Felszólalás adatai

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen törvényjavaslat közel háromszáz törvényszakasz módosítási javaslatát teszi az asztalunkra. A parlament által elfogadott kormányprogram megvalósulása mentén igyekszik új és új köveket lerakni a program kiteljesülésének az útján. A javaslat a kormányprogram részeként a társadalombiztosítási járulék mértékének 3-3 százalékos csökkentését tartalmazza 2000-re és 2001-re. Ennek hatására a társadalombiztosítási alapok költségvetése 2001-ben 110, 2002-ben 123 milliárd forint bevételkiesést jelent. Ezt ellensúlyozza, hogy a közterhek, járulékok csökkentése hatékony lehetőség a munkanélküliség visszaszorítására. Ez rendkívül fontos, mivel ma Magyarországon a munkaképes korú lakosok jóval kisebb arányban végeznek legális jövedelemszerző tevékenységet, mint az Európai Unióban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a ma is már sokat emlegetett magánnyugdíjpénztárral kapcsolatban javasolt változtatásokkal a szokásosnál mélyebben foglalkozzak, és engedjék meg, hogy véleményt is alkossak a változtatásokról és az egész rendszerről magáról.

A leglényegesebb változás, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszerből a társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépés határideje 2002. december 31-éig meghosszabbodott. Így ezen időpontig lehetőségük lenne a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerbe saját választásuk alapján belépett személyeknek végleges döntésük meghozatalára. Erre azért van szükség, hogy több információ birtokában megalapozott döntést hozhassanak és menekülési utat találhassanak.

Miért van erre szükség? Legyen szabad először számokkal bizonyítanom, milyen hátrány éri az önként belépőket, majd megvilágítanom, hogy kinek az érdekében áll az úgynevezett második pillér létrehozása, fenntartása.

A pályakezdőknek kötelezővé, a nem pályakezdőknek választhatóvá tették a magánnyugdíjpénztárak egyikébe való belépést. A nyugdíjpénztárakba 1998-ban a bruttó bér 6 százalékát kellett tagdíj címén fizetni, aminek a tervek szerint 1999-ben 7, 2000-ben 8 százalékra kellett volna emelkedni. Ezt a tervet a parlament - a pénzügyi kormányzat ellentétes véleménye dacára - megakadályozta, így a tagdíj ma is a bruttó bér 6 százaléka.

A nyugdíjpénztárba lépők a társadalombiztosítási nyugdíjrendszernek is tagjai. A kizárólagos társadalombiztosítási rendszerben tag és a vegyes rendszerben lévő tag között a tb-nyugdíjrendszer tekintetében a különbség két szám különbségével jellemezhető. Egy elismert szolgálati év a figyelembe vehető havi bruttó átlagkereset az előbbiek esetében 1,65 százalékot, míg az utóbbiak esetében 1,22 százalékot ér 2013-tól. A két szám hányadosából következik, hogy a nyugdíjpénztári tagság akkor előnyös, ha az onnan majdan kapandó életjáradék havi összege meghaladja a nyugdíjpénztárba lépés nélkül a tb-nyugdíjrendszerből kapandó tb-nyugdíj 26 százalékát.

Szükséges megjegyeznem, hogy aki nem pályakezdőként lépett a pénztárba, az a belépésig összegyűjtött nyugdíjigényének 26 százalékát elveszti. Minél idősebben, minél több szolgálati időt a háta mögött tudva lépett valaki a pénztárba, annál nagyobb a vesztesége, s egyúttal kevesebb az ideje ezt a hátrányt behozni. A garanciaalap beépítésével a nyugdíjpénztártagok esetleges vesztesége maximalizálva van, a legrosszabb esetben is megkapják tb-nyugdíjuk negyedét. Tehát a rossz belépési döntés legrosszabb következménye a tb-nyugdíj 7,5 százalékának elvesztése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkiben felmerül a kérdés, miért bizonyult olyan népszerűnek az úgynevezett tőkefedezetű rendszeren alapuló második pillér, hogy közel 2 millióan léptek be önként, köztük százezerszámra olyanok is, akiknek a hatályos jogi szabályozás és minden számítás szerint ez nem érte meg. A válasz erre egyszerű. A Horn-kormány megteremtette a lehetőséget a globális pénzvilág számára, hogy hatalmas lehetőséghez jusson Magyarországon. Sok pénzt fektettek abba a reklámkampányba, amely megtévesztette azokat a százezreket is, akik rossz üzletet kötöttek a nyugdíjpénztárba való átlépéssel. De a globális pénzvilággal nehéz szembeszállni. Ezen üzleti érdekcsoportoknak még a jól működő felosztó-kirovó nyugdíjrendszer megbuktatása is érdekükben állhat, mert a hagyományos nyugdíjrendszerrel nem tudnak pénzt keresni. Sok pénzt keresni csak a tőkefedezetű nyugdíjrendszerrel tudnak.

