Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés őszi ülésszakának 15. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső jegyző urak lesznek segítségemre. Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.Tisztelt Országgyűlés! Szomorú kötelességemnek teszek eleget azzal, hogy bejelentem, Horváth János volt képviselőtársunk életének 99. évében elhunyt.

Horváth János 1921. november 7-én, Cecén református kisgazda családban született. Budapesten végzett elemi és felsőkereskedelmi iskolát. 1946-ban szerzett diplomát a József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karán. 1933-tól részt vett a Magyar Cserkészszövetség munkájában. 1938-1939 között a Keresztyén Ifjúsági Egyesület és a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség tagjaként kapcsolódott be a közéletbe. A Szórvány Kaláka Mozgalom egyik alapítója. Tagja lett a gróf Teleki Pál fiatal híveit és bizalmi körét tömörítő Fiatal Magyarság Szövetségnek. 1942-ben belépett a Független Kisgazdapártba, majd 1943-ban a Magyar Parasztszövetségbe. 1944-ben, a német megszállás után avatták a Magyar Közösség tagjává.

Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1944. december 14-én a nyilaskeresztes Számonkérő Szék letartóztatta és halálra ítélte. Miután a börtönben megkínozták, 1945. január 13-án sikerült többedmagával megszöknie. 1945 februárjában megbízták a Kisgazdapárt XIII. kerületi szervezetének megalapításával. 1945 májusától 1947-ig a Magyar Parasztszövetség gazdaságpolitikai igazgatója. 1945 októberében a budapesti önkormányzat, majd novemberben a Nemzetgyűlés tagjává választották. 1947. január 16-án a Magyar Közösség elleni koncepciós perben három és fél évre ítélték.

1951-ben szabadult, ezt követően munkásként dolgozott. Az 1956-os forradalomban az Országos Gazdasági Újjáépítési Tanács, valamint a Kisgazdapárt XIII. kerületi szervezetének elnöke. A forradalom leverése után emigrált, és az Egyesült Államokban telepedett le. 1957-ben a Magyar Forradalmi Tanács egyik alapítója Strasbourgban. Létrehozta a Kossuth Alapítványt. 1958-tól a Columbia Egyetemen közgazdaságtant tanult, és 1966-ban közgazdaság-tudományi doktorátust szerzett. 1968-tól a Butler Egyetem professzora. Kutatási területe elsősorban az infláció, a munkanélküliség, az agrárium és a növekedés volt. Az USA több elnökének is adott tanácsokat Magyarországot érintő kérdésekben.

A rendszerváltoztatás után a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem vendégprofesszora és díszdoktora. 1997-ben végleg hazatért. 1998-tól, 51 esztendő után ismét országgyűlési képviselő. A Fidesz-Magyar Polgári Párt listáján elnyert mandátumát 2014-ig viselte. 2003-2014-ig az Országgyűlés korelnöke. Pályafutása végén Magyarország utazó nagykövete. Budapesten, 2019. november 25-én hunyt el.

2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2007-ben megkapta az amerikai Truman-Reagan Szabadság Emlékérmét, majd 2011-ben az Amerikai Magyar Koalíció kitüntetését a magyar-amerikai kapcsolatok előmozdításában játszott kiemelkedő tevékenységéért. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök az amerikai magyar emigrációban végzett tevékenysége, közéleti szerepvállalása, példaértékű életútja elismeréseképpen. 2013-ban Radnóti Miklós antirasszista díjat, 2014-ben Bajcsy-Zsilinszky-emlékplakettet és Mindszenty-emlékérmet kapott.

Halálával a magyar parlamentarizmus nagy alakja távozott, aki személyében is összekötötte a totális diktatúrákkal szemben álló demokratikus nemzedéket a rendszerváltoztatás korszakának Országgyűlésével.

Kérem önöket, hogy képviselőtársunk emléke előtt néma felállással tisztelegjünk. (A teremben lévők néma felállással adóznak az elhunyt emlékének.  A teremben elhelyezett asztalon fénykép és virág emlékeztet Horváth Jánosra.) Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Arató Gergely, a DK képviselője. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Idén júliusban az Országgyűlés a szakmai szervezetek, civil szervezetek, szülői érdekképviseletek és az ellenzéki pártok tiltakozása ellenére elfogadta azt a köznevelésitörvény-módosítást, amelyik az óvodások esetében az iskolaérettség megállapítását kivette a korábbi rendszerből, amikor ezt egyszerűen lényegében az óvoda és a szülő, az óvoda szakmai megállapítása alapján, illetve a szülő kérése alapján állapították meg, és elrendelte azt, hogy egy bürokratikus rendszerben az Oktatási Hivatal végezze el ezt a feladatot.Számos iskolapszichológus és gyógypedagógus fölhívta a figyelmet arra, hogy az iskolaérettség megállapítására szakmailag nem alkalmas egy bürokratikus eljárás, hiszen gondoljanak bele, hogy olyan kritériumokról kell ilyenkor véleményt mondani, mint például a kudarctűrés, szociabilitás, pszichés szociális érettség, kiegyensúlyozottság, az önszabályozás megléte, és így tovább. Tehát egy sor szakmai dologban kell dönteni, amelyek abszolút nem egy hivatali eljárást igényelnek, és amelyeknél szükséges a gyerek mélyebb, hosszabb ismerete.

Hosszú hónapokig ráadásul képtelenek voltak arra, hogy meghozzák az ehhez tartozó jogszabályt. Magyarul, úgy terjesztették be az Országgyűlés elé ezt a törvényjavaslatot, hogy fogalmuk nem volt arról, hogyan fogják ezt a valóságban megvalósítani. Végül tényleg minden határidőn és minden józan észen túl, november végén született meg csak a vonatkozó rendelet, amelyik egy rendkívül izgalmas, kalandos, bürokratikus folyamatot ír le, ahol a szülő majd beszerzi az óvodapedagógus véleményét, esetleg a szükséges logopédusi, gyógypedagógusi véleményeket, ezeket aztán feltölti a hivatal honlapjára, a hivatal majd kijelöl egy szakértői bizottságot, a szakértői bizottság megvizsgálja a gyereket, és majd ha a szakértői bizottság mond valamit, persze, ez se elég a hivatalnak, hanem végül is majd a papírok alapján a hivatal fog dönteni a gyerekről.

Mindannyian érezzük, hogy ez egy kafkai abszurditás, hat-hét éves gyerekekkel és a szüleikkel így szórakozni. Ráadásul a gyakorlatban sem tud megvalósulni, hiszen gondoljanak bele, hogy például a szakértői bizottságoknak több ezer gyereket kellene megvizsgálnia egy hónap alatt. Hol van erre kapacitás ma Magyarországon? Mindannyian tudjuk, vagy remélhetően legalább a minisztériumban tudják  bár ebben időnként kételkedem , hogy milyen állapotban vannak a pedagógiai szakszolgáltatók, hogy milyen kapacitásuk van, és mennyire túlterheltek ma is ezek a szakemberek.

Tehát magyarán szólva, önök létrehoztak egy olyan bürokratikus rendszert, ami nem jó senkinek, és aztán egyébként például, ha a szakértői bizottságon önhibájából nem jelenik meg a szülő, akkor elveszti a gyerek a jogosultságát. De az, hogy az önhiba micsoda, azt megint csak majd a hivatal állapítja meg. A hivatal, a hivatal, a hivatal! Nem szól semmi másról ez a rendelkezés, csak arról, hogy a gyerek nem számít, a gyerek érdeke nem fontos; az fontos, hogy a hivatal hozhasson meg minden döntést, az fontos, hogy centralizáljanak, és önök dönthessenek mindenről.

A szülő persze ezek után bírósághoz fordulhat. Kérem, gondolják el azt, hogy milyen esélye van arra és mennyi idő és költség az, hogy mondjuk, egy kistelepülésen élő, kevésbé jómódú szülő bíróságra szaladgáljon egy ilyen ügyben.

Mit jelent ez a család szempontjából? Hiába tudják, hogy a gyerek még nem iskolaérett, hiába tudják, hogy még nem készült föl az iskola megkezdésére, hiába ért evvel egyet a pedagógus is, kérvényeznek, papírokat gyűjtenek, beadják, és utána reménykednek. Fél év múlva iskolakezdés, de még nem tudják, hogy ez az ostoba rendszer belekényszerítie a gyerekeiket egy olyan helyzetbe, ahol egyébként kudarcra van ítélve. De hozzáteszem, nehéz helyzetbe hozzák az iskolákat is, hiszen hirtelen nagyszámú gyerek fog megérkezni ezekbe az iskolákba, megnőnek az osztálylétszámok, adott esetben kevés lesz a tanterem, és hozzáteszem, hogy már most is kevés a tanár.

Ők sem tudnak felkészülni, és nagyra értékelem, hogy most azt javasolják, hogy két héttel toljuk ki a jelentkezés határidejét legalább, de az nem oldja meg a problémákat. Tudjuk, hogy van olyan tankerület, ahol már arról beszélnek, hogy konténeriskolában fognak majd tanítani, a XXI. században, ha ennyi gyerek megérkezik.

(13.20)

Tisztelt Államtitkár Úr! Most lenne jó belátni azt, hogy ez nem működik, hogy ez a rendszer nem jó. Tessék szépen ezt visszavonni, és beszéljük meg, hogy hogyan lehet ezt jól megoldani! Szívesen segítünk önöknek akár szakmailag is, mert úgy látom, hogy nem megy. De ne a gyerekekkel toljanak ki azért, mert inkompetensek, és mert nem értik az oktatást! Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kormány számára 2010 óta a gyermek és a családok az elsők. Ezért vezettük be azt az intézkedést is, hogy minél hamarabb tudjunk segíteni azoknak a családoknak, ahol a gyermeknek a fejlődése nem a korának megfelelő, hogy már hároméves kortól kötelezővé tettük az óvodába járást, és olyan szabályokat is hoztunk mindemellett, hogy aki bár felveszi a családi pótlékot, de mindemellett a gyermekét nem viszi rendszeresen óvodába, ezzel a saját gyermekének a jövőjét veszélyezteti, azokat a szülőket a családi pótlék felfüggesztésével is igyekszünk ösztönözni, hogy aki nem tenné önmagától, az vigye el a gyermekét óvodába. Mert úgy gondoljuk, hogy az óvoda és legfőképp az óvoda legutolsó éve egy iskola-előkészítő év, ahol a gyermek megkapja azt a segítséget, megkapja az óvodapedagógusoktól azt a lehetőséget, hogy valóban iskolaéretté váljon hatéves korára. Ez az intézkedés tehát nem most kerül csak így elő, hanem évek óta azon dolgozunk, akár új óvodák építésével is, hogy már hároméves kortól minden gyermek korának megfelelő fejlesztése, fejlődése megtörténjen. Ez leginkább azoknál fontos, akik már hároméves korukban lemaradásban vannak a többiektől, mert könnyebb valakinek a lemaradását hároméves kortól segíteni, hogy utolérje a kortársait, semmint csak hatéves korában szembesülni ezzel a kérdéskörrel.

Itt érünk el az utolsó, iskolára felkészítő esztendő után a hatéves korig az óvodából, amikor iskolába mennének a gyermekek. Természetesen most is vannak és mindig, a jövőben is lesznek olyan gyermekek, akik hatévesen iskolaérettek, és lesznek olyanok, akik nem iskolaérettek.

Kérem szépen, hogy azt a hazug riogatást hagyják abba, amelyik arról szól, hogy hatéves korában a nem iskolaérett gyermekeknek is iskolába kéne mennie. Természetesen ez a lehetőség, hogy még egy évig az óvodában legyenek, így összesen négy évet töltsenek az óvodában, továbbra is meg van adva.

