Felszólalás adatai

Felszólalások:   43-46   47-82   83-120      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a napirend előtti felszólalások végére értünk. Most általános vitákkal folytatjuk munkánkat. Felkérem képviselőtársaimat, hogy aki ezek során nem vesz részt a vitában, az a korábban kiadott főigazgatói tájékoztatóban foglaltaknak megfelelő rendben hagyja el az üléstermet. Arra is felkérem a vitában részt vevő képviselőket, hogy mindannyiunk egészségének megőrzése érdekében lehetőség szerint csak a vitában és az azt követő két felszólalásra jelentkező képviselő tartózkodjon az ülésteremben. Ennek elősegítése érdekében a soron következő felszólaló bejelentésekor a felszólalás során őt követő két képviselő nevét is jelezni fogom.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/9932. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

Elsőként megadom a szót Nagy István miniszter úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó.

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter, a napirendi pont előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A 2014. év folyamán hatályba lépett földforgalmi törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok az azóta eltelt időszak gyakorlati tapasztalatai alapján messzemenőkig eleget tettek azon jogalkotói várakozásnak, hogy a szabályozás segítse elő a családi gazdaságokon alapuló termelési struktúra előtérbe helyezését, a falvak népességmegtartó, jövedelemtermelő képességének megőrzését, annak növelését, valamint az állattartás gazdasági pozícióinak erősítését, ugyanakkor hatékonyan szűrje ki a bel- és külföldi spekulánsokat, és biztosítsa a föld nemzeti hatáskörben történő megmaradását is. A most önök előtt lévő, a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat célként ezen 2014-ben lefektetett szilárd jogi alapról építkezve a jogalkotás eszközével egyfajta nemzeti birtokrendezés megvalósítását tűzi zászlajára azáltal, hogy a magyar gazdák irányában fennálló évtizedes agrár-birtokpolitikai adósságok törlesztésének terhét is magára vállalja.

Múltunk, évtizedekig kollektivizált mezőgazdaságunk máig velünk élő terhes hagyatéka a tulajdonos nélküli földparcella és a földparcella nélküli tulajdonjog kettősségén alapuló sajátos jogi formáció, melynek jogrendszerünkből való kivezetésének küzdelmét a több mint két évtizede tartó, máig lezáratlan földkiadási folyamat szimbolizálja leginkább. A tisztelt Ház előtt fekvő normaszöveg a földkiadás lassan végeláthatatlannak tűnő folyamatának gyors és méltányos, az érintettek érdekeit messzemenőkig szem előtt tartó lezárására tesz javaslatot. Mindezt teszi úgy, hogy megszünteti a tulajdonjogilag rendezetlen jogállású földrészleteket azáltal, hogy a tervezetben nevesített, folyamatban lévő ügyek kivételével a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló és eddig magántulajdonba nem került ingatlanok felett az érintett részarány-tulajdonosok megfelelő, azaz 50 ezer forint/aranykorona mértékű pénzbeli kártalanítása mellett az állam szerez tulajdont.

A vázolt javaslattal tehát rövid időn belül a teljes részarány-földkiadási folyamat lezárható. A jelenlegi jogi szabályozási környezet ezt nem tudja biztosítani, a hatályos szabályok a részarány-földkiadás befejezését belátható időn belül nem tudják garantálni, valamint a jelentős számú idős részarányjogosult számára a jogosan járó pénzbeli kompenzációt is méltánytalanul kezeli, hiszen mindösszesen 4 ezer forintot biztosítana aranykoronánként. A javaslat tehát az első alcím alatt a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezésére és a kezelői jogok megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

Az elmondottakon túl a javaslat további 14 törvényt is módosít, melyek mások mellett a földforgalmi szabályozás egyszerűsítését és a Nemzeti Földalapba tartozó földek hatékonyabb használatát célzó rendelkezések által a magyar agrárium szinte valamennyi szereplőjének tevékenységét pozitívan érintő javaslatokat fogalmaznak meg számos, a gazdák életét nehezítő adminisztratív akadály megszüntetését eredményező módosítással kiegészülve. Kérem, engedjék meg, hogy ezek közül a legfontosabbakat röviden felvázoljam önök számára.

Az egyik legfontosabb eleme a módosítási csomagnak, hogy az állam jelentős lépéseket tervez megtenni a magyar agrárium egyik legsúlyosabb, a földtulajdonosokat leginkább hátrányosan érintő problémája, az osztatlan közös földtulajdon felszámolása érdekében. Ennek egyik első eleme, hogy a Nemzeti Földalapban található állami osztatlan közös tulajdoni hányadokat az állam a tulajdonosok javára értékesíteni kívánja. Mivel a legtöbb tulajdoni hányad 10 hektár térmértéknek megfelelő területnagyságnál alacsonyabb, így a javaslat meg kívánja teremteni a lehetőségét az állami földek nyilvános, de egyszerűsített értékesítésének a jelenlegi 3 hektáros mérethatár helyett legfeljebb 10 hektáros területnagyságig. Ezzel jelentős mértékben és gyorsan lehetne csökkenteni az osztatlan közös földtulajdonok arányát, összesen több mint 10 ezer ingatlant érintően.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény módosítása tekintetében ki kell emelnem a sok esetben jogbizonytalanságot eredményező tartós földhasználat és ingyenes örökhasználat jogi rendezését. Az érintett földrészletek bár egy korábbi törvényi rendelkezés folytán a jogosultak tulajdonába kerültek, de a hatályos szabályozás szerint a tulajdonjog bejegyzésére csak kérelem alapján kerülhet sor. A gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel a javaslat előírja az ingatlanügyi hatóság hivatalbóli eljárását a törvény alapján már tulajdonjogot szerzett személyek e jogosultságának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése kapcsán.

A javaslat rendezi az erdőként nyilvántartott ingatlanokon ráépítéssel az állami erdőgazdasági társaságok által akár évtizedekkel ezelőtt létesített, de máig rendezetlen jogállású felépítményeknek a vagyonkezelő állami tulajdonú erdőgazdasági társaság tulajdonában álló, önálló ingatlanként történő feltüntetését is. Ezen ingatlanok esetleges eladása csak a magyar állam számára lesz majd lehetséges.

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvénynek az erdészeti munkák szakmai irányításáról, őrzéséről szóló fejezete is koncepcionálisan megújul. A módosítás legfőbb célja az erdészeti szakirányítás megfelelő szakmai színvonalának biztosítása és az ágazati tevékenység jogszerű keretek közé szorítása.

A javaslat alapján a teljes erdővédelmi bírságrendszer is jelentősen átalakul, a korábbi, közel ötven erdészeti szakterületi szankcióból öt plusz kettő szankcióhalmaz kerül bevezetésre.

(10.50)

A jelenleg hatályos erdőtörvény a jogsértések szankcionálásában mérlegelést nem engedő, szigorú szabályozási elvet követ. Ugyanakkor a hatályba nem lépett, de kihirdetett szankciótörvény szabályozási koncepcióját is figyelembe véve időszerűvé vált a jogkövetkezmények alkalmazása megválasztásához egységesen mértékadó mérlegelési szempontok bevezetése, az ágazati sajátosságokra is figyelemmel.

A Nemzeti Földalapba tartozó földek hatékonyabb hasznosítását célzó rendelkezések közül is indokolt néhány új eljárás ismertetése. A Nemzeti Földalap vagyoni köre kibővül a termőföld védelméről szóló törvényben állandó jellegű növényházként meghatározott és az ingatlan-nyilvántartásban ekként nyilvántartott művelés alól kivett földrészlettel. Az üvegházak számának jelentős növelését célzó kiemelt kormányzati cél elérése érdekében a szabályozásban a termőföldek kímélete mellett a létesítés feltételeinek jelentős egyszerűsítése, egyúttal a költségek csökkentésének lehetősége nyílik meg. Mindez a jelenlegi, az egész világot érintő gazdasági krízishelyzet után újjászületendő gazdaságban fog majd különös jelentőséget kapni, hiszen még több minőségi magyar zöldségfajta biztonságos és időjárástól független módon történő előállítására ad majd lehetőséget az agrárium szereplőinek, a gazdáknak.

Szintén fontos változás, hogy a jogalkalmazási tapasztalatok, továbbá a „Magyar falu” program kapcsán lefektetett célok megvalósulását elősegítendő a jelenleginél több lehetősége lesz a települési önkormányzatoknak arra, hogy állami földek használati vagy tulajdoni jogához jussanak.

A javaslat alapján minden olyan mezőgazdasági célú, állami tulajdonban álló ingatlan tartós hasznosítása lehetővé válna, amelyre eddig valamilyen jogi vagy egyéb probléma miatt nem kerülhetett sor. Ilyenek a gyümölcsösök, ültetvények vagy épp az állami halastavak. Lefektetjük továbbá az alapjait egy, a jelenleginél is nagyobb volumenű állami fásítási, erdősítési programnak a honvédelmi célra feleslegessé nyilvánított területeken.

A tervezet törvényi szinten határozza meg azt is, hogy a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletnek haszonbérleti szerződés vagy megbízási szerződés alapján gyakorolt használati jogosultságáért ellenértékként a törvény hatálybalépése után kötött szerződések esetében legalább 2500 forint/aranykorona díjat kell fizetni. Az állam így még mindig a piaci bérleti díjakhoz képest kedvezményes díjért tudja biztosítani az állami földek tartós vagy átmeneti használati jogát, cserébe a sok esetben speciális művelési elvárásokért.

Végül, de nem utolsósorban néhány mondat erejéig kitérnék a földforgalmi szabályozást érintő változásokra. A földforgalmi törvény és az ehhez kapcsolódó végrehajtási törvény módosítását elsősorban a hatályos jogszabályi környezet által meghatározott jogalkalmazói visszaélések, visszajelzések, ezen belül különösen az irányadó bírósági gyakorlat folyamatos figyelemmel kísérése és az ennek során szerzett tapasztalatok értékelése indokolják.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a módosítások irányát, úgy fogalmaznék, hogy a tervezet a földadásvételi szerződésekkel kapcsolatos eljárások egyszerűsítését célozza, például elektronikus úton történő jegyzői közzététellel, ennek elsődlegessé tételével.

Az egyszerűsítési törekvéseken túlmenően szükséges megemlítenem a tartási és életjáradéki szerződések problémakörét. A jogalkalmazás során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy egymással egyébként bizalmi viszonyban nem álló magánszemélyek nagy számban kötnek földre életjáradéki és tartási szerződést az elővásárlási jog kijátszására, a földforgalmi szabályok megkerülésére, ezért indokolt a szerző fél oldaláról korlátozni az ilyen típusú szerződéseket.

A javaslat ezen túlmenően a tulajdonosok és gazdálkodók élethelyzetéhez alkalmazkodó új, erdőspecifikus hasznosítási, használati jogcímek, szerződési típusok kialakítása és azok hatékony, kis érdeksérelmi kockázatokkal járó működését elősegítő szabályozása mellett tesz hitet. Ezen céllal összhangban a tervezet újraszabályozza az erdőnek minősülő föld használati jogosultságának átengedésére vonatkozó jogcímeket, meghatározva azok tartalmát. Ezen jogcímek az erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződés, az erdőgazdálkodási integrációs szerződés és az erdőkezelési szerződés.

Összefoglalva az elmondottakat, a tisztelt Ház előtt fekvő törvénycsomaggal a kormány deklaráltan azon birtokpolitikai elképzelésének megvalósítására törekszik, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődését sok szempontból hátráltató rendezetlen tulajdoni viszonyok megszüntetésével a gazdák versenyképességét nagyban meghatározó keretfeltételek tekintetében jelentős előrelépést érjen el. Ugyanakkor, ahogy részleteiben rá is mutattam, a javaslat sokkal több ennél, hiszen évtizedes adósságát törleszti az állam azáltal, hogy a teljes részarány földkiadási folyamat gyors és méltányos lezárásának törvényi rendelkezéseit fogalmazza meg, ahogy jelentős lépést tesz az osztatlan közös földtulajdon felszámolása érdekében is.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az ismertetett indok alapján a törvényt tárgyalja meg, vitassuk meg, és a törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokból.  Dr. Steinmetz Ádám tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki kör következik. De mielőtt ezt elkezdenénk, annak megfelelően, ahogy azt már jeleztem, tájékoztatni szeretném önöket, hogy a felszólalások sorrendje a következő: Horváth István, Magyar Zoltán, Varga László, Vadai Ágnes, Hohn Krisztina, Kocsis-Cake Olivio képviselő hölgyek és urak. Elsőnek megadom a szót a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, Horváth István képviselő úrnak. Parancsoljon, öné a szó.

HORVÁTH ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő, a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/9932. számú törvényjavaslat, mint ahogyan azt miniszter úr is ismertette, egyfajta nemzeti birtokrendezés, amely a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezésére, valamint a kezelői jogok megszüntetésére tesz javaslatot, továbbá olyan törvények módosítására, melyek a magyar gazdálkodótársadalom meghatározó részének jelenthetnek pozitív változást a dolgos hétköznapok folyamán.Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat elfogadásával elkezdődhet egy régi, a rendszerváltás idejéből származó nehéz agrárpolitikai örökség felszámolása. Ez a nehéz agrárpolitikai örökség pedig nem más, mint az osztatlan közös tulajdon intézménye. Bizonyára nem kell a tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim előtt az osztatlan közös tulajdon pontos definícióját ismertetnem, azt azonban fontos elmondani, hogy a termőföldek egy jelentős részén létrejött osztatlan közös tulajdon lényegében nem más, mint egy tulajdonosi kényszerközösség, amelyben egymással semmiféle ismerősi kapcsolatban nem álló tagok jogosultak a tulajdonrészük használatára a többiek jogainak és a tulajdonukhoz fűződő törvényes érdekeinek megsértése nélkül.

Ez egy rendkívül hátrányos konstrukció. A tulajdoni hányadot mindenki ismeri, de konkrétan a földrész mérete és helye nincs megjelölve. Az osztatlan közös tulajdonnal rendelkezők nem tudnak beruházásokat végrehajtani, nem tudják banki hitel fedezeteként használni a területeket. Az osztatlan közös rendszere nem illeszkedik az uniós jogi normákhoz, ezért nem lehet hozzájutni a területre vonatkozó uniós támogatásokhoz sem. Véleményem szerint minden olyan intézkedést, amely segít megszüntetni ezt az állapotot, támogatni szükséges.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő tervezet megszünteti a tulajdonjogilag rendezetlen jogállású földrészleteket. A több mint 20 éve lezáratlan részarány-földkiadásoknál fontos említést tenni a pénzbeli kompenzáció mértékéről. A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló és eddig magántulajdonba nem került ingatlanok felett az állam szerez tulajdont az érintett részarány-tulajdonosok megfelelő mértékű, 50 ezer forint/aranykorona pénzbeli kártalanításával.

(11.00)

A jelen állapot szerint ez a kártalanítási összeg 4 ezer forint aranykoronánként. Ez az összeg körülbelül húsz éve ennyi, ami meg sem közelíti a jelenlegi piaci árakat. Az a részarány-tulajdonos, aki a tulajdonszerzési feltételeknek megfelel, és az adott termelőszövetkezeti földhasználati jogállású földrészletet legalább 2008. január 1-jétől folyamatosan birtokolja, egyéves határidőn belül vételi jogot gyakorolhat az általa használt földrészletre. A tervezet megszünteti a már csak ingatlan-nyilvántartásban szereplő, de az anyagi jogi szabályozásban már közel húsz éve nem létező kezelői jogot is. A törvényjavaslat elfogadása lehetővé teszi a Nemzeti Földalapba tartozó földterületek mainál hatékonyabb hasznosítását is.

Miniszter úr említette az expozéjában a fásítási, erdősítési programot, amely a honvédelmi célra feleslegessé nyilvánított területeken tovább bővülhet. Itt szeretném felhívni a figyelmet környezetünk megóvására. A fásítási program bővítése segíti a klímacélok teljesítését, valamint növeli a szénmegkötő-kapacitást, melynek köszönhetően tisztább lesz a levegő. A törvényjavaslat számos helyen módosítja az erdőről, az erdő védelméről, az erdőgazdálkodásról szóló jelenleg hatályos törvényt annak érdekében, hogy az ágazat szakmai szempontból magasabb színvonalon, jogi szempontból pedig átláthatóbb és következetesebb módon működhessen.

Üdvözlendő javaslat, hogy a „Magyar falu” program kapcsán a törvénymódosítás az ingyenes önkormányzati tulajdonba adást a jelenleg hatályos jogcímek mellett bővíti. A jelenleginél több lehetősége lesz a települési önkormányzatnak arra, hogy állami földek használati vagy tulajdonjogához juthasson. Így olyan földrészletek ingyenes önkormányzati tulajdonba adását teszi lehetővé, amelyek legalább három éve hasznosítatlanok, vagy kizárólag megbízási szerződéssel hasznosítottak, és a terület nagysága az 5 hektárt nem haladja meg.

Szeretném felhívni a figyelmet azon rendelkezésre, mely szerint a Nemzeti Földalap vagyoni köre kibővülne a termőföld védelméről szóló törvényben állandó jelleggel növényházként meghatározott és az ingatlan-nyilvántartásban ekként nyilvántartott, művelés alól kivett földrészlettel. Ez azt jelenti, hogy a jövőben növekedhet az üvegházak száma, az üvegházi növénytermesztés aránya, ennek köszönhetően bővülhet mezőgazdaságunk hatékonysága, kibocsátása, valamint jelentős számú új munkahely jöhet létre az agráriumban. Számos olyan törvény kerülhet továbbá módosításra a javaslatcsomag elfogadásával, melyek jól láthatóan a hatékonyabb közfeladat-ellátást segítik, a hasznos és érdemi tapasztalatok érvényesítését hivatottak szolgálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslatcsomag meghatározó szándéka az osztatlan közös tulajdon megszüntetése, a részarány-földkiadási eljárások lezárása. Ezeknek köszönhetően egy több évtizedes agrárpolitikai adósságot tudunk rendezni a gazdatársadalom felé. Kérem, hogy az elhangzottak jegyében támogassák a kormány birtokpolitikai rendezéseit, támogassák a törvényjavaslatot, annak elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Magyar Zoltán képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hát, miniszter úr az expozéban nagyon nagyvonalúan kezelte ezt a törvényjavaslatot, és kiemelte valóban azokat a részeket, amelyek támogathatók lennének, illetve Horváth István kormánypárti képviselőtársam pedig a vezérszónokijában már-már odáig ment, mintha ez a törvény a hazai osztatlan közös földtulajdon teljes megszüntetéséről szólna, pedig ez a törvény még nincs előttünk, nagyon várjuk. Ez sajnos közel sem éri el azt a célt, amit legalábbis a vezérszónokiban pedzegetett képviselőtársam.Én igyekszem inkább azokra a részekre kitérni, amelyek szerintem aggályosak, és amelyek nem elfogadhatók. Tizennégy törvényt módosít ez a csomag, tehát nyugodtan nevezhetjük salátatörvénynek, ami általában az ellenzék szempontjából aggályos szokott lenni, és most különösen azért, mert bizony vannak benne tényleg olyan részek, olyan törvénymódosítási alrészek és fejezetek, amelyeket tudnánk támogatni, és amelyek valóban csökkenthetik, mondjuk, a bürokráciát, bár ahhoz nagyon óvatosan nyúlnak hozzá, és a magyar gazdálkodók szempontjából, a mindennapi életük szempontjából nem lesz egy jelentős fellélegzés. De más tekintetben pedig túl messzire mennek ezek a módosítások, tehát jobb lett volna, ha ezt bizony több törvénymódosítási vitában tudjuk boncolgatni, és akkor lehetőségünk lett volna majd később, a döntés során is az alapján mérlegelni a saját döntésünket, hogy mely törvényt tudjuk támogatni, és melyiket nem.

Itt az általános indoklás szép szavai szintén elképesztően nagyvonalúan próbálják csak a felületet kapargatni. Én nem csodálom, hogy egyébként a koronavírus-járvány idejére halasztották ennek a törvénynek a benyújtását, hiszen már egy jó ideje, sőt évek óta téma, hogy elénk fog kerülni előbb-utóbb ennek a problémakörnek a kezelése, mert lássuk be, valóban problémakörről van szó, hiszen a termelőszövetkezeti, földhasználati jog alatt álló földrészek több évtizedes problematikáját meg kell oldani, sőt akik jelenleg használják ezeket a földterületeket, ők is valamiféle megoldást várnak erre a kérdésre. A többségük, legalábbis akikkel én tudtam beszélni, azt tudom elmondani, hogy nem is bánják azt, hogyha az állam ezt a földterületet einstandolja, és gyakorlatilag saját használatba, saját tulajdonba veszi.

A kártalanítás mértékében már annál komolyabb problémák és fenntartások vannak. Engedjék meg  erről az 50 ezer forint/aranykoronáról van szó , hogy Ander Balázs képviselőtársam egy írásbeli kérdését hozzam ide, már csak azért, mert szó szerint ezt a problémát feszegeti, hiszen az ő választókerületében, Dél-Somogyban van az egyik leginkább problémás gócpont, ahol talán országos tekintetben is a legnagyobb ilyen érintett terület található. A természetvédelmi oltalom alatt álló, de kártalanításba nem vont egykori maradványterületek országosan körülbelül 2 ezer hektárnyi területet érintenek. Ezek döntő többsége, ahogy mondtam, csaknem 1700 hektár, a Vörös Csillag Mezőgazdasági Tsz. jogutódja, a barcsi Dráva-Coop Mezőgazdasági Szövetkezet szövetkezeti földhasználatában áll, illetve szövetkezeti tulajdonába tartozik. Az értékes földekre 25 évvel ezelőtt tette rá a kezét a magyar állam oly módon, hogy egyetlen lehetséges elidegenítési célként az államot megjelölve, azokat a Duna-Dráva Nemzeti Parknak szánva megtiltotta azok értékesítését, magyarán: az elidegenítési tilalom negyed évszázada blokkolja ezeket a földeket. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen nem az állami tulajdonba vétel a gond, ugyanis azt a szövetkezet és annak tagsága immáron 25 éve várja. A gond a nevetséges értéken történő eltulajdonítás, gyakorlatilag ezt hívtam előbb einstandolásnak.

