Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat kapcsán a legfontosabb vagy az egyik fontos kérdés az, hogy mitől ilyen rendkívül sürgős ez a dolog, mi indokolja azt, hogy ezt a Háznak egy ilyen statáriális eljárásban, hétfőtől péntekig el kell fogadnia, miért nem szánta rá a többség azt az időt, hogy itt egy érdemi parlamenti munka legyen. Ezt azért is érdemes fölvetni, mert a törvényjavaslatban szabályozni javasolt két kérdés olyan, amelyik megérdemelné azt, hogy ezekkel érdemben foglalkozzunk, és megpróbáljunk jó megoldásokat kínálni, már ha valóban ez a szándék. A Demokratikus Koalíció szerint ez az eljárás nem elfogadható, hiszen éppen azért alakítottuk ki, pontosabban alakították ki önök a parlamenti eljárás szabályait, és azért alakult ki a hagyománya annak, hogy hogyan néz ki egy parlamenti vita, hogy mód legyen arra, hogy a lehető legjobb törvények születhessenek meg. Sajnálatos, hogy önök ezt nem tartják fontosnak, hanem azt gondolják, hogy a parlament egy törvénygyár, ahol felül bedobnak egy megrendelést, és a lehető leggyorsabban szeretnének hozzájutni a késztermékhez.

Ez a törvényjavaslat lényegében két törvényjavaslat. Az egyik szabályozás a veronai buszbaleset kapcsán a szabálytalanul átalakított gépjárművekkel kapcsolatos felelősséggel foglalkozik. Nem kérdéses, hogy itt szükség van szabályozásra, nemcsak ez az eset, de más, szerencsére nem tragédiával végződött esetek is mutatják azt, hogy nincs kellően rend ezen a területen. Az persze fölvethető, hogy valóban szükség vane itt új büntetőjogi eszközre, vagy elégséges lenne betartatni a létező szabályokat, de mindenképpen azt lehet mondani és azt gondoljuk, hogy önmagában az, hogy a felelősség megállapítása világosabb legyen, fontos és támogatandó cél. Tehát ezt a szabályozást mi alapvetően nem ellenezzük.

Egy kérdés azonban felvetődik, mégpedig az, hogy valóban megfelelően állapítjuke meg a felelőst. Mire gondolok? A buszsofőr, a busz vezetője ezekben az ügyekben egy alkalmazott, az esetek nagy részében olyan munkavállaló, aki rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van a saját főnökeitől. Éppen ezért az nagy kérdés, hogy indokolt-e, hogy a büntetőjogi felelősség nagy részét rá hárítjuk, és nem arra, aki elrendeli ezt az átalakítást, és utána a sofőrt ráülteti erre a buszra. Még egyszer mondom, nem vitatható itt a gépjárművezető felelőssége, de nagy kérdés az, hogy jól állapítjuke meg a felelősség arányait ebben az esetben. Ebben nem vagyunk biztosak. Ismét azt tudom mondani, hogy ha lenne vagy lett volna idő arra, hogy érdemben dolgozzunk ezen a törvényjavaslaton, akkor lehet, hogy találhattunk volna ennél jobb, szerencsésebb megoldást.

Sokkal problémásabb a törvényjavaslat második fele, másik része. Miről is van szó? Valóban pontosan mondták képviselőtársaim, arról, hogy a zaklatás egyébként létező törvényi tényállásán belül kiemelt védelmet kívánnak adni egy csoportnak, mégpedig a hivatalos személyeknek. Arra hivatkoznak, hogy van a hivatalos személyekre vonatkozó más ilyen védelem is, csakhogy ott az teljesen világos, hogy mire vonatkozik. Arra, hogy ha egy hivatalos személyt ebben a minőségében, a hivatalos tevékenységével kapcsolatban ér bántalmazás vagy másfajta bűncselekmény, akkor ebben az esetben kapjon kiemelt védelmet. Ott ez egy logikus és arányos szabályozás, azt mondja, hogy ha te hivatalosan az állam nevében jársz el, és ezzel összefüggésben ér téged valamilyen sérelem, akkor indokolt az, hogy neked kiemelt védelmed is legyen.

No de, hát itt miről is van szó? Itt arról van szó, hogy munkaidőn kívül a hivatali tevékenységével össze nem egyeztethető időben  bármit is jelentsen ez  zaklatják az illetőt. Önök arra hivatkoznak, hogy az ellen akarják védeni a hivatalos személyeket, hogy hivatalos személyi minőségük miatt érje őket zaklatás a hivatalos tevékenységükön kívül. Azonban ez nincs benne a törvényjavaslatban. Ezt nem tartalmazza a tényállás, nincs benne olyan szabály, amely azt mondaná, hogy akkor van kiemelt védelem, hogyha hivatalos személyként a hivatalos időn kívül éri őket valamifajta zaklatás.

Ráadásul, kedves képviselőtársaim, lássuk be, hogy egy olyanfajta szabályt írnak elő, ahol erről a kiemelt védelemről az érintett, már tudniillik az, aki vétséget követ el, nem értesülhet, hiszen bármilyen meglepő, de egy országgyűlési képviselő fürdőgatyában pont úgy néz ki, mint egy nem országgyűlési képviselő. Ennek következtében aztán nem tudhatja az állampolgár, hogy ha zaklat valakit, akkor ezt egy hivatalos személlyel teszi, hiszen a hivatalos személyi minősége nem látszik rajta. Mondok egy más példát, hiszen a zaklatás azért egy rendszerességet követel. Ha valakit a szomszédja rendszeresen zaklat, mert nem tetszik neki, hogy ugat a kutya és emiatt folyamatosan átdobál kutyakakit  volt ilyen eset, bocsánat, hogy ilyen példát mondok , az elképzelhető, hogy ez kimeríti ezt a bűncselekményt, de hát nem feltétlenül tudja ő a szomszédjáról, hogy ő egy hivatalos személy vagy nem hivatalos személy. Bocsánat, hogy kicsit parodisztikusan fogalmazok, de teljesen nyilvánvalóan arról van szó, hogy ezzel a szabályozással egy olyan helyzetet állítanak elő, ahol úgy adnak kiemelt védelmet a hivatalos személyeknek, hogy egyébként nem világos az, hogy ez hivatalos személyi minőségük miatt éri őket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem az tehát a probléma, hogy védeni akarják a hivatalos személyek magánéletét is. A hivatalos személyek magánélete ugyanúgy megérdemli a védelmet, mint bárki más magánéletének a védelme. Arról van szó, hogy csak azért, mert valaki hivatalos személy, kiemelt védelmet kívánnak számára biztosítani. De miért jár egy hivatalos személynek, ha nem éppen hivatalos személyként jár el, kiemelt védelem?

Miért fontosabb a magánélete egy országgyűlési képviselőnek, egy önkormányzati képviselőnek, ne adj’ isten, egy államtitkárnak, mint egy buszsofőrnek, ha már ezt a példát emlegettük, egy pizzafutárnak vagy egy gyári munkásnak? Miért fontosabb a hivatalos személyek magánélete, mint bármelyik másik polgár magánélete?

Azok, akik vitatjuk ellenzéki oldalról ezt a törvényjavaslatot, nem azt kívánjuk, hogy ne legyen magánélete a hivatalos személyeknek vagy akár a politikai közszereplőknek. De azt kívánjuk, hogy jogegyenlőség legyen, olyan és akkora védelem illesse meg őket, mint bárki mást ebben az országban. S ezt a jelenlegi jogszabály is biztosítja, hiszen a zaklatás ma is bűncselekmény, akár hivatalos személy az elszenvedője, akár nem hivatalos személy.

Kénytelen vagyok azt is elmondani, hogy vannak bennünk gyanúk. Mert ha önök valóban azokra a hivatalos személyekre lennének tekintettel, akikre olyan szívesen hivatkoznak, a közalkalmazottaknak és köztisztviselőknek, valamint egyéb állami alkalmazottaknak egy viszonylag széles körére, akkor támogatták volna azt a módosító indítványt, amelyik az ellenzéktől, a Párbeszédtől érkezett, és amelyik a politikai közszereplőket kivette volna ebből a szabályozásból, és csak a többi közszolgálatban álló emberre tartotta volna fönn. Akkor elhinnénk önöknek, hogy önöket valóban a hivatalnokok, a pedagógusok vagy éppen a postások magánélete aggasztja. De hát ezt sem az előterjesztő nem támogatta, sem a bizottság nem támogatta, és nagyon gyorsan átkanyarodtunk oda, hogy az országgyűlési képviselők magánéletének a védelméről szóltak a kormánypárti felszólalók.

Ezért aztán élünk azzal az erős gyanúperrel, hogy ez a javaslat bizony leginkább arról szól, hogy önök aggódnak, hogy az állampolgárok kifejezik nemtetszésüket. Aggódnak, hogy az újságírók, akiket nem engednek be ide a parlamentbe, vagy azok az állampolgárok, akiket nem engednek a fórumon kérdezni, majd esetleg az önök hivatalos tevékenységén kívül találják meg önöket telefonon vagy személyesen, és azt keresik, hogy hivatkozva a magánélet védelmére hogyan tudnak fellépni azok ellen a nemkívánatos sajtómegkeresések és nemkívánatos állampolgári megkeresések ellen, amik önöknek nem okoznak örömöt.

(15.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem az tehát a probléma, hogy önök a magánéletet védik, az a probléma, hogy magukat akarják védeni, nem akarnak szembenézni a sajtóval, az állampolgárokkal. Szeretnének egy olyan újabb gumiszabályt létrehozni, amivel fenyegethetik azokat, akik önökhöz mernek szólni. Ez nem a magánélet védelméről szóló törvény, ez egy kiterjesztett felségsértési törvény, amivel magukat védik a bírálattól, a kritikától azzal, hogy egyáltalán megszólítsák önöket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)