Felszólalás adatai

Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc, a DK részéről. Megadom a szót.

GYURCSÁNY FERENC (DK): Tisztelt Országgyűlés! Mint önök is tudják, a kormány azt tervezi, hogy a magyar történelmi, kulturális, szellemi örökség részét képező kereszténység védelmét az állami intézmények kötelező feladatává teszi, és ezt az Alaptörvényben kívánja rögzíteni. Első hallásra meghökkentő a terv. Vane bárki is, aki megkérdőjelezné a kereszténység szerepét Magyarország történelmi kultúrájában, szellemi életében? Azt hiszem, nincs. Fenyegetie bármi ezt az örökséget? Hát, ha valami fenyegeti, akkor azt gondolom, hogy éppen egyfajta állami védelem, de a szellemnek és a hitnek az életét és a fennmaradását csak egy dolog biztosíthatja: annak szabadsága.

Ráadásul nem elválasztható a kereszténység szellemi-kulturális tartalma az aktív, a belső meggyőződésből származó és gyakorolt istenhittől. Vajon dolgae bármely államnak, hogy az egyébként színes kulturális-szellemi vagy vallásos örökség tárházából egyet kiemelve, azt állami hitté, vallássá, örökség részévé tegye? Azt gondolom, hogy nem. Mert az állam alkotmányos kötelessége, hogy éppen abban védje meg polgárait, hogy szabadon választhassanak a kultúrák, meggyőződések, hitek, vallások széles körében.

Ráadásul vane olyan kapaszkodó, amely utat mutatna bármely állami intézménynek, hogy mi is valójában a ma autentikus keresztény örökség? Vajon ki interpretálja azt a legmegfelelőbben: a szeged-csanádi püspök vagy a váci? Ferenc pápa vagy a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke? Mi következik mindebből?

És vajon nem jute eszébe mindazoknak, akik ezt a tervet dédelgetik, hogy mi szenvedést és tragédiát hozott a XX. században minden olyan állam, amely egyetlenegy zárt eszme kizárólagos képviselete mellett kötelezte el magát, és próbálta azt polgáraira kényszeríteni? Nem az történte  függetlenül a szándékoktól, és ezt én most nem vitatom , hogy éppen annak a szellemnek és eszmeiségnek és az azt képviselőknek, végül pedig magának a nemzetnek tették a legrosszabbat, és fordították soha el nem múló fájdalmú és emlékezetű nemzeti tragédiává? Énszerintem igen.

Szerintem azt kell pártolni, hogy az ország polgárai szabadon ápolhassák, építhessék ezt az örökséget, merthogy az nem változatlan, mert újraépíti a kultúra önmagát, és fogalmazza meg újra és újra a valóságról vallott felfogását. És ezzel egy időben pedig azt látjuk, hogy a szeretet keresztényi hite nevében Alaptörvénybe foglalják vagy kívánják foglalni a hajléktalanság, az utcán való élés tilalmát, ami tudom, hogy sok embert zavar, de mégiscsak lehete egyszerre ugyanabból a szájból tüzet és vizet… Énszerintem nem. Lehete a kereszténység nevében megbélyegezni szervezeteket, intézményeket, házak falát megjelölni letörölhetetlenül? Nem emlékezneke rá, hogy mi minden történt hasonló akciók nevében a XX. században? Nem értik-e, hogy ez nem játék?

Olyan eszmékkel és olyan megoldásokkal kokettálnak önök, ami Európának ezt a felét, majd végül az egészet lángba borította. Nem állítom, hogy ezt szeretnék, de azt állítom, hogy olyan eszközt vesznek a kezükbe és adnak mások kezébe, amelyekkel nem Magyarország szellemi-kulturális örökségét fogják ápolni, hanem akarva-akaratlanul, egymással szembe fogják fordítani az embereket, és ők a gyűlölet lovagjaivá fognak majd válni.

Ezért csendesen azt javasolnám, fontolják meg, lehet, hogy jobban tennék, ha ebben az ügyben csendben maradnának. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy frakcióvezető úrnak egyvalami nagyon jót tenne: ha egyszer tükörbe nézne, megnézné önmagát, hogy mit ad elő itt a parlamentben, megnézné, hogy mit adott elő itt a parlamentben, amikor miniszterelnök volt, és megnézné azt, hogy milyen cselekedetei voltak a kormánynak akkor, amikor Magyarországot vezethette.