Véleményünk szerint le kellene folytatni egy normális, piaci értéken, megfelelő áron történő kisajátítást, hogy a földekért járó összeget az eredeti vagyon szerint lehessen kiosztani a tagoknak, illetve azok örökösei között. Ezért képviselőtársam a 2020. évi költségvetéshez, majd pedig a korábbi büdzsékhez is benyújtott egy-egy módosító javaslatot, amely ezt irányozta elő. Csakhogy Barcson mintegy ezer család megalázó nyugdíjból él, kisgyermekes párokról beszélünk, továbbtanulásra kuporgatott fiatalok várják, hogy az érintett majdnem 1700 hektár földterület után megkapják az értéknek megfelelő kártalanítás összegét, hektáronként legalább egymillió, azaz hozzávetőlegesen másfél-két milliárd forintot.

Ahogy említettem, ez már negyed évszázada húzódik, de ami miatt mégis idecitáltam, az a döbbenetes aránytalanság és elképesztő igazságtalanság, hogy ha e mellé az ügy mellé odateszünk egy másik Somogy megyei ügyet, ahol egy külföldről betelepedett nagybirtokostól  akit már oly sokszor emlegettünk itt, a Ház falai között , ettől az illetőtől hektáronként 2,5 millió forintért vásárolta fel a magyar állam az osztatlan közös földtulajdonban lévő területeit. Tehát amíg a magyar embereknek 50 ezer forintot kínálnak aranykoronánként, addig ezen külföldi nagybirtokostól 2,5 millió forintért az ő kérésére megvásárolták önök ezt a földterületet. (Zaj.  Az elnök csenget.)

(11.10)

Pontos adatokat azért nem tudtam összevetni, mert önök a jogerős bírósági döntés ellenére sem adták még ki pontosan azt, hogy a magyar állam ezen állami földterületekkel milyen módon bánik, és hogyan szerezte meg ezen osztatlan közös földterületeket, de aranykorona-hektár összevetésben is óriási, üvöltő a különbség, hiszen ez azt jelenti, hogy az érintett szövetkezet tagjainak 100-150 ezer forinttal szúrnák ki hektáronként a szemét. Tehát így is óriási és üvöltő a különbség. Miniszter úr, tehát ez a helyzet, ha csak Somogy megyét nézzük. Azért is abszurd a történet, mert ezzel gyakorlatilag pont azokat büntetik  ha most nagyon áttételesen veszem, és a környezetvédelmi szempontokat is mérlegeljük , akiknek a területe épp azért lényeges a magyar állam szempontjából sok tekintetben, mert természetvédelmi értékek nagyobb arányban találhatók ezeken a területeken, mint az ország azon részén, ahol az ipari mezőgazdaság jóvoltából már évek óta megszűntek ezek a különös adottságok.

A törvény tartalmaz más jellegű ordító igazságtalanságokat is. Itt kénytelen vagyok kitérni a mintagazdaságokra. Nemrégiben miniszter úrral volt egy parlamenti vitám ezzel kapcsolatban, amikor azt nehezményeztem, hogy a kevés megmaradt állami területet néhány kiváltságos a piaci ár harmadáért-feléért bérelheti a magyar államtól. Akkor én ezt hűtlen kezelésnek neveztem, és ezzel kapcsolatban jogi lépésekre is elszántam magam. Most vagy ezt próbálják meg így utólag kezelni és legalizálni, vagy még a jelenleginél is pofátlanabb áron akarják majd ezeknek az érintetteknek az állami földeket odaadni. Ezt nem tudom, de az tény, hogy speciális művelési eljárásokat várnak el tőlük. Ezt miniszter úr említette egyfajta indokként arra, hogy miért érdemlik meg ezek az oligarchák ezeket a földeket a piaci ár töredékéért. Nagyon kíváncsi lennék, hogy Mészáros Lőrincnek mit jelent ez a speciális művelési eljárás, mikor fogjuk tőle ezt elvárni, és a gyakorlatban ez mégis mit jelent, milyen közjó származhat majd ebből. (Dr. Nagy István: Nincs is ilyen gazdasága!) Jelenleg nem látunk ebből semmit, miniszter úr.

Én értem, hogy ön a birtokpolitikai irányelvekre hivatkozik, mint az állam ezen fontos viszonyítási alapjára, amikor ezeket a döntéseket meghozza, csak az a baj, hogy most már egy évtizede azt látjuk, hogy ezen birtokpolitikai irányelvek teljesen eltérnek a valóságban és az önök által elmondottakban, a kommunikációban. Tehát amíg a családi gazdaságok megsegítéséről papolnak folyamatosan bármilyen mezőgazdasági rendezvényen vagy itt a parlamentben, addig hoznak elénk egy olyan törvényt, amely kifejezetten, gyakorlatilag személyre szabottan maximum négy-öt gazdaságot érint a jelen helyzetben Magyarországon, akik ezen törvény erejénél fogva a piaci ár töredékéért fogják majd a jövőben  vagy ezek szerint lehet, hogy még olcsóbban  bérelni az állami földeket.

Ráadásul itt az ötvenéves bérleti lehetőséget is megnyitják számukra, amiért teljes joggal oly sokszor kritizálták az önöket megelőző kormányokat. Szinte havonta tudok példákat mondani arra, amikor bármilyen kritikus, az agráriumot érintő felszólalásom volt, akkor olyan példákkal jöttek, olyan rossz példákat hoztak ide elénk, hogy bezzeg a szocialista-liberális kormányok idején évtizedekre nevetséges áron adta bérbe az állam a földeket. És ez így volt, ezt bíráltam, sajnálom, hogy nem tárták fel ezeket nagyobb számban, sőt ehelyett most legalizálják az egészet, és folytatják ugyanazt, amit ők annak idején abbahagytak.

Ami szintén döbbenetes ezen a területen, az a birtokmaximumok kivezetése. Már eddig is komoly kedvezményt kaptak  az 1800 hektárra célzok itt földhasználat tekintetében  azok, akik vetőmagot állítanak elő vagy pedig állattenyésztéssel foglalkoznak. Most ezt a mintagazdaságok esetében korlátlanra, felső korlát nélkülire kibővítik. Ez is teljesen szembemegy azzal a kommunikációval, amit nap mint nap hallunk. Ezekre azért várnék miniszter úrtól érdemi választ, hogy mikor döntöttek úgy, hogy a családi gazdaságok helyett most már ezt a néhány, négy-öt, maximum hat kivételezettet fogják tovább tolni kedvezményes állami földbérletekkel.

Az erdők tekintetében is van néhány módosítás. Vitán felül áll, miniszter úr, hogy abban az esetben, ahol nincs meg az 51 százalék, ott erdőkezelési problémák lépnek fel folyamatosan, és ezt meg kell oldani. A szakigazgatás a rendfenntartás szempontjából is jelzi ezeket az ügyeket, régóta kellett itt valamit lépni, nincs ezzel semmi probléma, úgyhogy talán még ez a rész az, ahol leginkább tudjuk támogatni az előttünk fekvő javaslatot.

De azért szeretném idetenni azt a pletyka- vagy problémahalmazt, ami folyamatosan megjelenik, és egyre erősödik az állami erdőgazdaságok irányából, mégpedig az a félelem, hogy a zrt.-iket egyetlen tollvonással nyrt.-vé kívánják változtatni, vagy pedig egy az egyben felszámolnák ezeket az állami erdőgazdaságokat, tehát hogy egyfajta burkolt privatizáció indulna be e tekintetben. Örülnék, ha ezzel kapcsolatban megnyugtató szavakat tudna mondani, mert még a vírus tombolása és elterjedése előtt is komoly gondokkal küszködtek ezek az állami erdőgazdaságok, legfőképpen az állami nyomás és elvárások tekintetében, és ez most csak fokozódni fog.

A vadászati jog legalábbis a mintagazdaságok tekintetében némileg módosul. Ezt úgy kell értelmezni, hogy ezen a területen gyakorlatilag kényük-kedvük szerint tudják a vadgazdálkodást folytatni akkor is, ha mondjuk, a helyi érdek egészen mást kíván. Ezt a területet korábban Bitay Márton Örs államtitkárként vezényelte itt a parlamentben, azóta szerencsére már nincs itt közöttünk, hiszen annyi botrány fűződött a nevéhez, hogy szerintem már önöknek is kellemetlen volt, de lehet, hogy más áll mögötte. Mindenesetre nagyon örülök személyesen is, hogy nem vele kell ezt az ügyet itt megvitatnom. Államtitkár úrtól emlékezetes volt, amikor az egyik héten egy helyi kezdeményezés mellett kiállva felszólaltam, és ő nagyon pökhendi módon leosztott azzal kapcsolatban, hogy mit képzelek én, hogy az államot meg akarom károsítani, amikor a helyi vadászok oldalára állok, mert ők 100 forinttal kevesebb vadászati bérleti díjat fizettek volna hektáronként a termelőknek, és ezáltal a magyar államnak is, hiszen magyar állami földekről is szó volt. Majd a következő héten, amikor egy olyan kezdeményezést hoztam ide, hogy vannak, akik sokkal többet ígértek vadgazdálkodás címén juttatni a földtulajdonosoknak, akkor pedig azzal hurrogott le, hogy nem igaz, hogy ennyire szakmaiatlan vagyok, hogy nem a vadgazdálkodási szempontokat tartom szem előtt, hanem anyagiaskodok itt az állam és a földtulajdonosok javára. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a mintagazdaságoknál most ilyen bonyodalomról nem fogok tudni beszámolni, hiszen majd mindenről ők fognak dönteni a saját használatú területeiken e tekintetben is.

Szintén elborzadva hallgatom itt az önkormányzatokkal kapcsolatos hozzászólásokat. Elkéstek ezzel, miniszter úr, legalább öt-hat évet. Olyan szép szavakat mondanak, hogy az önkormányzatok a jövőben majd ingyen juthatnak állami földekhez. Hát, ezt a privatizáció előtt kellett volna megcsinálni! De nemhogy ingyen, hanem pénzért sem adtak nekik akkor termőföldet! Számtalan önkormányzat ügyét hoztuk ide, akik közcélból, szociális okokból vagy a település fejlesztésének érdekében szerettek volna az állami földpályázatokon indulni, de az első körben, amikor a legzsírosabb falatok, a legjobb földek, a legnagyobb területek keltek el, szóba se álltak velük. Majd a második körben akkor még Lázár miniszter úrhoz bejuthattak, és személyes elbírálás alapján egy-két önkormányzat igénye ki lett elégítve. De most, amikor ki van fosztva a kassza, nincs állami földterület, vagy csak minimális, amikről beszélgetünk, akkor fölajánlani ezt az önkormányzatoknak, ez szerintem nagyon álságos hozzáállás. Ezzel tényleg elkéstek vagy öt évet.

S amit még hiányolok, miniszter úr, az az üzemszabályozási törvény, a szövetkezeti törvény, az osztatlan közös földterületeket valóban felszámoló és nemcsak ezen részterülettel foglalkozó jogszabály, a támogatások újragondolása. Itt is hatalmas ígéretekkel indultak. Ezekre mind-mind várunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Befejezem, köszönöm, elnök úr, csak még egyetlen gondolat. S ha ezek a földterületek most az államhoz kerülnek, arra vonatkozóan garanciákat kérünk, hogy nem járunk úgy, mint a korábbi esetekben, amikor az állami föld a legtehetősebbekhez került. Erre vonatkozóan sem kapunk semmiféle garanciát. Úgyhogy a jelen formájában nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga László képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

(11.20)

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekben a hetekben, amikor az egész ország a koronavírus elleni küzdelmét folytatja, többször köszöntük meg itt a Házban az egészségügyi, szociális dolgozóknak, a közösségi közlekedésben dolgozóknak, egyszóval azoknak, akik a frontvonalban dolgoznak és küzdenek azért, hogy a vírus minél hamarabb elhagyja az országot, a küzdelmüket; nagyon köszönjük az ő munkájukat, ezúton is szeretném természetesen nekik is megköszönni, de ha már agrártémájú előterjesztést tárgyalunk, akkor szerintem illő azok munkáját is megköszönni ezekben a hetekben, akik az élelmiszer-termelésért tesznek nap mint nap és hétről hétre. (Taps.) Köszönöm, tisztelt képviselőtársaim.Azt gondolom, hogy nagyon sokan végzik most a munkájukat azért, hogy az ország élelmiszer-ellátása zavartalan legyen, és az ő munkájukat is felértékelik ezek a hetek. Az ő munkájukat is érdemes újra végiggondolni, és egyáltalán, a válság újragondolásra készteti a magyar közgondolkodást is arra, hogy mit jelent az élelmiszer-termelés Magyarországon, és ki kell mondani, hogy ez a kérdés mindannyiunk ügye, nem egy szűk szakmai elit ügye, nemcsak kizárólag a termelésben dolgozók ügye, hanem minden magyar állampolgár ügye, hiszen ez az ország az ország lakosságánál jóval nagyobb mennyiségben képes élelmiszert előállítani, legalább a kétszeresét; ez az ország, ha jól szervezi meg az ország vezetése az élelmiszer-ellátást, a földekkel való gazdálkodást, akkor képes olyan teljesítményt nyújtani ezen a fronton, amely képes megfelelő, jó minőségű és megfizethető árú élelmiszerrel ellátni a magyar lakosságot.

Most itt hadd tegyem rögtön az asztalra, hogy ezekben a hetekben azért ezzel is van probléma, nem az itt dolgozó érdekeltek kapcsán, de vidéki képviselőként azért el kell mondanom, hogy több alapélelmiszer ára is jelentősen emelkedett az elmúlt időszakban, mi javasoltuk is ebben a tekintetben több alapélelmiszerre a hatósági ár bevezetését, ennek a megfontolását. Én azt gondolom, hogy ez a vidéken élő, ezekben a hetekben jelentős nehézségekkel küszködő, elszegényedő rétegek számára is egy nagyon fontos kérdés lehet.

Fontos az is  és ez egy hosszú távú kérdés , hogy a vidék eltartóképessége megfelelő legyen, ne csak szűk vállalkozói elitek éljenek meg a magyar földből, hanem ahogy mondani szokták önök is, családi gazdaságok, kisvállalkozások, a vidéken élő, földdel dolgozó emberek százezrei. Én azt gondolom, hogy ha végignézzük a tíz évet, az önök tevékenységét, amit az elmúlt tíz évben ebben a tekintetben folytattak, akkor sok kívánnivalót hagy maga után az ebben hozott döntések nagy része, valóban sokszor csak névleg támogatják a családi gazdaságokat, a konkrét döntések kedvezményezettjei meg nagyon sokszor nagyvállalkozók, helyi földesurak, kiskirályok.

Ahogy előttem is elhangzott Magyar Zoltán képviselőtársam által elmondottan, ez egy salátatörvény, nagyon sokféle területét módosítja, szabályozza az agráriumnak, és tulajdonképpen az elhangzottak vagy az expozé alapján is úgy érzem, hogy az elsődleges célja az önök retorikájában nyilván az, hogy lezárják a húsz éve lezáratlan részarány-földkiadási eljárásokat. A sajtóban ennek kapcsán is nagyon sokféle kritika érte az előterjesztést, összességében több érintettel és a szakma egy részével is egyeztetve azt tudom mondani, hogy talán itt kevesebb kritika fogalmazható meg érdemben. Képviselőtársam az előbb elmondta, hogy az 50 ezer forint/aranykorona mértékkel kapcsolatban vannak fenntartásai, én azt javaslom, hogy amit Magyar Zoltán elmondott, azt érdemben tegyék megfontolás tárgyává, de hogy igazságos legyek: több szereplővel is beszélve bőven voltak olyanok is, akik ezt egy megfelelő mértékű kártalanításnak gondolják. A javaslat rendezi a felépítmények, egyéb kérdések sorsát is. Nyilván nézzük meg, hogy fog működni ez a gyakorlatban, ha szükséges még módosítani az előterjesztésen, akkor módosítani kell, de ez a része összességében kevesebb vitát vált ki álláspontom szerint.

Ami viszont minden korábbi elképzelésüknek, a családi gazdaságok támogatásának és minden egyébnek ellentmond, az a mintagazdaságok kapcsán az asztalon heverő javaslat. Ez a javaslat ebben a formában semmiképpen nem az alulról építkező integrációt támogatja, tehát nem azt támogatja, ami Dániában, több nyugat-európai országban is megvalósult, hogy a termelők fogtak össze, ők valósítottak meg olyan integrációs folyamatot, amely nyilván versenyképesebbé tette a gazdaságot, ezáltal megalapozottabbá tette gazdasági értelemben is azt a fajta élelmiszer-termelést, amire újra szüksége van Magyarországnak is; nem, ez valóban három-négy-öt nagyobb szereplőnek az egyértelmű kiemeléséről és támogatásáról szól, tulajdonképpen rájuk szabja a jogszabályi hátteret. Ezt semmi nem indokolja, semmi nem indokolja a birtokmaximumok további emelését ezáltal, és ezt az elképesztő 50 éves időtartamot sem a földhasználati szerződésnél.

Több módosító javaslatot fogunk itt képviselőtársaimmal ennek kapcsán benyújtani. Álláspontom szerint ez a vidéki kiskirályok helyzetét erősíti, az oligarchák helyzetét erősíti, semmiképpen nem a vidék eltartóképességét erősíti, tulajdonképpen újra versenyhátrányba kerülhetnek a kis szereplők, a vidék napszámosai ebben a tekintetben az élelmiszer-termelés során. Ezt semmiképpen nem akarhatják önök sem; ha meg akarják, akkor énszerintem érdemes a földforgalmi törvényben meghirdetett agrárpolitikai elveket is módosítani, akkor ezt be kell vállalni, le kell rakni az asztalra, meg kell tárgyalni az Országgyűlésben, akkor elő kell állni igazából a farbával. Én azt gondolom, hogy szerintem ezt is azért hozták be itt a koronavírus-helyzet árnyékában, mert így talán kevesebb figyelmet kap ez az ország lakosságától, az érintettektől, és úgy gondolják, hogy ezt át tudják erőltetni a parlamenten. Ne tegyék, erre kérem önöket, fontolják majd meg a benyújtott módosító indítványokat!

A helyben lakó szomszéd fogalmának a módosítása tavaly megtörtént, az egy birtokrendezési szempontból indokolt módosítás volt, tulajdonképpen életszerű volt; lehet, hogy az önök szándékaival ellentétes, de életszerű volt az a fajta módosítás. Most ezt újra módosítanák, és a korábbi állapothoz térnének vissza, ami a birtokrendezések szempontjait figyelembe véve aggályos, tehát szűkíti a lehetőséget. Ennek kapcsán is fogok benyújtani módosító indítványt, ezt nem tartom indokoltnak.

A korábbi években még Gőgös Zoltán képviselőtársam is számtalanszor felhívta a figyelmet az állattartó telepek kapcsán tetten érhető visszásságokra. Én Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vagyok, hadd mondjam el, hogy többször járt a megyénkben is, és elsősorban Dél-Borsodban tapasztaltunk olyan visszásságokat, amelyek tulajdonképpen családok, állattartók tömegeit tették tönkre. Ennek kapcsán szintén benyújtok módosító indítványt, amely rendezné, kiegészítené ezt a fajta salátatörvényt, ha már lehetőség van néhány dolog újragondolására egy ilyen összetett törvény kapcsán.

A következő szakasz beillesztését javasolnám: a szántó, rét, legelő, gyep vagy fásított terület művelési ágban nyilvántartott föld eladása esetén az a földműves, aki a föld fekvése szerinti településen az elővásárlási joga gyakorlását megelőzően legalább három éve állattartó telepet üzemeltetés, és tulajdonszerzésének a célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása. Ennek a szakasznak kellene a földforgalmi törvény 18. § (2) bekezdése helyébe lépnie. Nem sorolom hosszan a módosítót, nyilván sok technikai részlet is van benne, egy üzenet fontos: hogy kellő legelő, rét, gyep, szántó álljon rendelkezésre azoknak, akik hosszú évek óta végzik állattartó tevékenységüket vidéken.

Zárjuk ki azoknak a típusú visszaéléseknek a lehetőségét, amelyek többször megvalósultak például Dél-Borsodban is! Nagy tisztelet a műkörmös szakmának (Derültség az ellenzék soraiban.), de itt elhangzott egyébként egy olyan is, hogy volt olyan a mezőgazdaságban, aki állattartó telep mellett lévő, annak az üzemeltetéséhez szükséges földeket nyert el úgy, hogy korábban nem folytatott állattartó tevékenységet.

(11.30)

Az ilyen típusú visszaéléseket ki kell zárni, ezzel kell foglalkozni egy törvénymódosítás kapcsán. Legyen meg az eltartóképessége vidéken a földnek, főleg azok számára, akik évtizedek óta napszámosai helyben a földnek.

Javaslom még egy dolognak a rendezését, sok egyéb módosító indítvány mellett  lassan az időm vége felé közeledem , hogy itt a helyi földbizottságok döntését a bíróságok nem változtathatják meg az adásvételi szerződések jóváhagyása kérdésében. Ez 2019 januárja óta van így. Azt gondolom, eltelt több mint egy év ahhoz, hogy megnézze a szakma és az érintettek is, hogy vizsgázott ez a rendelkezés. Erre most önök konkrétan ugyan nem térnek ki, de javaslom, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel a módosítás.

Több olyan eset is a tudtunkra jutott, amelyben tulajdonképpen az az AB-határozat, amelyet az Alkotmánybíróság hozott, a 3224/2019-es határozatról beszélek, ami abból a feltételezésből indult ki, és azért nem tekintette alaptörvény-ellenesnek a reformatórius jogkör megszüntetését, merthogy a földbizottságok döntése nem lehet ugyanaz még egyszer. Ezt feltételezte vélelmezésem szerint az Alkotmánybíróság. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy többször is tud ugyanaz lenni. Ez nyilvánvalóan nem lehet senkinek sem az érdeke. Ennek kapcsán is benyújtunk módosító indítványt. Fontolják meg, mérlegeljék! A gyakorlat azt mutatja, hogy ezt a szakaszt, ezt a területet is érdemes és kell is módosítani.

Ennek kapcsán egyébként semmi nem indokolja, hogy az NFK nyilatkozattételére a korábbi 30 nap helyett 60 napot kelljen várni. Én azt gondolom, az előterjesztésben ez is feleslegesen hosszú, és tovább is növeli indokolatlanul a földforgalmi eljárásokat.

Összefoglalva tehát itt az időm végeztével azt tudom önöknek mondani, hogy azokat az irányokat ebben a salátatörvényben, amelyek arról szólnak, hogy a vidék eltartóképessége erősödjön, az ország élelmiszer-ellátása stabilabb legyen, a vidéken élő kisegzisztenciák megtalálják a boldogulást vidéken, és ne kelljen elvándorolniuk a nagyobb városokba, Nyugat-Magyarországra vagy külföldre, minden ilyen javaslatot, ami ezt támogatja, támogatni fogunk a későbbiekben.

Ez a salátatörvény ezzel együtt tartalmaz olyan javaslatokat, elsősorban a mintagazdaságok kapcsán, amelyek nem támogathatóak jó szívvel azoknak, akik ezeket az értékeket figyelembe veszik és fontosnak tartják. Mi pedig fontosnak tartjuk, hogy vidéken is meg lehessen élni a magyar embernek. Ezért azt kérjük önöktől, hogy fontolják meg a benyújtott módosító indítványokat, és lehetőség szerint fogadják be azokat. Ezeknek a befogadása esetén lehet ebben konszenzus, anélkül viszont ez a javaslat ebben a formában, bármennyire is tartalmaz előremutató elemeket, nem támogatható. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Vadai Ágnes képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Óriásit csalódtam, meg kell hogy mondjam. Amikor benyújtották a törvényjavaslatot, azt gondoltam, hogy agrártárgyú törvények következnek, és nyilván az oligarchák kiszolgálása mellett azért lesz benne olyan érdemi rész is, ami a koronavírus-járvány miatt nehéz helyzetbe került magyar mezőgazdasági termelőket meg fogja segíteni. Azt hittem, hogy lesz benne olyan rész, olyan törvényjavaslat, ami a magyar aquakultúrára vonatkozik, vagy a dísznövényesekre vonatkozik  ezekben az ügyekben írásbeli kérdést is benyújtottam , vagy éppen a szamócások ügyével foglalkozik. Április 20-án kezdődik a szezon. Pontosan tudjuk, Európában túltermelés van, Magyarországon pedig munkaerőhiány van. Ezeket a problémákat valamilyen módon kezelni kell.

Óriási a csalódás, hogy ehhez képest egy ilyen nagyon szerteágazó, sokszor olyan kérdéseket forszírozó salátatörvényt nyújtottak be, aminek, azt gondolom, hogy nem most lett volna itt az ideje.

A második csalódás akkor ért, amikor a miniszter úr elmondta az expozéját. Én a miniszter urat egy korrekt szakembernek ismertem meg, aki a képviselői kérdésekre mindig megpróbált korrekten válaszolni, és ezt köszönöm szépen. Államtitkár úr, aki szintén itt ül a teremben, többször emlegette már, hogy sok kérdést teszek föl. Szerintem a sok kérdés sosem árt. Ha nincsen válasz, az árt. De meg kell hogy mondjam, miniszter úr, egy pillanatra, amikor befejezte az expozéját, meg kellett néznem a T/9932. számú törvényjavaslatot, mert azt hittem, hogy rossz törvényt olvastam. Olyan témákról beszélt a miniszter úr az expozéjában, amelyek apró részletekben valóban benne vannak a törvényjavaslatban, de nem ez volt a fő vezérmotívuma az egész törvényjavaslatnak.

Engedjék meg, hogy világossá tegyem az önök számára, hogy a Demokratikus Koalíció ezt a törvényjavaslatot ebben a formában támogatni nem fogja, és nem is lehet támogatni. Először is az 1. § miatt, amely több más mellett például a nemzeti parkok tulajdonjogát megszünteti, és bekerülnek az NFA-ba, ha mi jól értelmezzük, onnan meg ki tudja, hogy hová. Nyilván vita folyt erről eddig is a törvény 4. §-a miatt, amely a kisajátítási összeget határozza meg. Ebben, azt gondolom, hogy nagyon máshogyan gondolkodunk mi, ellenzéki képviselők és kormánypárti képviselők. Lehet, hogy nem mindenben nekünk van igazunk, de talán az igazság valahol a kettő között van, mert 50 ezer forint aranykoronánként mint kártalanítás, azt gondolom, nem elégséges összeg.

És végül, az 54. §-a ennek a salátatörvénynek kimondja, hogy nyilvános pályáztatás mellőzésével köthető haszonbérleti szerződés több földkategória esetén. Azt szeretném önöknek mondani, hogy amit az elmúlt években nyilvános pályáztatás mellőzésével elrendelt a kormány, azt láttuk, pontosabban: nem láttuk, hogy mi lett az eredménye. Éppen ezért ezt a fajta hozzáállást semmilyen módon nem szeretnénk támogatni.

De emellett van még itt néhány olyan terület, amelyről a miniszter úr kevesebbet beszélt, képviselőtársaim már beszéltek róla. Először is a mintagazdaságok dolga. Ha én jól tudom, de majd miniszter úr kijavít engem, az 1910/2015. kormányhatározat rendelkezik a mintagazdaságok kialakításáról. Ez nagyon világosan meghatározza, hogy milyen feltételek mellett lehet valamelyik gazdaság mintagazdaság, és őszintén szólva, az látszik a kormányhatározatból, hogy ebbe a szűk elitkörbe igen érdemes bekerülni, mert ezért járnak különféle kedvezmények, például pályázatokként.

Nem is kellett sokáig várni, 2016-ban született meg az első kormányhatározat, amely három, központi költségvetési szervként működő állami ménesgazdaság mellett még két másik gazdaságot is kijelölt mintagazdaságnak, Dalmandot és Bólyt  tudjuk, ki áll mögöttük , és az utolsó ilyen kormányhatározat, amivel én találkoztam, az a Szomor biogazdaság volt, amelyeket mintagazdaságként jelöltek ki. Azóta én nem találtam ilyen kormányhatározatot, mert nincs is. (Dr. Nagy István jelzésére:) Miniszter úr megerősítette, köszönöm szépen.

Na már most, hogyha megnézzük a salátatörvényt, a javaslatnak van egy olyan része a 45. § alapján, hogy a Nemzeti Földalapról szóló törvény kiegészül a mintagazdaság fogalmával, ha én ezt jól értelmeztem, mert igen sokszor nehéz volt értelmezni magát a törvényjavaslatot. Csakhogy a mi értelmezésünk szerint ezek a követelmények nem ugyanazok, mint az eredeti kormányhatározatban leírt követelmények. Erről az eltérésről azért érdemes lenne beszélni, hogy miért nem egyezik a két felsorolás.

És aztán van két nagyon érdekes bekezdés. Az egyik az, hogy a mintagazdaságnak minősülő haszonbérlővel fennálló haszonbérleti szerződés időtartama legfeljebb 50 évre meghosszabbítható. Érdeklődni szeretnék, hogy miért pont 50 évre. Mert úgyis olyan szívesen adogatják a mintagazdaságoknak és bizonyos köröknek a földeket, miért nem száz évre, vagy ezer évre, vagy százezer évre? Mi ennek az oka? (Font Sándor közbeszólása.) Ráadásul van ebben a javaslatban egy olyan paragrafus, amely alapján ezeket a szerződéseket szinte lehetetlen lesz felmondani. Én érdeklődni szeretnék, hogy mi ennek az oka.

A másik, hogy a birtokmaximumba nem kell beleszámítani az állami tulajdonban álló olyan földrészlet területnagyságát, amit a szerződés jogosultja megbízottként vagy mintagazdaságként használ. Állandóan azt hallgatjuk, hogy van egy birtokmaximum. Ehhez képest mindenféle fajta kivételek megjelennek a törvényben, mert most éppen a mintagazdaságok számára teszik ezt lehetővé. Én érdeklődni szeretnék, hogy ki jár jól ezzel. Kinek az érdeke az, hogy konkrétan ez a javaslat bekerüljön ebbe a salátatörvénybe?

Egyébként a miniszter úr arról beszélt a napirend előtti felszólalásában, hogy a családi gazdaságokat támogatják. Szeretném mondani, miniszter úr, minden tiszteletem mellett is, hogy de ez pont nem a családi gazdaságokat támogatja, mert a törvényjavaslat egy jelentős része nem azokat támogatja, hanem éppen a nagyméretű, bizonyos körök  hozzáteszem: bizonyos körök  támogatását, érdekét szolgálja, és ez nagyon messze van a nemzeti birtokpolitikai érdekektől és a nemzeti birtokpolitikai elvektől is.

(11.40)

Ha visszalépünk a javaslatnak egy másik paragrafusához, a 17. §-hoz, ami a vad védelméről és vadgazdálkodásról, illetve a vadászatról szóló törvényt módosítja, azt mondja ez a paragrafus, hogy a különleges rendeltetését megállapító határozatban az üzemtervi időszak legfeljebb a mintagazdaság által az állammal kötött földhasználati szerződés időtartamára is megállapítható, azaz ez lehet 50 év is, ugyanakkor a vadgazdálkodási ütemtervet pedig a törvény értelmében 20 évre szokták csinálni. Szeretném megint megkérdezni, hogy ez az Állami Ménesgazdaság vagy valamelyik haver miatt került be ebbe a törvényjavaslatba, ki miatt lesz így. Ezeket tisztázni kell, mert azt gondolom, hogy ennek az Országgyűlésnek nem az a feladata, hogy haverokat segítsen; az a feladata, ahogy a miniszter úr is mondta, hogy a nemzetet szolgálja. Ugyan eddig ezt nem mindig tapasztaltuk, de hátha talán most ez megváltozik.

Még egy dolgot szeretnék hozzátenni, ha már a válságról, a járványról van szó: az nagyon-nagyon fontos lenne, hogy tisztázzuk a viszonyokat, a kritériumokat a mintagazdaság tekintetében, hogy most a kormányhatározat vagy az ebben megjelenő módosítás lesz igaz, de az mindenképpen fontos lenne, hogy mintagazdaság csak az lehessen, amelyik egyben létfontosságú agrárgazdasági rendszerelem is. Én ezt nagyon fontosnak tartanám. Tehát lehessen létfontosságú agrárgazdasági rendszerelem olyan egység is, amelyik nem mintagazdaság, de mintagazdaság csak ilyen lehessen. És csak mondom: a legfontosabb az, hogy veszélyhelyzet esetén oda kerüljenek kiküldésre legelőször összekötő személyek. Ugyanis ha megnézzük, amikor kihirdette a magyar kormány a veszélyhelyzetet, majd aztán valamiért úgy döntöttek, hogy a hadsereggel próbálják ezt az ügyet elrendezni  de majd ezt egy másik törvény kapcsán egyszer megvitatjuk, hogy ez helyes hozzáálláse vagy sem , kiküldték oda az embereket, és az első listát megláttuk, abban olyan cég szerepelt, erről többen is beszéltek itt az Országgyűlésben, amelyik nem mondanám, hogy a legmeghatározóbb mezőgazdasági cég volt, és ez egy probléma volt, ezzel egyetértek. Utána megjelentek újabb és újabb cégek, de én azt gondolom, hogy bármilyen veszélyhelyzet esetén elsődleges fontosságú az, hogy az élelmiszer-ellátás biztosított legyen; na, ez például nagyon jó lehetőség lenne arra, hogy világossá tegyük, hogy a mintagazdaság tekintetében egy ilyen követelményt is kell teljesíteni.

Engedjék meg, hogy az ingyenesen adható állami földterületekről is mondjak egypár szót. Az önkormányzatok kapcsán már elhangzott egy-két megjegyzés. A 45. § alapján a Nemzeti Földalapról szóló törvény kiegészülne egy 22/A. §-sal, amely alapján a Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet bevett egyház vagy annak belső egyházi jogi személye számára oktatási vagy szociális feladatok ellátásának elősegítése érdekében ingyenes tulajdonba vagy ingyenes vagyonkezelésbe adható.

Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben másfajta törvénnyel se foglalkoztunk, mint az egyháznak történő ingyenes juttatás; más hírekről se olvastunk, mint az egyházaknak történő milliárdos költségvetési adófizetői pénz kiosztása. Én nem igazán értem, hogy miért kell az egyházaknak ingyenesen földet adni, amikor ma is van lehetőségük egyébként földet szerezni, és azt hiszem, hogy elég ingatlant adott már a magyar állam a különböző egyházaknak; éppen a múlt héten döntöttünk arról, vagyis döntöttek önök arról, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fog kapni.

Azt szeretném ezzel kapcsolatosan mondani önöknek, hogy természetes, hogy lehessen kapni, van arra indok és ok is, amikor okszerű adni akár állami földterületet, de a tized és a dézsma ideje lejárt. És azt szeretném önöknek mondani, hogy nagy örömmel venném most már, hogy ha az önkormányzatoktól elvesznek, ha a pártoktól elvesznek, akkor ugyan megkérnék azokat az egyházakat is, amelyek az elmúlt években nyertesei voltak az önök politikájának, hogy legyenek szívesek szolgáltatni a járvány elleni védekezés érdekében.

Van olyan egyház, amelyik végez karitatív tevékenységet úgy is, hogy egyébként önök törvényt sértve nem támogatják, nem segítenek neki, de vannak olyan egyházak, amelyek azzal dicsekednek, hogy arra kérte meg őket a kormány, hogy gyorsítsanak fel beruházásokat, és kapnak több milliárd forintot adófizetői pénzből, miközben ma magyarok ezrei  és ezt nem mi mondjuk, ezt a kormány mondja  veszítik el mindennap a munkájukat. Én arra szeretném önöket kérni, hogy ezt most legalább részlegesen fejezzük be vagy fejezzék be, ezt a paragrafust nyugodtan ki lehet venni, nem ez a legégetőbb dolog ma, azt gondolom, a magyar mezőgazdaságban.

A földszerzési maximum kérdéséről már beszéltünk. Állandóan azzal jönnek, hogy meghatározott méreteket lehet szerezni annak megfelelően, hogy valaki melyik kategóriába tartozik: 1 hektár vagy 200 hektár, vagy akárhány hektár. Ehhez képest azt látjuk, hogy minden egyes alkalommal újabb és újabb lazítások kerülnek be a törvényjavaslatba, és nem nagyon értem, hogy mi ennek a célja. Tehát akkor vagy azt kell mondani, hogy ez a maximum, és akkor ennyit lehet, vagy azt kell mondani, hogy nincs ilyen maximum. De az, hogy döntenek arról, hogy maximalizálják a földbirtokot, majd a saját törvényeikkel felülírják, egészen elképesztő.

Engedjék meg, hogy itt azért felhívjam a figyelmüket a 88. §-ra, amely azt mondja ki, hogy ha végrendelkezés általi földtulajdon-öröklés történt, és az örökös nem földműves, akkor a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja az örökös javára a tulajdonszerzés jóváhagyását. Én egyszerűen nem értem: ha mindenben lazítunk, akkor ebben az ügyben miért nem lehet azt mondani, hogy biztosítanak egy átmeneti időt az örökösnek, hogy megfelelő végzettséget szerezzen? Ne haragudjanak, de ha végignézzük az országot, szerintem nincs még egy olyan ország az Európai Unióban, de talán a földön sincs, ahol ennyi aranykalászos jogász meg ügyvéd lenne, mert akkor, amikor földet akartak szerezni, elmentek megszerezni ezt a képesítést.

Ez egészen felháborító, és őszintén szólva azt gondolom, hogy az agráriumban dolgozók vagy az agráriummal foglalkozók és az ott jövedelmet szerzők lenézése, arról nem is beszélve, hogy tényleg elképzelem, ahogy Mészáros Lőrinc vagy Mészáros Beatrix John Deere-en nyomják mint aranykalászos gazda. Ez egészen elképesztő! Közben pedig attól, aki családban örököl, automatikusan megvonják ezt a lehetőséget. Hozzáteszem, hogy a mai piaci áron  nyilván attól függően, hogy hol van az a földterület  ezek a földterületek sokkal többet érnek, mint amennyit önök kisajátításként kívánnak adni.

Arról is kell szólni, és a miniszter úr ezt azért említette az expozéjában, hogy az állandó jellegű növényházat megvalósító beruházók esetében a honvédelmi célra feleslegessé vált területeknél nem úgy történik kvázi a kártalanítás vagy a költségek elszámolása, ahogy általános esetben történik, mert az NFA-törvény 16/A. § (3) bekezdése azt mondja, hogy ilyenkor az NFK viseli a költségeket, majd aztán a mi értelmezésünk szerint ezt nyilván áthárítja a szerződő félre. De ide bekerül egy (3a) bekezdés, ami azt mondja, hogy ott, ahol viszont állandó jellegű növényház van, a növényház-beruházó az, aki elvégezteti a munkát, majd az elvégzett munka árát leszámíthatja az ingatlanhasznosításért járó ellenszolgáltatás összegével. Remélem, jól értelmeztem, tehát hogy ez a különbség. Az NFK egy bizonyos összegen elvégzi ezt a munkát, és nyilvánvalóan feltételezzük, hogy ott legalább nem próbálnak csalni, ezt beszámítja. De azt, hogy egy adott állandó jellegű növényházat megvalósító beruházó mennyiért végzi ezt el, ki fogja ellenőrizni? Azt ki fogja ellenőrizni?! És mi van, ha ötször annyiért végezteti el, mint valaki más?

Egyébként érdeklődni szeretnék szintén ebben az ügyben, hogy ez mégis kinek az érdekét szolgálja, mert úgy tudom, miniszter úr, hogy egészen biztosan nem ilyen általános nagy nemzetbirtok-politikai, nemzeti állandó növényházat megvalósító beruházókat szolgál. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy ezt a törvényt ebben a formában támogatni nem lehet, és őszintén remélem, hogy jobban fognak figyelni azokra a problémákra, amelyeket a felszólalásom elején felvetettem. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Hohn Krisztina képviselő asszony. Parancsoljon, öné a szó.

(11.50)

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Gondterhes és válságos időket élünk, Magyarországnak és az egész világnak példa nélküli fenyegetéssel kell szembenéznie a koronavírus-járvány miatt. A vírus nemcsak az emberek egészségére, életére van veszéllyel, de a világgazdaságot is régen látott válságba süllyeszti. Hazánkban az egészségügyi, szociális dolgozók, pedagógusok, az élelmiszergyártásban, -feldolgozásban és kereskedelemben dolgozók, valamint sokan mások hősies küzdelmet folytatnak nap mint nap. Az önkormányzatok is minden erőforrásukkal a bajok leküzdésén igyekeznek. Eközben naponta több ezren veszítik el a megélhetésüket. És én sem mulaszthatom azt el, hogy megköszönjem mindenkinek a munkáját. De eközben mire készül a kormány, és mire tesz javaslatot a miniszterelnök-helyettes? Röviden összefoglalva ez megint egy óriási földmutyinak tűnik, és ez nem kis szó az elmúlt tíz évet követően.

Ezért az LMP képviselőcsoportja ezt nem fogja támogatni, sőt azt javasolja, hogy vonják vissza a törvényjavaslatot és dolgozzák át. A benyújtott földügyi salátatörvényben szó sem esik az előttünk álló problémák kezeléséről, ehelyett kedvezményezett érdekkörök, a hűbérurak kiszolgálásáról szól. Különösen a veszélyhelyzet idején érdemi válságintézkedésekre lenne szükség. Álságos címek mögé bújva a kormány éppen az eddig talán legmegdöbbentőbb dolgot készül elkövetni. A 91 oldalas földügyi salátatörvény számos elfogadhatatlan törvénymódosítást tartalmaz, mindezek közül a legnagyobb és legmegdöbbentőbb a mintagazdaság címén hűbérbirtokok kistafírozása, a hűbérurak hallatlan kedvezményekhez juttatása.

A törvény lehetővé tenné, hogy az agrárminiszter által megjelölt hűbérbirtokok a több megyére kiterjedő teljes termékpályákat átfogó integrációk  gondoljuk, hogy ezek leginkább a Csányi Sándor-féle Bonafarm, vagy Mészáros Lőrinc, Garancsi István vagy Flier János hűbérbirtokai  kedvezményes feltételekkel juthassanak további földekhez, a törvényben előírt felső birtokméretet korlátlanul átléphessék, a törvényben maximalizált 20 év helyett 50 évre kaphassák meg a kedvezményes állami földhasználatot. Ezek elfogadhatatlan intézkedések, éppen ezért javasoljuk, hogy vonják vissza és dolgozzák át ezt a törvényjavaslatot.

Egy igazán jutányosan megszerzett mintahűbérbirtok nem lehet teljes vadászkastélyok nélkül sem. Természetesen nem feledkeznek meg a vadászokról. A törvénymódosítás biztosítja, hogy a hűbérurak különös szabályok szerint a vadászatot is saját kényük-kedvük szerint gyakorolják a mintabirtokukon. No, de az igazán színvonalas vadászathoz kellenek az erdő szívében a kíváncsi szemek elől eldugott vadászkastélyok, erdei vadászházak is, amiről szintén gondoskodik az előterjesztő. Az erdőtörvényt ezért úgy javasolja módosítani, hogy a nem erdőgazdálkodási célt közvetlenül szolgáló földterületet, valamint a korábban ráépített ingatlanokat önálló, művelésből kivont adattárban nem szereplő ingatlanként lehessen hasznosítani. Így persze megnyílik az út, hogy a forgalomképtelen nemzeti erdővagyonból ezek az ingatlanok kijátszhatók legyenek, bizonyára a megfelelő emberek számára.

Látjuk, hogy a kormány mindenről gondoskodik, mindenről, amivel csak az új arisztokrácia zsebét tömi. A megyényi termőföld mellé dukál a vadászkastély, bizonyára jó páran hálásak lesznek majd ezért a törvénymódosításért. Az új arisztokrácia kiépítéséhez hozzátartozik az is, hogy megteremtik a lehetőséget, hogy házassággal és örökléssel is korlátlanul átléphetők legyenek a törvényben szabályozott birtokméretek. Ez megnyitja az utat, hogy jó néhány jól irányított érdekházassággal, valamint ügyes, családon belüli földosztással akár egy generáció alatt új, megye méretű grófságok alakulhatnak ki.

Magyarázatot várnánk arra is, hogy az egyházak ingyenes termőföldhöz juttatása milyen célt szolgál. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi gazdasági, termelési és kulturális rendszerükben ismét szerepe lehet az egyházi földbirtoknak? Képviselőtársaim, ezek a módosítások a feudális rendszer visszaállítása felé tett lépések, melyhez nem járulhatunk hozzá. Nem engedjük a földmutyit, ne engedjük a kiskirályok, grófok, hűbérurak világát visszahozni!

Mi következhet még ez után? A veszélyhelyzet leple alatt a gazdasági válság során elszegényedő tömegek röghöz kötése vagy akár a jobbágyrendszer visszaállítása, mondjuk, közmunka címén? Azt látjuk, hogy miként szolgálja az új arisztokrácia érdekeit, de mi a terv a munkájukat elvesztő tömegekkel? Követeljük, hogy vonják vissza a törvényjavaslatot, felszólítjuk a kormánypárti képviselőket, hogy lelkiismeretükre hallgatva szavazatukkal állítsák meg a feudális rendszer épülését, a hűbérurak világát.

Az előbb említett problémákon felül további aggályok is felmerülnek, melyeket nem tudunk támogatni. Törvény szerint azok a földrészletek, melyre az ingatlan-nyilvántartás szerint termelőszövetkezeti földhasználati jog van bejegyezve, állami tulajdonba és Nemzeti Földalapba kerülnek 2021. január 1-jétől. Ugyanakkor a törvény említi azt is, hogy azok a személyek, akik a törvény szerint meghatározott időpontban részaránytulajdonnal rendelkeznek, kártalanításra tarthatnak igényt, melyet ezekben az esetekben nekik kell benyújtani. Véleményünk szerint jó lenne, ha hivatalból rendeznék, hiszen sokan talán nem is tudják, hogy rendelkeznek ilyen közös földtulajdonnal.

Egy fontos pontot emelnék ki továbbá, ez a 66. § változtatásával kapcsolatos, ami alapján 10 hektárig földrészletekre nyilvános pályáztatás vagy árverés mellőzésével köthető adásvételi szerződés. Így egy olyan törvénymódosítás kerül benyújtásra, ami valójában azt a célt szolgálja, hogy akár kormányközeli emberek juthassanak földhöz. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Kocsis-Cake Olivio képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

KOCSIS-CAKE OLIVIO, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Próbálok majd rövid lenni, nem megismételni az ellenzéki képviselőtársakat, mert mindenben egyetértettem az előttem szólókkal. Első körben én is nemtetszésemet szeretném kinyilvánítani, hiszen volt egy hétpárti frakcióegyeztetés, ahol az volt az ígéret a Fidesz részéről, hogy nem lesz jogalkotási cunami a járvány alatt, tehát nem fog olyan kérdéseket tárgyalni az Országgyűlés, amely nem feltétlenül szükséges, sürgős ebben az időszakban. Főleg olyat, amilyet most tárgyalunk, ami azért sokkal nagyobb nyilvánosságot kellene hogy kapjon, esetleg társadalmi vitát is érdemes lenne róla nyitni, mert ezek fontos dolgok. Sokkal inkább arról kellene vitatkoznunk, hogy mi lesz a bérpótlékkal, bár legalább már hallottunk számokat, a munkanélküli-segéllyel, családi pótlékkal, válságkezeléssel, alapjövedelemmel, de ha a földek és a mezőgazdaság van szóban, akkor mi lesz a gazdákkal, akik most nagy áldozatok árán ellátják az országot. Tehát ezekről kellene beszélni, ehelyett bejön ez a törvénymódosítás.

Miről is szól ez a törvényjavaslat? Tizennégy módosítás van benne. Vannak benne valóban olyan bürokráciacsökkentő elemek, amelyeket tudnánk támogatni, ha csak ezek lennének benne. De sajnos nem ezek vannak, és miniszterelnök-helyettes úr expozéjából úgy tűnik… (Dr. Nagy István: De ne hülyéskedjetek már! Honnan veszitek?) Tessék? (Dr. Nagy István: Nem vagyok!) Bocsánat, akkor eltévesztettem. Miniszter úr expozéjából… De volt valamikor, nem? (Dr. Nagy István: Nem.) Mindegy, én kineveztem. Tehát miniszter úr expozéjából úgy tűnik, mintha ez csak erről szólna, de itt a kritikus elemeket legalább ellenzéki képviselőként hadd nevezzem meg. E törvény nagy része arról szól, hogy hogyan legyen több földje a fideszes nagybirtokosoknak, és előrevetíti azt…  (Közbeszólásra reagálva:) rá fogok mindjárt mutatni! , hogy ezek a földbirtokok hogyan kerülnek majd ezeknek az oligarcháknak a kezébe.

A fő kérdés, hogy mi lesz ezekkel a földekkel. Én sokszor foglalkoztam az elmúlt időszakban a parlamentben a Balatonnal, a Fertő tóval, legutóbb Tiszakóród kapcsán, amikor ezek az oligarchák különböző beruházásokkal, befektetésekkel, fejlesztésekkel természetvédelmi területen kezdtek el dolgozni, és az a tanulsága ezeknek, hogy ezek az emberek, amikor profitról van szó, egyáltalán nem tekintik értéknek a környezetet és a környezetvédelmi területeket. Ez a mostani javaslat sajnos sok esetben lehetőséget ad arra, hogy természetvédelmi területek kerüljenek az ő kezelésük alá. Miniszter úr többször érvel azzal, hogy a földeket az unokáinktól kapjuk, nekünk csak vigyázni kell rá. Én nem tudom, ez hogyan egyeztethető össze ezzel. Zöldpártként ezek azok a pontok, amelyeket nagyon aggályosnak tartunk ezekből a javaslatokból.

A törvényjavaslat alapján megszűnne a termelőszövetkezetek, nemzeti parkok és volt állami gazdaságok kezelői joga, és odakerülne a Nemzeti Földalapba. Mi értelme lenne ennek? Mi azt látjuk, hogy ez is egy személyre szabott törvényalkotás. Én azon sem csodálkoznék, ha egyes oligarchák gépein született volna meg ennek a törvényjavaslatnak egy része, ahogy már volt erre példa korábban például a trafiktörvény kapcsán. Kedvezményes feltételekkel jutnának új földekhez ezek az emberek, korlátlanul túlléphetnék a földtörvényben előírt felső birtokvédelmet.

Nem világos, hogy az önök által sokat hangoztatott családi gazdaságokat hogyan segíti ez a törvény. Mi lesz a következménye ennek a törvénynek? Nagyon komoly mértékben veszítenek a nemzeti parkok az eddig is kevés jogosultságaikból, ez minket zöldpártként aggaszt.

Szintén csökkennek a védettségi garanciák a természetvédelmi területeken. Például az osztatlan közös tulajdon felszámolásánál a kiadott termőföldet már nem védett természeti területre is ki lehet adni. Ez eddig tilos volt, csak hogy példát mondjak képviselőtársamnak.

(12.00)

Ezentúl a haszonbérbeadás nyilvános pályázat nélkül is megtörténhet  például halastavak esetén , amennyiben 50 százaléknál kisebb az állami tulajdonjog a földterületen. Kíváncsi vagyok, hogy konkrétan milyen esetre készült ez a javaslat. Kicsit kilóg itt a lóláb.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Védett földterületek adásvétele könnyebb lesz azok számára, akiknek a birtoka határos a védett föld területével. Szintén érdemes lenne vizsgálgatni, hogy itt kiről van szó, miről van szó, ez is egy nagyon konkrét dolognak tűnik. Érdemes a legutóbb általam felhozott tiszakóródi bányaépítésre gondolni, ahol Mészáros Lőrinc földterületet szerzett egy természetvédelmi terület mellett. Itt kinyílnak a kapuk számára is. Sokan beszéltek már a birtokmaximalizációról. Itt átléphetővé válik, ha valaki a kisajátításért kapott pénzből bővíti a birtokát, ha osztatlan közösből megveszi a földtulajdonostárs földjét, ha megszűnik a házastársi tulajdonközösség, és átveszi az egyik házastárs a másik tulajdonrészét, illetve csere vagy öröklés jogcímén a földszerzésnél. Tehát ezen esetekben mind átléphetővé válik a birtokmaximum.

A további lehetőség a birtokmaximalizálásra a mintagazdasággá minősítés. Én kíváncsi vagyok, hogy itt a közeljövőben kik lesznek mintagazdaságnak minősítve. Komoly aggodalmaink vannak ezzel kapcsolatban is.

Nyilván egy kívülálló számára nem világos, hogy miért kell elvenni ezeket a földeket még működő szervezetektől, a nemzeti parkokról nem is beszélve, és miért kell ezt a nemzeti földkezelőnél tárolni. Erről miniszter úr nem beszélt, úgyhogy kíváncsian hallgatnánk ezzel kapcsolatban az indoklást. A mostani törvény tényleges célját mutatja, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint 21 ezer hektár termőföld van a termelőszövetkezeteknél földhasználati jogban, ennek több mint a fele, 13 300 hektár természetvédelmi oltalom alatt áll. Tehát erről beszélünk. Mi ezzel kapcsolatban aggódunk, hogy mi lesz ezzel a 13 300 hektárral, ami természetvédelmi oltalom alatt áll. Ezt látjuk a legnagyobb problémának.

Ha ezekben kapnánk megnyugtató választ, és azokra a felvetésekre, amelyeket itt fölvetettem, akkor megfontolnánk, hogy tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Egyébként nem világos, hogy az önök által fölvetett osztatlan közös tulajdon problémájában mennyi föld van, tehát mennyi földről is beszélünk, ami miatt ez a törvénymódosítás most van. Ha ezt tudná tisztázni a miniszter úr, akkor megköszönnénk.

Tehát a Párbeszéd, baloldali zöldpártként, amíg ezek a garanciák a természetvédelmi területre vonatkozóan nem kerülnek bele a törvénybe, nem tudja támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK : Köszönjük, képviselő úr. Én is köszöntöm képviselőtársaimat. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most további felszólalások következnek. Steinmetz Ádám lesz a következő felszólaló. Font Sándor, Apáti István és Z. Kárpát Dániel fog majd utána következni. Megadom a szót Steinmetz Ádám képviselő úrnak.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés és általam igen tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk fekvő T/9932. számú törvénymódosító javaslat valóban jó pár földügyi tárgyú törvényt módosít, igen terjedelmes. Engedje meg, vízilabdázóként én mindig ahhoz voltam szokva, hogy általában a rossz dolgokról beszéljünk, mert a jó dolgok szinte természetesek. Ebben a törvényjavaslatban is, miután azt látjuk, hogy az élet változó szabályaihoz alkalmazkodva próbál a törvényhozás, a jogalkotás alkalmazkodni és módosítani a korábbi szabályokon, és ez jó, és általam abszolút helyesnek tartott dolog, és nem vitatom el itt a jó szándékú javaslatokat, módosításokat, de engedje meg, hogy ezúttal egy-két észrevételt és javaslatot tegyek ezekhez a kérdésekhez. Én sorba mennék, próbálnám venni a szakaszokat. Mindjárt a 49. §-sal kezdeném. Az előttem felszólaló képviselők is már részben kitértek a mintagazdaságok kérdéskörére. Itt alapvetően én is két dolgot látok aggályosnak. Az egyik ez a hihetetlenül hosszú, két emberöltőnek számító 50 éves periódus. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy önök mennyit támadták annak idején megboldogult Antall József döntését, hogy 99 évre képes volt bérbe adni, ráadásul egy külföldi vállalkozói csoportnak a Nagyberegben egy óriási, több ezer hektáros területet, a volt állami gazdaság területét; és akkor most azt látjuk, hogy ez az 50 év, valamivel több mint a fele, ez most ilyen esetben nem probléma. Ötven év alatt igen sok minden tud változni, elég sok víz lefolyik a Dunán, úgyhogy én azt javasolnám, hogy ezt mindenképpen vizsgáljuk felül. Én egy sokkal rövidebb határidőt javasolnék.

A másik pedig a birtokméret. Itt is azt látjuk, hogy például Jakab István elnök úr, amikor együtt elmegyünk nemzetközi találkozókra, ő mindig büszke arra, hogy Magyarországon a Fidesz-kormány alatt maximalizálták a birtokméretet, ugye, 1200, illetőleg vetőmag-előállítók és állattartók esetén 1800 hektárra. Most azt látjuk, hogy ez az egyébként nem kevés terület, amiből, úgy gondolom, hogy bőven meg lehet élni ma Magyarországon egy szakszerű gazdálkodással, és sok embernek munkát is lehet adni, most tulajdonképpen, amennyiben valaki megfelel a mintagazdasággá válás követelményeinek, ezt a méretet akár, a határ a csillagos ég, bármennyire is ki lehet tolni. És akkor megint egy kicsit visszamutatnék az időben, hogy a Fidesz-kormány, egyébként teljes joggal, még annak idején sokat bírálta a szocialista kormányok időszakát, akik a nagybirtokosoknak kedveztek a helyi kis családi gazdaságok helyett.

Úgy gondolom, hogy ez a lépés  és ez benne van feketén-fehéren a törvényjavaslatban  nem a helyi kisgazdaságok érdekeit képviseli, tehát itt  hogy is mondjam? , úgy gondolom, rossz a szájíz, mert korábban mást kommunikáltak, most pedig mást tesznek.

De menjünk akkor tovább az 54. §-ra, ahol az erdőkre vonatkozóan pályáztatás nélkül lehetne kötni haszonbérleti szerződést. Itt akár több tíz vagy több száz hektárnyi állami tulajdonú erdőről is beszélhetünk, úgyhogy én azt gondolom, hogy itt is egy észszerű határt lehetne szabni, akár egy öthektáros limitben határozzuk meg ezt a pályáztatásnélküliséget, hiszen efölött azért igen komoly vagyoni értéket képvisel, és szerintem az államnak sem mindegy, hogy ezeket a területeket, ha már értékesíti, akkor mennyiért és milyen feltételek mellett teszi meg.

Úgy gondolom, hogy építő jellegű kritikát fogalmazok meg, de engedje meg, miniszter úr, hogy egy számomra nagyon kedves javaslatot is kiemeljek: ezt az 56. §-ban találjuk, hogy az önkormányzatok földhöz juthatnak. Ezt a Jobbik is egyébként korábban számos alkalommal hangsúlyozta, még egy elemünk is volt a 2018-as kampányban, hogy biztosítsuk az önkormányzatok önellátását azáltal, hogy hozzájuthassanak saját tulajdonú földterülethez, amivel meg tudják valósítani akár a munkahelyteremtést, vagy akár a település önellátását, a szociális célokat. Úgyhogy ez egy nagyon jó javaslat. Én azt kezdeményezném, mintegy ezen az íven elindulva és továbbhaladva, azt kérném, hogy amikor a birtokpolitikai elveket meghatározzák, akkor legyenek arra is figyelemmel, hogy lehetőség szerint minden olyan önkormányzat, amelyik külterületi termőföldterülettel rendelkezik, hozzájuthasson ilyen állami földekhez.

(12.10)

Nyilvánvalóan ott is, ahol most jelen pillanatban nincs a magyar állam tulajdonában ilyen terület, amikor majd a birtokösszevonási célú csere, illetőleg egyéb adásvételek folytán, remélem, a földügyi központ erre figyelemmel lesz, mert ez egy nagyon jó javaslat, és igazából lehetővé kellene tenni az ország összes külterületi termőfölddel rendelkező településének önkormányzata számára a jövőben.

Továbbmegyek. Az 58. § kapcsán az előttem lévő ellenzéki képviselőtársam, Kocsis-Cake Olivio is kiemelte az állami tulajdonban lévő, művelés alól kivett védett természeti területek esetét. Nem igazán értem, hogy miért is van erre szükség, mert ha elolvassuk figyelmesen ennek a törvényjavaslatnak az indokolását, akkor abban az olvasható, hogy ezeknek a területeknek az állami tulajdonban tartása ellentétes az észszerű gazdálkodással.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A művelés alól kivett területekről beszélünk, tehát valószínűleg ezen mezőgazdasági termelést nem folytatnak most sem. Nem is értem, hogy akkor hogy hozzák ezt ide. Ez az egyik probléma.

A másik pedig az, hogy ugyan leírják, hogy az új tulajdonosnak biztosítania kell az ingatlan védettségi szintjének fenntartását, de kérdezem: mi van, ha ez nem teljesül? Tehát lesze esetleg a szerződésben olyan, akár egy visszavásárlási jog az állam részére, vagy egy olyan kontroll, ami ezt később felül tudja vizsgálni, hogy megvalósulnak ezek az elvek, vagy adott esetben egy összeszerelő üzem épülhet ezeken a művelés alól kivett védett természeti területeken?

Úgyhogy én azt javasolnám, hogy amennyiben ezeket értékesíteni kívánják, akkor vegyék újra művelésbe, oldják föl, vagy szüntessék meg a védett természeti terület státusát, és utána minden további nélkül lehet majd ezeket a területeket is értékesíteni; ha már ragaszkodnak hozzá, teszem hozzá.

A 61. §-ra is kitérnék egy mondat erejéig, az állami földeladásból befolyt bevételek felhasználására. A felsorolás nagy részével egyetértek, az utolsó pontjával nem, ami pedig úgy szól, hogy ezt államadósság csökkentésére is lehet fordítani.

Tudjuk nagyon jól, hogy a korábban eladott 200 ezer hektár körüli termőföldek is nagyrészt ebbe lettek beforgatva, és Magyar Zoltán képviselőtársammal is ezt többször hangoztattuk a Mezőgazdasági bizottság ülésein, hogy ez nem jó, ennek a pénznek az agráriumban van a helye. Itt ragadom meg a lehetőséget, hogy bátorítsam arra miniszter urat, hogy ezt a küzdelmet a pénzügyminiszter úrral folytassa le, és ne hagyja, hogy ezek a pénzek államadósság-törlesztésképpen kifolyjanak a rendszerből, főleg az agrárium rendszeréből. Nagyon bízom benne, hogy ezt a csatát ezúttal meg fogja nyerni, és ezt a küzdelmet meg fogja vívni, remélhetőleg. Idetenném, idehoznám a neta kérdését, amiben még szintén állnak a harcok, a magyar hungarikumra, a pálinkára kivetett neta adóval kapcsolatos ügyre. Úgyhogy ebben is, tisztelt miniszter úr, legyen kemény!

Folytatnám a gondolatot a 80. §-sal. Jól definiálható, hogy egy természetes személy Magyarországon 300 hektár termőföldet birtokolhat. Ez egy objektív kritérium. Ma már van olyan rendszer, földhivatalos kolléga kettő gombnyomás alatt ezt ki tudja dobni, hogy kinek mennyi föld van a nevén. És most ez a jól látható, átgondolt, átlátható és ellenőrizhető szabályozás gyakorlatilag felhígul azáltal, hogy a 2014 májusa előtti földek cseréjéből, illetőleg az osztatlan közös területek kivásárlásából… (Kocsis-Cake Olivio közbeszólására:) Képviselőtársam, lehet ez bármekkora mennyiség is, ha belegondolunk, mert egy jó, 30-40 aranykoronás szántó helyett az ember tud cserélni 10 hektár gyenge, 5-10 aranykoronás legelőt is. Tehát ebből a földterületből lehet nagyon nagy terület. Illetőleg a csere, de nemcsak a csere alapja, hanem az osztatlan közös tulajdonú földeknél is, hiszen láthatjuk, hogy ez ma Magyarországon 2 millió hektárt érint. Tehát itt is azért lehet szépen halászgatni.

Arra kérem önöket, hogy ezt fontolják meg, maradjunk a 300 hektárnál! Értem a szándékot, de úgy gondolom, hogy vagy maradjunk a 300 hektárnál, vagy adjanak biztosítékot arra, hogy ehhez a jövőben olyan informatikai háttér fog rendelkezésre állni, amivel nyomon tudjuk követni ezeket a szerzéseket.

Az egyházak. Most egy kicsit visszalépnék  bocsánat  az 57. §-ra. Az, hogy a Hit Gyülekezete, a Hetednapi Adventista Egyház vagy a Magyar Iszlám Közösség  csak példának okáért hozom ide őket  oktatási, szociális feladatokra kapnak termőföldet, ez egy szép gondolat, de mi van, ha nem erre használják? Tehát ebben a törvényben nem látom a kontrollt, ennek az ellenőrzését a későbbiek folyamán. Nem szeretnék esetleg ezeken a területeken hitéleti központokat, hiszen ezek a földterületek arra vannak, hogy gazdálkodásra használják. Tehát szerintem ezt jobban át kéne gondolni vagy jobban kéne szabályozni.

Továbbmegyek a 84. §-hoz. Nagyon üdvözlöm, ez foglalkozik a földadásvétel kérdésével. Itt egy megjegyzést szeretnék tenni. A gazdatársak kívánságát vagy kérését hozom a tisztelt Ház elé. A földadásvételek procedúrája, nagyon szeretnénk, ha felgyorsulna. Somogyban jelen pillanatban 4-6 hónap az általános gyakorlata a hatósági jóváhagyás megszerzésének az adásvételi szerződés aláírásától kezdődően, de Pest megyében nemegyszer egy-másfél évet is kell várni. Tehát még egyszer mondom: másfél évet egy jóváhagyásra.

Képviselőtársaim, egy gyümölcsös tekintetében azért ez egy elég hosszú idő, ami egy bizonytalan állapot, gondolva a metszésekre vagy a permetezésre és az egyéb agrotechnikai műveletek elvégzésére, hogy ki lesz ezért a felelős: a volt tulajdonos vagy az új tulajdonos? Tehát miniszter urat kérem, hogy lépjen, tegyen lépéseket ebben az ügyben.

A 88. §-t Vadai képviselőtársam is említette. Mindenképpen jó lenne itt a végrendeleti örökösöknél nem egy automatikus einstandolás az állam részére, hanem egy átmeneti időt betenni, tekintettel arra, hogy ez az örökös  sok esetben nem is tudják, hogy örökölnek, hozzáteszem  kapjon lehetőséget arra, hogy egy papírt szerezzen, hogy egy aranykalászos minősítést fel tudjon mutatni. Úgy gondolom, hogy ez tisztességes lenne.

És, tisztelt miniszter úr, nem ehhez a törvényjavaslathoz tartozik, de két észrevétel. Nagyon várjuk már az osztatlan közös földtulajdon megszüntetésére már két éve ígért csomagot. (Dr. Nagy István: Jön!) Volt is egy határozati javaslatunk, konkrétan nekem erre vonatkozóan, hogy ezt megsürgessük, határidőt szabjunk, úgymond támogasson az Országgyűlés is ebben. Ebben a Font Sándor elnök úr vezérelte Fidesz-többség a Mezőgazdasági bizottságban leszavazott.

Utolsó kérdés, elnök úr, bocsánat. Legutóbb nehezményezte miniszter úr, hogy sok kérdés hangzik itt el a Házban, de egy ellenzéki kérdés sem érkezik azzal kapcsolatban, hogy vane élelmiszer-tartalék az országban most itt a koronavírus-járvány okozta vészhelyzetben. Tudjuk, hogy húszmillió ember élelmezését tudja ellátni Magyarország (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de mi van akkor, ha az import elakad? Vane elég élelmiszer-tartalék Magyarországon? Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak. Őt majd Apáti István és Z. Kárpát Dániel fogja követni.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Tisztázzunk néhány kérdést! Most a koronavírussal kapcsolatosan az ellenzék, látom, teljesen megzavarodott. Egyszer azt hiányolja, hogy miért nem fog majd működni a parlament, ha rendkívüli felhatalmazást kap a kormány a koronavírussal kapcsolatosan, aztán amikor azt látja, hogy működik a parlament, akkor meg azt kérdezi, hogy miért hozunk be szakmai törvényeket ilyen vészterhes időszakban. (Z. Kárpát Dániel: Ha van egy jól felkészült miniszter, ne rontsd már a színvonalat, légy szíves!  Közbeszólások az ellenzéki padsorokban.)

(12.20)

Ha valaki meghallgatta volna Nagy István miniszter úr januári megszólalásában, egy sajtótájékoztató keretében a minisztérium tervezett jogalkotási szándékát, és azt végigolvasta volna számtalan médiumon keresztül, amely közölte, az pontosan láthatta volna, hogy ennél még sokkal több is van a miniszter úr tarsolyában, hogy milyen törvényeket szeretne behozni, és tartok tőle, hogy még egy-kettő be fog jönni. Tehát attól, hogy a koronavírussal kapcsolatosan a kormány teszi a véleményem szerint helyes tennivalóit, még a parlament az éppen szükséges jogalkotásokat el kell hogy végezze. Aki megnézte a mai és a holnapi napnak a szakmai előterjesztéseit, az láthatta, hogy mi egyébként tesszük a dolgunkat. Egyszerűen nem értem, hogy miért kellett erre rácsodálkozni, és olyan felhangot adni, hogy a koronavírus árnyékában aljas, leplezett módon hozza most be a minisztérium csak azért ezeket a törvényeket, hogy na, most biztos el lehet sütni egy-két olyan dolgot, amit egyébként normál esetben nem lehetne. (Z. Kárpát Dániel: Na, köszönjük szépen!) Szó sincs ilyenről, egyetlenegy pontjában sem állja meg a helyét az ellenzék ez irányú vádaskodása.

Mellesleg megjegyzem, hogy ennek a benyújtott törvényjavaslatnak véleményem szerint a legfontosabb része messze nem az, amiről itt az ellenzéki képviselőtársaim beszéltek, erre majd külön kitérek, hanem mégiscsak a most már közel 30 éve rendezetlen, kiadatlan részaránytulajdonok ügye, a tulajdonosok kártalanítása. Aki egy picit is mezőgazdasági területen jártas, az pontosan tudja, hogy ennek a súlya mit jelent.

Megjegyzem, hogy 2018 óta, a jelenlegi parlamenti ciklusban a Mezőgazdasági bizottságba, amelynek elnöke vagyok, az MSZP, a DK és a Párbeszéd még tagokat sem delegált, tehát nincs képviselője, parlamenti bizottsági tag képviselője az MSZP-nek, a DK-nak és a Párbeszédnek; ott egyébként a Jobbiknak, az LMP-nek és a függetleneknek van jelenleg képviselője. Ezek után nem csoda, hogy az itt felszólalók, utalok itt az MSZP-re, a DK-ra és a Párbeszédre, olyan légből kapott elképzeléseket mondanak, amelyeknek halvány köze nincs a gyakorló valósághoz nyilvánvalóan, hiszen nincs is közük a magyar mezőgazdaság hétköznapi életéhez, ebből következően mindannyian politikai támadást intéztek ehhez a törvényjavaslathoz.

Visszakanyarodva a részarány-tulajdonosok kártalanításának ütemére, legalább abban segítsünk az érintetteknek, hogy én most röviden elmondanom, mi fog velük történni, ha ez a törvény életbe lép; márpedig szerintünk ez meg fog történni.

2021. január 1-jén akinek kiadatlan részaránytulajdona van, és ezt ő majd tudja igazolni, akkor kezdeményezheti az ingatlanügyi hatóságnál, hogy részére a törvényben meghatározott ellenértékben a térítés megtörténjen. Hozzáteszem és hangsúlyozom, hogy kezdeményeznie kell, tehát nem automatikusan fog az eljárás megindulni  ez olvasható a jogszabályban , és mint említettem, ezt az ingatlanügyi hatóságnál kell megtennie.

A kérelmező egyébként lehet a személyes alany, de egyben a jogutód is, amennyiben természetesen a különféle elhalálozás utáni procedúrákon ezt átvezették. Az ingatlanügyi hatóság majd fog dönteni a kártalanításra való jogosultság kérdésében, hogy valóban az érintett személy jogosulte a kártalanítás összegére, és természetesen egyéb feladata is lesz majd a részaránytulajdonának a törlésénél a téesz különlapján, és ennek végeztével természetesen a kártalanítás kifizetése meg fog történni, mégpedig az ingatlanügyi hatósági eljárás keretében. Ezt mindazoknak szerettem volna elmondani, akiket tényleg érint majd a most vitatott és remélem, elfogadott törvény, és hogy akiknek harminc éve nem sikerült ezt rendezni, most miért gondoljuk azt, hogy ezen a módon ezt rendezni tudják.

Hadd említsek meg egy nagyon apró részt  önök esetleg tudják, hogy a szőlő, a bor és a pálinka kérdésével különösen szeretettel foglalkozom, annak az albizottságnak az elnöke is vagyok , hogy végre itt is tisztázzuk és rendezzük a mostani benyújtott tervezetben: a hegyközségi törvény lesz az irányadó és az abban mutatott elővásárlási és eljárási sorrend akkor, amikor szőlőkataszterbe sorolt területek vásárlásánál az elővásárlási sorrendet kell megállapítani. Ott különleges helyzet van, és előnyt kell hogy élvezzenek a szőlőtulajdonosok, a szomszédok, és hadd ne soroljam, nem pedig az úgynevezett kívülről jött és egyéb jogcímeken elővásárlási lehetőséget szerzők; őket hátrébb kell nyilvánvalóan sorolni. Végre ezt tisztázza a törvény, hogy a hegyközségi törvényben irányadó sorrendiséget kell innentől kezdve majd figyelembe venni, hogy mindenki számára ez legyen egyértelmű.

Itt sok támadás érte a törvénytervezetet és a kormány eddigi munkáját abban a tekintetben, hogy kérem szépen, most szólunk, hogy az önkormányzatoknak milyen kedvezménnyel szeretnénk állami földet adni, ha netán ők erre igényt tartanának, bezzeg eddig mit csináltunk. Akkor ezekre a kérdésekre szeretnék válaszolni: a szociális földprogram keretében, 2012-től hozom ezeket az adatokat, 135 hektár került 6 önkormányzat kezelésébe; 2012 és 2014 között 1606 hektár került 202 önkormányzat vagyonkezelésébe; 2015 és 2019 között 1581 hektár került 151 önkormányzat vagyonkezelésébe. Miről beszélnek? Magyarul: mindenki, aki kért, és rámutatott arra az állami ingatlanra, hogy nekik az kell, azt ők megkapták, összesen 3322 hektár került így vagyonkezelésbe 359 önkormányzathoz. Megjegyzem, hogy ebből még 113 önkormányzat térítésmentes tulajdonba is kapott termőföldet.

Ugyanakkor ez a törvény most az önkormányzatoknak egy nagyon nagy lehetőséget ad a további földhasználatra, ugyanis kiveszi őket az eddig szokásos versenyeztetési eljárásból, hiszen az önkormányzatoknak kvázi nincs pozíciója, amikor a gazdákkal, a szomszédos, a helyben lakó, az állattartó, a biotermesztő és egyéb sorrendiségekkel rendelkező gazdálkodókkal kellene az önkormányzatnak netán versenyezni. Ezért, nagyon helyesen véleményem szerint, az önkormányzatok kivételre kerülnek a versenyeztetésből, és így közvetlenül a sokat citált eljárás alapján az önkormányzatok termőföldhöz juthatnak.

Egyszerűen nem értem azt a vádaskodást, hogy miért szorítja a jelenlegi jogszabály háttérbe az önkormányzatokat, hiszen aki elolvasta a részletes leírást, láthatja, és egyébként az indokló részletben külön, egész tisztán leírva került megfogalmazásra, hogy milyen különleges, jobb helyzet teremtődik az önkormányzatoknak a továbbiakban termőföldvásárlásra, valamint az úgynevezett beruházási célú földterületek vásárlására. Sok esetben ez van, hiszen nemzetközi vagy hazai pályázatokon szeretnének beruházást végezni, ehhez földterület kell nekik, és itt engedményként nem kell nekik az ötéves művelési fenntartási kötelezettséget vállalni. Aki egy picit is jártas a földügyekben, az pontosan tudja, mit jelent az, hogy ha termőföldet vásárolok, ötéves művelési fenntartási kötelezettségem van, hoppá, de ha építeni szeretnék rá, és azért szeretnék vásárolni, akkor is kell? Ez a megszorítás nagyban hátráltatta az eddigi tulajdonszerzést az önkormányzatoknál, így ez a feltétel is törölve lesz, éppen cáfolva az ellenzéknek azt a vádját, hogy az önkormányzatok milyen hátrányos helyzetbe kerülnek ezzel a benyújtott földügyi és egyéb törvénykezéssel kapcsolatosan.

És itt akkor térjünk rá egy izgalmas kérdésre, a mintagazdaságok kérdésére. Ezt mint az ördög, úgy emlegeti az összes ellenzéki képviselő, mint akik olyan tulajdont szereztek, ami törvénytelen lett volna, és most a törvénytelen tulajdonszerzés mellett még külön kedvezményeket szeretne ez a törvényi felhatalmazás adni nekik  körülbelül ezt a képet festették le a mintagazdaságokról.

Csak a Jobbik képviselőitől hallottam, nagyon helyesen egyébként, hogy hogyan is állnak ezek a mintagazdaságok, kik is ott a tulajdonosok, és mit is csinálnak. Ebben legyünk akkor őszinték! Kérem szépen, ma a mintagazdaságok sorában a Szomor Biogazdaságot megemlítették, és sajnálom, hogy sokan nem ismerhetik ennek a gazdálkodásnak a valódi mibenlétét, de megjegyzem, hogy legyen szerencséjük oda elmenni, szétnézni, és megtapasztalni, hogy milyen munkát végeznek a Szomor mintagazdaságban, örömtelit: a magyarországi szürkemarha-állomány legnagyobb része, a bivalytenyésztés, a mangalica, a magyarországi lábasjószágok összes őshonos fajtájának a mentése és tenyésztése.

(12.30)

És mindezek mellett  meglepő módon  ma már nem a Hortobágyon számolják meg az átvonuló vadmadarakat ősszel, hanem ennek a mintagazdaságnak a területén. 20-25-tel is többet képesek megszámolni egy évadban, mint eddig a Hortobágy, amely mindig is csúcstartó volt.

Szóval, akkor a Szomor-mintagazdaság is egy ilyen sötét ló? Ne fessék az ördögöt a falra! Én tudom, hogy önöknek mi fáj, vagy mi az érzékeny: kettő ilyen mintagazdaságot hadd említsek meg, a Bólyi és a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.-t. Ez egyébként a Bonafarm-csoporthoz tartozik; mondhatnánk, hogy egyetlenegy tulajdonosa van, tehát egy tulajdonosi körről beszélek.

De tisztázzuk ennek a két mintagazdaságnak a fizikai helyét és előéletét! Ezek a gazdaságok nem most mintagazdaságok, hanem több mint száz éve mintagazdaságok. Teljesen mindegy volt, hogy kommunizmus volt itt vagy azelőtt császárság, magyar királyság és bármi, amilyen államformák voltak, ezek a gazdaságok akkor is mintagazdaságok voltak, csak akkor a tulajdonosai a főhercegektől, a báróktól, a császári résztulajdonosokon keresztül tették ezeket mintagazdasággá Dalmandon és Bólyon. És nem kérdéses, hogy valamilyen módon sikerült átmenteni a történelemnek ezt a mintagazdasági szerepét, és ma ezekben a mintagazdaságokban nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy ott a génállomány megőrzésétől kezdve az a rendkívül nagy biztonságú élelmiszer-termelés továbbra is megvalósuljon, amiért önök itt többek között aggódtak, hogy vane élelmiszerkészletünk a jelenlegi helyzetben. Van; nemcsak e miatt a két gazdaság miatt, ez mintagazdaság, ez a csúcsa a termelésnek, hanem az összes többi gazdálkodó miatt létezik ez a bizonyítottan nagy termelési képességünk.

És akkor nevesítsük a további mintagazdaságokat is: Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad, Bábolna Nemzeti Ménesbirtok és a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Békés megyében. Három, száz százalékban állami tulajdonú gazdaságról van szó. Akkor kik is itt a patás ördögök ezekben a mintagazdaságokban? Akiknek egyébként valóban feloldja a törvény a birtokszerzési korlátot. Nem mindenkinek oldja föl, csak a mintagazdaságoknak. És azon kivételes helyzetben, életszerű helyzetben, akik netán örökölnek és cserével jutnak földhöz, itt kerül feloldásra. De ez egy minimális feloldási korlát, tisztázzuk, csak erre a helyzetre igaz, és a későbbiekre nem igaz, ha még akarna venni termőföldet valaki (Dr. Vadai Ágnes: Szomor Dezső, Fidesz.), aki már túllógott mondjuk, öröklés jogcíme miatt a 300 hektáron (Dr. Vadai Ágnes: Csányi Sándor.), akkor venni nem vehet mindaddig, amíg 300 hektár alá nem csökken le a termőterülete. Ezt mindenki tudja, aki egy picit is ismeri egyébként a földforgalmi törvény idevonatkozó szabályait. Aki persze nem ismeri, az kelthet félelmet és igazságtalan vádat a magyar kormány ellen, hogy itt most nyakra-főre feloldjuk a 300 hektáros korlátok határait. Ez nem igaz. (Z. Kárpát Dániel: Sanyi, nyugodj meg, jól csináljátok!)

Remélem, hogy erőteljesen figyelték Vadai Ágnes felszólalását, amikor az egyházakkal kapcsolatos birtokátadás vagy egyébként egyáltalán támogatás kérdéséről szó volt. A felszólalásból nyilvánvalóan sütött az egyházak elleni gyűlölet. Ez a DK eleme, esszenciája, mondhatnám, és minden befogadott egyház tagjának és vezetőjének egy figyelemre méltó felszólalásnak ajánlom, mert egyszer majd lesz olyan, mikor már nem Fidesz-KDNP lesz a kormányon (Dr. Vadai Ágnes: Nagyon hamar!), önök itt öreg hölgyek, mi meg öreg urak leszünk majd, majd valamikor, egyszer a történelem így fogja hozni (Dr. Vadai Ágnes: Kikérem magamnak!), tudomásul kell venni (Dr. Vadai Ágnes: Két év múlva nem leszek öreg hölgy! Kikérem magamnak!  Derültség az ellenzék soraiban.), de akkor viszont mindenkinek jusson eszébe, hogy milyen világ fog majd következni az egyházak szempontjából és az egyházakkal való együttműködés szempontjából.

Mindennek az antiklerikális megszólalásnak az ellensúlyozására úgy szeretném befejezni beszédemet, hogy királyoknak királya, uraknak ura. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Vadai Ágnes képviselő asszonynak van kétperces hozzászólási lehetősége máris.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Font képviselő Sándor… (Derültség.)  képviselő úr kicsit már meg is zavart, összekeverte a szezont a fazonnal. Az Országgyűlésnek nem azért kell üléseznie, hogy az önök igényeit kiszolgálja, az Országgyűlésnek azért kell ülésezni, hogy a járvány miatt felvetődött problémákat közösen oldjuk meg. A gazdaságvédelmi akciótervet…  én jobban szeretem a javaslatot, mert ettől az akcióhős szövegtől már kicsit kiráz a hideg, szóval, a javaslatokat itt kellene megvitatni. (Z. Kárpát Dániel: Kellett volna.) Ezért kellene az Országgyűlésnek üléseznie. Vagy például a mezőgazdasági termelők számára itt kellene olyan jogszabályokat alkotni, amely megsegíti őket. És nem azért kell az Országgyűlésnek üléseznie, hogy mindenféle mondvacsinált okokkal átnyomjanak szó szerint és lenyomják a torkunkon azokat a módosításokat, amelyek csak és kizárólag az önök érdekét szolgálják. Szeretném mondani Font képviselő úrnak, hogy igaza van, nem vagyok mezőgazdasági szakértő, ez így igaz, sose mondtam, hogy az vagyok, ön ellenben 2006 óta, ha jól tudom, a Mezőgazdasági bizottság elnöke, sokat beszél a mezőgazdaság ügyeiről. Nem szeretnék személyeskedni, bár ön ezt nagyon erőteljesen megtette, mégis azt kell hogy mondjam, annak ellenére, hogy ön ilyen régóta foglalkozik a mezőgazdasággal, mégsem gondolta egyetlen miniszterelnök sem, beleértve a sajátját, hogy kormányzati szinten irányítsa az agráriumot. Ennek talán lehet valami oka. Én sosem vágytam arra, hogy én kormányzati vagy bizottsági szinten irányítsam az agráriumot. Hozzáteszem, a Demokratikus Koalíciónak azért nincsen helye a Mezőgazdasági bizottságban, mert nem jutott.

