Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga Zoltán képviselő úr, a DK részéről: „A kormányzati szemfényvesztésbe félő, hogy a vidékiek tömegei fognak belerokkanni” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miközben a rezsicsökkentés hazug propagandája után a kormányzat új topikja ma már „az annyi munkahelyet fogunk létrehozni, amennyit a vírus tönkretesz”, addig az elmúlt hónapokban magyar emberek százezrei veszítették el a munkájukat. Ennek okán a kormányablakok előtt hosszú sorok kígyóznak, az elektronikus ügyintézés akadozik, a megadott telefonszámokat pedig általában nem veszi fel senki. Sokan, akiknek valami teljesen megdöbbentő módon mégiscsak sikerült regisztrálnia, azok pedig arról panaszkodnak, hogy mindazok ellenére, hogy ők regisztrálták magukat, visszajelzést nem kapnak, nemhogy munkaajánlatot, így valószínűleg csúszni fog a munkanélküli-segély számukra. Tudjuk különben, hogy számtalan vállalkozás csupán azért jött létre annak idején, mivel a munkavállalás feltétele sok esetben a számlaképesség volt. Ezek a jellemzően családi mikro-, kisvállalkozások azok, amelyek szinte azonnal megérzik a problémát, a válságot. Az ilyen jellegű kényszervállalkozásoknak jellemzően egyetlen bevételi forrása az, amikor a megrendelő, valójában munkáltató felé kiszámlázzák a munkadíjat, ami valójában nem más, mint munkabér, és az ilyen vállalkozások tulajdonosai és vezetői azok, akik maguknak kénytelenek fizetni különben a munkabér terheit is. Ők mára azonban nemcsak megrendelés, munka, havi bevétel nélkül maradtak, de jelen esetben és az esetek döntő részében még a munkanélküli-segélyre sem válnak jogosulttá.

Sokak által ismert az az eset is, mikor az ilyen vállalkozásoknak megrendelése, munkája és bevétele már hónapok óta nincsen, azonban a bérelt telephelyre, esetleg üzlethelyiségre a bérleti díjat mindezek ellenére is meg kellene fizetni. Mondom: meg kellene fizetni  de nem tudják, hiszen nincsen bevételük. Az albérletben élő, munka nélkül maradt fiatalok és családok képtelenek mára az albérleti díjat megfizetni, és bár elvileg az albérletet a tulajdonos nem mondhatja fel, tudjuk nagyon jól, hogy a nehéz helyzetben lévő, albérletben élők menekülnek ebből a megalázó helyzetből, és próbálnak, ha mást nem, valamifajta kényszermegoldást találni. Mindezt persze egyre reménytelenebbül.

És az ilyen helyzetben pedig kevés az esélye annak, hogy akár a péknél, akár a piacon bevásárolhat, és azt mondhatja bárki, aki munkabevétel és segély nélkül maradt, hogy neki azt ígérte a kormányfő az elmúlt napokban a parlamentben tele szájjal, hogy márpedig három hónapon belül biztosítani fogják mindenki számára a munkát, tudjuk nagyon jól, hogy ez nem így van, és félő, hogy ezek az emberek hiába fogják azt mondani az eladónak, az árusnak, hogy ők majd három hónap után fizetnek, ha a kormányfő biztosította számukra ezt a munkalehetőséget, ők ezt az esélyt nem fogják megkapni.

Az elmúlt években szemmel láthatóvá vált, hogy a kormányfő a felcsúti birtokán és a kertje végében dölyfölődő stadionján kívül nem igazán szeret vidékre járni. Talán ezért sem szereti Radnóti Miklóst sem, mert a költővel ellentétben ő a kormányzati luxusrepülőgépek ablakán legfeljebb térképnek látja e tájat. Nem látja, nem érzi, nem szembesül a vidék szegénységével, azzal, hogy az emberek tömegei dolgoznának ugyan szívesen, csakhogy naponta ötezer fővel nő azon munkanélküliek száma, akik számára a munka már ábránddá, elérhetetlen lehetőséggé vált. Hogy a kormányfő által oly sokszor hangoztatott munkaalapú társadalom, a körülöttünk dúló egyre mélyebb szociális válság, a tömeges munkanélküliség, a középosztály talajvesztése közepette különösen vidéken valójában nem több, mint egy elefántcsonttoronyban élő, jobb napokat is látott politikus víziója, egy olyan politikusé, aki minden kapcsolatát elvesztette már a valósággal.

És egyre többen kapják fel a fejüket olyan cinikus mondatok hallatán, hogy munka nélkül a kormány nem ad pénzt, hogy ők nem a segélyekben érdekeltek, hogy aki elveszítette a munkáját, az haladéktalanul keressen magának egy másikat. És egyre többen mondják azt is, hogy könnyű annak osztani az észt, aki bár a parlament honlapjára feltöltött bevallása szerint egy vagyontalan ember  és valljuk be, ez önmagában is egy nevetséges és mélységesen cinikus, felháborító kijelentés , de a kedves veje, a kedves papa, a kedves család, az okos gázszerelője és az oligarchák sokszoros milliárdosok lettek az elmúlt tíz évben mind körülötte.

Tisztelt Ház! Látjuk most már nagyon jól, hogy a válság nem válogat. A kormányzati udvartartáson kívül ugyanolyan mértékben sújtja az ellenzéki szavazókat, mint a kormánypárt híveit. Családok kerültek és kerülnek jelenleg is, naponta megoldhatatlan helyzetbe, ráadásul hó eleje van, a közüzemi számlákat és a sárga csekkeket be kellene fizetni, azonban se munka, se kormányzati támogatás, a családi kassza pedig üres. Kongóan üres. Ebben az esetben pedig előbb-utóbb, attól tartok, kevés lesz a kormányzati szemfényvesztés, de kevés lesz a vakhit is. Köszönöm szépen.

(20.40)