Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

B. NAGY LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, mert látom, hogy ez a vita nagyon széleskörűen kiterjedt, a környezetvédelemtől kezdve egészen a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban is merültek fel kérdések. Nyilvánvalóan a vízkérdés Magyarországon, az egész világon rettentő fontos kérdés. De hogy most hol tartunk, honnan indultunk ki, és mi helyezte igenis sürgős állapotba ezt a törvényt, az, hogy az 1995. évi LVII. törvénynek volt egy moratóriumtartalma, ami december 31-én lejár. Amikor a törvény betartatását a jegyzők megkapták feladatnak a tavalyi évben, akkor pánikszerűen elkezdték hívogatni a kormányzatot, a képviselőket, mindenkit, ezt hogy lehet majd végrehajtani. Előtte ezzel senki nem foglalkozott Magyarországon, legalábbis az Alföldön nem. A fúrt kutak 95 százaléka gyakorlatilag házi vízkivételre létesült. Azt higgyék el nekem, hogy a homokhátságon, az Alföldön ma nem lennének falvak, ha nem lennének csőkutak. Azon a területen, ahol semmilyen vezetékes ivóvízellátás soha nem volt, nem alakulhattak volna ki azok a falvak, amelyek most szépen virágoznak nehéz termőtáji környezetben, a futóhomokon. A homokhátságban is gyönyörű falvaink vannak. Ezt alapvetően a csőkutak 1950-es évektől való fúrásának a bejövetele okozta, hogy mindenki tudott házat építeni és gazdálkodni. Ma senki nem tudja, hogy Magyarországon hány darab olyan csőkút van, ami működik, vagy hány darab olyan csőkút van, ami nem működik. Főleg az Alföldön a kisgazdálkodóknál, úgy gondolom, majdnem mindenütt van, és nincs olyan ház az Alföldön, ahol ne lenne csőkút. Emiatt ez a kérdés nem elhanyagolható se politikai, sem semmilyen szempontból. Itt több százezer ember kérdéséről beszélünk. Az a lehetőség, amit ezek a kutak okoztak eddig is, lehetővé tette Magyarországon, hogy Magyarországon normális élelmiszeripar, normális mezőgazdaság, kertészet, szőlőkultúra olyan termőtájon is kialakulhasson, amelyen egyébként az adottságok miatt nem lehetséges.

Úgy gondolom, az 1995-ös törvénynek ez a módosítása lehet, hogy nem a világ legtökéletesebb megoldása, de olyan feladatot kell megoldani ennek a törvénymódosításnak, amely az eddigi történelmünkben, az elmúlt 50-70 évben azokat a társadalmi lehetőségeket kialakította, amelyek most is léteznek. Higgyék el nekem, én utánanéztem egy csomó műszaki kérdésnek, a ’95-ös törvény végrehajtási utasításában az engedélyeztetési eljárás kutanként  attól függően, hogy milyen típusú volt a kút  300-500-700 ezer forintba került volna.

Gondoljunk bele, hogy ha azokon a tanyás, homokhátsági, alföldi vidékeken, ahol ilyen kutakból lehet, hogy van két-három is egy-egy tanya környékén, ezt az engedélyezési eljárást ezekre a már meglévő kutakra kiterjesztették volna, más kérdés, hogy erre egyébként szakembergárda sincs az országban, meg műszaki szakember, vízügyi szakember sincs, aki ezt felmérné és az engedélyezéseket elvégezné ilyen mértékben, olyan ráfordítást kellett volna eszközölni csak a ’95-ös törvény miatt, ami némelyik tanya értékének a 10-20 százalékát is elérte volna, amihez mi hozzásegítettünk volna ezzel a ’95-ös törvénnyel, hogy még jobban felgyorsuljon a tanyás környék, az Alföld elnéptelenedése. Szerintem társadalompolitikailag nagyon fontos kérdés, hogy ezt ne engedjük semmilyen módon nemcsak a kutakkal kapcsolatban, hanem más ilyen törvénykezéssel sem. Van éppen elég problémájuk a tanyás, nehéz, kevés aranykoronás gazdálkodást folytató, mezőgazdasággal foglalkozó idősödő embereknek és a fiatalok helyben tartásával kapcsolatban.

Úgy gondolom, hogy a törvény aktuális. Úgy gondolom, hogy a törvény pont megfelelően reagál erre. Az a veszély, hogy most tömegesen elkezdenek engedély nélkül maximum 80 méter talpmélységig fúrni kutakat az emberek háztáji jellegű felhasználásra, szerintem ez nem realitás. Hogy a kútfúró mesterek fúrnak kutat, az természetes, mert a kútfúró szakmának vannak szakmai követelményei, amelyeket be kell tartani, és maga a kútfúró attól, hogy a fúrt kút engedélyezési eljárása milyen, az ő technológiáját nem hiszem, hogy befolyásolja, nem hiszem, hogy úgy fog kutat fúrni, hogy a rozsdás meg lukacsos csővel nem tartja be a technológiai szabályokat. Tehát ez a veszély egyébként nem áll fenn.

A jobbikos képviselőnek egyébként mondanám, hogy ők voltak egyébként tavaly, tavalyelőtt, de főleg tavaly a legnagyobb szószólói annak, hogy ez a törvény megvalósuljon. Úgy gondolom, hogy most, amikor a törvény itt van az asztalon, ezt nem kéne, nem értem, hogy ebből miért farolnának ki csak bizonyos olyan szempontok alapján, amelyek egyébként nem tartoznak szorosan ehhez a tárgyhoz.

Sokat lehetne vitatkozni az önök felvetésein, ami nagyrészt jogos is, a környezetvédelem, a vízminőség-védelem, Magyarország vízbázisának a kérdéséről és ezzel együtt a mezőgazdaság öntözéses lehetőségeinek a kérdéséről. Ezek nem tartoznak konkrétan ehhez a tárgykörhöz. Ez a törvénymódosítás arról szól, hogy jogszerűen legyen egy olyan törvény, amitől az a több százezer magyar állampolgár, aki vidéken él, megnyugodjon, ne háborgassa senki, éljék tovább az életüket, és lehetőleg termeljenek, öntözzenek, locsoljanak és fejlődjenek. Ehhez kell egy olyan jogi forma, mert mondom, december 31-én lejárt volna a moratórium.

Amiről önök beszéltek, hogy itt majd a vállalkozók összevissza furkálnak, ma semmilyen olyan mezőgazdasági üvegház, mezőgazdasági állattartó telep létesítéséhez olyan nincs, hogy valaki ne kérne vízjogi engedélyt, mert egyébként nem kapja meg az építési engedélyt. Magánházaknál is nagyon nehéz. Például van egy anomália, ami szintén nem tartozik ide, hogy a tanyás környezetben a hitelezéshez, az engedélyezéshez vízjogi engedélyeket kérnek. Ne képzeljék azt, hogy ha egy állattartó telep, egy fóliaház, egy üvegház vagy bármilyen mezőgazdasági üzem vállalkozás formában létesít bármilyen ingatlant vidéken és annak vízre van szüksége, hogy az megteheti, hogy vízjogi engedély nélkül fúrjon kutat, mert nem kap építési engedélyt. Úgy gondolom, más jogszabály kizárja ezt a problémát.

Kepli Lajos képviselőtársam az ivóvízminőségre, az arzénra is felhívta a figyelmet. Alapvetően Magyarországon, az Alföldön szerintem nem az ott lévő vizek minősége romlik annyira, és nem az a veszély, hanem a szabályozórendszer és a vízminőség paraméterei változtak meg oly irányba, hogy az Európai Unió szabályai szerint nekünk vízvédelemmel, vízkezeléssel kell foglalkozni. Úgy gondolom, hogy a szabályváltozás okozott nagyobb problémát eddig, mint a vízminőség-változás.

Csak egy adalékot engedjenek meg nekem, hogy el fog fogyni a víz Magyarországon, vagy nem. 1951-ben fúrták az első termálkutat Szentesen. 1951 óta az termelőkút volt, és 1951 óta a víz talpmélysége, a víz mélysége ugyanott van. Tehát valami csoda van a Kárpát-medencében, mert mi állandóan kapjuk a vizet. Ennek függvényében meg kell védeni, hasznosan kell kezelni a vizeinket, és ennél sokkal nagyobb ráfordítás kell a magyar mezőgazdaság öntözési rendszerének fejlesztésére. Erről a témáról majd még sokat fogok beszélni, és elnézést, hogy feltartottam önöket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)