Felszólalás adatai

Felszólalások:   91-97   97-103   103-109      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő asszony nem fogadta el az államtitkári választ, kérdezem ezért önöket, elfogadjáke azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 113 igen szavazattal, 38 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Arató Gergely képviselő úr, a DK képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Mikor szánja rá magát a kormány az óvodapedagógusok helyzetének megoldására?” címmel. Arató Gergely képviselő úré a szó. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemhogy egy kezemen, de egy ujjamon meg tudom számolni az Orbán-kormánynak azokat az oktatáspolitikai intézkedéseit, amelyek valóban a gyerekek érdekeit és az ország érdekeit szolgálják. Na, ez az egy az óvodáztatás kiterjesztése, amikor építve a korábbi kormányok eredményeire, minden gyerek számára lehetővé tették az óvodába járást. Az csak a probléma, hogy mint a szakma annak idején erre felhívta a figyelmet, ezt elrendelni nem elég, a feltételeket is biztosítani kell ehhez.

(15.40)

Ehhez pedig óvodán kívül leginkább óvópedagógusra van szükség. És bár önök győzelmi jelentések sorát teszik a tanév megkezdése óta, és ahelyett, hogy töredelmesen bevallanák, konokul tagadják, hogy pedagógushiány lenne, a tények ezt cáfolják.

Az óvópedagógusok területén, az óvodák területén korábban is volt óvópedagógus-hiány, de akkor ez még csak a kistelepüléseket érintette. Mára sikerült az önök tevékenysége következtében elérni azt, hogy már Budapesten is egyre nehezebb betölteni az óvópedagógus-állásokat. Szeptember közepén 300 üres álláshelyet hirdettek. Csak a főváros XX. kerületének 17 óvodájából 41 óvópedagógus hiányzik, hogy csak egy példát mondjak, de több más budapesti kerületben is nehéz a helyzet.

Hasonlóképpen óvópedagógusokat keresnek, és komoly óvópedagógus-hiány van Nyíregyházán, Székesfehérváron, Veszprémben, Debrecenben, és folytathatnám tovább. A szakma egyre inkább öregszik. 55 év körül van az óvópedagógusok átlagos életkora. A frissdiplomások jelentős része pedig más munkahelyet keres, vagy külföldre megy dolgozni.

Ebben nagyon komoly szerepe van annak, hogy sikerült úgy bevezetni a pedagóguséletpálya-modellt, hogy a pályakezdő óvópedagógusok legalább három évet gyakornoki kategóriában töltenek, ez alatt pedig kevesebbet keresnek még az óvodai dajkáknál is. Így aztán az önkormányzatok nagyon nehéz helyzetben vannak. Jelentős keresetkiegészítéssel próbálnak óvópedagógusokat találni, csak mivel a normatíva rendkívül alacsony, erre nemigen van forrásuk, nagyon nehezen tudják megoldani ezt a problémát.

A helyzet tehát nem oldható meg jelentős többletráfordítás nélkül, elsősorban úgy, hogy növelik az óvodai normatívát az önkormányzatok számára, és növelik a pályakezdő óvónők keresetét. Ezért kérdezem államtitkár urat, hogy mikor szánják el végre magukat arra, hogy rendezzék az óvópedagógusok, elsősorban a pályakezdők bérét és ezt jelentősen megemeljék.

Mivel a pályakezdő bér nem fedezi a lakásbérlet költségeit, megfontoljae a tárca azt, hogy lakhatási támogatást nyújtson a pályakezdő óvópedagógusok számára, hogy több óvópedagógus legyen? Végül: hajlandóe a tárca arra, hogy rugalmasabbá tegye legalább ideiglenesen a törvényi szabályozást annak érdekében, hogy egy óvodai csoportot egy óvónővel és egy pedagógiai asszisztenssel is el lehessen látni. Rövid távon ez is enyhítené a helyzetet. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A választ Rétvári Bence államtitkár úrtól fogjuk hallani. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az ön által most feltett kérdésekre önök igyekeztek a saját korszakukban, saját kormányzásuk ideje alatt válaszokat találni. 2004-ben az ön egykori munkahelye, az Oktatási Minisztérium előtt, illetve még a Parlamentnél tüntettek fővárosi és vidéki óvodák bezárása miatt. Az akció keretében egy óriási nagy karikára fűzték föl azokat a kulcsokat, amelyek azoknak az intézményeknek, jórészt óvodáknak voltak a kulcsai, amiket önök bezártak. Önöknek akkor ez volt a válaszuk az ön által most felvetett problémára, hogy bezárták ezeket az óvodákat, és akkor a tüntetők „Vesszenek az óvoda- és iskolabezárók” vagy „Nem hagyjuk az óvodát és az iskolát”, „Iskolabezárás egyenlő falurombolás” feliratú táblákkal jöttek, és a kulcsokat pedig odaadták önöknek, azoknak az intézményeknek a kulcsait, amelyeket önök bezártak. 2004-ben erre ön államtitkár is lett az Oktatási Minisztériumban.

Így tehát másfajta megoldást is ki kellett találnia, képviselő úr, és ezt meg is osztotta a Klubrádió hallgatóival 2006 februárjában, hogy miként kell az ön által most felvetett problémákat  elmondta 12 évvel ezelőtt  ezt a problémát miként kell az akkori MSZP-SZDSZ-szocialista (sic!) kormány szerint megoldani. Az volt az önök javaslata, hogy diploma nélküli óvónőket kell alkalmazni a kistelepülési óvodákban, magyarul: ön föltalálta az óvónő nélküli óvodát. Ez volt az akkori szocialista válasz (Zaj és közbeszólások az MSZP és a DK padsoraiból.  Dr. Vadai Ágnes: Ez már elmúlt! Beszéljünk a mostani helyzetről!), hogy vagy bezárják, vagy óvónő nélküli óvodákat tartanak fönn. (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Önök ezt az irányt kívánták követni, mi nem ezt az irányt kívántuk követni (Zaj, közbeszólások.  Az elnök csenget.), hanem ahogy ön is mondta: hároméves kortól mindenki számára kötelezővé tettük az óvodáztatást. És emellé nagyon sok egyéb többletforrást, többletlehetőséget is tettünk. Mi nem az óvodabezárásban hiszünk, hanem az óvodák nyitásában. Nem az elbocsátásban és a bércsökkentésben, amit önök tettek 2008-ban, amikor elvették az óvónőktől is egyhavi bérüket, hanem abban hiszünk, hogy itt is emelkedjenek a fizetések, egyre több gyermek legyen az óvodában, és egyre több óvónő tudjon velük foglalkozni.

Ha megnézi ön is a jövő évi költségvetést, akkor azt is láthatja, hogy az óvodáknak évről évre növekszik a támogatása. 4,5 milliárd forintos többlettel számolhatnak az óvodák fenntartói, és ha megnézi a növekményt, 81 700 forintról 97 400 forintra, tehát 81 ezer forintról 97 ezer forintra nő a havi fajlagos támogatási összeg. Ez mégiscsak, azt hiszem, jobb irány, mint a fizetések csökkentése vagy az óvodák bezárása.

Ha ön végignézi azt, hogy különböző forrásokból, költségvetési forrásokból, TOP-os forrásból, VEKOP-os forrásból milyen óvodai férőhelyek létesültek, akkor ön azt láthatja, hogy összességében Magyarországon 2010 óta 9 ezer új óvodai férőhely van. Erre azért is volt szükség, mert bevezettük a hároméves kortól kötelező óvodáztatást, meg azért is, azért volt rá szükség, mert hiszünk abban, hogy a gyerekek és a családok számára a gyermeket nevelő családok számára ez egy előnyös intézkedés.

’18 júliusáig csak TOP-ból és VEKOP-ból 3187 teljesen új óvodai férőhelyet hoztunk létre, és 58 040 óvodai férőhelyet újítottunk föl. Nem bezártunk, újat hoztunk létre, és a régit felújítottuk. Ma már a négyévesek 95 százaléka óvodába jár, ami fontos célkitűzésünk volt, és Európában is, az Európai Unióban és az OECD-ben is elsők vagyunk ezzel.

Egy pályakezdő fizetését 60 700 forinttal emeltük, 122 ezerről 182 ezerre, egy 20 éve dolgozó, főiskolai végzettségű óvónő pedig 152 ezer forinttal keres többet, mint az önök idején. Önök, akit éppen nem bocsátottak el, annak 149 145 forintot adtak átlagosan, mi 301 455 forintot.

És az utánpótlás is szerencsére most már kicsit biztatóbb képet mutat, mint az önök idején, hiszen a 960 nyugdíjba menő óvodapedagógus helyére 1372 óvodapedagógus végzőssel számolhatunk az idei évben. Végre Magyarországnak van jövője, és ez nem a bezárásokról szól. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kérdezem a képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkári választ.

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Önnek az emlékezete rendkívül szelektív, ezt már többször megállapítottuk. Valahogy az 50 százalékos béremelést elfelejti, amit mi oda is adtunk a pedagógusoknak és nem csak papíron (Közbeszólások és zaj a kormánypárti padsorokban.), vagy éppen elfelejti azt, hogy azokat az óvodai férőhelyeket, amelyekkel ön dicsekszik, azokat a Gyurcsány-kormány idején elfogadott „Új Magyarország” program alapján építették meg. De ami ennél sokkal fontosabb, drága államtitkár úr, hogy az ön történelemórái sajnos nem simogatják meg a gyerek fejét a Micimackó csoportban, nem rakják helyre a könyveket, nem tartanak fejlesztőfoglalkozást, magyarul: attól, hogy ön a saját nagyszerűségéből visszatekintve szidja az előző kormányt, attól nem lesz több óvópedagógus, nem lesz magasabb a bér, nem lesz több óvónő, nem lesz több foglalkozás, nem lesz jobb minőségű óvodai ellátás.

Miután ön nem a gyerekekkel, hanem a saját egójával foglalkozik, a választ nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Derültség és taps a DK padsoraiban.  Közbeszólások ugyanott: Úgy van!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem ezért önöket, elfogadjáke azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 113 igen szavazattal, 40 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Csárdi Antal képviselő úr, az LMP képviselője, interpellációt nyújtott be a miniszterelnök úrhoz: „Mikor kíván a kormány az emberek oldalára állni a bankokkal szemben?” címmel. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy a választ a miniszterelnök úr kérésének megfelelően a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Trócsányi László igazságügyi miniszter úr nevében Völner Pál államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon, öné a szó.

Felszólalások:   91-97   97-103   103-109      Ülésnap adatai