(13.20)

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Magyarország egy keresztény kultúrájú ország. Ön itt kétségbe vonja, hogy ezt Alaptörvénybe is iktassuk. De akkor kérdezem én, ön szerint milyen kultúrájú ez az ország, ha nem keresztény kultúrájú. Ezeréves államiságunkat mi más alapozta meg, ha nem a kereszténység? A teljes társadalmi berendezkedésünk, az ország morális alapjai milyenek, ha nem keresztény morális alapok? Hol máshol jött létre bárhol a világon, ha nem egy keresztény kultúrájú közegben a vallási türelem? Ön hallott már muzulmán vallási türelemről? Vannak nagyon jó kezdeményezések, de az a vallás mégsem a türelemre épít, hanem egy totális világnézetet ad, amely a vallási kérdéseket, a társadalmi kérdéseket, a politikai kérdéseket egyaránt uralja. Akar ön egy ilyen világban élni? Vagy ki akarja mondani, hogy mi egy 450 éves vallási türelmen is alapuló országban élünk, ahol az európai népek közül az elsők között biztosították a keresztény vallásgyakorlókat, hogy szabadon gyakorolják a vallásaikat, hiszen akkor többféle keresztény felekezet volt már Magyarországon.

Tehát Magyarország egy keresztény kultúrájú ország, s azért otthonos, mert keresztény kultúrájú. Azért van képesség benne a jólétre, a biztonságra és a gazdasági versenyképességre, mert keresztény kultúrájú. Ha valaki ellátogat más, nem keresztény kultúrájú országokba más kontinenseken, láthatja, hogy mennyire más ott a világ. Én a magam részéről egy ilyenben szeretnék élni. És ha a keresztény kultúrában élni akaró embereknek eltagadjuk azt a jogát, hogy Európában egy ilyen világban éljenek, akkor ők hol éljenek? A világnak melyik része lesz az, ahol a keresztény kultúrához ragaszkodó emberek élhetnek? És ez nem egy világnézeti kötelezést rejt magában. Ön ezt próbálja belemagyarázni. Egyáltalán nem erről van szó!

Ismerjük az ön vallási ismereteit. Akár rendszeresen is tud bérmálkozni, amivel új teológiai távlatokat is meg tud nyitni. De ha komolyan vesszük ezt a kérdést, akkor láthatjuk, hogy a vallásszabadság itt mindenki számára természetesen biztosított. Ön olyan tételekbe ment bele, különböző hitelvi tételekbe, amelyeket, hála istennek, nem ön határoz meg, hanem az egyház különböző tisztségviselői. Magyarországon az Alaptörvény példamutató módon, azt hiszem, minden más országhoz képest is példamutató módon a vallás szabad gyakorlását vagy az attól való tartózkodását mindenki számára biztosítja nagyon korszerű módon, és azt mondja, hogy vannak olyan közösségi célok, amikért az állam és az egyház együttműködik. De különben külön-külön működnek, nem fonódnak össze. Ez így a leghelyesebb, hiszen a hívő emberekből indulunk ki.

Az pedig, tisztelt képviselő úr, hogy a hajléktalanság ügyében ön azt mondja, az egy jó irány, hogy ha hagyunk embereket ezerszámra az utcán maradni, nagyon nehéz körülmények között, reménytelenségben, és ez lenne a jövő szabadságának az útja, akkor mi azt gondoljuk, hogy nem. Az a jövő útja, hogyha ezeknek az embereknek segítünk abban, hogy kikecmeregjenek ebből a helyzetből. Ezért tartunk fönn több milliárd forintból egyre szélesebb és szélesebb körű szociális segítő intézményrendszert. Van annyi éjjeli szállásunk, van annyi befogadóállomásunk, amely ezeket az embereket be tudja fogadni, és segíteni tud abban, hogy kikerüljenek ebből.

Tisztelt Képviselő Úr! 1990 óta számtalan kormánya volt ennek az országnak, de a hajléktalanság jelenségét mégsem sikerült megoldanunk. Most ez a kormány végre őszintén szembenéz ezzel a problémával, és megpróbálja ezekkel az eszközökkel ezeket az embereket visszasegíteni a normál életbe, és tőlük is együttműködést elvárni, hogy fogadják el az állam segítségnyújtását. Nem abban áll a szabadság, hogy az állam segítségnyújtását eltaszíthatom, és ezzel magamat is meg a körülöttem élő embereket is valamilyen egészségügyi vagy más veszélynek kiteszem. Abban áll a szabadság, hogy elfogadom az állam segítségét, önmagamat is megpróbálom az emberhez méltó életformára segíteni, és ezáltal a környezetemet is megpróbálom biztonságosabbá tenni. Szerintünk ez a valós és helyes szabadságfelfogás.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Azt pedig teljes mértékben elutasítom, amit önök egyébként már évtizedek óta tesznek: ha nincs semmilyen érvük a nemzeti kormányokkal szemben, akkor a XX. századi egyik gyilkos eszmével való párhuzamokat állítanak föl. Erre önöknek semmilyen morális alapjuk nincs, akiknek a hatalma az MSZMP hatalmából eredeztethető. Másrészről pedig ez azt mutatja, hogy semmifajta valós érvük nincs, és erre a magyar választók sem voltak vevők sem az előző, sem az azt megelőző, sem az azelőtti választásokon. Úgyhogy azt kérem, pontosan azért, hogy a magyar politikai közbeszéd ne az ilyesfajta vádaskodásoknak és a gyűlöletnek legyen a közbeszéde, hogy ezeket a párhuzamait egyszer s mindenkorra felejtse el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai