Felszólalás adatai

Felszólalások:   34-60   60-83   84-95      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a képviselőtársaimat, kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem Nyitrai Zsolt képviselő urat mint előterjesztőt, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) A képviselő úr jelzi, hogy nem kíván reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a „Beszámoló az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2017” című beszámoló, valamint „Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2017. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról” szóló határozati javaslat, továbbá a „Beszámoló az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2018” című beszámoló, valamint „Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2018. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról” szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig.

Az alapvető jogok biztosa által benyújtott beszámoló B/417. és B/4398. számokon, az Igazságügyi bizottság által benyújtott határozati javaslat pedig H/6544. és H/6545. számokon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem az előterjesztés tárgyalására érkezett Székely László urat, az alapvető jogok biztosát.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Székely László úrnak, az alapvető jogok biztosának, a beszámolók előterjesztőjének. Tájékoztatom a biztos urat, hogy 30 perces időkeret áll rendelkezésére a beszámoló elmondásához.

DR. SZÉKELY LÁSZLÓ, az alapvető jogok biztosa, a napirendi pont előadója: Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, nem a saját személyem fontossága miatt jöttem ide ki, csak azért, mert ott négynél több gomb van, és az nekem már meghaladja a képességeimet (Derültség.), hogy hogyan kell bekapcsolni; meg az utóbbi években mindig innen szóltam.Először is szeretném megnyugtatni a tisztelt Országgyűlést, hogy láttam a mai napirendjüket, hát, elég feszes és nehéz napjuk lesz, ezért egészen biztosak lehetnek benne, hogy én a 2017. és a 2018. év jelentéséhez érdemben hozzáfűznivalót nem szándékozom tenni. Ezek a jelentések megállnak önmagukban, kicsit talán olyanok, mint Luther Márton a wormsi birodalmi gyűlés előtt: „Itt állok, másként nem tehetek”  ennél többet én se tudnék ezzel kapcsolatban mondani. Nagyon röviden engedjenek meg egy szubjektív és nagyon személyes hozzászólást!

Mint tudják, nekem szeptember 25-én nulla órakor lejár a megbízatásom. Hat évvel ezelőtt kaptam önöktől, ez egy nagy-nagy bizalom volt, úgy éreztem, mint egy talentumot, amit az emberre rábíznak. A talentum nem képesség volt eredeti értelmében, hanem egy mértékegység, a talentum egy nagyon nagy összeg volt tulajdonképpen, 6 ezer ezüst dénárnak felelt meg. Julis Caesar korában egy zsoldos katona 26 év alatt kereshette meg ezt az egy talentumot.

Bizonyára Máté evangéliumát mindannyian ismerik, a 25. fejezetnek azt a híres példabeszédét, amelyikben a gazda eltávozik hosszú időre, és a szolgáira egy-egy talentumot bíz. Az első szolga csinált ebből ezret, a második szolga csinált belőle százat, a harmadik a rábízott pénzt elásta, és amikor a gazda visszatért, akkor visszaadta neki. Mi lett a sorsa, ismerjük a mennyei kapitalizmust: elvették tőle ezt a sestertiust, és vettetett ama külső sötétségbe, ahol vagyon sírás és fogaknak csikorgatása. Én ennek ellenére úgy gondolom, hogy azt a talentumot, amit önöktől bizalom formájában hat évvel ezelőtt megkaptam, mégis inkább ennek a harmadik szolgának a módszerével próbáltam megőrizni.

Ha végignéznek az arcomon, látják, hogy itt ilyen barázdákat azért szántott az elmúlt hat év, ha hagynám megnőni a szakállamat a borosta helyett, akkor azért az ősz lenne, meg a harapófogaim is egy kicsit megcsorbultak az elmúlt hat év alatt, de a számadás teljes.

(11.50)

Én nem alakoskodtam, nem sáfárkodtam, nem csereberéltem azzal a talentummal, híja, ha van, legfeljebb annyi, amit hozzátenni nem tudtam. Ama külső sötétség különösebben nem rémiszt engem, hogy őszinte legyek. És egyet őszintén mondhatok: ha úgy ítélik meg, hogy az a világ, amit elém hoztak hat éve, semmit nem változott ezalatt  ítéljék meg , én egyet biztosan mondhatok: nem fogok sírni ama külső sötétségben, és a fogamat sem fogom csikorgatni.

Természetesen mindenfajta kérdésnek állok elébe. Ha a felszólalásom alapján úgy érzem, hogy valamiről, valóban a jelentésről is szólnom kellene, természetesen ezt meg fogom tenni, de utólag is és még egyszer nagyon köszönöm azt a bizalmat, aminek életemnek, szakmai pályafutásomnak legszebb hat évét köszönhetem. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm Székely László úrnak, az alapvető jogok biztosának szívhez szóló, lélekemelő szavait. Most megadom a szót Vejkey Imre úrnak, az Igazságügyi bizottság elnökének, a határozati javaslatok előterjesztőjének. Parancsoljon, elnök úr.

DR. VEJKEY IMRE, az Igazságügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Biztoshelyettes Asszony és Biztoshelyettes Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket tájékoztatni, hogy az Igazságügyi bizottság mint feladat- és hatáskör szerint illetékes bizottság az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről szóló 2017. és 2018. évi beszámolókat 2019. június 18-i ülésén megtárgyalta, és azokat elfogadásra alkalmasnak találta. A bizottság a tárgyalás során vizsgálta az alapvető jogok biztosáról szóló törvény 40. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek a teljesítését a beszámolókban. Az Alaptörvény 30. cikke kimondja, hogy az alapvető jogok biztosa alapvédelmi tevékenységet lát el, eljárását bárki kezdeményezheti. Ezen túl meghatározza általánosságban a biztos alapvető jogosítványait, miszerint az alapvető jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltatja, orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményez. Az alapvető jogok biztosáról szóló törvény kiemeli azokat a területeket, amelyekre megkülönböztetett figyelmet kell fordítani.

Ennek a körülménynek megfelelően mind a két beszámoló, tehát mind a 2017. évi, mind a ’18. évi bemutatja az alapvető jogok biztosának alapjogvédelmi tevékenységét, a gyermekek jogainak, a jövő nemzedékek érdekeinek, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak, valamint a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok, különös tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelme érdekében kifejtett tevékenységét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Időrendben haladva először a 2017. évi beszámolóról szeretnék beszélni. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához mindösszesen 6058 panasz érkezett be, melyből a 2017. évben 5161-et zártak le. Ez 85 százalékos befejezési hatékonyságot jelent. A XXI. század követelményeinek megfelelve külön elektronikus rendszeren keresztül is be lehetett nyújtani a panaszokat a hivatal részére, ráadásul a 2017. évben már a hivatali kapu is segítségére volt az elektronikus panaszintézésekhez.

Meg kell állapítanunk a statisztikákból, hogy sokszor olyan panaszok érkeztek, melyek nem a hivatal hatáskörébe tartoztak. A 2017. évben 2942 ilyen panasz történt, ami számszerűleg jelentősnek mondható. Az ilyen panaszok egyik leggyakoribb típusa, hogy a panasz tárgya nem hatósági eljárás volt. A hatóságok felé 448 eljárás került megküldésre, melyből 353 esetben az ajánlás címzettjei elfogadták a hivatal kezdeményezését. Ez a rendkívül magas arány is mutatja a hatóságok azon igyekezetét, hogy a megalapozott észrevételeket megfelelő módon kezeljék.

A 2018. évi statisztikákat megfigyelve megállapítható, hogy a panasszal élő személyek száma csökkent az előző évhez képest. 2017-ben, ahogy korábban említettem, 6058 panasz érkezett, míg a tavalyi esztendőben ez a szám nem érte el az 5 ezret, megközelítőleg 17 százalékos redukciót jelent. A befejezett ügyek aránya viszont szinte azonos a korábbi évivel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mind a két beszámoló kitér a hivatal nemzetközi vonatkozású tevékenységére is. A hivatal nemzeti emberi jogi intézményként folyamatos együttműködésben van az ENSZ-szel, illetve az ENSZ szerveivel, illetve egyéb, az emberi jogok védelmében eljáró nemzetközi intézményekkel. Az alapvető jogok biztosa tagja az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága mellett működő, nemzeti emberi jogi intézményeket tömörítő Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Globális Szövetségének.

Nemzetközi vonatkozásban érdemes még kiemelni, hogy a hivatal a nemzetiségi biztoshelyettes személyében rendszeresen képviselteti magát az ENSZ kisebbségügyi fórumán, melynek témája 2017-ben a kisebbségi gyermekek és fiatalok helyzete volt, mint az Ajbt. által is megkülönböztetett figyelmet érdemlő terület.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előttünk fekvő két beszámoló teljes mértékben megfelel a törvényben előírt követelményeknek. Javaslom a határozati javaslatok határozattal történő elfogadását az Országgyűlésnek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a nemzetiségeket képviselő bizottság által felkért nemzetiségi szószóló felszólalása következik. Megadom a szót Alexov Lyubomir szerb nemzetiségi szószóló úrnak, aki nemzetiségi nyelven ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja azokat. Öné a szó.

ALEXOV LYUBOMIR szerb nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Poštovani Predsedniče! Poštovana Skupštino! Odbor za narodnosti Mađarskog Parlamenta na osnovu 22 § XXXVI. zakona iz 2012. godine o Skupštine razmotrio izveštaj Zaštitnika građana.Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága az Országgyűlésről szóló, 2012. évi XXXVI. törvény 22. § alapján tűzte napirendre az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek beszámolóját. A bizottság 2019. március 12-ei, majd azt követően 2019. június 20-ai ülésén dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet biztoshelyettes jelenlétében és tájékoztatása nyomán megvitatta „az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2017” címmel, B/417. számon és „az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2018” címmel, B/4398. számon benyújtott beszámolókat, és azokról állásfoglalást alakított ki.

A nemzetiségi jogok védelmét ellátó biztoshelyettes a beszámolási időszakban is kiemelt feladatának tekintette a magyarországi nemzetiségek érdekeit szolgáló jogszabályok hatályosulásának figyelemmel kísérését, értékelését és ellenőrzését; tevékenységével jelentős mértékben elősegítette a szükséges nemzetiségijogszabály-módosítások előkészítését és azok indokoltságának szakmai alátámasztását, parlamenti elfogadtatását.

A bizottság jóváhagyólag vette tudomásul, hogy a jelentős számú nemzetiségiügy-szám mellett a biztoshelyettes és munkatársai több átfogó vizsgálatot végeztek, több kiemelt jelentést és elvi állásfoglalást adtak ki, folytatták a megyelátogatásokat, és a hivatalban jelentős nemzetiségi kulturális rendezvényeket szerveztek.

(12.00)

A bizottság elismeréssel nyugtázta és köszöni dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet biztoshelyettes asszonynak az elmúlt közel hat év alatt végzett és az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága állandó tagjaként ellátott eredményes munkáját is.

A beszámolók alapján és az elmúlt évek gyakorlata szerint a bizottság tartalmasnak és eredményesnek értékelte a biztoshelyettes hivatala és a Magyarországi nemzetiségek bizottsága együttműködését, valamint bízik a közös, eredményes munka folytatásában.

Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága támogatja az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2017. évi tevékenységéről és a 2018. évi tevékenységéről szóló beszámolók elfogadását.

Az ombudsmani intézmény a kisebbségvédelem területén is számottevő munkát végzett. Munkájuk sarokpontjait képezik a problémák feltárása, a feltárt problémákra a megoldások megkeresése, majd megoldások ajánlása. Jogvédelmi munkájuk mellett a jogtudatosítási feladatok véleményünk szerint a legfontosabbak.

Örömmel olvastuk a 2017. évi beszámolóban, hogy a „Kisebbségvédelem Európában” című nyári egyetem már ötödik alkalommal került megrendezésre, gondot fordítva ezzel arra, hogy a kisebbségvédelem iránt kiemelt érdeklődést mutató diákok, doktoranduszok és fiatal jogászok bepillantást nyerjenek munkájukba. Fontos ez a nemzetiségek számára, hiszen a jövő nemzedék véleményének megismerése, az ügy iránti elkötelezettségük jelenti számunkra azt, hogy biztosítva lesz a jövőben is a kisebbségi jogok érvényesítése.

A nemzetiségi jogok védelmezőjeként a rendelkezésre álló jogi keretek között elvégezték 2017-ben és ’18-ban is feladatukat, így a nemzetiségi jogvédelem egyre hatékonyabban tud hozzájárulni a közösségek jogainak érvényesítéséhez.

De feladatuk akad még bőven, hiszen napjainkban is tapasztalunk számos olyan problémát, melyben embertársaink, különösen a magyarországi romák, a származásuk miatt hátrányos megkülönböztetést kénytelenek elszenvedni. Ugyanakkor elengedhetetlen az egyéb területeken jelentkező megkülönböztetés elleni fellépés is. Idetartoznak a nemzetiségi oktatás, a nemzetiségi önkormányzás, a média, a nemzetiségi élethelyzeteket érintő döntéshozatalban való részvétel területei.

Biztoshelyettes asszony a nemzetiségeket érintő kérdések és problémák megoldása során együttműködik a nemzetiségi szószólókkal, a nemzetiségi önkormányzatokkal és szervezetekkel. Sokat tett és segített abban, hogy a jogalkalmazási hézagok egyre inkább felszámolódjanak a nemzetiségeket érintő jogterületen.

A 2018. év igen fontos állomás volt a nemzetiségek számára. 25 éves lett a nemzetiségi törvény. 2018. március 18-án az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága szervezésében a hazai nemzetiségi közélet egykori és jelenlegi szereplői részvételével színvonalas és nagyszabású nemzetközi konferenciára került sor az első nemzetiségi törvény, az 1868. évi XLIV. törvénycikk megalkotásának 150. évfordulója és a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény létrejöttének 25. évfordulója alkalmából, melyen biztos asszony is előadó volt.

A beszámoló adatai szerint 2017-ben a korábbi évekhez képest a biztoshelyettesnek és munkatársainak 30 százalékkal többször sikerült találkozniuk közösségek tagjaival. Ez a növekedési arány dicséretes. A 2018. évben 242 különböző szakmai programon, illetve nemzetiségi eseményen találkozhattunk.

Olvastuk mindkét éves beszámolóban azt a ténymegállapítást is, hogy a nemzetiségi tárgyú panaszbeadványok száma is jelentősen megnövekedett. A benyújtott panaszok egyrészről azt bizonyítják, hogy a nemzetiségi közélet jelen van a mindennapokban, és az esetleges hátrányos megnyilvánulások ellen az emberek merik felemelni a szavukat, de sajnálatos is, hogy napjainkban még mindig küzdenünk kell az alapvető és mindenkit megillető jogok maradéktalan biztosítása miatt.

A közvetlen kapcsolatfelvételek, a személyesebb hangvételű, kisebb létszámú szakmai megbeszélések és fórumok igen fontos szerepet töltenek be a hatékony munkavégzés területén. 2017-ben a biztoshelyettes asszony által szervezett konferenciák jelentős része a nemzetiségi nevelés-oktatás helyzetével, a nemzetiségek nyelvi jogainak gyakorlásával, valamint a romaintegrációs törekvésekkel függött össze. Fontosak ezek a kérdések számunkra, hiszen identitásunk megéléséhez elengedhetetlenek.

2018 januárjában a nemzetiségi biztoshelyettes szakmai kerekasztal-beszélgetés keretei között az országos nemzetiségi önkormányzatok vezetőivel egyeztetett terveiről, a nemzetiségi közösség eseményeiről, a megoldásra váró problémákról, így például az országgyűlési választásokkal kapcsolatos kihívásokról, illetve lehetőségekről.

Fontos megemlíteni a nemzetiségek életében kétirányú stratégián alapuló médiahasználatot is. A biztoshelyettes asszony munkájában fontos szerepet kap a többségi társadalom tájékoztatása és figyelemfelhívása a nemzetiségi ügyekre. A nemzetiségi jogok médiában történő érvényesülésének hiányossága és nemteljesítése miatt szükségessé vált egy átfogó utóvizsgálat indítása. A nemzetiségi műsorok gyártásának kiszervezésével, valamint az átszervezésekkel összefüggésben sok volt az elégedetlenség. A nemzetiségi közmédia területén még sok a tennivaló, hiszen a műsorok kedvezőtlen időpontban kerülnek sugárzásra, a stúdiók létszámgondokkal küzdenek, nincs megoldva az utánpótlás képzése, a nemzetiségi rádióműsorok pedig az elavult középhullámra száműzettek.

Az kétségtelen, hogy rendhagyóvá vált a nemzetiségi kulturális nap megrendezése és egész napos közvetítése, de ez nem pótolja az év többi napját érintő nemzetiségi közéletről szóló tájékoztatást. Ezen a területen távol állunk attól, hogy ki tudjuk jelenteni a problémák megnyugtató módon való rendezését.

2018 májusában a biztosi hivatal otthont adott a 2017-18-as tanév országos nemzetiségi online nyelvi verseny és az országos nemzetiségi rajzverseny díjkiosztó ünnepségének és a rajzpályázatra beérkezett legjobb művekből álló kiállítás megnyitójának. A kiállításon ötven nemzetiségi vonatkozású alkotás volt látható.

A nemzetiségi közösség üdvözli és fontosnak találja a 2017-ben és ’18-ban tartott megyelátogatásokat, melyek során a megyei kormánymegbízottak, a kormányhivatal-főigazgatók, továbbá a települési önkormányzatok jegyzői figyelmét felhívja a nemzetiségi jogok érvényesítésével kapcsolatban az igazgatási feladatok fontosságára.

Ugyanakkor örömmel és büszkeséggel fogadtuk, hogy 2017-ben az ’56-os forradalom és szabadságharc nemzetiségi származású alakjainak bemutatására is sor került, ezzel is segítve a többségi társadalmat abban, hogy megismerjék a magyarországi nemzetiségek történelmi alakjait.

Üdvözöljük, hogy a nemzetiségi ombudsmanhelyettes munkatársai 2017-ben képzést tartottak a rendőri állomány tagjai számára az egyenlő bánásmód, esélyegyenlőség, valamint a kisebbségvédelem témakörökben, majd 2018 tavaszától pedig a diákok részére rendhagyó osztályfőnöki órák keretében kerül sor a társadalmi szemléletformálás megvalósítására.

2017-ben a Magyarországon élő nemzetiségek vezetői a neveléssel-oktatással, felsőoktatással és nemzetiségipedagógus-képzéssel kapcsolatos ombudsmani vizsgálatokra fókuszáltak. A jelentésben rámutattak az ágazat finanszírozási nehézségeire, és felhívták a figyelmet arra, hogy az anyanyelvi oktatáshoz való jog érvényesülésének egyik alapfeltétele a színvonalas nemzetiségi tankönyvek és az oktatást segítő eszközök biztosítása.

A biztoshelyettes asszony a nemzetiségipedagógus-képzés átfogó utóvizsgálata keretében rámutatott, hogy a 2011-es jelentésében tett ajánlások közül mi valósult meg 2017-ig, illetve a nemzetiségipedagógus-képzés milyen problémákkal küzd. Bár megállapítható, hogy 2017-ben előrelépések történtek a nemzetiségipedagógus-képzés fejlesztése érdekében, de a képzések sokasága, a feltételek bonyolultsága és az eltérő jogalkalmazás bizonytalanságot eredményezett a hallgatók és a felsőoktatási intézmények körében. Ezeket a bizonytalanságokat törvényi garanciákkal kell felszámolni, és biztosítani kell, hogy a nemzetiségipedagógus-képzésre szánt források ténylegesen célba érjenek.

(12.10)

2018-ban is napirenden maradt a nemzetiségipedagógus-képzés, a nemzetiségipedagógus-hiány, a nemzetiségi tankönyvek nem megfelelő tartalma, a felvételi körzethatárok meghatározása, a tankötelezettség-teljesítések akadályozása, a magántanulói jogviszony engedélyezése, valamint a nemzetiségi nyelvből tett érettségi pontszámainak a felsőoktatási felvételi eljárásban való beszámításának kérdése.

A problémák orvoslása napjainkban is folyamatban van. A feltárt hiányosságokat a nemzetiségi szószólók és az országos nemzetiségi önkormányzatok képviselői az EMMI és a nemzetgazdasági miniszter együttműködésével próbálják megoldani több-kevesebb sikerrel. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága üdvözli a társadalmitudat-formáló és felvilágosító tevékenységet. E tevékenység nagyban hozzájárul a hazai nemzetiségek kiegyensúlyozottabb megítéléséhez, megismertetve a nemzetiségek történelmét és kultúráját a többségi társadalommal.

2017 őszén a szlovén nemzetiségi szószólótársam jelzése kapcsán vizsgálat indult a nemzeti értéktár nemzetiségi tartalmakkal kapcsolatos gyakorlatának feltárására. A kiadott elvi állásfoglalás célja az volt, hogy feltárja és bemutassa a nemzeti értékgyűjtés nemzetiségi tartalmakkal kapcsolatos gyakorlatát, valamint azt, hogy a nemzetiségi közösségek érdekei beazonosítható módon jelenjenek meg a nemzeti értékeink gyűjteményében. Ebben a kérdéskörben is hangsúlyozni szeretnénk, hogy a nemzetiségek kultúrája sok, máig élő hagyományt és értéket teremtett, ami nemcsak a saját közösségeinknek, de a többségi társadalomnak is hasznára, kedvére és örömére válik.

Összegzésül elmondható, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága eredményesnek értékelte a biztoshelyettes hivatala és a Magyarországi nemzetiségek bizottsága együttműködését. Ezért az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága támogatja az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2017. és 2018. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadását.

Felszólalásom végén szeretnék köszönetet mondani dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet biztoshelyettes asszonynak, valamint munkatársainak a közvetlenségükért, figyelmükért és azért, hogy folyamatosan fenn tudják tartani a jó munkakapcsolatot a nemzetiségi érdekeket képviselő vezetőkkel. Biztoshelyettes asszony személye számunkra garanciát jelentett a nemzetiségi jogok érvényesítésének rögös útján, hiszen mindennap bizonyosságot kaptunk és kapunk példaértékű elkötelezettségéről. Munkájukhoz további sok sikert kívánok a magam és a Magyarországi nemzetiségek bizottsága tagjai nevében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, szószóló úr. Tisztelt Országgyűlés! Most vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben. Megadom a szót Salacz László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. SALACZ LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Biztoshelyettes Asszony, Biztoshelyettes Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága 2019. június 18-án tartott ülésén megtárgyalta az alapvető jogok biztosának, valamint helyetteseinek tevékenységéről szóló 2017. és 2018. évi beszámolókat, melyek elfogadását az előttünk fekvő határozati javaslatokban kívánja indítványozni a tisztelt plénum számára.Tisztelt Ház! Magyarország Alaptörvénye alkotmányos szinten rögzíti, hogy az alapvető jogok biztosa legfőbb feladataként alapjogvédelmi tevékenységet lát el, eljárást pedig bármely, jogában sértett személy kezdeményezhet. Az ombudsman működéséről szóló sarkalatos törvény kimondja, hogy a biztos az alapvető jogokkal összefüggésben tudomására jutott viszszásságokat kivizsgálja, illetve kivizsgáltatja, a sérelmek orvoslása érdekében pedig általános vagy egyedi intézkedések kezdeményezésére jogosult.

Az említett sarkalatos törvény külön hangsúlyt fektet egyes területekre, melyeken kiváltképp érvényesülnie kell az ombudsman alapjogvédő intézményének. Ilyen területeknek minősülnek a hatósági szervek eljárásai, a normakontroll kezdeményezésének lehetősége, a társadalom leginkább védtelen és veszélyeztetett rétegeinek jogai, a gyermekek jogai és a jövő nemzedékek érdekei, a fenntartható fejlődés, az önkényes diszkrimináció tilalma, valamint a hazánkban élő nemzetiségek jogainak védelme.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2017. és 2018. évi beszámoló is részletesen foglalkozik azzal, hogy az ombudsman a gyermekek jogait védő tevékenysége keretében több olyan témában is hivatalból kezdeményezett átfogó vizsgálatot, mint a gyermekjogi tárgyú ügyekben a mediáció és az alternatív konfliktuskezelés helyzete, a gyermekprostitúció elleni állami fellépés, a jogellenes gyermekelviteli eljárásokkal kapcsolatos jogi helyzet, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményében foglalt garanciák gyermekkorúakat érintő hatósági eljárásokban való érvényesülése.

A 2018. évi beszámoló rendelkezik arról is, hogy az ombudsman az alapjogvédelmi funkció erősítése és annak hatékonyabbá tétele céljából jogalkotási javaslattal élt, melyet megküldött a feladat- és hatáskörrel rendelkező szaktárcának. Szándéka csupán a jogértelmezési nehézségeket elkerülendő, az alapvető jogok biztosáról szóló sarkalatos törvény egyes rendelkezéseinek korrekciós jellegű módosítására irányul.

Mindkét tárgyalandó beszámoló foglalkozik az alapvető jogok biztosának és hivatalának nemzetközi vonatkozású tevékenységeivel is. Röviden szeretnék rávilágítani arra, hogy a hivatal folyamatos együttműködésben van az ENSZ intézményeivel. Példaként említendő, hogy a magyar ombudsman tagja a nemzeti emberi jogi intézmények globális szövetségének. A nemzetiségek védelmezője mint biztoshelyettes rendszeresen képviselteti magát az ENSZ kisebbségügyi fórumának ülésein, ahol olyan kiemelt témákkal foglalkoznak, mint például a kisebbségi gyermekek és fiatalok helyzete, lehetőségei a különböző társadalmi berendezkedésű államokban.

Tisztelt Ház! A 2017-es esztendő beszámolójának adatai alapján elmondható, hogy a panasszal élők között egyre nagyobb számú azok aránya, akik az alapvető jogok biztosához valamely elektronikus kommunikációt lehetővé tevő úton fordulnak. Nagyjából 2700 beadvány érkezett e-mailen, illetve a hivatal által biztosított, a közérdekű bejelentések fogadására létrehozott külön elektronikus rendszeren keresztül. A beadványok közül három a tárgyévtől használt hivatali kapun keresztül érkezett be, míg a 2018. évre ez a szám elérte a 48-at. Megfigyelhető, hogy a panaszosok száma a vizsgált tárgyévekben csökkent. Míg 2017-ben 6058 személy kereste fel panaszával az alapvető jogok biztosát, addig 2018-ban mindösszesen 4490-en éltek beadványtevési jogukkal. A befejezett ügyek aránya megközelítőleg megegyezik a vizsgált tárgyévekben, mely egy 80 százalék feletti hatékonysági rátát mutat.

Tisztelt Országgyűlés! A plénum elé terjesztett két beszámoló megfelel a törvény által megkívánt követelményeknek, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja a benyújtott határozati javaslat elfogadását támogatja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Biztoshelyettes Asszony, Biztoshelyettes Úr! Nagy öröm számomra, amikor olyan jelentést van módom olvasni, amelyben valóban az látható, hogy ez az intézmény, amelyet 2010 óta a kétharmados többség elég szűk mezsgyére kényszerített, és az 1990-től való demokratikus fejlődés útján felívelő pályájú intézmény gyakorlatilag egy szűkös territóriumra, de annál nagyobb lélekkel végzett munkára szorítkozik.(12.20)

Nem csalódtam biztos úr felszólalásában, mert pont olyan elegáns, nagyvonalú, határozott, alázatos volt, mint egyébként az oktatói munkájában is ismerhettem, és pontosan ilyen munka övezte a polgári törvénykönyv kodifikációjában való tevékenységét is, amelyet ezúton is köszönök, mert azok a fejezetek működnek, amelyekben ő vállalt szerepet. Nagyon fontos számomra az, hogy maradjon a magyar közéletben pár olyan személyiség, pár olyan biztos pont, akik adott pillanatban megfelelő tükröt mutatnak mind a kormányzatnak, mind az Országgyűlésnek, mind a társadalomnak. Meg kell hogy mondjam, az utóbbi időben ez a kör nagyon leszűkült. Székely László biztos úr és intézménye szerencsére tartja a frontot.

Azt azért meglehetősen kifogásolom, hogy a 2017-es beszámolót, amelyet 2018. március 28-án nyújtott be a hivatal, csak most tárgyaljuk. Nem tudom elképzelni, hogy nem talált az Országgyűlés vezetése 14 hónap alatt korábban időpontot. Én örömmel hallgattam volna korábban is, olvastam volna szívesen, és hallgattam volna korábban is erről a kérdésről mind a hivatal, mind a parlamenti pártok, mind a bizottságok álláspontját.

Rendkívül üdvözítő az, hogy e hivatalnak nagyon széles körű társadalmi, politikai, szakmai kapcsolatrendszere van. Kiemelkedő a nemzetközi kapcsolatrendszere, és a nyitottsága Magyarországon, a magyar társadalom és a szakma felé egyedülálló. Ez gyakorlatilag mindkét év beszámolójából egyértelműen látszik.

Annak érdekében, hogy így délután ne raboljam se a hivatal munkatársainak, vezetőinek, se a képviselőtársaim idejét, azért azt nem tehetem meg, hogy a beszámolókból néhány kérdést nem emelek ki, viszont igyekszem aránylag szűk témakörre szorítani. Bizonyára mindenki tudja és látja, hogy van két társadalmi csoport, amely nekem szívügyem, már csak azért is, mert meglehetősen kiszolgáltatottak hazánkban sajnos a rendszerváltás után 30 évvel is, ez pedig a gyermekek és a fogyatékkal élők. Meg kell mondjam, hogy ez a két beszámoló meglehetősen erős tükör a társadalomnak, tükör az intézményrendszernek, és tükör a kormánynak.

E két beszámoló tartalmára a kormány, a kormányzat helyében nem lennék büszke. Az Alaptörvény XVI. cikke határozza meg a gyermekek jogainak védelmére irányuló kötelezettséget, és teljesen egyértelműen mondja ki, hogy a jogok teljességével képes legyen élni a gyermek, és biztosítania kell a gyermeknek az életkorának megfelelő minden feltételt a felnőtté váláshoz. A „minden”-en van a hangsúly. E két beszámoló és az abban írt vizsgálatok sajnos teljes mértékben azt mutatják, hogy a magyar intézményrendszer nem alkalmas arra, hogy a gyermekek jogairól szóló egyezmény, illetőleg az Alaptörvény XVI. cikkében meghatározott feltételrendszernek meg tudjon felelni.

A kormány helyében ilyen beszámolók után az első és legfontosabb feladatomnak azt tartanám, hogy a feltárt ügyekből eredő intézményi, jogszabályi és szakemberhiányra, illetőleg alkalmatlanságra irányuló következtetéseket megvizsgálva felszámoljam ezeket az áldatlan helyzeteket. 2015-ben ombudsman úr meghatározta, hogy egy gyermekjogi stratégiát alakít ki, amely azt jelentette, hogy évente öt átfogó jellegű vizsgálatot rendelt el. Ebben adatgyűjtést folytattak, és az adatgyűjtések eredményeként alakították ki megállapításaikat. Úgy tűnik, hogy ez egy rendkívül jó módszer volt, mert olyan problémákra is ráirányította a figyelmet, mely problémák elég számú panasszal nem voltak alátámasztva. Jelzések természetesen a társadalomból érkeznek, de hogy a hivatal elébe ment a problémáknak, elébe ment a vizsgált területeknek, én úgy ítéltem meg a beszámolóból, hogy sokkal gazdagabb anyag, sokkal egyértelműbb megállapítások és sokkal hatékonyabb javaslattétel eredményeződött.

Rendkívül fájdalmas volt, amikor azt olvastuk a beszámolóban, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban érvényesüle a gyermekjogi egyezmény arányossága és fokozatosságának elve. Azt kellett megállapítsa ez a beszámoló, hogy sajnos nagyon gyakran nem. Rendkívül széles körű volt az, és örülök neki, hogy a hivatal vizsgálatai után az intézményrendszer belátta, hogy ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni, ez pedig az volt, hogy gyermekeket anyagi és szociális helyzetük miatt emeltek ki igen gyakran a családból. A legtöbb számú az ilyen kiemelés volt. Nagyon örültem, amikor azt a következtetést vonta le és azt a javaslatot tette biztos úr az intézményeknek, hogy igenis a családok egzisztenciális támogatása és életvezetési támogatása együtt kell járjon a gyermekek nehéz szociális, érzelmi, értelmi problémáinak kezelése során, azaz a gyermekkel együtt a családot is gondozni kell, és legalább annyi energiát és tevékenységet, jogkört kell biztosítani arra, hogy a családokban ne álljon elő olyan helyzet, hogy a gyermekvédelmi rendszernek be kelljen avatkozni, hanem a család együttes támogatásával mindezek a problémák elkerülhetők lennének.

Megfelelően szomorúan konstatáltam, amikor arról ír a beszámoló, hogy nem elég az alapellátás, és nem elég az, hogy pénzbeli támogatást nyújtanak, hanem az kell legyen a szempont, hogy a gyermek legjobb érdekét képviselő eljárás elve érvényesüljön, és tulajdonképpen enélkül az intézmények hiába vannak, nem tudnak hatékonyak lenni. Megdöbbentem, hogy amikor például az Emberi Erőforrások Minisztériumát kereste meg kéréseivel, javaslataival a hivatal, akkor erre a tárca látszatintézkedésekkel válaszolt. Amikor azt kérte a hivatal, hogy külön munkacsoportot kellene létrehozni a minisztériumon belül azért, hogy mindazokat a problémákat, amelyeket nagyon plasztikusan mutattak be a kormányzat számára, elemezzék ki, és az intézményrendszer akár jogszabályi, akár szervezeti átalakításával, illetőleg szakemberek igénybevételével lehessen létrehozni a hatékonyabb munkát. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a kormányzat ezt nem hallotta meg.

Elképesztő számomra, hogy 30 évvel a rendszerváltás után ma a gyermekek jogait, a gyermekek életét illetően még mindig olyan súlyos megállapításokat kell egy ilyen beszámolónak és a javaslatainak említeni, ami már régen nem fordulhatna elő. Elképesztően szomorúan olvastam a különböző gyermekintézményekben, nevelőintézményekben tapasztalt borzalmakról. Tulajdonképpen ez egy horrorregény is, e két jelentés. Úgy gondolom, hogy ezekre nem kerülhetett volna sor, ha a kormányzat megfelelő figyelmet fordítana az ilyen intézményekre. Bizony, ha tetszik, ha nem, itt hívom fel a kormányzat figyelmét arra, hogy az ilyen intézményekben dolgozóknak kell Magyarországon a legmagasabb képzettségű, a legalkalmasabb, a legelhivatottabb és a legmagasabban fizetett embereknek lenni, mert csak így lehet a jövőre nézve elkerülni, hogy ilyen szörnyűségek előfordulhassanak.

A másik kérdés a fogyatékkal élők kérdése. Teljesen megdöbbentem, amikor azt olvastam a beszámolóban, hogy a fogyatékkal élő gyermekek tanulói létszáma nem volt ismert, és ezáltal nem lehet az intézményrendszert úgy kialakítani, hogy a meglévő lélekszámhoz a meglévő intézményrendszer és szakembergárda álljon rendelkezésre. Hát, ez hogy lehetséges, kérem szépen, amikor gyakorlatilag még a lábméretünket is le kell írni néhány nyilvántartásban és kérdőíven, és az hogy lehet, hogy a rendszer ilyen alapvető hiányossággal küzd?!

Azt mondta a tárca ezekre a kérdésekre, hogy a jogszabályok nem egyértelműek, hiányosak, és azt kérik vagy azt javasolják, hogy a jogköreik és a feladatrendszerük cizelláltabb jogszabályi környezetben történhessen. Na de, kérem szépen, azért azt hadd kérdezzem meg: a gyerekek legfontosabb érdekét képviselő szervezetek saját maguktól, a meglévő jogszabályi környezetben nem találják meg az alkalmas eszközöket arra, hogy a gyermekeink teljes védettség alatt legyenek? Meg kell mondjam, ehhez egy darab jogszabály se kell, ehhez egy dolog kell: lélek és szív. Hát, aki szereti a gyerekeket, aki szereti a következő nemzedéket, annak aztán lehet bármilyen hiányos a jogszabály, biztosan megtalálja a leghatékonyabb eszközt arra, hogy az ő jogaik maradéktalanul érvényre jussanak.

(12.30)

A 2018-as jelentésből  azért, hogy ne tartsam föl önöket hosszan  egy kérdést emelnék ki. Elképesztő volt számomra a Belügyminisztérium válasza arra a kérdésre, amikor a fiatalkori prostitúcióról van szó. Elképesztő volt, ahogy a belügyminiszter lerázta magáról ezt a kérdést, és azt próbálta érzékeltetni, hogy miután a prostitúció nem büntetendő, ezért az ő szervezetének nincs vele dolga. És megdöbbentő volt, amikor vissza kellett válaszolnia a biztos úrnak, hogy barátom, 14-18 éves kor között valakinek az bűncselekménye, persze, nem az áldozatnak, nem a prostituáltnak, hanem mindazoknak, akik ezt elősegítik, akik ott vannak körülötte és belekényszerítik ebbe az élethelyzetbe, és fel kellett hívni a figyelmet arra, hogy ha például a bűnözői kört lehántják a fiatalról, akkor esetlegesen megszűnik ez az élethelyzete. Ez döbbenet volt számomra, úgyhogy meg kell mondjam, rendkívüli indíttatást adott a biztosi jelentés arra, hogy nagyon rövid időn belül ellátogassak a belügyminiszter úrhoz egy konzultációra, mert azt gondolom, hogy van dolga.

Száz szónak is egy a vége, szeretném megköszönni a szervezetük munkáját. Bizonyára vannak hiányérzeteik, némi hiányérzetről maguk a beszámolók is beszámolnak. Bizonyára érzik úgy, hogy nem tudtak mindenütt ott lenni és mindenütt helytállni, de azért az elgondolkoztató, hogy ha ez az intézmény nem lenne, akkor rengeteg gyenge, kiszolgáltatott, támogatással nem bíró honfitársunknak mi lenne az a védőrendszer, védőháló, figyelem rájuk, ha ez az intézmény nem tudná ezt megtenni.

Nagy tisztelettel köszönöm a munkájukat, köszönöm a beszámolót. Természetesen a legnagyobb örömmel fogjuk megszavazni, azzal, hogy a lelkünk viszont sír amiatt, ami a beszámolóban van. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, az Igazságügyi bizottság elnökének, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ombudsman Úr, Helyettesek! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szólók már kifejtették részletesen az alapvető jogok biztosának 2017-18. évi beszámolójáról az álláspontjukat, én most csak azokat a főbb dolgokat szeretném kiemelni, melyek a KDNP parlamenti frakciója számára a legjelentősebbek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az alapvető jogok biztosa a 2017. évben is az alapvető jogok biztosáról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel és szellemiségével összhangban folyamatos, fokozott figyelmet fordított a kiemelt vizsgálati területekre. Az alapvető jogok biztosa három területet, a gyermekek jogainak, a fogyatékossággal élő személyek, illetve a további leginkább veszélyeztetett csoportok jogainak védelmét érintő ügyeket vizsgálta. Az alapvető jogok biztosának két helyetteséhez pedig a Magyarországon élő nemzetiségek jogai, valamint a jövő nemzedékek érdekei s az egészséges környezethez való jog védelme tartozik.

Az egyik kiemelt stratégiai gyermekjogi témakörben a biztos azért indított hivatalból átfogó vizsgálatot, mert fel kívánta tárni, hogy a gyermekjogi egyezményben foglalt garanciák, a gyermeki jogok, az arányosság és a fokozatosság követelménye miként érvényesülnek a gyermekvédelmi szakellátásba vétellel kapcsolatos hatósági eljárások során, hogyan érvényesül az az elv, mely tiltja az elsődlegesen anyagi okból való kiemelést.

A biztos gyermekjogi praxisában minden évben fontos, illetve állandó elem a gyermekvédelmi szakellátás intézményeinek folyamatos monitorozása, a hozzá érkezett panaszok, jelzések vagy akár sajtóhír alapján hivatalból folytatott vizsgálatok keretében. A 2017. évben az ombudsman összesen négy szakellátási intézményben folytatott vizsgálatot. 2017-ben két átfogó jellegű vizsgálattal is foglalkozott, konkrét panaszbeadványok alapján az örökbefogadás kapcsán, a jogalkalmazói gyakorlat, valamint a jogi szabályozás anomáliáival.

A 2017. évben is szinte valamennyi fogyatékossági csoport megjelent a biztos látókörében egy-egy konkrét, egyedi panasz során, de a leginkább kiemelt figyelem ezúttal is az emberi méltósághoz való jog érvényesülése körében, különösen a bentlakásos intézmények helyzete vagy a gyerekek korai fejlesztésének nehézségei miatt irányult egy-egy csoportra.

A biztos a tárgyév során is az EMMI égisze alatt életre hívott Fogyatékosságügyi Tárcaközi Bizottság állandó meghívottja volt, illetve számos fogyatékossággal élő személy életét közvetlenül is befolyásoló kérdésben a megalakult munkacsoportban segítette a jogalkotási folyamatokat. Az alapjogi biztos és munkatársai több, időseket ellátó, ápoló, gondozó otthonban folytatott eseti vagy átfogó vizsgálatokat panaszbeadványok alapján, illetve a hagyományos, megyei monitorok alkalmazásával végzett, hivatalból indított vizsgálatok során végezték el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A 2017. évben is számos egyedi ügyben, illetve átfogó jelleggel konkrét panasz nyomán, valamint hivatalból indított vizsgálatokat. A három terület: az élethez és az emberi méltósághoz való jog, a szociális jogok, valamint a jogállami követelmények és az eljárási garanciák vizsgálata volt.

2017-ben az alapvető jogok biztosa 219 jogszabálytervezetet véleményezett, ezen belül két előterjesztésről hivatalból alakította ki az álláspontját. A panaszosok 2017-ben 6058 beadvánnyal keresték fel az alapvető jogok biztosát, ezeken felül az előző évről 973 ügy húzódott át. Ezek közül 5003 ügyet, ezen belül 5161 panaszügyet fejeztek be. Az év végén 1055 lezáratlan ügyet tartottak nyilván.

A nemzetiségi biztoshelyettes törekedett arra, hogy jelen legyen a közösségek mindennapi életében, s nyomon kövesse, gyűjtse és rendszerezze a hazai nemzetiségek jogainak érvényesülésével, ezzel párhuzamosan pedig a nemzetiségi közösségek aktuális helyzetével s a nemzeti közélettel kapcsolatos információkat. A programok számában a biztoshelyettesi intézmény megalakulása óta folyamatos emelkedés tapasztalható. Külön kiemelendő, hogy 2017-ben a korábbi évhez képest a biztoshelyettesnek és munkatársainak 30 százalékkal többször sikerült találkozniuk a közösség tagjaival.

A nemzetiségipedagógus-képzést érintő átfogó vizsgálat a 2017. év egyik legjelentősebb nemzetiségi jogi területet érintő ügye, amely a korábbi vizsgálatok eredményeinek összehasonlítása, a többéves tapasztalat áttekintése, elemzése és összesítése eredményeként született meg.

A jövő nemzedékek biztoshelyettese elvi állásfoglalást adott ki az ENSZ „Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig” megvalósítandó programja tekintetében megfogalmazott ENSZ fenntarthatósági fejlődési célok hazai megvalósítása tárgyában. Kiemelten foglalkozott a környezet állapotára vagy annak romlására visszavezethető egészségkárosodásokkal, a környezetszennyezéssel, környezeti károkkal kapcsolatos felelősség volt a szószóló titkársága tevékenységének egyik központi témája.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezután nézzük a 2018. évet! A gyermekjogi stratégia keretében három olyan nagyobb témakör volt, melyben 2018 első két negyedévében zárult le a biztos vizsgálata. Az első a gyermekprostitúció elleni állami fellépést, illetve a megelőzést, a gyermekek védelmének helyzetét elemezte, a második a jogellenes gyermekelviteli eljárásokkal kapcsolatos jogi helyzetet monitorozta átfogóan, a harmadik pedig a gyermekjogi tárgyú ügyekben mediáció és más alternatív konfliktuskezelés alkalmazását tekintette át.

2018-ban az alapjogi biztos a stratégiai vizsgálatokon túl több olyan, igen változatos témájú  a családtámogatásoktól kezdve az örökbefogadáson, illetve a sportoló gyermekek biztonságán át a felügyelt kapcsolattartás személyi és tárgyi feltételeinek biztosításáig , gyermekjogi tárgyú ügyben is vizsgálódott, melyek nyomán jelentésében alapjogi visszásságokra mutatott rá.

A biztosnak funkciójából adódóan, az Ájbt. előírásaival összhangban elő kell segítenie az emberi jogok érvényesülését és védelmét, ennek során pedig társadalomtudat-formáló, felvilágosító tevékenységet kell végeznie, továbbá együtt kell működnie mindazon szervezetekkel és nemzeti intézményekkel, melyek célja az alapjogi védelem előmozdítása.

(12.40)

2018-ban is szinte valamennyi fogyatékossági csoport megjelent a biztos látókörében. Egy-egy konkrét egyéni panasz kapcsán, de leginkább kiemelt figyelem ezúttal is az emberi méltósághoz való jog érvényesülését, különösen a bentlakásos intézmények működését övezte.

2018-ban az alapvető jogok biztosát 154 jogszabálytervezet véleményezésére kérték föl. Az ombudsman 2018-ban 119 jelentést adott ki, és mintegy 40 százalékukban, 43 ügyben kezdeményezte valamely jogszabály módosítását vagy általánosságban jogi környezet áttekintését. A biztos  az OPCAT nemzetközi megelőző mechanizmusaként gyakorolt speciális hatásköre körében történő feladatellátására is figyelemmel  a jelen beszámolási időszakban is törekedett a fogva tartott személyektől érkező valamennyi panasz és jelentés kivizsgálására, ha vizsgálati hatásköre az ügyben fennállt. A kínzás és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni ENSZ-egyezmény az 1988. évi 3. törvényerejű rendelettel vált a hazai jogrendszer részévé.

A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyvének kihirdetéséről szóló 2011. évi CXLIII. törvény értelmében Magyarországon 2015. január 1-jétől, nemzeti megelőző mechanizmusként, személyesen vagy munkatársai közreműködésével az alapvető jogok biztosa jár el.

A feladat végrehajtására a hivatalban 2015. január 1-jén megalapult az OPCAT nemzeti megelőző mechanizmus főosztály, ahol több szakma elismert képviselői, jogászok, pedagógusok és pszichológusok dolgoznak. A főosztály munkatársai 2018-ban eseti jelleggel felhatalmazott orvos és dietetikus szakértők közreműködésével 15 fogvatartási helyen tartottak látogatást a fentiek szerint.

A 2018. évi OPCAT NMM-tevékenység fókuszában a személyi szabadságuktól megfosztott személyek kapcsolattartásához való joga állt. A nemzetiségi biztoshelyettes és munkatársai 242 különböző szakmai programon, illetve nemzetiségi eseményen vettek részt az év folyamán itthon és határon túl egyaránt. Külön ki kell emelni, hogy a biztoshelyettes és munkatársai 2018-ban is rendszeresen találkoztak személyesen is a közösség tagjaival, akár közvetlen szakmai megbeszélések, egyeztetések, akár nemzetiségi közösségek rendezvényeinek, eseményeinek látogatása útján. A biztoshelyettes az előző években kialakított kommunikációs csatornák és a lefektetett szakmai sztenderdek alapján 2018-ban is folytatta a nemzetiségek és a többségi társadalom tagjai felé irányuló kommunikációját a hazai közösségeket érintő jogi és társadalmi kérdésekről.

A jövő nemzedékek biztosának helyettese elődeihez hasonlóan figyelemmel kísérte a környezetvédelmi hatósági rendszer folyamatos és nagymértékű átszervezését és annak az alkotmányos értékekre és alapjogokra gyakorolt hatását. Az Országos Környezetvédelmi Tanács felkérésének eleget téve az OKT 2018. március 8-i ülésén ismertette a hatósági szervezetrendszer átalakítása alkotmányos értékelésének szempontját, és elvi állásfoglalást adott ki az ezzel kapcsolatos alkotmányossági gondolatairól, aggályairól, és azok feloldását szolgáló javaslatairól.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az alapvető jogok biztosának 2017-18. évi beszámolóját fogadják el, és támogassák az Igazságügyi bizottság mindkét, ezekre vonatkozó határozati javaslatát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Biztos Úr! Kedves Képviselőtársaim! Biztos úr, mondanám önnek is, hogy voltak nehezebb napjaink azért ennél, összességében, és számtalan sokkal nagyobb vitát kiváltó előterjesztésünk is. Én azt látom az előttem szólók hanghordozásából és megállapításaiból is, hogy azért nagyon mély ellenérzéseket ez a beszámoló semmilyen tekintetben nem váltott ki senkiben, ahogy egyébként az eddigi tevékenysége sem. Mégis megpróbálok néhány olyan területre utalni, talán itt sokadik hozzászólóként, ami eddig nem került érintésre. Lehet az is, hogy bizonyos tekintetben ismétlésekbe is fogok bocsátkozni. Az alapvető jogok biztosának feladatai kiemelt fontosságúak, hiszen az ombudsman képes fellépni, vagy képessé kell tenni, hogy fellépjen az alapvető jogok különböző sérelmei ellen. Ezt Székely László meg is tette akkor, amikor  kiemelve talán a legsúlyosabbnak mondható eseteket  a gyermekotthonokban és egészségügyi intézményekben tapasztalható jogsértéseket számos esetben feltárta.

Az alapvető jogok biztosának feladatai komoly szakértelmet, felkészültséget és elhivatottságot igényelnek, hiszen a biztos és munkatársai olyan élethelyzetekkel találkoznak, amelyek minden ember számára megrázóak. Ilyen például bármely pszichiátriai intézetben vagy a börtönökben tett látogatás, illetve az azokról szóló jelentések. Előfordult az is, hogy a biztos jogalkotási hiányosságokra mutatott rá. Példaként álljon itt azon jelentése, amelyben felhívta a figyelmet, hogy a nem pszichiátriai intézményekben lévő betegeken alkalmazható kényszerintézkedésekre nincs meg a megfelelő jogszabályi háttér, ami olyan visszásságokat idézett elő például, hogy a problémásnak ítélt beteget egyszerűen kikötözték.

Az alapvető jogok biztosának 2017. és 2018. évi tevékenységére vonatkozó beszámolók az ötödik és a hatodik olyan összegzést adják az ombudsman tevékenységéről, amely az Országgyűlés számára nemcsak arra biztosít lehetőséget, hogy az alapvető jogok biztosának tevékenységét összefoglalóan megismerje, hanem arra is, hogy véleményt mondjon az alapvető jogok biztosának működéséről, ezáltal a biztos beszámolóját elfogadja, vagy nem fogadja el.

Azt kell megállapítanunk, hogy Székely László ombudsman egy kifejezetten jó bizonyítványt tud felmutatni. Az Országgyűlés a beszámolóit mindig nagy többséggel fogadta el, úgy, hogy az alapvető jogok biztosának tevékenysége nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki képviselők támogatását is elnyerte, hiszen beszámolói mindegyikét támogatták ellenzéki pártok, köztük az MSZP is. Tevékenységére tehát az Országgyűlés eddigi értékelése alapján nem volt panasz. Ezért meglepő, amit a biztos 2018. évi beszámolójában olvashattunk, amely szerint, idézem: „A hivatal munkatársainak illetménye annyira alacsony, hogy nemcsak a klasszikus jogi pályák bérezésével és az AJBH-val hasonló jogállású intézmények köztisztviselőinek javadalmazásával nem versenyképes, hanem az ott alkalmazott illetményeltérítések következtében egyes középszintű közigazgatási szerveknél dolgozó köztisztviselők juttatásait sem éri el.” Egy olyan intézmény esetén van szó tehát, tisztelt képviselőtársaim, a béremelés elmaradásáról, amely évek óta kifogástalanul, az Országgyűlés által jóváhagyott módon látja el feladatait.

Az alapvető jogok biztosa, illetve hivatala által ellátott feladatok sokkal nagyobb pénzügyi megbecsülést érdemelnének, különösen azért, mert, ahogyan arra Székely László rámutat, egy speciális béremelés az Országgyűlés Hivatalában és az Állami Számvevőszék esetén már megvalósult. Utóbbi esetén ez ráadásul olyan nagy mértékű volt, hogy egy kezdő számvevő fizetése is közelíthet már az egymillió forinthoz. Az alapvető emberi jogok magyarországi védelmének megvalósítása miatt feltétlenül szükséges, hogy a biztos munkatársai olyan javadalmazásban részesüljenek, amely megfelelő ellentételezését jelenti a befektetett munkájuknak. Ezek alapján, egyetértve biztos úrral, érdemes volna megfontolni azt, hogy az AJBH bértáblája az Országgyűlés Hivatalának bértáblájával megegyező legyen. Azt gondolom, ez egy abszolút támogatható és elfogadható vélemény.

Nem csak a pénzügyi megbecsülés az egyetlen azonban, ami hiányként említhető, amikor az Alapvető Jogok Biztosának Hivataláról beszélünk. Kiderült ugyanis, hogy az ombudsman hivatalának helyére költöztetik majd az Igazságügyi Minisztériumot, távozásra kényszerítve az AJBH teljes szervezetét. Helyzetüket rontja az is, hogy eredetileg csak szeptemberben kellett volna költözniük, azonban márciusban már olyan követelések is napvilágot láttak a kormányzat részéről, amiben ekkor május 15-ét jelölték meg dátumként. Ráadásul olyan helyre kívánták a biztos hivatalát költöztetni, amely egy légtérben való munkavégzésre biztosított volna lehetőséget a biztosnak és az összes munkavállalónak, az open office ideológiáját érvényesítve. Ez azonban egy olyan szerv, amely rendszeresen dolgozik különleges adatokkal, így a puszta gondolat, hogy ez egy ilyen helyen megvalósítható, teljességgel elképzelhetetlen álláspontunk szerint.

(12.50)

A fentiek alapján tehát támogatható lenne, hogy az alapvető jogok biztosának és hivatalának megbecsülése ne csak a beszámolók tárgyalásakor és azok elfogadásakor jelenjen meg, hanem az Országgyűlés valóban tenne is annak érdekében, hogy az alapvető jogok ombudsmani védelme kiteljesedjen Magyarországon.

A fentiek mellett az MSZP osztja az alapvető jogok biztosának arra vonatkozó szakmai észrevételeit is, hogy nem elfogadható, hogy az alapvető jogok biztosának, helyettesének vagy más munkatársának a belépését vizsgálatainak, feladatainak ellátása során megakadályozzák vagy ezt bármikor is megkíséreljék. Az alapvető jogok biztosa ellenőrzési tevékenységének ki kell terjednie minden olyan intézményre, amely alapjogvédelmi tevékenységével kapcsolatba hozható, és amelyek esetén az ombudsman az eljárását indokolni tudja.

Mindezekre tekintettel az MSZP ismét az ombudsman jelentésének elfogadása mellett fog szavazni. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Ombudsman Úr! Mindig egy kicsit nehéz helyzetben vagyunk, amikor az ombudsmani jelentésről és ennek értékeléséről van szó, hiszen, mint ezt bizonyára tudják és tudja, az a fajta alkotmányos kontextus, ami körülveszi ezt a hivatalt, ahogy ez létrejött, és az a fajta koncepció, amelyik az alapvédelem szintjét az alkotmányosság egészében az új Alaptörvénnyel csökkentette, nem találkozott a tetszésünkkel, és ma sem tudjuk ezt elfogadni. Az a fajta szándék, amelyik a rendszerváltás után kialakult, erős és fokozatosan fejlődő ombudsmani rendszert felváltotta egy egységes hivatallal, komoly aggályokra adott okot ennek létrehozásakor, különösen azért, mert nem voltak és ma sincsenek meg azok az erős garanciák, amelyek az ombudsmani intézmény, a hivatal függetlenségét és teljes különállását mindenképpen garantálnák.

Éppen ezért tartjuk tiszteletre méltónak azt, hogy az ombudsman maga és a mögé szerveződött hivatal, a helyettesei felül tudtak emelkedni ezeken a körülményeken, és megítélésünk szerint úgy látják el feladatukat és munkájukat, mint ahogy ez egy jól működő jogállamban és jól működő demokráciában az ombudsmani intézmény feladata lenne.

Rendkívül nagyra értékeljük azt, hogy meg tudta őrizni ez az intézmény a függetlenségét, a különállását, hogy képes volt arra, hogy felülemelkedjen azokon az időnként nagyon világosan jelentkező politikai igényeken és kényszereken, amelyeket a kormányzat megfogalmazott, és felül tudott emelkedni azokon a kritikákon, amelyet éppen itt fideszes képviselőtársaimtól a korábbi években kapott.

Úgy látjuk, hogy ebben a két évben ezek a viták elcsitultak, talán egyfajta belenyugvás, támogatás  nem, ez talán túlzás, de mondjuk, belenyugvás  tapasztalható kormányoldalról is annak tekintetében, hogy az ombudsmani hivatal nem engedelmes része a nemzeti együttműködés rendszerének, nem utasítható, nem elhallgattatható olyan ügyekben sem, amelyek a kormányzat számára kellemetlenek.

Ez a kegyelmi állapot, ez a helyzet teremtett meg egy olyan lehetőséget, amely rendkívül fontos, azt gondolom, hogy nemcsak az alapjogok, de az egész ország szempontjából rendkívül fontos szerepet adott és teremtett az ombudsmani hivatalnak, ennek az intézménynek. Hiszen lehetővé tette azt, hogy egy megítélésünk szerint az alapjogokkal, az emberi jogok érvényesülésével szemben rendkívül ellenséges környezetben is legyen egy olyan intézmény, amelyik kiáll, mégpedig részrehajlás és félelem nélkül ezek mellett az alapértékek mellett.

Képviselőtársaim ismertettek számos olyan vizsgálati területet mind a kormánypártok részéről, mind az ellenzék részéről, ahol fontos vizsgálatokat végzett az ombudsmani hivatal az elmúlt időszakban. Én egyiket sem emelném ki ezek közül részletesen.

Egyetlen dolgot szeretnék, ha tetszik, a saját személyes elismerésemként elmondani, hogy rendkívül nagyra értékelem és rendkívül fontosnak tartom azt a munkát, amit ez az intézmény a gyermekjogok, különösen a kiszolgáltatott, nehéz helyzetben élő, adott esetben állami gondozásban vagy más módon intézményekben élő gyermekek érdekében végez. Nem kétséges, hogy ez az egyik legkiszolgáltatottabb és leginkább védelemre szoruló réteg, és én személyesen is nagyon nagyra tartom azt, amit ebben ön és az ön kollégái végeztek, nemcsak az elmúlt két évben, de az elmúlt időszakban.

Ugyanakkor magam is szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy az, hogy mekkora hatást tud elérni az ombudsman intézménye, az jelentős mértékben azon múlik, hogy ez a társadalmi és politikai környezet, ami körülveszi az intézményt, mennyire fogadókész, mennyire nyitott azokra az észrevételekre, amelyek érkeznek. S ebből a szempontból sajnos magam sem látom optimistán a helyzetet, úgy látom, hogy egy sor olyan kérdés van, ahol az ombudsman, az ombudsmani hivatal eredményeket tudott elérni, ahol a jelentést változások követték, kisebb vagy nagyobb változások, de több olyan példát tudok mondani, amikor nagyon súlyos esetekben nem született érdemi, pozitív kormányzati intézkedés vagy kormányzati válasz, vagy csak valamifajta látszatintézkedés született.

Számomra most az egyik legfájdalmasabb ezek közül a gyermekek kiemelésével, családból való védelembe vételével kapcsolatos terület, ahol most már egy újabb bírósági ítélet is kimondja azt, hogy nem felel meg a vonatkozó joggyakorlat és jogi helyzet azoknak az elvárásoknak, amit a gyermekek mindenek felett álló érdeke megkövetelne.

Az a kép tehát, amit az ombudsmani jelentés az alapjogok helyzetéről fest, és az a helyzet, ahogy ezeket a jelentéseket a kormányzati tisztviselők, a kormányzat fogadja, ez egyáltalán nem megnyugtató, sőt kimondottan nyugtalanító és aggasztó. De ez még fontosabbá teszi azt a munkát, amit az ombudsmani hivatal végez, és még inkább elismerésre méltóvá teszi azt a tevékenységet, amit az elmúlt években végeztek. Éppen ez az a helyzet, amikor azt látjuk, azt gondoljuk, hogy nagyon fontos, hogy maradjon egy ilyen köztiszteletben álló és tekintélynek örvendő intézmény, amelyik kiáll azoknak az érdekében, akik maguk gyengék, és akiket a hatalmasság ilyen vagy olyan okból semmibe vesz vagy nem hajlandó a problémáikkal foglalkozni.

Végül hadd tegyek egy nagyon rövid megjegyzést arra, hogy az egyik nagy vitája volt a mostani ombudsmani struktúra kialakulásának az, amikor az eddigi független nemzetiségi ombudsmant, illetve a jövő nemzedékek ombudsmanját, biztosát alárendelték az ombudsmani hivatalnak. Itt többfajta aggodalom volt. Ebből az a fajta aggodalom, hogy ez a szakmai munka háttérbe szorulásával, a szakmai munka megszűntével járna, ez nem igazolódott be. Ezek a jelentések is bizonyítják, hogy az ombudsman helyettesei felkészülten természetesen, de emellett elhivatottan és eredményesen is végzik a szakmai munkát.

Ugyanakkor az az aggodalom kétségkívül beigazolódott, hogy sokkal kevésbé látható ez a munka és ennek az eredményei, mint a korábbi időszakban a független ombudsmanok idejében volt. Ez tehát továbbra is azt igazolja, hogy nem szerencsés ez a jogalkotói megoldás, amelyik ilyen módon alakította ki a hivatal szervezetét. Szükség lenne önálló ombudsmanokra, akik önállóan képesek a nyilvánosságban is eredményesen és hatékonyan képviselni ezeket a területeket.

Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, hogy szeretném megköszönni azt a munkát, amit az ombudsman úr, a helyettesei és a hivatal dolgozói végeztek. Nagy szükség van ma erre a munkára, talán soha nem volt ennyire fontos az, amit önök végeznek, amit önök most csinálnak. A beszámoló megfelelőképpen, hitelesen tükrözi ezt a tevékenységet, és ezért az elfogadását mi is támogatni tudjuk majd. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Demeter Márta képviselő asszonynak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DEMETER MÁRTA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Úr! A két év munkáját áttekintő, egyébként egyenként is több száz oldalas anyag fekszik előttünk, és azt kell mondjuk, hogy nagyon pontos, konstruktív és legtöbbször egyébként aggódó látleletet ad ez a kétéves beszámoló mindarról, amit a fideszes kormány a nemzeti együttműködés rendszere címén folytat.Így szó esik ezekben a beszámolókban az alkotmányos jogok helyzetének értékeléséről, a gyermekek jogainak védelméről, a fogyatékossággal élő személyek alapjogainak védelméről, a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportokról, az élethez, emberi méltósághoz való jogról, a kommunikációs szabadságjogokról, a szociális jogokról vagy a jogállami követelmények és az eljárási garanciák helyzetéről, és még hosszasan sorolhatnánk.

(13.00)

Nagyon fontos kiemelni azt, hogy rengeteg kritikát fogalmaznak meg ezek a tevékenységbeszámolók, és itt több kormánypárti képviselőtársam is  egyébként nagyon helyesen  megköszönte önöknek a munkát, elismerte azt, hogy ez egy nagyon pontos tényfeltáró munka, viszont nem adtak hangot annak a nyilvánvaló ténynek, hogy az eseteknek, mondhatjuk, hogy körülbelül a 99 százalékában nagyon súlyos kritikákat fogalmaznak meg ezek a beszámolók.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, hogy mindannyiunknak dolgunk van ezzel. A kormánypárti padsoroknak és a kormánynak a felelőssége, azt gondolom, megkérdőjelezhetetlen ezekben a dolgokban, de azt kell mondjam, hogy nekünk is nagyon sok feladatunk van abban, hogy igyekezzünk feltárni azokat az ügyeket, amelyek esetleg visszaélésgyanúsak, azokat az ügyeket, amelyek kiszolgáltatott embereknek nemhogy javítanák a helyzetét, de még kiszolgáltatottabb helyzetbe sodorják őket, és hogy igyekezzünk ezekre a dolgokra megoldást adni, megoldási javaslatokkal élni. Az LMP frakciója egyébként folyamatosan ennek szellemében igyekszik dolgozni, hogy minél több megoldási javaslatot tegyünk le a kormány asztalára. És nyilvánvalóan feladatunk az is, hogy bizonyos konkrét ügyek mellé megszervezzük azt a társadalmi támogatottságot, ami elegendő nyomást tud helyezni a kormányra, hogy lépjen ezeknek a kérdéseknek a megoldásában.

Amint azt az elmúlt évek vizsgálatait összefoglaló beszámolók is kiemelték, én magam is kiemelném: a hajléktalanság társadalmi, jogi megítélése meglehetősen vegyes, az el- és befogadás változásai érzékelhetőek, az elemzések fókusza ugyanakkor továbbra is szinte minden esetben a kiszolgáltatott lét. A hajléktalanság kérdése tehát ezúttal is az utca vonalától az ellátórendszer monitorozásán át a jogszabályi háttér teljes áttekintésén és kritikai elemzésén alapul.

A hozzá fordulók panaszai nyomán a biztos ismét a szegénység legégetőbb formáival találkozott, a lakhatás, a fedél megtartása a létfenntartás egyik lényeges szempontja, ám a mélyszegénységben élők számára a kiszolgáltatottság fokozatai beláthatatlanok. Rengeteg családot érintenek ezek a problémák. Hasonlóan, mint az idősek jogainak védelme például az idősügy intézményi oldala kapcsán, és még sorolhatnánk. Pedig a jelentésben szereplő vizsgálatok kiindulópontja mindig a jelenlegi kormányzat által elfogadott Alaptörvény volt, vagyis a kormány még azokat a normákat sem tartja be sajnos, amelyeket saját maga alkotott.

Engedjék meg, hogy külön szóljak a jövő nemzedékek szószólójának tevékenységéről. Különösen sajnálatos, hogy míg korábban még a jövő nemzedékek önálló országgyűlési biztosáról beszélhettünk, 2012-től ez megváltozott, és most már csak az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettesét megillető hatáskörrel rendelkezik. Ez leginkább azt mutatja, hogy a kormánypártok szemében a jövő nemzedékek és azok szószólója már csak másodlagos  de nem nekünk.

A jelentés tárgyszerűen és szakszerűen mutatja be azt a következetes munkát, amit a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes az egészséges környezethez és a természeti erőforrások és értékek védelméhez való törvényi alapjogainak érvényesítése, érvényesíthetősége érdekében végez, szem előtt tartva az Alkotmánybíróság 28/2017-es határozatát. Eszerint az Alaptörvény alapján a jelen generációt három fő kötelezettség terheli: a választás lehetőségének megőrzése, a minőség megőrzése és a hozzáférés lehetőségének a biztosítása.

A választás lehetőségének biztosítása azon a megfontoláson alapul, hogy a jövő nemzedékek életfeltételei akkor biztosíthatók leginkább, ha az átörökített természeti örökség képes a jövő generációk számára megadni a választás szabadságát problémáik megoldásában, ahelyett, hogy a jelenkor döntései kényszerpályára állítanák a későbbi generációkat. A minőség megőrzésének követelménye szerint törekedni kell arra, hogy a természeti környezetet legalább olyan állapotban adjuk át a jövő nemzedékek számára, mint ahogy azt az elmúlt nemzedékektől kaptuk. A természeti erőforrásokhoz való hozzáférés követelménye szerint pedig a jelen nemzedékei mindaddig szabadon hozzáférhetnek a rendelkezésre álló erőforrásokhoz, amíg tiszteletben tartják a jövő generációk méltányos érdekeit.

Súlyos mondatok, miközben a kormány szándéka és tényleges teljesítménye sajnos szembemegy mindezen követelményekkel. A leltár hosszú. Rendre sérül a megelőzés és az elővigyázatosság elsőbbsége, az állam intézményvédelmi kötelezettsége, a visszalépés tilalma. Sorozatos esetekként kell kifogásolni, hogy a környezet és természet védelmének jogszabályokkal garantált szintje egyedi hatósági döntéssel nem rontható le. A gyakorlati tapasztalatok kapcsán ismételten fel kell hívni arra a figyelmet, hogy az etikai hozzáállás mennyire fontos, mely révén a jogi eszközök olyan tartalommal gazdagodhatnak, amelyek eltérnek a hagyományos haszonelvű megközelítésektől, például a gazdasági érdekek túlsúlyától, a piac szerepének túlzott hangsúlyozásától, és hogy a jog és etika tartósan nem válhat el egymástól.

A hagyományos témakörök között sajátos aktualitása miatt megjelenik a településrendezés és településkép védelme, a táj- és természetvédelem, a vizek mennyiségi és minőségi védelme, a hulladékkezelés, az energiahatékonyság és a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi felelősségi rendszer. És nem azért, mert sok jó történt volna ezeken a területeken, éppen ellenkezőleg: mert visszalépés, hibát hibára halmozás folyik.

Nem véletlenül, hiszen a jogalkotás zárt ajtók mögött folyik, kihagyva az egyeztetésekből a szakmát, az érintetteket vagy akár az ombudsmani hivatalt, mert a kormány nem azt akarja, hogy ez a rendszer az embereknek jó és fenntartható legyen, csupán azt, hogy neki ez megfeleljen, kerül, amibe kerül. Ezért is kiemelt jelentőségű, hogy legalább az ombudsman követi e folyamatot, látleletet készít, és igyekszik érvényt szerezni a jogainknak.

Említhető a közigazgatási reformprogram, ami éppen csak a függetlenségét, a kapacitást, a hozzáférés szabadságát vette el környezetügyi intézményeinktől. A levegőtisztaság, a súlyos zajártalmaktól mentes környezet, vízkészleteink védelme több mint veszélyben van. Föld-, erdő- és vízvagyonunk részben  nagy részben  a mohó oligarchák martalékává vált. Sehol sem tart az azbesztmentesítés, a szennyezett területeknek a kármentesítése sem, pedig a helyettes ombudsman tételes javaslatokat dolgozott ki e problémák kezelése érdekében, csakúgy, mint például a kéményellenőrzési szolgáltatás helyreállítása érdekében, ami szintén életeket menthet. De éppígy kiemelhető, amikor a 2017. évre szóló országos hulladékgazdálkodási közszolgáltatási terv véleményezése kapcsán a szószóló kifejtette, hogy az általános követelmények egységesítése nem járhat azzal, hogy a magasabb színvonalú szolgáltatás alacsonyabb színvonalúvá váljék, hogy az önkormányzatokat, illetve a közszolgáltatókat arra kényszerítsék, hogy a már jól működő, a hulladékhierarchiával összhangban álló rendszereket a körforgásos gazdaságra való átállás szempontjából hátrányosan alakítsák át.

Nos, azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt biztos úr, hogy rendkívül rövid az időnk, és a teljes lista ilyenformán nem mutatható be, de ott van lényegében előttünk a két jelentés feketén-fehéren, és én ezúttal is szeretném javasolni minden kormánypárti képviselőtársamnak, hogy olvassák el ezeket a jelentéseket, nézzék meg a tartalmukat, szembesüljenek vele, és vessék össze azzal, amit a hétköznapokban tapasztalnak.

Én pedig ezúton is szeretném megköszönni az alapvető jogok biztosának a munkáját, a hivatalnak a munkáját, azt az elhivatottságot, amellyel ezt a munkát végzik, és természetesen köszönet ezekért a rendkívül részletes és pontos jelentésekért is. Az egész biztos, hogy az LMP frakciója azon lesz, hogy a jövőben közösen tudjunk érvényt szerezni ezen problémák megoldásának.

Két konkrét ügyben szeretnék még önhöz fordulni, mind a két ügyben az LMP képviselőcsoportja kezdeményezett konkrét vizsgálatot, és szeretném kérni a hivatalnak a további közreműködését ezeknek a problémáknak a megoldásában.

Az egyik ilyen konkrét ügy egy olyan vizsgálat, amelyet ön egy panaszlevél miatt indított, abban az állt, hogy egy beszédfogyatékos, sajátos nevelési igényű tanuló egy éven át nem kapott megfelelő fejlesztést, miután a szülei a szakértői bizottság kihagyásával a kijelölt intézmény helyett egy olyan iskolába íratták őt be, amely az alapdokumentuma szerint nem biztosít nevelést-oktatást beszédfogyatékossággal élő tanulóknak. Én most itt nem részletezném azt az összes paramétert, amelyet ön feltárt ezzel a vizsgálattal kapcsolatban, de információnk szerint az ön állásfoglalása szerint a konkrét ügyben sérült ennek a gyermeknek a joga, mert az iskola úgy vette fel, hogy tudott a sajátos nevelési igényéről, viszont ezek a speciális tevékenységek nem szerepeltek az alapdokumentumában meghatározott köznevelési feladatok között.

(13.10)

Az iskola továbbá megsértette a jogbiztonság követelményét, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a szakértői bizottság nem ezt a tanintézményt jelölte ki a gyermek számára.

Mi azt gondoljuk, rendkívül fontos lenne, hogy ha ezek a dolgok megállapításra kerültek, akkor ugyanolyan alapvető jog kellene legyen az is, hogy a speciális igényű tanulókat befogadó iskolákban teljesüljenek azok a szükséges szakmai, személyi és tárgyi feltételek, amelyekre ombudsman úr is hivatkozott, mert jelenleg azt kell mondjuk, hogy sajnos nem teljesülnek, ezért nagyon sokszor maguk a szülők menekülnek a befogadó iskolákból, ezért igyekeznek a szakértői bizottsági véleményt is kikerülni. A nagy létszámú, 30-32 fős osztályok, az akadálymentesítés nélküli osztálytermek, a gyógypedagógus-hiány mind ezek közé a kritériumhiányosságok közé tartoznak, ráadásul legtöbbször a pedagógusok jó része nincsen felkészítve sem szakmailag, sem mentálisan az SNI-s diákok tanítására és szituációkezelésére. Természetesen azokra a pedagógusokra gondolok, akik nem napi szinten az SNI-s diákokkal foglalkoznak.

Tehát abban szeretnénk kérni a segítségét, a hivatalhoz fordultunk ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy szeretnénk majd ebben mind egy vizsgálatot, mind pedig egy állásfoglalást kérni, hiszen arra törekszünk, hogy mielőbb megoldásra kerülhessen ez a probléma.

A másik konkrét ügy pedig a Honvédkórház működésével kapcsolatos. Magam fordultam önhöz az ellátottak helyzetét érintő alapjogsértések miatt, ennek a kivizsgálását kérve; ezt a 2019. március 14-i levelemben tettem meg. Szeretnék egy picit emlékeztetni az ügyre itt a teremben is, mennyire jelzi ennek a súlyát, hogy az ilyen problémák miatt, amelyek a Honvédkórházban tapasztalhatóak, 2018 szeptemberében nyílt levelet írt a Magyar Orvosi Kamara Budapesti Területi Szervezete a honvédelemért és az egészségügyért felelős miniszternek, valamint a főpolgármesternek is. Azt kérték, hogy nagyon sürgős intézkedésekkel tegyék biztonságossá az adott egészségügyi szolgáltató működését, mert a jelenlegi megoldások sem a személyi, sem a tárgyi feltételeket nem biztosítják ahhoz, hogy orvosaik szakképesítésüknek megfelelő munkakörben, megfelelő személyi és tárgyi feltételek mellett végezzék felelősségteljes munkájukat, és ez a betegek ellátását is veszélyeztetheti.

A kamara több dologra felhívta a figyelmet, a teljesség igénye nélkül: a betegút szervezetlenségének megszüntetése, ami miatt sürgősségi ellátásra jelentkeznek olyan betegek, akiknek ellátása más betegutat igényelne; megfelelő számú szakdolgozó és más kisegítő személyzet biztosítása, és még sorolhatnánk, nagyon sok probléma merült fel. Megfelelő intézkedések nélkül a beteggel közvetlenül találkozó orvosoknak kell viselni az etikai és büntetőjogi felelősséget az ellátás biztonságáért, megfelelőségéért, és ők vannak kitéve a nyilvános megaláztatásoknak is  erre hívta fel a kamara a figyelmet.

Éppen ezért fordultam önhöz beadvánnyal, és itt a kormány felé szeretnék egy nagyon súlyos kritikát megfogalmazni, hiszen ön a válaszában említette azt, hogy jelen pillanatban bár szükségesnek ítél egy átfogó vizsgálatot ebben a kérdésben, de nincs erre mód, hiszen költözés alatt áll az intézmény. Azt kell mondjam, azt tragédiának tartom, hogy a kormányzat a hivatal működését is esetleg veszélyezteti vagy hátráltatja azzal, hogy lényegében most egy ideiglenes helyre költözés zajlik, és végül is nincsen arra nézve információnk, hogy a hivatal egyáltalán meddig maradhat ott. Nem tudom, így hogy fogják tudni ellátni azt a feladatot, ami, világosan látszik, létkérdés ma Magyarországon.

Úgyhogy szeretném kérni az alapvető jogok biztosát, hogy lehetőségeihez mérten, nyilvánvalóan látva a körülményeket, egy sürgősségi vizsgálat induljon a Honvédkórházban tapasztalható helyzet okán, hiszen betegek egészségét és életét veszélyeztetheti az ott kialakult helyzet. Én ezt a kezdeményezésemet írásban is meg fogom tenni még a mai nap folyamán, a kormányt pedig arra kérem, hogy haladéktalanul biztosítsa a hivatal hosszú távú, biztos és megnyugtató működéséhez szükséges feltételeket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen. Üdvözlöm önöket, üdvözlöm Székely professzor urat is. Folytatjuk munkánkat, a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat, így aztán megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak. Parancsoljon!

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ombudsman Úr! Tisztelt Ombudsmanhelyettes Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném elmondani a most zajló vitával kapcsolatosan, hogy egy társadalom állapotát mindig az mutatja meg a legjobban, hogy hogyan bánik az elesettekkel és a kisebbségekkel. A Magyar Liberális Párt nagyon nagy tisztelettel szemléli az alapjogok biztosának tevékenységét, és azt, hogy itt áll az egyik olyan utolsó bástya, amely az állami intézményrendszeren belül az alapvető jogokat és a különböző társadalmi csoportok méltóságát védi olyan helyzetben is, amely helyzet már évek óta megoldatlan, és amely helyzetben az ellenzék nagyon sokszor hiába rázza a vészcsengőt. Ellenzéki képviselőtársaim kitértek természetesen és én is ki szeretnék térni arra, hogy nagyon nagy tisztelettel figyeljük, ahogyan a gyermekekért, a fogyatékossággal élőkért, valamint a kiszolgáltatott társadalmi csoportokért az ombudsman úr, illetve a komplett hivatal rengeteget küzd. Ez elvitathatatlan, ugyanakkor nagyon jól mutatja a rengeteg ügy, illetve vizsgálati kérelem, valamint egyéb levél, amellyel az ombudsman úrhoz fordulnak a társadalom különböző tagjai, azt a helyzetet, amelyben sem a jogállami normáknak, sem az egyenlő méltóságnak, sem az egyenlő bánásmód elvének nem megfelelő az állami szabályozási rendszer, illetve az állami működés.

Egyszerűen nyilvánvalóvá teszi, hogy sok esetben extrán kell tenni a magyar polgároknak azért, hogy a jogegyenlőségük, illetve a méltóságuk érvényre jusson. Én magam ezt egy társadalmi és politikai drámának tartom, és szeretném megköszönni azt, hogy professzor úr a jelenlegi jelentősen lecsökkentett eszköztárral is ennyire keményen küzd azért, hogy megmaradjon emberek méltósága ebben a társadalomban.

Szeretnék néhány olyan esetet kiemelni, amely elég jól tükrözi azt, hogy milyen vékony mezsgyén kell ennek a hivatalnak egyensúlyozni. Itt van példának a Tudományos Akadémia ügye, amiben az ombudsman úr nagyon helyesen szót emelt az MTA érdekében, azonban akkor, amikor az egyik ellenzéki képviselőtársam önhöz fordult, mert aggódott azért, hogy a minisztérium és az Akadémia már nem fog tudni megegyezni egymással méltó módon, ön kénytelen volt azt mondani válaszában, hogy ugyan figyeli ezt az ügyet, de sok mindent nem tehet már.

Ugyanez történt, vagy nagyon hasonlónak vélem azt az ügyet, amikor az LMBTQ-közösség ügyében tett állásfoglalásában leírta  idézem , hogy „a rejtőzködés és az előítéletek ördögi kört alkotnak”, valamint azt is, hogy „a szexuális irányultság nem jelenthet stigmát”. Ezek rendkívül helyes és fontos megállapítások, azonban azt gondolom, hogy amikor a Pride-hónap megnyitójára meghívást kapott, nem az utcai vonulásra és nem a hangos eseményekre, hanem egy kulturális eseményre, akkor már pusztán levelet küldeni állt módjában, és minden jót kívánni a melegközösségnek ahhoz a küzdelemhez, ami, hangsúlyozom, jogegyenlőségi küzdelem.

Folytatnám a sort, mert az eddigiek talán még bele is férnének, de az a helyzet, hogy amikor Handó Tünde ragaszkodott ahhoz az elképzeléshez, hogy az Országos Bírói Tanács nem legitim, és az alapvető jogok biztosához fordult, hogy segítsen feloldani az őáltala alkotmányos válsághelyzetnek ítélt helyzetet, amit egyébként ő maga idézett elő, azt gondolom, az nem pusztán az ombudsman úr pozíciójához és hivatalához volt méltatlan, hanem ahhoz is méltatlan volt, ami Handó Tünde pozícióját illeti.

Ilyen helyzetben, a nagyon sok indirekt és direkt módon látott történetből, azt gondolom, hogy nagyon fontos az a munka, amit ombudsman úr, illetve a hivatala végez, és szeretnék néhány pozitívumot is megemlíteni, ha már ennyire részletekbe menőkig láttam fontosnak igazolni azt, hogy mennyire nehéz körülmények között dolgoznak önök.

Nagyon köszönöm azt az állásfoglalását, amelyben amellett tett hitet, hogy a koraszülött gyermekeknek joguk van a szülők folyamatos jelenlétéhez. Azt gondolom, egy olyan ország, amely hosszú ideje az Európai Unió tagja, ezt régóta fel kellett volna hogy ismerje, hasonlóképpen ahhoz, hogy az egészségügyben a méltóságuk csorbulását elszenvedő nemcsak páciensek, nemcsak szülő nők, nemcsak megszületett gyermekek, hanem sok esetben a dolgozók is európai emberhez méltó körülmények között tudjanak dolgozni.

(13.20)

Sajnos ezt jelenleg sem az egészségügyi rendszer, sem a szociális ellátórendszerünk nem képes biztosítani, sok esetben pedig az oktatási rendszerünkben is komplett társadalmi csoportok jogai sérülnek.

Nagy örömmel látom azt, hogy az ombudsman úr, ahogy csak teheti, minden ilyen esetben szót emel, azonban tragédiának tartom azt, hogy a jelenlegi, megnyirbált hivatali hatáskörök közepette egyszerűen ennél sokkal többet nem tud tenni.

Úgyhogy én még egyszer szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy sajnos a nemzeti együttműködés rendszerén belül az alapjogok biztosának hivatala talán az utolsó olyan, államilag létrehozott bástya, amely még tartja magát. Én tisztelettel kérem önöket, megköszönve egyúttal a munkájukat és a beszámolójukat  amelyet természetesen el fogok fogadni , hogy tartsanak ki továbbra is. Abban bízunk, hogy lesz a jövőben egy olyan államigazgatás, egy olyan intézményrendszer, egy olyan kormány, amely hasonlóan önökhöz jól érti, és nemcsak jól érti, hanem dolgozik is azért, hogy a jogegyenlőség, az egyenlő méltóság, illetve az egyenlő bánásmód elve mindenekfölött való legyen ebben az országban is, ugyanis Európában ez hosszú ideje alapvetés, és én magam azt gondolom, hogy azért is csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogy hasonlóvá váljunk az európai uniós nyugati társakhoz, illetve egy olyan társadalmi életet tudjunk beindítani, amelyben kivétel nélkül mindenki kihúzhatja magát. Én még egyszer köszönöm az önök munkáját, és kérem, folytassák ugyanezt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnének, de minthogy ilyenre nem jelentkezett senki, normál szót kérő felszólalással folytatjuk a munkánkat. Mesterházy Attila képviselő úr, MSZP, parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ombudsman Úr! Csak azért emelkedtem szólásra, hogy megköszönjem az ön munkáját. A kinevezésekor alkalmam és lehetőségem volt a köztársasági elnök úrral egyeztetni, beszélni az akkori folyamatokról, hogy kit szeretett volna és milyen indokokkal jelölni erre a pozícióra. Meg kell mondjam  anélkül, hogy indiszkréciót követnék el az akkori négyszemközti beszélgetés kapcsán , akkoriban a köztársasági elnök úr érvei meggyőzőek voltak számomra az ön személyét illetően. Talán furán hangzik egy ellenzéki képviselő szájából ez, de azért sok pozitív vélekedés hangzott el a jelentésével kapcsolatban is imént a Házban, ezért semmi mást nem szerettem volna mondani, csak azt, hogy én azt gondolom, az idő igazolta a köztársasági elnök döntését, helyes volt önt választani erre a pozícióra, és ezért tisztelet illeti önt és a kollégáit is. Még egyszer nagyon szépen köszönöm az elmúlt éveket önnek is és természetesen a kollégáinak is. Semmi mást nem szerettem volna a vitához hozzátenni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Kíváne valaki élni még a felszólalás lehetőségével? (Nincs jelzés.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az együttes általános vitát lezárom. Megkérdezem Székely László ombudsman urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Székely László: Köszönöm, nem.) Jelzi, hogy nem.

Megkérdezem Vejkey képviselő urat, az Igazságügyi bizottság elnökét, kíváne reflektálni. (Dr. Vejkey Imre: Nagyon röviden, elnök úr.) Parancsoljon!

DR. VEJKEY IMRE, az Igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Minden hozzászóló, minden felszólaló elismerte és méltatta, hogy úgy a 2017. évi, mint a 2018. évi ombudsmani beszámoló a törvényi rendelkezéseknek megfelelőn mutatja be az alapvető jogok biztosának alapjogvédelmi tevékenységét. Mindezek alapján a B/417. és B/4398. számú beszámolókat és az Igazságügyi bizottság határozati javaslatait az Országgyűlésnek is elfogadásra ajánljuk. Kérem képviselőtársaimat tehát, hogy a határozati javaslatokkal együtt a beszámolók elfogadását szavazzák meg. A magam és a Fidesz-KDNP nevében is köszönöm szépen az ombudsman úrnak az elvégzett munkáját. Köszönjük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   34-60   60-83   84-95      Ülésnap adatai