanem sokkal régebbi idők nyomait is, és a Népművészet Mestere cím birtokosai a népművészet legjobbjai, kulturális örökségünk letéteményesei ők. Egy életen át dolgoztak, alkottak, megérdemlik hát, hogy a Kiváló Művész, Érdemes Művész cím birtokosaihoz hasonlóan valódi és méltányos segítséget kapjanak.

Támogatjuk tehát, üdvözöljük ezt a javaslatot, és általános vitára is alkalmasnak tartjuk, olyannyira, hogy módosító indítvánnyal sem kívánunk élni a javaslat során, hiszen tisztában vagyunk vele, és ezt is üdvözlöm, hogy ez egy hosszú egyeztetés folyamán kialakított javaslatsor, amely egyeztetés lépéseivel mi magunk is tisztában vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy mivel az ott kialakult, elfogadott elemek mind szerepelnek a törvényjavaslatban, ezért így, ebben a formájában is javasoljuk elfogadásra, és általános vitára is alkalmasnak tartjuk, ahogy említettem.

Persze, van kis szomorúság a szívemben azért, mert miközben erről a fontos javaslatról beszélünk, nem hallgathatjuk el, hogy az elmúlt években, a mostani kormány idején azért történtek olyan lépések, amelyek a népművészetet visszavetették. Megszüntette a kulturális tárca az alkotóházak támogatását. Ez nagyon szomorú, nagyon helytelen, mert most már nincs égetőkemence, nincs bőrösműhely, nincs kovácsműhely, vagy nem tud működni, mert azt a támogatási rendszert, ami korábban volt, amit bevezettünk, a polgári kormány idején elindult, önök visszavetették. Sajnálom, hogy így van, és remélem, hogy legalább erre is juthat jövőre 120 millió forint. Mint ahogy hallottuk, ennek a címnek a bevezetése és ennek a kiadásai éves szinten 120 millió forint körüli összegbe kerülnek; jó lenne, ha lenne 120 millió forint az alkotóműhelyek megbecsülésére, munkájának segítésére is. Mert ha egy alkotóház nem kap kellő támogatást vidéken, és nem tud működni, be kell zárni, akkor az ott lévő gyűjteményt, az ott lévő értékeket lehet, hogy elviszik Budapestre, szép dolog, mert megőrzik. De nem ott helyben lesz, nem ott helyben használhatja a helyi közösség, nem a vidéki fiatalok, annak a körzetnek, annak a településnek a felnövekvő generációi használhatják, ahová az adott népművészet egyébként ezer szállal kötődik.

Úgy gondolom, hogy ez nem helyes, és erről nem hallgathatunk, mint ahogy nem hallgathatunk arról sem, hogy önmagában - mert ez az előző megjegyzésem is persze erről szól - a cím adományozása fontos, helyes, támogatandó dolog, de többről is van szó, ha a népművészet ügyét gondozni szeretnénk: akár az alkotóházak támogatásáról, de a művészek jogállásáról szóló törvényről is, azért, mert önmagában a népművészet sem élhet.

(10.10)

A magyar művészeti élet egésze kapcsán is fontos a szabályozás, és azt várom - ahogy ezt hallgattuk is itt már szóbeli kérdésünk után az államtitkár úrtól -, hogy 2005-ben lesz egy hasonlóan szervezetekkel egyeztetett előterjesztés, amely a művészi élet egészét segíti, gondozza, egy olyan törvényjavaslat, amely nemcsak akkor segít a kiváló, érdemes művészeknek, amikor már nyugdíjba mentek, hanem akkor is, amikor erejük teljében alkotnak, mert akkor is fontos, hogy olyan segítő szabályozás legyen, amely a művészi teljesítményük kiteljesedését segítheti.

Mivel egy olyan javaslat van előttünk, amely nagyon átgondolt és támogatott, jó javaslat, ezért mertem szóba hozni ezt a két megjegyzést, mert bízom abban, hogy ez a lendület, ez a jó munka majd kihat az általam említett és még elvégzendő munkára is.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Balogh Miklósnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének.

DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Urak! Igazságtalanság, de tény, hogy Magyarországon, a Magyar Köztársaságban a Népművészet Mestere kitüntetést viselő alkotók eddig járadékjuttatásban nem részesültek, csak kevéske pótlékot kaptak, ahogy itt hallottuk az államtitkártól. A kiváló művészek, az érdemes művészek szerencsére már kaptak ilyet.

