Készült: 2024.05.10.07:35:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

178. ülésnap (2004.10.26.),  21-37. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 43:00


Felszólalások:   17-20   21-37   37-51      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalások végére értünk. Rátérünk a napirendi pontok megtárgyalására.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kiváló művész, az érdemes művész és a népművészet mestere járadékáról szóló törvényjavaslat általános vitája, annak lezárásáig. Az előterjesztést T/11624. számon, a kulturális bizottság ajánlását pedig T/11624/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Vass Lajos államtitkár úrnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy önök közül is sokan őriznek az otthonukban, konyhájukban, esetleg szerszámos kamrájukban legalább néhány olyan, több évtizeddel ezelőtt készült használati tárgyat, amelyektől a világ minden kincséért sem válnának meg.

A ragaszkodásnak több oka is lehet. Lehet, hogy a szóban forgó tárgy még ma is jó szolgálatot tesz. Lehet, hogy a kereskedelmi forgalomban ma már megközelítőleg sem lehet hasonló minőségű eszközt kapni. Azonban az is lehet, hogy azt egy ügyes kezű, a szívükhöz közel álló rokon, ismerős készítette, és a darab így a családi örökség becses részévé vált.

A nem is olyan régi idők paraszti és kézműves világában ugyanis egyáltalán nem volt szokatlan eset, ha valaki a munkájához vagy a háztartásához szükséges szerszámokat, eszközöket maga készítette. Az ügyesebb kezűeknek aztán mások is adtak megrendeléseket. Így számtalan kitűnő fafaragó, fazekas, bőrműves, szövő, hímző, kosárfonó, és lehetne folytatni a sort, vált szakmája mesterévé, és alapozta meg gyakran gyermekei és unokái jövőjét is.

Napjaink világa azonban nem igazán kedvez az egyedi, igényes kézművek születésének. Gyorsan és olcsón elkészített, azonban igénytelenebb kivitelű és kevésbé tartós használati eszközeink kiszorítják a kézműipar nyújtotta minőséget. Így, mivel a tömegtermelés célja csupán a fogyasztói társadalom kiszolgálása és meghódítása, egyetlen ország számára sem lehet elhanyagolható szempont a nemzeti értékek és sajátosságok tárgyi emlékeinek megőrzése és ápolása.

A tárgyi népművészettel foglalkozó legkiválóbb alkotók, valamint az előadói területen kimagasló színvonalon teljesítő népművészek és hagyományőrzők immár több mint fél évszázada, 1953 óta részesülnek a Népművészet Mestere kitüntetésben. Ezt a díjat az arra érdemesek általában életük, munkásságuk utolsó harmadában nyerik el. Számukra - a népművészek és a hagyományőrzők számára is - ez a legmagasabb szintű kitüntetés.

Ezt az elismerést máig összesen 425-en kapták meg, ám közülük sajnos már csak 206-an élnek közöttünk. Ők azok, akik a magyar kultúra és ezen belül a magyar népművészet értékeit mindig magas színvonalon képviselik, határainkon innen és azokon túl egyaránt. Kulturális missziójukkal méltó partnerei a kiváló és az érdemes művészeknek.

Ugyanakkor az elmúlt években a népművészet mesterei - ez utóbb említett díjak kitüntetettjeivel szemben - hátrányos helyzetbe kerültek. A kiváló és érdemes művészek nyugdíj-kiegészítése ugyanis az 1997. évi XCVII. törvény alapján járadékra változott. Ez a változás azonban nem érintette a népművészeti mesterek helyzetét. Ők ugyanis - ha saját jogú nyugdíjellátásban részesülnek vagy a rájuk nézve irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérték, és a nyugdíjuk mértéke nem éri el a minimális nyugdíj 1000 forinttal növelt összegét - ma nem járadékszerű juttatásban részesülnek, hanem csupán nyugdíj-kiegészítő pótlékot kapnak, az említett összeghatár elérését biztosító támogatás keretében.

Ez a helyzet, mint ahogy azt bizonyára önök is átérzik, valóban méltánytalan a nemzet egésze számára jelentős életművek anyagi elismerésére. Ezért a Népi Iparművészeti Tanács, a Magyar Művelődési Intézet, az Országos Népművészeti és Háziipari Szövetség, valamint a Népművészeti Egyesületek Szövetsége már 1997-ben, majd 1998-ban újra kezdeményezte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma akkori vezetőinél, hogy a Népművészet Mestere kitüntetéssel rendelkező személyek nyugdíj-kiegészítési rendszere - az elismerés nemzeti, kulturális és erkölcsi értékét méltányolva - kerüljön átdolgozásra.