Akárhányszor egyébként meg elmegyek a bizottsági ülésekre, és próbálok kérdezni, ott választ nem kapok. Hozzáteszem, az agrártárcához pont ezért kell nagyon sok kérdést benyújtanom, és kevés kivételtől eltekintve, de meg szoktam kapni  az utóbbi időben különösen  azokat a tájékoztatásokat, amelyek fontosak. Én azt szeretném a képviselő úrnak mondani, hogy mi nem azért ültünk be ide a parlamentbe, hogy szórakoztassuk magunkat. Mi azért ültünk ide be erre a törvényjavaslatra, mert fontosak azok a kérdések, amelyeket meg akarunk vitatni.

És végül egy dolgot szeretnék megjegyezni: láthatóan az ellenzéki padsorokban sokkal többen ülnek, mint a kormánypárti padsorokban. Köszönöm szépen. (Korózs Lajos: Ez mindig így van.  Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Apáti István képviselő úrnak, akit majd Z. Kárpát Dániel képviselő úr fog követni.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom számára is több aggályos pontja van a benyújtott törvényjavaslatnak, a teljesség igénye nélkül említenék néhányat. Valóban érdemes lenne átgondolni az 50 ezer forint/aranykorona összegben meghatározott ellenértéket. És, higgye el, tisztelt miniszter úr, nem azért mondom ezt, mert jólesik egy ellenzéki képviselőnek rálicitálni a kormány által benyújtott javaslatra, hogy ha a kormány mond 50 ezret, akkor mi meg, mondjuk, 100 ezer forint/aranykorona mértékben határozzuk meg. (Z. Kárpát Dániel: Pedig jobban hangzik.) Tehát nem ez a motiváció, hanem az örvendetesen vagy egyesek számára persze kevésbé örvendetesen, de folyamatosan növekvő magyarországi földárak. A föld értékének változását tekintve az 50 ezer forint/aranykorona valóban elég alacsonynak tűnik, még a nyugat-dunántúlihoz képest viszonylag mérsékeltebb földárakat tapasztalunk Kelet-Magyarországon, de azért az 50 ezer forint/aranykorona talán már sok helyen Kelet-Magyarországon sem feltétlenül állja ki az alku próbáját, ha mondjuk, magánszemély tulajdonosok közötti alkudozásról beszélünk.

Steinmetz Ádám megemlítette itt felszólalása végén a földtulajdonjog bejegyzésének elképesztően gyötrelmes ügymenetét. Én most, ha megengedik, röviden felvázolom az iratok útját az ügyvédi irodától a földtulajdon bejegyzéséig terjedően. (Z. Kárpát Dániel: Hosszú lesz!) És ez valóban borzasztóan adminisztratív, de rendkívül röviden összefoglalom, csak azon képviselőtársak számára is szeretném közelebb hozni ezt a problémát, akik nem szembesülnek ezzel. Nekem már volt szerencsém vagy szerencsétlenségem nemegyszer ezeket a problémákat leküzdeni, vagy megkíséreltem legalábbis leküzdeni.

Ott kezdődik a folyamat, tisztelt Ház, hogy az eladó és a vevő elmennek az okiratot készítő ügyvédhez, megkötik az adásvételit; vegyünk egy adásvételi szerződést, ne bonyolítsuk túl. Az adásvételi szerződést aztán kifüggesztik a föld fekvése szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára. Eltelik 60 nap, leveszik a hirdetményt, elküldik a megyei földhivatalhoz; a megyei földhivatal a megyei agrárkamarához; a megyei agrárkamara a helyi földbizottsághoz; a helyi földbizottság vissza a megyei agrárkamarához. Majd a pingpongozás úgy folytatódik, hogy az agrárkamara ismét a megyei földhivatalhoz juttatja el az iratokat, itt történik meg a tényleges, a tulajdonképpeni jóváhagyás. Ezt követően visszakerülnek az iratok az okiratot készítő ügyvédhez, majd az okiratot készítő ügyvéd a föld fekvése szerinti körzeti földhivatalhoz juttatja el a megfelelő iratokat, amely bejegyzi a föld tulajdonjogát. Ez átlagos esetben 6 hónap körüli időt vesz igénybe, de valóban nem ritkák a 8-10 hónapos vagy ennél hosszabb időt igénybe vevő ügyintézések, hiszen itt most nem akartam még önöket azzal zsibbasztani, hogy az egyes eljárások maximális hivatali határidejét is idehozzam.

(12.40)

De az iratoknak ez a fajta pingpongoztatása vagy ez a fajta útja, úgy gondolom, hogy értelmetlenül lassítja a földtulajdonjog bejegyzését, és valóban, például akár egyébként egy szántó vagy különösen, mondjuk, egy gyümölcsös művelési ágú területnél komoly problémákat okozhat.

Én már mezőgazdasági bizottsági ülésen is fölvetettem egy hangos gondolkodás keretében annak a lehetőségét, hogy vizsgálják meg, vizsgálja meg a minisztérium, hogy legalább a 60 napos kifüggesztést talán érdemes lenne 30 napra csökkenteni, hiszen a mai online világban, amikor mindenki gyakorlatilag már az internetről tájékozódik, és a hirdetmények ott is elérhetőek, tehát nem kell már beballagni ahhoz egy érdeklődő helyi gazdának, hogy megnézze, hogy milyen hirdetmények vannak aktuálisan kifüggesztve a hirdetőtáblára, elegendő, ha megnézi akár a mobiltelefonja segítségével, hogy az adott településen éppen milyen hirdetmények futnak vagy milyen hirdetmények kerültek nyilvánosságra, akkor úgy gondolom, hogy érdemes lenne átgondolni a 60 napos kifüggesztési idő megfelezését. Rövidebbet nem mernék mondani, mert nyilván az is lehetne egy túlzás, de érdemes lenne megfontolni, hogy legalább ott egy hónapot rövidíteni ezeken az elképesztő eljárási határidőkön.

A hat hónapos ügyintézés egy viszonylag optimális eset, amikor nincsenek fennakadások, és abból indulunk ki, azt feltételezzük, hogy jóváhagyással végződik ez a folyamat. Azt a legteljesebb jó szándék mellett mondom önnek, tisztelt miniszter úr, hogy érdemes lenne ennek az egyszerűsítésén gondolkodni. Mint ahogy több jó szándékú javaslatot is eljuttattam önökhöz, illetőleg voltak különböző felvetéseim. Ez a nemzeti birtokrendezés még nem az a nemzeti birtokrendezés, amire itt az ellenzéki képviselők már utaltak, az osztatlan közös tulajdon megszüntetését nem ettől a javaslattól kell várni.

Ismét, tehát ebben a vitában is felvetnék néhány olyan javaslatot rendületlen elszántsággal, amelyek fontosak lennének, illetőleg amelyeknek egy része már itt is helyet kellett volna hogy kapjon. Gondoljunk abba bele, hogy jelen pillanatban, ha egy osztatlan közös tulajdonú területen belül történik adásvételi szerződés  megint csak maradjunk az adásvételeknél , akkor abban az esetben nem kell kifüggeszteni és jóváhagyni, ha ez az adásvétel megszünteti az osztatlan közös tulajdont, magyarul, egyszerre történik valamennyi aranykoronának a felvásárlása, vagy az utolsó olyan tranzakció történik, amellyel gyakorlatilag egy tulajdonoshoz kerül a valamikori osztatlan közös tulajdonú terület.

Jellemzően elsődlegesen oligarchák vagy spekulánsok vannak abban az anyagi helyzetben, hogy egyszerre megvásároljanak akár nagyobb osztatlan közös tulajdonú területeket. Ebben az esetben nincs kifüggesztés és nincs jóváhagyás, tehát nincs az a fajta sokszoros védőfal, amit itt az előbb részletesen, talán már zsibbasztó részletességgel önök elé tártam. Ezzel szemben van kifüggesztési és jóváhagyási kötelezettség akkor, amikor az osztatlan közös tulajdonú területeken belül kisebb adásvételek történnek, amelyek nem eredményezik az osztatlan közös tulajdonnak a megszüntetését.

Egy alapvető ellentmondás, hogy amikor felmerülhet a spekuláció lehetősége a nagyobb tőkeigény miatt, akkor nincs egyfajta adminisztratív és jogi védelem, amikor pedig szinte biztos, hogy ez kizárt, akkor az előbb említett őrületes procedúrán kell keresztülmenni.

Éppen ezért fontos lenne, hogy az adott táblán belül, sőt továbbmegyek, tisztelt miniszter úr, az adott településen belül vagy földrajzilag szomszédos településen érintett azonos tulajdonosi kör közötti adásvételek és cserék esetében is érdemes lenne a kifüggesztés- és/vagy kifüggesztés- és jóváhagyás-mentességet mielőbb engedni annak érdekében, hogy az osztatlan közös tulajdon minél nagyobb mértékben megszüntetésre kerüljön, mert ez, nyugodtan mondhatom, hogy agrárgazdasági, nemzetgazdasági érdek. Ha abból az alapállásból vagy abból az alaptézisből indulunk ki, hogy az ország jó minőségű élelmiszerrel való ellátása alapvető nemzetbiztonsági kérdés, akkor azt kell hogy mondjam, hogy az osztatlan közös tulajdon tűzzel-vassal való megszüntetése, kiirtása pedig egyenesen nemzetbiztonsági kérdés és nemzetbiztonsági érdek is.

Ugyanakkor említenék itt néhány érdekességet, amelyről eddig talán kevés szó esett, és ebben a vitában is helye van ezeknek a gondolatoknak. Az egyik mindjárt a birtokösszevonási célú cserék kérdése. Felhívnám arra valamennyi képviselőtársam figyelmét, hogy itt egy komoly ellentmondás feszül az adótörvények szerinti birtokösszevonási célú földcsere fogalma és a földtörvény szerinti birtokösszevonási célú földcsere fogalma között.

A földtörvény, ha úgy tetszik, kellő rugalmasságot biztosít, szinte valamennyire, a cserék nagy részére gyakorlatilag ezt a fogalmat rá lehet húzni, ami ilyen értelemben megkönnyíti akár a kis- és közepes gazdák vagy családi gazdaságok életét. Ugyanakkor az adótörvények szerinti fogalom indokolatlanul szűk. Ennek azokban az esetekben van különösen fájdalmas jelentősége, amikor akár az egyik vagy mindkét földrészlet esetében öt éven belül kerül sor a tulajdonosváltásra vagy a tulajdonjogban bekövetkező változásra. Ugyanis rendszerint egy földadásvételkor ugyan a 4 százalékos vagyonszerzési illeték megfizetése alól mentességet kapnak a vevők, hiszen az esetek döntő többségében vállalják, hogy öt éven belül nem idegenítik el, de öt éven belül is felmerülhet olyan észszerű gazdálkodási indok, amikor nem arról van szó, hogy valaki kufárkodni akar, és hirtelen nagyot akar kaszálni a vételi és az eladási ár különbözetén, hanem valamiért neki cserélni kell adott településen belül vagy mondjuk, jellemzően egymáshoz közel eső vagy szomszédos településeken.

Ha öt éven belül teszi ezt meg, az esetek nagyon kis hányadát leszámítva a dupla mértékű, vagyis a megtorló jellegű illetéket kell fizetni. Ekkor, ebben az esetben, mivel öt éven belül változik a tulajdonos személye csere esetén is, az esetek nagy többségében azt látja, hogy nem 4, hanem 8 százalék illetéket kell megfizetni, amely teljesen indokolatlanul vesz ki őrült pénzeket a zsebéből. Ráadásul rendszerint az első tranzakciótól, első szerződéstől vagy tulajdonjog-bejegyzéstől számított ötödik évben jelzi a NAV csak azt, hogy ez felmerül. Tehát aki a szerzéshez képest, mondjuk, a második évben végrehajtott egy ilyen cserét, és mondjuk, valamiért nem az adminisztrációra figyel, hanem teljesen észszerűen a gazdálkodásra, a földműves munka elvégzésére, akkor három év múlva szembesül azzal, hogy egy dupla mértékű illetéket a nyakába varrnak több év távlatából, ami nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozza.

Éppen ezért javaslom azt nagy tisztelettel a Mi Hazánk Mozgalom nevében, hogy ezt a fogalmat egységesítsék, legyen kedves, tisztelt miniszter úr, a Pénzügyminisztériummal egy egyeztetésbe kezdeni, ezt tudom önnek javasolni, hogy a két nagy szakterület vagy terület közötti fogalmi különbséget próbálják harmonizálni, összhangba hozni. Javasolnánk egyébként a földtörvény szerinti csere fogalmának az alkalmazását. Nem gondoljuk azt, hogy a megtorló jellegű illetékek beszedésén múlna a központi költségvetés jövője, viszont nagyon nagy segítséget jelentene a gazdáknak, ha nem kellene ezeket az aknákat kikerülgetniük, vagy nem kellene ezekre az aknákra rálépniük, és súlyos terheket fizetniük teljesen indokolatlanul.

Mint ahogy természetesen értjük az erdőfelújítási biztosítékokkal kapcsolatos szabályokat is. Ugyanakkor itt is meg kell jegyeznem, hogy átestünk a ló másik oldalára. Van mifelénk egy mondás, valószínűleg sokan ismerik, hogy amíg erdő van, addig madár is lesz. Na de madárnak mégse kellene nézni azokat az erdőgazdálkodókat, akik egyébként tisztességes módon próbálnak gazdálkodni, olyan körülmények között, tisztelt miniszter úr, hogy ha most a koronavírus-járványt egy pillanatra kikapcsoljuk a gondolkodásunkból, de belevesszük a tavaly június végi viharkárokat, amikor hatalmas erdők, óriási famennyiség borult ki, mentek tönkre a vihar következtében, nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban is, emiatt akár a tűzifa-, akár az iparifa-piac telítetté vált, legalább két évre becsüli a szakma ennek a telítettségnek a némiképpen való enyhülését, és mégis elképesztő adminisztratív és pénzügyi akadályokba ütköznek az egyszerű erdőgazdálkodók. Ugyanis azt kell látnunk, hogy a legalább 500 ezer forint/hektár mértékű erdőfelújítási biztosíték sok esetben gátja a normális gazdálkodásnak, hiszen ha alapul veszünk csak egy kereken 10 hektáros területet, akkor azt látjuk, hogy nagyon ritka az az eset, amikor ezt a biztosítékot nem kell előzetesen befizetni.

(12.50)

Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy mielőtt még egy fát kidöntenének, még az értékesítéstől nagyon messze vagyunk akkor, mielőtt az első fát kivágnák, 5 millió forintot kell átutalni erdőfelújítási biztosíték címén, és ennek a 70 százalékát akkor kapja vissza az erdőgazdálkodó, amikor az új állományt eltelepíti, adott esetben, egy lassabb tarvágás esetén a tarvágás megkezdésétől az új állomány eltelepítéséig akár egy év is vagy több mint egy év is eltelhet a gazdálkodó hibáján kívül, majd a fennmaradó 30 százalékot akkor, amikor az új állomány fajtától függően egy meghatározott méretet elér. Magyarul, a használt vagy esetleg a használattól jóval nagyobb összeget kell előre befizetni erdőfelújítási biztosíték címén.

Sok esetben ezzel még a gyakorló vagy a gyakorlott erdőgazdálkodók is nagy bajba kerülnek, mert az erdők természetességi besorolásától, tehát jogi definícióktól függ az, hogy mikor, milyen esetekben kell ezt a biztosítékot befizetni. De maradjunk annyiban, hogy a tarvágások döntő többségében le kell ezt csengetni, be kell fizetni, amely lehet, hogy egy sokmilliárdos forgalmú céget nem renget meg, de egy kis vagy egy közepes erdőgazdálkodó számára sokszor áthidalhatatlan nehézségeket okoz, különösen a fapiac mostani állapotában, különösen megfejelve még a fapiac mostani állapotát egy világjárvánnyal, amikor úgy a munkáltatók, mint a munkavállalók egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Én nem azt mondom egy szóval sem, hogy az erdőfelújítási biztosíték intézményét meg kellene szüntetni, mert az egy szélsőség lenne, az egy hatalmas túlzás lenne. De azt állítom, tisztelt miniszter úr, hogy át kellene gondolniuk, hogy az esetkört az észszerű mértékre kellene szorítani, és talán a legalább 500 ezer forint/hektár mértéket érdemes lenne akár a felére csökkenteni, legalább átmeneti ideig, amíg a világjárvány, illetőleg a tavalyi természeti csapás miatti halmazatban megnehezült helyzet egy picit nem javul vagy nem enyhül. Úgyhogy lenne itt bőven egyébként mivel foglalkozni.

Bízom abban, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetése kapcsán még a tavaszi ülésszak során, akár néhány héten belül, valóban lesz ennek az intézménynek, ennek a tulajdoni formának a megszüntetését célzó javaslat, amely a lehető leggyorsabban számolja fel ezt a tulajdoni formát. Ugyanis ami most történik, hogy ha 50 tulajdonosból csak egy nem akarja az adott területen a kiosztási vagy a felosztási sorrendet, akkor a küllők közé betéve a vasrudat, tönkreteszi másik 49 tulajdonos gazdálkodását, ez nettó őrület, és ennek a megszüntetését minél hamarabb el kell kezdeni. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, akit majd kétperces hozzászólásra Steinmetz Ádám fog követni.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előre szeretnék egy ígéretet tenni: nem fogok visszaélni a házszabály adta lehetőséggel, tehát egészen biztos, hogy nem fogom kitölteni a rendelkezésemre álló időkeretet, viszont meg kell hogy osszak némi személyes benyomást is. Igen szomorú vagyok a vita alakulása kapcsán, hiszen hallottunk itt egy felkészült minisztertől egy expozét  és tényleg az általam leginkább felkészültnek tartott miniszterek közé tartozik miniszter úr , hallgattunk bizottsági elnök úrtól egy kicsit lekezelő, kioktató hangnemű hozzászólást, teljesen ütemtelenül egyébként és szerintem erőteljes, rosszul időzített becsúszással. A szomorúságom oka az, hogy nekünk most itt arról kellene vitatkoznunk többek között, hogy a mezőgazdaságban dolgozók kieső bevételeit, bérét, egyebeit hogyan tudjuk kompenzálni, visszapótolni, és persze nagyon fontos az, hogy mondjuk, a 88. § tekintetében a végrendeleti örökösök sorsa hogy alakul. Én is nagyon szeretném, ha itt nem egy automatikus állami einstand lépne életbe, hanem legyen egy olyan átmeneti időszak, amelynek értelmében az érintettek jelentkezhetnek. Ha korábban, a tudtukon kívül történt meg az a sajnálatos esemény, amiből kifolyólag ők örököltek, akkor legyen valami lehetőségük ezt a folyamatot egy pozitív irányba fordítani. De hát nem beszélünk egy teljes ágazat, egy teljes szektor munkavállalóinak az esetleges ellehetetlenüléséről, és arról sem hallottam a vita során egyetlen árva szót sem, hogy a tavaszi időszakban a munkálatok felpörgése során az esetlegesen most jelentkező munkaerőhiányt mégis hogy a fenébe akarja megoldani Magyarország, a magyar gazdaság.

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy önmagában a 13 ezer hektár természetvédelmi oltalom alatt álló terület sorsa megérdemelne egy külön vitát, de hát, Font képviselőtársam, önök megtették még azt is, hogy egy teljes gazdaság védelmének szánt csomag részleteit tegnap nem jelentették be. Itt voltunk együtt a parlament épületén belül, önök nem voltak hajlandóak erről vitázni, sem ön, sem a képviselőtársai, egy százalékos számsort nem voltak hajlandóak megosztani velünk, hogy mégis a munkabérkipótlások tekintetében mire hajlandóak, meddig mennének el. Ma pedig az online sajtótájékoztatón miniszter úr bejelentette azokat a részleteket, amelyeket önök elfelejtettek levitatkozni ezzel a parlamenttel.

Tehát amikor mi arról beszélünk, hogy parlamenti munkára lenne szükség, képviselőtársam, nagyon szimpatikus nekem, de egymást szeretném nézni itt az épületben. Érdemi munkát szeretnék végezni, ezekről a nagyon fontos részletekről szeretnék termékeny vitákat folytatni, és kérem, tegyék lehetővé, hogy ez tető alá kerülhessen. Nem az a parlamentarizmus lényege, hogy önök jelenléti ívet vezethessenek, és elmondhassuk, hogy itt voltunk, hanem az, hogy Palkovics miniszter úr ne úgy tegyen már bejelentéseket, hogy a parlamentbe nem merik behozni ötlet szintjén ezeket az elképzeléseket, mert nyilván el fogjuk mondani, hogy amit munkabérek kipótlása tekintetében most terveznek, az édeskevés, és nem lesz elég ahhoz, hogy rendszerszinten kezelje ezeket a bajokat. Tehát nemhogy nem bátor megoldás, de kimondottan a gyengébb, erőtlenebb, fékezettebb habzású megoldások közé tartozik Európában, és szégyen gyalázat, hogy ennyire tellett. Nekünk ezekről kellene beszélgetni, hogy hogyan lehetne ezeket hatékonyabban keresztülvinni.

A helyzet az, hogy ebben a vitában is elhangzott az az állítás, miszerint a jelenlegi méretű Magyarország több tíz millió ember élelmezésére lehet alkalmas, és egyébként alkalmas is. Ez valóban így van, bár én inkább a Kárpát-medencei kitekintést szoktam használni ebben az összefüggésben, hiszen egységes gazdasági övezetként kezelve a Kárpát-medence az, amely képes lehet egyfajta bölcsőként és  ha úgy tetszik  élelmiszerbázisként működni Európában. A helyzet az, hogy ez még igaz is lehet, de bennünket itt a parlamentben az kell, hogy érdekeljen leginkább, hogy az egyszerű vásárló szintjére ez hogyan csorog le, hogyan jelenik ott meg.