Ez nem méltányos a népművészet mestereivel szemben, nem igazságos. Akkor lesz igazság, ha ők is megkapják. A népművészet mesterei, akár a tárgyi népművészettel foglalkozók, akár a népművészet előadói területén kiválót nyújtó népművészek, hagyományőrzők, méltó partnerei a kultúra, a művészet képviseletében a kiváló és érdemes művészeknek. Bartók Béla azt mondta, hogy az egyszerű népdal ugyanolyan értékes, mint egy Mozart-szimfónia. Ennek eléneklése, előadása is olyan. Ne legyen tehát különbség, megkülönböztetés, hátrány a népművészet mesterei számára.

A törvénytervezet, ahogy hallottuk az államtitkár úrtól, havi 44 ezer forintos kiegészítést tartalmaz a társadalombiztosítási ellátás mellett. Hallottuk, hogy ez az összeg körülbelül hány személyt érint. Nem túl sok emberről van szó, az egész 319-320 embert érint, ha hozzávesszük az özvegyeket vagy a házastársakat is. Megérdemlik ezek az emberek ezt az elismerést, ezt a járadékot, és ennyivel segíthetünk embertársainknak. Sajnos, egyre csökken a számuk, nemhogy növekedne. Megérdemlik, korábban sem voltak eleresztve anyagilag. Nagyon sokszor nem is tudtak elmenni - kocsijuk sem volt -, amikor hívták őket valahova. Emlékszem, a szép Zalában, Göcsejben lelkes népművelők, a közművelődés munkásai karolták fel őket, szállították például különféle helyekre. Ők népszerűsítették művészetüket és személyüket. Szállították saját kocsijukon rendezvényről rendezvényre, mondjuk, a népdalénekest, a betyárdalokat előadót azért, hogy elénekelhesse a dalait, kiállításról kiállításra vitték azokat az embereket, akik a kecskerágító fából életfát faragtak, pásztorlegyezőt vagy citerát készítettek, és vásárról vásárra vitték azokat a bőrtárgykészítőket, vaseszközöket csinálókat, kovácsokat vagy a cserépedényeket készítőket, hogy el tudják adni az áruikat.

Fontos ez, főleg a mai világban. Az egyetlen, amivel a művészt megjutalmazhatjuk - mondta Renoir -, az, hogy megvásároljuk a műveit. Határozottan áll ez a mondás a népművészet mestereire is. Az alkotás: 30 százalék az ihlet, a többi munka - tudjuk egy bölcs mondásból. A tiszta forrásból merítkezők tudják, és saját életükkel bizonyították, hogy ez teljesen így van. Szívós munka és kitartás, hogy ezt a művészetet művelik minden nehézség ellenére, és továbbadják a fiataloknak játszóházakban, különféle rendezvényeken. A kovácsmesterség művelője, a bőrtárgykészítő, a nyergesmester, a fazekasmester, a fafaragómester, a tojáspatkoló, a nemezkészítő, a hímzőasszony, a táncos, a mesemondó, a népdalénekes apait-anyait belead az alkotásába, az előadásába, nap mint nap bizonyítva, hogy a képzőművészetben, a művészetben az ember keze, elméje és a szíve együtt alkot.

Jó ügyet szolgálunk tehát, amikor ezt a járadékot megszavazzuk, úgyhogy én mint szocialista képviselő, nagyon üdvözlöm, támogatom ezt a javaslatot, és meg is szavazom.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Parancsoljon!

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Régi mulasztást pótol az Országgyűlés e törvényjavaslat tárgyalásával, illetve elfogadásával, és hallhattuk, hogy a törvényjavaslatot parlamenti szakbizottságok tagjai egyhangúlag támogatták, az Országgyűlésnek mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldalon lévő képviselői helyeslik a kiváló művész, érdemes művész és a népművészet mestere járadékáról szóló előterjesztés törvénybe iktatását.

Régi mulasztást pótolunk, hiszen ez az előterjesztés a Népművészet Mestere címmel rendelkezőkre is ki kívánja terjeszteni a kiváló és érdemes művészek mai járadékrendszerét. Egyetértünk az általános művészeti és népművészeti kultúra alkotóinak egyenjogúsításával, tulajdonképpen ezt fogalmazza meg ez a törvénytervezet.