(9.50)

A minisztérium akkori vezetése a javaslattal egyetértett, ám a megvalósítás nem történt meg, ezért az új kormány 2002-ben ismét napirendre vette a kérdés rendezését. Kettős célt tűztünk magunk elé. Egyrészt szerettük volna elérni, hogy a Népművészet Mestere díj a jövőben kormánykitüntetés legyen. Ezt a törekvésünket siker koronázta, hiszen az idén szeptemberben megszületett a 268/2004. számú kormányrendelet, amelynek értelmében a Népművészet Mestere díjat ezentúl évente tíz fő részére a kormány adományozza, és azt a miniszterelnök vagy az általa kijelölt személy adja át.

Másik célunk a nyugdíjra jogosultak járadékának rendezése, amire a jelen törvényjavaslat teremt lehetőséget. Ez természetesen vonatkozna valamennyi, a tárgyalkotó népművészeti tevékenység, valamint a népművészeti előadói területen a Népművészet Mestere díjjal rendelkező személyre, és megszüntetné azt a hét éve fennálló méltánytalan megkülönböztetést, amely ezeket a mesetereket éri a más művészeti területeken alkotó társaikkal szemben.

Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram nagy hangsúlyt helyez a nemzeti kulturális örökség védelmére, épített, tárgyi és szellemi örökségünk megóvására és bemutatására. E tekintetben a legfontosabb és legértékesebb hagyományátörökítő és értékmentő tevékenységet éppen a népművészet meseterei végzik. Pótolhatatlan feladatot látnak el egy olyan területen, amelynek fokozott védelme az UNESCO álláspontja szerint is első számú prioritás. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy az elmúlt másfél évtized és napjaink hazai és külföldi magyar kulturális eseményei, illetve az Európa-szerte megrendezett magyar kulturális évadok is sokkal szegényebb képet mutatnának rólunk, ha ők nem lennének. Tehetségük, szakmai fogásaik, az általuk őrzött hagyományok és dallamok, a tánclépések és megannyi más kincs, titok mind-mind nagymértékben hozzájárulnak a magyar kultúra hazai és külhoni megismertetéséhez, megértetéséhez és megszerettetéséhez.

Így tehát az elismerés és a méltó elismerés indokolt. Ehhez kíván hozzájárulni a kormány és azon belül a kulturális tárca által előterjesztett törvényjavaslat, amely szerint mindazok, akik a Népművészet Mestere kitüntető díjban részesültek, abban az esetben, ha a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérték, a népművészet mestere járadékra jogosultak. Ennek havi összege az országos szintű nettó átlagkereset havi összegének 50 százaléka, azaz jelenleg - a 2003. évi átlagkereseti adatokkal számolva - 44 400 forint. A járadékra jogosult népművészeti mesterek száma jelenleg 180 fő, így a 44 400 forint/hó összegű járadék éves költségvetési terhei 95 millió 904 ezer forintot tesznek ki. Az özvegyi juttatásokat is számítva a járadékra tervezendő éves ráfordítás így összesen 123 343 200 forint évente, illetve - tekintettel a 2005-ös bevezetésre - ennek az országos szintű nettó átlagkereset emelkedésével korrigált összege. A járadékot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a MÁV Rt. Nyugdíj-igazgatósága havonta folyósítja. A járadék fedezetét és a végrehajtás költségeit a központi költségvetés a Nyugdíj-biztosítási Alapnak megtéríti.

A Népművészet Mestere díjjal kitüntetettek köre a tárgyi népművészettel foglalkozó alkotók, magas színvonalú teljesítményt nyújtó népművészek, hagyományőrzők. Az ötven évvel ezelőtt Európában elsőként alapított kitüntetésben akkor Kántor Sándor karcagi fazekas, Király Ilus kalocsai hímző, Kálmán István balatonfenyvesi fafaragó, Kapoli Antal dióspusztai fafaragó, Kisjankó Bori mezőkövesdi hímző, valamint özvegy Szkircsák Bertalanné sárospataki fazekasmester részesült. Ez a hat kiváló ember és alkotó ma a saját szakágán belül a szakmai csúcsot, a teljesítmény mércéjét jelenti. Talán ez is mutatja, hogy a kiutalt járadékok jó helyre kerülnek.

Tisztelt Országgyűlés! A kiváló művész, az érdemes művész és a népművészet mestere járadékáról szóló törvényjavaslat elfogadásával a Magyar Országgyűlés egy fél évszázadot megélt elismerő kitüntetésnek adhat újra méltó rangot, és kifejezheti mindannyiunk megbecsülését a népművészet értékeit őrző és átörökítő alkotók iránt. Ezért arra kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot a vitában és a szavazás során támogatni és elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm valamennyiük tisztességét, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Balogh Miklósnak, a kulturális bizottság előadójának, ötperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

DR. BALOGH MIKLÓS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársaim! A kulturális és sajtóbizottság 2004. október 19-én megtárgyalta a kiváló művész, az érdemes művész és a népművészet mestere járadékáról szóló törvényjavaslatot. Mind az ellenzéki, mind a kormánypárti képviselők örömmel üdvözölték az előterjesztést, általános vitára alkalmasnak tartották, és egyhangú szavazással támogatták. Javasolják az Országgyűlésnek a törvénytervezet elfogadását.

Mint a rövid, de velős vitában kiderült, azért támogatták a képviselők ezt a javaslatot, mert régi adósság teljesítéséről van szó a Népművészet Mestere címet kiérdemelt személyekkel szemben. A szakma egyetértését bíró javaslatról van szó, hiszen a törvényjavaslatot - ahogy hallottuk az államtitkár úr előadásában is - elsősorban a szakmai szervezetek szorgalmazták, így eleve egyeztetett javaslatról és jó szándékról van szó. Mindenki egyetért abban, hogy emberi kötelességünk, sőt nemzeti érdekünk a népi kultúrát mesteri szinten művelők jobb megbecsülése, életkörülményeik javítása ezzel a havi kiegészítő járadékkal.

A népművészet mesterei kulturális örökségünk letéteményesei, áthagyományozói, megérdemlik a nagyobb törődést, hisz a magyar nép művészetét őrzik, adják tovább, művelik emberszavakban, dalban, tárgyiasult formában, újjáteremtve mesterfokon, amit hungarikumként, elsődleges nemzeti jellegként viszünk magunkkal nemcsak az Európai Unióba, hanem a világba.

Felmerült a bizottságban a törvénytervezet kapcsán ellenzéki képviselők részéről, hogy 2005-re a művészek jogállásáról szóló törvényjavaslatot is várja a szakma a tárcától.

Végezetül szeretném megismételni, hogy a kulturális és sajtóbizottság a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartja és támogatja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, nyolc-nyolc perces időkeretben.

Elsőként az írásban jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, így Halmai Gábornénak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, képviselő asszony!

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Mint ahogy a korábbiakban is elhangzott, most egy olyan törvénytervezetről van szó, amely szakmai szervezetek kezdeményezésére egy nagyon nemes célt szolgál, éspedig azt, hogy a korábban a Népművészet Mesterei kitüntetésben részesültek most emellett a méltó életükhöz kiegészítő járadékot is kaphassanak. Természetesen az első gondolat és az első szó a mi részünkről is a köszöneté kell legyen. A köszöneté azok felé az emberek felé, akik ma is - ma már nagyon idősen - köztünk vannak, és olyan hivatást, olyan foglalkozást választottak, amely nemcsak a saját számukra, de az egész társadalom számára hordoz nagy jelentőséget.

Azért is szeretném ezt elmondani, mert - ahogy államtitkár úr is említette - 1953 óta évente heten kaphatják meg ezt a kitüntetést, és a számuk így sem magas. Megnéztem a Tolna megyei adatokat, és jelenthetem, hogy Tolna megyében eddig összesen húsz fő kapta meg ezt a kitüntetést, akik közül kilencen ma már nem élnek. De az a tizenegy fő, aki ma is közöttünk van, és a szövésben, a hímzésben, a fazekasságban, sőt egy új területen - ami ma még nem került megemlítésre -, a babakészítésben a népművészet mesterei, bizony számunkra, akik ott élünk a megyében, igazi életmintát nyújtanak.

(10.00)

Ma, amikor arról beszélünk az Európai Unió küszöbén, hogy a kistelepülések, a vidékfejlesztés képes lesz-e valamilyen alternatívát, társadalmi alternatívát nyújtani a XXI. század kihívásaira, azt hiszem, hogy a személyi megbecsülésen túl erre is érdemes néhány szót fordítani. Igen, közöttünk élnek azok az emberek, akik a napi teendőik mellett választottak egy olyan hivatást, a népművészet valamelyik ágát, amellyel sokkal többet adtak a társadalom számára, mint ahogy az első hallásra tűnik. Ezek az emberek nemcsak hímeztek, szőttek, hanem emellé ismerték azokat a szokásokat, hagyományokat, amelyek ezeket létrehozták, amelyek az ősi életmintákat - vagy nem is az ősieket, hanem a legutóbbi, akár még a XX. században élő életmintákat is - fel tudták kínálni nekünk. Ezek az emberek, amikor dolgoznak, és maguk köré gyűjtik a fiatalokat, az utánpótlást, akkor nemcsak ezt az egyedi tudást adják át, hanem emellett életmintákat is közvetítenek. Ez az egyik terület, amiről azt gondolom, hogy fontos beszélni.