(10.50)

Így a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer bírálata, támadása nem egyéb, mint egyszerű járadékvadászat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát a globális pénztőke szerint mi a teendő? Tovább kell sorvasztani a hagyományos felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, fel kell áldozni az első pillért, esetleg privatizálni. Legfőbb érveik egyike, hogy a második pillér létrehozásával bölcs előrelátással elébe mentek az öregedés 2030 táján kiéleződő problémájának azzal, hogy időben előrehozták az implicit államadósság egy részének törlesztését. Ez így szerepel az OECD legújabb tanulmányában. Ebben a tanulmányban elhangzik az a javaslat is, hogy 2015-ig emeljék fel 65 évre a nyugdíjkorhatárt. Szerintük így azok számára is jó döntéssé teszik a nyugdíjpénztárba való lépést, akiknek a mai szabályok szerint nem éri meg.

A Független Kisgazdapárt egyetért azzal a javaslattal, hogy két évvel hosszabbodjon meg az a menekülési idő, amely idő alatt korrigálni lehet a téves döntésen alapuló átlépéseket. A Független Kisgazdapárt nem ért egyet a nyugdíjkorhatár férfiak és nők számára is kötelező 62 évre való felemelésével. Hadd jegyezzem meg, hogy a korábbi 55, illetve 60 éves korhatár 1994-ig volt érvényben. Egy parlamenti beszédben természetesen nem lehet kitérni még a saját felosztó-kirovó nyugdíjrendszerünk összes problémáira, feszültségeire sem. Elméletünk szerint kezelni lehetne a nyugdíjrendszer problémáit, és egy időben biztosítható lenne biztosítható lenne az úgynevezett választható korhatárú nyugdíjba vonulás lehetősége.

A magyar felosztó-kirovó nyugdíjrendszer átalakítva egy úgynevezett eszmeijárulék-meghatározott nyugdíjrendszerré megoldaná a legfőbb problémákat. Minden aktív járulékfizetést egyéni számlán kellene könyvelni, és az egyéni számlán ugyanazon időszak piaci állampapírkamataival azonos kamatokat írnának jóvá. A nyugdíjba menetel időpontjában az így összegyűlt megtakarítás és az adott életkorban várható hátralévő átlagos élettartam alapján életjáradék állapítható meg. Ezzel értelmét vesztené a szolgálati idő fogalma, részben a nyugdíjkorhatár is. Csak a legalacsonyabb életkor lenne előírva, amelynek betöltése előtt nem kérhető a nyugdíj megállapítása, s a várható élettartam változása automatikusan érvényesíthető lenne. Ez egy minden polgár által átlátható, logikus és igazságos rendszer, amely több országban már sikeresen működik.

A pályakezdők kötelező nyugdíjpénztárba lépését választhatóvá kell tenni. A jövőben a pályakezdő dönthetne, hogy nyugdíjpénztárba vagy egy eszmeijárulék-meghatározott nyugdíjpénztárba lép, amelyet akár állami nyugdíjpénztárnak is nevezhetnénk. Ezen állami pénztár működtetéséhez nem lenne szükség igazgatótanácsra, ellenőrző bizottságra, befektetésért felelős vezetőre, közgyűlések tartására, könyvvizsgálóra, nincs ok a felügyeleti hatóságnak felügyeleti díjat, a Garancia Alapnak garanciadíjat fizetni. Szükség lenne egy számviteli nyilvántartási rendszerre, amely többszörösen egyszerűbb a nyugdíjpénztárakénál. Az állami nyugdíjpénztár előnye az lenne, hogy a mindenkori állampapírok piaci kamatát fizeti, és működési költsége tört része a magánnyugdíjpénztárakénak. E kettő kombinációja vonzóvá teszi e speciális nyugdíjpénztárat, és biztosítaná tagjainak a legmagasabb hozamot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy e rendszer említése is nagy felhördülést fog kiváltani a globális pénzpiacból; szakértői támadni fogják a Független Kisgazdapártot, és az Európa-ellenességtől kezdve sok minden vád elhangzik majd. Tudni kell, hogy e pénzügyi érdekcsoportok egyre komolyabb erőfeszítéseket tesznek az európai nyugdíjrendszerek privatizálására. Szakértőik a magántulajdonba vételt reformfolyamatnak nevezik, és jelentős nyugdíjreform-konferenciákat rendeznek Európa-szerte. Kiszámítható az irány: ha Magyarország Európába tart, akkor nemcsak a nemzeti stratégiai energiaágazatokat kell a globális tőke tulajdonába adni, hanem a legrégebbi szociális vívmányt, a nyugdíj- és betegbiztosítást is. Így lehetünk európaiak és megreformáltak a globális tőke szerint. Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, hogy ez csak egy rossz látomás, és nem leszünk partnerek abban, hogy Magyarországon a globális tőke teljesen átvegye az irányítást.

Összességében a Független Kisgazdapárt támogatja a törvény módosításait, és ismételten kéréssel fordulunk a parlamenthez, hogy iktassunk be legalább egy vitanapot a nyugdíjrendszer megreformálására, hibái kiküszöbölésére és az általunk előterjesztendő parlamenti határozat támogatására.

Engedjék meg, hogy néhány szót még szóljak az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak az 1993. évi XCVI. törvény kihirdetése óta komoly pályát futottak be, kezdetben az önkéntes nyugdíjpénztárak alakultak nagy számban, majd ezt követően az önsegélyező és egészségpénztárak alapítása is elkezdődött. Az utóbbi időszakban az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak iránt nőtt az érdeklődés. Ezt bizonyára kedvezően befolyásolta az is, hogy ettől az évtől kezdődően megszűnt a pénztárak adókedvezményében meglévő különbség. Másrészt az állami egészségügy egyre több szolgáltatási területről vonul ki részben vagy egészben, mely szolgáltatások kedvezményes kézbevétele csak ily módon érhető el.

Mindemellett egyes társadalmi csoportok egészségkultúrájának pozitív változása is megfigyelhető. Ebben a társadalmi közegben értékké vált és válhat az egészség megőrzése, az egészséges életmód elsajátítása. Egyre több embert döbbentenek rá arra: az egészségpénztárak által szervezetten irányított egészségmegőrzési program preventív beavatkozás, a biztos személyi egzisztencia alapja is egyben. A nagy létszámú pénztárak elsősorban egyes szakmai, iparági területen alakultak ki, ott, ahol a munkáltató is felismerte az egészségpénztár nyújtotta előnyöket, és hajlandó anyagi áldozatot is hozni a munkatársak egészségének megőrzése érdekében.

Az egészségpénztárak tevékenysége kiegészítő tevékenység. Tehát olyan szolgáltatásokat finanszíroznak, amelyeket az állami egészségügy egyáltalán nem vagy csak részben végez. Ennek ellenére fellelhető az állami egészségügy és egészségpénztárak párhuzamos finanszírozása azonos szolgáltatásoknál, amelynek elkerülése több mint kívánatos lenne. Az önkéntes egészségpénztárak az Európai Unió szinte minden tagállamában jelentős szereppel bírnak. Működésüket részben nemzeti törvények szabályozzák, másrészt az uniós törvény nemzeti adaptációja alapján történik.

A jelen törvénymódosítás csak kisebb változtatásokat jelent a pénztárak számára. Bizonyos adminisztrációs egyszerűsítések mellett a törvénymódosítás határozottan törekszik a pénztártagok biztonságának megteremtésére, másrészt a pénztártagok önálló döntéseinek kiterjesztésére. A pénztártagok biztonságát erősíti, szolgálja a felügyeleti biztos intézményrendszerének tételes megfogalmazása. A pénztártag egyéni döntéseinek érvényesítésére vezeti be a törvény az egyéni portfólió választásának lehetőségét. A pénztártagok biztonságát szolgálja továbbá a pénztár menedzsmentjére kiszabható személyi bírság jelentős megemelése is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt összességében támogatja ezen törvénymódosításokat, javaslatokat, amelyek tényleg a kormányprogram helyes céljai megvalósításában szerepet játszanak, de ehhez még fogunk módosító javaslatokat tenni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)