Ne tekintsék kötekedésnek azt, hogy megfogalmazom azt a visszhangtalan képviselői igényt, amelyet régóta próbálunk hangoztatni ebben a Házban, hogy az előterjesztők a törvényjavaslathoz nem minden esetben mellékelik a javaslat költséghatását. Ez az előterjesztés sem mellékelte sem a járadék nagyságáról, sem az érintettek számáról szóló információkat. Ha valaki közülünk utánanézett az adatoknak, akkor megtudhatta, hogy jövőre ennek a járadéknak a teljes összege 90 ezer forint körül lesz, mivel ez év augusztusában a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások alkalmazottainak havi nettó átlagkeresete 90 324 forint volt, azaz ennek az összegnek a 100, a 60, illetve az 50 százalékát kaphatják az érintettek, illetve 50, 30 és 25 százalékát a megözvegyült hozzátartozóik.

Ugyancsak hiányzik az előterjesztésből az érintettek vélelmezett száma is vagy legalábbis egy olyan adat, amely érzékeltetné azt, hogy az elmúlt két évtizedben hány Népművészet Mestere címet adományoztak. Az sem világlik ki az előterjesztésből, hogy az érdekelteknek maguknak kell-e utánajárni járadékuk megszerzése érdekében, vagy a kulturális tárca a nála meglévő nyilvántartásokból automatikusan tudja folyósítani az Országgyűlés által megszavazott járandóságot. Nagyon bízom abban, hogy az államtitkár úr akár kapásból is tud válaszolni ezekre a kérdésekre, illetve a törvénytervezet elfogadásakor kiegészíti ismereteivel az érintettek tudását.

E hiányosságoktól függetlenül is természetesen az előterjesztés elfogadását javasolom a Magyar Demokrata Fórum nevében is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Ékes Józsefnek, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsoljon!

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr, és ahogy Lezsák Sándor képviselőtársam is elmondta, maximálisan tudjuk támogatni. Sőt mi több, ennél továbbmennék, sokkal többet kellene nyújtani a népművészet mestereinek, hiszen célszerű és érdemes lenne talán Magyarországon sokkal jobban odafigyelni erre a kérdésre, hiszen mindannyian tudjuk, évek óta megy már a kapolcsi napok, de így lehet nevesíteni a Somló környéki feudális napokat is. Lehetne nagyon sok olyan művészt említeni, akik kistelepüléseken, kisközösségekben, de ma már nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is óriási eredményeket értek el. Veszem a devecseri kovácsot, aki az évente megrendezésre kerülő nemzetközi kovácsnapok egyik aktív részese, vagy veszem az ajkai grafikai műhelyt, amely számos nemzetközileg híres grafikust produkált tulajdonképpen Magyarország és a közösség számára. De ugyanígy a pápai, tüskevári fafaragókat is lehetne mondani.

(10.20)

Tehát vannak olyan értékek, amelyeket újra fel kellene tárnunk. Vannak olyan értékek, amelyeket úgy kellene megbecsülnünk, hogy valóban azt az örökséget, amelyet Magyarország a népművészet, a kézművesség területén próbál produkálni, újra felszínre tudjuk hozni.

Veszem az ajka-padragkúti néptáncegyüttes fiatal vezetőjét, aki kétszeres arany sarkantyú-díjas, ma már fásli van a lábán, de több ezer gyereket tanított, ma is iskolákban tanítja magát a néptáncot. Olyan érték van ebben a nemzetben kultúra és népművészet területén, amelyet nem szabad hagyni kárba veszni.

Veszem például az üveggyártás területén az Ajka Kristályt, ott is művészek dolgoznak, művészek alkotják meg azokat az ólomkristályokat, tervezik, akár a Herendi Porcelángyárnál, ami Magyarország számára úgyszintén hihetetlen mértékű nemzetközi elismerést tud hozni, és ebből a szempontból valóban, ahogy Lezsák Sándor képviselőtársam elmondta - és a Magyar Demokrata Fórum emellett maximálisan kiáll -, sokkal nagyobb megbecsülést kell adni nemcsak a nyugdíjaskor utáni időszakra, hanem valóban előtte is ezeknek az embereknek, akik a kultúra, a népművészet területén ilyen aktívak és ennyire közösségteremtő, közösségmegőrző hagyományokat tudnak Magyarország számára akár honi, akár határon túli, nemzetközi szinten is produkálni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni a vitában. Kérem, gombnyomással jelezze! (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nincs ilyen képviselő.