A másik terület, hogy ma, amikor gondolkodunk azon, hogy vajon vidéken, a kistelepülésen milyen foglalkoztatási kiutak lehetségesek, milyen útjai vannak a vidékfejlesztésnek, akkor ebben a népművészet, a tárgyi népművészet örökségének, a szellemi értékek megőrzésének nagyon nagy jelentősége van. Nagyon sok településen gondolkodnak azon, hogy akár a turizmussal összekötve, a kulturális turizmussal együtt lehet-e ez valamiféle húzóágazat. Igen, sokan gondoljuk például Tolna megyében és a Sárközben, hogy erről ma fontos és kell beszélni. Azok az emberek, akik ma ott, a mi megyénkben a Népművészet Mestere címet bírják, gyakran kötődtek például a népművészeti szövetkezethez, amely ma éppen felszámolás alatt van, és amelynek jelen pillanatban a mintagyűjteményét próbálja megmenteni az adott közösség azzal, hogy felajánlotta a Hagyományok Házának.

Igen, mert ma már nincsenek ilyen állandó közösségek. Nincsen olyan foglalkoztatási környezet, amely például ezeket az értékeket össze tudná kötni egyfajta megélhetéssel. De lehet, hogy a jövő egyik útja ez. Fontos tehát, hogy azok az emberek, azok a mesterek, akiknek még a fejében és a kezében ott van ez a tudás, tovább tudják adni, hogy tisztességben, méltóságban és egészségben tudjanak élni közöttünk. Ha ez a kitüntető cím mellé járuló járadék, amelyet ezzel a törvénnyel megszavazunk, és számukra ez egy új lehetőséget teremt, egy kicsit arra is lehetőséget teremt az ott élő közösségeknek, hogy éljenek az ő tudásukkal, hogy most, amikor mindannyian fejlesztési terveket készítünk, ezekbe a fejlesztési tervekbe bele tudjuk tenni azt, hogy kik azok, akik közöttünk ezeken a területeken még bírnak olyan tudással, amely továbbadható.

Tudom, és például Decsen, a Sárköz egyik fővárosában ma elkészült egy népművészeti alkotóház, ahol ma szép számban jelennek meg fiatalok, ahová elhozzák az iskolák a tanulókat, és elhozzák az ország másik részéről is. Bár ennek bevétele csupán annyi, hogy a fennmaradását biztosítja ennek a tájháznak, de egy kiváló hagyomány, és nemcsak a ma élő generációknak, hanem remélem, hogy az utánunk jövő generációknak is ad majd olyan tudásokat, amelyekre mindannyian büszkék lehetünk.

Becsüljük hát meg a népművészeket, és erre egy nagyon jó alkalom, hogy ezt a törvényt mindannyian megszavazzuk, és amit hozzá szeretnék tenni: éljünk azzal, hogy ők még köztünk vannak, és használjuk ki az ő tudásukat.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő felszólaló Halász János, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvénytervezet, a kiváló művész, érdemes művész és a népművészet mestere járadékáról szóló törvényjavaslat gyakorlatilag egy korábbi, egy 1997-es törvény logikájára épül föl. Eltérése az, hogy a Népművészet Mestere kitüntető címmel rendelkező személyek vonatkozásában is bevezeti a járadékrendszert, illetőleg tartalmazza az ehhez szükséges szabályozást.

Hosszú előkészítő munka eredménye ez a törvényjavaslat, ahogy ezt itt hallottuk már. Ez megkezdődött 2002 előtt, örülök, hogy előttünk lehet ez a javaslat, és köszönöm az előterjesztőknek, hogy beterjesztették, jó, hogy folytatódott a munka, és hogy itt van ez a javaslat előttünk.

Jelenleg a Népművészet Mestere kitüntető cím egy olyan cím, amely szerencsére már más módon adományozható, mint korábban. Azt gondolom, az is egy helyes lépés volt, hogy kormányrendelettel szabályozták ezt a kérdést, ahogy itt államtitkár úr mondta. Az a korábbi kiegészítési lehetőség, támogatás, amit kaphattak ennek a címnek a birtokosai, azaz hogy 24 ezer forintra lehetett kiegészíteni az ő járandóságukat, valóban már-már méltánytalan volt. A mostani javaslat azt célozza, hogy 44 ezer forinttal lehessen kiegészíteni, s azt gondolom, ez helyes és jó lépés, merthogy a Kiváló és Érdemes Művész cím birtokosaihoz hasonlóan itt egy olyan járadék, társadalombiztosítási ellátáson kívüli kiegészítő járadék lesz, ami méltányosabb és tisztességesebb élet lehetőségét biztosítja, biztosíthatja ezen cím birtokosainak.