Képviselőtársaim, azt látjuk, hogy most, a válság napjaiban is, ha valaki egy bevásárlóközpontba betér, milyen kígyóuborkával találkozik, hát, jellemzően nem a hazai termésből itt maradt óriási készletekkel, hanem a spanyol termékkel. Ha valaki paprikát kíván vásárolni, marokkói paprikával találkozik. Az a helyzet, hogy igen, néha lehet az Intersparban magyart vásárolni, öt darabot 700 forintért. Nyilván most nem akarom a piacok árait is felsorolni, hiszen megígértem, hogy nem élek vissza az időkerettel, de egész egyszerűen az egyszerű fogyasztó, vásárló szintjére nem szűrődik le mindaz, amiről önök tetszenek beszélni. Ez az óriási probléma.

Nekünk a birtokviszonyok kialakítása során arra kellene figyelemmel lennünk, hogy a hosszú szállítási láncokon átívelő, most már látszik, hogy fenntarthatatlan gazdasági modellekből kiszakadjunk, Európán belül önellátásra törekvő Magyarországra van szükség, egy egészen új vízióra. Ez a járvány, ez a válság lehetővé teszi most számunkra, hogy átértékeljük az eddigi koncepciókat, hogy önök is belássák, hogy amit Font elnök úr tizeniksz éve a bizottság élén képviselt, az lehet, hogy jó szándékú volt, de nem működik a XXI. században. Az elmúlt harminc évet kell megfogni, a történelem szemétdombjára vágni, és új modelleket kell kitalálni.

Új víziót, új életvezetést kell kitalálnunk, ahol kevésbé számítanak majd a GDP-adatok, és jobban számít az emberi fejlettségi index, az, hogy hogyan férünk hozzá színvonalas oktatáshoz, egészségügyhöz, és nem pusztán az eddig használt statisztikai adatok számítanak, hanem az emberi életminőség mutatószámai, amelyeket önök még nemhogy nem dolgoztak ki, be sem fogadták az erre vonatkozó indítványokat és előterjesztéseket. Tehát az a tiszteletteljes kérésem, hogy változtassanak az elmúlt harminc év hozzáállásán, mert ez kevés lesz egy válság menedzseléséhez, és ez kevés lesz a gazdaság újraindításához.

Azt látjuk, hogy Magyarországon, a Kárpát-medencében minden adottság megvan ahhoz, hogy elinduljunk egy normális, kezelhető, emberi életvitelt biztosító irányba, és akkor majd lehet kezelni a kivándorlási spirált, akkor majd tudunk termékeny vitákat folytatni arról, hogy a rekordgyenge forint most egyébként milyen problémákat okoz azok számára is, akik alapvető élelmiszereket vásárolnak, és ebben bőven van sajnos  bárcsak ne lenne  importtermék, amely importtermékek árait most brutálisan felveri az extrém gyenge forint. Ezekről mind persze többórás vitákat lehetne folytatni.

Az én tiszteletteljes kérésem az, hogy változtassanak az optikán, és egy önfenntartó Magyarország irányába elindulva az elmúlt harminc évnek ezeket a nagyon rossz berögződéseit dobják ki végre, mert közös felelősségünk az, hogy feltámasszuk Magyarországot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Steinmetz Ádám képviselő úrnak, akit majd Font Sándor képviselő úr fog követni ugyancsak kétperces hozzászólásra.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Font Sándor elnök úrral ellentétben én nem egy személyeskedő és pártpolitikai alapon álló felszólalással folytatnám. Örülök egyébként, hogy elnök úr a bizottsági munkáját nem ebben a szemléletben képviseli, és remélem, hogy a mostani felszólalásában is majd változtatni fog az előzőekhez képest.Tisztelt Miniszter Úr! Egy dolog, egy javaslat, egy észrevétel kimaradt az előbbi felszólalásomból, ez pedig a módosító javaslat 82. §-ához tartozik. Ez úgy szól, hogy a földforgalmi törvényt úgy módosítsuk, hogy több földnek egybefoglalt vételáron történő eladására akkor kerülhet sor, ha azok egymással szomszédosak  ez eddig rendben van, legalábbis szerintem , és itt jön a lényeg, hogy vagy a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználója ugyanaz a személy. Akkor én jól értem, hogy egy somogyjádi ingatlan és egy nyíregyházi ingatlan is egybefoglalt szerződéssel adásvételi szerződés tárgyát képezheti abban az esetben, ha ugyanaz a földhasználója, mert ez elég életszerűtlen.

(13.00)

Erre legyen kedves válaszolni. Vagy legalább azt beletenni a törvényjavaslatba, hogy ha a vevő ezeknek a területeknek a földhasználója, mert akkor már értem és logikus, hogy egybe lehessen foglalni, mert az elővásárlásra jogosultak, a somogyjádiak értelemszerűen nem vennének nyíregyházi földet. Erre a kérdésre legyen kedves válaszolni, illetőleg nagy tisztelettel megköszönnénk, ha az általam és a képviselőtársaim által itt elhangzott felvetésekre is adna választ. A munkájához pedig a továbbiakban is sok erőt kívánok. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Font Sándor képviselő úrnak adom meg a szót.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem tudom, mi érintette olyan érzékenyen az ellenzéki képviselőket, hiszen csupa praktikus technikai dolgokról beszéltem, mint például a részarány-tulajdonosok elmaradt kárpótlásáról vagy az önkormányzatok földhasználathoz való jutásáról, és tisztáztam az én álláspontom szerint a mintagazdaság kérdését. De attól a ténytől nem tudok eltekinteni, hogy az MSZP-nek, a DK-nak és a Párbeszédnek nincs parlamenti képviselője a bizottságunkban, ezért azt állítom, hogy egyre távolabb kerülnek a vidék magyarságának a problémájától, ezért aztán mindenféle nem megalapozott felszólalásokkal próbálják politikai oldalon sarokba szorítani a kormányt. Ez nehéz lesz. Z. Kárpát Dániel, aki most éppen kiment, azt mondta, hogy változtassunk, dobjuk ki az eddigi rendszerünket, amit felépítettünk, és térjünk új alapokra. Nem is tudom idézni az általa mondott, szerintem frázisok sorozatát. Tisztázzuk, hogy az a kormányzás, amely 2010 óta elkezdődött, a mezőgazdaságban európai szinten is az egyik legnagyobb fejlesztést, fejlődést okozta. Aki ezt nem hiszi, az legyen szíves, olvassa el minden évben a bizottságunk által tárgyalt agrárjelentést, s akinek van ideje, az a jövő héten, mához egy hét múlva kedden jöjjön el a bizottságunk nyílt ülésére, és hallgassa meg a 2019. évi mezőgazdasági agrárjelentést. Igen szép számok olvashatók újra benne. Nem tudom, hogy mit kellene kidobni, amit Z. Kárpát Dániel kér. Azt a fejlődő ágazatot, amely a magyar GDP egyik sarkalatos alapköve lett, dobjuk ki? Nem értem ezt a felszólalást. Annak természetesen örülök, hogy mindenki ráirányítja a figyelmet, hogy vásároljunk magyar árut; én ennek drukkolok.

Nem igaz az, hogy a munkaerőhiány akadályozza a jelenlegi mezőgazdasági termelést, hiszen az esetlegesen külföldiek által eddig megvalósított árutermelés, legyen az spárgaszedés, majd a most következő szamócaszedés, amiben valóban volt sok a külföldi munkaerő, de jelenleg a spárgaszedés egy az egyben lebonyolításra került hazai munkaerő által. Magyarul, a felszabaduló és sajnálatos módon a koronavírus-járvány következtében felszabaduló munkaerő azonnal megtalálta a helyét. S akinek még ilyen gondja van, az forduljon a magyarországi cigány önkormányzatok szövetségéhez, amely rendkívül nagy számú, tettre kész munkaerőt fog tudni ajánlani, és azonnal mennek oda dolgozni, ahol munkaerőhiány van. Jelenleg a mezőgazdasági kézi munkaerőhiányról beszélek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most Apáti István képviselő úrnak adom meg a szót normál időkeretben.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Font Elnök Úr! A tettrekészséggel kapcsolatban sok esetben egy kicsit árnyaltabban látom a képet. E tekintetben sincsenek előítéleteim, az utóítéleteim és a tapasztalataim viszont annál veretesebbek, de ezzel most nem szeretném untatni önöket, illetve nem szeretném az időkeretemet erre fölhasználni. A vitának volt egy különösen éles pontja. A javaslat szerint nemcsak a 3 hektárnál, hanem a 10 hektárnál nem nagyobb állami tulajdonú földrészleteket vagy földeket külön pályáztatás nélkül is meg lehet szerezni. Természetesen, ha ez olyan körök érdekeit szolgálná vagy szolgálja  majd a gyakorlat fogja ezt megmutatni , amelyek kizárólag vagy túlnyomó részben befektetési céllal, nem pedig tényleges földművelési, a szó legnemesebb értelmében vett földművelési céllal szeretnének állami földhöz jutni, akkor ez nyilvánvalóan nem fogja kiváltani a célzott hatást. Amennyiben azonban a helyi kis és közepes családi gazdaságokat, különösen  s ezt egyébként ajánlanám az Agrárminisztérium figyelmébe  a fiatal gazdákat hozza helyzetbe, akkor viszont egy igen sikeres intézkedés is lehet ebből. Ezt egyébként már a közeljövő meg fogja mutatni.

Itt van az öröklés kérdése. Értem, hogy egyfajta előzetes intézkedés lehet az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban is, hiszen az elaprózottság újratermelésének legfőbb, legneuralgikusabb pontja pontosan az öröklés kérdése. Itt azért azt is felvetném, hogy vajon melyik hatóság, melyik hivatal milyen módon tudja azt ellenőrizni, hogy aki a földműves-nyilvántartásban ugyan szerepel, az valóban foglalkozik is a földműveléssel. Mert ha valaki, bocsánat a kifejezésért, csak papíron paraszt vagy flaszterparaszt, de ha egyszer véletlenül akár egy aranykalászos gazdatanfolyam elvégzésével, akár úgy, hogy korábban származott jövedelme a mezőgazdaságból  mert azt se felejtsük el, hogy a földműves-nyilvántartásba vételnek nem az az egyedüli jogcíme vagy útja-módja, hogy valaki egy aranykalászos képesítéssel rendelkezik, az is elegendő hozzá, ha adóköteles jövedelme származik mezőgazdasági tevékenységből , akkor már megkapja azt az igazolást a NAV-tól, amely segítségével a körzeti földhivatal őt a földműves-nyilvántartásba fölveszi. Javítson ki, miniszter úr, ha tévedek. Nagyon örvendetes az, ha valaki ebben a nyilvántartásban szerepel, de vajon tényleg földműveléssel foglalkozike akár főtevékenységként, akár esetleg kiegészítő tevékenységként? Ezt egyébként jó szándékú ötletnek tartom, de nagyon érzékeny kérdés ilyen módon az öröklés szabályozása. Talán érdemes lenne itt nagyobb óvatossággal eljárni, ha másért nem, már csak az előbb általam említett szempontok miatt is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetek  s most kifejezetten a koronavírus-járványra gondolok  megmutatták azt, hogy pillanatokon belül megváltoznak a fontossági sorrendek, és gyorsan át kell értékelnünk bizonyos dolgokat. Azt látjuk, hogy amikor lecsupaszodik minden, akkor mi a legfontosabb. Most tényleg a végletekig leegyszerűsítem a gondolataimat: az, hogy legyen mit enni, és ha hideg van, legyen mivel fűteni. Ha e két alapfeltétel közül akár csak az egyik nem teljesül, akkor bizony nagyon komoly problémák merülhetnek fel, s nemcsak regionális, hanem országos szinten is.

Ha valaki, akkor én nagy szerelmese, nagy kedvelője vagyok az erdőknek, de érdemes lenne talán az erdővédelmi bírság oldaláról, a művelésiág-váltás oldaláról a szántó- és gyümölcsös területek növelése érdekében elgondolkodni.

Konkrétan azt szeretném egy hangos gondolkodás keretében fölvetni, hogy talán érdemes lenne végiggondolni, hogy a faültetvény, illetőleg kultúrerdő besorolású erdőket  itt jellemzően idegenhonos fajtákról beszélünk; megint mondom, azért is kell óvatosan bánni ezzel, mert az idegenhonos fajták között is vannak igen hasznos és értékes fajták, például az akác, de vannak kevésbé értékes és kevésbé hasznos fajták is , tehát érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy amikor ilyen területekből szeretnének más művelési ágú területet varázsolni vagy csinálni, például szántó vagy gyümölcsös művelési ágú területet, annak érdekében, hogy a nemzetbiztonsági alapkérdést jelentő élelmiszer-termeléshez, a jó minőségű magyar élelmiszer-termeléshez több területet sikerüljön nyerni, akkor talán érdemes lenne a minimum  úgy látszik, ez egy bűvös szám  500 ezer forint/hektár mértékű erdővédelmi bírság csökkentésén, felfüggesztésén vagy enyhítésén gondolkodni.

Ennek az erdővédelmi bírságnak a mértéke, ha jól emlékszem vissza a törvény szövegére, szélsőséges esetben akár 2 millió forint/hektár is lehet, ami gyakorlatilag már olyan megtorló jellegű vagy olyan jellegű, ami el is veszi a kedvét azoknak, akik esetleg abban gondolkodnának, hogy kevésbé hasznos fafajtával rendelkező erdőterületen a fa letermelése után inkább szántóföldi vagy gyümölcskultúrával foglalkoznának.

Ezt csak azért is lenne fontos átgondolni, tisztelt miniszter úr, mert jól tudjuk, hogy egyre nehezebb Magyarországon piaci alapon földet vásárolni, hiszen azt látjuk, hogy  az én tapasztalataim szerint is  csökken az adásvételi szerződések száma. Pontosan ennek érdekében lenne érdemes az erdészeti szempontból kevésbé fontos területek kapcsán, nyilván kellő finomsággal és kellő alapossággal megnézni, mert nem lehet ajtóstul rontani a házba, és nyilván nem lehet nyakra-főre erdőterületeket felszámolni, meg azt a szempontot sem akarom keresztbeverni, hogy az erdősült területek nagysága növekedjen, de itt egy kényes egyensúlyi állapotot kellene teremteni annak érdekében  ami szerintem viszont megint egy kiemelt érdek , hogy a szántóföldek és a gyümölcsösök aránya növekedjen. A talán kevésbé értékes valamikori erdőterületeket érdemes lenne erre a célra befogni, és az ehhez kapcsolódó adminisztratív és pénzügyi akadályokat számottevően csökkenteni. Ennek ajánlom nagy tisztelettel a megfontolását. Köszönöm szépen.

(13.10)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most Vadai Ágnes képviselő asszonynak adom meg a szót két percre, akit majd Magyar Zoltán képviselő úr fog követni két percben.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kormánypárti képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy nagy örömmel veszünk részt a Mezőgazdasági bizottság munkájában, amennyiben a Fidesz biztosítja a Demokratikus Koalíció számára a helyet  nem biztosította eddig a helyet , kedden természetesen megpróbálok ott lenni a bizottság ülésén, eddig is megpróbálkoztam ezzel. Tájékoztatni szeretném továbbá a képviselő urat arról, hogy a megtekintés mint az agráriumban való tudományos részvétel az én világomban nem nagyon értelmezhető. Az elmúlt időszakban sokszor láttuk, hogy mindenféle megtekintések, avatások és vacsorák voltak, ez semmilyen módon nem jelenti azt, hogy valaki értene az agráriumhoz. Egyébként pont magyar miniszter erre az élő példa.

Végezetül: még az előbb Font képviselő úr a biogazdaságok fontosságáról beszélt, hogy milyen csodálatos biogazdaság a Szomor biogazdaság. Szeretném önnek elmondani, hogy volt ebben az országban egy csodálatosan szép biogazdaság, úgy hívták, hogy Kishantos (Dr. Varga-Damm Andrea és Magyar Zoltán tapsol.), és önök valakinek, valakiknek az érdekében egyetlenegy döntéssel úgy gyalulták le, hogy olyat még a magyar mezőgazdaság nem látott.

Én azt szeretném mondani, hogy itt az ellenzéki képviselők a felvetéseikkel azt a célt kívánják szolgálni, hogy amit a miniszter az expozéjában mondott, hogy nemzeti birtokpolitikai irányelvek, hogy a nemzeti érdeket képviseljük, az valósuljon meg. Szeretném felhívni az ön figyelmét arra, hogy a nemzetbe jelen tudásom szerint még az ellenzéki képviselők és az általuk képviselt választópolgárok is beletartoznak. Esetleg majd lehet, hogy benyújtanak itt a veszélyhelyzet ideje alatt olyan törvényt, amely kizár bennünket, majd akkor is nyilván vitatkozni fogunk erről.

Mi a jelen helyzetben javaslatokkal élhetünk, ezeket meg is tesszük, önök vagy elfogadják, vagy nem. Higgyék el, az itt ülő képviselőket semmiképpen nem az a szándék vezeti, hogy hatalmas birtokokra tegyenek szert, előnyt élvezzenek másokkal szemben, vagy talán úgy legyenek aranykalászos gazdák, hogy soha semmi közük nem volt a mezőgazdasághoz. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Magyar Zoltán képviselő úré a szó.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Örömmel hallottam a bizottsági elnök úr szavait, hogy ezek szerint a jövő héten tárgyalhatja az agrárgazdasági jelentést a bizottságunk, így majd újra lefolytathatjuk azokat a vitákat, amelyeket most már évről évre, amelyek szerint önök kizárólag a GDP-adatokból kiindulva valamiféle csodálatos előrelépésről beszélnek a mezőgazdaság területén, mi meg majd elmondhatjuk, hogy bizony azért a hazai vetőmagok aránya vagy éppen a termésátlagok mind-mind elmaradnak attól, ami elvárható lenne, vagy akár beszélhetünk majd arról is, hogy számunkra nem annak a 10-15 ezer családnak az örvendetes jóléte jelenti a magyar mezőgazdaságot, ami az önök számára. De mindezek mellett, akkor is, ne vegye zokon, ha azt mondom, hogy abszolút nem helytálló és nem helyes ez az irány, amit most folytatnak, már csak azért sem, mert pontosan szembemegy a korábbi ígéreteikkel. A családi gazdaságok segítése helyett egy brutális birtokkoncentráció folyik ebben az országban. Amikor azt ígérték korábban, hogy növelik majd az állami szerepvállalást a magyar vidéken, azzal szemben eladták az állami földterületeket, és azért azt se vegye zokon, ha nem hisszük el feltétlenül, hogy ezek a kedvezményezettek, ezek az új földbirtokosok, mintagazdaságok  most hívjuk őket a törvény miatt így , ezek feltétlenül a közjó szempontjait fogják elsődlegesen a szemük előtt tartani. Egyrészt azért ne vegyék zokon, hogy ezt nem hisszük el, mert nem ez volt az eddigi gyakorlat, másrészt a jelen törvény sem tartalmaz erre vonatkozóan biztosítékokat. Jó lenne, ha tartalmazna, mondjuk, arra vonatkozóan, hogy végre egy olyan országra fogunk ébredni, miután ez a törvény elfogadásra kerül, ahol nem a legtehetősebbeket, nem a legtöbb támogatás felett diszponálókat, nem a legnagyobb földhasználókat toljuk továbbra is kedvezményes állami földbérletekkel.

Erre semmiféle indokot, érvet nem hallottunk mind ez idáig, miért kellene őket kedvezményes bérletekkel további 50 évre kedvezményezett helyzetbe hozni, és ezzel egyébként keményen beleszólni a piaci folyamatokba, és versenyhátrányt okozni a tisztességes termelőkkel szemben. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Kérdezem, hogy kíváne még valaki hozzászólni a vitához. (Senki nem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom. Megkérdezem Nagy István miniszter urat, kíváne zárszót mondani. (Dr. Nagy István szólásra emelkedik.) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, miniszter úr.

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a vitát, szeretném megköszönni a vitának a hangnemét, mert amikor birtokpolitikai kérdésekről beszélünk, az mindig nagyon éles kérdéseket hoz elő. Ha belegondolunk a magyar történelembe, a birtokpolitikai kérdések mindig nagy rendszer-átalakulások után következtek be, mindig óriási társadalmi és gazdasági változásokat is hoztak maguk után, és mi is így vagyunk most: a ’90-es évekbeli rendszerváltozás akkori birtokpolitikai döntéseinek bizonyos részeit tudjuk most lezárni az első lépcsőben, és még jövünk, két-három hét múlva itt lesz a parlament előtt a közös osztatlan megszüntetéséről szóló törvénycsomag (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Jaj, de jó!), amellyel lezárjuk a ’90-es években megnyílt földpolitikai kérdésköröket. Nagyon kényes, nagyon nehéz kérdéskörök ezek, nagyon nagy felelősséggel kellett hozzányúlnunk ezekhez a kérdésekhez is, és ezért én nagyon hálás vagyok önöknek, hogy ellenzékiként is, kormánypárti képviselőként is megfogalmazták azokat a kérdésköröket, amelyek kinek-kinek hangsúlyosabban vagy kevésbé hangsúlyosabban az előterébe kerültek. Köszönöm szépen ezt önöknek még egyszer.

Néhány hozzászólásra hadd reagáljak olyan téren, hogy be kell vallanom, nem volt olyan színes fantáziám, hogy bele tudjak képzelni oly dolgokat, amelyeket egy-két képviselőtársunk felvetett. Isten látja lelkem, a jó szándékot a törvényben, hogy eszünk ágában nem volt azokkal a kérdésekkel foglalkozni, amelyeket egy-két képviselőtársunk megemlített és felvetett. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Annak viszont nagyon örülök, hogy szinte kivétel nélkül mindnyájan hangsúlyozták azt, hogy nagyon sokan technikai jellegűnek tartják, értik, érzik a benne megfogalmazott szándékot, és hogy nagyon sok részét támogatni is tudnák. Magyar Zoltán képviselőtársam is mondott olyan mondatot is, hogy valódi problémát old meg a törvény, valódi problémát old meg maga a törvény.

Természetesen több kérdéskör is felvetült, amelyekkel kapcsolatban akár magyarázattal is tartozom a tisztelt Háznak. Amit mindenki felvet, és amit mindenki számonkért rajtunk, az a mintagazdaságoknak a kérdése, és úgy tesznek, minthogyha nem értenék teljesen, hogy miről is szól ez. A minta  mint ahogy látszik is belőle  nem az egész magyar mezőgazdaságra jellemző, nem az egész magyar birtokpolitikára jellemző, hanem azt a szerepet kell hogy betöltse a mintagazdaság, mint amire hivatott.

Hiszen mit is jelent maga a mintagazdaság? Hogy élen jár, hogy olyan technológiai fejlesztéseket hoz létre, hogy úgy vesz részt az egyetemi felsőoktatásban, hogy úgy vesz részt a kutatás-fejlesztésben, ami valódi mintákat szolgál, hogy úgy tudja segíteni a gazdatársadalmat, hogy olyan beruházásokat hajt végre, amelyekkel a legszélesebb kört ki tudja szolgálni, mert az alapanyagát, a nyersanyagát, amit megtermelnek a gazdák, azt ő a feldolgozóüzemében fel tudja dolgozni  tehát egy teljes körű mintával tud szolgálni.

Na most, azt kell mondjam, hogy a magyar állam is hálával és köszönettel tartozik a mintagazdaságoknak. Miért is? Mert azt a pénzt, amit az államnak kellene az adófizetők pénzéből betennie, hogy ezek a beruházások megvalósuljanak, azt a magánszektor beteszi, és megcsinálja helyettünk  és ez az, ami óriási lehetőség a mi számunkra a fejlődés irányának a növelésére. Hiszen gondoljunk bele: egy öntözési beruházás csak a legkisebb volumenben is, ha csak néhány száz hektárról beszélünk is, 5 milliárdos tétel, annak a megtérülési ideje nyilván nem néhány év, hanem annak hosszabb idő kell. Egy nagy feldolgozóüzemnek a megépítése, az a beruházás, annak a megtérülése megint csak nyilván nem néhány év, hanem sokkal több év; és nem kőbe vésett szabály, hogy 50 év. Adható! A miniszter megítélheti úgy, meghosszabbíthatja azt az időtartamot, ha olyan beruházás miatt igénylik annak a meghosszabbítását. Tehát egyáltalán nem automatikus és nem kőbe vésett tételekről beszélünk.

(13.20)

Tehát azt mondani, hogy a családi gazdaságok felől elfordult a kormányzat a sokkal nagyobb gazdaságok felé, ez teljességgel téves gondolat. Minden erőnkkel azon vagyunk, minden egyes pályázattal, amit hirdetünk, azon vagyunk, hogy pontosan a családi kis- és közepes gazdaságokat hogyan tudjuk megerősíteni.

Ha nézték a tárca törvényalkotási szándékait, amikkel idejövünk, láthatják sorra ezeket az ütemezéseket, csak meg kell oldani a kardinális kérdéseket. És itt most többen felvetették, hogy miért is pont a koronavírus-járvány közepette jövünk elő ezzel a törvénnyel. Azt kell mondjam önöknek, hogy eszünk ágában nem volt ezzel a törvénnyel a koronavírus-járvány idejére készülni. Megvolt a menetrend; egy teljesen természetes, normális időszakra készültünk, és úgy voltunk vele, hogy ez az első lépés, majd mögé jön a közös osztatlan megszüntetése, majd jön a családi gazdaságoknak az örökléssel és a hasonló dolgokkal kapcsolatos kérdésköre, amely a működését és a gazdaságos továbbélését segítheti az egész kérdéskörnek.

De ha már itt vagyunk ebben a helyzetben, akkor is helyt kell állnunk, és nyilván más szemüvegen keresztül kell megnézzük ezt az egész törvényt. Azt kell lássuk benne, hogy ha volt valamikor nagyon nagy szükség arra, hogy pontosan megcsináljuk ezeket a birtokpolitikai rendezéseket, ha volt valamikor szükség arra, hogy megerősítsük a kis- és közepes vállalkozásokat, ha volt valamikor szükség arra, hogy bizony a mintagazdaságok alatt, mellett, bennük megerősítsük azokat a nagyberuházásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a minőségi élelmiszert a legmagasabb fokon, önellátásban tudjuk a legnagyobb áruházláncaink polcára is odarakni, akkor bizony pontosan jókor van itt a törvény, mert ráirányítja a figyelmünket arra a veszélyre, hogy mennyire nem lehetünk kiszolgáltatottak a külföldi beszállítóknak; mennyire fontos az, hogy a hazai élelmiszeripart megerősítsük. Erről is szól gyakorlatilag ez a lehetőség.

És innentől már jönnek azok a részletkérdések, amelyekről nekünk beszélni kell. A szociális földprogramot felvetette Magyar képviselőtársam is, Font képviselőtársam is sorolta az adatokat, de az a helyzet, hogy 3322 hektárt adtunk oda egyszer, majd most zárult le, nem is olyan régen 750 hektárnak a teljes díjmentes vagyonkezelésbe adása az önkormányzatok számára, pontosan azért  és megkérdezték, hogy miért most , mert mindennek üteme van. Mert a földnek hol van a legjobb helye? A gazdák kezében. Ott van a legjobb helye, hogy megélhetést, biztonságot, vidéki megmaradást szolgáljon az emberek számára. Majd azon embertársainknak, akik szociálisan rászorultak, akik a munkából kiestek, akiknek az önellátása veszélyben van, akkor tegyük lehetővé, hogy az önkormányzatok a szociális földprogramon keresztül, közfoglalkoztatás keretében tudjanak olyan területekhez jutni, ahol meg tudják valósítani ezt a tevékenységet, el tudják látni a közkonyhát, a szociális intézményeket, az iskolákat és hasonlókat azon terméssel, ami ott van.

És itt mindig meg szoktak állni, és én itt szeretnék egy nagyon fontos dolgot mondani, amit most a koronavírus árnyékában megint végtelenül hangsúlyossá kell tenni. Nem szabad itt megállnunk, mert nemcsak az az érték, amit ott előállítunk, hanem az a tudás, amit megtanulnak ezek az emberek, hogy hogyan állítsuk elő. Mert ha van valamikor fontos hangsúlya annak, hogy az önellátásnak mekkora szerepe van, hogy a kertjeinket újra fel kéne ásni, újra be kéne vetni, most pontosan az a hét van, amikor a leginkább alkalmas az idő a veteményezésre. Nincs jobb lehetőség arra, mint amikor egy ilyen vírusveszélyhelyzet van, amikor ráirányul a figyelmünk a sérülékenységünkre, a gyengeségeinkre, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a kertjeink megművelése. És azon dolgozunk, hogy aki rászorult, hogy tudunk adni neki vetőmagot; hogyan tudjuk elősegíteni, hogy rávegyük őt arra, hogy igen, a saját biztonsága érdekében azt a rejtett erőtartalékot, hogy több százezer hektárnyi kert van ma Magyarországon műveletlen, ott a kertekben, amikben most éppen lehet, hogy gyep vagy fű van, azok helyett hogyan ássuk fel a kertet, és hogyan legyen megfelelő zöldség vagy éppen gyümölcs a saját önellátásunkra.

Amit aztán Varga képviselőtársunk felvetett: mintagazdaság, integráció, alulról jövő vagy felülről vezérelt dolog. Nem mehetünk el mellette anélkül, hogy persze, mit szeretnénk, és mi volna az ideális, ami szerencsésebb történelmű országok gazdaságfejlesztésében meg is tudott valósulni, hogy alulról jön. Ez a legtermészetesebb. Fogjunk össze  mindenki a fölöslegével , és építsük meg a feldolgozóüzemet, az egész felvásárlóhálózatot, majd aztán az értékesítési láncokat is szerezzük meg Ennél biztonságosabb és jobb dolog nincs a világon.

Csakhogy nekünk volt egy olyan sajátos történelmi helyzetünk, amikor a kollektivizált mezőgazdaság működött, amely nem tette lehetővé azt, hogy megerősödjön az a generáció, amelyik ma létre tudná hozni ezt. Tehát muszáj felülről vezérelni, muszáj valahova pénzt tenni bele  akinek van elég tőkeereje ahhoz, hogy meg tudja szervezni az egészet , mert nincs benne.

A rendszerváltási következmények mivel jártak együtt? Azzal jártak együtt, hogy hány család tönkrement, hány embert átvertek azzal, hogy integrációba kényszerítették. Mekkora bűncselekmények és mekkora tragédiák történtek az emberek életében! Odaveszett a bizalom, mert annyiszor be lettek csapva az emberek. Muszáj!

És ha megnézik a baromfiszektort, nagyon jól integrált, biztonságban van. A sertéságazatunk is egyre inkább kezd működni. Hála istennek, a hajtatott növény, a kertészet is most már egyre inkább integrációban működik a tészeken keresztül. Látszik az, hogy csak a szervezett keretben lehet jól előremenni, az adja a biztonságot és a termelői hátteret.

Akkor, amikor képviselőtársunk, Z. Kárpát Dániel felveti, hogy persze a kígyóuborka és a paprika kapcsán nézzük meg, hogy honnan jön…  most. Igen, mert a miénk még nincs kész, még kell egy hét. Tehát amikor én a nagy áruházak képviselőit bekérettem, és beszéltünk arról, hogy mi történik itt, akkor az történt, hogy a termelőink sírtak azon, hogy már az üzletekben látják a kígyóuborkát. Csak amikor az áruházak kérték a kígyóuborkát, nekünk még nem volt, de jövő héten már lesz. És azt a reményt tudom megfogalmazni, hogy a megrendelések meg is érkeznek a nagy áruházak és a kiskereskedelmi láncok részéről, és a hazai primőr végre helyet talál.

Nem véletlenül írtam levelet minden egyes kiskereskedelmi lánc vezetőjének, és ajánlottam a figyelmükbe azt, hogy nemzetstratégiailag is és nemzetbiztonságilag is kiemelkedően fontos az, hogy a kereskedelmi láncokban magyar áru legyen ilyen helyzetben, hiszen a határok átlépése és a szállítási nehézségek bizony megélhetési problémát vetnek fel nagyon sok embernek, amiért kikapok. De nem véletlen az, hogy harcolok azért, hogy nyissuk újra a piacokat, mert valahova a hazai terméket el kell juttatni, és valami olyan képmutatást látok ez ügyben, amit muszáj szóvá tennem.

Lehetetlen az a képmutatás, ami történik a piacnyitás ügyében, mert aggódunk az emberekért. Persze, de az embereknek meg kell vásárolni az alapvető élelmiszereket. Ha nem a piacra mennek, hol tudják megvásárolni? Egy zárt légterű, kicsiny üzletben. Az jobb és biztonságosabb, mintha egy szabad légterű piacra mennek? És még mindig nagyon sok önkormányzat még mindig ellenáll. És újra és újra el kell mondani, jön a húsvét, ott vannak a húsosok és azok a kézműves termelők, akik hagyományos húsvéti termékekkel foglalkoznak és ilyeneket állítanak elő. Sok ezren fognak csődbe menni, ha nem tudjuk megnyitni a piacokat, és nem tesszük ezt lehetővé.

És mondok rosszabbat: jönnek a palántások, amelyek az egész nyári zöldségtermeléshez szükségesek a kiskertekben, és nincs lehetőségük máshol, mint ott a piacon árusítani. Tehát hangsúlyosan kérem újra az önkormányzatokat, nyissák meg a piacokat, tegyék lehetővé a biztonsági intézkedések mellett, hogy az emberek oda tudják vinni a portékájukat, és mások pedig meg tudják venni azokat, mert a helyi gazdaság erősítéséhez nélkülözhetetlen mindaz, ami ott történik.

Visszatérve képviselőtársaim hozzászólásaira, Vadai Ágnes képviselő asszony felvetésére: igen, az ágazati megsegítő javaslatokat keresi. Az egy másik helyen hangzott el éppen, hiszen a kormány dolgozik azon, hogy a gazdaság újraindítását hogyan lehet megtenni, és mik azok a lépések, amelyekkel nekünk kell foglalkozni.

Én azt hiszem, hogy mindazt, amit az agrártárca a mezőgazdaságért és az élelmiszeripar szereplőiért tehet, erejét megfeszítve mindennap teszi. Azért megyek én is termelőről termelőre, ágazati szinten meglátogatva őket, hogy biztosítsam őket az együttérzésünkről, az együttműködésről, feltérképezzük azt, hogy miben segíthetünk, és megköszönjük nekik azt a helytállást, amit nap mint nap tesznek, mert azt hiszem, hogy a köszönömre és a „miben segíthetek”-re mindig szükség van ebben az ágazatban. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) Hiszen ha most nem vetünk, akkor a későbbiekben nem fogunk tudni aratni, ez nagyon-nagyon fontos.

(13.30)

Nagyon megfontolandó és nagyon jó választ adott a képviselő asszony arra a kérdésre, hogy mit is tekintünk mintagazdaságnak. Kiváló, hogy létfontosságú rendszerelem legyen. Igen, úgy kell rá tekinteni, én is így tekintek. Tehát nem lehet olyan mintagazdaság, amely a maga területén nem létfontosságú rendszerelem. Köszönöm szépen ezt a hozzáadott értéket, ezt a továbbiakban vinni és használni is fogjuk, mert nagyon-nagyon fontos.

Felvetette az egyházi iskoláknak a kérdéskörét…, az egyházaknak a földhöz jutását, és rögtön el is szóltam magam, mert a válasz pontosan ez, az egyházi iskolák kérdésköre a válasz rá. Hiszen több olyan kezdeményezés is történt, ahol egyházi fenntartásba kívánnak átvenni mezőgazdasági szakközép- vagy szakiskolákat is, és természetesen ahol a mezőgazdasági szakiskolához tartozik a terület, ezt szeretnénk a számukra továbbadni, hogy a gyakorlati teendőket el tudják végezni.

A növényházak kérdéskörénél is azt kell mondanom, hogy jól megfontolt, előre elhatározott szándék szerepel a törvényben  mert mivel szembesültünk? Azzal szembesültünk, hogy óriási nehézség… Először a stratégia az volt, hogy önellátónak kell lennünk a primőrben, nem lehet, hogy importáru érkezzék, hanem a magyar termék legyen itt. Ugyanakkor mivel szembesülünk? Azzal, hogy az egy nagyon nehéz és nagyon tőkeigényes beruházás. Ha mindezt még egy csomó járadékkal és nehézséggel is terheljük, akkor egyszerűen elriasztjuk a befektetőket attól, hogy jöjjenek és segítsenek ezt megvalósítani. A kikönnyítése a növényházak építésének pontosan az a cél volt, hogy a primőrtermelést tudjuk támogatni, segíteni; a ki nem mondott célunk az, hogy megduplázzuk a jelenlegihez, a mostanihoz képest.

Többen aggódtak a védett természeti területek kérdésköréért. Azt kell mondanom, ez pontosan arról szól, hogy kötelezve vagyunk arra, hogy a gazdáktól vásároljuk vissza azokat a területeket, amelyek védettek, hogy a védettségi szintet meg tudjuk őrizni, és ezeket természetesen vagyonkezelésben a nemzeti parkok számára adjuk át. Erre keresünk pénzügyi forrásokat, és ezt fogjuk lehetővé tenni, hogy ez megtörténjen. Tehát nem az történik, hogy eladjuk, hanem az történik, hogy azon területeket, amelyek húsz éve már védettség alatt vannak, de gazdai használat alatt vannak, és ők szakszerűen kezelik, a nemzeti parki kollégák ellenőrzése mellett minden szabályt betartanak, attól miért kellene visszavásárolnunk és a nemzeti parki kezelésben tartani, hanem akkor hagyjuk ott a gazdánál, mert ott jó kezekben van: be tudja tartani azokat a szabályokat, minden egyes előírást be tud tartani. Nincs nagyobb érdekközösség, mint egy gazda kezében tartani azt a területet, amit már legalább húsz éven keresztül teljességgel, biztonsággal fenntart. Azt mondom, hogy csak a művelés alól kivett védettet lehet eladni, egyébként csak csere lehet, védett földet nem lehet egyáltalán senkinek sem értékesíteni. 9 ezer hektár védett szövetkezeti föld megy egyébként a nemzeti parkoknak a vagyonkezelésébe. 9 ezer hektár szövetkezeti föld megy a nemzeti parkok védelmébe!

Kérdezték tőlünk azt, hogy hogy áll a közös osztatlannak a kérdése: ez egymillió darab közös osztatlan ingatlant jelent, 2,4 millió hektárral, és 3,5-4 millió embert érint. Ez egy óriási történet. És gondolják el, hogy ezek mellett csak 150 ezer földműves van. Tehát akkor, amikor a törvényes történetek jönnek, ezért van nagy különbség, hogy amíg 3,5-4 millió érintett ember van, addig 150 ezer a földműves. Tehát itt kell nekünk rendbe tenni ezeket a kérdéseket.

Többen felvetették az 50 ezer forint/aranykorona kevés voltát. Én ezt betudom annak, tisztelettel, hogy mindig lehet eggyel többet ígérni, igazuk van. A 4 ezerhez képeset 50 ezret adni szerintem a mai árakon teljesen rendben van. Ha belegondolunk, hogy egy 20 aranykoronás föld egymillió forintot jelent akkor hektáronként, és gyakorlatilag a 20 fölött már mind másfél millió forint, teljesen piaci ár az a történet is. Hozzáteszem, ezek olyan tulajdonok, amelyek soha nem voltak az ember kezénél, csak ígérvény volt a számukra. Tehát itt most ezeknek az embereknek, akiket ez érint, egyben egy nagyon komoly lehetőség, egy nagyon komoly összeg fog a kezükbe beérkezni.

Apáti képviselő úr vetette föl, hogy egyszerűsíteni kell a bejegyzéseket, határidőt csökkenteni. Igen, teljességgel igaza van, támogatható. Szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy a törvény is rendelkezik arról, hogy internetes kifüggesztést fogunk most már alkalmazni, hiszen sokkal életszerűbb, sokkal könnyebben meg tudják az emberek nézni, és ez egészen jó lesz.

Vitatkoznék, bevallom, az erdő helyett szántó kérdéskörön, hiszen mindarra a szándékra, arra a társadalmi elvárásra is, amely itt a vírusjárvány előtt megfogalmazódott, a klímaválság kérdése, az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéskörök, mindre egy jó válasz az, ha az erdősült területeink számát növeljük. És nem csökkenteni szeretnénk, hanem minél inkább növelni, hogy azon gyenge termőképességű területeinket, amelyek vannak, inkább erdősült területekké nyilvánítsuk, mint hogy azokkal kevesebb probléma legyen.

Felmerült a kérdés Steinmetz képviselőtársamnál és Z. Kárpát képviselőtársamnál is, hogy mi lesz a gazdákkal, munkaerőhiány és a többi. Azt kell mondanom, hogy pont azért indította az agrártárca a Munkaszüret nevű honlapját, hogy összehozza a munkavállalókat, akik munkát keresnek, azokkal, akiknek pedig el kell végezni a szezonális vagy idénymunkát. Egyszerű biológiai időponthoz kötött kérdésről van szó; amit nem végzünk el most, azt nem lehet elvégezni. Való igaz, hiányoznak a külföldről érkezett idénymunkások, de jól szervezettséggel, azt kell mondanom, a szükség elve alapján meg kell találnunk azokat az embereket, akik pedig munkát keresnek, és ezt segíti ez a Munkaszüret nevű honlap, hogy összehozza a keresletet és a kínálatot. Ezért kötöttünk partnerségi együttműködést a roma önkormányzatok vezetőivel, hogy össze tudjuk hozni az ott megjelenő szabad munkaerő-kapacitást is, és ezért kérjük a szolgáltatószektorban dolgozókat és minden olyan ágazatban dolgozókat, akik most a munkájukat elveszítették, de szeretnének dolgozni, szeretnének fizetéshez jutni, a megélhetésüket biztosítani, hogy az agráriumban van idénymunka, van szezonális munka, van biztos megélhetés.

Végezetül, hadd köszönjem meg még egyszer mindnyájuknak azt, hogy együtt gondolkodhattunk ilyen súlyos és nehéz kérdésről, és nagyon hálás vagyok azért, hogy ez az együttgondolkodás tud bennünket segíteni és erősíteni abban, hogy mindazt a birtokpolitikai rendezést, ami még hátravan e törvény kapcsán is és a következőkben is, az idén le tudjuk zárni, és úgy tudjuk 2020-at majd zárni, hogy azt tudjuk mondani, hogy mindazt a rendszerváltozáskori örökséget, terheltséget, amit a birtokpolitikában megörököltünk, az idei esztendővel lezárjuk. Köszönöm mindnyájuknak, hogy ehhez a munkához hozzájárulhatunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.  Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Felszólalások:   43-46   47-82   83-120      Ülésnap adatai