Megkérdezem Vass Lajos államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Úgy látom, hogy igen. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Köszönöm szépen valamennyiük támogató segítségét, hozzájárulását ehhez a napirendhez. Úgy gondolom, hogy ennek a jelentőségét nem kell ecsetelnem, hiszen ebben mindannyian egyetértünk, hogy nagyon fontos a magyar hagyomány, a magyar népművészet, a népi iparművészet és mindaz, ami eköré vagy ehhez kötődik, ennek a támogatása.

Személy szerint egyik elkötelezettje vagyok ennek a témának. Falun nőttem föl, és tudom, hogy a kislányom osztálytársainak fogalmuk sincs, amikor tejfölös lángosról beszélek, ami igazi kemencében sült; és nem sorolom végig a nagymama, nagypapa használati eszközeit, amit most már ő is ékszerként a kis kincsesdobozában - legalább is az ő szobájában - tárol és kezel.

Ha mondhatok még egy személyes dolgot: Lezsák Sándornak nem kell bemutatni a tiszavárkonyi népművészeti alkotótelepet. Én voltam az egyik kezdeményezője és létrehozója ennek a telepnek, és jövő júniusban - Ékes József képviselő úr említette Kapolcsot - nem Kapolcsot, de valami hasonlót, a régi, négy településen meglévő hagyományra építve - Tószeg, Tiszavárkony, Vezseny és Tiszajenő bevonásával, majd pedig átellenben Rákócziújfalu, Rákóczifalva és Martfű, esetleg később mehetünk tovább: Tiszabög, Tiszakécske, Lakitelek, régi legénykori útjaim településeit bevonva, de az a lényeg, hogy -, jövő június 18-ától a tiszavirágzáshoz kötötten egy egyhetes-tíznapos fesztivált tervezünk. Ennek a részleteit a polgármesterekkel két körben már megbeszéltük. Remélem, hogy ez nagymértékben segít részben a falun élők identitástudatának, az onnan elszármazott, máshol élő fiatalok, értelmiségiek és egyszerűen a családtagok legalább erre az alkalomra történő visszajöveteléhez, ami sok esetben a búcsúhoz, esetleg a karácsonyhoz kötődik ezeken a településeken.

Szívem szerint tehát én sem vagyok elégedett mindazzal, ami ezen a területen történt határon innen és határon túl, de azt gondolom, hogy ez jelentős lépés, hogy idáig eljutottunk és ez kiérlelődött. Remélem, ezután el tudjuk mondani, hogy igen, január 1-jétől ez van, és tudjuk fizetni.

Halász képviselő úr említette az egységes művészeti törvényt. Hogy megint személyes példát mondjak: talán többen tudják, hogy mind a színház-, mind pedig a zeneművészet felé könnyű- és komolyzene tekintetében nagyon elkötelezett vagyok, és mint volt színházigazgató, ha most abban a munkakörben lennék, a legnagyobb hanggal mondanám, hogy igenis holnapra legyen meg ez a művészeti törvény, mert nagyon sok dologra - talán nem mindenre, és egy csomóra nem - ír és orvosság lehetne.

Viszont, tisztelt képviselőtársaim, nagyon tudják, hogy egy ilyen dolog felelős végigvitele - és ezt nem csak a szójáték és szófordulat miatt mondom - hosszú, esetleg sokszor ciklusokon átívelő egyeztetési, jogalkotási és költségvetési folyamat eredménye kell hogy legyen, és mellesleg Európában egyetlenegy igazán jól működő - a meglévő két vagy három hasonló elnevezésű és tartalmú - művészeti törvény nincs. Éppen ezekből okulva szeretnénk valami igazit, ami minimum középtávon tényleg eléri azt a célt, amiért annak idején az előző kormány is szándékozott, illetve ez a kormány is és a kulturális vezetés is szándékozik egy ilyet létrehozni. Dolgozunk ezen, és reméljük, hogy 2005-ben sikerül benyújtanunk a parlament elé ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Felszólalások:   17-20   21-37   37-51      Ülésnap adatai