Tisztelt Ház! A múlt csak úgy lehet megváltó erő számunkra, ha megértjük. A múltat, a saját múltunkat meg kell értenünk, és nem azért, hogy benne mindent csodáljunk, elfogadjunk, hanem hogy a jelen javára fordítsuk azt. Kulturális örökségünk megismerése önmagunk megismerését is segíti, és kulturális örökségünk egyik fontos eleme a népművészet; a népművészet, mely nemcsak a magyar államiság ezer esztendejének emlékeit őrzi, hanem sokkal régebbi idők nyomait is, és a Népművészet Mestere cím birtokosai a népművészet legjobbjai, kulturális örökségünk letéteményesei ők. Egy életen át dolgoztak, alkottak, megérdemlik hát, hogy a Kiváló Művész, Érdemes Művész cím birtokosaihoz hasonlóan valódi és méltányos segítséget kapjanak.

Támogatjuk tehát, üdvözöljük ezt a javaslatot, és általános vitára is alkalmasnak tartjuk, olyannyira, hogy módosító indítvánnyal sem kívánunk élni a javaslat során, hiszen tisztában vagyunk vele, és ezt is üdvözlöm, hogy ez egy hosszú egyeztetés folyamán kialakított javaslatsor, amely egyeztetés lépéseivel mi magunk is tisztában vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy mivel az ott kialakult, elfogadott elemek mind szerepelnek a törvényjavaslatban, ezért így, ebben a formájában is javasoljuk elfogadásra, és általános vitára is alkalmasnak tartjuk, ahogy említettem.

Persze, van kis szomorúság a szívemben azért, mert miközben erről a fontos javaslatról beszélünk, nem hallgathatjuk el, hogy az elmúlt években, a mostani kormány idején azért történtek olyan lépések, amelyek a népművészetet visszavetették. Megszüntette a kulturális tárca az alkotóházak támogatását. Ez nagyon szomorú, nagyon helytelen, mert most már nincs égetőkemence, nincs bőrösműhely, nincs kovácsműhely, vagy nem tud működni, mert azt a támogatási rendszert, ami korábban volt, amit bevezettünk, a polgári kormány idején elindult, önök visszavetették. Sajnálom, hogy így van, és remélem, hogy legalább erre is juthat jövőre 120 millió forint. Mint ahogy hallottuk, ennek a címnek a bevezetése és ennek a kiadásai éves szinten 120 millió forint körüli összegbe kerülnek; jó lenne, ha lenne 120 millió forint az alkotóműhelyek megbecsülésére, munkájának segítésére is. Mert ha egy alkotóház nem kap kellő támogatást vidéken, és nem tud működni, be kell zárni, akkor az ott lévő gyűjteményt, az ott lévő értékeket lehet, hogy elviszik Budapestre, szép dolog, mert megőrzik. De nem ott helyben lesz, nem ott helyben használhatja a helyi közösség, nem a vidéki fiatalok, annak a körzetnek, annak a településnek a felnövekvő generációi használhatják, ahová az adott népművészet egyébként ezer szállal kötődik.

Úgy gondolom, hogy ez nem helyes, és erről nem hallgathatunk, mint ahogy nem hallgathatunk arról sem, hogy önmagában - mert ez az előző megjegyzésem is persze erről szól - a cím adományozása fontos, helyes, támogatandó dolog, de többről is van szó, ha a népművészet ügyét gondozni szeretnénk: akár az alkotóházak támogatásáról, de a művészek jogállásáról szóló törvényről is, azért, mert önmagában a népművészet sem élhet.

 

(10.10)

A magyar művészeti élet egésze kapcsán is fontos a szabályozás, és azt várom - ahogy ezt hallgattuk is itt már szóbeli kérdésünk után az államtitkár úrtól -, hogy 2005-ben lesz egy hasonlóan szervezetekkel egyeztetett előterjesztés, amely a művészi élet egészét segíti, gondozza, egy olyan törvényjavaslat, amely nemcsak akkor segít a kiváló, érdemes művészeknek, amikor már nyugdíjba mentek, hanem akkor is, amikor erejük teljében alkotnak, mert akkor is fontos, hogy olyan segítő szabályozás legyen, amely a művészi teljesítményük kiteljesedését segítheti.

Mivel egy olyan javaslat van előttünk, amely nagyon átgondolt és támogatott, jó javaslat, ezért mertem szóba hozni ezt a két megjegyzést, mert bízom abban, hogy ez a lendület, ez a jó munka majd kihat az általam említett és még elvégzendő munkára is.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Balogh Miklósnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének.

DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Urak! Igazságtalanság, de tény, hogy Magyarországon, a Magyar Köztársaságban a Népművészet Mestere kitüntetést viselő alkotók eddig járadékjuttatásban nem részesültek, csak kevéske pótlékot kaptak, ahogy itt hallottuk az államtitkártól. A kiváló művészek, az érdemes művészek szerencsére már kaptak ilyet.

Ez nem méltányos a népművészet mestereivel szemben, nem igazságos. Akkor lesz igazság, ha ők is megkapják. A népművészet mesterei, akár a tárgyi népművészettel foglalkozók, akár a népművészet előadói területén kiválót nyújtó népművészek, hagyományőrzők, méltó partnerei a kultúra, a művészet képviseletében a kiváló és érdemes művészeknek. Bartók Béla azt mondta, hogy az egyszerű népdal ugyanolyan értékes, mint egy Mozart-szimfónia. Ennek eléneklése, előadása is olyan. Ne legyen tehát különbség, megkülönböztetés, hátrány a népművészet mesterei számára.

A törvénytervezet, ahogy hallottuk az államtitkár úrtól, havi 44 ezer forintos kiegészítést tartalmaz a társadalombiztosítási ellátás mellett. Hallottuk, hogy ez az összeg körülbelül hány személyt érint. Nem túl sok emberről van szó, az egész 319-320 embert érint, ha hozzávesszük az özvegyeket vagy a házastársakat is. Megérdemlik ezek az emberek ezt az elismerést, ezt a járadékot, és ennyivel segíthetünk embertársainknak. Sajnos, egyre csökken a számuk, nemhogy növekedne. Megérdemlik, korábban sem voltak eleresztve anyagilag. Nagyon sokszor nem is tudtak elmenni - kocsijuk sem volt -, amikor hívták őket valahova. Emlékszem, a szép Zalában, Göcsejben lelkes népművelők, a közművelődés munkásai karolták fel őket, szállították például különféle helyekre. Ők népszerűsítették művészetüket és személyüket. Szállították saját kocsijukon rendezvényről rendezvényre, mondjuk, a népdalénekest, a betyárdalokat előadót azért, hogy elénekelhesse a dalait, kiállításról kiállításra vitték azokat az embereket, akik a kecskerágító fából életfát faragtak, pásztorlegyezőt vagy citerát készítettek, és vásárról vásárra vitték azokat a bőrtárgykészítőket, vaseszközöket csinálókat, kovácsokat vagy a cserépedényeket készítőket, hogy el tudják adni az áruikat.

Fontos ez, főleg a mai világban. Az egyetlen, amivel a művészt megjutalmazhatjuk - mondta Renoir -, az, hogy megvásároljuk a műveit. Határozottan áll ez a mondás a népművészet mestereire is. Az alkotás: 30 százalék az ihlet, a többi munka - tudjuk egy bölcs mondásból. A tiszta forrásból merítkezők tudják, és saját életükkel bizonyították, hogy ez teljesen így van. Szívós munka és kitartás, hogy ezt a művészetet művelik minden nehézség ellenére, és továbbadják a fiataloknak játszóházakban, különféle rendezvényeken. A kovácsmesterség művelője, a bőrtárgykészítő, a nyergesmester, a fazekasmester, a fafaragómester, a tojáspatkoló, a nemezkészítő, a hímzőasszony, a táncos, a mesemondó, a népdalénekes apait-anyait belead az alkotásába, az előadásába, nap mint nap bizonyítva, hogy a képzőművészetben, a művészetben az ember keze, elméje és a szíve együtt alkot.

Jó ügyet szolgálunk tehát, amikor ezt a járadékot megszavazzuk, úgyhogy én mint szocialista képviselő, nagyon üdvözlöm, támogatom ezt a javaslatot, és meg is szavazom.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Parancsoljon!

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Régi mulasztást pótol az Országgyűlés e törvényjavaslat tárgyalásával, illetve elfogadásával, és hallhattuk, hogy a törvényjavaslatot parlamenti szakbizottságok tagjai egyhangúlag támogatták, az Országgyűlésnek mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldalon lévő képviselői helyeslik a kiváló művész, érdemes művész és a népművészet mestere járadékáról szóló előterjesztés törvénybe iktatását.

Régi mulasztást pótolunk, hiszen ez az előterjesztés a Népművészet Mestere címmel rendelkezőkre is ki kívánja terjeszteni a kiváló és érdemes művészek mai járadékrendszerét. Egyetértünk az általános művészeti és népművészeti kultúra alkotóinak egyenjogúsításával, tulajdonképpen ezt fogalmazza meg ez a törvénytervezet.

Ne tekintsék kötekedésnek azt, hogy megfogalmazom azt a visszhangtalan képviselői igényt, amelyet régóta próbálunk hangoztatni ebben a Házban, hogy az előterjesztők a törvényjavaslathoz nem minden esetben mellékelik a javaslat költséghatását. Ez az előterjesztés sem mellékelte sem a járadék nagyságáról, sem az érintettek számáról szóló információkat. Ha valaki közülünk utánanézett az adatoknak, akkor megtudhatta, hogy jövőre ennek a járadéknak a teljes összege 90 ezer forint körül lesz, mivel ez év augusztusában a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások alkalmazottainak havi nettó átlagkeresete 90 324 forint volt, azaz ennek az összegnek a 100, a 60, illetve az 50 százalékát kaphatják az érintettek, illetve 50, 30 és 25 százalékát a megözvegyült hozzátartozóik.

Ugyancsak hiányzik az előterjesztésből az érintettek vélelmezett száma is vagy legalábbis egy olyan adat, amely érzékeltetné azt, hogy az elmúlt két évtizedben hány Népművészet Mestere címet adományoztak. Az sem világlik ki az előterjesztésből, hogy az érdekelteknek maguknak kell-e utánajárni járadékuk megszerzése érdekében, vagy a kulturális tárca a nála meglévő nyilvántartásokból automatikusan tudja folyósítani az Országgyűlés által megszavazott járandóságot. Nagyon bízom abban, hogy az államtitkár úr akár kapásból is tud válaszolni ezekre a kérdésekre, illetve a törvénytervezet elfogadásakor kiegészíti ismereteivel az érintettek tudását.

E hiányosságoktól függetlenül is természetesen az előterjesztés elfogadását javasolom a Magyar Demokrata Fórum nevében is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Ékes Józsefnek, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsoljon!

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr, és ahogy Lezsák Sándor képviselőtársam is elmondta, maximálisan tudjuk támogatni. Sőt mi több, ennél továbbmennék, sokkal többet kellene nyújtani a népművészet mestereinek, hiszen célszerű és érdemes lenne talán Magyarországon sokkal jobban odafigyelni erre a kérdésre, hiszen mindannyian tudjuk, évek óta megy már a kapolcsi napok, de így lehet nevesíteni a Somló környéki feudális napokat is. Lehetne nagyon sok olyan művészt említeni, akik kistelepüléseken, kisközösségekben, de ma már nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is óriási eredményeket értek el. Veszem a devecseri kovácsot, aki az évente megrendezésre kerülő nemzetközi kovácsnapok egyik aktív részese, vagy veszem az ajkai grafikai műhelyt, amely számos nemzetközileg híres grafikust produkált tulajdonképpen Magyarország és a közösség számára. De ugyanígy a pápai, tüskevári fafaragókat is lehetne mondani.

 

(10.20)

Tehát vannak olyan értékek, amelyeket újra fel kellene tárnunk. Vannak olyan értékek, amelyeket úgy kellene megbecsülnünk, hogy valóban azt az örökséget, amelyet Magyarország a népművészet, a kézművesség területén próbál produkálni, újra felszínre tudjuk hozni.

Veszem az ajka-padragkúti néptáncegyüttes fiatal vezetőjét, aki kétszeres arany sarkantyú-díjas, ma már fásli van a lábán, de több ezer gyereket tanított, ma is iskolákban tanítja magát a néptáncot. Olyan érték van ebben a nemzetben kultúra és népművészet területén, amelyet nem szabad hagyni kárba veszni.

Veszem például az üveggyártás területén az Ajka Kristályt, ott is művészek dolgoznak, művészek alkotják meg azokat az ólomkristályokat, tervezik, akár a Herendi Porcelángyárnál, ami Magyarország számára úgyszintén hihetetlen mértékű nemzetközi elismerést tud hozni, és ebből a szempontból valóban, ahogy Lezsák Sándor képviselőtársam elmondta - és a Magyar Demokrata Fórum emellett maximálisan kiáll -, sokkal nagyobb megbecsülést kell adni nemcsak a nyugdíjaskor utáni időszakra, hanem valóban előtte is ezeknek az embereknek, akik a kultúra, a népművészet területén ilyen aktívak és ennyire közösségteremtő, közösségmegőrző hagyományokat tudnak Magyarország számára akár honi, akár határon túli, nemzetközi szinten is produkálni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni a vitában. Kérem, gombnyomással jelezze! (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nincs ilyen képviselő.

Megkérdezem Vass Lajos államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Úgy látom, hogy igen. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Köszönöm szépen valamennyiük támogató segítségét, hozzájárulását ehhez a napirendhez. Úgy gondolom, hogy ennek a jelentőségét nem kell ecsetelnem, hiszen ebben mindannyian egyetértünk, hogy nagyon fontos a magyar hagyomány, a magyar népművészet, a népi iparművészet és mindaz, ami eköré vagy ehhez kötődik, ennek a támogatása.

Személy szerint egyik elkötelezettje vagyok ennek a témának. Falun nőttem föl, és tudom, hogy a kislányom osztálytársainak fogalmuk sincs, amikor tejfölös lángosról beszélek, ami igazi kemencében sült; és nem sorolom végig a nagymama, nagypapa használati eszközeit, amit most már ő is ékszerként a kis kincsesdobozában - legalább is az ő szobájában - tárol és kezel.

Ha mondhatok még egy személyes dolgot: Lezsák Sándornak nem kell bemutatni a tiszavárkonyi népművészeti alkotótelepet. Én voltam az egyik kezdeményezője és létrehozója ennek a telepnek, és jövő júniusban - Ékes József képviselő úr említette Kapolcsot - nem Kapolcsot, de valami hasonlót, a régi, négy településen meglévő hagyományra építve - Tószeg, Tiszavárkony, Vezseny és Tiszajenő bevonásával, majd pedig átellenben Rákócziújfalu, Rákóczifalva és Martfű, esetleg később mehetünk tovább: Tiszabög, Tiszakécske, Lakitelek, régi legénykori útjaim településeit bevonva, de az a lényeg, hogy -, jövő június 18-ától a tiszavirágzáshoz kötötten egy egyhetes-tíznapos fesztivált tervezünk. Ennek a részleteit a polgármesterekkel két körben már megbeszéltük. Remélem, hogy ez nagymértékben segít részben a falun élők identitástudatának, az onnan elszármazott, máshol élő fiatalok, értelmiségiek és egyszerűen a családtagok legalább erre az alkalomra történő visszajöveteléhez, ami sok esetben a búcsúhoz, esetleg a karácsonyhoz kötődik ezeken a településeken.

Szívem szerint tehát én sem vagyok elégedett mindazzal, ami ezen a területen történt határon innen és határon túl, de azt gondolom, hogy ez jelentős lépés, hogy idáig eljutottunk és ez kiérlelődött. Remélem, ezután el tudjuk mondani, hogy igen, január 1-jétől ez van, és tudjuk fizetni.

Halász képviselő úr említette az egységes művészeti törvényt. Hogy megint személyes példát mondjak: talán többen tudják, hogy mind a színház-, mind pedig a zeneművészet felé könnyű- és komolyzene tekintetében nagyon elkötelezett vagyok, és mint volt színházigazgató, ha most abban a munkakörben lennék, a legnagyobb hanggal mondanám, hogy igenis holnapra legyen meg ez a művészeti törvény, mert nagyon sok dologra - talán nem mindenre, és egy csomóra nem - ír és orvosság lehetne.

Viszont, tisztelt képviselőtársaim, nagyon tudják, hogy egy ilyen dolog felelős végigvitele - és ezt nem csak a szójáték és szófordulat miatt mondom - hosszú, esetleg sokszor ciklusokon átívelő egyeztetési, jogalkotási és költségvetési folyamat eredménye kell hogy legyen, és mellesleg Európában egyetlenegy igazán jól működő - a meglévő két vagy három hasonló elnevezésű és tartalmú - művészeti törvény nincs. Éppen ezekből okulva szeretnénk valami igazit, ami minimum középtávon tényleg eléri azt a célt, amiért annak idején az előző kormány is szándékozott, illetve ez a kormány is és a kulturális vezetés is szándékozik egy ilyet létrehozni. Dolgozunk ezen, és reméljük, hogy 2005-ben sikerül benyújtanunk a parlament elé ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, természetesen részletes vitára sem kerül sor. A törvényjavaslat elfogadásáról következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítésére benyújtott országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Farkas Imre, Kovács Tibor Magyar Szocialista Párt, Latorczai János, Ivanics István, Fidesz és Fülöp István, MDF, képviselők önálló indítványát H/10683. számon, a gazdasági bizottság ajánlását pedig H/10683/5. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a módosító javaslatok számára figyelemmel a részletes vitát egy szakaszban folytassa le az Országgyűlés.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e ezzel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Úgy látom, hogy egyhangú. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványomat elfogadta.

Ennek megfelelően megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1., 2. és 3. pontjaira. Felszólalásra jelentkezett ötperces időkeretben Németh Zsolt, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.




Felszólalások:   17-20   21-37   37-51      Ülésnap adatai