És tisztelt képviselő úr, amikor a felszólalásában beszélt, természetesen ön sem tért ki arra, hogy egyébként az iskolaérettségnek a feltételei, tehát hogy mik szükségesek ahhoz, hogy valaki iskolaérett legyen, ugyanazok, mint eddig voltak, nincs benne változás. Az állam részéről nagyobb a segítség a hároméves kortól kötelező óvodáztatással, de az iskolaérettség feltételei lényegében ugyanazok, mint ahogy lényegében ugyanazok a szakértők is, akik eddig voltak, ők sem változtak, hiszen ugyanazokat a pszichológusokat, gyógypedagógusokat, konduktorokat vagy orvosokat vonják be, vagy a pedagógiai központok ugyanazokat a vizsgálatokat folytatják le, amelyeket korábban megtettek. Ugyanígy azt az óvodai nevelési naplót használják, amit eddig is használtak.

Egy dologban valóban változás van: abban van változás, hogy ugyanazt a fejlettségi szintet az ország egyik településén iskolaérettnek tartották, a másik településén pedig nem tartották iskolaérettnek. Szerintem ezt ön sem tartja jónak, hogy ugyanolyan képességű gyerekek más-más megítélés alá esnek, csak azért, mert az egyik az egyik településen született, a másik pedig a másik településen született. Ahogy mondtam: a családok számára a segítséget, hogy minden gyermek hatéves korban elérhesse ezt a fejlettségi szintet, megadtuk, béremelésekkel és más programokkal is igyekeztünk ebben segítséget nyújtani.

Ami változik, az az, hogy ez nem sok százféle gyakorlaton alapulhat, hanem egységesen minden gyermekre Magyarországon ugyanazok az iskolaérettségi szabályok vonatkoztak eddig is, de most az eljárásban is ugyanúgy igyekszünk ezeket a szabályokat érvényesíteni, pontosan a gyermekek érdekében, hogy ne legyen olyan gyermek, aki nem iskolaérett, de mégis iskolába küldik, létszám- vagy hasonló okokból, és fordítva se történjen meg, hogy valaki már iskolaérett, tehát ott lenne a helye az iskolában a korának, fejlettségének megfelelően, de mégis az óvodában tartják valamilyen teljesen más, csoportfeltöltési vagy egyéb okokból, ami szintén nem a gyermeknek az érdeke.

Éppen ezért létrehoztunk egy olyan felületet, tisztelt képviselő úr, amelyik a leghuszonegyedikszázadibb. Hiszen nincs nyitvatartási idő, nincs bezárt hivatal, hanem egy teljesen digitális felület van, ahova fel lehet tölteni a hét hét napján, a nap 24 órájában az összes dokumentumot, amely dokumentumok alapján eddig is ezeket a döntéseket meghozták, és ugyanazon jogszabályok mentén, amelyek eddig is hatályban voltak. Tehát itt egy sorbaállásmentes, a szülők igényeihez ilyen szempontból száz százalékban és a XXI. századi követelményeknek is száz százalékban megfelelő ügyintézésről van szó, pontosan azért, hogy ne legyen sorbaállás, ne legyen postára járkálás, ne legyen hivatali időhöz alkalmazkodás, és amikor a családnak jó.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön felajánlotta, hogy szívesen segítenek nekünk  ezt pedig a kormányzat nevében kikérem magunknak. Önök mit tettek az oktatás területén? 381 helyen lakatot tettek az iskolaépületnek az ajtajára. (Dr. Varga László és Gréczy Zsolt közbeszól.) Önök nem korszerű iskolából, hanem bezárt iskolából mutattak példát. Önök elvettek egyhavi bért az óvodákban is meg az iskolákban is mindenkitől, amikor ön a kormánynak az államtitkára volt, tisztelt képviselő úr, és mellette elbocsátottak 15 ezer pedagógust. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Önök nekünk ne adjanak tanácsot! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai